Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-10 / 97. szám
2 uj Dunántúlt napló 1990. július 10., kedd Vita az alkotmány módosításáról és az önkormányzati törvényjavaslatról (Folytatás az 1. oldalról) jóváhagyta, így az alkotmány módosításáról és az önkormányzatokról szóló tervezetek — múlt hétfőn berekesztett - vitájának folytatásával megkezdődött az érdemi munka. A két és fél napos plé- num napirendjének hét pontjából ezt az egyet tárgyalták a képviselők egész nap, ám ennek sem jutottak a végére, a soros elnök rekesztette be a polémiát az ülésnap végén. Sőt e tárgyban egy komplett önkormányzati „ellen-törvényjavaslatot” készül az SZDSZ beterjeszteni, ily módon kifejezve elégedetlenségét az eredeti tervezettel szemben. A kompromisszumra kész kormánypárti képviselők közül többen ezzel összefüggésben — bár nem a plenáris ülésen — úgy fogalmaztak: nem az a fontos, ki terjeszti be a törvényjavaslatot, hanem az, hogy valóban demokratikus módon, általános megelégedettségre szabályozza e kérdéskört. Ennek értelmében — bizottsági viták sorában — néhányon már most késznek mutatkoznak átgyúrni az eredeti előterjesztést, hangoztatva, hogy nyitottak minden konstruktiv javaslat előtt. Kormánypárti kontra ellenzéki szópárbaj Végül is az önkormányzati vita kormánypárti kontra ellenzéki szópárbajában rendki vül eltérő szemléletmódok húzódtak meg. Ahogy Roszik Gábor, a kormánykoalíció legerősebb pártjának képviselője a délutáni vitában szemléletesen megfogalmazta: a jelek szerint más szemmel olvasta az önkormányzati törvény tervezetét, mint ellenzéki képviselőtársai. Az eltérő pozíciókból fakadó megközelítésnek tudható be, hogy miközben a kormánykoalícióban helyet foglaló pártok törvényhozóinak egy része erős érzelmi töltésű felszólalásokban jobbára az önkormányzati törvény korszakos jelentőségét igyekeztek kidomborítani, addig az ellenzékhez tartozó képviselők, főként szakmai indíttatást követve, az önkormányzatok várható működési feltételeinek szempontjából a beépített garanciális elemeket kutatva vették bonckés aló a javaslatot. Az általános vitán belül egy kisebb, de horderejét tekintve nem mellékes polémia robbant ki a vita vége felé elsősorban a frakcióvezetők részvételével az önkormányzati témakörben döntésre váró kérdések kétharmados, illetve egyszerű többségű elfogadását illetően. Gaál Antal (MDF) - védve a kormány álláspontját - hangsúlyozta: a rendszerváltás befejezéseként a törvénytervezet alkalmas arra, hogy a helyi önkormányzatok ténylegesen kezükbe vegyék az ott élők sorsának irányítását. S bár elismerte, hogy az ön- kormányzatokról szóló törvény- javaslatban vannak szakmai hiányosságok, elutasította azokat a súlyos ellenzéki vádakat, amelyek a törvény tervezetét teljességgel alkalmatlannak minősítik. Felszólította a bírálókat, hogy ne az egész tervezetet utasítsák el, hanem tegyenek konstruktív módosító javaslatokat, márcsak azért is, mert ennek hiányában a közvéleményt félrevezető megjegyzések, értékelések látnak napvilágot, s ez általános bizonytalanságot eredményezz Kovács Pál (MSZP) egyebek között —, egy korábbi bírálatra utalva — kijelentette: az ellenzék vállalja, a „közvélemény megzavarását". Ezután a törvénytervezet koncepcionális hibái és tisztázatlan részletkérdései között a legsúlyosabbnak a közösségi kapcsolatok hiányát, illetőleg az önkormányzatok területén lévő intézmények gazdasági működésének megalapozatlanságát említette. Balogh Gábor (KDNP) véleménye szerint az államigazgatás ugyan uralja az önkormányzatokat, összességében azonban — a hiányosságokat módosító javaslatok beépítése esetén - a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy betöltse szerepét. Szabó Erika (SZDSZ), a törvényjavaslatot olyan kidolgozatlan, rövid időre szóló keretjogszabálynak minősítette, amelyben túl sok az ismeretlen tényező. Felvetette, hogy erre a törvényre most egyáltalán nincs szükség, elegendő lett volna egy új, a helyi ön- kormányzati képviselők megválasztásával foglalkozó törvény megalkotása. A tervezet vitáját kétségkívül színesítő nyelvtörténeti szópárbajon túl súlyosabb vélemény- különbséget tükrözött Bilecz Endre szabaddemokrata és Békési László szocialista párti képviselő felszólalása. Súlyos véleménykülönbségek Bilecz Endre arra figyelmeztetett: fennáll a veszélye annak, hogy a törvénytervezet a magyar közigazgatási hagyományoknak éppen a retrográd, centralizáló elemeit erősíti meg, a szabaddemokraták által szorgalmazott, „szabad társulások rendszerével" szemben. Békési elismerte ugyan, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény megalkotása a magyar demokrácia nagy jelentőségű vállalkozása, ám szkeptikusan nyilatkozott a Ház asztalára került, kiérlelet- len tervezet várható működő- képességéről. Álláspontja szerint az önkormányzatok életképessége nem garantálható a felállításukról intézkedő törvényhez kapcsolódó egyéb jogszabályok megalkotása nélkül. Ide sorolta a helyi adókról, az államháztartásról, a társadalombiztosításról, illetve a privatizációról szóló törvények kidolgozását. E jogszabályok ismerete nélkül a helyi önkormányzatok olyan helyzetbe kerülnek, mint a hegymászó, akinek „félcipőben, egy szál sétapálcával kell megmásznia a Himaláját". Konklúzióként Békési azt' ajánlotta, a törvényhozás a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt azon jogszabályok kimunkálására koncentrálja figyelmét, amelyek a helyhatósági választások lebonyolítását szolgálják, s az önkormányzatokról intézkedő törvénvre, illetve a kapcsolódó jogszabályokra később térjenek vissza. A továbbiakban a megszokott szereposztás szerint folytatódott a kormányzó pártok és az ellenzék képviselőinek polémiája a törvénytervezetről. A kormányzópárti képviselők általában igyekeztek az előterjesztést védelmükbe venni, s annaik előremutató elemeit méltatni, míg az ellenzékiek a hiányosságokra hívták fel a figyelmet. Ugyanakkor kompromisszumos megoldásra szorgalmazó elemek is fel-felbukkan- tak, legalábbis erre lehet következtetni egy-két MDF-es képviselő megjegyzéséből, akik' szerint a módositósokkal a törvényjavaslaton előnyére lehet változtatni. Tarnóczky Attila (MDF) például úgy fogalmazott, hogy a Tisztelt Ház elemi érdeke a módositó javaslatok elfogulatlan mérlegelése, azaz figyelmen kívül kell hagyni, mely párt képviselője nyújtotta be azokat. Varsányi András (MDF), a főváros kétszintű önkormányzati rendszerének koncepciójáról szólva hangsúlyozta, hogy a kerületek önállóságának garanciája lesz, ha rendelkeznek a városi önkormányzatokat megillető jogokkal. Ugyancsak fontos — mutatott rá -, hogy az egyes kerületek részönkormányzatokat is létrehozhatnak, hiszen ezzel a helyi ügyek intézése közelebb kerülhet a lakossághoz. Tarnóczky Attila, (MDF) az önkormányzati törvény elfogadása melletti érvként említette meg, hogy a jól működő parlamentet az erős önkormányzatok teremthetik meg. Kiemelte a törvénytervezetnek a központi állami szervek önkormányzatokkal kapcsolatos feladat- és hatáskörét rögzítő fejezetét, amely —, mint mondta — garanciális alap arra, hogy a lehető legkevesebb helyi döntés függjön külső elemektől. Takács Péter (MDF) arra hívta fel mind a tervezetet beterjesztő kormány, mind a képviselők figyelmét, hogy a törvény elfogadásában a jogelméleten és a társadalom bölcseletéin kívül legyenek tekintettel az ország településhálózati, valamint gazdasági sajátosságaira. Gáspár Miklós (KDNP) szerint a törvényjavaslat nemes folytatása a magyar önkormányzati hagyományoknak. Az önkormányzatra vonatkozó választási elv, gazdasági önállóság, továbbá az őket megillető széles körű jogszabály-alkotási jog e tradíció felélesztését jelenti. A keresztény- demokrata képviselő visszautasította az ellenzék paternalista elemeket hangoztató vádjait, mondván, hogy a törvény, akkor lenne paternalista, ha uralkodó hozná, s nem egy szabadon megválasztott parlament döntene arról. Ugyancsak a történelmi tradíciók fenntartására hivatkozva tartotta helyesnek a megyei ön- kormányzatok rendszerét. Másrészt azzal érvelt a megyei ön- kormányzatok szükségessége mellett, hogy nincs a világon olyan ország, ahol ne lenne köztes önkormányzati szint. Horváth Aladár (SZDSZ) visszautasította azokat a megállapításokat, miszerint a szabaddemokraták nem tanúsítanak konstruktivitást az önkormányzati törvényjavaslat megítélésében. Inkább elismerést érdemel az, hogy az SZDSZ a kormány által hónapokig tárgyalt törvényjavaslat mellé 3 héten belül egy alternatív javaslatot dolgozott ki — mondta. A képviselő szerint a törvényben mindenképpen érzékeltetni kell majd a határozott különbséget az önkormányzati és a helyi államigazgatási feladatok között, s ugyanígy fel kell oldani a bizonytalanságot a szervezeti és a személyi funkciók elhatárolásánál. Különösképpen kifogásolta, hogy a törvényjavaslat gyengíti az ön- kormányzatok legfontosabb szakmai tisztségviselőié, a jegyző pozicióiát. Garanciákat a támogatásra Vostagh Pál (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvényben nem szabad lemondani az önkormányzatok és a helyi közigazgatás viszonyának meghatározásáról. Aggályosnak nevezte, hogy a polgár- mester személyén keresztül a törvényjavaslat egyesíti az ön- kormányzati képviseletet és igazgatást. Ügy vélekedett, hogy e két önkormányzati testületet világosan szét kell választani, ezért célszerű, ha a végrehajtó, igazgatási apparátus vezetése a iegyzőre testá- lódik, míg a polgármester feladatkörének meghatározásában csak érintőlegesen szerepeljenek köziaazaatási követelmények. Szabó György (MSZP) szerint a törvényiavaslatban meg kell fogalmazni azokat a garanciákat, amelvek a hátrányos helyzetben lévő települések támogatását szavatolják. Az általános vita során kisebb polémia robbant ki az önkormányzati témakörben döntésre váró kérdések kétharmados, illetve egyszerű többséaű elfogadásáról. Orbán Viktor (Fidesz) a? alkotmány módosítására vonatkozó törvényiavaslat kaocsán feltette a kérdést: miként értelmezzék azt a helyesbítést, amely ,a helyi önkormányzatokra vonatkozó törvények elfogadásával kapcsolatos paragrafusra vonatkozik. Nevezetesen, hogy az önkormányzati törvényt egyszerű, vagy minősített többséggel kell-e a parlamentnek elfogadnia. Egyszerű, vagy minősített többséggel ? Salamon László (MDF), a Fidesz frakcióvezetőjének válaszolva először arra utalt, hogy Európában nincs olyan ország, amely kétharmados többséghez kötné az önkormányzati törvény elfogadását. Majd emlékeztetett az SZDSZ és az MDF megállapodására, mondván, hogy ez tisztázza: az önkormányzatokra vonatkoztatva, mely szabályok kerüljenek az alkotmányba. Ezután számos olyan eljárási szabályozást idézett az önkormányzati törvényjavaslatból, amelyek elfogadásához szükségtelen a minősített többség. A Fidesz frakcióvezetője elfogadta a Salamon László érvelését, hogy a példaként említett eljárási szabályokat nem szükséges kétharmados többséggel elfogadni, ugyanakkor továbbra is kérte: tisztázzák, melyek az önkormányzatok szervezetét és működését alapvetően meghatározó kérdések, amiket célszerű minősített többségű elfogadáshoz kötni. Ez azért is lényeges — mutatott rá Orbán Viktor -, mert a Fidesz számára nem lenne elfogadható, hogy lemondjon az alkotmányban garantált jogáról. Kánya Imre egyetértett Orbán Viktorral abban, hogy mérlegelés tárgya, mely törvények alapvetőek az önkormányzatok szervezetével és működésével kapcsolatban. Az MDF frakci óvezetője szerint erre a törvényiavaslatok vitájában mindenképpen konszenzusos megoldást kell találni. Tölgyessy Péter (SZDSZ) úgy vélekedett, hogy az önkormányzati törvénytervezet valóban kerettörvény, amelyben vannak olyan paragrafusok, melyeket fölösleges lenne kétharmados elfogadáshoz kötni, uayanakkor túlnyomó többségében olyan oasszusokat tartalmaz., amelyek minősített többségű elfogadást igényelnek. Torqyán József, a Független Kisaazdapárt frakcióvezetője pedig amellett kardoskodott, hogy a kérdés megítélésében az MDF és az SZDSZ által kötött politikai megállapodást kell irányadónak tekinteni. A Maqyar Köztársaság alkotmányának módosításáról, valamint az önkormányzatokról szóló törvényiavaslat egész nap tartó, több mint 5 és fél órás általános vitáját este 6 óra előtt néhány perccel rekesztette be az elnöklő Szűrös Mátyás, beielentve, hogy ° kérdéskör tárgyalását a következő ülésen, jövő hétfőn folytatják. Á Házbizottság intézkedései segítik a hatékonyabb munkát Mivel a képviselőkre még több tucat indítvány megtárgyalása vár, a házbizottság olyan intézkedések megtételét tartja indokoltnak, amelyek segítik a hatékonyabb munkát, nem sértve a képviselők jogosítványait. A házbizottság ülésén egyetértés volt abban, hogy egy ülésre minden képviselőcsoport legfeljebb három interpellációt vagy kérdést nyújtson be. Az interpellációk ismertetésére öt perc, a válaszra két perc áll rendelkezésre. A kérdés elmondására három perc jut. A házbizottság egyetértett abban is, hogy a napirend előtti rendkívüli ügyekben a képviselőcsoport nevében kapjanak szót a törvényhozók. E szándékukat a frakció vezetőjével előzetesen egyeztetni szükséges. A házbizottság egyetértésével már most keddtől az ülések 10 órakor kezdődnek. A soros elnök, Szűrös Mátyás kérte, hogy ezeket az ajánlásokat az Országgyűlés vegye tudomásul. Ezután az Országgyűlés - a tárgysorozatban szereplő temérdek témakörre való tekintettel - úgy döntött, hogy a rendkívüli ülésszak idején minden szerdán délután 14 órai kezdettel rendkívüli ülésszakot iktatnak a parlament munkájába. A most elfogadott indítványnak megfelelően az Országgyűlés kedden 10 órakor, vélhetően az 1990. évi pénzügyi egyensúly javítására szolgáló törvényjavaslatok és országgyűlési határozati javaslat megtárgyalásával folytatja a munkát. Lassan araszol a T. Ház (Munkatársunk telelaxje- lentése) összeül ma is a T. Ház. A lámpák és a televízió fényszórói csak félerővel égnék, néhány korán érkezett képviselő rendezgeti iratait, üdvözli társait. Még csend van, halk neszezésék. És ékkor meglepő felkiáltás zökkenti ki az újságjaiba mélyedt újságírókat:- Gyerekek, itt galamb járt! össze van tojva a szőnyeg I S a meglepett parlamenti alkalmazott a lepiszkitott, süppedős szőnyegre mutat. S a „gyerekek” -r azaz a többi alkalmazott — hamarosan a tetthelyre ér, s bizottsággá alakulva dünnyögi a megrögtönzött következtetéseket : — Ezek nem válogatnak, összetójnak mindent. Ki kellene lőni őket egy légpuskával. Tegnap zajos volt az ország. Az MSZP-váíasztmány ülésén restaurációs törekvésekről, parlamenti diktatúráról, tekintélyelvű kormányról szóltak, Csurka Zaláiban pimasz, lassan szerveződő ellenforradalom rémképét festette, mely rá akarja robbantani a problémákat az MDF-re. Ugyanott a kereszténydemokraták két csoportban üléseztek - egyikük sem ismeri el a másikat. Demszky Gálbor Badacsonyban iskolai osztálynak nevezte a parlamentet, német tagozatos kormánypárttal, angol tagozatos SZDSZ-szeí és orosz tagozatos szocialistákkal. Utóbbiak éppen iskola- igazgatót - köztársasági elnököt - akarnak. Orbán Viktor kénytelen volt cáfolni a FIDESZ ketté hasa dósát, s a szocdemek újfent elhatárolták magukat a kommunistáktól. * A fényszórók kigyúlnak, az elnök csenget, erőteljes hangon üdvözöl mindenkit. Szót kap az első honatya, a második, a harmadik... tizedik... A kormánypártok nem engednék, s az ellenzék is makacs, órákig, napokig, lehet, hogy hetekig nem mozdul semmi. A képviselők lassan őrlődnek. Társalognak, olvasnak, irkálgat- nak, meditálnak, hosszasan tanulmányozzák a plafon díszítéseit, húzogatják nyakkendőjüket, ici picit szundit- gatnaik. A szónok a kameráiba néz, igyekszik hazaüzenni. Érvék, poénok, sértegetések, semmitmondásök. Peregnek a homokszemek, elnehezülnek a fejek. Lassan araszol a T. Ház valódi szerepe felé. B. B. Három kérdés Nyers Rezsőhöz (Munkatársunk telelonje- lentése.) — Az MSZP kit támogat az önkormányzati törvényről zajló vitában? Ny. R.: - A mi önkormányzati koncepciónk az SZDSZ-éhez esik közel ér jelentős távolság választja el az MDF-étől. A benyújtott törvényjavaslat nem felel meg egy komplex önkormányzati reform igényének. Jobb lenne úgy tekinteni, mint átmenetet az önkormányzati rendszer felé. Különösen hiányosnak tartom az önkormányzatok pénzügyi megalapozását, problematikusnak érzem a megyék szerepét, a vármegyét főispánnal együtt újra akarják teremteni. Ez anakronisztikus.- Mit tart az úgynevezett gazdasági gyorsprogramról? Ny. R. — Nem a gyorsasággal van itt a baj, hanem a kitárgyalatlanság- gal. Túlzottan csak kormányzati diktátumokra építi. Ez nem azért helytelen, mert önmagában véve sem eléggé demokratikus, hanem azért, mert nem nagyon vezet a célhoz. A kormányzatnak a gazdasági élet aktiv szereplőinek —, értem ezalatt a tulajdonosokat, a menedzseri réteget, valamint a gazdaság dolgozóit —, ennek a három rétegnek az érdekösszekapcsolásóra kellene építeni. A kormány programja nem igazi program, de még csak egy intézkedési tervnek a kritériumával mérve is fogyatékosságokban szenved. Én jobban szerettem volna, ha a kormányzat simábban indul, ha simábban kezdte volna és eredményesebben ezt az időszakot. — A népszavazásnak milyen esélyt jósol? Ny. R.: - Az elvért kell harcolnunk, hogy a nép válasszon. A jelenlegi helyzetben elképzelhetetlennek tartom, hogy egy 10-11 százalékos Szocialista Párt adjon az országnak elnököt. Személyes véleményem az, hogy például Göncz Árpád is megfelelő elnök. Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy az elvért én is síkraszállok föltétlenül, de nem személyi okokból. G. Gy.
