Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-23 / 80. szám
1990. június 23., szombat Qi Dunántúlt napló 11 A terápia során veteményeskertet müveinek és gombát is termesztenek a fiatalok Á visszatérés előszobája? itt, ö törődik legtöbbet a nyu- lakkol. Húsvétra kapták, azóta tartják őket. Félig-meddig ,,törzs- állománynak" tekintik, mert gazdálkodni akarnak. Az udvari, hatalmas gazdasági épületet fogják átalakítani, az 506-os Szakmunkásképző Intézet segítségével. Sertéseket, baromfit, nyulakat szeretnének tartani. Részben már gazdái a nagy udvarnak, hisz ők irtották ki a gazt, ők gondozzák a virágokat. A 300 négyszögölnyi kertet is művelni fogják. Ez a jövő, ilyenek a tervek, de a gombatermesztés már a sem volt képes tartós barátságot kötni a munkával. Csavargással. ivással, szipózással verte el a napjait. Többször látta belülről a rendőrség épületét. Lopásért, közbotrány- okozásért vitték be. Leköpdös- te az utcán az embereket. Szórakozásból, ,,a balhé" kedvéért. Még most is nehezen fékezi magát. A közelmúltban koncertre kért kimenőt, ittasan és késve ment vissza. Három hónap „helybenjárást". azaz kimenő megvonást kapott érte. El akart menni, úgy érezte, ezt nem bírja ki. Aztán mégis maradt, mert rábeszélték. Az A munka után a társalgóban kártyázásra is jut idő Éjjel háromnegyed kettőkor csöngött a telefon Gibizer István lakásán: „István bá', beszélnünk kellene, nagyon kérjük, jöjjön ki”. Ennyi volt a mondanivalója Péternek, mind- annyiuk nevében. Keszüből telefonált, a narkomán fiatalokat gyógyító otthonból. Nemrég történt, néhány héttel azután, hogy az első, drogfogyasztó fiatal beköltözött ide, es nem sokkal azelőtt, hogy hivatalosan is átadták az otthont. Ez az ország első drogosokkal foglalkozó olyan intézménye, amely rendkívül széles körű összefogással, de döntően mégis állami, ezen helül megyei, tanácsi pénzből létesült, s amit így is működtetnek. Teszik ezt abban a tudatban, hogy nem sikerkövekkel kirakott útra léptek, de abban a reményben, hogy néhány fiatalt talán vissza tudnak segíteni a normális életbe. Az otthon létrehozásának, gondolata 1987-ben született. Akkor már több külföldi és hazai szakember „megjósolta": minket is hamarosan elérnek a kábitószerfogyasztás hullámai, az összes hordalékukkal együtt. Voltak és vannak, akik a megelőzés, mások g? utógondozás hullámfogóit kezdték építgetni. Keszü az utóbbiakhoz tartozik. A katolikus egyház a volt plébánia épületét adta a narkomán fiatalok gyógyításához. A megyei tanács felújíttatta, ntézmények, vállalatok, szervezetek berendezték és idén januárban megérkezett az első akó. Most négyen vannak. Voltak már többen is, de ketten elmentek. Keszü nem elvonó, nem egészségügyi intézmény, s egészen újszerű módszerekkel dolgozik. Senkit nem kényszerítenek arra, hogy idejöjjön, s akik itt vannak, bármikor elmehetnek. Keszü tálcán kínált lehetőség. Ha úgy tetszik, belépő, előszoba. Itt dőlhet el, hogy képesek lesznek-e dolgozni, tisztességesen élni . . . A 20 éves Istvánt, aki egy caranyai kis faluban született, az egyik bátyja nevelte 10 éves korától. Három iskolából is kicsapták, míg' végre a ma- gyarbólyi diákotthonban befejezte a 7. osztályt. Ideig-óráig dolgozott, hol maszeknál, hol vállalatnál, de fékezhetetlensége, megbízhatatlansága miatt mindenütt hamar kitelt o becsülete. Konfliktusaiból az italba, a gyógyszerekbe, a ra gasztózásba és sorozatos öngyilkossági kísérletekbe menekült. A pécsi drogközpont egyik munkatársa beszélte rá: próbáljon változtatni, akarjon meggyógyulni . . . Januártól él jelen. Most épp o szedés idején járnak. Minden reggel fél hátkor kelnek, szedik, osztályozzák, szállítják a sampiont. A tervek szerint a próbaidő - két-három hónap - után munkakönyves állást keresnek nekik, s a fizetésük 25 százalékát takarékba teszik, 25 százalékát az otthon fenntartására fizetik be, az ötven százalék pedig a zsebpénzük. Ha maradnak, egy év után - a takarékbetét kivételével - változnak az arányok: 40 százalék megy az otthon fenntartására. 25 zsebpénzre, a hcfrma- dik évben pedig már 60 százalékot kell az otthon működtetéséhez adniuk. Ily módon is ösztönözni szeretnék őket a mihamarabbi talpraállásra, s a tervek szerint maximum három évig kinálnak segítséget azoknak, akik megpróbálják... Erősen kísért a korábbi életvitelük. Szinte nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg a fejükben a „jó élet" emléke. Van, aki o mai napig viseli egykori milyenségének egyértelmű jegyeit. Mint a 17 éves, kaposvári születésű Péter. Igoz, most már nem pirosra, kékre, sárgára festett, csíkra vágott, csak melírozojt a haja, de a „fülbevalói" egy részéhez, egy csomó alumínium- kaiikához ragaszkodik. Az orrában levő gombostűhöz is. O otthon munkatársai és a többiek. Élükön a másik, a 18 éves Péterrel, aki választott vezetőjük. Az ő szülei még akkor váltak el, amikor Péter meg sem. született. Hat hónapos várandós volt vele az édesanyja. Korán hírhedt bandába keveredett, lopásért, közbotrány- okozásért ifjúságvédő intézetbe került. Később sem tudott felhagyni a bandázással, megjárta Aszódot, utána mindent ott folytatott, ahol abbahagyta . . . Öt is a drogközpont egyik munkatársa győzte meg az újrakezdésről, s rövid idő alatt ő lett az itteniek között a vezéregyéniség, a tekintély, őt választották önkormányzatuk elnökévé. De neki, meg a többieknek is „István bá", azaz Gibizer István szava a döntő. Ö az otthon vezetője A 32 éves fiatalember hittudományi főiskolát végzett, megnősült. Egy ideig a házi szociális gondozásban, aztán az OTP-ben, majd ötvös és rézművesként dolgozott, két évvel ezelőtt pedig elment a drogközpontba szociális gondozónak és gépkocsivezetőnek. Közben elvégezte a narkológiai továbbképzőt, s tavaly, mikor egyértelművé vált, hogy a keszüi otthonból lesz valami, örömmel fogadta a felkérést az intézmény vezetésére, mivel szavai szerint mindig segitő pályán szeretett volna dolgozni. Most aztán igazán van mit segítenie. Nap, mint nap, újra és újra meg kell győznie a fiúkat sok mindenről. Többek között arról, hogy a falu csak akkor fogadja el őket, ha az itt élő emberek tartósan azt tapasztalják, hogy ők rendszeresen, tisztességesen dolgoznak, ha jólnevelten viselkednek, ha nem csak azt tartják kézenfekvőnek, hogy nekik segítenek, hanem ezt ók is igyekeznek viszonozni. A fiatalabb Péter ottjártunkkor is elmondta véleményét, miszerint nem tartja jogosnak, hogy a fizetésükből 25 százalékot levonnak az otthon költségeire. Csak addig jut el mindennek a végiggondolásában, hogy értük az állam fizet, költségvetésből tartják fenn az intézményt, miért kell akkor nekik hozzájárulniuk? A videót is reklamálják. Szerintük jutalomként már korábban megígérték nekik és még nem kapták meg. A kérdésre, hogy a magnó, a színes tv mellől miért hiányzik annyira nekik a videó, miért tartják annyira természetesnek, hogy nekik ez megjár, amikor sok hasonló korú társuknak is csak vágya, ez a felelet: mert megígérték. Nem várják tőlük, hogy máról holnapra megváltozzanak. Tudják róluk, hogy időnként megisznak egy-egy üveg sört, s addig ez nem is jelent gondot, amíg egy üvegről van szó, amíg ellen tudnak állni a több kísértésének. Nincs garancia arra, hogy egyszer valamelyiküknél nem jön el ismét az a perc . . . Mint ahogy időnként olyan erős a kísértés, a vágy az alkohol, a drog után, hogy egyedül nem tudják' legyűrni, abban a percben kell valaki, aki segít, aki beszél velük. Legyen az akár éjjel háromnegyed kettőkor. . . Az otthon vezetője így vélekedik az esetről: reméltük, hogy nem lesznek kritikus helyzeteink, de tudtuk, hogy sok minden előfordulhat. Azt, hogy nem próbálták eltitkolni a küszködésüket, hanem saját maguk bekopogtak az éjszakás kollégához és segítséget kértek, ezt már egyfajta változás jelének veszem . . . T. É. Az agykutatás perspektívái datleépüléssel járó Alzhei- mer-kór gyógyítására is mutatkozik remény. — Amikor az agyban elindul egy sejtpusztulás, az azt jelenti, hogy nem jut el az idegsejtekhez elegendő ún. trofikus faktor. Az USA-ban, Franciaországban, % Olaszországban folytatnak ilyen állatkísérleteket, melyekben megpróbálják ezeket a trofikus faktorokot újraéleszteni. A kutatás jelenleg, ott tart, hogy várhatóan öt-tíz év múlva tudják a gyógyításban felhasználni az eredményeket.- Amikor egy kutatás már eljut oda, hogy kiderítik, milyen be tegség kialakulásáért milyen anyagok, folyamatok felelősek, felvetődik a kérdés, nem lehet-e tenni valamit a kialakulás megelőzéséért? — A Parkinson-kór esetében már beszélhetünk erről. Egyébként gyógyszere, a Ju- mex néven világszabadalommá vált pirula, magyar gyógyszerszabadalmon alapul. Elmondanám még azt, hogy az idegsejtpusztulások következtében kialakuló mik- roléziókat is tudják már lokalizálni és kezelni. Meg kellett állapítani, ezekben az esetekben milyen ideginge- rület átvjvő anyag szabadul föl kóros mértékben, ami halálra serkenti a környező idegsejteket. A receptorok blokkolása ma már lehetséges. Sajnos, hogy a gyógymód igénybevételére egyelőre csak külföldön van a betegeknek lehetőségük. Svédországban például már legalább négy klinikán alkalmazzák. Ez most má- „csak” anyagi kérdés. Egyébként Magyarországon nagy hagyománya van az agykutatásnak, s ma is folynak Ígéretes kutatások, melyek minden támogatást megérdemelnének. Minél többet megtudunk az agyról, annál inkább rádöbbenünk, milyen kevéssé is ismerjük. Kari Pooper találó megjegyzése napjainkban egyre időszerűbbé válik. Újabb és újabb ered- j ményekkel jelentkeznek a kutatók, de a beszámolók : sem hagynak kételyt afelől: a csodálatos, bo- f nyolult agy még í korántsem tárta föl titkai mélyíj ségét. Dr. Hámori | lózsel egyetemi . tanár, aki másodállásban a i JPTE Tanárképző Kar Állattani tanszékének vezetője, s akit a legutóbbi akadémiai közgyűlésen az MTA levelező tagjává választottak, szintén ezzel a kérdéssel foglalkozva tartott előadást a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában. — Mik az agykutatás perspektívái, melyek az eddig elért főbb eredmények, s ezek milyen távlatokkal kecsegtetnek? - tettem föl dr. Hámori Józsefnek a kérdést előadása ’ után. — Körülbelül százötven éve kezdtek el tudományosan s foglalkozni azzal, milyen is lehet az a szerv, amely tudatos létünket irányítja, hogyan működhet. Az is időbe telt, míg rájöttek, hogy ez a szerv az agy, hiszen köztudomású, hogy régebben mindenért a szívet hibáztatták. Ez alatt a százötven év alatt sok minden kiderült az agyról. Ma már -tudjuk például, hogy szózmilliárd idegsejtből áll, és mérhetővé vált az idegsejtek ingerületfeldolgozási képessége is. Mégis, hogy pontosan, mikor, melyik lebenyben történik valami, arról nincsen mégpre-. ciz „térképünk". Bár durván már meghatározható, hogy mi történik az agyban, mondjuk a félelem leküzdésekor. Van egy műszer, o pozitron emissziós tomográf, mellyel az élő agy folyamatait lehet megfigyelni. így lehet láthatóvá tenni, hogy a látásnál mely régiók működése döntő vagy a megismeréskor a homloki lebeny régióiban milyen ütemterv szerint zajlanak a folyamatok. Azt is ismerjük, hogyan helyezkednek el az irányító központok az agyféltekében. — Az agy betegségeinek kezelésében miben haladt előre az orvostudomány? — Talán csak a legutóbbi nagy eredményeket említeném: a patologikus állapotok fölismerésében és gyógyításában. A középagy idegcsoportjának pusztulásakor föllépő Parkinson-kórról kiderült, hogy kialakulásáért a környezetszennyezés tehető felelőssé. A táplálékkal fö i - szívódó, elsősorban toxikus szennyeződések pusztítják ezt az idegcsoportot. Amikor ezzel tisztába jöttek, már „gyerekjáték" volt rájönni arra, hogy pótolni kell bizonyos kémiai anyagokat! Az agytranszplantációra vannak már sikeres próbálkozások. Ezen ne azt értse, hogy lehetőség nyílik teljes agyak - agykéreg - átültetésére. Az csak a sci-fi irodalomban képzelhető el. Arra azonban, hogy egyes szöveteket, melyek célzott feladatot látnak el, átültessenek, valószínűleg nyílik majd lehetőség. Svédországban, az USA-ban rendszeresen folytatnak ilyen kutatásokat, s Magyarországon is, Debrecenben és Budapesten. Ez a kutatás érthető módon egyre inkább az érdeklődés előterébe kerül. — Említette, hogy a tu- Egyre inkább lelligye lünk arra, hogy az idegrendszer és az immunrendszer között valamiféle kapcsolat áll fönn. A védekező rendszer aktivizálása ezek sze rint akarat kérdése?- Az akaraterőnek óriási a szerepe, aktivizálja a lim bikus rendszert, s így a hiányzó kémiai anyagok termelését is elősegíti. Az ideg- rendszer és az immunrendszer közötti kóros kapcsolat fölismerésén alapul az a kutatás is, melyet a sclerosis multiplex gyógyítására kívánnak fölhasználni. A gond, hogy igen nehéz a megfelelő kémiai anyagokat célzottan eljuttatni csakis egy helyre. Ugyanis, ha más he lyekre is eljut, ellenkező ha tást vált ki. Azt sem tudjuk még, hogy akaraterővel minden betegség megfordítha- tó-e, s az is kétséges, hány ember képes ekkora erőre, hitre? Mindenesetre ezt a lehetőséget nem szabad lebecsülni, s a kutatások egy részét ennek megismerésére kell fordítani. Barlahidai A.
