Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-24 / 80. szám
1990. március 24., szombat Dunántúlt napló 5 sil '■ Marosvásárhely határában magyar újságírók várakoznak a bebocsátásra, a svéd rendszámú Alfa Romeo ablaküvegeit és karosszériáját is összetörték, a csőre töltött géppisztollyal az átjutásra várakozákat figyeli a román katona Marosvásárhely blokád alatt (Folytatás az 1. oldalról) lésünket, akkor folytathatjuk utunkat a városba. Mire megtaláltuk az elfogadható megoldást, jött az újabb replika: csakis külön engedéllyel léphetünk a város területére, azt azonban csak egy később érkező bizottság állíthat ki számunkra. Bizottság ugyan nem jött, óm érkezett két rendőr- járőrkocsi. Ezekután — az őrségben szolgálatot teljesítő magyar nemzetiségű katonáktól hallottuk - kiderült, hogy további újságírók érkezését jelezték a határról, azért állapodtak meg a külön belépési engedélyben. A hír ezúttal igaznak bizonyult. Előbb három olasz újságíró érkezett egy magyar bértaxival, amelyet tüzetes átvizsgálás és egyórás várakoztatás után beengedtek a harckocsik mögé, viszont nem tarthatott velük magyar útlevéllel rendelkező tolmácsnőjük. Ö szolgált azzal a felvilágosítással, hogy Debrecenből két mikrobusszal és két személy- gépkocsival újságírók tartanak Vásárhely felé. Háromnegyed óra múlva a konvoj megérkezett, ám ők sem jártak jobban, mint mi. Sőt a japán operatőrnek kivette kezéből a kamerát az őrség agilis parancsnoka. Hasonló sorsra jutottak a holland, az angol, a '■francia és a svájci kollégák is, akik a vasárnapi választásokra érkeztek hazánkba és a budapesti társaikkal együtt kívántak átrándulni Debrecenből Maros megye székhelyére.- Mi okozta a halálos sérülésekkel végződött összecsapásokat? — kérdeztük az út- őrség parancsnokhelyettesétől. — Kérem, mindennek a magyarországi turisták az okai, akik március 15-én provokálják, sőt tettlegesen bántalmazták az itteni románokat. Kérdem, hallott már maga arról, hogy Budapesten románok halálra vertek egy magyart? No, ugye, hogy nem? Itt pedig ez történt. No és az itteni gőzös fejű magyar vezetők, akarom mondani, magyar nemzetiségű románok, mert ugye ők is románok? Mit is akar Tőkés László, Sütő András, vagy ez a két helyi bérenc, Király Károly és Péter Mihály? Azt kívánják tőlünk, hogy mi tanuljunk meg magyarul, mi, akik itthon vagyunk Romániában ... — Mit hallottak a történtekről, mit tudnak önök itt, az ötkilaméterrel odébb lévő Rózsák terén történtékről? - kérdeztük az útlezáró őrhely mellett lakókat. — Elég ellentmondásos a helyzet. Sokak azt állítják, hogy az egész egy patikában robbant ki, alhol ezúttal kiírták a ayágyszerek magyar neveit, és állítólag arra kérték a román beteget, hogy magyarul kérje a gyógyszerét: Mások az Itteni magyar iskolák visszaállítása miatti elégedetlenségben látják a mozgatórugókat, talán abban van is valami igazság, hogy nem év köziben kellett volna elkezdeni a tanulók anyanyelv szerinti szétválasztását... — Igen, igen - vágott a szóba az őrpanancsnok-helyet- tes. — Mi az, hogy vonuljunk ki mi az orvostudományi egyetemiről és a Bolyai líceumiból? Ki látott már ilyet? ... A tiszt még csak leplezni sem kívánta felindulását, úgy hagyott falképnél bennünket. Az őrségben lévő, magyar anyanyelvű katonákat faggatva hallottuk, akik Aradról, Szatmárnémetiből és a közeli Lúgosról vonultak Kolozsvárra, és hozták őket az ottani munkahelyekről. — Aradon, de Szatmárnémetiben is több tízezer román érkezett a Kárpátokon túlról, akárcsak Marosvásárhelyre. Nekik itt nincsenek gyökereik. Ennek ellenére Ceausescu az ő kezükbe adta a hatalmat. Persze, hogy nem mondanak le róla egykönnyen. Tetézi a bajt, hogy a mostani, választások előtti hónapokban az egyik párt nagyabb rámán alkar lenrti, mint a másik. Közöttük pedig több olyan csoportosulás is van, amelyik egyértelműen nacionalista, soviniszta uszítást kelt az itt élő, jogaikért küzdő magyarok ellen. Még szerencse, hogy a hadseregben más a szellem, no, persze, egy-kót esetet leszámítva. Ugyanis nem tudom, mit várhatunk olyan filmek után, mint amit az előző este láthattunk a televízióban. A harmincnyolc letartóztatott mind magyar nemzetiségű volt, holott előző napon éppen őket verték botokkal, cséphadarók- kal, villákkal felszerelt görgé- nyi parasztok Marosvásárhely főterén. Vajon meddig szólal- haturtk meg ezek után magyarul a hadseregben?... Az interjúsorozatnak a városiból visszaérkezett olasz kollégák vetettek véget azzal, hogy rögtönzött tájékoztatót tartottak a kora délutáni eseményekről. Elmondták: „A főtér borítva van üveg- és cserépdarobakkal, két kiégett busz, több összetört - főleg nyugati rendszámú - személy- gépkocsi látható. A tanács- ház előtt, ahol a különbizottság ülésezik, mintegy háromszáz tüntető gyülekezik, és percről .percre nő a létszámuk. A tömeg magyarellenes jelszavakat, mondatokat kiabál, fekete szegélyű röplapokat szór, amin az áll, hogy „Menjetek, amíg méhettek!”. Az ejtőernyős katonaság kordonnal próbálja távoltartani az épülettől a tüntetőket”. Mintegy igazolásul az olasz újságírók szavainak, elöl bezúzott, összetört, svéd rendszámú kocsit hoztak át a katonai záróvonalon... S mivel elmúlt három óra, egyre több személygépkocsi és munkásokat szállító autóbusz húzott el mellettünk, amikből — Takarodjatok . valamennyien haza! - kiabálások hallatszottak. Fél négykor megszólalt a marosvásárhelyi műtrágyagyár dudája, mi pedig elindultunk, hogy még világosiban elértjük a határt. Manosugrán - alig 20 kilométerre Vásárihelytől — 60-70 férfi gyülekezett, akik fenyegettek bennünket. Ludas, Torda., Kolozsvár csendes volt, Kalotaszegen a kézimunkázó asszonyok tőlünk próbáltaktá- jékozódni. Nem úgy azok a nagyváradi kisiparosok, akik Moldvából jövet Bárvfihunyad melletti vendéglő kentjében mondták el': „A vásárhelyi csata nopján állami buszok jelentek meg Tamási Áron szülőföldjén, Far.kaslakán és Korondon, hogy a fiatal legényeket bevigyék Marosvásárhelyre. Szerencsére a férfiak nem álltak kötélnek. Most nagyon sokan azt állítják, hogy mindezek mögött a Vat- ra Romameasca áll, mi pedig azt mondjuk, hogy ezt még a régi szekusok szítják, hogy össze ug ra ssza na.k be n n ü n két, és elfeledkezzenek róluk. Mit mondjunk? Nem mertünk megszólalni magyarul Moldváiban, jól'ehet nálunk is itt van az autóban a szekerce. Soha nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik... Ez van, uram!”. Borsnál már több mint egy órát kellett .várnunk a vámra. Szerencsére, mert így utolért bennünket a vásárhelyi nemzetközi sajtótábor fele. Jóllehet a magyar újságírók felajánlották: ők kint maradnak, csak a kollégáikat engedjék be átlépőlistával. A megegyezés nem jött létre: így ha háboragva is, a japánok és a hollandok visszaindultak Budapestre. A határállomáson ismét felizzította a kedélyeket, hogy románokat nem engednek át. Köziben a rádióból kiderült, hogy Petre Roman nem hívta Németh Miklóst, sőt ő várta a hívást... Izzottak tehát a kedélyek március 23- án hajnaliban Erdélyben, csak a Maros vize folyt csendesen ... Kapu László Valahol a tank után már kezdődnek Marosvásárhely utcái Läufer László felvételei Ésszerűtlenül magas árak Mibe kerül az albérlet? A lakásárak emelkednek, bérlakás nincs. Sok embernek az egyetlen lakhatási lehetőség az albérlet Az árakat itt alapvetően a kínálat és a kereslet határozza meg, s a bérbeadó emberi tisztességén múlik, hogy miért mennyit kér. Pécsett a Kertvárosban egy 2,5x3,5 méteres bútorozott szobában lökik P. István, A kisméretű szobáért havonta 2100 forintot fizet. A ház tulajdo-í noso bevezettette a gázt a saját lakrészébe, az albérletbe kiadott szobákba nem. A téli hónapókban a fűtéssel, világítással együtt 3100 forintot fizet, nyáron 2165. Tisztálkodni csak egy lavóriban lehet, fürödni csak a munkahelyén tud. A keresete 6200 forint. A meg« éfhetésre 3000-4000 forintja marod, ebből lakásra gyűjteni szinte lehetetlen. P. István magasnak találja ezt az árat, szerinte a 850 forint lenne <i reális albérleti díj. Sók választása nincs, vagy fizet, vagy új (helyet keres magának. Siklásról R. Istvánná keresett meg bennürtket. Négy éve iköltözött albérletbe. 'Az egy- szoba-konyhás, udvari lakásért első két hónapiban 1000 forin-l tot, aztán 1300-at, rá egy évre már havonta 1600 forintot fizetett. Nincs bent a víz. A nagyszoba használhatatlan, mert derékmagasságig vizes a fal, tehetetlen kifűteni. Másfél évvel ezelőtt elkezdett omlani, penészesedni. Az egyik sarokban már leesett a vakolat. Az elmúlt évben R. Istvónnéék felajánlották, hogy 8000 forintért helyrehozzák a rtagyszöbát. A tulajdonos nem fogodta et az ajánlatot. 1989 májusában megszületett a második gyerek. (Most mind a négyen a konyhában laknak: a 7 évesi és a tíz hónapos gyerek, R. Istvánná és az élettórsa. Az albérlet dija februártól 1800 fo-< rintra emelkedett. Az indok: magasóbbák lettek a lakbérek. Ez az albérlet azonban nem összkomfortos. Akkor miért? Próbáltak már segítséget kérni a városi laptól is, de annak az lett a vége» hogy o tulajdonos azonnali hatáUyaf felmondott nekik. A tanácson, is többször jártak, de még átmeneti Idkást sem tudnak kiutalni nekik. 'Egy összkomfortos másfél szóbás lakás 3500 forintos albérleti díját képtelenek kifizetni, s ebben nincs 'benne a lakás rezsije, azzal együtt legalább hétezer forintra 'jön ki a havi díj, ©TP-tör- iesztésük is van, ami több, mint négyeze r forint. R. István- né gyeden van, 3600 forintot kap, az élettársa 5400 forintot keres. A nagymama nem tudja) (befogadni őket, ugyan állandóra nála vannak 'bejelentve, de maga is egy 4x4 méteres szóbáíban lökik. (Egyetlen lehetőségük az építkezés, ha a nagymama kis (házához hozzá! tudnak tolda ni egy szoba- konythds lakrészt. A gyermOkorvosnő és a védőnő sókat segített 'nekik, hogy a Irnrrrrnttt csecsemőt haza- vihessék. Környezettanulmányt írtak (helyzetükről. A tanács is segít, hogy a gondjaik minél előbb megoldódjanak: kamatmentesen kaphatnak kölcsönt, vagy szociálpolitikai kedvezményben részesülhetnek, minderről a márciusi vb-ülés dönt. 'Ehhez már csak egy kérvényt kell írni, és a ház bővítéséhez szükséges tervrajzokat elkészíttetni. Addig mire mindebből valóság lesz, az albérletiben kell maradni. A főbérlő és albérlő körött a viszony megromlott, kérdés, hogy az írásbeli felmondásnak mikor szereznek bírói úton érvényt. R. 'Istvánná és családjának helyzete mégsem ‘kilátástalan, de mi van azókkol, akik nem tudják a magas árakat 'kifizetni, lakásra nincs pénzük, ők 'hava menjenek? Sz. K. Rt. lett a BÉK Az átalakulási törvény lehetőségeit kihasználva egymást követően alakulnak a különféle részvény- társaságok. 'Ezek sorához csatlakozott most o szakma élvonalaiba tartozó Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat is. A pécsiek már koráb- iban sem féltek a változásoktól, az elsők között vezették be, alkalmazták a különféle vállalkozási formákat és nem mondtak le a korszerűsítésekről, a fejlesztésekről sem. Az utóbbiakról azonban az elmúlt hónapokban kiderült: a tervezett beruházásokhoz tőke és társak kellenek. Az épülő Centrum Áruház ABC-rész- legéhez például 200millió forintra van szükség és a nagykereskedelmi tevékenység beindítása is könnyebb másokkal szövetkezve, mint csupán saját erőből. Négy állami vállalat és egy bank részvételével így jött létre az Élelmiszerkereskedeimi Részvénytársaság, továbbá egy nagykereskedelmi kft., melyet a szénbányával, valamint a Törley Pezsgőgyárral közösen alapítottak. Az utóbbi vállalkozás azért is figyelemre méltó, mert olyan lehetőségeket hasznosít, melyekre a korábbi években nemigen volt példa. A bányavállalatnál kihasználatlanná vált épületeket lebontják és ebből az építőanyagból a kereskedelmi vállalat telkén egy 1200 négyzetméteres áruraktárat létesítenek. A részvénytársaságot héttagú igazgatóság és öttagú felügyelő bizottság ' irányítja. Mindkét testületben helyet kapott az alapító, a Baranya Megyei Tanács egy-egy képviselője is. Az Élelmiszerkereskedel- mi Részvénytársaság egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy változtasson korábbi üzletpolitikáján. Ezt úgy kívánják megvalósítani, hogy az egyre elviselhetetlenebbé váló áremelések ellensúlyozására például engedményes vásárokat tartanak. Az erről szóló tárgyalásokat már megkezdték a tej- és húsipar képviselőivel. Ha sikerül megállapodniuk, egyes termékeket 20 szó«, zalékkal olcsóbban árusítanak, míg más élelmiszerekre (több mint harmincféléről van szó) március 5-étől 20—30 százalék engedményt adnak. Ezzel egy időben csökkentik egyes kozmetikai cikkek árát is 30-40 százalékkal. A részvénytársasággá alakulás miatt február végén, március elején 250 boltban kellett rendkívüli leltárt tartaniuk. Ez a vásárlóknak és a dolgozóknak is kellemetlenséget okozott. Az utóbbiakat mindenesetre vigasztalhatta az a tudat, hogy az átalakulást követően hosszú-hosszú idő után végre rendezik a béreket is. F. D.
