Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-07 / 65. szám
Kis szilánkok a nagy politikához OROK JELENIDÖ 1951. Számlázóként kiküldetésben Pestről Komlón. Leszállhatok a Kossuth-aknába. A kasban szénpor-keretezte szempárok fürkésznek. Jeges lé csorog a nyakunkba. Fölöslegesnek érzem magam. 1956. Nyár. Pécs, röntgen. Naponta 15-20 bányász szűrése. A hívőiében szénpor-keretezte szempárok csillannak, a szilikózis-rongyolta film-tüdők zihálnak. A hátamon hideg veríték. 1956. november 15. Pestről alkalmi teherautóval haza. Egy csárda árnyékszékében átkötözöm egy bányászfiú hasán a félig még nyilt sebet. Az apa a gangon őrködik. 1956. november vége. A bányászok tüntetnek! — Lefutunk a Munkácsyból a Rákóczi útra. Jönnek. Amilyen széles az úttest. Díszegyenruhában, csákány és lámpa a kézben. Lassú méltósággal lépkednek előre. Talán 10 méterrel előttünk egy sor tiszti karhatalmista. Földre tartott géppisztolyokkal. Szemben velük. Lépkednek. Hátrafelé. A bányászok előre. A karhatalmisták hátra. Lépkednek. A Széchenyi térig. Hangtalanul. HADSEREG Bár minden kívánságunk így teljesülne! A Kereszténydemokrata Néppárt 100 pontos programjából a 98. „... A fegyveres erőket Honvédségnek kell nevezni ..." — Hogy az elnevezésen nem múlik? — kaszárnya az kaszárnya .. . Csakhogy ez a név lényeget fejez ki: nem akarunk terjeszkedni, nem akarunk támadni. Védeni akarjuk a Hont! - Lépjünk még egyet: mihamarább építsük ki a tábori lelkészség intézményét. Nem a fegyvereket akarjuk megáldatni. (Bár. . . hátha az áldástól ekevassá szelídülnének . . .) de a sorkatonák tagadhatatlan pszihés többletterhelésén sokat köny- nyithetnek a lélek tapasztalt orvosai. Attól, hogy pap lépett be a kapuján, még egyetlen kaszárnya se omlott össze. (Sajnos . . .) GAZDA (G) SAG Egyetemista unokabátyámat az 1945-ös nagy futásban Dániáig cipelték. Kitört a béke, megszűnt a kincstári ellátás. Rakodónak álltak. Sokat mesélt róla. Keresztély királlyal is találkozott. A villamoson. (Nem lehetett eltéveszteni, ő volt a leghosszabb dán.) Nekem mégis a tejeskocsis története tetszett legjobban. Szabvány tejeskocsis, egy lóval, hatalmas pléh-kannókkal. Annyira megkedvelte a két szorgos magyar fiút, hogy egyszer meghívta őket vacsorára. A megadott cím egy zöldövezeti villa volt. Nyilván itt házmester, - nyomta meg a csengőt Bátyó. A házigazda nyitott kaput. Szmokingban. Persze ő. A tejeskocsis. (Azóta álmomban néha szmokingos magyar macska lefetyeli a tejet . . .) Liszkay Teréz Kereszténydemokrata Néppárt területi listájának képviselőjelöltje Vihar a föld körül Beszélgetés dr. Márton Jánossal HON választást melléklete A Szabad Demokraták Szövetsége megyei listájának helyi első embere Dücső Csaba A földtulajdon kérdése a földtörvény - 1987-es elfogadása óta újra és újra a Parlament napirendjére kerül, és valahogy sohasem jut nyugvópontra. így volt ez a legutóbbi ülésszakon is. A képviselők — úgy látszik — belefáradtak a végeérhetetlennek ígérkező disputába, és a módosító indítvány részletes vitájába már bele se mentek. Vajon mi lelhet az oka annak, hogy ilyen indulatokat kelt a földikérdés — erről kérdeztem dr. Márton Jánost, a mező- gazdasági bizottság tagját, elsősorban mint neves agrárszakembert. — A földügy indulatoktól és hangulatoktól mentes rendezését már nem lehet megvalósítom, elkéstünk vele, és ebben az Országgyűlés felelősségét súlyosnak érzem. Tavaly szeptember óta folyik a küzdelem, s ha akkor — legalább az agrárszektorban érdekelt - képviselőik mellém állnak, támogatják javaslatomat, és létrehozzuk a löldügyi bizottságokat minden községben és városban, akkor ma mór nem a választási csata — nem is mindig tisztességes — harci eszköze, nem kétes értékű Ígéretek tárgya lenne a -föld, hanem az, ami valójában: minden település lakosságának első számú vagyona, legfontosabb élettere. Akkor a leg- érdekeltebbek nyúltak volna hozzá, és nem az országban, sőt a világiban szerteszéledt emberek rohangálnának most az egykori belépő parasztok unokáiként, hihetetlenül összekeverve jogos és jogtalan, tisztességes és tisztességtelen, igazságos és igazságtalan igényeket, követeléseket. — Ml lett volna a löldügyi bizottságok leiadata? — Számba venni, hogy az egyes településeken milyen a földtulajdon helyzete, honnan ered a tulajdon, mennyi volt az egykori paraszti birtok, a nagy uradalmi, illetve egyházi birtok. Figyelembe vették volna, hogyan történt a földreform utáni első kollektivizálás, mert egészen más a helyzet ott, ahol a földhöz juttatott volt uradalmi cselédek hozták létre a szövetkezetét, mint ott, ahol az egykori tulajdonos parasztokat, kis- és nagyobb gazdákat kényszerítették a belépésre. Megnézték volna, hogy mi történt a község földjével, mennyit vett igénybe belőle a honvédség, a vízügy, az ipar, az utak, a vasutak, a kommunális létesítmények, hogy ne a szövetkezeteken követeljék azt a földet, amihez annak semmi köze, mert a község például kiosztotta a lakosoknak ingyen vagy majdnem ingyen, házhelyek céljára. Vagy például azt tisztázták volna, mennyi föld az erdőgazdaságé, mennyi az állami gazdaságé és mennyi a szövetkezeté. A földügy olyan rendkívül bonyolult tulajdoni viszonyokat hord magában, hogy még a legcsavarosabb eszű jogászok is megtévednek benne.- önnek mi a véleménye a nagyüzemek, a kollektiv gazdaságok fennmaradásáról, tesz-e különbséget köztük — mondjuk - eredményesség, művelési ágak szerint? — Az én véleményem az, hogy ahány gazdaság, annyi féle. De nem is az én véleményem a fontos, hanem az ott élőké, és az ő akaratuk ellenére nem szabad törvényt hozni. És nem szabad olyan törvényt hozni, amely minden községben más és más jogokat ad, más és más jogokat sért. Olyan helyzet ne álljon elő, hogy három embernek igazságot adunk, háromezret pedig megsértünk. Valamilyen méltányosságot kell alkalmazni, mégpedig elsősorban a jövő érdekében. Néha megdöbbenek, hogy 75-80 éves emberek, akik visszaigénylik a földjüket, nyugodt lélekkel állítják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell rajta gazdálkodni. Az a szellemi tőke, amelyet 40-50 évvel ezelőtt szereztek, nem alkalmas arra, hogy a mai viszonyok között jövedelmező gazdálkodást lehessen folytatni. Az a köz- gazdasági környezet, amely most ki fog alakulni, teljesen más lesz, és abban eligazodni sokkal bonyolultabb, mint azt tudni, hogyan kell egy borjút fölnevelni. Azáltal tehát, hogy nem tudtuk tavaly szeptemberben elindítani ennék a kérdésnek a megoldását, elkéstünk, és most már a választási csaták, nagyon sokszor nemtelen indulatok és törekvések tárgya lett a föld, és ez hihetetlen veszélyeket hordoz. Mindegy, hogy ki nyeri meg a választást, ezeknek az indulatoknak mór teret adtunk, és "már nem lehet őket lecsillapítani. Akármilyen megoldást választunk, rengeteg új sérelmet keltünk a falvakban, és a városokban is. Változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy községi földügyi bizottságok létrehozása nélkül hozzáfogni sem szabad a földtulajdonviszonyok átalakításához. S. G. Az SZDSZ megyei listavezetője; Ráday Mihály, országosan ismert, s elismert személyiség. Munkáival, filmen, televízióban és könyvalakban is rendszeresen találkozhatnak a választópolgárok. Ez alkalommal, e lista második helyén álló Dücső Csabával szeretnénk megismertetni a választókat; vidéken, -, a munkája ’révén; a vidékből élő értelmiségiként, egy polgárosodó réteg képviselője. Mindazoké, 'kik sokat tudnak „vidékmagyarország" életéről, gazdasági lehetőségeiről, s az ott élők gondjairól is. Azok közül való, kiknek tudását, ember- és környezetismeretét, nemcsak a tanulmányok és könyvtárak, de az első kézből szerzett gazdag ismeretek alapozzák meg. Ismerjük hát meg jobban ezt az embert!: Dücső Csaba 35 éves. Matematika-fizika tagozatos gimnáziumba jámt, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karón szerzett diplomát. További kétéves szakmérnök- képzéssel, a műszaki ismeretek mellé, némi közgazdasági tudást is szerzett. Egyetemi évei alatt, az optikai feszültségvizsgálat témakörében végzett tudományos munkát, dolgozatai országos versenyeken szerepeltek, ám a 'kutatóintézet helyett, vidékre vágyott, s az öreglaki Á- G.-nói helyezkedett el, Somogybán. Német és angol nyelven beszél, és specialitásként; a melegégövi mezőgazdasági módszereket tanulmányozza. A kecsegtető külföldi pályázatok vonzását, egy erősebb vonzalom szorította háttérbe: Székelyudvarhelyen, 1980-ban házasságot kötött, felesége dr. Both-Soós Márta, erdélyi születésű székely lány, orvos. Gyermekeik: Lilla, s az ikerpár; Boglárka és Imola. Vajszlón élnek. Csaba, öreglak után a vejti tsz-be került főmérnökként, majd felesége szentlőrinci új munkahelyéhez alkalmazkodva; a Sellyéi Víztársulathoz gépészeti osztályvezetőnek. Két év óta ismét Vejtiben dolgo. zik. De nemcsak dolgozik: gerelyhajítás, lovaglás, foci, asztalitenisz, ... űzi mindet kedvtelésből, de sosem versenyszerűen. És kirándulásai, utazásai Magyarország körül: bejárta Erdélyt, s Pozsonyt és vidékét, járt Kassán, és bekó. borolta Újvidéket és Szlavóniát. Lett- és Észtországban tett útjain megismerhette akis balti népekben élő-égő képet, a „nagy, testvéri Szovjetunióról". Vannak emberek, akik szalmalángként hevülnek, és éppoly gyorsan is hamvadnak ki, ... és vannak, kikben lassan hévül parázzsá a változtatni vágyás, de tűzüket, holmi for. golódó szelektől; nem kell félteni! Dücső Csaba; társunk, barátunk, jelöltünk: ilyen ember. Aki bízik benne és listánkra szavaz; nem holmi szélkakast, de egy megbízható, igaz embert juttat a parlamentbe ! Molnár Tamás SZDSZ-ügyvivő Kihasználva a korai tavaszt, megyénkben megkezdték a talaj előkészítő munkálatokat A szocialisták a tulajdonreformért A hatalomért versengő pártok egy része a Szocialista Pártot — fontos tényeket figyelmen kívül hagyva - a változások fő akadályaként emlegeti, melynek egyetlen gondja hatalmának átmentése. Köztühk és a többi párt között sok kérdésben vita van. De nem a gyökeres változások szükségessége, hanem azok módja és mértéke a vita tárgya. Ilyen kérdés a gazda, ságot meghatározó tulajdon- reform is. A Szocialista Pártnak is az a véleménye, hogy elképzelhetetlen a gazdasági megújulás magántulajdon nélkül. Ez pedig éppúgy létrejöhet új vállalkozásként, mint az állami vagy a szövetkezeti tulajdon privatizálása révén. Szükségesnek tartjuk, mert a haté. kany termelésre kényszerítő piac nem alakulhat ki, ha a magántulajdon nem játszik meghatározó szerepet a gazdaságban. Véleményünk szerint egy egészséges társadalomban nem kisebb a jelentősége a közösségi tulajdonnak. Ezért úgy látjuk, hogy a tulajdon- reform részben privatizálást, részben társadalmasítást jelent. A közösségi tulajdon legfontosabb formáinak tartjuk a közintézményi (társadalombiztosítás, alapítványok, egyetemek stb.), az önkormányzati és a dolgozói (munkás-alkalmazotti) önigazgatási tulajdont. , A közintézmények esetében szükséges lehet, hogy az új tulajdonosok ellenszolgáltatás nélkül jussanak induló vagyonhoz, mellyel ezt követően már önállóan gazdálkodhatnak. Az ebből származó profitot, kamatot vagy járadékot újbóli befektetésre éppúgy felhasználhatják, mint intézményi feladataik teljesítésére. Ez egyben azt is jelenti, hogy csökkenhetnek az állami költségvetés terhei a vagyonnal rendelkező közintézmények finanszírozásában. Az MSZP az Ausztriában kialakult széles körű önkormányzati tulajdont tekinti követhető mintának. Vagyis olyan önkormányzati tulajdonrendszer létrehozására törekszik, melyben a települések önállóan gazdálkodhatnak tulajdonukkal és más tulajdonosokkal azonos jogi helyzetet élveznek. Enél- kül nincs önkormányzat! A dolgozói önkormányzati tulajdon legalkalmasabb formájának a munkás—alkalmazotti részvénytársaságot tartjuk. E forma teszi lehetővé leginkább, hogy a lakosság nagy tömegei váljanak (rész)- tulajdonossá. Tulajdonuk révén pedig gazdaságilag független állampolgárrá, akinek léte nem a hatalomtól függ, hanem szuverén állásfoglalásával maga befolyásolja a hatolom jellegét, az állam intézményeinek személyi összetételét. Korlátozott mértékben az állami tulajdon létjogosultságát sem vonjuk kétségbe. De csak akkor, ha nincs monopolhelyzetben, nem élvez különleges védettséget. Ha ugyanúgy a piaci versenyben kell bizonyítania életképességét, mint bármely más tulajdonformának. A Szocialista Párt nem foglal állást abban, hogy milyen legyen a különböző tulajdonformák aránya. Megítélése szerint ezt a társadalmi akaratnak és a piaci versenynek kell eldöntenie. Nem esett szó a párt föld- tulajdonnal kapcsolatos nézeteiről. Azt (agrárpolitikai el. képzeléseinkkel együtt) a következő alkalommal kívánjuk kifejteni e hasábokon. Dr. Vonyó József, a Szocialista Párt képviselőjelöltje, 3. sz. választókerület
