Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-11 / 98. szám

1990. július 11., szerda üj Dunántúli napló o Uj Dili politikai vitafóruma Nem értem A parlamenti etikát is tanulni kell Nem értem, miért kell az ország pénzét újabb népsza­vazásra pocsékolni, annak el­döntésére, hogy ki válasszon köztársasági elnököt. Nem vá­lunk komolytalanná attól, hogy félévente ugyanarról szava­zunk? Nem értem továbbá, hogy miért ez az óriási tiltakozás a hit- és erkölcstanoktatás be­vezetése ellen. Ügy vélik a tiltakozók, hogy elképzelhető gazdasági felemelkedés erköl­csi felemelkedés nélkül? Az erkölcsi nevelést liberális mó­don gondolják megoldani? Felmerül a kérdés bennem: ezek a tiltakozók egyáltalán tudják, hogy mi ellen tilta­koznak? Ügy vélem, az ateizmus mel­lett sem ők döntöttek, nem is volt lehetőségük rá. Eszükbd jutott, hogy felemeljék szavu­kat a marxizmus oktatása el­len? Hogy gondolják a gazda­sági fellendülést, amikor az embereknek a vérében van a hazugság, a kimondott szónak nincs súlya és már régen nincs lelkiismeretfurdalása an­nak, aki félrevezeti a mási­kat? Ne beszéljek arról, hogy a gyereknek az iskolában szeme sem rebben, amikor elveszi a másét. A szülőtől tanulja, hogy a buszon ne adja át helyét az idősnek, némelyik már az anyatejjel szívja magába a trágárságot. Nemcsak a gyerekre fér rá az erkölcsi oktatás, hanem a felnőttre is, hogy ne tapossa le a gyepet, ne rongálja a parkokat, az elejtett sörös­üveget ne hagyja az út köze­pén, kulturáltan dohányozzon. Napról napra romlik a közle­kedési morálunk, és folytathat­nám. mennyi téren lenne szük­séges erkölcsi nevelés, hogy ember módjára élhessünk. Vajon, akik a hittan beve­zetése ellen tiltakoznak, tud­ják-e, hogy mitől féltik gyere­keiket? Már az is eredmény lenne, ha néhány szülő utánanézne annak, hogy mi is az a val­lás, amitől félti a gyerekét. Sajnos, sok ember tudatában a vallás egyfajta ájtatosko- dással azonos. Pedig óriási a különbség! Az ateizmust csak az tudja választani, aki ismeri a teizmust is! Egyáltalán, azon gondolkodtak-e a szülők, hogy van-e joguk gyermekeiket meg­fosztani a hittől, amikor lehe­tőségük van hozzájuttatni? Nem értem továbbá azt sem, hogy miért van ez a har­sánykodás egyes pártok részé­ről. Nem az egészséges ellen­zékieskedésre gondolok, Ha­nem a kiabáló, feltűnést ke­reső ellenkezésre. Nem egy úton vagyunk, nem egy a cé­lunk mindannyiunknak? Egy kulturált Európához felzárkó­zott Magyarország megterem­tése, amiért kötelességünk tu­dásunk, szorgalmunk legjavát adni, mert az sem mindegy, hogy mikor érünk a célba! Ehhez pedig némelyik kép­viselőnek parlamenti etikát is kellene tanulni! Járominé Zárai Györgyi, a Kereszténydemokrata Néppárt tagja Türelem és pofon A SZOCDEM-ek a Baranya Holding Rt.-ről Nem javasoljuk a tanácsi részvételt A megyei tanács legutóbbi üléséről az Üj DN-ben közzé- adott tudósításból a közvéle­mény már értesülhetett arról, hogy a SZOCDEM-ek szót emeltek a Baranya Holding Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt.-ben való tanácsi részvétel ellen. Ügy véljük, szükséges ennek indokait közzétenni. A Baranya Holding Rt. sok­féle tevékenységgel kíván fog­lalkozni : 0 Csődbe ment vállalkozá­sok menedzselése. Vállalatok csődbe jutottak vagy közel állnak hozzá, s hiányoznak olyan pénzügyi és vagyonkezelő szervezetek, me­lyek a hazai és nemzetközi szabad forrásokat ilyen célra koncentrálják, valamint az át­alakítás teljes folyamatát úgy menedzselik, hogy elemi ér­dekeik fűződjenek az eredmé­nyessé tett cégek jelentős ha­szonnal történő értékesítésé­hez. Az ilyen tevékenység iránt a nem távoli jövőben feltétlenül fennáll kereslet, de ennek kielégítéséhez nem szükséges tanácsi vállalkozás. Ám ha az önkormányzat tá­mogatja, akkor a már meg­lévő hasonló profilú tanácsi vállalkozások tevékenységi körét szükséges a fenti tevékeny­ségi körrel bővíteni. A vállal­kozások tényleges „csődjéhez", felszámolásához, privatizálásá­hoz a törvényhozásnak több törvényt, s rendeletet kell hoz­nia. Ennek függvényében ala­kulhat ki a fenti tevékenysé­gek tényleges piaca és jöve­delmezősége. A „Magyar Nemzet" minapi cikkében Földes Péter meg­rója a sajtót, illetve annak bizonyos köreit „elképesztően felpörgetett, túlfeszített, ag­resszív, szembenállásos hang­vételükért". Igazolva látom véleményét, ha elolvasom a Magyar Nők Lapjában Bencsik Gábor „Kié a sajtó?" cimű írását, amely szerintem iskolapéldája egyes felelőtlen újságírók agresszív, már eleve mindennel szem­benálló szemléletének. Igaza van, amikor elutasítja azt az álláspontot, hogy a sajtó szol­gálja a hatalmat, ám teljes­séggel erkölcstelen és destruk­tiv a véleménye, amikor a következőket Írja: „A sajtó . . . arra hivatott, hogy a ha­talom ellenőre legyen. Állan­dó magyarázásro, indoklásra, érvelésre késztesse, ne hagyja ellustulni, ZAKLASSA, kikény­0 Tanácsi vagyonkezelés. A tanácsok mozgásterét az új önkormányzati törvény fog­ja meghatározni. Várjuk meg, hogy a tanácsok vagyonkeze­lő feladatairól a törvényhozás milyen döntést hoz, s adjuk meg a választás lehetőségét a majdani önkormányzatnak - amennyiben lehetősége van rá -, hogy maga akar-e disz­ponálni tulajdona fölött, vagy megbíz vagyonkezelőket. így a vagyonkezelésből származó jövedelemszerzés bizonytalan­sága jelentős. Ezért kockáza­tos egy döntően ilyen bevé­telre alapozott vállalkozást létrehozni. • Az Rt.-koncepció szerinti jelentősebb körök még:- Fejlesztési, átalakítási programok kidolgozása, me­nedzselése.- Gazdálkodó szervezetek társasággá történő átalakítá­sa, cégbejegyzésig történő vé- gigvitele.- Kis- és középüzemi vál­lalkozások szervezése, azok kezdeti működésének „szervi­zelése".- Kapcsolatépítés a hazai és nemzetközi tőkebevonás ér­dekében.- A megye gazdasági adottságaira épülő vállalkozá­sok szervezése, menedzselése- Vagyonértékesítési, szer­vezési, vezetési tanácsadások tőzsdei részvétel előkészíté­se .. . E tevékenységi körök, cé­lok jók, s idővel megvalósít­hatók is, de ezen tevékenysé­szeritse a lehető legjobb meg­oldásokat.' Ha úgy tetszik, kö- tözködjön százszor jobban, mint azt a ma még túl lojá­lis, túl tisztelettudó magyar sajtó teszi." Feltételezem, hogy szerzője is azok közé a hírlapírók kö­zé sorolandó, akik - divatos szóhasználattal - ki vannak akadva, hogy bizonyos éssze­rű szabályok állítsanak gátat a felelőtlen véleményeknek, „slag fertig ség"-nek m inősitett szemtelenségeknek. Hangsúlyozom, nem a ko­rábbi kézi vezérlésű sajtó- irányitást kivánom viszontlátni, amelyben meglehet, hogy a most legagresszivebbek tettek készségesen eleget az elvtársi elvárásoknak. Az újságíró véleményét — helyzeti előnyéből adódóan - több ezren vagy millión is­merik meg. Az esetleges gekből egy 9-9,5 millió forint költséggel gazdálkodó vállal­kozást eltartani nem lehet, vagy csak nagyon nehezen, mivel a fenti szolgáltatásokat már más szervezetek is biz­tosítják, pár fővel működő ügyvédi, jogtanácsosi munka- közösségek és könyvszakér­tővel működő kft.-k. A tevékenységi kört, ameny- nyiben az önkormányzat szük­ségesnek tartja, egy már mű­ködő tanácsi vállalkozás is felveheti (Novindel) vagy má­sik új vállalkozás tevékenysé­gi körébe beépíthető. Az önkormányzatoknak vá1- lalkozniuk kell, de reális pia­ci igényeket kiszolgáló, illet­ve eredménnyel, osztalékkal kecsegtető tevékenységekkel kell a vállalkozásoknak dön­tően foglalkozniuk. A Baranya Holding Vagyon­kezelő és Szolgáltató Rt. leg­főbb tevékenységeinek kétsé­ges a piaca, ezért e tevé­kenységekre vállalkozást ala­pítani jelenleg kockázatos, helytelen. A Baranya Holding egyéb tevékenységeit pedig be lehet integrálni már meglévő vál­lalkozásokba, amennyiben a jogszabályok engedik és a jövendő önkormányzat így dönt. Hosszú távú döntésre amúgy sem lenne politikus a jelenlegi leköszönőben lévő tanácsi testületnek vállalkoz­nia. Dr. Tótsimon Péter SZOCDEM gazdasági bizottságvezető rosszhiszemű tájékoztatás, a híranyag tendenciózus megvá- gása, értelmét átformáló ki­emelések teljesen megváltoz­tathatják annak hűségét a lé­nyekhez. A rossz irányban is befolyásolható közvélemény téves igazságtudatában ellene fordulhat pozitív jellegű intéz­kedéseknek is. Igaz a szakértői vélemény, hogy a sajtó hatalom. De csak az etikus, felelős, nem anarchista sajtó lehet partne­re a demokráciának, saját fontosságtudatát nem túlságo­san felfújva. Nem vagyok hivatott a sza­bályozás mikéntjére ötleteket adni. Mindenféle szószaporí­tást kerülendő, négyszavas sajtótörvényt szeretnék, imi­gyen: „Hazudni pedig nem szabad". Beck József MDF, Pécsvárad MOTTO: Néhány hónappal ezelőtt még a ,, Döntsön a nép” jelszavától harsogott az ország. Ma pedig már eljátszatnák velünk Otelló szerepét: a nép megtette köte­lességét, a nép mehet. Attól tartok, hogy Búsbarna László mielőtt megírta „A tü­relem határain" c. írását, a valóság fényeivel nem sokat bíbelődött. Egyetlen, lendüle­tes vonallal összekötötte az MSZP-t a pártütő Catilinával, hogy rámutathasson az örök gonoszra. A napi propaganda szintje alá egyszerűsített helyzetképe szerint az MSZP a népszava­zás „kierőszakolásával" volta­képp a demokráciát támadja. A szerző nagyvonalúan el­tekint attól, hogy a közvetlen elnökválasztás ügyét nemcsak a szocialisták, hanem több más párt — így pl. a Nemzeti Kisgazdapárt is — fölvállalta. Eltekint attól, hogy a kor­mánykoalícióhoz tartozó (!) kereszténydemokraták jelentős hányada vagy az MDF par­lamenti frakciójának néhány képviselője szintén kiállt amel­lett, hogy a köztársaság el­nökét a nép választhassa. Én egy hazaáruló vagyok - tudtam meg a múlt héten. Ez nem beismerő vallomás a rendőrbíró előtt, amelyet némi barátságos rábeszélésre tet­tem. Nem is dicsekvésnek szá­nom. Ez csupán summázata annok az Írásnak, amely az Üj Dunántúli Napló július 5-i számában jelent meg. — „A türelém határain” címmel, Bús­barna László tollából. Menjünk talán sorba a vád­beszéd állításain! .......az egész ország döntött ak kor, amikor szabad akara­tából olyan képviselőkre bizta politikai, gazdasági ügyeinek intézését, akik reményei sze­rint mindenek fölött a nemzet érdekeit szolgálják." Nos, egyrészt nem az egész ország döntött. Gondoljunk be­le, több mint minden harma­dik szavazásra jogosult távol­maradt, ezzel fejezve ki két­ségeit az iránt, hogy tud olyan képviselőt választani, aki „re­ményei szerint mindenek fölött a nemzet érdekeit" szolgálja. Jó részüknek elege volt a po­litikai huncutságból, a kam­pány ígérgetéseiből, a sárdo­bálásból, az útszéliségből. Másrészt az aláírásgyűjtés egy­értelmű jelzés is egyben, hogy a remények nem valósultok meg, vagy mindenesetre erős veszélye látszik annak, hogy csupán remények maradnak. „. . . az a párt indította el az aláírások gyűjtését, (. . .) amelynek elődje (. . .) csak S hogy például Király Zoltán vagy Habsburg Ottó ugyanezt tartja célszerűnek, Búsbarna László elhallgatja. Elhallgatja, mert ha nem ezt tenné, akkor a logika sza­bályai szerint nemcsak az MSZP-t, de őket is „féktelen becsvággyal, fondorlattal, ala­koskodással1 ‘ kéne vádolnia. Mivel nem vág koncepciójába — abba, hogy az MSZP-t, mint az ördög cimboráját mu­tassa be - a cikkíró egész egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy állampolgárok tö­megei akarnak élni demok­ratikus jogaikkal. Mert elegük van abból, hogy fölöttük, nél­külük döntsenek, akár a régi, állampárti módon, akár az új gyakorlat szerint - titkos párt­paktumokkal. Azért egyetlen dologban, a demokrácia féltésében oszto­zom Búsbarna Lászlóval. Csakhogy én attól a cinikus magatartástól óvnék, amellyel július 29-re Írták ki a nép­szavazást, azaz a szabadsá­golások időszakára. Mert ha valami, akkor ez a demok­rácia és a nép igazi arcul- csapása! Bognár László szavakban törődött a nép ér­dekeivel, törvényt törvényre hágott át. Mindhiába hát az új név — maradtak a régi szo­kások." Azt, hogy ki törődik többet, jobban a nép érdekeivel — gondolom, a tetteknek, s nem a szavaknak kell eldöntenie. S ezzel ma még — az objek­tív helyzetből vagy a szubjek­tív szándékból adódik-e, ki­derül majd —, sajnos, minden­ki adós. A törvények áthágá­sának vádját az új párt, a hozzá aláírásgyűjtés ügyében csatlakozott pártok, csoportok, egyénék nyugodtan visszauta­síthatják. A népszavazásról szóló törvény érvényben van. Élni vele állampolgári jog. Ezt megkérdőjelezni törvénytelen­ség. Bírálni, hogy egyesek él­ni akarnak a törvény adta le­hetőséggel — út a diktatúrá­hoz. „. . . azzal sem igen törőd­tek, hogy a nép nem löltét- len újabb választást akar." Hogy erre miből következ­tetett a cikk Írója, nem tu­dom, hiszen még nem volt meg a népszavazás. Volt vi­szont aláírásgyűjtés. Néhó- nyadmagammal én is részt vet­tem benne. 143 aláirást gyűj­töttünk pár perc alatt, mun­kaidőn és munkahelyen kívül, természetesen. Nem kellett agitálni. Jöttek az emberek, és aláirtok. Kablár János Milyen sajtószabadságot? Mihez kell a türelem? A „Vörös Magyarország harcol” margójára A jelen történések közepet­te különösen sokan és sok­szor feltesszük a kérdést ön­magunknak és másoknak:- Gondolkodjunk, de ho­gyan?- Éljünk, de hogyan?- Hogyan dolgozzunk, hogy hasznosak legyünk az egész országnak és saját életünk­nek? Ennyi bizonytalanság is bő­ven elegendő, hogy többszö­rösen igazolja: nagyobb szükr ség van most a jó vezetésre, mint bármikor. Máris megfo­galmazódik a következő kér­dés: milyen társadalmi moz­gás segít a régi formák kö­zepette kiemelni a sok közül a legjobbat? A „Vörös Magyarország har­col" cimű jegyzetben olvasott felhívás Írásra késztetett ben­nünket. Az őszinte szándékú, egyértelmű kérés „receptet" ad a gyógyuláshoz. Munkahelyi kollektívánk egy része, az intézmény tartalmi munkáját szervező és kivitele­ző beosztott dolgozók teljes részvételével már az elmúlt év őszén beindított egy sokkos állapotot felszámolni akaró, több éves múltra visszavezet­hető groteszk helyzet megvá1- toztatását célzó kezdeménye­zést. Minden tudásunkkal igyekeztünk raciorrálisnak len­ni és legális utat járni, de a „játék" .mégis csúfos véget ért. Megbuktunk, — mert a vezető jogilag megtehette, — mert az óriási fluktuáció egyénenként megmagyarázha­tó, — „mert a problémákat nem úgy kell megoldani, hogy a vezetőt menesztjük",- „mert a fiatal dolgozók milyen alapon mernek mély­reható következtetést levonni több éves gyakorlattal rendel­kező vezetőről, illetve vezetői gyakorlatáról”,- mert nem volt erőnk már végén munka mellett harcolni az októbertől májusig húzó­dó egyenlőtlen csatában,- mert a felettes szerv - amelynek segítségét kértük - helyzete is változik és „ennél sokkal fontosabb problémák­kal is foglalkoznia kell",- mert az igazgatóhelyet­tes - aki kb. fél évet dolgo­zott az intézményben, majd több mint két évet szülési sza­badságon volt és ez év már­ciusában félállásban visszajött dolgozni, majd ismét szülési szabadságra ment - már az első összejövetelen megtá­madta a legrégebbi, a leg­kvalifikáltabb, szakmailag ki­kezdhetetlen dolgozót, ame­lyen egyébként a vezetés ré­széről meg hívott vendégként vett részt. Talán itt abba is lehetne hagyni. Végezetül a vezető humor­érzékéről (?) annyit el kell mondanunk, hogy az alulról jött kezdeményezés első ösz- szejövetelén bejelentette: , Nem akarok olyan intéz­mény vezetője lenni, ahol nem élvezem a dolgozók bi­zalmát”. ;A diplomás „piaci kofák” (az elhangzott megjegyzések alap­ján nevezzük így magunkat) erre reagálva szóban is je­lezték, hogy elfogadják a le­mondását. A vezető minden­kit megalázó fölénnyel beje­lentette: „Mégiscsak élvezem a dolgozóim bizalmát, tehát maradok!" Az élet megy tovább, a ve­zető kvázi megfenyegette, fi­gyelmeztette a dolgozókat, ha még egyszer ilyen eset törté­nik, akkor rágalmazásért el­járást indít és kérte a dol­gozók bizalmát a munkájá­hoz. Mikor e sorokat írjuk, már csak két dolgozó maradt az intézményben azok közül, akik a hivatalos leveleket aláírták. Nem hivatalos információk szerint az egyik személye el­len már megvan az „anyag”, csak alkalom kérdése, mikor kerül bevetésre. Reméljük, hogy a velünk történtek ta­nulságként segítik a megújul­ni akarók „alulról jött" kez­deményezését. Tisztelettel: (Nevek és cím a szerkesztőségben)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom