Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-07 / 65. szám
© Dunántúli napló 1990. március 7., szerda Á taxi naponta háromszáz forintba került Egy fiú a szociális otthonból iPécsett, a Malomvölgyi úti szociális otthon egyik szobájában ülünk egymással szemben. Fehérék a falak, az ágyak is. Rend és tisztaság vesz körül bennünket. A tizenöt éves Fodor Csaba rokkantkocsijával az asztalhoz gurul, rajta könyvek és füzetek. Tanulni tkészült, ebben zavartam meg.- A Nevelési Központ kollégiumába szerettem volna bekerülni, — nem sikerült. De felvetették annak a lehetőségét, hogy próbáljuk meg a szociális otthont. A Malomvölgyi úton éppen abban az időben készült el a mozgáskorlátozottak részére kialakított szárny. Szeptember óta itt lakom. Csaba az otthonban jól érzi magát. Könnyen eljut innen a Nevelésű Központ Gimnáziumába, ahol tanul. Most első osztályos, számítástechnikára specializálódott. — 'Egész kicsi koromban órás szerettem volna lenni. Minden órát szétszedtem, összerakni soha nem tudtam. Még az ismerősök is hoztak rossz óráikat, mert látták mennyire érdekel a szerkezete. Aztán úgy két évvel ezelőtt kaptam ajándékba egy számítógépet, azóta szinte csak ezzel foglalkozom. Órákig képes vagyok előtte ülni. Az egész életemet a négy fal között kell leélnem. A lépcsők miatt nem tudók kiszabadulni közülük. Otthon is, ha kimentem az udvarra, valakinek mindig segítenie kellett, hogy vissza tudjak menni a lakásba. Az iskolában is gondot jelent ez, mert magasak a lépcsőik. Hallottam ugyan, hogy rámpákat csinálnak majd, mert többen is vagyunk, akik csak kocsival tudunk iközelekedni. Egy rökkant bácsitól kaptam egy öreg Velo- rexet, amit most újítanak fel az ATI-nál. Ez április—májusban lesz kész. Csabát az édesanyja és az anyai nagyszülei nevelték. A nagyapja 1980-ban meghalt.- Amíg a nagyapja élt, mindenhova magával vitte Csabát — mondja a nagymama, akivel a város szélén található családi házukban beszélgetünk. - A nyakába vette, úgy vitte az óvodába. A férjem bányász volt, és egész életünkben ezért a kis házért dolgoztunk. Nagyon féltem Csabát, hogy mi lesz vele, ha mi már nem élünk. Ki törődik vele? Intézetbe kerül? Már most is volt szó arról, hogy menjen Budapestre a Marczibányi térre, ott tanulhat is. Végül mégis Pécsen maradhatott. Programozó szeretne lenni, de hát ahhoz, ő is tudja, sokat kell tanulnia. Az általános iskolában jó tanuló volt, most egy kicsit visz- szaesett, de azt a másfél hónapos kiesést amíg nem járhatott iskolába, mert nem volt, aki elvigye, elég nehéz pótolni. — Amikor hazajön hétvégeken, csak mesél és mesél — mondja az édesanyja. — Meg előveszi a számítógépét, amit a SZOV-től és a Kon- zum Rt.-tői kopott ajándékba, és reggeltől estig ott ül előtte. ügyes gyerek. Megtanult könyviből kötni is. A másik szenvedélye az olvasás, .főleg az útleírásokat, és a természettel foglalkozó könyveket bújja. Csaba négyéves koráig semmiben sem különbözött pajtásaitól. Ugyanúgy szaladgált, játszott, mint a többiek. Egy napon azonban lábujjhegyen kezdett járni. Az édesanyja és a nagyszülei egyik orvostól a másikig vitték, mindhiába. Mindenhol azt tanácsolták nekik, tornáztassák a kisfiú lábát, majd megerősödik. Tizenkét évesen még tudott menni. Budapesten azt ajánlották, csináltassanak neki gyógycipőt, de .más azt is javasolta, műtsék meg a lábát és akkor még gyógycipőt sem kell hordania. A műtét azonban nem sikerült. Csaba azóta csak tolókocsival tud közlekedni. — Amikor a '.műtétet követően hazajött, sokat mankóz- tattuk, hogy használja a lábát — mondja a nagymama. — Egyszer azonban elesett, azóta nagyon fél, nem akar menni mankóval. Egy öreg hokedlivel közlekedik a lakásban. összegyűjtöttünk ipénzt és vásároltunk néki egy szobakerékpárt, hogy erősíteni tudja a lábát. Sokat segít Csabáéknak a Vöröskereszt és a Caritas Szolgálat. A szomszédban lakó mérnök, hétvégéken autójával szállítja a szociális otthonból haza Csabát, és hétfőn vissza is viszi. A református egyház is rendszeresen támogatja a családot. Segélyeket kapnak a gyámügyi és az egészségügyi osztálytól, helyzetűik mégsem könnyű. A nagymama nyugdíja 4000 forint, az anya 5100 forintot keres, amihez jön a 2500 forint családi pótlék, az egy főre eső jövedelmük még a létminimumot sem éri el. Igyekeznek takarékosan élni, minden forintot, fillért megfogni. Pihenni, nyaralni egyedül az anya volt, ő is 1976-ban utoljára. A kertben minden megterem, venni kenyeret, tejterméket és húsfélét kell. Csaba után a szociális otthonban eddig 1470 forintot fizettek és az iskolában a menza 400 forintba került. Hogy az áremelések után ez hogyan alakul, még nem tudják. Még akkor is sokkal kevesebbe kerül a tanulás, mintha naponta háromszáz forintért szállítaná a taxi az iskolába . . . Az első időben Csaba nem tudott iskolába menni, mert nem volt, aki elvigye. Most már kialakult egy rendszer. A hét két napján az osztálytársai viszik, más napákon az otthon orvosa és a Caritas Szolgálat képviselői szállítják. Sz. K. fi Rét utcában lei számoltak Mire megy el a lakbér? Tizennégy év alatt több, mint hárommilliót fizettek a PIK-nek A Rét u. 39/1 számú ház keleti homlokzata A lakbérek emelkednek és a bérlakásban élők elégedetlensége egyre nő. Sorra alakulnak a lakásbérlő egyesületek. A családok is gyakrabban teszik fel a kérdést: a lakbér fejében mit kapnak az ingatlan- kezelő vállalatoktól. A legtöbb esetben nem jut semmi az eszükbe. Február elsejétől még kevesebb előnyt élveznek a lakók, hiszen a bérlakásokon belüli javításokhoz nem járul már hozzá az ingatlankezelő vállalat. Gálos Imre, a Rét utca 39/1. szám alatt lakik. Nagy a család, minden fillér számít. 1975- ben költöztek be a Rét utcai lakásba. — A PIK ellen a házunk pert indít, mert az elmúlt tizenöt évben a szerződéiben előírt kötelezettségeiből nem' teljesített semmit — mondja Gálos Imre, — Nem adott még egy villanykörtét sem. Mindent magunk csinálunk meg, kilenc éve házmesterünk sincs. A kukákat is magunk visszük ki és hozzuk be. Ez még nem is baj, de a cseréjükről sem gondoskodnak, pedig már igazán rójuk férne. Már évek óta érik bennem a gondolat, hogy utána kellene nézni, hova megy el a lakbér. A környéken négy hasonló épület van, mint amilyenben Gálos Imréék laknak. Ezeket a házakat 1930 és 1935 között építették. Ebből csak egyet újítottak fel, a Heim Pál utcában, azt is azért, hogy a nagylakásokból több kisebbet alakítsanak ki. A Rét utcában élők az elmúlt év novemberében értesítést kaptak arról, hogy megvásárolhatják a lakást. A ház műszaki állapotát szakemberek mérték fel. Megállapították, hogy az elmaradt felújítások miatt — a házra huszonöt éve ■nem költöttek egy fillért sem - a tetőt újra kell cserepezni, az épület fő statikai pontjai, tartószerkezetei tönkrementek. Ki vállal arra garanciát, mikor válik életveszélyessé a ház. Ki fizeti meg akkor a helyreállítás költségeit? A Rét utcai ház felújítása 12 millió forintba kerülne. — Nagyon felháborított bennünket a novemberi ajánlat. Egy évvel ezelőtt már szerettük volna megvenni a lakást, ugyanis a tömbünkben lévő házak közül akkor kettőt eladtak. Azt a választ kaptuk: erre nincs lehetőség. Fél évvel később háromszoros áron mégis felajánlották megvételre. A telek megosztása a mai napig nem történt meg, ami miatt egy évvel ezelőtt a kérésünket elutasították. Egyébként 1986. óta folyamatban van a télekrendezési eljárás. Az előszerződésben, a PIK semmilyen garanciát nem vállal. Nem tudjuk, hogy mit vásárolunk meg, hiszen a ház valódi állapotát senki nem ismeri. A hózbeliek elkeseredését csak növeli, hogy a lakbérek emelkednek, de ezért semmiféle ellenszolgáltatást nem kapnak. Az esőelvezető csatorna folyik, meg kellene csinálni. Az ablakpárkányokat is le kellene festeni. Egyszer, régen itt is voltak a mesterek, de csak addig mázolták le a párkányt, ameddig a kezük elért. Gálos Imréék fél éve várnak arra, hogy az egyik szobájukban kicseréljék az ablakot. Talán most, hogy a lakásban mindent a lakónak kell kifizetni, sor kerül rá.- A 3. számú házkezelőség- hez tartozunk. Hiába jó a személyes kapcsolatom velük, mégis sokszor hónapokba telik mire elintézek valamit. Mindenért személyesen kell bemenni. Tavaly, októberben a gázbojlerünk csapját kellett kicserélni, ezért háromszor jöttek ki. Először az ellenőr, aki megnézte, hogy valóban az a csap hibósodott-e meg. Aztán a szerelő, aki maga is meggyőződött arról, hogy a csapot ki kell cserélni, aztán elment érte. Ismét visszajött, és tíz perc alatt felszerelte. Ezért a Tüzér utcából háromszor sétáltak el a Rét utcáig, ami legalább két óra üresjáratot jelent. Persze, ez sem ment egyik napról a másikra. Egyszer telefonon bejelentettem a hibát, de azt nem fogadták el, ezért személyesen kimentem a Tüzér utcai házke- zelőségre. Eltelt egy hét, eltelt kettő, a csapot csak nem jöttek el kicserélni. Végül a személyes összeköttetésemet vettem igénybe, felhívtam a hózkezelőség vezetőjét. Még így is csak másfél hónap múlva került fel az új csap a bojlerre. Néhány évvel ezelőtt a fürdőszobában csempéztettünk, hogy a falat ne érje zuhanyozás közben a víz. Rá hamarosan leázott a földszinti lakó, a PIK miatt majdnem összevesztünk velük. Történt ugyanis, hogy az alattunk lévők szóltak, ázik a fürdőszobánál a mennyezetük. Lementünk, megnéztük és kihívtuk a PIK-et, hogy keressék meg a hibát és javítsák ki. Nálunk semmi nem látszott, mert a csempe takarta a vízfoltot. Ki is jöttek és megállapították, hogy nem rendeltetésszerűen használjuk a kádat. Kicseréltették velünk a zuhanyt, szétverték a kádat, de az alattunk lévők továbbra is áztak. Több hónap után végre kiderítették, hogy a fali elzáró csap szivárog, azért áznak az alattunk lakók. Közben teljesen átázott a külső fal. A víz kimosta a tégla közül a maltert, és a vakolat is leesett. A külső falat azóta sem állították helyre. Az egész procedúra 3-4 hónapig tartott. Gálos Imre papíron kiszámította, hogy az eltelt időben mennyit fizettek ki a PIK-nek lakbér címén. 1965-1989. decemberéig több, mint hárommillió forintot. Ebből a házke- zelőség a házfelügyelőnek kifizetett 450 000 forintot, és a világításért, amit 10 darab 60 wattos égő jelent 60 000 forintot. A vállalat tiszta bevétele több mint 2 800 000 forint volt, csak ennél az egy háznál.- Az elmúlt években a PIK mammut vállalattá nőtte ki magát. Sorra építi a házkeze- lőségeket. A Tüzér utcai is csaknem negyvenmillió forintba került - folytatja Gálos Imre. — Felduzzadt az apparátusa. A ráfizetésének egyik legfontosabb oka pont ez a pénzpocsékolás. A lakbérek jelentős része a PIK saját működtetésére megy el. Az is elképzelhető, hogy munkaidőben, gmk-ban végeznek el sok mindent. Túlzott, és feleslegesen sok az adminisztráció. 1964-ben és 1965-ben a 4. számú, házkezelőségnél, ami a Zrínyi Könyvkiadó jelenlegi épületében működött, 7-8 ember dolgozott, és 4 vagy 5 karbantartót foglalkoztattak. - Most meg ... A Pécsi Ingatlankezelő Vállalathoz 28 000 bérlemény tartozik . . . Sz. K. Gálos Imre lakásának újabb felújításra váró fürdőszobája Horváth Barna felvételei Óvodai programok ősztől? Ökumenikus Keresztény Iskola Társaság „ökumenikus, 'keresztény oktatást szeretnénk megvalósítani. Olyat, mely keresztény világnézeti alapon nemzeti és családcentrikus nevelést nyújt, miiköziben különös gondot fordít arra, hagy a gyerekek minél jobban megismerhessék az élő környezetet, s azt védjék is .majd meg. Nem egyházi iskolákra, hanem keresztényre, nem katolikusra, hanem ökumenikusra gondolunk. Nem kívánjuk összemosni a vallásokat, fő célunk, megtanulni és megtanítani egymást tisztelve, ismerve, szeretve élni, s ehhez minden egyházi áldását és támogatósát kérjük.” — Bányainé lurás Gyöngyi leteszi a vaskos paksa- métót, melyből egy-egy mondatot idézett, illetve kiegészítette az ott leírtakat. Kétgyermekes, - gyeden lévő anyuka, aki „civilben" az Iskola Társaság titkára. A két kisfiú az asztal körül futkó rozí.k, megmutatnak egy-egy autót, de aztán hajlanak mamájuk szavára és elvonulnak a gyerek- szol bálba. Az ÖKIT tehát megalakult, s jelenleg a Hunyadi úti MDF székház az irodájuk. De nem MDF-es a társaság, fűzi hozzá gyorsan Jurás Gyöngyi. Az Iskola Társaságukat először a Kolping Egyesületen belül akarták megvalósítani, de később úgy gondolták, önálló jogi személyként lépnek föl, új egyesületet létrehozva, ám a jó kapcsolatot fenntartva Kolping Egyesülettel is. Távlati terveik között szerepel, hogy átfogó, az óvodától az egyetemi kollégiumokig ívelő iskolarendszert építsenek ki. A már vázolt célök mellett fontosnak tartják a tehetséggondozást az anyagi és művelődési hátránnyal birkózó rétegek körében, az országban élő nemzetiségek kulturális örökségének, identitásának őrzését. Első lépésként azt szeretnék elérni, hogy az óvodákban váljon léhetőség keresztény szellemű program bevezetésére. Tárgyaltak a városi tanács művelődési osztályával, akik nem zárkóztak el felvetésük elől, s az erre vállalkozó óvodákban elképzelhetőnek tartják egy keresztény program megvalósítását. Az óvónők közül többen élénken érdeklődtök az újfajta nevelési program iránt, az ÖKIT pedig felkészítésüket egy tanfolyammal kívánja segíteni. A kurzusra nemcsak pécsiek jelentkezhetnek, hanem vidékiek is. Jurás Gyöngyi . úgy tudja, a megyei művelődési osztály is támogatná őket elvileg, a Pedagógiai Intézet pedig anyagi támogatóst is nyújtana a tanfolyamhoz. „Nem egy új diktátumot akarunk erőltetni, számítunk a pedagógusok egyéni alkotókedvére, öntevékenységére. Az alap azonos csak: a keresztény szellemiség, a szeretet, a nemzetiség, a családközpontúság, környezetvédelem" — az ökumenikus Keresztény Iskola Társaság titkára bízik abban, hogy ősztől a szülők már választhatnak, a hagyományos óvodai nevelést vagy a keresztény szellemiségűt jelöli-e meg a jelentkezési lapokon. B. A.
