Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-31 / 87. szám
IO Dunántúli napló 1990. március 31., szombat Mátyás emlékezete Gianno Christoforo Romano: Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló fehérmárvány domborműpár a budapesti Történeti Múzeumban 500 évvel ezelőtt, 1490. április 6-ón iholt meg Becsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás. A törő leverő Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet fia 1443-;ban Kolozsvárott született. Apja még 1456-ban, nándorfehérvári győzelme után elhunyt, bátyját, Lászlót 1457- ben V. László király kivégeztette, a 14 éves Mátyást fogságra vetette. A király halála után, 1458. január 24-én a magyar országgyűlés királlyá választotta az akkor prágai fogságába n ta rtózkod ó, 15 éves ‘Mátyást, az ország legnagyobb birtokosát. E gazdagság és apja híre egyaránt 'hozzájárult megválasztásához. Az új kifiály előtt szinte megoldhatatlan feladatok állták. Az Albert király (1438- 1439) halála utáni belső ,harcokban felbomlott a rend, a királyi birtokok nagy része magánkézre került, külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Koronát, Sopron városát, több nyugat-magyarországi várat Al- ibert özvegye annak idején elzálogosította III. iFrigyes császárnak, aki V. László rokonaként igényt tartott a trónra is. A Felvidék nagy részén oséh huszita zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, és nem ismerték el • ‘Mátyás királyságát. Időközben a törökök 'kiheverték a nándorfehérvári csatavesztést, és újra folytatni akarták északi hódításaikat. A huszita és török veszély számos nagyhatalmú magyar urat a ‘királyi politika támogatására késztetett. Mátyás mellett foglalt állást a pápa és a magyar püspöki kar is. így lásson sikerült 'helyreállítani a rendet és a királyi hatalmat. ‘Mátyás 1459-ben leverte azokat a nagybirtokosokat, akik vele szemben III. Frigyes császárt választották meg. Hosszas harcok után, 1462-ben kiegyezett Jan Gisk- róvál, a felvidéki cseh zsoldosok vezetőjével is. A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a török balkáni térnyerését. 1459-ben II. Meihmed szultán Szerbiát, 1463-ban Boszniát foglalta el. Mátyás azonban — a török főerő elvonulása utón — 1463. őszén vissza tudta foglalni Bosznia északi részét, és az ottani várakat. ‘Mátyás pontosan ‘látta, Ihogy ‘Magyarország katonai ereje arra alkalmatlan, hogy a szultáni főerővel hosszabb 'ideig szembe tudjon szállni (II. Mehme-d évi ‘bevétele több mint kétszerese volt a ‘Mátyás alatt megnövelt magyar királyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett törökellenes hadjáratokat. Fő célja az egyes végvárak védelme volt. Mátyás állította fel ugyanis ■azt a magyar végvárrendszert, amely ‘Mohácsig megvédte az országot. Visszaszerezte a Szent Koronát és Sopront is a császártól. Igaz, ennek fejében el kellett ismernie a Habsburgok örökösödési jogát. ‘Ez viszont lehetővé tette, hogy 1464-ben meg koronáztassa magát, és ezzel megerősítse legitimitását. A koronázás után kormányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és bíróságok működését, és ami még fontosabb, egységes pénzügyigazgatási szervezetet hozott létre, ami megakadályozta a királyi bevételek szétforgácsolódását. A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy állandó ‘hadsereg felállítását, amit viszont foglalkoztatni kellett. A pápa és a császár kérésére 1468-ban háborút indított a ‘huszita cseh király, Podjebrád György eilen. Elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzat, sőt a cseh királyi címet is felvette. A cseh háborút Végül az 1479-ben ratifikált olmützi béke zárta le. Mátyás megtartotta bódításait, és a cseh királyi címet. A császárral is megromlott a viszony. 1485- ‘ben ‘Mátyás elfoglalta Bécset, majd az egész Alsó-Ausztriát, és felvette az osztrák hercegi címet. Ezzel — kisebb területen — létrejött a későbbi osztrák-magyar monarchia előképe, de magyar vezetéssel. A magyar király azonban nem csupán katonai babérokra áhítozott, hanem (jelentős kulturális központot hozott létre Magyarországon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Kőzép-Európában először Mátyás udvarában vert gyökeret. Egykori nevelője, majd főkancellárja, Vitéz János érsek ‘körül is humanista kör alakult. Vitéz unokaöccse volt Janus Pannonius pécsi püspök — különben ‘királyi főkincstar- tó, szlavón ‘bán stb. —, a XV. század legnagyobb latin nyelvű humanista ‘költője. Udvarának dolgozott a természettudás ‘Regiomontanus. ‘Létrehozott továbbá a király a budai váriban egy csodálatosan festett 'kériratokból ól-ló, nagy könyvtárt (Bibliotheca Corvi- niana). 1467-ben egyetem nyílik Pozsonyban. A király építkezései — főként Budán és Visegrádon - részben re- ■neszánsz jellegűek. Joggal tartották kortársai Mátyást az akkori Európa egyik legnagyobb uralkodójának. 1458-tól 1490-ig tartó uralkodása országunk fényes korszaka volt. Haditettei, a központi hatalmat 'megszilárdító ereje, és kultúrateremtő cselekedetei történelmünk legnagyobbjai közé emelik. Dr. Kubinyi András A góbék így választottak* Még egy történést esmé- rek Están bárói — tartotta fel kezét Gerzson foá: Annak -utána, hogy Están bá a sárnak térítette a szó- gábírót, valahogy úgy esett, ‘hogy az uraság minden imián uzsokodott a csordás- val. Meg még azakval es, akik valahol elkottyintották, hogy tetsződött nekik Están tréfája. Annyi sok 'büntetést fizetett már szegény Están bá, hogy majd kimejjedt minden ‘kis vagyonkájábul. Egyre csak törte a fejét, ‘miként szabadíthatna meg az egész vidék a szóga- Ibirótul. A véletlen (hozta eszibe a megoldást: közeledett a kö- vetválasztós ideje. A választás előtt minden nap- bűvös után a kocsmában 'ültek össze a góbék. Fodor- ímerrtás pálinkát illogattak. Az öregebbj-e hatalmas füstfelhőket ibodocított a süveges-pipákból. Sokféle tervet összehardtak a szóga- ‘bíró elvesztésére, de egyik sem vöt ‘jó. imigyen bizonytalankodtak, mígnem eccör- re Están bá mejijíben fel- Ibugyborékolt az öröm, mert megtalálta a megódást. Fel- imozdútt hát a széfkrül: — A szógabirót pedig eltesszük a nyakunkról — mondta egyszerűen. — Nem lehet aztat — vágott szavába elkeseredve ’ Részlet a Székelyek, gébék, mécok című on ek do ta gyűjtemény. bél. Gazsi, a favágó —, bizto sobban ül az a 'helyin, akár a Hargita bütüje. Están bá elébb 'nagy komolyon ráfürkészett Gazsira, majd ha-miskás mosoly röppent az arcára, s meg- juhászította az aggályoskodó kot: — Nekünk bíza, most ugyan könnyen lehet! Elintenünk a szógabíróni, és megkérjük, hogy jelőtesse 'magát követnek a kormány ódalán. De orrul egy szót sem szálunk, hogy mü majd ■reá voksolunlk-é. Csuda látni fogtok, mert megszabadulunk tüle. Majd, mint oki -nagyon is sokat szólott már, leült és csendben illogatott az asz- talvégin. Tervit elfogadták, s a bíróval élükön — Están kivételével, nehogy a szógabíró orrot kapjon - az egész társaság a szógabíróni me- 'ne, aki boldogan jelőtette magát kormánypárti ikövet- mek, ha -már a nép, így ímelleje állott. Annyira biztos vöt a dógában, hogy állásárul es előre lemondott. A nép vélt bizodalma úgy legyezte hiúságát, akár a tömjén az oltáriszentséget. Éjjente már arról álmodott, hogy ü a -követ az országinak díszes házában. A választás napján, rögvest napkelés után azonban összecsoimbolyodott minden: A deputában járt emberek — élükön a bíróval — az ellenpárt zászlaja alatt aprították a lépést. Arcukra röppene a mosoly, akarpus- ikacsőre a virág, rnihánt a vét szógabíró béromlott orcáját megpillantották. A tisztesség azonbanmegkövetelte, hogy -bémenjenek a szógabíróni és szemébe mondják az igazat: Ok bi- za az ellenpártra fognak voksolni! A szógabíró elsőiben moccanóstalanul hallgatta ükét, majd dühödten az asztalra csapott: — ‘Kendtek aztán jói átvertek engem, akar a döglött pipát a palánkon. Mert azt valóban nem mondták, hogy rám es voksolnak kendtek! és én erre ma- gamtul nem jöttem rá! — ‘Nem es lehetett — mormogta a ‘bíró —, mert ez a dolog az Están eszi- bü! futott ki, aki az egész környéken a legokosabb. Imigyen szabadultak ,meg eccerre a szógabirótul es, meg a meg nem voksolt Iképviselőtül es, aki messzi vidékre költözött. Eladta a házát s, hajnaloson indult, még napkelés előtt, hogy senkitől se kelljen elköszönnie. Nagyon szégyenlette ugyanis, hogy a góbék eny- nyire túljártak az eszin. - Megbocsásson az úr - emelte poharát Gerzson bá az idegenre, miközben leste a hatást -, de jó vóna az utolsó vérünkszívó urakot es eíkűdözgélrti valahová ‘nagyon messzire. Disznó jó, 1940. Csernavölgyi Antal Érkeznek a corvinák a külföldi gyűjteményekhez Mór érkeznek az európai és tengerentúli könyvtárakban őrzött corvinák - Mátyás király világhírű könyvtárából fennmaradt kódexek — a ‘Bibliotheca Corvinja na című -kiállításra, amelyet Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából rendeznék -az Országos ‘Széchényi 'Könyvtárban. Közvetlenül a tárlókba -helyezik el a ‘reneszánsz kori kultúra magyarországi emlékeit, mivel április 6-án már megnyitják a tárlatot. A külföldi könyvtárak - amelyek nagy becsiben tartják a birtokukban lévő corvinákat — első ízben teszik lehetővé ezek jelentős részének ‘bemutatását hazánkban - mondotta az ‘MTI munkatársának Karsai Orsolya, a könyvtár kézirattárának vezetője. ‘Harminckilenc külföldi gyűjtemény 78 corvinát bocsát rendelkezésünkre az évfordulóra. A Vatikáni ‘Könyvtárból öt 'kódexet hoznak, ezek közül az egyik a Vatikáni ‘Missale, amely Mátyás hajdani könyvtárának egyik legjelentősebb, legszebb képekkel illusztrált kódexe. Ugyanilyen értékes a másik egyházi vonatkozású kódex, a Vatikáni ‘Breviárium is. Ennek egyik lapján Mátyás királyt ábrázolták. Úgyszintén látható majd Andreas ‘Pannonius kiskódexe, amely a Mátyás királyt ábrázoló 'iniciáléról nevezetes. A brüsszeli 'Királyi Könyvtárból a M-issale Romanum -néven ismert kódexet kölcsönzik a tárlatra. ‘Ezt annak idegén Mária királyné vitte magával Magyarországról, s Németalföldön a kormányzók -erre tették le a hivatali esküt. A Velencéből „hazatérő” egyik kódex szerzője egy olasz -építész. -Mátyás király az ő terveit ‘hasznosítva szándékozott egyetemi központot építeni Budán, valáhol a Vízivárosban. A bécsi Nemzeti Könyvtárból 7 corvinát állítanak ki. -Lengyelországból. a toruni gyűjteményből egy Mátyás királyt és könyvtárát, -Beatrixot és Corvin Jánost dicsőítő kódex várható. A ‘New York-i -Pier- pont Morgan Könyvtárból ígért kódex Livius munkája, az antik római történetíró -műveit Mátyás előszeretettel olvasta. Természetesen a hazánkban őrzött 53 corvinát is előkészítették a kiállításra — mondotta ‘Karsai Orsolya. Konczek József: Kurdics a mennyországban Kurdics egyik reggel a mennyországban egy pádon üldögélt. Erősen tűzött a-nap, ezért lehunyta szemét, majd amikor újra -kinyitotta, a sugárzóan kék égi porta felhőkiből tornyosuló, 'hatalmas Ivei ‘borultak a feje fölé, duzzadt- gömbölyű, robusztus felhőépit- mények, kupolák, csavarvonalú oszlopok, s a messzi távolból tisztán áradt az egyenletes, aranyszínű fény, majd nemsokára felszikrázva egy vakítóan fehér felhő sarkán o nap ‘beúszott valamiféle derűs égi udvariba, jobbról-balról szél feszítette a felhőpalotát, s jól látszott, hogyan ‘nyílik meg fokról fokra, s foszlik széjjel a nagy fal. Egy ‘pillanatra, mint hópely- ihek a vízben, a duzzadt tömeg szélén leszakadó, laza anyag mintha szabályos szerkezetet mutatott volna, óm ‘hamar kiderült, ‘hogy csak ‘káprózat az egész. Elolvadt, felszívódott a kékségben. A felhőfal mégegyszer kltürem- kedett, majd elvékonyodott, s gigantikus fodrai mögött ugyanaz a kékség bukkant elő. ‘Kurdics csak nézte, ‘nézte ezt a csodálatosságot, s érezte, mint züban, úszik, száll valaminek a ‘mélysége felé. De ‘hogy írni lenne az, elképzelni sem bírta. Mint ahogyan azt sem érzékelte, lefelé vagy fölfelé mozog egyáltalán. Szabadon, félelem nélkül ‘hullott, hullott valahová, s olyan hatalmas és szelíd volt a mély. Átengedte ‘magát a súlytalanságnak, s úgy tűnt, ‘hogy minden erőfeszítés nélkül lelhet a központja mindannak, amit lát, érzékel, amit sejthet az elosz-ló felhők 'mögött. Amint a tekintete lejjebb szállt o zöld, ‘barátságos tartományába, meglepődve tapasztalta, hogy irányítani tudja magát, sőt, ’hogy ő maga azonos valamilyen anyagtalan energiával, vagy mivel, s ahhoz, hogy ‘helyzetét változtassa, elégséges a tekintetét elfordítania. „Lelhet, ‘hogy én vagyok az isten?" — gondolta ijedten. Eltűnődött aztán, belenézte magát a kékségbe ismét, majd elsúlyosítotto nézését, hogy megint leszálljon a zöldhöz. IMinlha egy lassan mozgó hajóhintában -lenne, ‘hogy az ‘ég -nem rohont hirtelen a feje fölé, 'hanem lassúdadan, fokozatosan váltott át kékből a zöld, zöldből a ‘kék. ahogyan éppen kívánta. Egyszer csak felfedezte a szíve egyenletes dábbanásoit. „Ezek szerint mégiscsak ember vogyök” — futott át agyán o gondolat, de a játékot‘nem volt kedve abbahagyni. A gyerekdal már ‘jó ideje a fülében motoszkált, hallotta eddig is, csak -nem figyelt rá. ‘Most arra nézett. Az éneklő gyerekek aranysárga csillagvirággal ‘borított bokor mellett álltak, szépen egymás kezét fogva, s -nagy, dús orgonafürtöt lengetve egy ‘kellemes fürdőruhás ifjú női jelenség vezényelte őket. Később a gyerekek a madarakról ‘kérdezgették az ifjú ‘hölgyet, Kurdics pedig örömmel vette tudomásul, (hogy Itt, a mennyországban szép, teljes mondatokban beszélnek az emberek. Szerette volna odanézni magát az óvónéniszerű, kedves jelenség elé, ‘hogy az arcát is megpillanthassa, ám mire eltökélte mogát, amaz ruganyos léptekkel már oda is lépett hozzá: „Nem hideg ez a pad?" Milyen aranyos, gondolta‘Kurdics, csak úgy, ‘közvetlenül -megszólít engem, lehet, hogy mellém fog ülni. ‘Kurdics megköszönte az érdeklődést, majd azt felelte, ‘hogy nem !is vette észre. „Csak -azért, mert így, május első napjaiban még nagyon vigyázni kell az ilyen dolgokkal!" — -mondta hamiskásan mosolyogva a bájos ‘hölgy. ‘Látva, hogy ‘Kurdics a zsebeit tapogatja, kecses mozdulattal átnyújtott neki egy szál cigarettát, felkattintotta a melltartójából előhalászott, györvgyhá ^berakása s öngyújtót is, s amikor Kurdics ‘nagyot szívott az illatos, lágy füstből, könnyed mozdulattal melléült a pádra. Ahogy Kurdics odanézett a ’bokájára, látta, hogy ebben a pillanatban millió virág -nyílik a fűben. „Kér egy kávét?" — kérdezte feléje fordulva a leány, s szépvonalú ‘bokáját -megvillantva már futott is a bokorhoz. A termosz kupakját csavargatva jöttvisz- sza. „Sajnos, tejet ‘nem tudok adni... egyébként nem cukroztam meg. Kér (hozzá -egy édeskét?". Kurdics elhárító mozdulattal egyúttal -meg is köszönte, majd átvette, és a pádra tette a kávét. Mire belekortyolt, a gyönyörű nő már megint nem volt ott. Meg itta a ‘kávét, s a válla ‘fölött hátranézve pillantotta meg az ifjú hölgyet, amint ‘kézenfogva vezet vissza egy gyermeket a rétet szegélyező virágfák alól. Menet -közben lehajolva felemelt mutatóujjal aktatgatta türelmesen, ‘hogy -nem szabad virággal dobálni a járdán sétáló bácsikat. „Akkor -menjünk labdázni!” — -mondta a göndörfiaj-ú gyermek, s már hozta is a nagy, pöttyös labdát. Kurdicsnak kavargóit egy kicsit a feje, mert még mindig érezte az előző éjszaka ‘hatását, de azért kedvtelve nézegette a labdázó párost. Végigsimított a homlokán, s hogy újra rájuk pillantott, a gyermek a csillagvirágos ‘bokor felé futott. ‘Mire a bokor alól előhalászta a l-obdát, az égen újra kisütött a nap. Kurdics lehunyta szemét, arcát sütette a nappal. Később megint beborult egy pillanatra, s amint felnézett, látta, hogy a gyermek megint a bokor alól kanalazza ki a labdát. Akkor a szép óvónéni megfogta, és egy hólószatyor- ,ba rakva felakasztotta egy tulipánfa ágára. A gyermek ágaskodott utána egy ‘ideig. Kurdics odalépett, hogy segítsen neki levenni. A labda olyan forró volt, hogy szinte megégette a kezét. Néhányszor még megpróbálta megérinteni, aztán letett róla. „Kérsz ilyent?" — ‘hallotta a ‘háta mögül. A gyermek állt ott, és valami fellhőszerű anyagból csipegetett. Kurdics -is csípett belőle, de miire bekapta volna, már semmi sem volt az ujjai között. „Onnan ‘hoztam” — mutatott a rét széle felé a gyermek. Kurdics oda nézett. Egy kerékpárra szerelt dobozból sorban csavarodtak elő a fel- Hőcsk-ék. Aki a kereket forgatta, ‘háttal állt, s el-elkap- dosta a hófehér foszlányokat egy-egy kispálcával, majd sorban a gyerekeknek nyújtotta őket. A dobodból a kék égre is szökve úsztak föl a fel- ‘hőcskék ... Odament a kerékpárhoz. Az öregember rámosolygott. Vászonruhát viselt, melléig ért a ‘hófehér szakálla, övébe tűzve egy nagy kapukulcs ragyogott, feje fölött -pedig valami fényes rézkarika -lebegett. „Bocsásson meg, hol vagyunk most? Mi ez a -hely itt...” — szólította meg Kurdics az öreget. „Hol lennénk? -Hát nem látja, hogy a mennyországban?” — kacsintott rá az öregember.
