Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-29 / 26. szám
1990. április 29., vasárnap aj Dunántúli napló 7 A várdomb tetejéről elénk táruló panoráma szinte a Duna-kanyarral vetekszik Mozog a föld a fejük fölött Orrfacsaro terminálok Környezetvédelmi korszerűsítések a Pécsi Bőrgyárban A Várhegy tetején hatalmas betonkáddal győzködik két férfi. Új helyet találtak neki az udvarban. Budapestiek, a székeséi házat csak amolyan hétvégi pihenőhelynek vették, aztán egyre több időt töltöttek itt. Aki járt már a dunaszek- csői Várhegy legtetején, nem csodálkozik azon, hogy a nagyvárosi ember paradicsomi helynek tartja ezt a környéket, hogy a legtöbb eladó présház, hétvégi nyaraló, a hozzá tartozó szőlővel, gyümölcsössel együtt szinte hirdetés nélkül, gyorsan új gazdára talál. Ilyennek láthatják a helybeliek is, különben nem vásároltak volna itt, fönn a hegyen területet, nem építettek volna hétvégi házat. Olyanok is, akiknek lent, a faluban szép nagy családi házuk, kertjük és földjük is van. Mi is egy tősgyökeres szekcsői * telkéről gyönyörködünk a sokak szerint második Du na -ka nyárnak be- iflő tájban. Szinte mjnden évben megmozdult a hegy a falu fölött, s nyomában porták gazdasági udvarának épületei dőltek össze. Jobbára ólak, amelyekben elpusztultak a bennük lévő állatok, de volt, hogy szekeret temetett maga alá a lepergő, meg tömbökre szakad- l tan leváló löszfal, egyszer pedig egy udvar végi mellékhelyiség alól tűnt el a talaj. Egy idős asszony egyik percről a másikra egy utcával. lejjebb találta magát. Legutóbb most, március végén egy pénteki hajnalon indult meg a löszfal Uhl Katalin háza fölött. A meredek Somogyi Béla utcában zsebkendőnyi területeken sorakoznak a hegyoldalnak támaszkodó, kis házak. Közöttük az egyik Uhl Kataliné. Az omlósnak már nincs nyoma, két ágyásnyi kiskertet, tisztára söpört, üres területet lát az érkező. Azt a helyet, ahol egykor a nyárikonyha állt. — Nagy csattanásra ébredtünk föl - idézi azt a hajnalt a középkorú, szikár, energikus asszony. - Állandóan piszkálva van a hegyoldal, mert állandóan piszkálva van, ne is mondja nekem senki, hogy nem! Húsz. éve itt lakok, de még ilyen nem volt! — Hogy érti, hogy állandóan piszkálják a hegyet? — Van ott fönn egy kert. Tessék megnézni azt a sövényt, az orgonasövény volt végig. Ez mind le lett ide engedve. — És akkor a korábbi, másutt történt omlásoknak mi az oka? — Azok nem olyan területek, mint ez, ott magától indult meg. Fönt, a Kálváriánál is lejött q part, hát az egy útszakasz volt, az úgy omlott le. — Mekkora a kára? — Azt nem tudom megmondani. Ami benne volt ebben a kis nyári konyhában, minden összetört. A füstölt dolgaim - sonka, szalámi, kolbász, szalonna - mind a föld alatt volt. És ki mer ide valamit fölhúzni? Nézze meg, ha az a bokor megindul, akkor beteríti a lakóházat is. Megvédeni nem tudom, egyedülálló asszony vagyok, a férjem meghalt, egy fiam van, de nekünk nincs annyi pénzünk, hogy egy húszméteres támfalat ide felhúzzunk, de házat sem tudunk venni. Itt pedig, most mór félek. Húsz évvel ezelőtt harmincezer forintért vette ezt a házat. Akkor még egyszoba- konyhás lakás volt. Nyitott nyári konyha, füstölő tartozott hozzá. A nyitott konyhából szobát csinált, a füstölőből, konyhát, így . lett kétszoba- konyhás a háza. A most eltűnt nyári konyhát is ő építette. — Most mihez kezd, miben reménykedik? — Abban, hogy segítenek, mert nincs pénzem. Nem kívánom, hogy adjanak nekem egy másik házat, csak úgy. Megfizetném részletekben. * Négy évvel ezelőtt egy tanulmánytervet készített a Pollack Mihály Műszaki Főiskola a dunaszekcsői Willy Antal utcai löszfal megerősítésére. Ebben az utcában omlás miatt három házból ki kellett költöztetni a családokat. A tervező két változatot javasolt. Az egyik lényege, hogy a biztonság az utca 8-10-12-14-es számú lakóházainak lebontásával, a partfal rézsüs földmegtámasztásával és egy szakaszon vasbetontámfal építésével teremthető meg. A költségbecslés szerint ez akkor 3 100 000 forintba kajált volna. A másik változat meghagyta volna a 14-es számú házat, de teljes hosszúságban vasbetontámfalat javasol, s ennek a költsége az első változatban is szerepeltetett egyéb kiegészítő munkákkal együtt 3 700 000 forint. A terv azóta is terv maradt, mert nem volt rá pénz. Ezt Tóth Zoltán tanácselnöktől hallom, akivel a Várhegy történetéről is beszélgettünk. Arról a hegyről, amely az egykori római, később a török birodalomnak is erőssége volt, annak ellenére, hogy a hajdan volt Lugio a kutatások szerint nem a Várhegyen, hanem a tövében épült. Meg arról, hogy a szekcsőiek évszázadok óta lakják a hegyet és környékét. A löszpartok mellé Szegény családok telepedtek, pincéket vájtak, erekben húzódtak meg, • később - egyes feltételezések szerint - a régi vár maradványaiból, kövekből építettek eléjük kisebb konyhát, szobát. Ha mozdult a föld, összedőlt a hóz, eltakarították a romokat, és újat építettek. Ez a rész ma is a legveszélyesebb területe a falunak. További két- három helyen — a községet ketté szelő út túloldalán 's partszakadások voltak. Egy szakaszon sikerült - még a A leszakadt löszfal egy nyárikonyhát temetett maga alá nyolcvanas évek elején -vasbetonnal megerősíteni a partoldalt, egy másik helyen — a már említett Willy Antal utcában - három házból ki kellett lakoltatni a családokat. * A három ház maradványai ma is megvannak. Környéküket felverte a gaz, de az egyik épület valamikori bejáratának ajtaján drótszálakra erősített motorkerékpár-gumi leng. Hintának használhatják a gyerekek. A másik mellett hajlékony, frissen vágott vesszőkből fóliaházvázat készített valaki. A harmadiknál gondozott veteményes. A rosszemlékű környék nem riasztja az embereket. A nagytestű, suny- nyogó farkaskutya sem, amely mellett készenlétben tartott karóval, lassan, oldalazva merünk elmenni. Csak tisztes távolból nézünk vissza a leomlott oldalra és a még szilárdnak látszó tetején lévő házakra .. . Dunaszekcső 1987-ben jóváhagyott rendezési terve szerint új házakat nem lehet építeni ezekre a veszélyes területekre. Nem akarják növelni az esetleges földmozgás során károsodható épületek számát, amely napjainkban 50—60 házra tehető. Eladni viszont szabad, és a táj szépségének nagy a vonzereje ... A Duna, a megművelt kertek, a fák ölelő zöldjébe bújt házikók látványa elűzi a félelmet, amit a löszfal alatti mélység ébreszt. Jó harminc évvel ezelőtt még művelték a Várhegy alatti, Du- na-parti területet. Erről árulkodik az elvadult bokrok, akácfák között makacsul kitartó, néhány virágzó gyümölcsfa. Őket még nem fojtotta meg a partoldalt sűrűn átszövő cserje, amit a helybeliek ördögcérnának hívnak . . . Török Éva Éveken keresztül érkeztek a panaszok a környezetvédelmi hatóságokhoz, a sajtóhoz és magához a vállalathoz is a Pécsi Bőrgyár által kibocsátott bűz miatt. Terjengett a szag a közelben, az arra közlekedő buszokon, de még Kertváros lakásaiban is. Van, aki akkoriban ki se merte nyitni az ablakot, mert akkor aztán nem volt menekvés. Mára jelentősen lecsökkent a bűz, szinte alig érezhető. Mint Tan György műszaki főosztályvezetőtől megtudtuk, ez több tényezőnek is köszönhető: végre megoldották a rothadó hulladékok mindennapos elszállítását, szűrőberendezést építettek a szennyvíztelepre és a bőriparban elsőként tavaly óta biofiltert alkalmaznak a zsírüzemben. A biofilter újszerűsége és egyben hatékonysága abban rejlik, hogy a szaganyagokat baktériumokkal köti meg. A módszer oly annyira bevált, hogy egy hónap múlva újabb biofiltert építerjek be ezúttal a szennyvíztelepen. Tarr György szerint, ameddig bőrgyár lesz, természetes, hogy szag is lesz, de ők mindent megtesznek a minimálisra csökkentés érdekében. A Pécsi Bőrgyár a hazai bőriparon belül egyébként is jól áll, véli a főosztály- vezető. Még az ország legtöbb bőrgyárának ötlete sincs a hulladék hasznosítására vagy elhelyezésére, a pécsieknek hulladékfeldolgozójuk van, ahol a másodlagos hasznosításon munkál- kodnak^ jelentős eredményeket értek el a szennyvíztisztításban, és az országban megintcsak elsőként oldószer-regenerálót építettek, amit nemsokára üzembe állítanak.- Az energia- és feldolgozóiparban tevékenykedő vállalkozók várhatóan még az idén nagyobb segítséget kapnak a Közös Piac egyik gazdasági tanácsadó szervezetétől, az NSZK-ban működő FGU-Kronberg Mérnöki TaEzekre a lépésekre azonban nemcsak a lakossági panaszok miatt került sor, szerepet játszott ebben a gyár vezetőinek megváltozott szemlélete is. Rájöttek, hogy nekik is megéri komolyan venni a környezetvédelmet, hiszen enélkül ma már elképzelhetetlen az eredményes gazdálkodás. A problémák megoldásához az ellenőrző hatóságok segítségét, tapasztalatait, információit is igénybe veszik. Ebben az évben több mint 100 millió forintot szeretnének környezetvédelmi fejlesztésekre fordítani, így a szennyvíztelep rekonstrukciójára, a bőrhulladék hatékony feldolgozására és veszélyeshulladék-égető kazán vásárlására. Azt azonban, hogy ezekből mi valósul meg, egyelőre nem tudni, mert a gyárnak csak 50 .millió áll rendelkezésére, a többit támogatásokból szeretnék fedezni. Az eddig megteremtett feltételek azonban szerintük lehetővé teszik, hogy kapkodás nélkül, hosz- szú távra tervezzenek. Az előkészítés mindenesetre folyamatban van és az ígéretek szerint év végére látható eredmények lesznek. Mi, lakók is érzékelhetünk valamennyit a változásokból, mint például a régóta panaszkodó Laskó utcaiak. Az ottani kikészítő üzemben ugyanis a panaszok alapján a hatóság kötelezte a Pécsi Bőrgyárat a környezetvédelmi korszerűsítésre, amit 15 millió forint ráfordítással meg is oldottak. A műszaki főosztályvezető szerint azonban legjobb, ha semmit sem tapasztalunk, észre sem vesz- szük, ha a bőrgyár mellett megyünk el. Akkor ugyanis hatékony volt a környezet- védelem. Pataki V. nácsadó Irodától — mondották az MTI munkatársának a Vállalkozók Országos Szövetségénél. A napokban Magyar- országon járt delegáció azért kereste fel a VOSZ-t, hogy felmérje, mire van leginkább szükségük a magyar vállalkozóknak e szakterületen. Az utca felső részén állnak a családi házak, a többit összedöntötte a hegyomlás Läufer László felvételei A Bőrgyár szennyvíztisztítója ^SZK-segítség magyar vállalkozóknak
