Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-14 / 101. szám
1990. július 14., szombat aj Dunántúlt napló 7 A deligyumölcs mar nem téli gyümölcs? Jó pór esztendeje mór a Kanizsa Sörgyárban arról beszéltek nekem, hogy világszerte — de különösen az USA- ban — óriási a keletjük az alacsony alkoholtartalmú On. könnyű söröknek, amiket diétázók, az egészséges táplálkozás hívei is fogyaszthatnak, s ez még az autósoknak is megengedett. A zalai gyár akkoriban kezdte meg ennek az itthon még újdonságnak számító italnak a gyártását, s a kanizsai könnyű sör hamarosan megjelent Pécsett is. Fgy idő múltán a Pannónia Sörgyárban is megkezdték a Pécsi Extra néven forgalomba hozott könnyű sör gyártását. A címkén a narancssárga korong azt jelezte, hogy az előirt diétán belül a cukorbetegek is fogyaszthatják. Az újdonság karrierje meglehetősen döcögve indult, „mesés" voltát jelezte, hogy hol volt, hol nem volt . . . Most már bő esztendeje a „hol nem volt" a jellemző a Pécsi Extrára. A tavalyi nyár úgy ment ki, hogy - Pécsett legalábbis - sehol nem volt kapható, s most az új nyár kellős közepén ismét kaphatatlan a könnyű sör. Ugyan miért? A választ sejtem: nincs rá kereslet. Hát amit nem lehet kapni, az iránt valóban nincs kereslet, ez már csak így szokott lenni. De valamit azért hadd tegyek hozzá. Nyugatnémet képes magazinokban ma is egészoldalas hirdetések kelletik a különféle gyárak által gyártott Leichtbier-eket. • Nézek egyes kirakatokat, s méregdrága illatszereken, piperéken kalandozik a tekintetem. A méregdrága úgy értendő, hogy pl. egy üveg kö*- ni több ezer forintba kerül. Más kirakatokban a cipőket nézegetem: a 2000- 3000 ezer forintos portéka mar nem is ritka, s lassan elfogadhatóvá szelídül az 5000 forintos cipő is. Egy konfekcióöltöny ára is. 5000 forint körül van, a férfiingek java is 500 — sőt 800 - forint. Legalábbis ezt mutatják a kirakatok. Az olcsóbb, a kisember által is megfizethető árukat - úgy látszik - már nem sikk kirakni közszemlére. Pedig a drágák kirakatai hivalkodása egyedül arra jó, hogy jobb esetben elkeserítse, rosszabb esetben fel is ingerelje a hovatovább nyomorszinten élőket, akikben talán már felmerül a gondolat az ilyen látvány hatására: mi lesz, ha leszakad a lábáról a cipő? Csakugyan: mi lesz? • „Egyszerű" beszerzésre vállalkoztam a minap: borotvakrémet kellett vennem. Elnéztem a szegényes kínálatot. Van Figaro, Barbon, Derby, néhány borotvahab, és kész. A lágy állagú, könnyen habzó és kellemes illatú kínai Butterfly már évek óta nem kapható, az egyik boltban viszont észrevettem két vagy három jugoszláv krémet. Fanyalogva ugyan, de megvettem egyet, mint utóbb a használatban kiderült: illata enyhén penet- ráns. És nézem a fogkrémeket. Tucatnyi mindenütt van, de nem ritka, ahol 16—18-féle közül lehet válogatni. Hasonló példák bőven vannak. Csak egyet: a textilöblitők olyan kavalkádját láthatjuk az üzletekben, amihez képest a mosószerkínálat szinte észrevehetetlenné zsugorodik. • És még maradva az exportnál, ami ugyebár liberalizálódott. Elnézem most, július derekán, milyen hallatlanul nagy a déligyümölcs kínálata. Mintha egy igazi jóléti államban élnénk, ahol az év minden szakában mindenféle gyümölcs kapható. De nálunk soha nem volt ilyen. A déli gyümölcs mindig - téli gyümölcs volt. A narancs, a mandarin, a füge, a datolya, a szentjánoskenyér (nem is emlékszem már, ezt mikor láttam utoljára) a téllel együtt mindig el is tűnt, és igazában nem is nagyon hiányzott már, hiszen jöttek a friss hazai gyümölcsök. Ma pedig, amikor az ország gazdasága a mélynél is mélyebben van, ott vannak a narancshegyek, a túlérett banánok, van ananász és füge és datolya, és látni olyan csodagyümölcsöket, amik soha nem kerültek a határainkon belül. Nem értem, hogyan is van ez. Miért költjük a valutánkat éppen most, 1990. nyarán déligyümölcsre? Vagy talán minden átvett mázsához mellékelnek 100 dollárt? Mert ha Így van, kérem, felejtsék el az egészet. Naponta átmegyek a Kon- zumon, ám hónapok óta egyre kedvetlenebből teszem ezt, mert mindinkább idegennek érzem ott magamat. Körülöttem alig hallok magyar szót, kosárhoz csak kinkeservvel jutok, egyes részeken, pl. a f el - vágottas-sajtos pultnál az áru közelébe sem érek, a pénztárnál pedig a magam „szé- gyellnivalóan" csekély, egy- kétszáz forintnyi vásárlásával sokszorta több időt töltök a várakozással, mint amennyit magára a vásárlásra fordítottam. Közben beletekinthetek az idegen kocsikba, kosarakba (amelyekben általában több ezer forintnyi áru van), s látom, mi mindent, s milyen tömegben visznek. Olyant is, amit onnan importálunk, s most viszik vissza, nyilván „tisztes" haszonnal. Kifejezetten kényelmetlenül érzem magamat, s mindennap elhatározom: többet nem lövök ide. Aztán másnap mégis itt va- avok. És én a pécsi vásárló itt leszek holnap is. jövőre is, öt év múlva is, a Konzum belőlem fog meqélni akkor is, amikor a bevásárló turizmusnak mondott őrület már csak régi, rossz emlék lesz. Kérem, erre gondolva tegyék számomra kellemesebbé a vásárlást. Vagy változtassák meg az áruház nevét. Az ajánlatom: Jugokonzum. Figyelem az üzletek színeváltozását, vagyis azt, hogyan alakul át a profil, az árukínálat. A világos tisztaprofilúság kezd elenyészni, ami egészen addig nem jelenthet gondot, amíg ez a vásárlók ellátásának, kiszolgálásának a rovására nem megy. Itt van pl. a kertvárosi Diana iparcikkáruháza, amit annak idején az a gondolat hívott életre, hogy a városrész lakossága az iparcikkek lehető legszélesebb kínálatával találkozzék a villanyégőtől a tányérig, a kanáltól a mosószerig, a villanydróttól a festékig. Az ilyen széles áruskála kínálatához kellett is az a nagynak aligha mondható eladótér, amivel a bolt rendelkezik. S mi van ma? Könyvet árulnak (igaz, körtyvesboltja mindmáig nincs a középvárosnyi városrésznek), megjelent a virág, az autógumi, a márkás italáru, és — ami a számomra a legkevésbé érthető és elfogadható, hiszen ettől a bolttól ötméternyire van az erre hivatott szakbolt — a rövidáru és számos ruházati termék. Ennek aztán természetes következménye, hogy kiszorulnak az eredeti profilhoz tartozó áruk, vaqy jelentősen szűkül a kínált választék. A vevőt kevéssé vigasztalja, hogy 100- as égő ugyan nincs, viszont van sokféle zokni. Hasonló színeváltozáson ment át az évek folyamán a Fészek Áruház, ahol a kezdeti színes, gazdag, valóban „fészekrakó" áruskálát egy jelentősen módosult kínálat váltotta fel, s amit korábban itt megkapott az ember, azért most távoli üzletekbe kell elmennie. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a Konzum az évek óta tartó korszerűsítés keretében régi hadállások feladására kényszerül. Feltétlenül örülni kell például annak, hogy egyre újabb ,,shop"-ok, szolgáltató egységek jelennek meg, viszont látni kell, hogy az áruház alapterülete most mór igazán véges, és egy újabb „shop" beerőltetése csakis egy másik részleg rovására valósulhat meg. Egészen új az elegáns világszínvonalat kínáló Philios-shop. de ez csak úqy születhetett meg, hogy a korábbi aépkocsi-alkatrész- osztály a felénél is kisebbre zsugorodott, emiatt az önki- szolgáló rendszert fel kellett számolni, ami érthetően a korábbi kényelmes vásárlási körülmények megszűnéséhez vezetett. Kár! Hársfai István Tömegjelenet az élelmiszerosztály pénztáránál Horváth Barna felvétele Az érem másik oldala Szaga van ? Nagy hibát követtünk el. amikor az oroszlói húspépüzem építését elhatároztuk. Azt hittük, hogy a környék legnagyobb mezőgazdasági üzemeként, két sertéstelep birtokában évi 3000 tonna hízókibocsátással tennünk kellene valamit a környezet megóvása és az egyre dráguló fehérjeimport hazai alapanyaggal való kiváltása érdekében. Biztattak bennünket az építésre, Ígértek állami támogatást, alapjuttatást, környezetvédelmi támogatást és munkahelyteremtő támogatást. Az első kettőt meg is kaptuk. Igaz, az állami támogatóst vissza is akarták vonni bírsággal megfejelve, de mégis eltekintettek ettől. A hazánkban kapható legmodernebb technikát építettük be. Sajnos, Baranya sű- lűn lakott megye, a telepü- ések egymás közötti távolsága kicsi. Hittük, hogy a beruházással üzemi és társadalmi érdekeket is szolgálunk. Tőlünk nyugatra állami támogatást kapnak az ilyen üzemek működési költségeik fedezetére, mi „élvezzük" a hónapok óta tartó társadalmi össztüzet. A közvélemény egyértelműen ellenünk fordult. A feldolgozónak szaga van! A jövőben csak a Baromfifeldolgozó és a Möbius Húsipari Vállalat napi friss melléktermékét dolgozzuk fel. Bérfizetéskor, ha több millió forint papírpénz fekszik egy rakáson, orrunk azt sem illatként érzékeli. A gyilkos füstöt okádó gyórkémények, a kipufogógázok megmérgezik a városi embert. Leállítják a gyárakat, a tömeg- közlekedést? — Nem! A hatóságok miért nem az építési engedélyek kiadásakor közük, hogy milyen kívánságaik vannak? Miért csak a beruházás elkészülte után tudják előírni feltételeiket? Pedig meghívtuk őket minden beruházási tárgyalásra. A védősáv telepítését az építési engedély kiadása után 1,5 évvel irta elő az építési hatóság. Ehhez 15 ha területcserét kellett lebonyolítani és meg kell várni, míg a területen lévő terményt letakaritják, aztán telepíthetünk facsemetéket. Több megértésre és segítő szándékra lenne szükség. Az üzemből kikerülő itatólé, melyet naponta 10 000 nizóval etetünk meg, annyi fehérjét tartalmaz, melyet évi 12 millió Ft értékű szójadarával lehet csak helyettesíteni. Az ország adósság- állományát már az óvodásgyerek is fújja! A mellék- termékek felhasználását állandóan szorgalmazzuk. Városi lakásban nem érződik a saját és szomszéd udvarból áradó állati bűz, amit naponta elviselünk. Elviseljük, mert ez létünk alapja. El kell viselnünk, mert állatot tartunk, és a kettő együtt jár. És mert a vidéki munkabérek nagysága lényegesen alacsonyabb, mint a városban. Szagtalan húspépüzem nincs! Az üzem telepítésénél a községektől mért védőtávolságot betartottuk. A nelyi lakosság azt szeretné, ha a hatóságok az üzemet végleg bezáratnák. De ki fizeti a számlát? Az APEH és az ÁFI biztosan jelentkezne a folyósított támogatások visszafizetéséért, de nemcsak o folyósított összeg erejéig. Az A. G. 12 millió forint értékű szójatöbblet-importért jelentkezne. Az üzemben a jövőben csak a naponta frissen érkező húsipari mellékterméket dolgozzuk fel. A Környezet- védelmi Hivatal ígért támogatását nem kaptuk meg, így nincs is kötelezettségünk az állati hullák begyűjtését illetően. Elgondolkodtató azonban, hogy a helyhatósági választások előtt a jelenlegi köz- igazgatás irányítói meg akarják kímélni lehetséges választóikat a környezetszeny- nyezéstől, kilátásba helyeznek olyan üdülőkörzetet, ami a távoli jövőben is nélkülözi a realitást a mai gazdasági helyzetben. Ez kétségkívül jó választási propaganda! Felmerül a kérdés, hogy a leendő önkormányzat gazdálkodásának bevételeihez nincs-e szükség egy ilyen termelőüzem befizetésére, munkahely biztosítására és dolgoziónak személyi jövedelemadójára !? Ez az érem másik oldala. Strasszer Jakab közg. ig. h. Profilban Kunszt Márta, az MSZP Pécs városi elnöke Jelenleg a JPTE Tanárképző Karának politológiai tanszékét vezeti. Komlói születésű és a szegedi bölcsészkar elvégzése után visszatért szülővárosába, kibocsátó iskolájába, a Steinmetz Gimnáziumba tanítani. Négy esztendő elteltével kereste meg a Pécsi Tanárképző Főiskola - egykori iskola- igazgatója, dr. Bernáth József ajánlására -, hogy vállalná-e az oktatást a marxizmus tanszéken. Mivel mindig érdekelte a XX. századi történelem, és a közéletiség sem állt távol tőle, vállalkozott a feladatra. Ezt követően ismét a kemény tanulás, a felkészülés, a feladatnak való megfelelés esztendei következtek. Ennek egyik aktusaként jelentkezett 1985-ben Moszkvába, ahol történelemből kandidátusi disz- szertációt irt. Szembekerülve a szovjet valósággal, felgyorsította azt a folyamatot, ami korábban is érlelődött benne. Világossá vált, hogy az a társadalmi rendszer, amelyet szocializmus cimszóval építgetünk, hihetetlenül pazarolja az emberi energiákat, kiöli az egyéni kezdeményezőkészséget, képtelen a megújulásra. Hazatérve mindez arra ösztökélte, hogy személyesen is meg kell tennie mindent, az emberhez méltó társadalomért. Azzal s tisztában van azonban, hogy a közös célként kialakítandó piacgazdaságban sem tűnnek el a munkájukból élő kisemberek, és egész eddigi neveltetése, pályája arra predesztinálja, hogy a baloldalon tevékenykedjen egy demokratikus társadalom kialakításáért. Varsányi Ferenc, az Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze 1985 szeptembere óta pécsi evangélikus lelkész, eddig mint beosztott másodlelkész. 33 éves, nős, négy gyermek édesapja és a legfontosabb, hogy gyakorló lekipásztornak tartja magát. Várpalotai születésű, Iskoláit is ott végezte, a kémia—fizika tagozatos gimnáziumban érettségizett. Tíz éve szentelték lelkésszé a budapesti teológia elvégzése után. Az igazi kötődés Tolna- riémedihez fűzi, ahol öt évig volt pap. Mit jelent számára gyakorló lelkipásztornak lenni? Jelenti a szószéket, a templomi szolgálatot, az igehirdetést, de belefér ebbe a tanítás, nevelés, eszméltetés. A másik prioritás: a lelkigondozás. Fiatalok, felnőttek, idősek nemzedékei újra meg újra küszködik végig az emberi élet nagy kérdéseit: a fiatalok lesznek-e boldog értelmes életű felnőttek, a szülők nemzedéke tud-e követendő, követhető életideált felmutatni a gyermekeinek, az idősek „naplementéje" szép lesz-e, a betegek, gyászolók kapnak-e vigasztaló szavakat? Ezek az igazi nagy gondjai, mint lelkipásztori feladatok. A lelkész! szolgálat a bölcsőtől a koporsóig tart, de gondolatisága, eszmeisége ezen Is túlmutat. Ezt a színt szeretné továbbra is vinni a pécsi egyházi-társadalmi közéletbe, abban a reményben, hogy talán néhány ember a szolgálatán keresztül találja meg élete értelmét. Vancsik Miklós, a Magyar Nemzeti Bank Megyei Igazgatóságának igazgatója Vancsik Miklós az Alföldön, Kecelen született 1941-ben. A Magyar Nemzeti Bank ösztöndíjasaként Budapesten végezte el a Közgazdasági Egyetemet 1963-ban. Munkaadójának köszönhetően mondhatja magát pécsinek, a diplomához hasonlóan a cég támogatta szakközgardászi képesítésének megszerzését is. A banki hivatali ranglétra végigjárása után a közelmúltban nevezték ki a Magyar Nemzeti Bank Megyei Igazgatóságának élére. Az új bankvezető szerint kitűnő kollektívát kapott örökségül. Ezért a jó munkatársi viszony megtartása mellett elsődleges feladatai egyikének tartja a kollektíva erkölcsi és anyagi megbecsülésének elősegítését minden lehetséges módon. A várhatóan erősödő jegybanki ellenőrzés, a kiterjedő számlavezetési és refinanszírozási feladatok, a szakmai támogatás iránt megnyilvánuló igény jelenti a másik komoly kihívást. Az igazgató kollektívája élén a klasz- szikus jegybanki szabályozás bővítésével szeretne előrelépni a megyében a bankközi pénzpiac megszervezésében, a pénzintézetek, valamint a társadalmi és politikai szervezetek közötti információcserében. Valamennyi egy cél érdekében: minél több forróst szerezni és befektetni a térségben. Vancsik Miklós felesége szintén banki szakember. Leánya az ELTE orosz-angol szakára felvételizett, fia a Leő- wey Gimnázium német nemzetiségi tagozatára jár. A bankigazgató régen aktiv sportoló volt, munkahelyi spartakiádokon még ma is kezébe veszi a pingpongütőt. Besztercei Miklós, a pécsi közterület-felügyelet megbízott vezetője 1953-ban született Pécsett. Feleségével és két gyermekével ma is itt él. A Leőwey Klára Gimnázium német nemzetiségi tagozatán érettségizett, majd nevelőként, oktatóként dolgozott vidéki általános iskolákban. 1978-ban könnyűzenei szakon előadó- művészi működési engedélyt szerzett, billentyűsként zenéit a város számos szórakozóhelyén, külföldön is fellépett. Mivel a hatósági munka mindig vonzotta, a zenei pályától eltérve előbb különböző vállalatok rendészeként, később három éven át a közterület- felügyelet járőreként tevékenykedett. Életeleme a köz szolgálata, mint csoportvezető, 10 éve társadalmi segítője a rendőrkapitányság munkájának, tagja az újonnan alakult Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Egyesület vezető testületének. Szakmai célkitűzései között első helyen szerepel a településfejlesztési és városrendezési feladatok magas szintű ellátása, szoros munkakapcsolat a kommunális hátteret biztosító Városgondnoksággal, szakmai együttműködés a rendőrállomásokkal, hatékony, kulturált és korrekt intézkedések — a lakosság bevonásával — a rendezett városkép érdekében. Szabadidejét szívesen tölti zenehallgatással, kultúr- és vallástörténeti könyvek olvasásával. Ajtaja mindig nyitva mindazok — intézmények és pártok képviselői is - előtt, akik hajlandóak tenni lakó- környezetünk szépítéséért. Gáldonyi Magdolna— Kaszás Endre Üzletek színeváltozása
