Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-19 / 75. szám

1990. március 19., hétfő Dunántúlt napló 7 Magyarország-Egyesült Államok Caligiuri győzelmet remél Hosszú repülőút után szombaton, a déli órák­ban megérkezett Buda­pestre a magyar labdarú­gó-válogatott keddi ellen­fele. az Egyesült Államok csapata. Az amerikaiak csaknem kéthetes európai körutat tesznek, a jövő héten az üllői úti stadion­ban játszanak barátságos mérkőzést, majd március 28-án Berlinben, az NDK ellen lépnek pályára. A vendégek szövetségi kapitánya, Bob Gansler, régi ismerős, hiszen 1979- ben pályaedzőként ott ült a tengerentúli együttes kispadján a Népstadion­ban. A nem éppen labda­rúgásáról nevezetes or­szág válogatottja akkor 2-0-ra győzött, s erre az­óta is szívesen emlékez­nek:- Remélem, futballistá­ink ezen a túrán is sokat tanulnak, és nem vallunk szégyent Olaszországban, a világbajnoki döntőben sem - nyilatkozta a 48 éves szakvezető az MTI munkatársának. - Tu­dom, sokakat meglepett, hogy a CONCACAF-zóná- ból kivívtuk a továbbju­tást, de én végig biztos voltam abban: ott le­szünk a Mondialén. Lab­darúgásunk rengeteget fejlődött az elmúlt évek­ben, s ezt kedden is sze­retnénk bizonyítani. Bob Gansler egy má­sik kérdésre válaszolva el­mondta, hogy Magyaror­szágon született német nemzetiségi családban. Szüleivel 1945-ben hagyta el faluját, s rövid ideig német földön laktak, majd a tengerentúlon teleped­tek le. Az amerikaiak 16 fut­ballistát hoztak Budapest­re, de a kerethez csatla­kozik Chris Sullivan, a Rá­ba ETO játékosa, valamint Vermes Péter, aki tavaly még szintén a győrieknél szerepelt, s az ősszel szer­ződött a holland FC Vo- lendom együtteséhez. Nem először jár Ma­gyarországon a hátvéd Mike Windichmann és a középpályás Eric Eich- mann, ők ugyanis egy ré­gebbi teremtornán már vendégszerepeitek itt.- Ma is játszom terem­pályás csapatokban, a „tető alatt" rendezett mérkőzések rendkívül nép­szerűek az Egyesült Álla­mokban - mondta a 24 éves Windichmann, a vá­logatott csapatkapitánya. - Most azonban, a vb- döntő előtti hónapokban természetesen a szabad­téri felkészülés a fonto­sabb számunkra. A szurkolók bizonyára emlékeznek Paul Caligiuri nevére, a hátvéd szerezte ugyanis azt „történelmi” gólt, amellyel az ameri­kaiak 1-0-ra legyőzték Trinidad és Tobago együt­tesét, s ezzel megváltották belépőjegyüket a Mon- diaaléra.- Legutóbb március 10- én 2-1-re nyertünk a fin­nek ellen, jól ment a já­ték. örülnénk, ha Buda­pesten ugyanúgy folytat­nánk ... Az amerikai válogatott a repülőtérről a Ramada Szállóba hajtatott. A ke­retben több olyan játékos szerepel, akik a szövetség­gel kötöttek szerződést, ezért nem tartoznak egyet­len klubhoz sem, esetük­ben ezért nincsen a követ­kező listán feltüntetve egyesület. Labdarugó IIIO 1. ........................................ ...........'.....—......................—.................- 1-^.................................... * Vi deotan-Waltham-PMSC 1-0 (1-0) Székesfehérvár, 7000 néző. V.: Molnár. Videoton: Petry - Tintár (Takács, a 10. perc­ben), László, Kuttor, Horváth - Máriási, Csucsánszky, Em­mer, Halmai (Quirikó, a 65. percben) - Jónás, Szprecsak. Edző: Mezey György. PMSC: Bodnár - Kónya, Márton, Braun, \Palaczky - Megyeri, Csoboth, Bérczy, Czéh (Gyur- kity, az 59. percben) — Lo­vász, Lehota (Nagy T., a 77. percben). Edző: Garami Jó­zsef. A 34. percben kissé váratla­nul megszerezte a vezetést a fehérvári csapat. A kaputól 25 méterre adogattak a hazai csatárok, a pécsiek békésen szemlélődtek, amikor Jónás visszagurított labdáját Csu­csánszky középről, 20 méterről nagy erővel, laposan a jobb sarokba lőtte... (1-0). Az első félidő elején a lanyha iramban valamivel jobbnak tűnt a PMSC. Úgy láttuk, mintha a pécsiek - érezve fölényüket - nem is akartak ennél többet nyújtani, így nem csoda, hogy feljött a Vidi és a pécsi védelem egy­két kisebb zavarát kihasználva már helyzeteket is teremtett a vendégek kapuja előtt. A gól után kissé kijjebb merészke­dett a PMSC, de ez legfel­jebb arra volt elegendő, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyék a fehérváriak enyhe mezőnyfölé­nyét. Bodnár a gólról nem tehe­tett, s a hátvédek is helyt­álltak, hiszen a gólon kívül a pécsi kapu igazi veszélybe nem került. A középpályáso­kat viszont ezúttal el kell ma­rasztalni: a Videoton akcióit kevéssé sikerült megszűrni, s a támadásokat sem szervezték jól. A csatárok közül egyedül az agilis Gyurkity említhető. A Videotonból Csucsánszky, Máriási és Jónás játszott az átlagnál jobban. Az NB I. további eredmé­nyei : Haladás-Ferencváros 4-0 (2-0), Szombathely, 16 000 né­ző. V.: Kovács I. L. Góllövők: Deéry 3, Schaffer. Csepel-Veszprém 0-0. Cse­pel, 4000 néző. V.: Nagy II. Újpest-Vasas 4-1 (3-0). Új­pest, 10 000 néző. V.: Hart­mann. Góllövők: Zsivóczky 2. Eszenyi 2, ill. Duró (11-esből). Bp. Honvéd—Tatabányai Bá­nyász 0-0. Bozsik-stadion, 4000 néző. V.: Németh L. Békéscsabai Előre Sparta- cus—Rába ETO 1-1 (1-1). Bé­késcsaba, 8000 néző. V.: Storn­ier. Góllövők: Zsinka, ill. Frep- pán. Debrecen-Váci Izzó 0-0. Debrecen, 5000 néző. V. bog­nár.-------------,— « ------------ ­Si ófoki Bányász-MTK-VM 1-1 (0-0). Siófok, 8000 néző. V.: Fekete. Gól lövők: Czigány, illetve Pölöskei. az nb i. állása : 1. Ú. Dózsa 19 14 1 4 31-12 43 2. MTK-VM 19 12 3 4 27-11 30 3. Pécsi MSC 19 10 4 3 27-13 34 4. FTC 19 8 4 7 27-22 28 5. Siófok 19 6 8 5 18-14 24 6. Videoton­Waltham 19 6 8 5 14-17 24 7. Tatabánya 19 8 2 9 12-18 24 8. Bp. Honvéd 19 6 5 8 20-23 23 9. Vasas 19 6 5 8 20-24 23 10. Békéscsaba 19 6 5 8 14-22 23 11. Veszprém 19 4 10 5 13-14 22 12. Debr. VSC 19 5 7 7 13-19 22 13. Hal. VSE 19 5 5 9 24-28 20 14. Váci Izzó 19 3 9 7 14-21 18 15. Rába ETO 19 3 8 8 18-2017 14. Csepel 19 2 10 7 18-28 14 NB I. tartalékbajnokság Videoton-Waltham-PMSC 3-1 (1-1) Székesfehérvár, 400 néző. V.: László. PMSC: Kovacsevics (Bogyay) — Tomka, Pajzs, Lő- rincz, Vókó - Knézics (Báli), Lengyel, Berényi, Jelena — Hánzs, Szabó. Edző: Guzsvány János. A pécsi góllövő: Beré­nyi (11-esből). Jók: Lőrincz, Berényi, Lengyel. A végig mezőnyfölényben játszó hazaiak jól kihasználták helyzeteiket. Garami: Lesz még jobb a PMSC tavasszal Egy gazdag csapat pénzügyei Kevés olyan labdarúgó-pá­lya van Magyarországon, mely megüti az európai mér­cét, a Videotoné — bocsánat, Videoton-Walthamé — ilyen. Kulturált körülmények, esti vi­lágítás, századmásodperces pontosságú óra a computer­vezérlésű eredményjelzőn, és kitűnően előkészített talaj. Apropó, Waltham. A sajtóhelyen a fehérvári kollégákkal beszélgetve, ha­mar kiderült, a Brávácz Ottó vezette fehérvári szakosztály nemigen köti az orrára senki­nek, hogy miből és mennyit fi­zethet) a futballért. Egyetlen adat szivárgott ki, mégpedig, hogy a müncheni székhelyű Waltham elektronikai cég a szakosztály éves költségveté­sének 50 százalékát állja - de, hogy az éves költségvetés mennyi, titok. Mértéktartó becslések sze­rint cirka 50 milliót áldoz évente a labdarúgócsapatra a tévégyár, de ez sem biztos. Lehet, hogy többet, lehet, hogy kevesebbet. (Hasonlítá­sul: a PMSC tavaly 25 millió forintot költött, vagyis a Vi­deoton pénzeinek talán a fe­lét ...) Az sem tisztázódott, mennyi­ért játsszák a fehérváriak mér­kőzéseiket. Igaz, a pécsiekkel ellentétben nem mérkőzésen­kénti fix összegért gyűjtögetik a pontokat, hanem valószínű­leg a Verebes-féle szisztéma szerint (több meccs után, a megfelelő pontszám elérése alapján kasszírozhatnak), de hogy nem a premizálási rend­szer a döntő, azt a Videoton idei, vártnál gyengébb szerep­lése is jelzi. * Gyengébben szerepel a PMSC is, mint az őszi szezon­ban. Az eddigi három mérkő­zésen két pont sikeredett, mel­lette vereség az üllői úton és szombaton Székesfehérváron is. A pécsiek játéka egyik al­kalommal sem emelkedett az átlag fölé, sőt... Nem a küz­deniakarással van a baj, és úgy véljük, nem is az a prob­léma, hogy „valahogy nem jön össze". Megítélésünk sze­rint, sokszor úgy tűnik, hogy nem is az eredményre, hanem a harmadik hely biztos meg­tartására törekednek a pécsi­ek. Kár. Kár, mert a Videoton -Waltham ellen is lett volna esélyük, ha igazán hajtanak. Utóbbi mondatunk persze nem arra céloz, hogy szándékosan lazítottak volna, inkább arra jvonatkozik, hogy több van eb­ben a csapatban, és ezt a já­tékosok is érzik. Azt nem tud­juk ezekután, miért nem pró­bálják bátrabban idegenben is? Garami Józset, a PMSC ed­zőjét kérdeztük tegnap: „Két­ségkívül gyenge mérkőzést vív­tunk Fehérváron, ennek több összetevője is van. Mindenek­előtt megemlíteném, hogy a Videoton széttördelte a játé­kot apróbb szabálytalanságok­kal. Volt időm délelőtt videón újra megnézni a meccset, többször is ígéretes helyzetben akasztották csatárainkat. Nincs igaza annak, aki vé­dekező taktikánknak tulajdo­nítja a két idegenbeli veresé­get. Szerintem az üllői úti vereséghez is hozzájárult, hogy a kelletténél jobban kitámad­tunk .. . A második félidőben Fehér­váron láttam már ígéretes kezdeményezéseket a mieink­től, ám a csatáraink gyengén muzsikáltak. Kemény, küzdelmes meccs volt ez a fehérvári. Kiderült, hogy hiányzik, nagyon hiány­zik két sérült emberünk: Bó­dog és Túri. Sajnos, a Siófok ellen sem játszhatnak még. Mit tervezek most? Nem tu­dom. Engem nagyon megvisel egy-egy vereség. Gondolkozni fogok azon, hogyan játsszunk a Siófok ellen legközelebb. Annyit azért hozzáteszek: nem vagyok elkeseredve, továbbra is bízom abban, hogy a dobo­gón maradunk. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: lesz még jobb a tavaszi idényben is a PMSC játéka. A nyilatkozat tartalma meg­fontolandó. Várjuk a folyta­tást, a tavaszi teljesítményhez képest jobb folytatást a PMSC labdarúgóitól. (pauska-bozsik) „Sok tapasztalat maradt ktootni...” Kézilabdaedzőből állattenyésztő Móró Gábor a játékról és a gazdaságról Pécsi kézilabdapályán ré­gen látott sportemberrel ta­lálkoztunk a közelmúltban a városi sportcsarnokban. A PMSC tizenkét évvel ezelőtt NB l-ben bajnokságot nyert férfi gárdájának volt játé­kosa, majd a piros-feketék­nek több mint fél évtizeden át volt edzőjével hozott ösz- sze bennünket a véletlen. A régen látott sportember pe­dig nem volt más, mint a Pécsi Dózsa, majd a Pécsi Ércbányász és végül a PMSC sportolója, Mérő Gábor. — Hova tűntél el a szur­kolók elől, miután Pécsről az Ózdi Kohászhoz szerződ­tél? - kérdeztük a volt ed­zőtől. — Pécsett kicsit hosszúra sikerült az edzői tevékeny­ségem, így jobbnak láttam az idegen helyen történő megújulást. Ózdra hívtak a Kohászhoz, csakhogy ők mindig is páternoszter vol­tak az NB I. és az NB I. B között. Nekem sem sikerült megállítani a liftet, ugyan­is, mire összeverődött volna egy ütőképes csapat, arra az „erősebbek” mindig meg­találtak közöttük valakit, akire ők okvetlenül számí­tottak. Ózdról pedig nem volt nehéz a csábítás ... — Olyannyira nem, hogy két év után te is áttetted a székhelyedet a Duna-parti városba . .. — Mondhatni, csöbörből- vödörbe. No, nemcsak azért, mert egy ugyancsak alap- tevékenységében, tehát gaz­daságilag is hasonló cipő­ben járó kohászvárosba ke­rültem, de azért is, mivel a két csapat vagy egymást váltva, vagy éppenséggel egymás kezét fogva zuhant ki, vagy kapaszkodtak fel a felsőbb osztályba, Mindezek ellenére voltak szép félévek a Dunaújvárosi Kohásznál is... — lóllehet, kaptál ígérete­ket küllőidről, te mégis ott­hagytad a kézilabdát. — Ez egyik napról a má­sikra történt. Mitagadás, külföldre két helyre is hív­tak, csakhogy az az egy év­tized, amit az NB l-ben a kiesés, majd az NB I. B- ben a visszakerülés belőlem és családomból kivett, egy­öntetű elhatározásra kény- szerített. Felmondtam a Ko­hásznál, eladva pécsi laká­somat Solton vettem egy gazdálkodásra is alkalmas, nagy telekkel rendelkező családi házat és elkezdtem gazdálkodni.- Elég furcsa bogárnak nézhettek akkor téged Sol­ton, ahol nagy múltja van a mezőgazdasági termelés­nek.- Mit mondjak, néha már nemcsak a hátam mögött nevettek, hogy könyvből is­merkedem a csirketenyész­téssel, de többször fülem hallatára is hangot adtak véleményüknek. Szerencsére sikerült megváltoztatnom vé­leményüket. Annyira, hogy amikor már megerősödve és felbátorodva a sertéshizla­láshoz is hozzá fogtam, egyszeriben több ségítőtár- sam is akadt.- Nem bántad meg a já­tékot gazdálkodásra váltani?- Anyagilag semmi esetre sem. Sőt, állítom, hogy job­ban tettem volna, ha már egy évtizeddel előbb szá­nom el magamat a lépésre. Egészen másképpen állna ma a család. Ami pedig a kézilabdát illeti: sajnálom, mert még nagyon sok hasz­nos, használható ismeret, ta­pasztalat maradt bennem. Talán, ha nem mindig egy kiesés ellen küzdő, ha nem mindig más egyesületek pré­dájául szolgáló csapattal tudtam volna együtt dolgoz­ni, még mindig „csak” ed­ző lennék. Véglegesen azért még mindig nem adtam fel. Igaz, ezekután már csak egészen fiatalokkal kezde­nék, akikben még nincs bennük a rossz — legalább­is nekem idegen - beideg­ződés. Akiket én taníthatnék meg a sportág alapmozgá­saira. Nos, velük talán még képes volnék újra kezde­ni... - merengett el Móró Gábor. Kapu László II. negyedévben induló, fenntartási, szolgáltatási tevékenységet végző Tenisz Hullámvölgyben Nehéz elviselni a sikert és a népszerűséget, még nehezebb a vereséget - mondja Szeles Mónika Amit Szeles Mónika tavaly pro­dukált, egyenlő volt a bravúrral. Az ismeretlenség homályából elő­retörni a világranglista hatodik he­lyére és hatból átlag csak egy meccset veszíteni, közben térdre parancsolni a világ legjobbjainak jó részét, nem mindenapos telje­sítmény. Tévedés volt azonban azt remél­ni, hogy a sorozat sohasem szakad meg, hogy Szeles Mónika a jövő­ben csak silkereket ismer. De ta­lán túl gyorsan érkezett el a ve­reségek időszaka, a hullámvölgy, amelyet pályafutása során minden sportolónak nagyon sokszor kell át­vészelnie. És persze mindenkinél másképp jelentkezik. Steffi Graf, például elveszít egy nagy döntőt vagy óvatlanságból megsérül, a ke­vésbé tapasztalt játékosnők viszont rendszerint sorra vesztenek azoktól, akiket tegnap még könnyen vertek. Vajon hogyan látja a krízis nap­jait maga Szeles Mónika? A vá­laszt Bradentomból Szelesék laká­sán kaptuk meg. — Nem vagyok formában, ennyi oz egész. Ez ideig nehezen visel­tem el a sikereket és a túlmérete­zett népszerűséget, most viszont megismertem a vereségek keserű napjait. Mondhatom, ez a nehe­zebb, de végeredményben nem vé­szes. Mert egy biztos: játszani nem felejtettem el — mondja Mónika, aki már a napokban folytatja a sorozatot, ő maga is reméli, hogy ezúttal már győzelmekkel. A kagylót Szeles Károly vette át, oki az idény gyönge kezdetéről a tőle megszokott bőbeszédűséggel szól. — Nagyon is kézenfekvőnek tűnt, hogy Mónikát a télen pihentessük, ö maga is erre hajlott, utólag azonban úgy tűnik, ez a határozat egyfojta tévedés volt. Mónika ki­zökkent a versenyritmusból. Közben megnőtt, már li77 centiméter ma­gas, végtagjai megnyúltak, most került a pubertás legkritikusabb fá­zisába. A növés koordinációs vál­tozásokhoz vezetett, egyszerűen másképp játszik, mások a mozgás- és ütésvonalai, s ezt meg kell szoknia.- Ügy tapasztaltam, csak némi szorongás húzódott meg benne, kü­lönben jól bírja, és ő is azt hiszi, mint én, hogy többet kell játszani, ha pedig az elkövetkező néhány torna nem hoz erősebb javulást, ismét versenyszünetet veszünk és edzéssel készülünk az európai portyára. Szeles Mónika csak néhány na­pot pihent, azonnal edzésbe állt, és már elutazott a lakhelyükhöz kö­zeli Kay Biscaynebe, ahol a héten nagyszabású torna kezdődik. Azt követi majd San Antonio és Tam­pa, az európai rajt pedig május­ban lesz Rómában, és tervben von Hamburgban az NSZK nemzetközi bajnoksága, Roland Garros és Wimbledon. Mónikáért tehát .nem kell retteg­ni, még nagyobb hiba lenne osak néhány vereség után leírni. A hul­lámvölgy velejárója a sportnak, csak egy időszak, amelyet valahogy túl kell élni. RAKTÁRBÁZIS ÜZEMELTETÉSI EGYESÜLÉS keres a működésével kapcsolatos könyvviteli feladatok elvégzésére, irányítására. Alkalmazási feltétel: szakirányú felsőfokú képesítés és gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: személyesen a fenntartási osztályvezetőnél (Pécs, Megyeri út 59.). Telefon: 15-719.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom