Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-04 / 91. szám
2 uj Dunflntüli napló 1990. július 4., szerda Tanácskozik az SZKP kongresszusa (folytatás az I. oldalról) Zajkov e terület politikai felelőseként elmondta, hogy vezetésével működött az a különbizottság, amely a külpolitika katonai, műszaki összetevőivel foglalkozott. E bizottságnak tagja volt Jakovlev és Sevardnadze is. Legfőbb eredményként említette az afganisztáni háború befejezését, a nemzetközi légkör enyhülését. Mindez lehetővé tette a sűrű titokzatosság lassú feloldását is, a közvélemény megismerkedhetett a katonai költségvetéssel is. Az egyoldalú kezdeményezésekkel, valamint ezek kapcsán a sokak által felrótt „engedményekkel" összefüggésben emlékeztetett rá, hogy Bush amerikai elnököt éppen ilyen érvekkel bírálják az amerikai konzervatívok is. Mint hangoztatta, egyetlen szovjet engedmény sem veszélyeztette a szovjet állam nemzetbiztonságát. Öt követte a szónoki emelvényen legor Ligacsov, aki a KB Agrárpolitikai Bizottságának elnökeként természetesen elsősorban a mezőgazdasággal, a katasztrofális élelmezési helyzettel foglalkozott. A 67 esztendős politikus, akit a pártvezetés keményvonalos vezéregyéniségének tartanak, lényegében azokat a nézeteket ismételte meg - a rá jellemző hatásos szónoki előadásmódban —, amelyeket legutóbb a múlt héten a Pravdának adott interjújában fejtett ki. Mint önkritikusan elmondta, a meghirdetett célok ellenére sem sikerült érvényesíteni - s ebben saját felelősségét is említette —, hogy a falvak kiemelt elbánást kapjanak a gazdasági, szociális fejlesztés terén. Mint hangoztatta, nagy beruházások és a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül megoldhatatlan a falvak problémája. Ligacsov egyértelműen kiállt a közösségi, társadalmi tulajdonformák mellett, mondván, hogy azok egyesítik, míg az általa elutasított magántulajdon eltávolítja egymástól az embereket. Álláspontját azért tartotta fontosnak egyértelműen kifejteni, mert — mint mondta - a tulajdon kérdése nem taktikai, hanem stratégiai kérdés. Ligacsov bírálta azokat, akik a világ és az ország dolgait nem elsősorban osztályalapokról kiindulva közelítik meg, hanem az egyetemes emberi értékek felől. Mint megjegyezte, a szocialista értékek szélesebb körűek, mint az egyetemes emberi értékek. Bírálta o sajtót, amely gyakran ad helyet — mint mondtd- a szocializmus és a kommunista párt elleni támadásoknak. A sajtó általa bírált része szerinte azoknak a reformátoroknak tapsol, akik „szétverik a pártot". Ugyanezek a sajtóorgánumok sütik rá egyesekre Ligacsov szerint a konzervativizmus bélyegét. Nagy tapsot váltott ki a terem egyik részéből felszólalásának az a része, amelyben az Oroszországi KP-t és a hadsereget támadókkal szállt szembe. Leszögezte, hogy nem lát alternatívát az átalakítás politikájával szemben, önmagát pedig sem konzervatívnak, sem radikálisnak nem tartja, úgy véli: ő realista. Akkor, amikor a fokozatosságot hirdeti, nem a lassúságnak fogja pártját. Nehéz volt az első másfél nap alapján megítélni az ülésterem uralkodó hangulatát. A pb-tagok felszólalásai után másodszor vonult le ugyaniá felszólaló az emelvényről dübörgő taps közepette. Az első tapsvihart még hétfőn az a Jakovlev aratta, akinek helye — ha Ligacsovot a pártvezetés, politikai színskálájának egyik szélén helyezik el a megfigyelők - a Ligacsovval ellentétes oldalon van. Ligacsov után kapott szót Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter érzelmektől fűtött beszédében jelentette ki: nem tart igényt feltétlenül arra, hogy ismét beválasszák a legfelsőbb vezetésbe, mert „nem kötelező ott ülnie". Sikraszállt az erős, de nem állig felfegyverzett hadseregért. — A külpolitika eredményeként el kell érni, hogy az országnak ne legyenek ellenségei. - Kelet- és Közép- Európa változásai kapcsán megvédte azt a szovjet álláspontot, hogy az ország nem hajlandó beleavatkozni a térség államaiban . végbemenő folyamatokba. A német egység ügyéről azt hangoztatta, hogy nem lehet megbízható az d garancia, amely egy nagy nemzet mesterséges megosztottságára épül. A külügyminiszter után Jurij Maszljukov miniszterelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság elnöke beszélt elsősorban a gazdasági reform kérdéseiről. Az ország vezetése - mondta - a válságból a gazdaságirányítás közgazdasági módszereivel keresi a kiutat. A feladat az, hogy a lehető legkisebb veszteséggel lehessen kijutni abból a patthelyzetből, amelyben jelenleg van az ország. Arra utalt, hogy az irányítás régi formája mór, az új még nem működőképes. Albán menekültek a követségeken Az ATA albán hírügynökség kedd délután burkoltan megerősítette külföldi tudósítóknak és diplomáciai köröknek azt az értesülését, hogy hétfőn este súlyos incidensek történtek az albán fővárosban. „3—400 huligán, köztük visz- szaeső bűnözők és megtévesztett fiatalok" megpróbált behatolni néhány (köztük a magyar) nagykövetségre. Egyes, hozzájuk csatlakozó „családtagjaik" köveket, téglákat, és „más tárgyakat" dobáltak a rendőrökre — írta a hírügynökség. Sok embert letartóztattak. Athéni értesülés szerint a rendőrség tüzet nyitott polgári személyekre, • akik közül többen meghaltak, vagy megsebesültek - jelentette az UPI. Franciaország nagykövetségére körülbelül tizenöten menekültek - közölte a francia külügyminisztérium szóvivője. Az olasz, a görög, a török, a magyar, a bolgár, a lengyel, a csehszlovák és az NSZK nagykövetségre is érkeztek menekültek. A diplomáciai menedéket kérők teljes száma mintegy 150. Az APA szerint 4 menekült már repülőgépen elhagyta az országot. Több nagykövetség, köztük a török és a csehszlovák kérte a nők és a gyermekek evakuálását. A görög nagykövetség bezárt, miután egy albán katonai teherautó - menekülőket üldözve - belerohant a képviseleti kertkapu rácsába. Koronás a címerünk (Folytatás az 7. oldalról) Mivel az Országgyűlés egy korábbi ülésén nem sikerült dönteni a címer kérdésében, most újból napirendjére tűzte a ház ezt a témát. Balsai István igazságügy-miniszter előadta, hogy a kormány ezúttal csak egyetlen javaslatot terjeszt a plénum elé, mégpedig a koronás kis címert. Salamon László, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság elnöke bejelentette, hogy a bizottság is ezt a változatot támogatja. Ugyanakkor azt is közölte, hogy Kőszeg Ferenc (SZDSZ) módosító javaslatot terjesztett be, s ezt még nem volt módjuk előzetesen véleményezni. Kőszeg Ferenc szóban is kifejtette indítványát, melynek lényege, hogy az állami és a történelmi címert különböztessék meg, azaz alkalomtól függően használják a koronás, illetve a korona nélküli állami jelvényt. Mint mondotta: ez'a kompromisszumos javaslat eredetileg nem is tőle, hanem Antall József miniszterelnöktől származik, aki még az elmúlt év nyarán állt elő ezzel az indítvánnyal. Csépe Béla (KDNP) mereven ellenezte a beterjesztett javaslatot, és kitartott amellett, hogy kizárólag a koronás címer fejezi ki az ezeréves magyar történelmet. Antall József miniszterelnök is szót kért a vitában, kijelentve: nem tartja indokoltnak, hogy további heraldikai, közjogi, vagy politikai érvek- kal folytatódjék a polémia. Tarthatatlan - mondotta -, hogy Magyarország továbbra is megtartsa régi kommunista címerét, mihamarabb dönteni kell tehát ebben a kérdésben. Hozzátette: a címer használatáról szóló külön szabályzatban lehet majd arról dönteni, hogy milyen esetekben van helye a koronás, s mikor a díszítmény nélküli egyszerű címernek. Kövér László (FIDESZ) hevesen ellenezte, hogy morális nyomással próbálják többen - köztük a miniszterelnök is — a képviselőket döntésre kényszeríteni. Ezt követően lezárták az általános vitát, majd Szűrös Mátyás az illetékes bizottságnak utalta megvitatásra a kompromisszumos módosító indítványt. Ezután a Parlament megkezdte az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Az előterjesztő, Balsai István igazságügy-miniszter hangsúlyozta: a kormányprogram egyik gazdaságpolitikai célja a szociális piacgazdaság megteremtése, amihez elengedhetetlen a nemzeti vagyon 80-90 százalékát kitevő állami tulajdon jelentős részének privatizációja. E folyamat ellenőrzésében meghatározó szerepe van az Állami Vagyonügynökségnek. A kormányprogram megvalósításához indokolt, hogy az Állami Vagyonügynökség közvetlen irányítását és ellenőrzését az Országgyűlés helyett a kormány lássa el, a privatizáció fő irányának meghatározása viszont továbbra is az Országgyűlés hatáskörében marad. Ugyanakkor a privatizáció teljes körű ellenőrzése, az állami vagyon védelme megköveteli az Állami Vagyonügynökség hatáskörének kiterjesztését a tanácsi alapítású vállalatok egy részére, különösen azokra, amelyeknél a spontán privatizáció veszélye a legnagyobb. A miniszter ilyennek említette a kiskereskedelmet, a vendéglátást és a szolgáltatást. Az általános vitában először hozzászóló Juhász Pál (SZDSZ) a Gazdasági Bizottságban kisebbségben maradt véleményt ismertetve szükségesnek nevezte, hogy az Állami Vagyonügynökség minisztériumi jogállást kapjon, s kötelező nyilvánossága megmaradjon. Eörsi Mátyás (SZDSZ) saját módosító javaslatát indokolva hangsúlyozta: a törvénymódosítás hihetetlen horderejű, hiszen az ország vagyonának túlnyomó részét vonja az Állami Vagyonügynökség felügyelete alá. Csépe Béla (KDNP) egyetértett azzal, hogy az Állami Vagyonügynökség működtetése tipikusan kormányfeladat, de szükség van a Parlament felügyeletére. Azon véleményének adott hangot, hogy az operatív irányítást, beleértve az Állami Vagyonügynökség vezetőjének kinevezését, a kormány kezébe kell letenni, ugyanakkor a Parlamentnek folyamatosan ellenőrizni szükséges a vagyonügynökség tevékenységét. selö kifejtette, hogy véleménye szerint a kormány pártérdekek szolgálatában avatkozik bele a sajtó, pontosabban a Magyar Nemzet privatizációjába. Antall József miniszterelnök ismertette a Magyar Nemzet privatizációjával kapcsolatos tárgyalások időpontjait és eredményét, majd kijelentette, hogy a kormányzat nem próbálta ’ befolyásolni a tárgyalásokat azért, hogy a lap a kormány számára politikailag elfogadhatóbb- ajánlatot válassza. Semmilyen utasítás nem született a tárgyalások leállítására, sőt éppen arra tettek javaslatot, hogy ne csupán egy, hanem több ajánlatot mérlegeljenek. A miniszterelnök szükségesnek tartotta ment alakítson egy ad hoc bizottságot, amelynek módja van a tájékozódásra, illetve javaslattevésre a kiemelt nyugdijakkal kapcsolatban. A magas nyugdijat élvezők között egyaránt megtalálhatók a vállalatvezetők, a fizikai munkások, a művészek és a politikai munkatársak. Az interpelláció kapcsán az államtitkár arról is szólt, hogy 14 349-en kapnak állami kitüntetéssel járó nyugdíjkedvezményt, melynek összege sok esetben megközelíti a 3000 forintot. Például 65-en viselik a Szocialista Munka Hőse címet, ők havonta 2790 forintot kapnak ny ug d í j k i egész itésk ént. Szalay Gábor is és az Országgyűlés is elfogadta az államtitkár válaszát. Az interpellációkat követő kérdések sorát Deák Sándor (SZDSZ) nyitotta meg. Az ipari és kereskedelmi miniszterhez intézve szavait, az Oroszlányi Szénbányák imárkushegyi bányaüzemében folyó sztrájkkal kapcsolatosan kérdezett. Milyen módon kívánja a minisztérium hasznosítani a helyszíni tárgyalásokon szerzett tapasztalatait, illetve miként kívánja biztosítani a régi és az új érdekvédelmi szervezetek működését az üzemben, s azt, hogy a munkásoknak valódi beleszólási joguk legyen az üzem fontos ügyeibe. Pohan- kovics István, a tárca politikai államtitkára válaszában ismertette a helyszíni tárgyalások menetét. Ráday Mihály (SZDSZ) a gépjárművek káros környezeti hatásait mérséklő intézkedéseket sürgetett, a kérdés megfogalmazásakor drámaian ecsetelve a légszennyezés okozta károk súlyosságát. A programjavaslatnak is beillő kérdésfelvetésre a miniszterelnök helyett felelő Tarján Lászlóné államtitkár válaszában maximális segítőkészségről biztosította a képviselőt, s kifejezte, hogy az új környezetvédelmi vezetés mindent megtesz a légszennyeződés csökkentése érdekében. A délutáni szünetet követően a címerre vonatkozó javaslat részletes vitájára került sor. Kéri Kálmán (MDF) sürgette a koronás címer állami jelképpé emelését. Mint mondotta: ennek a jelképnek még az uniformis gombon is ott o helye. Zétényi Zsolt (MDF) szintén a koronás címer mellett tette le voksát. Salamon László, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság elnöke bejelentette, hogy a testület szótöbbséggel elvetette Kőszeg Ferenc törvénymódosító javaslatát. Az Országgyűlés 213 ellenző szavazattal ugyancsak a módosító indítvány ellen foglalt állást. A kormány eredeti javaslatával 258-an értettek egyet, azaz az összes képviselő 67 százaléka. Ellene 28-an voltak, 35-en pedig tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Ez azt jelentette, hogy az Országgyűlés kétharmados szavazattöbbséggel Magyarország állami címerévé nyilvánította a koronával ékes címert. A képviselők felállva tapsolták meg a döntést, majd elénekelték a Himnuszt. Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvény módosításának általános vitájában 0 képviselők heves, személyes indulatoktól sem mentes, a vagyonügynökség tevékenységét, vezetőjének személyét is érintő szócsatába bonyolódtak. Az alapprobléma e kérdésben az, hogy az Állami Vagyonügynökséget az Országgyűlés, vagy a Miniszter- tanács felügyelje. Szabad György ezt követően lezárta az általános vitát, majd a képviselők többsége úgy határozott, hogy később részletes vitára bocsátja a törvényjavaslatot. A Ház megbízott elnöke felkérte a gazdasági bizottságot, hAgy vitassa meg a benyújtott módosító indítványokat. (Folytatás a 3. oldalon) A Parlamentben július 3-ikan folytatta munkáját az Országgyűlés. Képünkön, Antall József felszólal. MTI-fotó: Kovács Attila - MTI-telefotó Pál László (MSZP) kifejtette, hogy pártja egyetért a privatizáció folytatásával, sőt gyorsításával, s ezen belül a kormány szerepének növelésével. Ugyanakkor fenntartását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az állami, illetve a volt állami tulajdont rövid távon kormánytulajdonná alakítsák, hogy a szükséges törvények megszületéséig így akadályozzák meg a nem kívánatos spontán privatizációt. Szalay Gábor (SZDSZ) egyetértett azzal, hogy a privatizációval a szakmailag profi vagyonügynökséget bízzák meg. Ugyanakkor szükségesnek véli, Mogy a törvénybe bekerüljön: a privatizációból ki, milyen mértékben részesül. Ellenkező esetben ugyanis félő, hogy a módosítással biankó csekket kao a kormány. Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár szerint nem kell megijedni attól, hogy a módosítással biankó csekket ír alá a Parlament, hjszen a privatizációról további törvények fognak rendelkezni. Éppen ezért megalapozatlannak nevezte, hogy a privatizációs részesedés arányszámait rögzítsék a törvényben. A hosszúra nyúlt ebédszünetet követően Szabad György bejelentette, hogy a keddi ülésnapon a népszavazással kapcsolatos javaslatról nem tudnak dönteni,, mert a Házbizottság ülésén több módosító indítvány hangzott el, és azokat még- az illetékes bizottságoknak meg kell vitatniuk. Egyúttal azt is közölte, hogy a Házbizottság szerdán 14 órára rendkívüli plenáris ülésre hívta össze a képviselőket. Ezt követően az ülésnap délutáni szakasza - megszakítva az Állami Vagyonügynökséggel kapcsolatos törvény- módosító javaslat vitáját - az interpellációk megtárgyalásával folytatódott. Haraszti Miklós (SZDSZ) a sájtóprivatizócióval kapcsolatban interpellált a miniszter- elnökhöz. Mint mondotta, ar-. ra szeretne választ kapni Antall Józseftől, hogy a Magyar Nemzet című napilap privatizációjával kapcsolatos események megfelelnek-e a nyilvánosság, a pártatlanság, és az egész nemzeti érdek szolgálata követelményeinek. A képvihangsúlyozni, hogy a kézi vezérlést ő sem tartja kívánatosnak, és ugyanígy ellenzi, ha az állami tulajdonból származó jogokat bárki pártpolitikai célok érdekében gyakorolja. Ugyanakkor a kormány felelős azért is, hogy a privatizációs folyamatok ne a inemzet érdekével ellentétesen ’menjenek végbe - fejtette ki. A miniszterelnök válaszát az Országgyűlés 186 igen, 90 nem és 26 tartózkodó szavazat mellett elfogadta. Lotz Károly (SZDSZ), az ipari és kereskedelmi miniszterhez fordult interpellációval annak kapcsán, hogy véleménye szerint az ígéretekkel ellentétben nemhogy javulna, de egyre inkább kedvezőtlenné válik a kül- és belföldi vállalkozásokhoz szükséges gazdasági klíma, s emiatt elbizonytalanodnak a vállalkozók. Pohanko- vics István, a tá,rca politikai államtitkára úgy vélekedett: túlságosan sommás ez a megítélés, bár az igaz, hogy a tulajdonviszonyok tisztázatlansága eddig nem kedvezett a vállalkozásoknak. A kormány megkezdte vállalkozásélénkítő programjának kidolgozását, az várhatóan július 5-én kerül a kormányülés napirendjére, s azt követően vitatja meg a Parlament. Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, mondván, hogy a kormány programját hézagok és bizonytalanságok gyengítik. Az Országgyűlés 163 igen szavazattal elfogadta az államtitkár válaszát. Szalay Gábor (SZDSZ) a kiemelt, illetve a kivételezett nyugdíjak ügyében intézett interpellációt a népjóléti miniszterhez. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár elmondta, hogy összesen 1597- en kapnak 20 ezer forint feletti nyugdíját. Ezen belül 323- on élveznek 25 ezer forintnál magasabb összeget. A kivételezettek nagyobbik hányadának nyugdíja nem haladja meg a 30 ezer forintot, hatan kapnak 45 ezer és 50 ezer forint közötti összeget, két személynek a nyugdíja pedig meghaladja az 50 ezer forintot. Az államtitkár neveket nem volt hajlandó említeni, ám javasolta, hogy a Parla
