Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-07 / 94. szám
1990. július 7., szombat üi Dunántúli napló 11 Politikai bizalom csak hazai földön terem A rendszerváltás - vagy o forradalom - másnapján szokott kiderülni, hogy a konkrét tennivalókban korántsincs akkora egyetértés, mint az előző rendszer tagadásában. Egy demokratikus politikai berendezkedés értelmét és lényegét azonban éppen az adja, hogy útkereséséhez mert támogatást kérni és képes támogatásra találni. A',.hogyan tovább" bizonytalanságaitól — és ezt meg kell érteni — nem lehet mentes a magyar politikai és közélet, többek között a de: mokratikus válaszok részleteit illetően' sem. Annál meglepőbb, hogy a politika, formálására feljogosítottak azokkal a lehetőségekkel sem élnek, amelyek pedig alkalmasak lennének a közbizalom erősítésére. A köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos kérdések egyszer - a tavalyi emlékezetes népszavazás környékén — már a politikai viták középpontjába kerültek, sőt az átalakulás menetét, stílusát meghatározó tényezővé váltak. Rövid nyugalmi időszak után most ismét melegedni látszik a politikai légkör a köztársasági elnöki tisztség körül. Ez a körülmény arra mutat, hogy az államfői intézmény a politikai és alkotmányos változás azon részletei közé tartozik, amelyekre nézve általában elfogadott és támogatott megoldás még nem alakult ki. Az európai gyakorlat Az európai demokratikus köztársaságok túlnyomó többségében az államlő szerepe elsősorban szimbolikus, a politikai és hatalmi alapkérdések alakításában meghatározó szerepe nincs. Mindenekelőtt megjeleníti államának politikai egységét, s ebben a funkciójában az elsőszámú közjogi méltóságnak számít. Az egységet szimbolizáló szerepköréből következik, hogy az államügyek folyamatos menetébe nem avatkozik be, a legtöbb alkotmány ehhez jogi lehetőséget sem ad neki. Ha mégis - mint pl. a francia kormány. -, akkor is követelmény, hogy tevékenysége ne állion egyes, aktuális politikai érdekek szolgálatában. A köztársasági elnöki tisztség és gyakorlójának személye a pártok felett áll. A mai demokratikus köztársaságok azonban kivétel nélkül a politikai pártok választási versengésén és közhatalmi tényezőként való elismerésén alaoulnak. Ezt fejezi ki a parlamentáris kormányzás, amelynek lényegét az adja, hogy a képviselők a maguk, de inkább pártjeik választási eredményei arányában kerülnek be a legfelső képviseleti testületbe: a parlamentbe. A parlamenti politikai erőviszonyoknak értelem szerűen tükröződniük kell a végrehajtás legfőbb szervének: a kormánynak az összetételében is. Ahogy a parlament a választók bizalmából, úgy a kormány a parlament bizalmából látja el feladotait, s ennek a bizalomnak az alapját és feltételeit nyilvánvalóan a parlament és a kormány politikai nézeteinek a harmóniája jelenti. A parlamentáris kormányzati rendszer két fo ösz- szetevője: a parlament és a kormány határozottan a pártok politikai- befolyása alatt áll, s ez alól a tavaszi választások óta Maqyarország sem kivétel. Kérdés mármost, hogy a konkuráló és alapvetően méq- is csak részleges politikai törekvéseknek teret adó, sőt azokra épülő parlamentáris kormányzás rendszerébe mikent illeszthető bele a köztársasági elnök nem különbázö- séaeket, hanem egységet szimbolizáló tiszte? Néhány európai állam (Ausztria, Portugália) azt a megoldást követi, hogy az államlót nem a pártpolitikai tagoltságot megielenitá parlament választja, hanem közvetlen szavazással maguk az állampolgárok. Az államfői tisztre pályázó személyt általában ilyenkor is támogatják a Elnökválasztás Hogyan választanak köztársasági elnököt külföldön? Mi az elnök jogköre? pártok, de a megválasztáshoz szükséges több millió szavazat elég nagy garanciát nyújt ar ra, hogy az elnök személye iránt általános a társadalmi bizalom, s tevékenységét való ban a pártok felett álló szem léletmód jellemzi majd. A demokratikus köztarsasá gok többségében azonban nem közvetlen eljárással választanok köztársasági elnököt, hanem ezt a leiadatot a parlament végzi cl. Ez a megoldás azzal indokolható, hogy a képviselőválasztások .pai parlamentarizmusok túlnyomó többségét követve — egy szokásosan ,,közepesen crös"-nek nevezett államtői méltóság felállítása mellett döntött. Ez az általában használatos minősítés azonban félrevezető. A magyar köztársasági elnök jogköre kétségtele■ nül szőkébb, mint a Iranciáé vagy az amerikaié, vitathatatlanul szélesebb, mint az angol vagy japán uralkodóé, ám ezekhez képest mégsem köz bülső helyet foglal el, minthogy az említett államfők nem ***»*##** r \ Vs 1 1 ■ A Parlamentben július 3-an az Országgyűlés elfogadta a koronás címert az állam hivatalos jelképévé MTI TELEFOTO során az állampolgárok a parlament tagjainak bizalmat sza vaznak, s az államügyek vite lére való felhatalmazásba az államfő megválasztásának jo ga is beleértendő. A parlamentáris demokráciák kepvise lőválasztási logikájában — sze mérmesen elhallgatva ugyan, de — az az elv húzódik meg, hogy az állampolgár szabadon és gondosan mérlegelje bizalmának odaítélését, ehhez azonban időbeli vagy más fenntartásokat nem fűzhet: Az állampolgár tehát a választáson tanúsított körültekintő magatartásával, a bizalmat minden tekintetben élvező képvi selője megválasztásával köz vetve ahhoz is hozzájárul, hogy a köztársasági elnöki tisztségbe végül is arra méltó személy kerüljön. A magyar államfő joga A parlamentarizmus gyakorlatban igazolt eredményeivel és demokratikus teljesítményei vei, az államfő parlamenti megválasztása - a látszólagos ellentmondás ellenére is - inkább összhangban van, mint a közvetlen választás. A köztársasági elnök szerepe kívül - esik a közhatalom gyakorlásának kormányzati leiadatain, ezekben ugyanis egyértelműen a parlament és a kormány db- mínanciája érvényesül. A köz- társasági elnöki tisztet létrehozó és az elnöki jogkört meghatározó — és ebben a vonatkozásban ma is változatlan - 1989. évi XXXI. (alkotrtiány- módositó) törvény - az európarlamentáris kormányzati rendszerek államfői. Az 1989- ben elhatározott magyar megoldás köztársasági elnöke a tipikus parlamentáris köztársaság tipikus államlöje. Alkotmányjogi státusa ezért inkább gyengének minősíthető, mert a viszonyítási mértéket a parlament és a kormány jellegadó hatalmi többlete jelenti. Kétségtelen, hogy a köztár sasági elnök több olyan jogo sitvármyal is rendelkezik, amelyek az 1949 utáni magyar alkotmányjogban ismeretlenek voltak, ezért ma esetleg szokatlannak tűnnek. Ezek közül azonban egyet sem lehet az államfői hatalom kiterjedésére utaló jelként értelmezni, mert párhuzamosan a parlament és a kormány működésének keretei és feltételei is átalakultak. Az államfői jogok változásának sorában minden bizonnyal a legszembetűnőbb a parlament feloszlatásának lehetősége. Ezzel a jogával a köztársasági elnök akkor élhet, ha a parlament egy éven belül legalább négy alkalommal megvonja a bizalmat a kormánytól, vagy ha nem szavaz bizalmat a bemutatkozó kormánynak. A feloszlatás joga tehát csak pontosan meghatározott esetekben gyakorolható, ami elejét veszi annak, hogy a köztársasági elnök saját belátása szerint beavatkozzék a parlament és a kormány mű kodésének, illetve együttműködésének menetébe. A feloszlatásra lehetőséget adó mindkét emlitett eset súlyos hatalmi válság jele, amelyben az .ígérj a legbizto- sobb és legdemokratikusabb megoldást, Hra az állampolgó rok számára soron kívül alkalom nyílik a kormányzás személyi feltételeinek meghatározására. A parlament leloszla- tása tehát éppen nem az ál- lamlö hatalmának önállósulását eredményezi, hanem új választások útján hidal át egy kormányzati szempontból tarthatatlan helyzetet. A köztársasági elnök többi jogköréről is kimutatható lenne, hogy bennük sem a parlament, sem a kormány tevékenységének fékezésére alkalmas érdemi eszközök nincsenek. Jelenlegi jogosultságainak birtokában a köztársasági elnöktől nem várható, hogy a kormányzati munka színvonalát belolyásolia, azt akár rontsa vagy javitsa. Ebben a tekintetben minden a Darlamenten és az általa megbízott, neki felelős kormányon múlik. A képviselőválasztások megtörténtek, a parlament és kormánya legitim, és ennek alapján együtt tartoznak teljes felelősséggel az ország kormányzásáért, tzen o kétségbe nem vonható, sót nagyon is hangsúlyozandó tényen aligha változtatna az a körülmény, ha az államlö megválasztásának joga nem a parlamentet, hanem közvetlenül az állampolgárokat illetné. Az elnökválasttás módja önmagában semmiképpen sem fenyegeti az ország kormá- nyozhatoságát, mint ahogy nem is biztosítja azt. A kor- mányozhatatlanságot a parlamenti oolitikai pártok látszólagos, törékeny szövetségei és a politikai cselekvéshez választott módszerek alkalmatlanságai idézhetnek elő. Elvek és politikai érdekek Ha a magyar alkotmány a parlamentáris kormányzás elvei és gyakorlata szerint kívánja az államéletet szervezni és a közhatalmat gyakoroltatni, akkor a köztársasági elnök jogkörét és megválasztási módját is a parlamentarizmus igényei szerint kell kialakítania. A köztársasági elnök jogosítványainak jelenlegi terjedelme ezeknek az igényeknek alapvetően megfelel. . Ugyanakkor megérthető azoknak a szándéka is, akik közvetlen választáson szeretnének a köztársasági elnök személyéről dönteni. Az államfői tisztség betöltésének módjával kapcsolatosan ugyanis az elmúlt néhány hónapban nem az elvek, sokszor még csak nem is az érvek, hanem a napi politikai érdekek és indulatok csatáztak. Túlságosan sok vargabetűt tett a politika és a jogalkotás ahhoz, hogy az állampolgároktól általában élvárható legyen egy adott választási móddal való azonosulás. Mi sem jellemzőbb a helyzet kuszaságára, minthogy ismét népszavazás lesz, ezúttal azonban a parlament általi államfőválasztás megakadályozására. Rövid néhány hónapon belül az alkotmány tartalmazta lőszabályként a köztársasági elnök választásának parlamenti módját és kivételként az egyszeri, közvetlen választást, majd alkotmányos rangra emelte az. állampolgári állam- löválasztást. Az új parlament - meglehetősen csekély ellenzékkel - most ismét a porta-, ment által történő köztársasági elnökválasztást szeretné a módosított alkotmányban látni. A sok bizonytalanságban any- riyi mindenesetre biztosnak látszik, hogy a köztársasági elnök megválasztásánok a magyar parlamentarizmus viszonyai között is helyes és elfogadható módját: a parlamenti választást egy rossz politikai gyakorlat sokak számára el- utasítandóvá tett. Tapasztalatokért, mintákért lehet és kell küllőidre menni, de politikai bizalom csak hazai földön terem. Takács Albert, MTA Államés Jogtudományi Intézet Dr. Vörös József Nagy korszakváltásokat élünk meg Maratoni választási „kampány” után a közgazdász karon dr. Vörös József került, ki győztesen: ő lett a kar új dékánja. — 1951-ben születtem, tehát harminckilenc éves vagyok. Talán még fiatal ehhez a hivatalhoz. Eddig az volt legalábbis a véleményem, hogy ilyen feladatot később vállaljon az ember. De a jelenlegi kor, úgy értem, a történelmi kor, olyan kihívást jelent számunkra, amit nem szabad „megválaszolatlanul” hagyni. Manapság, nagy korszakváltásokat élünk meg. A ‘ középiskolát Kecskeméten végeztem, majd a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát. Ez 1974:ben történt, azóta a pécsi egyetemen dolgozom. Annak idején mint egyetlen közgazdász, kerültem a matematikai csoporthoz, az volt a feladatom, hogy a hallgatókkal a közgazdasági hasznosítású matematikai módszereket próbáljam megszerettetni. Tudományos munkámban is a matematikai módszerek gazdasági hasznosításán dolgoztam. Elsősorban a felsőbb évfolyamokban tanítottam ún. blokk, azaz válaszható tárgyakat, matematikát, illetve matematikai programozást. Elég sok szakszeminarista irta nálam a diplomamunkáját. Ez külön öröm, mert ők önállóan, minden befolyás nélkül választják meg a tanárokat, akiknél a dolgozatot Írják. Ezt különösen szoktam méltányolni, mert az ilyen egzakt, nehéz tárgyakhoz nehéz elcsábítani a hallgatókat. A dolgukat az is nehezíti, hogy a szükséges szakirodalom szinte kizárólag angol nyelvű. — Milyen tudományos munkát folytat az oktatás mellett? — Az első publikációim a Szigma című folyóiratban jelentek meg. Termeléstetrvezési és kötvénypiaci témákkal foglalkoztam. Ez még akkor történt, amikor szó sem volt magyar tőzsdéről. Egy írásom 1984-ben jelent meg, abban az időben, amikor a. nemzetközi Operáció Kutatási Társaság egy pályázatot írt ki hasonló témából. A pólyadij egy háromhetes angliai tartózkodás volt a kenti egyetemen. Ez volt első nyugati utam, harmincöt évesen. Tanulmányaim jelentek meg nemzetközi szakfolyóiratokban, és szinte valamennyi a termelés- szervezéssel foglalkozott. — Hogyan zajlott le á dékánválasztás? — Az oktatók megkapták a docensi és professzori listát, erről jelöltek három nevet. Hárman versengtünk a címért, a választásban egyébként a hallgatók és a dolgozók is részt vettek. — Milyen változásokat tervez? — A jelenlegi vizsgarend meglehetősen hallgatócentri- kus. Ami nem biztos, hogy az oktatás színvonalának szempontjából jó. A hallgató számára kényelmes, ha másfél hónapig vizsgázhat. Ez rengeteg idő, és az időszak elején úgy ítéli meg esetleg, hogy van ideje bőven, halaszthatjo a vizsgákat, mig végül kifut az időből. Másutt láttam olyan gyakorlatot, amikor soros ősz töndíjasként egy amerikai egyetemen töltöttem fél évet, hogy a hallgatók év közben adnak folyamatosan számot a tudásról, a vizsgaidőszak mindössze öt napig tart. Ezáltal a diákok tudása sokkal alaposabb és mélyebb. A rövidebb vizsgaidőszak több sza'badsá- got jelent az oktatóknak is. Ez a rendszer nálunk is célszerűbb lenne az előnyei miatt. — Megvan ehhez a lehetőség az egyetemen? — Ez egy hosszabb folyamat lesz, mire elfogadják. Ugyanakkor növelni kell a hallgatók szabadságát, tehát olyan választásokat kell átengedni a részükre, amely ' lehetővé teszi, hogy azt a tantárgyat válaszszák ki, ami az érdeklődési körüknek legjobban megfelel. A kötelező tárgyakban viszont be kellene vezetni a párhuzamos oktatást, tehát a párhuzamos előadásokat. Úgy tudom, nagy sikere van a választási lehetőségnek. A pesti egyetemen egy évvel előttünk járnak. Az ő tapasztalataik szerint vannak előadók, akiknél telt ház van, mig másoknál kong a terem. Ez egy fontos visszajelzés arra, hogy az oktató valamit nem jól csinál. Most pálunk a legnagyobb kérdés az új koncepció kidolgozása. Ez feltehetően státusokat is érint. Lesznek tárgyak, amikre nincs még emberünk, és lesznek olyanok, amelyek elmaradnak. Mindenképpen azt jelenti majd, hogy lesznek oktatók, akiknek át kell képezniük magukat, amihez mi minden segítséget megadunk. Gaál György Újra Püspöklak Püspöklakot a körzetesítések idején, 1968-ban egyesítették Geresddel. és a település nevét Geresdlakra változtatták, kiküszöbölve a nemkívánatos Püspök-előtagot. A helybeliek elmondják, hogy a döntést néhány ember hozta, a lakosságot nem kérdezték meg. Most viszont összegyűjtött már 300 aláírást az MDF helyi csoportja, és folytatja az aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy adassék vissza a húsz évvel ezelőtt elvett két falunév, a Püspöklak, illetve a Geresd nevek. A tervet helyeslik a lakiak, de sokan vannak, akik nem merik nevüket adni a véleményükhöz, mivel erős ellenzői is vannak a visszakeresztelésnek. Ezek azzal riogatják a falubélieket, hogy milliókba, személyenként ezrekbe kerül majd a névváltoztatás. Pedig erre mindenütt igény van az országban, utcaneveknél, városneveknél egyaránt. Mert az emberek természetesnek tartják, hogy a dolgokat eredeti nevükön nevezzék. Hogy Püspöklak neve Püspöklak legyen. G. G.
