Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-23 / 80. szám
IO űj Dunántúli napló 1990. június 23., szombat Drága Wolfram! bejelentettük, hogy a MÉV nem kíván részt venni a konzorciumban, legfeljebb szerződéses bérmunkában közreműködik a bánya, a dúsító és o lakóépületek létrehozásában. A válasz tömör volt és egyértelmű: a bányanyitás eldöntött politikai kérdés, megvalósításában részt kell vennie. A közös vállalat megalakításánál ismét szóvá tettük, hogy a vállalkozás nyereségveszteség kockázatát nem lehet a bevont vállalatokra hárítani, az esetleges következményeket a magyar kormánynak kell vállalnia. Erre szóbeli ígéretet kaptunk, többet nem. Végül azért még valamit szeretnék megemlíteni a témával kapcsolatban, hogy a dolognak ne csak a negatív oldalát lássuk. A jövőre nézve mindenképpen jó lehetőséget jelentett volna Magyarország számára, hogy megvetettük a lábunkat Mongóliában. A jó kapcsolat eredménye képpen már arról is szó volt, hogy a bányatérséget övező 20-25 kilométeres körzetben további kutatási jogot kapunk. Azon a környéken számos ismert, értékes ásványkincs — wolfram, molibdén, ezüst, sőt arany is - van. Logikus tehát, hogy több működő bányával nemcsak a költségeket lehetett volna csökkenteni, hanem a nehezebb időszakban egyikmásik tevékenység veszteségét kiegyenlíteni. Ezt a javaslatot itthon mindenki nagy egyetértéssel fogadta. A probléma csak ott volt, hogy mint mindent, ezt is államközi szerződések szintjére akarták vinni, s igy elvi egyezségeken túl semmi nem történt. A beruházás tehát megindult 1986 tavaszán. A MÉV beruházási és tervezési főosz- tályvezetőjeként Sallai Árpád is részese volt a munkálatoknak.- A tervek évi négy százalékos dinamizációval számoltak, ami figyelembe véve az akkori inflációt, nagyon alacsony volt. A beruházáshoz szükséges minden anyagot is itthonról kellett kiszállítani, ez tovább növelte a költségeket. 1988 szeptemberére végül elkészültek a bánya föld alatti és külszíni létesítményei, az ércdúsító és kiszolgáló egységei, valamint a szerény körülményeket biztosító lakótelep. A költségtúllépés 52 millió forint volt. A kivitelezés során állandóan napirenden volt a gazdaságosság kérdésé, a beruházás leállítása azonban az aggasztó előjelek ellenére sem került szóba. A közelgő tél miatt a mon- góliai wolframbánya kényszerű szünettel kezdte meg működését. A tavasz sem hozta meg az érc órának várva várt emelkedését, így a közös vállalat rövid másfél év alatt fizetésképtelenné vált. Olyannyira, hogy nem csak ö termeléssel kapcsolatos költségeket nem tudták fedezni, de az év eleje óta dolgozóik bérét sem tudták kifizetni. A kintről folyamatosan érkező rossz hírek ellenére a vállalat budapesti Áldozati emlékmű, imádkozó oszlop az Eljövendő Buddha szentélye előtt központja partner hiányában teljesen tehetetlen volt. Időközben a Minisztertanács holott ugyan egy titkos határozatot a wolframbánya felszámolási eljárásának azonnali megkezdéséről, ám konkrét lépés nem történt az ügyben. A vállalati igazgatótanács döntött úgy, hogy a lehetetlen feltételek miatt hazahívja a kint dolgozókat. Kié az anyagi felelősség? A dolgozók bérének kifizetése időközben megoldódott. Az alapító tagvállalatok közül az egyetlen még meglevő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat adott 16 millió forint hitelt a Wolf romi nvestnek. — Szigorúan hitelről van szó, amelynek a fedezete a kint felhalmozott mintegy 120 tonna wolframkoncentrátum — hangsúlyozta Varga Mihály, a MÉV vezérigazgatója. - Arról azonban semmiféle elképzelésünk sincs, hogy kié lesz az anyagi felelősség, a csődbe ment vállalkozás a mi vállalatunkra nézve jár-e valamilyen hátránnyal. Véleményem szerint a legkedvezőbb az lenne, ha a mongolok megvásárolnák a bányát. Mint dr. Falus Gábortól, a Wolframinvest igazgatójától megtudtuk, a bánya sorsáról kormányközi tárgyalásokat kezdeményeztek. Szóba jöhet egy magyar—mongol vegyesvállalat vagy részvénytársaság, de az sem elképzelhetetlen, hogy a mongolok megvásárolják a bányát. Az objektumot az ideiglenes szüneteltetés idején 32 kinti rendőr őrzi, a folyó ügyek vitelére hat magyar munkás is kint marad. Az mindenesetre tény, hogy a tárgyalásban nem vagyunk a legkedvezőbb pozícióban, könnyen lehet, hogy áron alul leszünk kénytelenek átengedni az ipari létesítményt. Kaszás Endre A benne lévőknek olyan lehetett az egész, mint egy rossz álom. Látván egy elképzelés gazdaságos megvalósulásának alapvető akadályait hiába tiltakoznak ellene, érveik elhullanak. A tiltakozás elutasításának indoklása rövid és velős: „A terv megvalósulása politikai kérdés". Csakhogy mig a rossz álmot felébredvén elfelejti az ember, az életben megtörtént dolgoknak következményei is vannak. Wolframbánya Mongóliában 1983-ban történt, hogy a Marjai lózsel miniszterelnökihelyettes által vezetett gazdasági bizottság a „szocialista együttműködés új formájaként” egy mongóliai magyar bányatelep létrehozásáról tárgyalt. A terv megvalósulása érdekében az Ipari Minisztérium kezdeményezésére 'három hazai cég, a Salgótarjáni ötvözetgyár, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet és a Mecseki Ércbányászati Vállalat egyenként 1000-1000 forint eszméi részesedéssel megalakította a Wolframinvest Érc- bányászati Közös Vállalatot. A mongóliai Cagandavaa* ban 1986-ban kezdődött a beruházás megvalósítása - o magyar állam pénzén. Két év múlva megnyitották a bányát, elkészült az ércdúsító üzem és felépültek a szükséges lakóházak is, megindult a termelés. Az 1977 óta fokozatosan csökkenő világpiaci ár, valamint a többek által élőre megjósolt értékesítési nehézségek azonban nemcsak a 421 miIHó forintos állami kölcsön törlesztését, de az utóbbi hónapokra még a kint dolgozó munkások bérének kifizetését is lehetetlenné tette. A gazdasági katasztrófát tetézte, hogy a vállalat a mongol belpolitikai helyzet következtében már a Cagandavaaban dolgozó munkásainak testi épségét sem tudta garantálni. A magyar kolónia tagjaira - eddig kiderítetlen okokból - több ízben rólőttek. E tények hatására a bányában június 1-jétől szüneteltetik o termelést, néhány kivételével hazajönnek a magyar munkások. Ennyi tehát a mongóliai magyar wolframvállalkozás története. Mivel azonban a dolognak helyi vonzata is van, érdemes az ötlet keletkezésének és megvalósulásának, valamint a bánya bukásának részletes körülményeivel is megismerkedni. Belépés minisztériumi nyomásra A kérdéses időszakban a ma már nyugdíjas Tóka lenő volt a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója. Ö így emlékezik a mongóliai bányatelepítés előzményeire:- A KGST-n belül annak idején létrejött egy megállapodás,' amely szerint a baráti országok támogatást nyújtanak Mongólia természeti kincseinek felkutatásához. Az egyezmény keretében magyar expedíciók is folytattak kutatást az országban. A külföldi munka szervezési nehézségei.- A gazdasági bizottság akkor már azoknak az irányelveknek a figyelembevételével dolgozott, omelyek alapfeladatnak tekintették a különböző segélyakcióknak a megszüntetését. Ennek ellentmondana, ha o bizottság kezdeményezte volna a wolframbánya telepítését. Az ötlet az iapri tárcától származott azzal az indoklással, hogy az érc valós magyar szükségletet elégít ki. A gazdasági bizottság, mint megfelelő szintű fórum, csak tárgyalt róla. Tudomásom szerint az Ipari Minisztérium vállalati együttműködési szintig kívánta volna egyszerűsíteni a dolgot, ám amint a helyzet mutatja, erre nem került sor. Politikai kérdés... A MÉV geológusa, Érdi- Krausz Gábor tagja volt az előzetes gazdaságossági vizsgálatokat lefolytató szakértő- csoportnak. A pontos tájékoztatásban írásos dokumentumok voltak segítségére, amikor megkerestük a témával kapcsolatban. — Cagandavaat a szovjetek kutatták meg, és a kapott információk alapján a terület kedvező érckitermelési lehetőséget hordozott magában. Ez azonban kevés a nyereséges vállalkozáshoz. Másokhoz hasonlóan a MÉV szakértő- csoportja is készített egy prognózist, amelyben nemcsak a fémárak sinusqörbés kialakulását, hanem a várható inflációt is figyelembe vettük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy akár KGST árelven, akár világpiaci árakon számolunk, ezt o bányát 1985-ben elindítani nem szabad, ezzel legalább 10 évet kell várni. Az elkészített tanulmány arra is kitért, hogy a wolfram magasabb feldolgozottsági fokon történő értékesítése sem fedezheti az alacsony világpiaci árból fakadó veszteségeket. Hiába adtunk hangot aggodalmainknak, jelzéseinket nem vették figyelembe. Ezért végül valamint a már akkor jelentkező tőkeszegénység miatt azonban hazánk nem erőltette semmiféle 'kitermelőmunka elindítását. A halogató taktika nem vált be. Hamarosan kialakult egy olyan elmélet, amely szerint Magyarországnak is valamilyen konkrét bányászati tevékenységet kellene, végeznie Mongóliában. A választás végül a wolfram ércre esett, és megalakult a Wolf- rarrrinvest. A bányát eredetileg nyolc évre nyitották volna, az idő rövidsége már eleve megkérdőjelezte a vállalkozás gazdaságosságát. Amikor elkészült a beruházási koncepció, zsűrizésében vállalatunk szakemberei is részt vettek. Vérmes reményeket senki sem fűzött az elképzelésekhez, szakértőink viszont a csökkenő világpiaci árra és a várható értékesítési nehézségekre hivatkozva nyíltan tiltakoztak ellene. A szakmai kétségek mellett vállalatunk esetében az is a belépés ellen szólt, hogy a MÉV akkoriban komoly létszámhiánnyal küszködött. Hiábavalónak bizonyult azonban minden ellenérv, a beruházás fölött bábáskodó Ipari Minisztérium hajthatatlan maradt. A közös vállalat alapításával egyidőben kormányzati vagy bankgaranciákat kértünk a gazdasági rizikó ellensúlyozására. Egyiket sem kaptuk meg. Marjai Józsefnek, az akkori miniszterelnök-helyettesnek a neve az utóbbi napokban több ízben szerepelt a központi ^napilapokban a témával kapcsolatosan. A volt politikus, aki mo a Hitelbank tanácsadója, így reagált az újságcikkekre : A wolframbánya látképe De Gaulle emléke Az utolsó tűzijáték-rakéták fénye éjjel negyed egy után hunyt ki a Szajna tükrében - a százezernyi néző hazaindult a De Gaulle emlékére rendezett nagyszabású fény- és hangjátékról, a víziparádéról. Párizs hétfőn egy napig a tábornok emlékének jegyében élt hajnaltól késő éjszakáig, mert reggel már öt órakor felhangzott üzenete a Concorde téren felállított hatalmas „rádióból". A negyvenes évek francia néprádióját idéző és több mint harminc méter magas dekorációt erre az egyetlen napra állították fel - kedden reggel már csak az állványok emlékeztettek arra, hogy hétfőn egész napon át a negyvenes évek zenéje, a kor hangdokumentumai szóltak az elrejtett hangszórókból, természetesen a nevezetes, a franciákat ellenállásra szólító 1940. június 18-i szózat újra és újra megismételt sugárzása közben. Este a Szajna partján felállított hatalmas vetítővásznakról is a tábornok nézett le a párizsiakra, akik a metró állomásain, az utcán, sőt éjjelente a városháza falára vetített képeken is napok óta vele találkoztak ismét. A franciák szeretik és tisztelik Charles de Gaulle-t, aki kétségkívül jelképe lett az ellenállásnak és a felszabadulásnak, de egyúttal az „ötödik köztársaságnak” is. Jacques Chirac, Párizs polgármestere, a gaullista párt, a Tömörülés a köztársaságért (RPR) elnöke, a szocialista párti elnökkel létrejött kényszerű „együttélés” korszakának miniszterelnöke, aki nem adta fel a harcot tavalyi veresége után az Ely- sée Palota majdani birtoklásáért, a köztársasági elnöki tiszt megszerzéséért, jól tudja ezt, s azt is, hogy Párizsban az ő jobbközépnek minősített pártja tudja magának a legtöbb szavazót. Az országos ünnepség megszervezése a londoni szózat ötvenedik évfordulóján ezért indult el tőle s a városi tanácstól - jórészt annak kasszájából fedezve a mintegy ötven millió frankos költségeket is. Francois Mitterrand elnök viszont annak idején ellenfele volt De Gaulle-nak a politikai csatákban, s ellenfele maradt Chiracnak a mai politikai küzdelmekben. Az állam, a szocialista kormányzat ezért csak igen mérsékelt formában kapcsolódott be a megemlékezésekbe: Mitterrand csupán arra vállalkozott, hogy az Ismeretlen Katona Síremlékénél leleplezze azt az emléktáblát, amely a londoni rádiószózat szövegét örökíti meg, elvégre az történelmi dokumentum, s a Mont Valerien magaslaton felkeresse a kivégzett ellenállók emlékművét, kriptáját - ők a francia történelem .egészének mártírjai. Michel Rocard miniszterelnök az utolsó pillanatban mondta le megjelenését az éjszakai parádén, kormányának egyik tagjával képviseltetve magát — a jelek szerint nem akart Chiraccal együtt helyet foglalni a díszpáholyban, pedig a látvány megérte volna, s olyan szomszédai lettek volna, mint Gina Lollobrigida . . . így vált De Gaulle emléke a mai francia politikai küzdelem apró és nagyobb csatáinak jelképévé. Pedig — a franciák nem feltétlenül így akarták: ők ma sokkalta népszerűbbnek tartják a száz évvel ezelőtt született, ötven évvel ezelőtt már legendává vált és húsz éve elhunyt tábornokot, mint akkor, amikor ő állt a köztársaság élén. Egy most elkészült felmérés szerint a lakosság túlnyomó többsége tekinti bátor és kimagasló személyiségnek, s többsége helyesli azt a politikai vonalat, amelyet képvi-. seit — mégpedig nagyobb arányban most, mint három évtizeddel ezelőtt. A látványos ünnepségek mélyen átélt emlékeket és szeretetet is tükröztek — azok az egykori ellenállók, vagy egyszerű franciák, akik De Gaulle emlékét idézték fel a maguk számára, nem a mai politikai csatározásokra gondoltak. Az esti víziparádé sokkoló látványa, a megszállás, az ellenállás korának felidézése talán elfeledtette a háttérben kétségkívül jelenlevő napi politikát. Minden bizonnyal együtt fújoltak és fütyülték az RPR és a szocialista párt hívei akkor, amikor a hatalmas vetítő- vásznon megjelentek a horogkeresztek, együtt énekelték a hangszórókból felhangzó kórussal a francia partizánok jólismert indulóját, együtt tapsoltak, amikor a felszabadulás harcaiban Párizs középületeire kitűzött francia zászló volt látható, s amikor a folyón megjelentek a szabadság fáklyái, a nemzeti zászló színeiben pompázó, kék-fehér-vörös színekkel megvilágított hajók. Ha voltak is politikai célok, elképzelések a háttérben, a trikolór, a Mar- seilleise dallama olyan korszakot idézett, amikor a nemzet sorsa forgott kockán -, s amikor ezért egységbe forrt Franciaország népe. Kis Csaba Ló és lovasa a mongol tájban Érdi Krausz Gábor felvételei
