Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-16 / 73. szám

1990. június 16., szombat aj Dunántúli napló 7 Pénz, gépek, nívós termék, piac - a részvényestárs ezt adja a Carbennak A cipőüzemben Proksza László felvételei ■ * * 11 ■■ ■ A komlói Carbon Könnyűipari Vállalat április 21-én részvénytársasággá alakult át. (A cégbejegyzés még fo­lyamatban van.) A 315 millió forint alaptőkéjű Carbon Könnyűipari Részvénytársaság alapitói: SOCIDAOE SPA S. A. H. (50 százalék), Carbon Könnyűipari Vállalat (49 százalék), CAREFUL Export-Import Kft. (1 százalék). (Kom­ló Város • Tanácsa a Használt belterületi föld értékének megfelelő mértékben a Carbonon keresztül részvényese az rt.-nek.) '9- Milyen most a Carbon- nál?- Általában a hangulat azon múlik, hogy milyen a pénzkereseti lehetőség - ál­lítja Solymosy Zoltán, aki a komlói vállalat cipőüzemében a mintakészítőknél dolgozik, egyedi darabokat készít. - Ahogy beharangozták az át­alakulást, mindenki azt hitte, hogy hamarosan változás lesz. Sajnos, még nincs.- A Carbon helyzete és ez­zel az önöké is bizonytalan volt az elmúlt időszakban - fordulok Plávics Józsefnéhoz, a cipőüzem aljazójának egyik dolgozójához. - Van válto­zás?- Egyelőre nincs. Mi itt any- nyit látunk, hogy kevés a pár­szám. A napi norma ezeröt­száz pár volt, a teljesítmény lement öt-hatszázra. Kapunk bérkiegészítést, köszönet érte a Carbonnak, így a fizetése­ken nem érződik a termelés- csökkenés. Én csak bejavító lennék, a talprótétel utáni hi­bákat javítanám, de több mű­veletet kell csinálnom, nem­csak a párszám-visszaesés miatt, hanem azért is, mert kevés a létszám.- Sokan elmentek?- A többség Carbonon be­lül váltott: sokan átszervezés­sel a konfekciógyártáshoz ke­rültek, de jó néhányon elhagy­ták a céget. Én maradtam. Várva, hogy majdcsak jobbra fordul a sorsunk . . . * E június eleji beszélgetése­ket megelőzően tavaly ősszel jártam a Carbonnál utoljára. Az akkori benyomásom egyér­telmű volt: a komlói nagyvál­lalat talpra állítása csodával érne fel! — A szovjet export dicsősé­get hozott nekünk, amikor óriási szériában rengeteg ter­méket gyártottunk, ugyanakkor most az ellenkező hatás jött be: mélypontra húzott minket, mint annyi sok céget az or­szágban. Pár hónap alatt oda jutottunk, hogy a vállalatot a felszámolás veszélye fenyeget­te. - Szűcs István vezérigaz­gat ó szavai higgadtak, mint egy orvosé, aki a betegségből már kigyógyította a pácienst. - Szabad tőkénk nem volt, az exportra termelés miatt viszont hitelfelvételre kényszerültünk. De a több mint harmincszáza­lékos kamatot ma egyetlen vállalat sem bírja ki! A cél adott volt: tőkéhez kell jutni! Ekkor jött a csoda. Találkoz­tam Budapesten egy nyugati cég képviselőjével, oki azt kérdezte, hogy nem akarunk-e részvénytársaságot csinálni. Hát hogyne akarnánk? Meg­Csőd helyeit fellendülés nézte a mérlegünket, megál­lapította, hogy tényleg nem szívderítő állapot az, amiben vagyunk.- Mégis fantáziát látott az egészben?- Igen, mert úgy vélte, hogy nem reménytelen az eset. Ta­nulmányozta a termékeinket, azt is, hogy a munkásaink ho­gyan dolgoznak, szemrevéte­lezte a környezetet, majd azt mondta: ha én ehhez a cég­hez pénzt adok és gépet, plusz hozok ide olyan cipő- és ruha- modelleket, amit egyaránt el lehet adni Keleten és Nyuga­ton, és jelentős részben bizto­sítom is a nyugati piacot, meg magyar piacon is adok lehe­tőséget, azaz reklámra pénzt, akkor fölhozzák magukat. Erre csak azt válaszolhattam: rend­ben, Merx úr.- Mennyit jelent ez pénz­ben és beruházásban?- Százmillió forint likvid pénz, ötvenmillió forint gépbe­ruházás, ezenkívül modelleket hoz és piacot biztosít az ame­rikai érdekeltségű, luxemburgi székhelyű cég.- A több hónapos gazda­sági bizonytalanság idején a munkások mennyire hagyták el a Carbont?- Most ezerhétszázan va­gyunk, s voltunk már kétezren is. Jelenleg viszont ott tartunk, hogy akár konfekció-, akár cipőgyártásban többet lehetne termelnünk, mint amennyire képesek vagyunk. Nagyfokú propagandát fejtünk ki azért, hogy jöjjenek vissza az em­berek, mert van lehetőség ar­ra, hogy jobb gépekkel, fel­szerelkezve, termelékenyebben dolgozzanak és a korábbinál jobban keressenek. Merx úr ideküldött ötven-hatvan cipő- modellt, mi kiválasztunk öt­hat vezérmodellt, amit gyár­tani szeretnénk. Ehhez a meg­felelő gépeket a társunk biz­tosítja. — Miért nem érzékelhető még semmi változás a Cár- bonnál? — Már másfél hónapja itt lehetnének a gépek és a pénz is utalásra kész. Azonban amíg a bürokratikus dolgok nincse­nek nyélbe ütve, áll minden. A Merx úr azt hitte, hogy két héten belül elrendeződnek a dolgok, mert Nyugaton ez a tempó! Azóta eltelt három hó­nap. Mi mindennap rengete­get veszítünk azáltal, hogy lassú az átalakulási folyamat. — Az új helyzetből mit pro­litól majd a munkás? — Lesz egy stabil és egyben perspektivikus munkahelye, ahol lehet produkálni és ahol lehet keresni. Én nem fetisi­zálom a munkahelyhez kötő­dést, de mégis azt kell mon­danom, hogy sokan igenis ragaszkodnak a régi céghez. És aki kötődik hozzánk, az érezze, hogy biztonságban van a családja. Ez különösen ak­kor fontos, amikor egész Kom­ló bizonytalanságban van. S ha belegondolok, hogy mindez a véletlenen múlt! Ha mással találkozik Merx úr Budapes­ten, akkor mással köt üzle­tet. . . L. Cs. K. A kész cipők minőségi ellenőrzése ■ ■ Önkormányzat értékek mentén Kereszténydemokraták hollandiai tapasztalatai Ha nyugatra megyünk, lát­ványosságokat vagy leárazá­sokat keresünk, pihenünk, és ha van rá pénzünk, engedünk a színek, izek és formák ural­ta „konzumvilág" csábításá­nak. Maradandóbb és haszno­sabb értékeket keresni ma már nemcsak kutatók indul­nak a polgári társadalmakba, hanem az ott testvérpártra ta­lált itthoni pártjaink képviselői is. Nemrégiben két baranyai, Perényi József és Ursprung Já­nos töltött egy hetet Hollan­diában népes keresztényde­mokrata pártdelegáció tagja­ként. A látogatás fő célja az önkormányzati működés meg­ismerése volt. A KDNP két vezetőségi tagja szívesen vál­lalkozott tapasztalataik meg­osztására :- Hollandia és a helyi ön- kormányzatok. Mivel kezdenék legszívesebben?- Nagyon erős, jól működő önkormányzati rendszert, ön- kormányzatokat ismerhettünk meg városokban és kicsi falvakban — kezdi Ursprung János. - Jelentőségük olyan nagy, hogy a nálunk nyo­masztó fővároscentrikusságnak ott a nyomait sem fedeztük fel. Sőt, ma már ott tartanak, hogy az - egyébként nem túl erős - önkormányzati megye erejét is gyengíteni képesek azzal, hogy a települések szá­mukra előnyösebb társulásokat alakítanak egyes átfogó tevé­kenységeik bonyolítására. A helyi önkormányzatokban — a kormánykoalíciót figyel­men kívül hagyva — másokkal kötnek politikai szövetségeket a kormányzó kereszténydemok­raták és szocdemek. A legkü­lönbözőbb változatok léteznek, ugyanis a fő cél a helyi ügyek lehető legsikeresebb bonyolí­tása. Az önkormányzatokba vá­lasztott képviselők közül csak néhányon fizetett, profi kép­viselők, a többiek szerényebb tiszteletdíjért, munkájuk mel­lett vállalják. Találkoztunk olyan képviselőnőkkel, akik egyébként csak háziasszonyok.- Gondolom, betekinthettek több önkormányzati testület működésébe.- Többször jelen voltunk ilyen ülésen. Munkájuk gyors és célszerű, döntéseik egyér­telműek és világosak voltak. Ezt az aprólékos és pontos előkészítő munka miatt tehe­tik, melyet a meglepően kis számú apparátus végez a jegyző vezetésével, és a profi képviselők hozzájárulásával. A testületi üléseken termé­szetesen részt vehetnek a he­lyi polgárok, sőt hozzászólhat­nak. Előfordulhat, hogy indít­ványuk befolyásolja a döntést vagy elnapolják a határozat- hozatalt. — Itthon a készülő önkor­mányzati törvény kapcsán sok eltérő véleményt hallani a polgármester választásával, szerepével kapcsolatban. Önök mit láttak? — A legkülönbözőbb hely­ségek polgármestereivel talál­koztunk, s elmondhatjuk, hogy művelt, nagyvonalú úriembe­rekkel találkoztunk. Őket az önkormányzati testület egy pályázat útján választja meg hat évre, miközben a válasz­tási ciklus négy évre szól, az­az van bizonyos ésszerű folya­matosság. Nincsen szavazati joguk, csupán levezetik a tes­tületi üléseket, de természe­tesen a helyi apparátus irá­nyításában, az ügyek szerve­zésében nagy szerepük van. Érdekes, hogy a polgármester egyben a helyi főrendőr, s csak utána következik a kapi­tány, mint operatív vezető. — Lehet, hogy még a rend­őröket is szeretik? — Nem hiszem, hogy szere­tik őket - mondja Perényi Jó­zsef -, de a tiszteletet meg­kapják, van tekintélyük. Volt alkalmam egyikükkel beszél­getni, aki többször hangsú­lyozta, hogy csak egy demok­ráciában hajlandó rendőr len­ni, csak a demokrácia törvé­nyeit akarja védeni. A felvé­telük során elsősorban rugal­masságukat és szellemi stabi­litásukat vizsgálják. Szeretnék a női rendőrök arányát a mostani tíz százalékról hu­szonötre emelni, és örülnének annak is, ha több színesbőrű jelentkezne, mert szerintük a bevándorlók ügyeinek megol­dásában ők hatékonyabbak. Ursprung János és Perényi József a helyi társadalmak más területével is ismerked­tek, így az egészségüggyel, az oktatással, a környezetvéde­lemmel, de mint beszélgeté-. sünk végén mondták: legna­gyobb élményük talán az a nyugalom, tapintat és tisztes­ség volt, ami a holland min­dennapokat jellemzi. B. B. A legjobbak között Baranya megyét heten kép­viselték az országos középis­kolai tanulmányi versenyeken, közülük négyen a pécsi Nagy Lajos Gimnázium diákjai. Az országos kémiai verse­nyeken, Budapesten és Győr­ben az iskola hat növendéke vett részt. Ketten - Kóczán György és Csonka István — eredményük alapján aspirál­hatnak a Párizsban megren­dezésre kerülő XXII. Kémiai Diákolimpiára. Ezen hazán­kat négyen képviselik. Eötvös László professzor alapítványt hozott létre, eb­ből az idén már második al­kalommal pénzjutalomban ré­szesült a legjobb tiz verseny­ző. Kóczán György másodszor kapott ilyen jutalmat. Győrben az első és máso­dik osztályosok részére rende­zik meg évente a kémia ver­senyt. A három lépcsős ver­seny egy 2,5 órás feladatmeg­oldásból, egy gyakorlati rész­ből és egy szóbeliből áll. A versenyen 200-an vettek részt. A Nagy Lajos Gimnázium ta­nulói közül Bádis Attila ll/F. osztályos tanuló az általános tantervű osztályok részére ki­írt versenyen, Makó Lajos, Borgulya Gábor l/C. és Végh Miklós Il/C. osztályos tanulók a szakosított tantervű osztá­lyok versenyében vettek részt.- Mór általános iskolás ko­romban érdekeltek ezek a tárgyak. A kémiatanárom már akkor külön foglalkozott ve­lem - mondja Bádis Attila. — Először inkább a fizika, ké­sőbb a kémia vonzott. Rend­szeresen részt vettem verse­nyeken. Egy idő után megta­nultam, hogyan kell a tudá­somat alkalmazni. Szerintem, aki egy ilyen országos ver­senyre bekerül, az hónapokon keresztül erre készült és na­gyon sokat tud. A pillanatnyi lelkiállapotától függ, hogy mi­lyen eredményt ér el, milyen rövid idő alatt képes a fel­adatokat megoldani, egy-egy témakört átlátni. Kovács Balázs, az országos középiskolai tanulmányi ver­senyen vett részt. — Már hat-hét éve a szá­mítástechnikával foglalkozom, de nem maradtam soha hűt­len a fizikához, matematiká­hoz, kémiához sem. Az idén indultam a Zippernovszky me­gyei számítástechnikai verse­nyen, ahol kiemelt első helyet szereztem és az országos ver­senyen negyedik lettem. Ki­tűnő segédeszköznek tartom a számítógépet, programokat írok, közülük nem egyet for­galmaznak is. Kóczán György kilencedik, Csonka István második lett az OKTV-n. Csonka István szülei vegyészek, de nem az ő biz­tatásukra kezdett el kémiával foglalkozni. Nekik inkább a természettudományos szemlé­letet köszönheti. A gimnáziu­mi évek alatt végigjárta az összes versenyfokozatot, rend­szeresen részt vett az Irinyi versenyen is Győrben. Kóczán György már tavaly is bekerült a válogatóba és részt vett Budapesten, az ELTE szervetlen analitikai tanszékén megtartott felkészí­tő táboron. — Az elmúlt évben másfél hét volt az első rosta ideje — mondja. — Ez alatt előadá­sokat hallgattunk, délután négy-öt órás gyakorlatokon vettünk részt. A másfél hét alatt több dolgozatot is ír­tunk. Az első alkalom után a résztvevők fele kiesett, a második kéthetes felkészítésen derült ki, kik vesznek részt Halléban az olimpián, a leg­jobb négy diák neve. Sz. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom