Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-02 / 28. szám
1990. május 2., szerda üj Dunántúlt napló 3 Május elsején - áprilisi időjárás (Folytatás az t. oldalról) mindig zsúfoltan kapaszkodtak fölfelé, miközben sokaknak úgy tűnt, hogy az ünneplőbe öltözött emberek közül a legtöbben hiába keresték, csak kevés helyen találták meg a centenáriumi majálisi hangulatot, álljon itt egy egymondatos külföldi „tudósítás". Kővári Szilvia, a DOZSO munkatársa délután beszélt telefonon a Brüsszelben élő nagynéniével, aki szerint ott emberek tízezrei vannak az utcákon, különböző rendezvények helyszínein, jókedvűen szórakozva, egyben ünnepelve. Diákdili címmel hétfőn este a pécsi Ifjúsági Házban többféle szórakoztató programon vehetett részt az a mintegy száz, elsősoriban középiskolás korú fiatal, aki a rendezvényt megtisztelte jelenlétével. Volt jóslás, egérfuttatás, video, táncverseny, teáház, rulott, hiszen ki tudták volna elégíteni akár több ezer ember igényeit iis, de itt is alig százan voltak egy egész nap alatt. * Az Égervölgybe hirdetett majálist az SZDSZ pécsi szervezete május elsejére. Több ügyességi versenyt, táncbajnokságot szerveztek elsősorban gyerekek számára. Mintegy kétszázan töltötték el itt idejüket a borús időben, élvezve a ki-kikandikáló napfény és a környezet adta lehetőségeket. Az SZDSZ - a korábbi május elsejék hagyományainak megfelelően — szeretné megismételni e naphoz fűződő rendezvényeit a jövőben is.-* Egy dolgot feltétlenül bebizonyított a Független Kisgazdapárt mohácsi szervezete által a szókelyszabari parkerdőben rendezett kétnapos- fesztivál: a kisgazdák ilyenkor dolgoznak. Hogy pontosabbak leftezési lehetőség. Úgy gondoljuk, hogy csak részben magyarázható az érdeklődés hiánya azzal, hogy elég magas (belépődíjakat szedtek a szervezők. Családias, fiatalos légkör volt, az esti diszkó viszont már népszerűbbnek bizonyult. Az MDF szervezésében hétfőn rendeztek egész napos majálist Pécsett, az istenkúti művelődési házban. Az egész napos hangulatos programsorozaton sportolhattak, flippe- rezhettek, a hétfői napfényben akár napozhattak is a jelenlévők. A szervezőkön nem múAz üvegművészeti szimpozion zárórendezvényét tartották meg tegnap Pécsett, a Helytörténeti Múzeumban. Az immár hagyományossá váló üvegvásárt, ahol a szimpozion résztvevői és pécsi üvegművészek kínálták reprezentatív termékeiket, több ezren keresték fel. Fotó: Läufer László szú idő óta, a hagyományok ápolása pedig nemcsak a múlt megbecsülését, de a jövő formálását is szolgálja. Ez volt a másik megszívlelendő tanulság. * Az MSZP kétnapos programot rendezett a Tüzér utcai mozgalmi ház körül Pécsett. A hétfői kis kirakodóvásáron meglehetősen kevés érdeklődő kereste fel a helyszínt. Az esti diszkón többen voltak, nosztalgiazene szólt. A párt és a szakszervezetek szervezésében hétfőn este egy tujafát. is elültettek a 100. május elseje tiszteletére, majd a fiatalok részvételével, este kilenckor májusfát állítottak a közeli füves területen. Bozsik László, Mészáros Attila, Török Éva Kép: Läufer László A Szivárvány gyermekházban technikai napot rendeztek, ahol már az anyák napjára készülődtek a gyerekek lecyünk: a szervezők inkább keddre, semmint hétfőre várták a látogatók zömét, s magyarázatként a dologidőt említették. Hallottuk azonban azt is, hogy egy helyi vezető az utolsó pillanatban „betartva" a rendezvénynek, az előzetes •negál lapodé sokat felrúgva, nem engedte meg az eredetileg tervezett program végrehajtását. Pedig amúgy változatos két napot ígértek a párt aktivistái: termék- és gépbemutató, a mezőgazdasági felszerelések iránti igény felmérése, növényvédőszerek kínálata, és persze, szórakozás, ki- kapcsolódás. Akárhogy is: első ilyen rendezvény volt hoszReneszánsz táncok a Tettyén - füvön . Képernyő előtt Lassúdon himbálózó kau- csukbabák nyakuknál fölakasztva. A Panoráma döbbenetes képsoraira utalnak vissza. Egy romániai nevelő- otthon állati sorban tartott, pucér gyermekeinek látványára. Vagy az 1923-ban létesült haláltáborok poklára a fiatal Szovjetunióban, majd a gazdasági világválság éveire, 1932-33-ra, amikor tízmillió embert — köztük hárommillió gyereket — éheztetett halálra az államhatalom a „zökkenő- mentes” gabonaexport érdekében. Párhuzamos anyagcserék világtörténelmi léptékben is? A „Párhuzamos anyagcserék I.” című dokumentum-játékfilm kezdő képsoraiban villan fel kísérleti embrió-létünk, halálra ítélt kaucsukbaba-lé- tünk panoptikuma. Műhely a kulisszák mögött, ahol még minden csak készülőben. A zárványszerű lét halott nyugalmán Frick úr képviseletében dereng át az örökké kielégüFekete péntek letlen fauszti szellem. Frick úr ugyanis, mint egy nyilvános vécé ambiciózus kezelője, fölöttébb tárgyilagos, s mi több, intellektuálisan vegyelemzett látleletet ad illemhelyi viselt nagydolgainkról. Arról, hogyan fejeződik ki a vécék használatában általános kulturólat- lanságunk és persze, tranzitlétünk is. Kudarcot vall a salakember - ahogyan önmagát .nevezi — nagy kísérlete: a vizeldét újságárusítással, egészségügyi eszközök kínálatával, tusolóval emberibbé, kulturáltabbá tenni. Csakhogy összerondítunk mindent jóelőre. A szándékot is. S ha úgy igaz, hogy az „iskola is egy nagy vécé, és az ország is egy nagy vécé” — akkor e metafora értelmében a Közös Európai Vécé is csak egyre távolodik tőlünk. Frick László beszámolója fanyarnak, sőt inkább keserűnek tetszik, csak ebből az egyedinek, sajátosnak ítélt nézőpontból komikus az egész, ez dobja felszínre az irónia zavaros tajtékját, de a mélyben tragédia zajlik. Igénytelenségünk, nemtörődömségünk tragédiája, amely eredeztethető önmagunk és mások becsülésének hiányából, megromlott emberi kapcsolatainkból is. Mindezt szépen ki is fejti Frick úr, aki ma már újságíró lévén a szavak embere, és a vécésnéni is közbeavatkozik még időben, hogy a közítélet harangját kondítsg meg e zsenge igazságok és Frick úr tovább már nem redukálható vágyai felett. Míg Frick úrnak a léte egy kicsiny, akár kafkainak nevezhető odúban is kiteljesülni látszik, legalábbis az elvek és vágyak szintjén, addig az üvegtárló hőse, egy maszkját fokozatosan levedlő emberi lény is felébred kota- lepsziás. álmából. Frick úr is változtatni szándékozik a sorsán, ahogyan az öntudat alacsonyabb lépcsőfokairól a szabadság felismeréséig jutó lény is ki akar törni üvegbörtönéből: majd a didaktikuson egymás mellett futtatott párhuzamoknak találkozniuk kellene. Ez a találkozás persze csak költői, mágikus lehet, a dramaturgiai szálak erőszakolt összecsomózása helyett egy csendes, banalitásában ked vés közjáték - ha akarom happening képében. Az üveg kalitkát ugyanis kitolják < színről a kulisszák mögé, k'i szabadított hőse „ravatalra1 kerül. Mindegy, hogy ez a föl di lét illúzió-e vagy valóság a ravatalon nyugvót, az Em beriség képviselőjét be kel szentelni Frick úr törvénye szerint. Még akkor is, ha ez úgy lehet, csak produkció csak játék - de kinek-kinek halálosan komoly így is. A ravatalnál segédkező minduntalan összesöpri a tetem köré szórt virágokat. A legáhítatosabb pillanatban törik össze csörömpölve egy tányér. A kegyelet civakodások, zaftos káromkodások közepette teljes. Törékeny szabadságunk is. Bóka Róbert —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt . . . utcai zene ébresztett bennünket, és örültünk, hogy május elseje van! Kérlek, ne vond össze a szemöldököd, mert te is ott voltál a felvonulásokon. Akkoriban voltak felvonulások és - tudod, a beosztások mjatt - órákat kellett várni a gyülekezőhelyen, hogy végre sorra- kerüljünk. Nosza, integettünk is a tribünön jelenlevőknek. Miért ne integettünk volna? Volld be őszintén, azonkívül, hogy esetleg felötlött benned, hogy mit keresnek ott ők,, és miért integessek nekik, neked is emelkedett a kezed, a kezedben a zá_szló vagy a transzparens. Akkoriban készültek a vendéglátók egységei, mert virslit illik ilyenkor enni. Jó kis rágósat, kevés mustárral, meleg, friss kenyérrel. Nem mert a hatalom adta, inkább, mert ez a szokás. Mi már, úgy látom, a szokásainkról is leszokunk. Figyelj! Hangulatunkat sohasem az határozta meg, hogy melyik a nap. Hangulatunk volt az, amely bármely napon is ide-oda cibált bennünket. Most elmondhatom (legalábbis Pécsett), alig néhány ezren vettek részt a majálisokon. Ne azzal foglalkozzunk (gondolom én), kinek, kiknek az ünnepe volt, van vagy esetleg lesz ez a május elseje, hanem, hogy a korábbi évek mindenféle politikai töltettől függetlenül igazolták, az emberek szeretik a majálist, egy évben egyszer a közös együttlétet, vagy csoda tudja, hogy nevezzük. Ma már ettől is messze vagyunk, eltávolodtunk a virslitől ma- szatos száj bájától, és várjuk a szebb jövőt. (b) A pluralizmus és a méhész „Eljött az ideje annak, hogy a szabad és konstruktív vitát folytatva eldöntsük, mi legyen azokkal a párttagokkal, akik kitartóan és céltudatosan törekednek a pártszakadásra, az SZKP-a belül szervezett frakciókat hoznak létre, elutasítják a szovjet nép szocialista választását, nézeteikkel és magatartásukkal gyakorlatilag kívül helyezték magukat a párton. Vajon az ilyen személyek tagjai maradhatnak-e az SZKP-nak? (...) Az SZKP XXVIII. kongresz- szusáig három hónap sem maradt. Sok pártszervezetben megkezdődnek a beszámolók és választások, a küldöttjelölések a konferenciákra, az össz- párti fórumra. (.. .) Törekszünk a pártsorok elvi alapon történő konszolidálására, mindazok szilárd egységére, akiknek drágák az átépítés céljai, a humánus demokratikus társadalom eszményei. Törekszünk arra,, hogy az SZKP XXVIII. kongresszusa a megújulás és az alkotómunka kongresszusa legyen, amelyen a párt új erővel és energiával töltődik fel. (Idézetünk, mely a Kárpáti Igaz Szóból való, az „SZKP Központi Nyílt levele az ország kommunistáihoz" címet viseli.) Megjegyzésünk: Egyre többen vannak, akik az „óvakodjunk a medvétől” elvét képviselik. A medve természetesen a Szovjetunió szinonimája — legalábbis Nyugaton. Véleményünk: a medve sokmindent nem szeret (például, ha lőnek rá) de van olyan dolog is, aminek kifejezetten örül. Például, ha mézet adnak neki. Nekünk csak az a dolgunk, hogy a megfelelő fajta mézet kiválasszuk. Választék van . . . No persze az is nagy kérdés, ki a méhész? .. . (P) Mg Igen, a mezőgazdaságról szeretnénk szólni, néhány sorban és felületesen, pontosabban egy konkrét tény alapján és a felületen maradva. Bízunk ugyanis abban, hogy felvetésünk nem egyedi, másrészt az éppen ma összeülő, új összetételű ország- gyűlés is elgondolkozik több dolgon. Mi arra gondoltunk, miután olvastuk a tervezett parlamenti bizottságok sorát, hogy valami hiányzik. Hiányzik legalábbis számunkra egy külön mezőgazdasági bizottság, hiányzik azért is, mert úgy tudjuk, a jelenlegi tervek szerint nemcsak a parlament, de annak bizottságai is folyamatosan értekeznek majd hazánk ügyes-bajos dolgairól. Dr. Tóth Tibor egyetemi tanár, a JPTE oktatója: „Magam sem tartom szerencsésnek, hogy csupán egy úgynevezett gazdasági bizottság kebelén belül tanácskozna a mezőgazdaság napi ügyeivel foglalkozó emberek köre. Régóta foglalkozom a mezőgazdaság történetével és jelenével, de nem emlékszem arra, hogy bármikor létezett volna magyar törvényhozás külön mezőgazdasági vagy agrár bizottság nélkül. Nagyon sajnálnám, ha nem változtatnák meg ezt az elhatározást. A megalakuló kormánynak is sokat segítene, ha nem egy nagylétszámú, gazdasági bizottság részeként foglalkoznának a mező- gazdasággal, amely a továbbiakban is segítheti ezt az országot. lYUk a határozaton Ismeretes, a jugoszláv kormányzat döntése értelmében 200 dollárt be kell váltania a normál körülmények között utazó magyar állampolgároknak is. Nos, érdekes fejleményekkel találkozunk. Állítólag élelmes magyar turisták megkérnek egy-egy jugoszláv állampolgárt, hogy váltsák visz- sza megmardt dinárjaikat márkára vagy dollárra, és így visszajöhetnek károsodás nélkül. Mások tesznek egy kis kitérőt, és Ausztria kisebb-na- gyobb bankjaiban cserélik át az immár konvertibilissé vált dinárt. Nyilván számúk a nyár folyamán tovább nő majd. Többen esztelenül költekeznek, hogy ne maradjon a 200 dollárnyi dinárból, megint mások csencselnek, aztán sokan ki sem megyünk. Kellett ez nekünk? (Persze nem rajtunk múlott. ..) Emlékszel...
