Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-14 / 101. szám

6 uj Dunántúli napló 1990. július 14., szombat Sorra alakulnak a kfft.-k Baksan Szövetkezetrobbantás a szövetkezésért Megkérdeztük: Hol tart a szülészeti klinika rekonstruk­ciója? — A szülészeti klinika ud­varán építkezés folyik. Hol tart a POTE-épületek százmil­liós nagyságrendű rekonstruk­ciója? - tettük fel a kérdést dr. Kerka Lászlónak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem gaz­dasági főigazgatójának. Több is rekonstrukcióra szorult az évtizedek során most a valamikori bábakép­ző öreg épületének - amely csak 1929-től szülészet — a bővítését végzi a Bázis, igen eredményesen. Kifejezetten szülészeti-nőgyógyászati célok­ra épült klinikája Pécsnek so­ha nem volt. A mostani szü­lészet mindössze 200 ágyas, nemcsak szűkös, de nem is egységes, hiszen az ágyak egy jó hányada egy másik épü­letben van elhelyezve. Nagy a zsúfoltság, és kisegítő épü­let nélkül folyik az új épület emelése, amit már jóval ko­rábban el kellett volna kez­deni! Hasonló kalandban az idegklinika bővítése során már volt részünk. Közismert, hogy ma már a szülő nők döntő többsége rendszeres or­vosi ellátásra szorul, akiket szándékunk emberségesen, le­hetőség szerint kétágyas szo­bákban szeretnénk kiszolgálni. — Mit foglal magában a teljes beruházás? — A kevésbé súlyos, de kli­nikai gyógykezelésre utaltak részére épül már az új, 88 ágyas hotel-szárny, majd a következő ütemben megújuló régi épületbe kerülnek a ki­szolgáló műszeres egységeink, valamint az intenzív és a posztoperatív osztály. A tel­jes beruházás kalkulált érté­ke 212,7 millió forint, kivite­lezését a Bázis 1989 októbe­rében kezdte meg, 1992. jú­nius 31-i határidővel. Ez idáig megelégedésünkre, ütemesen haladnak a munkákkal, így a határidők tartására is garan­ciát látunk. A Bázis szakembereitől megtudtuk, hogy a régi tan­termi szárny átalakításával még tavaly elkészült a konyha, készen áll a leendő ötszintes hotelszárny első, azaz •ogadószintje, jelenleg az Univáz-vasbetonvázú épület építőmesteri munkái folynak. A következő lépés a régi épü­let teljes rekonstrukciója lesz, a határidők tartásának az építők szerint legfeljebb csak pénzügyi akadályai lehet­nek. 8. R BKmmaHHnnnBHni Kaiser László üzemfej­lesztő közgazdász (57 éves) a háztáji termelte­tési rendszer egyik kiki- sérletezöje a Bogádmind- szenti Állami Gazdaságnál (1964), majd a kiscsopor­tos jövedelemérdekeltsé­gi rendszer kidolgozója a baksai tsz-nél (1979) pár éve újabb modellkísérlet­be kezdett. S a gyümölcs beérett. Szövetkezet?- A szövetkezet, mint kö­zösség, nem nyereségorientált, hanem a tagjai érdekében fellépő valami. Ez a kicsi emberek sportja, ugyanis a kis pénzűek kénytelenek szövet­kezni.- Mire érdemes szövetkez­ni?- Véleményem szerint az alaptevékenységtől végig a késztermékig mindenre.- Ez a baksai tsz-nél konk­rétan mit jelent?- Nézzük a baromfiágaza­tot! Boksán van tenyésztojás- termelés, keltetőüzem, broiler- hizlaló háztáji vertikum. Baj, ha a hizlalásnál le kell állni. Mi most ezt tesszük. Boksának az lesz a jövőben az érdeke, hogy a baromfi egy részét dolgozza fel és úgy értékesít­se, ha kell konyhakész álla­potban, akár előfőzötten. A termék attól lesz igazán hite­les, ha alapanyagtól a kész­termékig egy cég adja hozzá a nevét.- Mekkora a remény, hogy lesz ilyen?- Harminc százalék. Egyéb­ként nekünk már lehetne vá- gáüzemünk. Amikor ezt kellett volna építeni, akkor mi a ba­romfitelepet bővítettük. Hiba volt. Visszatérve a szövetke­zeti elvekhez. Valóban szövet­kezet akarunk lenni, nemcsak osztási lehetőséggel, hanem befektetési kényszerrel.- Eddig miért nem volt va­lódi a szövetkezet?- Mert a tagi és a munka- vállalói jogviszony összekeve­redett. Az első szinte semmit sem ért, a második egyszerű bérmunkásságot jelentett, azaz a bér kevéssé függött a jöve­delmezőségtől. Hosszú évek óta ezen kívánunk változtatni. A kiscsoportos jövedelemérde­keltségi rendszerben a dolgo­zóink kaptak egy nyereség­feladatot, és amennyiben en­nél többet állítottak elő, an­nak a 77,7 százalékát elvi- hették haza. Ebből gondok lettek: ha a kiadott utasítás pénzbe került, mondhatták azt, várjunk, ne a mi kasszánkra! Bár a szövetkezeti hatalmas­ság megmaradt, de egyre ke­vésbé tudott beleszólni a dol­gokba, mert ha mást nem te­hettek, akkor elszabotálták a végrehajtást. A PM ezt a kí­sérleti lehetőséget megszün­tette. Négy üres év következett. Ez fellélegzés volt a vezetés­nek. Időközben kétszer tsz- elnökváltás is volt. A mostani elnök Várkonyi József. A vá­lasztás előtt vele számoltak a legkevésbé. A tsz-ben egysé­ges a felfogás a szövetkezet­ről: a munkavégzési funkció­ban csak azzal szövetkezek, akivel eredményesen tudok dolgozni, a tagi funkció ettől teljesen független. Kétszázhat­vanmillió tiszta vagyonunk van. Kártérítés- Ez a saját vagyon az új földtörvény szerint kérdőjeles lesz.- Ez pártpolitikai ügy. Mi ezt a földet saját pénzünkön vettük meg. Hogy az árak mik voltak, azt az állam mondta meg. Ha kártalanítani kell, azt végezze az állam! Ha nincs rá pénze, akkor adjon oklevelet!- A rehabilitációban ön is érdekelt?- Igen. Elvették a szüleim görcsönydobokai malmát. Ti­zennyolc éves voltam, már ön­állóan dolgoztam. Elkobozták a vagyonúnkat, meg a földün­ket is. A jövőnk érdekében mindezt el kell felejteni. Bé­kából tollat kitépni nem lehet. Ennek az országnak nincs pén­ze, nincs miből fizetni. Ráadá­sul az apám kilenc hónapot töltött egy internálótáborban, mert kisgazdapárti volt. Mind­ezek ellenére én természetben semmit nem kérek. A társa­dalom jövője érdekében.- Mennyire vélekednek ha­sonlóan mindazok, akiket va­gyonuktól, földjüktől megfosz­tottak?- A földjét visszakapni vi­szonylag kevés ember akarja, mert nem is tud vele mit kez­deni. Egyébként is meggyőző­désem, hogy az egész rehabi­litációból csak a földet kira­gadni nem helyes. Az ország teherbíróképességével viszont csak az oklevélosztás az ará­nyos! És nem követnénk el újabb igazságtalanságot...- A tsz-ben meddig jutottak el a másfajta szövetkezéssel?- Februárban a jogszabá­lyoknak megfelelően felosztot­tuk a vagyonunk ötven száza­lékát a ledolgozott évek és a bérek szerint. Lefuttattunk szá­mítógépen több variációt, ez bizonyult a legkedvezőbbnek. A legkevesebb vagyonrészt, amit valaki kapott, kilencven­ezer forintnyi. Ezzel a törvé­nyesen felosztott tulajdonnal szövetkezünk. Ezért számít mo­dellkísérletnek a ténykedé­sünk. Ugyanis az országban még nincs arra példa, hogy a vagyonnal szövetkezzenek.- Mennyire rendelkezhet szabadon a nevére irt tulaj­donnal a tag?- Az általunk elképzelt, megvalósulás alatt álló gya­korlat a következő: nemcsak én szövetkezek önként, hanem velem is önként szövetkeznek mások. Például a baromfitele­pen azt mondták az egyik dolgozóra, hogy vele nem szövetkeznek, mert sokat hiányzik, elégedetlenek a mun­kájával, tehát nem tartottak rá igényt a többiek. A ba­romfitelep vagyonértéke tizen­hatmillió forint. 2,7 millió vo gyonrésszel bérbe vették ezt a telepet, ennyivel kevesebb va­gyon után fizetnek bérleti dí­jat. A vagyonkezelő szervezet úgy viselkedik, mint egy hol­ding: az önálló jogi szemé­lyiségű egységek tevékenysé­gét összehangolja, de opera­tív intézkedési joga nincs, összehangolás? Anyagi eszkö­zökkel ösztönözheti az adott egységet a változtatásra, de úgy, hogy minden részleg ér­dekét tiszteletben tartja eköz­ben. Minden ilyen társaság­ban a szövetkezet is tag a vagyonkezelőn keresztül.- A szövetkezet neve ma­radt baksai tsz?- Igen. De rövidesen a ,,ter­melői” jelleget el fogja veszi teni. Marad baksai szövetke­zet. Kft.- Hol tartanak a klt.-k ala kitásában?- Cégbírósági bejegyzés alatt van kettő, az egyik a keltető-, a másik egy jérce- nevelő bázis. Négy kft. ala­kulása folyamatban van. ősz szesen kezdetben közel húsz lesz.- A vidéken élő embernek mennyire idegen egy korlátolt felelősségű társaság?- Annyira mint egy szövet­kezet. Ö ebből annyit lát, hogy most jogilag önállóak, nyomon tudja követni, hogy egyáltalán miből lesz, illetve miből nem lesz pénze. A kft.-k kis létszámúak, tizenegynéhóny fősek, de alakulnak majd egy­két fősek is.- Van-e arra lehetőség, hogy a klt.-t alakitó néhány ember kilépjéli a szövetkezet­ből?- Minden további nélkül. A feltétel nagyon egyszerű: ők bérlik az üzemet. Elmehet­nek üzem nélkül. • Ebben az esetben a vagyonuk, szemé­lyenként mindegyiknek oszta­lékot fog hozni. Ez természete­sen sokkal kisebb, mint amit munkával is befolyásolni lehet. Ezért nincs ilyen törekvés.- A kit.-be ki léphet be, a tsz-tag vagy az alkalmazott?- Mind a kettő: a tsz-tag a vagyonával, az alkalmazott a munkájával.- Egy klt.-n belül mi a kü­lönbség egy tsz-tag és az al­kalmazott között?- Ha a kft. alkalmazottja, akkor a munkájáért kap vala­mit, bérmunkás. Ha kft.-tag, akkor a munkájáért meg a te­vékenység hasznáért kap. A dolog lényege: korábban ha az egyik részleg rosszabbul ment, akkor is kapott a nye­reségből, most a vesztesége­sen működő egység fizet, azaz veszít a vagyonrészéből! Vagyonkezelő- A klt.-k az egyes részle­gekből jönnek létre. De miből áll lel a vagyonkezelő szer­vezet?- A vagyonkezelő egy há­romfős stáb. Nem azonos a korábbi központtal, sőt! Ugyan­is a számvitel, a pénzügy, mindenféle adminisztráció is egy-egy önálló kft., mint a többi részleq és pénzért, meg­bízás alapján dolgozik a töb­bieknek. A vagyonkezelő helyi gazdaságpolitikával foglalko­zik, annak ismeretében, hogy mi történik az országban, kül­földön, ezekhez igyekszik al­kalmazkodni. Áll rendelkezé­sére pénz, amivel ezt az al­kalmazkodást szorgalmazhat­ja. A vagyonkezelőnek onnan van pénze, hogy a különböző jogi személyek neki fizetnek. Például bérleti díjat. A va­gyonkezelő a pénzét a tevé­kenységek ösztönzésére for­dítja.- Mi van akkor, ha valaki kárára lép a vagyonkezelő?- Nem tud, mert nincs joga hozzá. Nem parancsnok.- De hozhat rossz döntést.- A döntést a kooperációs tanács hozza, ebben minden szervezetnek van küldötte. A vagyonkezelő szervezet tagjai csak gondolkodnak, csak ja­vaslattételi joggal rendelkez­nek, beavatkozási joggal nem! Háztáji- Mi lesz a nyugdíjasokkal? Jelenleg van annyi hasznuk a tsz-böl, hogy bizonyos elő­nyökben, juttatásokban része­sülnek: háztáji stb.- A nyugdíjas ezentúl is kap háztájit, nem lesz kisem­mizett. A non-profit szövetke­zet a tagjainak megadja mindazt, amit a korábbi tsz adott a tagi jogviszony alap­ján. A szövetkezet megmond­ja, hogy ennyi meg ennyi za­bot adj a nyugdíjasaimnak, a vagyonkezelőt utasítja, hogy rendelkezzen az ő nevében. Mert a vagyonkezelő nern más, mint a szövetkezet vég­rehajtó szerve. A szövetkezet az úr, csak nem foglalkozik napi ügyekkel. Ez elnöke is társadalmi elnök.- A broilerhizlalás háztáji­ban történik. Ezt hogyan érinti az átalakulás?- A háztáji főágazat is kft.- vé alakul. Ez a kft. abban lesz érdekelt, hogy minél több ter­melővel legyen kapcsolatban, mert minél több a termelő és az áru, neki annál több a ju­taléka, a pénze. Most éles lesz a függés: ebbe bele le­het halni, de meg is lehet di- «sőülni. Valahogy igaz, hogy élmegyünk a végletek felé, viszont a langyos vizecske nem jó víz, abban úszni se lehet, megfulladni se, de élni se. Túlvagyunk rajta. A háztáji kft. nemcsak a termelőtől kap jutalékot, akinek az alapanya­got biztosítja és a piacot szer­zi, hanem nyilván a keltetőtől is jutalékra számít, hiszen nagy tételben vesz tőle csir­két. Vagy a tápkeverő kft. el­ad az általa gyártott tápból négyszáz vagonnal a háztáji­nak, akkor a háztáji ugyan­olyan kapocs szerepet tölt be, mint a növénytermesztés is. Ha mondják szója kell, de a növénytermesztésnek ehhez fel kell gépesítenie, akkor ebbe mindazoknak be kell száll­niuk pénzzel, akik érdekeltek. Gazdasági kapcsolódásokká alakulnak át a parancskap­csolódások.- A jövőben tehát a nö­vénytermesztés területi össze­tétele attól fog függni, hogy milyen megrendelést kap a többiektől, illetve azok mivel ösztönzik az esetleges átállást. Az is előfordul, hogy egy rész­leg, például a keverő más ter­melőtől vásárol búzát, s a szö­vetkezetit nem veszi meg?- Már most így van. A szü- löpárnevelő-telepen alakult kft. a tápot nem innen veszi, hanem a aabonaforgalmitól, mert granulált tápot akar. Boksán nincs qranuláló be­rendezés. Eqv hónapja önálló a telep. Korábban innen vette a tápot.- A tápkeverönek ez való­színűleg nem tetszik. Van-e belső feszültség?- Réqi szemmel van. De ezt a feszültséget csak beruhá­zással lehet rendezni és nem paranccsal! L. Cs. K. A baksai tsz keltető üzeme Párizs Immár nyolcvan éve meg­van, hogy Ady Endre A Gare de l'Esten című versében így írt: „Szép ámulások szent városa / Páris", Magyar- országról meg a következő­képpen: „Fagyos lehellet és hullaszag / Száll ott minden virág felett. / Elátkozott hely. Nekem: hazám. / A napta- lan Kelet.” Bizonyára keserves viták­ba lehetne bonyolódni azon, hogy mennyire áll ez a meg­állapítás mára, az azonban biztos, hogy ha a látogató 1990 nyarán kiszáll a vo­natból a Gare de l'Est-en, kosz, szemét és gyanús tö­meg tekintetében szinte ott­hon érezheti magát, azon a bizonyos Keleten. A metró­lejárat könyveskirakata mel­lett pedig ugyancsak erőt vesz rajta o „szép ámulás”, mikor Josephine Baker és Greta Garbo életrajza mel­lett ott látja díszelegni Ele­na Ceausescu vaskos mű­vét, finom papírro nyomvo, méregdrága áron. Ezek persze csak múló rosszullétek, hisz az, amiért az ember valójában idejön, az áll, nem okoz csalódást: a Notre Dame, az Eiffel-to­rony, a milói Vénusz és mindaz, ami a turista sze­mében Párizst Párizzsá testi. Azonban úgy tűnik, az ide­érkező magyar nem lehet pusztán turista, mint a ja­pánok, akik csoda fényképe­zőgépeiket csattogtatják vagy mint az amerikaiak, akik még a templomokban is Coca-Colát szürcsölnek. A magyar ember ide egy ki­csit hazajön - szeretne ha­zajönni. A Saint Chapel fan­tasztikus üvegablakainál fon­tosabb néki, hogy a rue Cujas-ban tényleg lejt-e a járda, ahogy Radnóti írta, és oda megy el előbb, azt megnézni. És hagyja a Champs Elysées-t, a csillo­gást, inkább elbandukol az Odeon mellé, hogy Ady szállodájától, a Hotel Balcon- tól lesétáljon a Szent Mihály útjára, hallani akarja a lom­bokat nyögni, és megbor­zongani, hogy lám, Párizsba tényleg beszökött az ősz. S a körutak kiülös kávé­házaiban is szinte keresi az arcok között Illyést, József Attilát, Móráit, Kormost, hát­ha csak ideszöktek fecsegni, vörösborozni, biliárdozni, verset írni. Vagy mindezt tényleg csak a nyavalygós keleti lélek tenné? Mert szentimentálisak a franciák is eléggé, hogy nacionalizmusba hajló pat­riotizmusokat ne is említsük. A montmartre-i Sacre Ceur templomban hosszú listán hirdetik, mely nyelveken mondanak misét, több mint tíz van fölsorolva, köztük a japánnal, csak egy hiányzik: a német. Vagy: Európa fő­városában (tartják ők), a szabadság szülőhazájában föllobogózzák a fő sugárutal, a Champs Elysées-t. Minden villanyoszlopra egy kék ala­pon sárga csillag-körös Európa-zászló és egy nem­zeti zászló kerül. A Diadal­ívtől lefelé az első páron, jobbról és balról leng a francia és a román, a má­sodikon a portugál és spa­nyol, valahol a Cleman- ceau tér körül a magyar és a finn (mi más lehetne?!), majd még lejjebb, a fa­lombok közé eldugva a né­met és az angol. Aztán most van De Gaulle centenáriu­ma. Keserves időszak ez a nagy, színes plakátokkal hir­dető cégek számára, hisz az utcán és a metróban telje­sen kítapétáztak De Gaulle képével: amint a győzelmi fölvonuláson masírozik 1944­ben, amint kikiáltja a IV. köztársaságot, amint kezet fog Adenauerrel. Aki három-négy napig ba­rangol itt, nem tehet mást, mint megállapítja: ilyen a város, itt és most. Bagettet eszik, befizet egy szajnai hajókázásra, olcsó hotel­szobájában minduntalan be­gurul az ágy közepébe, mely olyan, mint egy teknő. Mikor pedig újból kinn áll a Gare de l'Est nyüzsgő, izzadt peronján, és eszébe jutnak a vers további sorai, miszerint „Téli sírkertek sze­le jő / Küldi már a csók­jait nekem / A magyar Temető", már van ereje til­takozni: nincs így! Nem igaz! Azértse! Méhes Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom