Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-24 / 80. szám

Dunantoat nooió

1990. március 24., szombat

Kiemelt bérfejlesztés az ÉDÜ alkalmazottainak

Hitét vesztett

emberekkel

biztos az összeomlás

A bizonytalan sorsú Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító Üzemének dolgozói a napokban nyílt levéllel fordultak a vállalat vezetéséhez gondjaikat, problémáikat tolmácsolva. Petíciójukban elsősorban az ÉDU-dolgozók régóta húzódó anyagi nehézségeire, a vállalat felszámolását kővető bizonytalan helyzetükre, az újrakezdést nehezítő ellentmondásokra hívták fel a figyelmet Kérdéseikre zárt belső munkásgyűlésen kapták meg a válaszokat közvetlenül a vállalatvezetéstől.

Az eseményről és a felmerült problémákról a legilletékesebb, Varga Mihály vezér, igazgató a következőképpen tájékoztatta lapunkat:- Az .Ércdúsító üzem esetében hosszú évekre visszavezethetők a most élesen felmerülő bér- és jövedelem problémák, az évi 4-ő százalékos fejlesztések nem jelentettek megoldást. Az idők során gyakorlattá vált politikai színezetű érvelés miatt, amely a vájvégi dolgozók kiemeltségét hirdette, a kialakult olló egyre nagyobbra nyílt a föld alatti, illetve a külszíni dolgozók bérezése között Ha pedig az ÉDÜ ma már a külszíni üzemektől is elmarad ilyen tekintetben, valóban tenni kell valamit, hiszen ez az üzem napjainkig nemzetközileg is meg. állja a helyét, ha a végtermék-előállítás paramétereit nézzük. A rekonstrukciós munkálatok ellenére az ércelőkészítő mégiscsak egy 35 éves üzem, az ebből fokadó hátrányokat szorgalmukkal, képességeikkel 'kompenzálják az ott dolgozók. Nehéz helyzetünk el. lenére sem engedhetjük meg, hogy dolgozóink és családjaik alapvető megélhetési gondokkal küszködjenek, ugyanakkor azonban a mási'k oldalról nekünk is meg van kötve a kezünk, mivel szigorú szabályzók írják glő, hogy felszámolás alatt lévő vállalatok nem hajthatnak végre bérfejlesztést. Csak akkorát, amire saját kereteiken belül teremtik meg a lehetőséget. Számunkra erre az egyetlen mód az ésszerű létszámcsökkentéssel megtakart, tott pénz elosztása. Erre az évre sem terveztünk nagymértékű általános bérfejlesztést, ezzel együtt valószínűleg komoly tehertételt jelent majd a vállalat számára az ÉDO-dol- gozók által kért, a vállalatvezetés és a szakszervezet által megítélt kiemelt bérfejlesztés a legjobban rászorulóknak.

A nyílt levél író) több ízben kifogásolták a kiemelt vállalat. és üzemvezetői prémiumokat. Ezekre így reagált a vezérigazgató:- Elöljáróban csak annyit, hogy a vállalat vezetése minden tekintetben őszinte a dói- gozók felé. Ha bizonyos témákat nem tárunk föl, azt tudatosan, a vállalati kollektíva alopvető érdekeit' sértő hatások kiküszöböléséért tesszük. A vezetői prémium természete, sen nem ilyen 'kategória. A vállalatvezetők élismetese a bányászatban szigorú feltételek, hez van kötve, és az alapbér-: nek maximum 1,3-szorosa lehet. A mérték megállapítása pedig nem a vállalatnál, hanem magasabb szinten történik. Az üzemvezetők premizálására egy a teljesítménnyel, illetve a balesetelhárítás eredményességével arányosan változó rendszert dolgoztunk ki. Az üzemek közötti versenyben az ÉDÜ általában mindig jó helyezést ért el, ennek arányában kapott prémiumot a vezetés és a fizikai állomány egyaránt. Természetesen most, hogy 'kifogást emeltek a dolgozók, a közeljövőben újból átvizsgáljuk az eddigi ösztön, zési rendszert.

Nemcsak az EDO dolgozóit érintő probléma a vállalat felszámolása esetén az urándolgozók bizonytalan jövője.

— Előirányzott terveink teljesítése érdekében idén nem tervezünk tömeges elbocsátást, és amennyiben ilyesmire a jövő évben sor kerül, felelősen szeretnénk gondoskodni minden dolgozónk jövőjéről. Addig azonban, amíg nem tisztázódik végérvényesen a vállalat sorsa, nem lenne semmi értei.' me elkezdeni a valamennyi dolgozóikkal tervezett személy szerinti elbeszélgetéseket. Nem kell már sokat várni, hiszen idén tavasszal döntés születik a MÉV dolgában. A vállalat jövőjével kapcsolatban ért bennünket az a vád, hogy túl optimistán nyilatkozunk. Erre csak azt tudom mondani, hogy másként nem lehet dolgozni, hitét vesztett emberekkel biztos az összeomlás. Természetesen nem üthetünk májusig sem nyugodtan, több intézkedéssel elébe mehetünk dolgozóink bizony- talonságérzetének. Az egyik legfontosabb feladat a vállalkozásokkal kapcsolatos tudatlanság mérsékelése. Ennek érdekében tanfolyamokat tartunk, tájékoztatókat rendezünk dolgozóknak, vezetőknek egyaránt. Az eddigi tapasztalataink szerint hasonlóan fontos, hogy célszerű és ésszerű kapcsolatot építsünk ki a pénzintézetekkel.

Ha időlegesen is, levelük megoldást eredményezett az ÉDO-dolgozók megélhetési gondjaira, a vállalat vezetésétől pedig választ kaphattak a kétes, vitatott kérdésekre. Nem vezet-e azonban egy üzem kedvezményezettsége belfő viszályokhoz a MtM-nélt- A felvetett problémák tömegesen az 1000 főt foglalkoztató ércelőkészítő üzem dől. gozóit érintették, ezért is volt sürgős megnyugtató megoldást találnunk. Bízom dolgozóink következetességében. A bizalmi testületi ülésen a bányaüzemek képviselői Is megértés-1 sei vették tudomásul a felvetéseket, remélem tehát nem illúzió, ha ebben a problémában — sok máshoz hasonlóan — a mindig is létező bányászösszetartás megvalósulását várom.

Kaszás E.

Föld nélkül- A gépesítéshez akarták igénybe venni az újrakezdők vállalkozói kölcsönét?

8. M.: — Igen, de Mohácson, a tanácsnál azt mondták, ha kiközvetítenek, nem íjár vállalkozói. A szakmám szerint, még a traktoros- múlttal biztosan ajánlanának

állást. De én földet szeretnék művelni, méghozzá önállóan.

— Mohácsnál tovább nem mentek a kérésükkel?

P. J.: — A falusi fiatalság ilyen Szempontból hátrányban van. Amikor Pécsen dolgoztam, jobban tudtam a dolgokról. itt falun nincs, aki felvilágosítana a lehetőségekről. Nem jut ei az ember sehova. A helyi önkormányzat, a helyi vezetők úgy vannak, hogy pszt, csönd... Ha valami „titkot” megtudnak, akkor maguk körében terjesztik el. Az ilyen egyszerű emberek, mint mi, sok mindenről nem értesülünk. Nekünk már úgy kell nyomozni, hogy ha valamit ki akarunk sírni vagy követelni.- A gépek mennyire drágák és mi kellene?

B. M.: - Kellene egy nagyobb gép. Az MTZ nyolcvan lóerős, ehelyett százötvenes kellene, mert ezzel lelhet biztonságosan dolgozni. Egy ötvenes MTZ-vel is lehet szántani, de nem mindegy, hogy mit szántunk. A mélységnek kell a lóerő!

— A kölcsönből tudnának venni megfelelő gépet?

B. M.: — Igen, de az is használt lenne.

P. J.: - Arról is szólni kell, hogy itt a faluban több fiatal összeállna. Én megművelném a földjét, ő megjavítaná a gépemet, kalákaalapon, mint a 'házépítésnél. Vagy tíz ilyen fiatal él Palotabozsokon, aki beszállna a földművelésbe.

— Kiszámították, hogy milyen nyereséggel lehet disznót hizlalni, ha a kukorica megterem a bérelt vagy megvett földön?

P. J.: - Természetesen. Persze, mi nemcsak sertésben gondolkodunk, hanem akár átváltunk szarvasjószágra, attól függően, minek van piaca.- A kacsa-, csibeleadás időszakos dolog, pénz viszont nap mint nap kell, a házépítéshez felvett kölcsönt is törleszteni kell.

P. J.: - Igen, nagyon bizonytalan állapot. 'Nekem a bérmunka hoz valamennyit. De a barátaim ki vannak téve annak, ha holnapután azt mondja a Pécsi BOV, hogy nem kell a csirke, teljesen ■munka nélkül maradnak. Ha földhöz jutnánk, lenne egy biztos hátterünk: a megtermelt takarmányhoz hozzá lehetne nyúlni, pénzzé lehetne tenni.- Önök nem szégyellnek parasztnak lenni. Ezt a következtetést vontam le beszélgetésünk közben.

B. M.: - Sőtl Csak adnának földet! Minden a földön múlik. Föld kéne!

L C*. K.

Báling Miklós és felesége Proksza László felvételei

telmében a földtulajdonos tsz- tag kiveheti a földjét a közösből. Van-e ilyen tsz-tag a rokonságukban?

Schmidt Ferenc

Adva van három' baranyai fiatalember: Pencz József, Bó- ling Miklós és Schmidt Ferenc. Sorsuk több ponton azonos. Palotabozsokon élnek, harmincasok, házat építettek, nősek, a feleség a családot látja el a háztáji mellett (hivatalosan tehát htb-k), két-két gyermekük van. A férfiak kipróbálták a várost, szakmát tanultak. Jelenleg a családjuk megélhetését csibézésből, kacsatömésből, sertéshizlalásból, illetve mezőgazdasági bérmunkából biztosítják. Egyetlen vágyuk, az őnállá földművelés, a gazdálkodás.

Ehhez o legtöbb, amijük van: az elhatározás, plusz Pencz Józsefnek egy több éves MTZ traktora felszerelésekkel. Hoay akarat és valóság találkozik-e, az a jövőben dől el. Mindenesetre ők reménykedve küzdenek - a házukból kirakottak, földjüktől megfosztottak nevében.

féléket a 'ház körül megtermelem. Jó, ez plusz munka nekem, több, mint a városinak, aki ledolgozza a nyolc órát és hazamegy.

— Tehát ragaszkodnak a falúhoz, s szeretnének főidet. De hogyan jutnak hozzá?

P. J.: - A feleségem részéről van ilyen rokon, erről az oldalról követelhetnék 'harminc hold földet a hímesházi tsz-től. De én itt, Palotabozsokon kérem a földet.

ö. M.: - Ez nem fog menni!

P. J.: - Szerintem két tsz egymás között cserélhet. Ha Sopronban laknék, akkor is csere jöhetne csak szóiba. 'Hányán vannak az országban, akik az elmúlt ötven évben más vidékre települtek: az Alföldről a Dunántúlra, illetve fordítva.

B. M.: - Én ezt csak úgy tudnám elképzelni, hogy a két 'határos tsz területet cserélne. A sombereki kiadja a harminc holdat itt Palotabozsok- nó) és a hímesházi tsz-től kap helyette a görcsönydobo- ■kai határban.

— A talajelőkészítésnek mi az utolsó időpontja, azaz meddig lehet várni a földkérdés rendezésével?

P. J.: — Ha mi még az idén bármely földből hasznot szeretnénk húzni, akkor március a határidő.

— A gazdálkodásihoz mekkora föld kell? Kiszámították?

6. M.: — Ketten együtt csinálnánk, éhhez hetven hektárnyi föld kellene.

Schmidt Ferenc, beszélgetésünk hallgatag tanúja megszemélyesíti mindazokat a falun élő, földszerető fiatalokat, akiknek véleményét Pencz József és Bállng Miklós előadta.

'Pencz József hat évet Pécsen dolgozott, tanult szakmája melegpadlóburkoló, öt-hat éve magánzó, teherfuvarozó. Traktorral végez mezőgazda- sági bérmunkát.

Schmidt Ferenc géplakatos, Mohácson végzett, maszeknál tanult. Kipróbált egy nagyüzemet, a SCM-et. A Pécsi Mezőgép palotabozsoki üzemét pár hónapja hagyta ott, mert csibézni, kacsázni nem tudott munka mellett, a havi hatezer pedig, .amit a Mezőgéptől vitt haza, kevésnek bizonyult a négytagú, egykere- sős család biztonságos megélhetéséhez.

Báíing Miklós építőipari gépszerelő. A BÉV-nél tanult, Pécsen, 'majd a Tolna Megyei ÁÉV-nél is dolgozott. Tavaly nyárig a sombereki tsz-nél volt traktoros, akkor felmondott, azóta kacsázik.- önök miért ragaszkodnak a földhöz?

P. J.: — Amit még én tudok a régi világból: valamikor a falusi népnek nem kellett elmenni a városba munkát keresni, mert a falu megadta a megélhetést. Most oda jutott a Vidéki ember, 'hogy már nem tud miből megélni. Ennek ellenére mi itt akarunk maradni, a földből akarjuk eltartani a családunkat!

8. M.: — Én falun nőttem fel, nekem a falu mindenem, ismerek itt mindenkit. A városban bekerülök egy panellakásba, ott egyedül vagyok. 'Nem tudok, kivel kapcsolatot teremteni. A 'másik a megélhetés: itt kimegyek a házból, fogók egy kakast, levágom és megfőzöm, a röldségPencz József

P. J.: — Ahogy ma a pártok diktálják az iramot, úgy nem 'juthatnánk földhöz, mert itt minden évszámban, ami szóba kerül, figyelmen kívül maradnak a svábok.

— A németség speciális helyzetben volt?

P. J.: - Igen. A svábot fci- semmizték, kidobták a házából, a földjét elvették. Mindez 1945-től 1947 tavaszáig

B. M.: — A kisgazdák 1947. végi állapotról beszélnek, és az már nekünk, az érintettek utódainak nem jó.

— ‘Az önök rokonságából telepítettek ki embereket?

B. M.: - Hát persze, de sokan vannak itt, akiket csak kiraJctak a házukból, tehát nem lettek kitelepítve. Akik így jártak, meghúzódtak a szomszédban vagy rokonoknál, amíg nem tudtak tenni valamit.

P. J.: - Kártalanítást mi már nem kérünk, nem is ez a gondunk. Most adják meg a fiatalságnak itt faluhelyen a megélhetési lehetőséget.

— Az országgyűlés januári ülésszakán hozott döntés ér-