Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-10 / 97. szám

1990. július 10., kedd Qj Dunántúli napló 3 Ma választ főtitkárt az SZKP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Jincshangulot” kialakulásától. Egy üzbég küldött közölte: Kirgizia Os területén a na­cionalista összetűzések áldoza­tainak száma több mint ezer, és hogy a kommunistáknak ez­zel is foglalkozniuk kell. A kongresszust ezt követően meghallgatta a központi re­víziós bizottság képviselőjének válaszait a küldöttek által be­adott kérdésekre. Álla Nyizov- ceva válaszaiból kiderült, bogy a párt vezetői általában a KB-tól kapják fizetésüket, de azok, akik az államfő tanács­adó testületének tagjai, .már az elnöki titkárságtól. Egy PB- tag egyébként 1200, egy PB- póttag 1100, egy KB-titkár pe­dig 1000 rubelt keres. A kongresszus szótöbbséggel elfogadta a központi revíziós bizottság beszámolóját. Várha­tóan 11 millió rubelbe (csak­nem 200 millió forint) kerül a pártkongresszus — jelentette be az SZKP általános osztályá­nak vezetője, Nyilkola'j Krucsi- na. Szavai szerint a legna­gyobb tétel, csaknem ötmillió, a tv-közvetités költsége. A kongresszus több nyilat­kozat szövegéről is döntött, el­fogadva az SZKP-nak a ka­tonapolitikával, illetve a de­mokratikus szabadságjogok szavatolásával, a kommunis­tákat ért támadások vissza­utasításával foglalkozó doku­mentumokat. Több küldött felháborodot­tan jelezte a kongresszus el­nökségének, hogy a Kreml­ben röplapokat terjesztenek, amelyek rossz fényt vetnek Alekszandr Jakovlevre, elfer­dítik egy találkozón mondott szavait. Az SZKP főtitkára és he­lyettese, valamint a köztársa­sági első titkárok alkotják majd alapvetően az SZKP új Politikai Bizottságát. Rajtuk kívül a Központi Bizottság be­választhat a testületbe más fontos tisztségviselőket is. Er­ről hétfő délutáni ülésén dön­tött az SZKP kongresszusa. Az ülés napirendjén a szer­vezeti szabályzat feletti vita szerepelt. Mihail Gorbacsov indítványozta: a kongresszus közvetlenül válassza meg a párt főtitkárát és helyettesét, valamint a Központi Bizottsá­got. Az indítványt a tanácskozás elfogadta, majd közel négy­órás vitában, nem kis részt Gorbacsov és az elnöklő Ana- tolij Lukjanov „politikai érzé­kének" köszönhetően a doku­mentum idevonatkozó pontjait lényegi változtatások nélkül megszavazta. Ennek értelmé­ben a Központi Bizottságot a kongresszus az egyes köztár­saságoknak, valamint külön az alapszervezeti párttitkárok­nak biztosított kvóták alapján, a kongresszus küldöttei közül választja meg, várhatóan ked­den. Elhagyják a nagykövetségeket az albán menekültek (Folytatás az 1. oldalról) tóságokkal, de a megoldás már „csak órák kérdése”. A CTK jelentése szerint a követségen már valamennyi albán állampolgár megkapta útlevelét. Legtöbbjük egy har­madik országba szeretne to­vábbutazni. Heizer Antal tiranai ma­gyar sajtóattasé az MTI tele­fonon feltett kérdésére vála­szolva elmondotta, hogy hét­főn reggel eljuttatták az út­levélhivatalba a magyar misszión tartózkodó negyven albán állampolgár kitöltött útlevélkérő lapját és várják a kész útleveleket. Az albán külügyminisztériumtól remélt kedvező intézkedések után dől el, hogy az albánok mikor, mely célországba és milyen közlekedési eszközzel utaznak ki. Közülük heten jelöltek meg magyarországi úticélt. Tájékoztató a kormány gyors* programjának részleteiről (Folytatás az 1. oldalról) tésének megkezdésére helyezi a hangsúlyt. Bebizonyosodott, hogy az éveiken keresztül foly­tatott restriktiv pénzügyi poli­tika semmiképpen sem kény­szeríti ki a struktúraváltást. A vállalatok mindig ki védték a pénzügyi szigor szorítását, s a kölcsönös nem fizetések, az Így kialakult sorbanállás rend­szere révén előteremtették a hiányzó pénzt. Ez azonban az egész gazdaság ellehetetlenü léséhez vezet, így a legfonto sabb teendő ennek a rend szernek a gyors, drasztikus fel számolása. Egyes becslések szerint a kölcsönös vállalat: tartozások összege 150—300 milliárd forintra tehető. A tényleges, vagyis a nettó tar­tozások összege azonban en­nék csak a töredéke, 40—45 milliárd forint. A kormány ter­vei szerint az első lépés az úgynevezett fékete lyukak, vagyis az igazán eladósodott vállalatok felszámolásának megindítása. 10—12 vállalatról van szó, amelyeket a kormány az Állami Vagyonügynökség ré­vén államigazgatási irányítás alá kíván jvonni, hogy meg­kezdhessék felszámolásukat. A vállalatok nagy többségének helyzetét a tartozások kölcsö­nös beszámításával, vagyis ki íni ng-körök szervezése révén lehet rendezni. A Magyar Nemzeti Bank már hozzálátott ilyen akciókhoz, elsőként az Országos Kereskedelmi és Hi­tel Bank számára folyósított 1 milliárd forint refinanszíro­zási kölcsönt, s a bank ebből 3 milliárd forint kölcsönös tar­tozást tudott partnerei közre­működésével rendezni. Azoknál a vállalatoknál, amelyek esetében egyik meg­oldás sem alkalmazható - 400—500 kis- és középméretű cégről van szó - még vitatott, hogy milyen eszközöket alkal­mazzanak. Valószínűleg váltó­leszámítolással biztosítják a szükséges forrásokat. A legeladósodottabb 10—12 vállalat felszámolása következ­tében még az idén számotte­vően növekedni fog a munka­nélküliség, 40—60 ezer új mun­kanélkülivel számol a kormány. Budapesten a munkanélküliek többsége rövid időn belül el tud helyezkedni, vidéken, fő­leg a kritikus térségekben vi­szont tovább súlyosbodik a helyzet. További részletek kerültek nyilvánosságra az alkalmazan­dó privatizációs megoldások­ról. Matolcsy György beszá­molt arról, hogy a kormány egyaránt tervezi úgynevezett mintavállalatok — mintegy 30 gazdaságosan tevékenykedő cég — magánkézbe adását, valamint a nehéz helyzetbe jutott cégek privatizációját. A magántulajdonba adásnál a főszerep a vagyonügynökség­nek jut, amely várhatóan - a parlament döntése nyomán — a kormány irányítása alá kerül. Első lépésként a priva­tizálásra kiszemelt vállalatok államigazgatási irányítás alá kerülnek. Ezt követően, attól függően, hogy milyen cégről van szó, különbözőképpen jár­nak el. A mintavállalatok - ugyanúgy, ahogy az IBUSZ- nál történt — részvénykibocsá­tással, az értékpapírok értéke­sítésével kerülnek magánkéz­be. A programban szerepelő centralizált nagyvállalatoknál a privatizáció a szervezeti egy­ségek szétbontásával, új kis- és középvállalatok alakításá­val valósul meg. Ugyancsak privatizálják a csődbe jutott cégeket, és sor kerül a keres­kedelmi és vendéglátóipari va­gyonkezelő szervezetek ma: gántulajdonba adására is. A jelenlegi számítások sze­rint első lépésben mintegy 40 milliárd forint értékű állami vagyon kerül magántulajdon­ba. A tervezett privatizáláshoz rendelkezésre áll a szükséges forrás is. Erre a célra fordít­ják a két NSZK-tartomány, Bajorország és Baden-Würt­temberg által a múlt évben felajánlott 250—250 millió már­kás hitelkeretet, s rendelke­zésre áll egy újabb 100 mil­lió márkás hitelkeret is. Készül a szénbányászati program (Folytatás az 1. oldalról) voltak kellően tájékozottak, sok egyéni, helyi sérelemre, gondra akartak központi or­voslást. Ráadásul az érdek- képviseleti szervek egymás kö­zötti harca is tükröződött az egész ügyben. A kormány legitimnek tekinti az összes érdekképviseletet, a munkás- tanácsokat is, s valamennyi­vel konszenzusra törekszik. Ha ez nem így jönne létre, ak­kor a szükséges kemény in­tézkedések nem hajthatók végre — tette hozzá. A kormány arra vállalt kö­telezettséget, hogy a szénerő­művek és a lakosság igényei­nek kielégítésére a lehető leg­gazdaságosabb fejlesztési megoldást választja. Egyetér­tés mutatkozik abban, hogy a hazai szénvagyonra alapozzák a programot. Ennek érdeké­ben szükséges a szénáreme­lés, ám egy azonnali áreme­lés további inflációs nyomást jelentene. A jövő év elején azonban 15 százalék körüli árnövekedés elkerülhetetlen. Fontos, hogy felszámolják az ágazat tetemes adósságállo­mányát is, ennek összege meghaladja a 41 milliárd fo­rintot, ehhez jön még az évi 3 milliárdos ágazati veszte­ség és a sorbanállás miatti 7 milliárdos hiány. Az adósság nagyobb részének leírásához, jelentős forrással rendelkező, nagy hatáskörű szervezetet hoznának létre. Az ágazati programban egy adott határ­költségszint alapján rangso­rolnák a szénaknákat, és ha szükséges, sor kerül aknabe- zórásokra. Mindez kihatással lesz a múlt heti tárgyalásokon elhatározott béremelésre is. Mint emlékezetes, a bérek 50 százalékos emelése a Márkus- hegyi sztrájk egyik fő követe­lése volt. A megegyezés sze­rint az emelés nagyobb részé-; nek a forrását a vállalatnak kell előteremtenie racionalizá­lással, költségcsökkentéssel. A megoldás tehát elsősorban nem kormányzati kérdés, ál­lami támogatás e célra nem adható. Auth Henrik kitért arra is, hogy a vállalati vezetők kivá­lasztása csak az első számú vezetőt illetően állami jogkö­re, a többi vezetőt szakmai szempontok alapján már neki kell kineveznie. A munkásta­nácsok, vagy más érdekkép­viseleti szervek nem vehetik át a munkáltatói jogokat -, szö­gezte le az államtitkár annak kapcsán, hogy a sztrájkolok rendszerváltást sürgettek a munkahelyeken is. Auth Hen­rik hozzátette: szeptemberre, októberre megalakulnak az új státusú vállalati felügyelő bi­zottságok az államigazgatás alatt álló mintegy 80—90 vál­lalatnál. A bizottságok létre­jöttét akadémiai, kamarai, MTESZ szakemberek segítik majd. A felügyelő bizottságok feladata lesz a vállalatok fel- térképezése, az első számú vezetők alkalmasságának megállapítása, javaslattétel a személycserékre, pályázatok kiírására. Az új, vagy meg­erősített vezetőknek válság- menedzserekké kell válniuk. A sajtótájékoztatón - szóba került még az is, hogy egy esetleges szélesebb sztrájkhul­lámot hogyan tudna elviselni az energiaipar, vannak-e ele­gendő tartalékok. Jelenleg — nyári szezonban — van meg­felelő energiakészlet, a téli hónapokban azonban esetleg fogyasztói korlátozásokat kel­lene bevezetni nagyobb sztráj­kok esetén — hangzott a vá­lasz. Végül arra á kérdésre, hogy1 a hét végén bejelentett szov­jet energiaexport-korlátozás miként érinti a magyar gaz­daságot, az államtitkár azt mondta, hogy a szállítások csökkentésének üteme részle­teiben még nem ismert. Min­denesetre gyorsan tárgyaláso­kat kell kezdeni a szovjet partnerekkel. Jószomszédi eszmecsere Jószomszédi eszmecsere szín­helye volt hétfőn a Veszprémi Akadémiai Bizottság székháza: Rudolf Streicher, Ausztria köz­lekedési és államosított ipar­minisztere, és magyar kollégá­ja, Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter szakér­tők társaságában tanácskoztak az együttműködés további le­hetőségeiről. A demokráciában és piacgazdaságban tapasztal­tabb osztrák miniszter már a megbeszélés első fordulójá­ban felajánlotta azt a náluk jól bevált modellt, amellyel eredményes privatizálást való­sítottak meg a 80-as évek ele­ijén. A szakértők a továbbiak­ban főleg az acél-, az ener­gia- és a vegyipari együttmű­ködési lehetőségekről tárgyal­tak. Állásfoglalás az önkormányzati törvényjavaslatról Az iskola önállósága, működése a tét önkormányzat - Iskola címmel nyári tanácskozó tábort rendeztek Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem kollégiumában. A Gordius Szellemi Alkotóműhely, a Misszió Közéleti Állampolgári Egyesülés, az Iskolapolgár Alapít­vány, a Magyar Pedagógus Kamara, valamint a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében megtartott tá­bor különböző szakmai szekciókban vitatta meg az átala­kulást sürgető közoktatás kérdéseit, amelyen a vállalkozó iskolák és a minisztériumok néhány képviselője is részt vett. Az ország számos pontjáról érkezett pedagógusok, iskolaigazgatók e közös gondolkodás, a viták eredménye­ként fogalmazták meg alábbi állásfoglalásukat az Or­szággyűlés számára, hogy a készülő önkormányzati tör­vény egyes, az oktatás irányítását érintő paragrafusai mó­dosuljanak. Állásfoglalásunkban szük­ségesnek tartjuk megjelölni azokat a paragrafusokat, amelyek változtatását első­sorban az oktatáspolitika szemszögéből nézve javasol­juk. © A 22. § csak két bi­zottság (ügyrendi és ellen­őrző) választását rendeli el. Ez lehetővé teszi, hogy a te­lepülések hatáskörébe adott nevelési intézmények fenn­tartói jogkörét a hivatal qyakorolja (akárcsak a je­lenlegi tanácsrendszerben). Szükségesnek tartjuk e jog­kör választott tisztségviselők által történő gyakorlását, ezért javasoljuk e § kiegé­szítését az oktatási bizott­ság megválasztásának kö­telezővé tételével. © Az oktatás és nevelés ügyét az állampolgárok olyan érdekkörének tekint­jük, mely markánsan elkülö­nül egyéb érdekköreiktől. Ezért javasoljuk a 24. § 1. pontiának módosítását oly módon, hogy megszűnjék a bizottságokban a képviselői többség kötelező előírása, így érvényre juthat az is­kola használóinak (szülők, gyermekek), az iskola fenn­tartóinak (önkormányzat és a szakma (nevelőtestület) oktatással, neveléssel kap­csolatos érdekeinek képvise­lete egyenlő arányban. Javasoljuk továbbá a 24. § 2. pontjának módosí­tását is: a) A bizottsági tagok kö­zül csak a képviselők meg­választása legyen a képvi­selőtestület joga. b) Az iskola használóinak képviselőit maguk a hasz­nálók válasszák meg. c) A szakma képviseleté­ről az adott intézmény pe­dagógusai döntsenek. Ne csak az lehessen vá­lasztható, aki helyben lakik, hanem aki az intézmény szolgáltatásait használja, ill. annak pedagógusa. Célszerű lenne tisztázni a bizottság szervezetét és fel­adatát, valamint az önkor­mányzati testülethez való vi­szonyát. © A törvényjavaslat 79. és 82. §-a az önkormányza­tokat megillető, az állami költségvetési törvényben meghatározott összeget köz­vetlenül, felhasználásra vo­natkozó kötöttség nélkül ad­ja. Ez lehetővé teszi, hogy az oktatásra szánt összege­ket más területeken használ­ják fel. Javasoljuk: a költségvetési forráselosztásnál kellene az állami támogatás összegét úgy elosztani, hogy nyomon követhetők legyenek az ok­tatásra fordítható költségek. A teljes lakosság lélek- száma alapján megszabott támogatási összeg rontja a magasabb népszaporulatú területek önkormányzatának feltételeit. © A törvényjavaslat 82. §-ának „A" bekezdése szerint nem az egész sze­mélyi jövedelemadó, hanem annak csak egy meghatá­rozott része marad az ön- kormányzatoknál. Javasoljuk, hogy a szemé­lyi jövedelemadó teljes egé­szében maradjon az önkor­mányzatoknál. Ezzel érde­keltté tesszük az önkor­mányzatot a lakosság jöve­delmének növelésében. © Szükséges lenne még az államháztartási törvény megszületése előtt felmérni az önkormányzatok vagyoni helyzetét és tisztázni a tu­lajdoni és a kezelői jogi kérdéseket. Ennek lehet egy szervzezeti formája az ön- kormányzati vagyonügynök­ség. Rendezni kell az oktatási intézmények tulajdoni hova­tartozását, csak azután kell önkormányzati tulajdonba adni. © A törvényjavaslat in­doklásában (6-7. §) olvas­ható a következő kijelentés: „ . . . a tanfelügyelők (. . .) csak erős állami szolgálat­ként működhetnek (. . .)” Ez a kijelentés olyan okta­táspolitikai koncepciót jele­nít meg, mely ellentétes a kimenetszabályozás elvével. Javasoljuk tehát e példa törlését a törvényjavaslat in­doklásából. Az Önkormányzat-Iskola Tanácskozó Tábor résztvevői Kisgazdák - tsz-vezetők Rosszul kezdődött a kisgaz­dák és a termelőszövetkezeti vezetők hétfő délelőtti munka- megbeszélése a reménypusztai termelőszövetkezetben. Az el­ső percekben a szövetkezeti agrárszakemberek leszólították a szószékről a Kisgazdapárt előadóját, mondván — hogy az egyébként fontos környe­zetvédelmi kérdések helyett - inkább a napirendben meg­hirdetett témákról kellene vé­leményt cserélni. Aztán, bár néha indulato­sabb mondatokkal fűszerezve mindinkább az okos kompro­misszumok keresésének céljá­ból tették meg javaslataikat a felszólalók. Az új hangnem, a párbe­széd megindulása törvénysze­rűnek nevezhető. A termelő­szövetkezeti parasztság ugyan­is közvetlen parlamenti kép­viselet nélkül maradt az Ag­rárszövetség választási vere­ségével, a Kisgazdapárt pe­dig képtelen megoldani az agrárpolitikai koncepciók ki­dolgozását anélkül, hogy ne építene a termelőszövetkezeti szakemberekre. Az ellenséges­kedés teljességgel értelmetlen is. Hisz egymás programjait alaposabban megismerve szá­mos kapcsolódási pontot ta­lálhattak a kisgazdapárti és termelőszövetkezeti vezetők. A tanácskozás végeztével folyta­tott külön beszélgetésünk so­rán ezt Csirke Ernő, a kisgaz­dák megyei elnöke, valamint Margittal Miklós, a TESZÖV megyei szervezetének titkára is hangsúlyozta. A termelőszövetkezeti veze­tők ugyanúgy a magántulaj­donon alapuló termelésben látják reálisnak a jövőt, mint a kisgazdák, nincsenek tehát ellene a privatizálásnak. A kisgazdák viszont — ellentét­ben a hiedelmekkel - nem akarják kizárni ebből a lehe­tőségből a földdel nem ren­delkező termelőszövetkezeti tagokat. A megoldásnak mi­kéntjét sok esetben még más­ként látják a tárgyaló felek, de tisztán látják ugyanakkor a közös érdekeket. Egyetértenek abban, hogy változtatni kell a pénzügyi po­litikán, hogy az agrártermelés érdekeit szolgáló bankrendszer kiépítése halaszthatatlan. Nem vitatkoznak azon sem, hogy le kell épiteni a monopolisztikus feldolgozóipart, és a terme­lők érdekeit szolgáló vertiká­lis rendszereket kell létrehoz­ni a mezőgazdasági termelők tulajdonosi részvételével. A tanácskozás résztvevői szakbizottsáqok létrehozása mellett foglaltak állást. A kis­gazdapárti vezetők határozot­tan ígérték, hogy ezekkel az alulról jövő kezdeményezések­kel, az ezek alapján megfo­galmazott programokkal rövi­desen találkozhatunk a parla­mentben. A párbeszéd tehát folytatódik. Balog Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom