Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-04 / 2. szám
1990. április 4., szerda uj Dunántúli napló 3 A második fordulóban indulnak Getto József: Tudjuk, merjük, tesszük! Getto József, a 2. sz. választókerület Szabaddemokrata {SZDSZ) képviselőjelöltje az első fordulóiban megszerezte a legtöbb szavazatot: első heil yen jutott a második, április 8.-i választási fordulóba. 'Megköszönve eddigi támogatásukat, kérjük, bizalmukkal ezúttal lis tiszteljék meg Getto Józsefet, aiki mögött ezúttal az SZDSZ-en kívül a FIDESZ, a Független Kisgazdapárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is tómogatólag felsorakozott! öt támogatja tehát a népszavazás kislkoaííció- ja: a négy igen! — pártjai. Az Vbl-díjas építész, Getto József neve nem a választási 'kampány során vált ismertté a pécsi polgárok előtt. Alkotásaival e város fakói nem csupán a 2. választókerületben találkozhatnak (Művészeti Gimnázium, Xavér templom környéke stb.), de a postavölgyi templom. Szigetvár és Marcali Ikóilháza és sok más épület. lakóház is tervezői tehetségét dicséri. Képviselőiként, e szak- imájában szerzett tapasztalataira tud támaszkodni, ‘hiszen építésiként is; a jelen korlátáit, nehézségeit figyelembe véve kellett alkotnia a jövő számára hasznosat, értékeset. Hazánkat 40 éves kényszerpályáról kelj átváltani, s a jelen gazdasági erkölcsi mélypontról és a külső kényszerek szorításaiból 'kell kitömi a demokratikus jóléti állam — mint elérendő oél — felé. Van kiút!, és nemcsak unokátok fogják majd látni a kibontakozást, ha a Szabad Demokratáik következetes rendszerváltási programiját valósít- 'hatjük meg kormánypártként, az önök Ibízalmából! Bbhez kérjük fiatalók és ‘idősek, a FIDESZ, a Kisgazda-, a SZOGDEM és a Szabaddemokrata Párt támogatóinak, szimpatizánsainak; a bennük bízó valamennyi 2. sz. váJasz- tákerületi polgáriasunknak a szavazatát. ‘Most bizalmat kérünk, s majd a tették beszélnék! És ‘ítéljen ön! Szavazzon Getto Józsefre április 8-án! Molnár Tamás Dr. Szili Katalin, a Szocialista Párt 2. vk. képviselőjelöltje Valami történt... (avagy miért drukkoljunk inkább a bikának) Sok minden tötént az elmúlt három hónapban, s ebiben van egy olyan mozzanat, amely azt hiszem, sokunk figyelmét elkerülte. A választási kampány (vagy netán harc? — vajon miért? — csak nem az átkos hatalomért?) sűrű csetepatéi, adok- kopök csatái, ígérgető szóvirágai közben egyszeresek felszínre került egy fogalom, amit addig én jobbára csak Hemingway műveiből ismertem, így aztán sokáig nem tudtam, hogyan került ez több pórt politikai szótárába. Csak március 25-e óta kezdek rádöbbenni. Sokak szerint ugyanis akkor következett el „az igazság pillanata". A 'bikaviadalok ismerői tudják, hogy ez az a pillanat, amikor bosszú harc, küzdelem és fárasztás után a torrero arra készül, hogy megadja a végső kegyelemdöfést a bikának. A közönség lélegzetvisz- szafojtva figyeli a véres végkifejlet előtti „'igazság pillanatát”. A bikaviadal hasonlatnál' maradva, a kampány kezdetén számomra tisztázódott, hogy — mint a valódi arénában is a „mindenki egy ellen” alapon zajlik a játék — a sók torrero eldöntötte, hogy a politikai küzdőtéren kit ítélnék a bika szerepre. Most, az első és második forduló között viszont mintha baj lenne az eredeti szereposztással. Mintha nem a bikát kéne leküzdeni ... ‘Bár az is. lehet, hogy ez csupán egy nemes gesztus — hisz a „döglött lóba” már 'belerúgni sem érdemes. 'De miit is mutat az a küzdelem, amikor két jobb sorsra érdemes torrero már nem a 'bikára, hanem a másik, ugyan szintén vezető-tőrre ro címre törő — de mégiscsak sorstársára szegezi pengéjét. Talán mégsem a bika a fontos? Nem is ő az igazi ellenfél? Vagy a közönségnek lenne mindegy a végeredmény? S miközben villámot szóró szemek pásztázzák a küzdőteret, s nem mindig sportszerű megjegyzéséket vág egymás fejéhez a két torrero, pengéjük hegyét egymás mellének szegezik — a bika csak áll, mert még ő is itt van (igaz, csak egyedül), s gondolkodik. „Itt mégsem a közönség a fontos? Hiszen az én halálomra érkezett!” Épp ezért feszülten figyel — hiszen a küzdelemnék még nincs vége, és most mór ő várja a végkifejletet. S talán készül egy ú'jalbb csatára, egyszer 'hátha ismét neki drukkolnak, hisz elő szökött ez fordulni a bikaviadalokon. Bár lehet, hogy már most is sokan ezt tennék a legszíve- sébben, csak még önmaguknak sem merik bevallani. Pedig a bikának is baloldalt dobog a szíve, még akkor is, ha most kissé összeszorul. Amíg az aréna közönsége eldönti, hogy miért Inkább a bikának. .. addig is maradók tisztelettel a Bika jegyében született: Dr. Szili Katalin Válaszol dr. Hoppá József, a Magyar Demokrata Fórum 4. vk képviselője Nyílt levél Fekete Gedeonnak A hétfői újságból értesültem felhívásáról, amelyben nyilvános vitára invitál április 5-én. A múlt héten mi nem az újság hasábjain keresztül fordultunk önhöz, 'hogy a három képviselőjelölt részvételével vitát rendezzünk. Akkor ön elzárkózott a kérés teljesítésétől. Irigylem önbizalmát, 'hogy esélyesnek tartja magát, de az 'én nevemben ugyanezt ne jelentse ki. Nem tudom, mit gondol erről a harmadik jelölt. Az ön javaslata tulajdonképpen diktátum, s mint módszer, az elmúlt évtizedekből ismerős. A demokrácia játékszabályai szerint legalább az időpontban és a vitavezető személyéiben illett volna megegyeznünk. Az önök által felkért és fizetett vitavezető pártatlanságaiban nem kételkedem, de nem értem, hogyan vállalhatta el e feladatot az én 'beleegyezésem nélkül. Számomra a március 25-i választáson sok minden eldőlt. Komlón is a rendszerváltásra szavaztak. Tizenkét jelölt ellenére városunkban a szavazatok közel 30 százalékát kaptam, iéz engem megnyugtat. önt nyilván nem. Ellentmondásos magatartása 'biztosan ezzel magyarázható. Úgy gondolom, hogy április 5-én nekünk nem vitázni kellene, hanem tárgyalni arról, milyen feladatok állnak előttünk itt Komlón, akár már a közeli hetekben. Ilyen előzmények után és feltételek mellett nem áll módomban elfogadni kihívását. Győzzön a tisztesség! Dr. Hoppá József, az MDF képviselőjelöltje Dr. Heindl Péter - SZDSZ-FIDESZ Az országgyűlési képviselő- jelöltek közül 'Baranyában a legfiatalabb dr. Heindl Péter, aki a siklósi (6. számú) választókörzetben indul, a Szabad Demokraták Szövetségének és a FIDESZ-nek közös jelöltjeként. A 30 éves, jogi végzettségű fiatalember jelenleg a magyarmecskei általános iskoláiban tanít, abban az intézményben, amely nemrégiben Állami Ifjúsági Díjat kapott. Rövid kérdésre rövid válasz, ebben egyeztünk meg dr. Heindl Péterrel. — Ha bekerül a parlamentbe, mi lesz az első dolga? — Gondolom, az SZDSZ- frakció a parlamenti ülés előtt összeülne, és ott én is kifejteném a véleményem. — Tegyük tel, megkérnék, mondja el, mi foglalkoztatja a leginkább ... — Négy-öt témát említenék. 'Nagyon várom a döntéseket gazdasági ügyekről, a falvak 'jövőjéről, a nyugdíjaikról, az oktatási rendszer fejlesztéséről. — Sokan úgy tartják, az értelmiség átveszi a hatalmat! — ‘Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Igaz, hogy a képviselőjelöltek többsége értelmiségi munkakörben dolgozik, de elsősorban nem az értelmiségek választják meg őket 'képviselőnek. : — Hátrányos helyzetű térségben vállalta a tanítást... — Igen, és továbbra is szeretnék foglalkozni a hátrányos ‘helyzetű térségekben élőkkel. Megítélésem szerint a vidékünkön nagy számiban élő cigányságot sem elsősorban ingyenes segélyekkel, hanem munkához juttatással és a fiatalok nevelésével, szakképzésük ösztönzésével kell segíteni. — Néhány éve tanít. Van kedvenc tanítványa? — Igen, több is, de nem árulhatom el, hogy kik azok — gondolom ez érthető. Mindenesetre azokat a gyerekeket szeretem különösen, akiknek jó ötleteik vannak, és meg is próbálják ezeket valósítani. — A választások második iordulója feltehetően dr. Heindl Péter és a kisgazdák jelöltje között log eldőlni. A ÓN*ben a múlt szombaton megjelent Írásban a kisgazdák löld- program jóval szembeállította az SZDSZ-ét. — Igen. A kisgazdák ugyanis nemcsak a falun élő és a mezőgazdasághoz kötődő embereket ikívá ríják földhöz juttatni, hanem vissza akarják adni a föld tulajdonjogát azoknak az örökösöknek is, akik már távol élnek a vidéktől. A távol élő tulajdonosak földjét a falusi ember művelné meg, de a megtermelt jövedelem a faluból elvándorolna. A legvalószínűbb az lenne, hogy a távoli tulajdonosok többsége a földjét kivenné a tsz-ből és eladná. A nagy mennyiségben piacra dobott földet pedig néhány bank és vállalat olcsón ösz- szevásárolná. A tsz-eket ily módon tényleg sikerülne rövid idő alatt szétverni. A kisgazdák programja a falusi lakosság jelentős részét cseléd- sóiba juttatná, és nem az általunk is kívánatosnak tartott családi gazdaságok kialakulását ösztönözné. (bozsik) —Például— Szerkeszti; Bozsik László és Pauska Zsolt A kísérlet A kis vörös fafkát csóválja, néha felnyüszít. A másik kettő nyugodtan szemléli ketrecéből a körülötte zajló eseményéket. Még nem tudják, lehet, hogy utolsó perceik ezek: Egy héttel ezelőtt ugyanez az állatorvos, ugyanezekkel az anyagokkal és eszkö- zöikkel 257 kutyát oltott be veszettség ellen, a 257 eb közül 28 azóta nem él. A bo- gádi állategészségügyi telepen vagyunk. Először a kis vörös, majd a két fekete kapja meg az ötszörös Lyssaphi'l-dózist. Méghozzá ugyanabból a tételből (a 251089-es sorszámúból), mely feltehetőleg egy héttel ezelőtt a tömeges elhullást okozta. A Lyssaphil utón a fé- regtelenítő, az Arecolin következik, melyről szintén sokan feltételezték, hogy köze lehet az elhulláshoz. Szintén ötszö. rös dózisban. 'Negyven percig várunk, semmi jele, hogy a kutyáknak valami 'bajuk is lenne. Hál’ istennek ... A kísérletnek ezzel vége. Kérdéseink viszont továbbra is megválaszolatlanok. Mi okozta a tragédiát, ha sem az állatorvos, sem az oltóanyag nem hibáztatható? Milyen alapon fizetik — az erre 'igényt tartóknak — a kártérítést, hiszen mint dr. Simor Ferenctől, az Állategészségügyi Állomás igazgatóhelyettese mondja, ők az elhullott kutyákról csak a tanácson feldolgozott számítógépes adatok alapján kapnak információt? Mert az egyik törzskönyvezett német juhász nem biztos, hogy ugyanolyan értékű, mint a másik. Ha díjnyertes tenyészkan, akár több ezer márkát is fizetnek egy fedezéséért, mondjuk a nyugatnémeték. Vagyis a kutya milliókat érhet. S ha most sem ismerjük meg az elhullás okát (négy éve Budapesten ez vált a helyzet), mi a biztosíték arra, hogy egy év múlva nem ismétlődik meg az eset? A kísérlet tehát sikerült, de eredményt nem hozott. (Amint tudomást szerzünk a fővárosi vizsgálat eredményéről, természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat. (Addig is - bizakodjunk. Es nagyon vigyázzunk kedvenceinkre.) (P) Maradtak A Baranya megyei választási elnökség 1990. április 2-án tartott ülésén tájékoztatót hallgatott meg a Királyegyháza Községi Közös Tanács tíz tagja elleni visszahívási eljárásról. A közös tanács területén tíz választókerületben kezdeményezték a választópolgárok tanácstagjuk visszahívását. A visszahívásról döntő szavazást 1990. március 31-én tartották. A szavazásban 9 választó- kerületben a választójogosultak felénél kevesebben vettek részt. Egy választókerületben a választójogosultak több mint fele részt vett a szavazásban, de többségük nem értett egyet a visszahívással. A választójogi törvény értelmében így Királyegyháza Községi Közös Tanács tíz választókerületéből egy tanácstagot sem hívtak vissza. Baranya megyei választási elnökség Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a tanácstagok ai új, helyhatósági »álosztásokig eredményesen munkálkodnak, igy teremhetik meg 8k is annak az alapját, hogy a továbbiakban is élvezhessék a választók bizalmát. Krassó mondja Mi lehet egy kis párt feladata, sorsa két választás között? Egy olyan kis párté, amelyik nem jutott be a parlamentbe. (...) — Normális körülmények között egy, az Országgyűlésbe be nem jutott kis párt feladata az volna: vagy vonja le a következtetést és oszoljon fel, vagy pedig próbálja két választás között annyira megerősíteni magát, hogy esélyes legyen sikeresen részt venni a következő választásokon. — Ügy érzem, az Október Párt ez utóbbit választja, hiszen most is egy akció kellős közepén ülünk. — Nem Is magunkra gondoltam, mert ml nem tartjuk magunkat kis pártnak. Azonkívül nem tartjuk választásnak azt, ami itt történt. Eb'ben az esetben tehát nem lehet szó ezekről a fogalmakról. Az, hogy kis pórt Va- gyunk-e._vagy nagy párt, most derülhetett volna ki, ezeken a választásokon. De nem derülhetett ki, mivel a választó- jogi törvény nem tette lehetővé a pártok megmérettetését. A törvény csak annyit tett lehetővé, hogy azok kerüljenek a p a r lament ib e, a k i k 'kidolgozták a törvényt. A magyarországi füg. getlen és demokratikus erők 85 százalékát kizárták a parlamenti választásokból, úgyhogy részt sem vehettek; az állva maradt 12 párt felét pedig a 4%-os szabállyal zárták ki. Tehát ez nem választás.” (Idézetünk a 168 óra c. he. tilapból való.) r Érdekes. Érdekes a „Litvánia-elméletben", című cikkben dr. Herczeg Géza véleménye a föderációval, konföderációval kapcsolatban, amely szerint konföderációnak nevezné az USA 1766-1787. közötti időszakát. Érdekes, mert egyetemi tanár véleménye. Ugyanis a mai USA területén gyarmatokat alapítottak a hollandok stb., és főleg az angolok. Az angol gyarmatok külön-külön alkotmánnyal bírtak, de elismerték Anglia fennhatóságát a tea-vám bevezetéséig, 1773-ig. Ekkor kezdődött a gyarmatok háborúja , Anglia ellen, és 1776. július 4-én kimondták az Angliától való elszakadást. 1783-ban Anglia elismerte a gyarmatok függetlenségét. Ezután alakult meg 1787-ben az Unió. Később 1860-ban a déli államok megalakították a Confederation States of Amerikát. Ez föderáció volt. Az 1787-ig terjedő időszakot tudtommal soha nem nevezték föderációnak, de persze ettől még nevezhették. A baj a zavarkeltés. Szerintem a történelmi eseményeket úgy kell elnevezni, ahogy azt történésükben nevezték, nem pedig utólag megállapítani, hogy mi volt. Elkerülhető az, hogy amit 1956 októberében forradalomnak neveztek, az később ellenforradalom lett, majd ŐSE, és legutóbb népfelkelés. Elismerem, nem az a legnagyobb problémánk, hogy 1766— 1787 között a mai USA-ban konföderáció volt-e vagy sem. De a fogalmakat illene nevén nevezni. Bakó Márton Mohács, Ságvári u. 14.
