Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-09 / 66. szám
IO üj Dunántúlt napló 1990. június 9., szombat Kik menekülnek Magyarországra? Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre gyakrabban olvashattunk a menekültügy kapcsán arról, hogy Magyarország tranzitországból befogadó állammá vált. S a menekültek továbbra is érkeznek hazánkba. A jelenlegi helyzetet világítja meg dr. Márkus 1st van, a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának helyettes vezetője.- A szigorúan vett menekültügy mellett Magyarország mostanra egyfajta nép- vóndorlás területévé vált. legalább fél tucat jogszabály, Így — egyebek között — a ki- és bevándorlási törvény, a munkavállalásról szóló rendelkezés vagy éppen a genfi menekültügyi konvenció értelmében tartózkodhatnak külföldiek hazánkban. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy adott ország állampolgára megkapta a menekültstótust Magyarországon, tehát kevés kivétellel ugyanolyan jogok illetik meg, mint honfitársainkat. A menekültstátus megadását az kérheti, akit hazájában politikai, vallási, vagy egyéb okok miatt üldöznek. Ez nagyon szűk csoportot jelent. A hazai menekültügy szempontjából sajátos helyzet alakult ki az elmúlt 'két és fél évben. 1988—1989-ben 34 ezer, főleg magyar nemzetiségű román állampolgár hagyta el Romániát, és nem alkart visszatérni oda. Emberiességi okokból az előző magyar kormány és a parlament úgy döntött, hogy ezeket az embereket is az anyanemzethez tartozónak tekinti, és befogadja. A romániai forradalom után azonban a román állampolgárok egy 'része visszatért hazájába, a magyar anyanyelvűek többsége azonban Magyarországon maradt. Miért menekülnek?- Jelenleg bány menekült tartózkodik hazánkban?- Eddig 1379-en kapták meg a menekültstátust. Erre 1989. október 15-e, tehát a genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozásunk után volt lehetőség. Elutasítottunk mintegy 350 kérelmet, s jelenleg 750 van elbírálás alatt. Jogszabály hiányában azonban az 1989. decemberéig (a romániai forradalomig) érkezettek is ún. területi jogú menekültek. Ezek száma megközelíti a 26-28 ezret. Ök kiegészültek a családegyesítésekkel, illetvg azokkal, akik még a forradalom előtt megkapták a magyar hatóságoktól az áttelepülési engedélyt, Romániából való kiutazásuk azonban csak az idén történt meg. így ma körülbelül 30 ezres menekültcsoportról beszélhetünk. A marosvásárhelyi véres események után mintegy 7 ezren jelentkeztek a menekültügyi hatóságoknál, és ebből mintegy 2 ezren kérték a menekültstótus megadását, s 1379-en meg is kapták azt.- A romániai választásokat követően tapasztalható-e valamiléle megnyugvás a menekültek körében?- Ügy tűnik, hogy a helyzet hangulatilag konszolidáltabb. A szenvedélyek mintha a korábbi szinten maradtak volna, s ez pozitív irányú változás. Mi, miként eddig is, úgy vélekedünk, hogy a menekültügy megoldásának kulcsa Romániában van.- Most hetente mennyien érkeznek Romániából?- Áprilisban, a marosvásárhelyi események idején 800-1200 ember érkezett, most ez a szám száz körül van.- Különbséget tesznek-e a magyar hatóságok a politikai, illetve a gazdasági okokból menekültek között?- A menekültügyi eljárásnál a gazdasági okok csupán a sokadik helyen szerepelnek. Döntő jelentőségű o politikai, a vallási, a nemzetiségi vagy a faji okokból történő üldöztetés, vagy az attól való megalapozott félelem. Minden állam megelégszik a körülmények mérlegelésével, hiszen az ügy jellege olyan, hogy akinek menekülnie kell, sajnos, az otthagy csapot-papot. Az illető bizonyítani csak nagyon ritkán tud. A hatóságok nagyon alapos meghallgatás során, illetve a körülmények vizsgálatával kiderítik a valós, illetve nem megalapozott állításokat.- A klasszikus értelemben vett menekültek nagy része tehát Erdélyből érkezett, lőttek máshonnan is?- Azzal, hogy csatlakoztunk a genfi menekültügyi konvencióhoz, a menekültügy megszűnt „csupán” nemzeti, nemzetiségi problémának lenni. Magyarországnak diszkriminációmentesen menekültstátust kell adnia mindazoknak, akik a menekültté nyilvánítás egyezményes feltételeinek megfelelnek. Nem csak Erdélyből érkeznek- A magyar nemzetiségű román állampolgárok mellett kik kaptak október 15-e óta politikai menekültstátust Magyarországon? Az erdélyieken kívül néhány tucat más kelet-európai állampolgár kapott menekültstótust. Szovjetek, bolgárok, és néhány jugoszláv. Csehszlovákiából jöttek szlovákok és magyarok is.- Az érintett európai államok vezetése reagált-e valamilyen módon a magyar döntésekre?- Semmiféle hivatalos vagy nem hivatalos reagálás nem történt az érintett országok vezetése ítészéről. Egyetlen eset fordult elő, hogy bűncselekménnyel vádolták és kiadását kérték annak a személynek, aki megkapta a menekültstátust. A vádak azonban megalapozatlanok voltok, így elutasítottuk a bukaresti hatóságok kérelmét.- Hány belogadóállomás van Magyarországon, és hogyan fogadja az érintett terület lakossága a menekülteket?- Békéscsabán és Hajdúszoboszlón továbbra is működik befogadóóílomós, június 1-jétől pedig a bicskei átmeneti szálláshely szintén befogadóállomásként szolgál. Itt szintén lefolytathatják a menekültügyi eljárást. Átmeneti szállás van Tahiban és a Római parton, másutt Budapesten nincs. Még 2-3 héttel ezelőtt is zsúfoltak voltak ezek a szállások, most már létszám- csökkenés tapasztalható. A kérdés második részére azt felelhetem, hogy amíg az 1988-as évet menekültügyben kicsit az eufória jellemezte a közvélemény részéről, addig a mai nehezebb állapotok miatt a tolerancia mellett a türelmetlenség jelei is megmutatkoznak. Nyilván, ahol szám szerint is többen vannak jelen a menekültek, ott időnként feszültebb a viszony köztük és a lakosok körött. Kolonial lábon álló, átlátszó gömbperselyek jelentek meg a baranyai gyógyszertárakban. Az Aerocaritas Alapítvány perselyei. Kéthetente vagy havonta a gyógyszertáriak bontják őket. A pénzt csekken — jegyzőkönyvvel együtt — küldik Szegedre, az alapítvány központjába. A bontott helyére új perselyt tesznek. Fölötte, vagy mellette az Aerocaritas plakátja. Rajta egy helikopter és a beteget sietős mozdulatokkal vivő alakok. Együtt jelképezik azt a gondolatot, amelynek jegyében az Aerocaritas létrejött: magunk segítünk magunkon, mert nincs szerencsétlenebb és nyomorultabb annál, mint aki közlekedési balesetet szenvedett és magányosan, vagy aggódó, együttérző, de segíteni nem tudó emberek gyűrűjében várja sorsa beteljesedését. .. flf #JS ifi f éé f Helikopteres mentőangyalok Szeged, Teréz utca 9/B. Egy kétszintes társasház egyik lakása az Aerocaritas központja. Ideiglenes iroda. Bérlik havi húszezerért, mint azokat a helikoptereket is, amelyekkel dolgoznak. Március 21-től a négy autópálya, a váci 2-es út és térsége a mentési körzetük. Harmincezer négyzet- kilométer fölött őrködnek. Orvossal, műszerekkel együtt átlag 7-8 perc az érkezési idejük. Egy NSZK statisztika szerint a balesetek sérültjeinek 80 százaléka nem szenved maradandó károsodást, ha a segítség 8 percen belül érkezik. A 30 000 négyzetkilométeren ez mór Magyarországon is realitás. De az Aerocaritas jóval többet akar: belátható időn belül ott legyenek a helikoptereik egy-egy körzetben, kórház mellett. Olyan hálót alkotva, melynek csomópontjaiból az ország minden része, a legeldugottabb zuga is elérhető 8—10 perc alatt. Meghökkentően merész terv ez. Főleg, ha tudjuk, hogy az egyesület, amely ilyen szárnyaló terveket sző, tavaly márciusban alakult. A sürgősségi mentőszolgálat létrehozásának gondolatát azonban nagyon régóta dédelgette Ko- zenkay lenő, az egyesület alapító tagja, az Aerocaritas Alapítvány elnöke.- Sokat autózom, sok úton sok halottat, még több keresztet, koszorút láttam - mondja. — Mindig is foglalkoztatott — gondolom másokat is — az, hogy mi lenne, ha egyszer velem történne baleset. Ki segítene? És hogy? És mennyi idő alatt? Aztán egyszer meghalt előttem egy család. Belerohantak egy másik kocsiba. A férj, a feleség szörnyet halt. A kislányuk is, aki a hátsó ülésen ült, vagy talán aludt. Ez az eset, ez az értelmetlen halál elkeserített és felháborított. Állandóan azon gyötrődtem, hogy mit lehetne tenni azokért, akiknek van esélyük a megmaradásra? Van-e lehetőségünk, amit eddig még nem használtunk ki a megmentésükért? De egy másik kérdés is folyton visszatért: honnét veszem a bátorságot, hogy ilyesmivel törődjem, ki vagyok én, hogy megpróbáljak valamit tenni másokért? Hogy ki volt, azt sokan tudják róla. Tőzsgyökeres szegedi, aki 1985-ben állambiztonsági tisztként szerelt le a megyei rendőrfőkapitányságtól. Ma sokan irigylik, sokan megkérdőjelezik a jószándékát, tisztességét, mások egy szóval véleményezik: ejtőernyős. Igaz. Papírja van róla. Hobbija a repülés, 168 ugrás van mögötte. Talán ez a szenvedély is közrejátszott abban, hogy a gyorsabb segítség szervezésén töprengett. Aztán jött a híre az egyesületi törvénynek. Akkor már jogilag, anyagilag független társadalmi szervezetben gondolkodva úgy vélte, hogy egy gyors beavatkozó ügyeletet - legalább tavasztól őszig — létre lehetne hozni. Megkereste jogász barátait, együtt gondolkodtak tovább. Az elképzeléseiket 1988. december 1-jén írták meg a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak, s egy hét múlva felkérették Budapestre. Egy tárcaközi bizottság előtt kellett elmondania, mit szeretne. Akkor még arról beszélt, hogy egy sárkányrepülőgépes figyelő- és segítő szolgálatot akar szervezni. Többen elnézően megmosolyogták, de a végszó az volt, hogyha létre tud jönni egy ilyen társadalmi szervezet, és ha csak egyetlen perccel is, de megrövidítik a segítségnyújtás idejét, azt támogatni kell. Innét kezdve felgyorsultak az események. Megírta a négy nagy egyház vezetőjének, a minisztereknek, hogy mit szeretne, s nem anyagi, hanem erkölcsi pártfogást kért. Felkarolták. Az ötlet ettől kezdve kettős védőbástyában élt tovább: egyháziban és világiban. Mindenütt kinyíltak előtte az ajtók, és a tavaly márciusi alakuló közgyűlés utón áprilisban a bíróság nyilvántartásba vette az Aerocaritas Egyesületet, amely karitatív alapon, politikai tevékenységtől mentesen működik. * Az elmúlt évet kísérleti évnek szánták, kiválasztva az M 1-est, amely egy keményen balesetveszélyes út. Kijelölték a három legkritikusabb góckörzetet, a 65-ös, a 83-as és a 92-es km-szelvényben. Telepítettek egy lakókocsit, illetve az ott levő panziósokat kérték meg, hogy segítsenek. A panziósok befogadták, hónapokon keresztül egy fillér fizetség nélkül ellátták őket. Az ügyeletes személyzet pedig azokból az orvosokból, mentősökből, anaeszteziológusokból, szakápolókból verbuválódott, akik kezdetben szintén ingyen vállalkoztak. Az Autópálya Igazgatóság segített nekik 3 URH rádiótelefonnal. Kezdéskor egyetlen 126-os Polskijuk volt, ezzel kocogtak a helyszínre. Később béreltek 3 XX- es Ladát. A kocsikban már sürgősségi fölszerelés volt. Mindezt már abból a pénzből, támogatásból tudták megcsinálni, ami időközben megindult hozzájuk. Csakhogy a Ladák is lassúnak bizonyultak. Gondoltak egyet, elmentek a MÉM Repülőgépes Szolgálatához. béreltek egy helikoptert októberia, összesen 200 keretórával, óránként 27 000 Ft-ért. Amikor mearendelték. éop 400 Ft volt a számlájukon . . . — Azzal, hogy megjelent a helikopter, valami csoda történt - mondja az elnök -, ugyanis a riasztástól számított 3-5-6-10 perc alatt a baleset helyszínén voltunk. Tavaly április 22-től augusztus 31-ig az M 1-es három kijelölt helyén 85 egészségügyi szakemberünk ügyelt. Ez idő alatt 228 esetben segítettünk, 243 beteget, sebesültet láttunk el. A legtöbbször — 127-szer — baleseti sebészeti beteggel törődtünk, 17 életmentő beavatkozást végeztünk. Most már sokan ismerik a hívószámainkat: a (62) 53-130, a (62) 53-044-est. * A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat volt a legelső a vállalatok sorában, ahonnét pénzt kaptak. Korábban az Országos Közbiztonsági Tanács 250 000 Ft-ot, a Kereskedelmi Minisztérium pedig 1 800 000 forintot adott nekik. A paprikafeldolgozó példája megerősítette bennük azt a hitet, hogy a vállalatok szívesen segítenének, de a támogatást nyilván le akarják írni. Hogy lehet? Alapítvánnyal I Tavaly szeptember 13-án aláírták az alapító okiratot, október 1-jén megnyitották a bankszámlát. Hihetetlenül rövid idő alatt rengeteg támogatást kaptak. Adtak, akik rendszeresen utaznak és adtak, akik aggódnak az úton lévőkért. . . ötszáz vállalattól 34 millió Ft gyűlt össze. Ebből 20 millió forintot rögtön befektettek azoknak a perselyeknek a készíttetésébe, amelyekkel lassan beterítik az ország gyógyszertárait, takarék- szövetkezeteit, szállodáit. Pillanatnyilag 1500 perselyben gyűlik a pénz.- Közben a külföld is egyre jobbon érdekelt bennünket - folytatja Kozervkay Jenő. - Azért, hogy ott hogy csinálják, meg a kapcsolatfelvétel miatt is. Ausztriában, NSZK- ban jártunk. Az NSZK-ban a Steiger alapítványnál voltunk. Steiger úrnak 20 évvel ezelőtt meghalt a 9 éves kisfia, mert a mentőkocsi késve érkezett a balesethez, elvérzett a gyermek. Steiger úr ettől kezdve a pénze nagy részét először segélyhívórendszer kiépítésére fordította. Aztán helikoptereket vásárolt. Ma 14 helikopterrel dolgoznak. Közülük 7 a sürgősségi ellátásban vesz részt, 7 pedig szállít a kórházak között. Pártoló tagságuk van, vállalatok támogatják őket. Ma már eljutottak oda, hogy több a belgyógyászati betegük, mint a balesetesük. Ezért gondoljuk mi is, hogy az Aerocaritasra nemcsak a balesetek miatt van szükség. Időben el kell jutnunk a legkisebb településekre, a dűlőutak- ra, a tanyákra is. Mint ahogy rövid működésünk alatt is többször segítettünk lehetetlen helyen bajba jutott emberéken. Legutóbb egy családapán, aki egy vasárnapi kiránduláskor lezuhant egy szikláról. A helikopter mutatta az utat az Országos Mentőszolgálat kocsijának, s mire odaért, már ki is hoztuk a sérült férfit, aki azóta hazament a kórházból.- Lehet, hogy nem örült nekünk az Országos Mentőszolgálat - mondja az elnök -, de ezzel együtt tény, hogy ők is és a minisztériumban azok az emberek, okik az OMSZ- ért felelősek, felkaroltak bennünket. Nem is akarunk velük konkurálni, sokkal inkább az a célunk, hogy együttműködjünk. Az Aerocaritas elsősorban a helikopteres mentésben gondolkodik. Ugyanúgy, mint az NSZK-ban, el akarják érni, hogy egy idő utón legyenek a kórházak mellett helikopterek, s innét mozogjanak. így elérhető, hogy az az orvos menjen a betegért vagy a sérültért, az részesítse elsősegélyben, aki később esetleg műteni fogja. A tűzoltókkal is megegyeztek. Azt tervezik, hogy az anyagi lehetőségeik függvényében vásárolnak olyan mikrobuszokat, amelyek tűzoltó-, bontó-, feszítő- és vágó- eszközökkel lesznek felszerelve, s amelyeket — szintén az ügyeleti rendszerben — tűzoltók kezelnek. Így akarják 'elérni, hogy a műszaki mentés és az orvosi segítség lehetőleg egy időben érkezzen. A kuratórium a legutóbbi ülésén jóváhagyta, hogy először Vácra kerüljön egy kórházi helikopter, és azt is, hogy elkezdjék a segélyhívók kiépítését. További feladat, hogy megszervezzék a nemzetközi hazaszállító szolgálatot. Ennek jegyében tervezik az úgynevezett sürgősségi kártya kibocsátását, ami arra jogosítja fel a tulajdonosokat, hogy Európából ingyen hazahozzák a beteget, a sérültet. Mindezt a Steiger alapítványnyal közösen tennék. A sürgősségi kártya bevételéből pedig helikoptereket vásárolnának. Számításaik szerint az országnak 12-re van szüksége. Hat megvételéről már tárgyalnak a franciákkal. Ez a program szerintük 1991. december 31-ig megvalósítható. A költsége 2,5 milliárd Ft. De ha felállna a rendszer, akkor évi 300 millió Ft-ból működtethető. Ez az a tevékenység és célkitűzés, amit kezdettől felkarolt Pozsgay Imre, aki az alapítvány díszelnöke, amit támogat a Batthyányi Társaság, és amelyet — amint az Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár 1990. január 16-án Gyulay Endre püspöknek küldött táviratából kiderül — megáldott II. János Pál pápa. Török Éva
