Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-19 / 45. szám

© aj Dunántúli napló 1990. május 19., szombat Pécsett a Rákóczi úti központi épület és az étterem az elsők között talált vevőre. Eladó BÁZIS-ingatlanok Nem maradhat iparterület a volt központi telep I Pécs mindig is sóvárogva tekintett arra a területre, ame­lyet a hajdani városi vezetők egy meggondolatlan pillana­tukban az újonnan szerveződő állami építőiparnak adtak minden megkötés nélkül. S ezt a területet ezzel hosszú évti­zedekre kivonták a későbbi dinamikus városépítés köréből. Kevés ennél ártalmasabb várospolitikai döntés született a város közelmúltjában. A város szivében, a legértékesebb te­rületen iparterületet fenntartani... Hadd ne minősítsünk! a cigány szervezetnél Lesz-e Alsószentmártonbon kosárfonó iskola? A 17 éves leány mosogató az egyik pécsi étteremben. Sok­gyerekes családban nevelkedett, nemigen gondolhatott iskolá- lóra, de most nagyon szeretne virágkötészetet tanulni. Tény, hogy a város több mint két évtizede visszatérően foglalkozott a Rákóczi úttól délre eső területtel. Előbb csak a Bajcsy-Zsllinszky úttól nyu­gatra lévővel, amit a 60-as évek végén „új városközpont" néven ismerhetett meg Pécs polgársága, s ahol ezen új koncepció jegyében épült az irodaházak sora. Aztán a gon­dolkodás hullámai átcsaptak a Bojcsy-Zsilinszky úton egészen a Rózsa Ferenc útig. Országos tervpályázatot írtak ki a Zsol- nay-szabortól a Rózsa Ferenc útig terjedő, hosszan elnyúló területre, s ebben már „vas­tagon" szerepelt a iBÉV-terület jövője is, jóllehet akkoriban talán még gondolat formájá­ban is alig volt elképzefhető, hogy az építőipar valőha is kivonul onnan. És íme, most 'mégis kivonul. A hételeji — hétfői és ked­di — Népszabadságban olvas­hattuk a Bázis hirdetéseit: áru­iba bocsátja az uránvárosi munkásszállót, a panelüzem bedaruzott nyílt gyártási terü­letét, továbbá ,,megvételre fel­ajánlja Pécs, Czinderi u. 3. szám alatt lévő - Rákóczi út és Rózsa Ferenc u. által ha­tárolt — 20 365 négyzetméter nagyságú, városközponti telek, irodaépület, gazdasági mel­léképületeit". A hirdetés olvastán rögtön feltűnt: szó sincs ebben a szö­vegben arról, hogy milyen ren­deltetésre ajánlja fel az érté­kes városi területet a Bázis. Netán fennmaradna az ipari célú hasznosítás? Ami — mon­danunk sem kell — újabb év­tizedekre konzerválná a jelen­legi lehetetlen állapotot a vá­ros szivében. Lehetséges-e ez? Kérdésünkkel Solti Dezsőhöz, a Városi Tanács építési osz­tályának a helyettes vézetőjé- hez fordultunk: — 'Funkcióváltás esetén szó sem lehet további ipari hasz­nosításról, ennek gátat szab az érvényes rendezési terv, amely végre városi célú hasz­nosítást ír elő, s ehhez a vá­ros messzemenően ragaszko­dik. Sajnos más a helyzet, ha netán olyan vevő jelentkezne, aki a jelenlegi profil szerint hasznosítaná a területet. Az érvényes jogszabály szerint ilyen esetben nem szólhatnánk közibe. Úgy vélem azonban, hogy még ekkor is módját kel­lene találnunk annak, hogy ez ne történhessen meg. És mit mond az értékesítés­sel megbízott, a hirdetésekben informátorként megjelölt Eör- dögh István főmérnök? — Természetesen mi is olyan célú eladásra gondolunk, ami szervesen illeszkedik a mai környezethez, s amivel a vá­rosi tanács és a végrehajtó bizottság is egyetért. — Ez viszont nem szerepelő hirdetésben, ajni megtévesztő lehet a vevőjelöltek számá­ra. .. — Ez igaz. Viszont hadd je­gyezzem meg, hogy külföldön már ilyen értelmű hirdetésünk fog megjelenni. — Eszerint külföldi érdeklő­désre is számítanak? — Sőt, volt is már érdeklő­dő az NSZK-ból és Ausztriá­ból. Ök megtekintették a hely­színt is, de véglegesen még nem nyilatkoztak. Az NSZK- beli vevőjelölt egy hatalmas Sharp-áru házat létesítene, amihez a Szalai Apdrás útig terjedő területre — tehát a So- piana-csarnokokra is — szük­sége lenne. — Miért árusítja a Bázis ezeket az ingatlanokat? — Mert sokkal több az in­gatlanunk, mint amire ma már szükségünk van, s pénzünk sincs. Át kell rendeznünk pé­csi „hadállásainkat". — Az eladásokból mennyi­re gyorsan lőhet pénz? — Ez nem megy gyorsan. A •végső szót pedig az Állami Vagyonügynökség mondja ki. Van itt még egy nyitott kér­dés, amire nem igen akaród- zik válasz születni. Éspedig az, hogy vajon a város részese- dik-e az eladásból? A Bázis jogelődje — mint annyi más akkoriban szerveződött vállalat — ingyen és bérmentve jutott a működéséhez szükséges esz­közökhöz, ingatlanokhoz, ami­kért legalább utólag és ilyen esetekben illenék fizetni. Tei- mészetesen ez is ama ügyek hosszú sorába tartozik, ame­lyek kormányzati rendezést igényelnek. Hársfai István Segítséget a tanfolyam dí­jának befizetéséhez kér, mert szerény iövedelméből nem tudja vállalni. . Kalányos Fe­renc nagy gondban van, mert nem tud pénzt Ígérni. Biztat- jq a leányt, mindenképpen tartsa meg a munkahelyét, mindent elkövetnek azért, hogy az ősszel valamilyen tanfolyamra beiskolázhas­sák . . . Kalányos Ferenc fogadóórát tart a népfront pécsi, Geisler Eta utcai székházában, egy kis szobában. A Magyar Ci­gányok Demokrata Szövetsé­gének alelnöke, a baranyai szervezetnek elnöke, civilben a Pannon Volán autóbuszveze­tője. A munkáért jöttek leg­többen ebben a hónapban, mióta a fogadóórákat meg­szervezték szerdán délelőttön­ként. Most már hétfőn dél­után is várják a cigányokat, mert kiderült, nagy szükségük van ezekre az útbaigazítások­ra, és jó, ha a hatóságok munkarendjével találkozik, mert vidékről nem kell több­ször utazniuk az ügyes-bajos dolgokkal. A munkahelykeresés ma a Cigányok legnagyobb gondja - ez Kalányos Ferenc tapasz­talata. Rendkívül hátrányos helyzetből indulnak a munka­erőpiacon. Nemcsak a cég­leépítések, átalakulások érin­tik elsősorban őket, hanem az elvárt képzettség hiánya is. Sokuknak hiányzik a nyolc álalános, nem kevés az anal­fabéta. Ebből a hátrányos helyzetből szeretné kijuttatni őket a baranyai cigány szer­vezet, amelynek már 1700 tag­ja van a huszonháromezres baranyai cigányság képvisele­tében. A fiatalemberek legtöbbje a kőműves, ács szakma iránt ér­deklődik, míg a lányok a ven­déglátásban látják a jövőjü­ket. Kalányos Ferenc építgeti a kapcsolatait a Munkaügyi Szolgáltató Irodával, meg­egyeztek, listát kap tőlük a betölthető állásokról, az in­duló tanfolyamokról, hogy a munkára vágyók könnyebben hozzájuthassanak az informá­ciókhoz. Egy ács-állványozó tanfolyamra már járnak is többen, kedvező feltételekkel, mert közben hatezer forintos bérhez is hozzájuthatnak, és ezeket a tanfolyamokat elvé­gezve a legtöbbjük garantál­tan munkához jut. És mit hoznak a véletlenek! A fogadóórára betoppan Ko­vács Józsefné, a KIOSZ Okta­tási és Szakmafejlesztési Köz­pontja pécsi kirendeltségének vezetője, aki tudomást szerez­ve az itteni fogadóóráról, szinte mesés ajánlatokkal ér­kezett. Idén 30 tanfolyamot szervezett, kétezer embert jut­tatott szakmai képesítéshez, de nyolcvanféle szakmára tudja megszervezni az átkép­ző oktatást, természetesen a nyolcadik után pályakezdők­nek is. A 17 éves kislánynak is jó hírt hoz: szeptembertől lehe­tősége van a virágkötő tan­folyamra, és a cigány szerve­zet támogatásával a díjat is lehet méltányosan számolni. Ami nagyon érdekes, spe­ciális csoportokat is hajlandó indítani. Ebben aztán nagyon találkozott Kalányos Ferenc elképzelésével. Alsószentmór- tonban ugyanis sokan foglal­koznak a kosárfonással, szép munkákat készítenek, de mi mindent lehetne a vesszőből kihozni, ha a szakemberek megtanítanák őket például a bútorok készítésére - ezzel mór a nyugati piacon is le­hetne valamit kezdeni, nem beszélve, hogy itthon is akad­na rá vevő. El is határozzák, együtt mennek Alsószentmár- tonba és létrehozzák ezt az iskolát ott helyben. Kalányos Ferenc nagyon mérges azokra, akik milliók­hoz jutottak a pécsi házak bontásakor, kihasználva a ci­gány segédmunkaerő elesett helyzetét. A szervezete szíve­sen alapitana szövetkezetét er­re a munkára, és tisztességes bért ígérhetne a vállalkozók­nak. Az ötletet eljuttatta a megyei tanácsnak, már régóta várja a választ. . . Gyuri bácsi is nagyon he­lyesli ezt az elképzelést, mor­golódik ő is az ilyen igaz­ságtalan egyenlőtlenségeken. Előkeresi az igen csekély ösz- szeget igazoló nyugdíjszelvé­nyét, a segélykérelem benyúj­tását kéri a tanácshoz. Kide­rül, _ itt is változtatni kellene az ügyintézésen, igdzságosabb lenne a kiutalás, ha a cigány szervezet véleményét is meg­ismerné a hatóság, nemcsak a segélyeknél, a lakáselosz­tásnál is. Ott van a pécsi György- telep iszonyatos állapotokkal. Tényleg félelmetes ott végig­menni is, de legalább száz­ötven olyan helyiség van, amit lakhatóvá lehetne tenni — állítja Kalányos Ferenc — és megszűnnének a nagybánya­réti völgyhöz hasonló elszo­morító körülmények. Ráadásul az a szövetkezet vagy cég, amit szeretne létrehozni, erre a munkára is képes lenne egy jó tanácsi koordinálással. Ha szerényeket is, lakásokat ad­hatnának itt a csekély jöve­delmű cigány családoknak. Akiknek egyébként szükségük lenne a speciális családgon­dozásra is, mert a meglévő intézmények, úgy érzik, nem találták még' meg hozzájuk az utat. A cigány szervezet pedig elindult a maga útján. Van határozott elképzelése a ci­gányság jövőjéről. Reméli, hogy partnerekre is talál. Gáldonyi Magdolna Sok fiatal tanulja meg szüleitől a kosárfonó szakmát Személyisegek - posztokon ŐSI JANOS, a KLOSE-Mo 'hácsi Bútoripari Rt. ügyvezető igazgatója. Értelmiségi családból szár- 'mazik, 1940-ben született Bu­dapesten. Iskoláit is a fővá­rosban végezte, alapképzett­sége gépipari technikum, majd annak 'kétéves szakosító ta­gozata. Később szerezte meg a beruházás felsőfokú szak- képzettségét, és tette le ered­ményesen a Külkereskedelmi IMinisztérium szervezésében a külkereskedelem felsőfokú szakvizsgáját. A politikai gaz­daságtan szakosító tagozatát esti egyetemen végezte el. 1960 és 1973 között az Egye­sült 'Izzó (Tungsram) több nagy be ruha zásában vett részt. 1973-ban került p Szék- és Kárpitos ipari' Vállalat buda­pesti központjába beruházási osztályvezetői beosztásba. Az országos 'bútoripari rekonstruk­ció keretében részt vállalt a budapesti, debreceni, 'kecske­méti, siklósi és mohácsi gyá­rak felújításában. 1976-ban mevezték ki a SZKIV Mohácsi Székgyár igazgatójának. A gyár 1988-ban önállósodott és részvénytársasággá alakult át, a közgyűlés öt évre őt vá­lasztotta ügyvezető igazgató­nak. Az azóta eltelt években szakembergárdája élén a nyu­gati piacok szélesítésén, a részvénytársaság technikai színvonalának és hatékonysági szintjének emelésén fáradozik. BOLCSHÁZY ÉVA, az SZDSZ pécsi szervezete önkormány­zati Bizottságának vezetője. Budapesten született értel­miségi családban, 46 éves. Két gyermeke van, férje ter­vezőmérnök. A Kereskedelmi és Vendég­látóipari Főiskolán, majd a Bu­dapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen szerzett dip­lomát. Az állami áruházak vállalattá szervezésekor került az Országos, később a Cent­rum Áruházak Központjába, kereskedelem- és beruházás- szervezési munkakörbe, öt évig a főiskola vezetőképző intéze­tében, ezután a Belkereske­delmi Továbbképző Intézetben szervezett tanfolyamokat, mind­két intézethez az alapításuk­kor 'került. Húsz éve él Pécsett. A Ba­ranya Megyei Tanács tervosz­tályára pályázattal jutott, ahol a szolgáltatásokkal, terület- és településfejlesztéssel1 foglal­kozott. Hat éve a megyei ta­nács építési, közlekedési és vízügyi osztályán dolgozik, munkaterülete a település- üzemeltetés. A Szabad Demokraták Szö­vetsége Pécsi Szervezetének munkájába ez év elejétől kap­csolódott a képvisefőválasztási kampány idején. Megbízták az önkormányzati Bizottság szer­vezésével és vezetésével. Re­ménye, bogy a 'helyhatósági választásokon minél több sza­bod demokrata gondolkodású képviselő jut a testületekbe, és helyreáll az államigazga­tási munka presztízse. VARKONYI JÓZSEF, a bak sai Ezüstkalász Termelőszövet­kezet elnöke. 1948-ban Pécsváradon szü­letett, itt járt iskolába is. Tech­nikusi oklevelét a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Technikumban szerezte meg. Felsőfokú tanulmányait a szek­szárdi és a keszthelyi mező- gazdasági főiskolákon, a bok­sái Ezüstkalász Termelőszövet­kezet ösztöndíjasaként végez­te. üzemmérnöki diplomáját növénytermesztői, majd nö­vényvédő, később 1980-ban pedig vállalatgazdálkodási szakon szerezte meg. 1970- ben, mint gépüzemelő agro- nómus kezdett a baksai tsz- ben dolgozni. Később szállí­tásvezető, kereskedelmi fő- ógozatvezető, majd pénzügyi és üzemgazdasági osztályve­zető lett. A szövetkezet tag­sága ebből a pozícióból je­lölte és választotta meg el­nöknek. Várkonyi József nős, két kö­zépiskolás fiú édesapja, csa­ládjával együtt Pellérden él. Megválasztása óta a szövetke­zeten belül a valós tulajdo­nosi és érdekeltségi for­mák megvalósításán fárado­zik, kevés szabadidejét szak­mai és nyelvi önképzésre for­dítja. BLEYER JENŐ, a Pécsi Nyűg- díjas Egyesület elnöke. Tevékeny résztvevője a Pé­csi Nyugdíjas Kamara meg­alakításának. üszögpusztán született 1925-ben. Iskoláit Pécsett végezte: a Széchenyi Gimnázium után a négyéves Felső Kereskedelmi Iskolát, majd a Főagronómusi Akadé­miát Keszthelyen és Zsámbé- kon. 'Első munkahelye gyakornok­ként az üszögi gazdaság volt, majd a következő évtizedek­ben a megyei gabonaforgal­mi vállalatnál dolgozott, elő­ször osztályvezetőként, majd 27 évig kereskedelmi igazga­tóként. A magyar gabonaipar húszezres dolgozói gárdájá­ban ő töltött el a leghosszabb időt az ágazatban. 1985-ben ment nyugdíjba, de azóta is dolgozik: a Pannon Egyetem kaposvári Állategészségügyi. Karának Kutatásfejlesztési Vállalatánál főmunkatárs. 1972-től 1989-ig volt az MSZMP tagja, a pártmunkát a lakóterületen tartotta fon­tosnak, ezért is kapcsolódott be a népfront körzeti tevé­kenységébe, Uránvárosban két évtizeden át dolgozott. Nem­csak a nyugdíjasak érdek- képviselete foglalkoztatja, a közelmúltban megválasztot­ták a Kistermelők Egyesületé­ben alelnöknek is. Sokrétű tevékenységében megnyugta­tó és biztató számára, hogy az emberek bizalommal for­dulnak hozzá. Gáldonyi Magdolna és Kaszás Endre rovata

Next

/
Oldalképek
Tartalom