Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-10 / 40. szám

1990. február 10., szombat Dunántúli napló 7 Idő, pénz nem számított Czinege-röptetés „Talán Farkas Mihály lehetett volna ilyen, ha van Ideje kifutnia formáját" Czinege Lajos vezérezredes (balról) búcsúzik a repülőié ren - finnországi útja előtt, (archív-felvétel). A Járvány csecsemőket követelt Az Echo-11 a felelős Megérkezett az eredmény Hollandiából is — Nem a Lázárt, a Biszkut, meg a Korom Mihályt kell megkérdezni, hanem bennün­ket. Mi tudjuk, hogy mi folyt itt évtizedekig, imi szenvedtük el elsősorban, és most már nincs mitől félnünk — igazsá­got akarunk! Ezekkel a szavakkal lépett a szobámba a napokban egy férfi, láthatóan izgatottan, fel­háborodva. Nem tudtam mjre vélni feiindultságát, de 'be­szélgetésünk során olyan dol­gok is kiderültek, amelyek bíz­vást érdekelhetik a imár hó­napok óta működő parlamen­ti vizsgálóbizottságot is. Ter­mészetesen a volt honvédelmi miniszter, a volt hadseregtá­bornok, Czinege viselt ügyei­ről van szó. — Tóth Ferenc nyugalma­zott alezredes vagyok, a MN 8300 ibörgöndi alakulatától mentem nyugdíjba, 1984-ben. Utolsó beosztásom fegyverzeti szolgálati főnök volt. Pályafu­tásom alatt sok alakulatnál szolgáltam a repülőknél, ezért a Czinegének a repülőkkel összefüggő dolgait ismerem jól, a többiről csak hallottam, de az is beleillik a képbe. — Nézze, menjünk sorjá­ban. Mit tud? — Először is, a napokban olvastam, hogy Ceausescunak tizenöt repülőgépe volt. Nos, Czinegének se kellett emiatt szégyenkeznie. Milyen gépek álltak rendelkezésére, ha röp­ködni támadt kedve? Volt a kormánynak két TU-134-es re­pülőgépe, ezek 'Ferihegyen ál­lomásoztak, személyzetük ka­tonáikból állt. E gépeket a Grósz-kormány adta csak vissza a Maiév-nék. Ezen kí­vül volt két AN-24-es — ez már honvédelmi 'minisztériumi szolgálatban - huszonnégy személyes repülőgép. Felada­tuk volt, hogy a röuidebb tá­vú, európai utakra vigye a HM tisztjeit. Aztán Budaörsön állomásozott négy darab négy­személyes kis gép, úgyneve­zett belső futárszolgálatra. — Miért úgynevezett? — Azért, mert nemegyszer előfordult, hogy a HM egyes tisztjei — persze, attól függő­en, hogy ki kinek volt a ha­verja - saját céljaikra hasz­nálták föl őket. — Például mire? — Arról például tudok, hogy volt egy ezredes, aki Miskol­con lakott és Pesten szolgált, telefonon felszólt, hogy men­jen érte a gép. 'Nyilván időre akart beérni a munkahelyére. — És mennyibe kerül egy ilyen utazás? — Pontosan nem tudom megmondani, de nehogy azt higgye, csak az üzemanyag, meg a repül őhasz nála t kerül pénzbe. Ha egy ilyen repü­lőgép elszáll, ki keli állnia egy tűzoltóautónak személy­zettel, egy mentőautónak or­vossal, egy üzemanyagkocsi­nak és egy műszaki kocsinak személyzettel. Ezeknek addig nem telik le a szolgálat, amíg a szóban forgó gép vissza nem tér. — Tehát ennyi gépből állta ,,Czinege-légii lotta"? — Szó sincs róla. Ez az elv- társnak kevés volt. Átalakítta­tott két AN—26-os deszant- szállí tógépet is. Mi ezt úgy neveztük, hogy kipárnáztatta. — mit /CICIM U4, l/vy; párnáztatta? — Egyszerűen azt, hogy a szállítógépet átalakíttatta sze­mélyszállításra, foteleket, ka­napékat tetetett a fedélzetre, meg mindent, ami ezzel jár. — Kanapékat? — Valahol csak pihenni is kell, nem? — Tehát ennyi repülőgép állt Czinege rendelkezésére? — 'Igen, ennyi lett volna, ha eszébe nem jut, hogy a re­pülőgépeknek az a szokásuk, hogy repülőtereken szállnak le és föl, az meg nem terem minden bokorban. A próblé- ma áthidalásaképpen 'kettő darab MI-8-as helikoptert is átalakíttatott, kipárnóztatoit, ezek megvannak még. Leg­alábbis 1984-ben még meg voltak. (Időköziben érdeklődtem, és megtudtam, hogy valóban megvannak a helikopterek, a javítóbrigád viszont annakide­jén nemcsak a műszaki álla­potot volt kénytelen ellenőriz­ni, hanem bizonyos hányás­nyomókat kellett eltakarítani­uk a helikopter plüssfotelei mellől.) — Milyen gyakran vette igénybe a miniszter a légi- flotta szolgáltatásait? — Ezt nem tudom megmon­dani, azt hiszem, elég gyak­ran, hiszen köztudott volt ró­la, hogy nagyon szeret va­dászni, gondolom nem sze- mé'yvoaattal utazgatott a helyszínre. Egy konkrét útjáról bizonyítékaim is vannak. — Csak nem Kaszópusztára rándult ki? — Nem egészen. Budapest— Damaszkusz-Aden—Addisz Abeba—Kairó—Budapest volt az útvonal. — Nyilván egy kis géppel, ment ki tárgyalni a fejlődő országok honvédelmi minisz­tereivel, a még hatékonyabb együttműködés végett. — Még tán ez is lehetséges lett volna, de ő egy száz­negyvenhét személyes TU-154- essel utazott és különben is mire kellettek ókkor a vadász­puskák? — Miféle vadászpuskák? — Tudja, ez az út 1979-ben volt, én akkor Is e fegyverzeti szolgálatnál dolgoztam, és megtudtam, hogy Czinege sze­mélyes parancsára tizenöt da­rab puskát vadászpuskávó alakítottak át, távcsöveket meg a Zeiss Művekből hoza­tott hozzájuk. A tizenötből az­tán csak négy került haza, az akkori főnököm meg is kért, ftudjc: mit jelent, ha egy ka­tonától a parancsnoka kér va­lamit), hogy szerezzek neki egyet. Szereztem is, hatezer forintot fizetett ezért a csodá­latos fegyverért. Utánanéztem, akkori áron huszonhatezer fo­rintba került egy ilyen puska. — Tehát feltehető, hogy va­dászni utazott a miniszter elv­. . " feav­tors Atmaoa, _ vert meg elajándékozott. De miért ment olyan óriásgéppel? — Vitte a sleppjét. — Legalábbis kihasználták a gép befogadóképességét. — így is fel lehet fogni, de negyvenöt-ötven embernél több biztosan nem ment vele, sőt, minél kevesebben kísér­ték, annál olcsóbb volt az út. — Miért? — Mit gondol, a vele utazó tisztek talán forintban kapták a napidíjukat? — Tehát dollárnapidijért va- dászgattak. — Tudtak élni, ugye? — Mennyibe kerülhetett ez az út? — Sajnos nem lehet kiszá­mítani, de inkább milliókba, mint százezrekbe. Csináltam néhány számítást. A felszállá­sokhoz tíz tonna üzemanyag kell, a repülési távhoz 56 ton­na, 14 órát töltöttek a leve­gőben, 11 560 kilométert tet­tek meg. Ezek szerint 82 ezer liter üzemanyagot ihasználtak fel. Tudvalevő azonban, hogy a repülésnél nem az üzem­anyag jelenti a költségek na- gyöbbilk részét, mert a mű­szaki költségeken túl amorti­záció, előírt vizsgálatok, kar­bantartás stb.; az idegen or­szágokban komoly pénzeket kell fizetni a leszállásért, a rádióirányításért, a kiszolgálá­sért is. Hogy mennyit, azt nem tudom, de például egy kis, kétüléses gép ötszáz dollárt fizet csők azért, hogy leszáll­hasson Ferihegyen. — Nem beszélve ugye a személyzet munkájáról.' — Igen, ezen az úton tízta­gú személyzet szolgálta a mi­nisztert. Külön kívánsága vo't, hogy ha ő megy valahova, akkor a mindenkori főpilóta is elkísérje, na, nem mintha valami dolga lett volna a pi- lótakabinban, de egy minisz­ternek ugye ez dukál. Emel­lett mégy stewardess kísérte őket, ha megéheznének, meg­szomjaznának a hosszú úton. — Miért mondta el nekem mindezt? — Nézze, én nem tizenegy - mint Bokor Imre a Kiskirá­lyok mundérban szerzője -, ha­nem csak tíz honvédelmi minisz­ter alatt szolgáltam, de még egy 'ilyen basáskodó, mint a Czinege, nem volt. Talán Far­kas Mihály lehetett volna ilyen, ha van ideje kifutnia a formáját. Az nagyon enyhe kifejezés, hogy Czinege szere­tett reprezentálni. Nem repre­zentált, hanem dőzsölt. Ha lá­togatni ment valahová, min­den alakulat már jó előre megkapta a minisztériumból a ifyánsáq listát, hogy Czinege elvtárs mit kíván. Öiyan nem volt, hogy azt ne tudták vol­na beszerezni, akár az ország másik részéből is. Idő, pénz ilyenkor nem számított. Erköl­csileg lezüllesztette a hadse­reget, akik megmaradtak be­csületesnek, azok előbb-utóbb feladtákv yüay helíbetsgcdíelí. _ Mivel lenne elégedett a Czinege-ügy lezárásánál* — Ezt az embert szigorúan meg kell büntetni. Hámort Zoltán Fájdalom és rettegés kísérte azt a járványt, amely a nyár utolsó heteiben végigsöpört az országon. Fájdalom, mert új­szülötteket vesztettünk, és ret­tegés amiatt, hogy mi vár azokra, akik pont ezekben a napokban készülődnek a vi­lágra. Több szülészetet lezár­tak, illetve tilos volt a láto­gatás ott is, ahonnét nem je­lezték megbetegedést. A fo­lyamatos, majd teljes körű fer­tőtlenítés, a 'megelőzést célzó gammo g I obu I i n véd őol tá s a dá - sa mellett igyekeztek miinél előbb megtalálni a kór oko­zóját. A Baranya Megyei Kö­jál viruslaboratóriumóban az eiső vizsgálatók enterovírust mutattak ki. Ezen belül az Echo-ra gyanakodtak, de meg­fellebbezhetetlen véleményre — egy sor idő- és anyagigényes vizsgálat hiányában — nem vállalkoztak. Biztos eredményt januárra ígértek, s most is­mét elmentünk a megyei Kö­jál virológiái osztályára. Dr. Szűcs György, osztályvezető főorvost először az eredmény­ről kérdeztük. * Ma már egyértelmű, hogy az Echo-törzs, 11-es típusa okozta ezt a járványt. Nem­rég érkezett meg Hollandiá­ból az a vizsgálati eredmény, amely megerősítette az Or­szágos Közegészségügyi Inté­zet álláspontját, illetve tisz­tázta, hogy bizonyos részkér­dések miért voltak homályo­sak, vitatottak. Ez a típus ugyanis jócskán eltér az úgy­nevezett prototípus Echo 11- től. Ezért történhetett meg az, hogy míg a prototípus Echo 11-gyei szemben termelt i;m- munsovók alig gátolták ezt a típust, addig a vele szemben termelt, úgynevezett homológ­savók még százezres hígítás­ban is képesek voltak a jár­ványtörzs fékezésére. A Hol­landiába kiküldött négy min­táiból kettő baranyai volt, így tehát egyértelmű, hogy ná­lunk is ez a vírus volt felelős a járványért.- Hol és hogy kezdődik egy kórokozó keresése és miért volt ez ilyen hosszadalmas? — Mikor egy járvány felüti a fejét, a klasszikus szabályok szerint a klinikusok először a járványügyi szakembereket ér­tesítik. Miután kizárják a leg­kézenfekvőbbet, a bakteriális fertőzést - amellyel szemben ugye 'hatásos ellenszerekkel, antibiotikumokkal is rendelke­zünk - folyik tovább a kere­sés, és a következő kóroko­zók sorában — sajnos gyak­ran legutoljára - szoktak ví­rusra gyanakodni. Ennek több oka van. Egyrészt, nagyon egyszerűnek mondható a ma­gyarországi virológiái hálózat, hiszen csak az egyetemi váro­sokban és egy-két nagyobb városban, korlátozott lehető­séggel működnek víruslabora­tóriumok. Másrészt pedig ezt a területet még mindig kicsit misztifikáltam kezeljük. A lényeg az, hogy ebben az esetben gyorsan elkezdődött a virológiái vizsgálat. Szeren­csénk is volt, mert egy érzé­keny szöveten erős szövetkáro­sító képet mutató vírus kez- aett szaporodni, ami lehetővé tette, hogy rövid idő alatt vi­szonylag nagy mennyiségű mintát tudtunk feldolgozni, és a 'klinikusokat, járványügyi szakembsr«ei segítve 24-48- 72 órán belül mondhattuk; hogy vírussal állnak szemben. A gyors növekedés, a szövet- Kaícrá.Ü hatás. a klinikai kép együtt azt sejtette, hogy en- terovírussal, de hogy az is- | mert 72 változat közül konkré­tan melyikkel, azt még nem tudtuk. Azért nem sikerült ezt gyorsan és pontosan meg­mondani, mert ez a hálózat nem rendelkezik 'mindazokkal a tipizáló savókkal, amelyek a meghatározást lehetővé teszik. Amit lőhetett, az OKI is meg­tett, de mivel kiderült, hogy bizonyos savók náluk ,is hiá­nyoznak, ezért kértek nemzet­közi segítséget. Mi is Ameri­kából, a WHO Enterovirus Vi­lágközpontjától kértünk tipi­záló savókat, amelyeket meg is kaptunk október második felében. Ezek birtokában — az OKI eredményeivel egybecsen­gően - mi 'is Echo 11-et tipi­záltunk.- Akkoriban, talán most is sok mindennel összefüggésbe hozták ezt a járványt. Egyesek az AIDS-hez hasonló új vírust, mások Csernobil-utóhatást lát­tak benne. Milyen valóság- alapja van ezeknek a néze­teknek?- Semmilyen.- Mi történhetett volna másként, ha a járvány kezde­tén pontosan meg tudják mon­dani, hogy melyik vírussal ál­lunk szemben?- Akkor is ugyanazt tudtuk volna tenni, mint amit az egészségügy, a jórványügy meg is tett. A szakembere« már a járvány elején észlel­ték, hogy a népességben nincs az az ellenanyag, omi »ezt a törzset közömbösítette volna. Ezért tudott annyira szétfutni, azért érintette nem­csak az újszülötteket, hanem a különböző életkorú embere­ket. Nagy részük tünetmentes vírushordozóként és ürítőként mozgott köztünk. A szülés előtt álló és gyermekógyas édesanyák jelentős része is közéjük tartozott. Konkrétan: a 81 klinikai tüneteket muta­tó, kórházban fekvő betegtől vett vizsgálati anyagból 66 esetben sikerült a vírust kimu­tatni. ötvenöt olyan újszülöt­tet is vizsgáltunk, akik nem mutattak tünetéket, közülük 44- nél találtuk meg ezt a kóroko­zót. A beteg gyermekek édes­anyjánál, a szülészeti osztá­lyokon dolgozók szűrésénél 105 esetben izoláltuk. Nagyon valószínű, hogyha az utcáról behívott emberektől gyűjtöt­tünk volna mintákat, akkor is nagy számban tudtuk volna ezt a vírust Kimutatni. A járvány menete tehát már kezdetben azt sejtette, hogy olyan enterovírussal állunk szemben, amelyik rtcgycn ré­gen cirkulál a populációban, ügyőmiyy viiéiiKeai'K, -mi írt C közelmúltban lezajlott kanya­rójárvány okozója, vagyis, hogy a fogékony egyedeket 100 százalékban képes meg­fertőzni. A különbség az, hogy itt csak az esetek egy részé­hon ‘■~*ltn*ta'k klinikai tü- Den múivit,w- * netek, a felnőttek too»-^e pedig tünetmentes' ürítő volt. Ilyen helyzetben mindazok az intézkedések, amelyek elvár­hatók a járványügytől, és amelyeket meg is tett — izo­lálás, fertőtlenítés, szigorú hi­giénés rendszabályók előírása és betartása, adott egészség- ügyi intézmény, mint első Ibe- tegfelvevő kijelölése stb. — ezek mind elégtelenek ahhoz, hogy a szinte az egész lakos­ságot érintő vírus terjedését meg lehessen akadályozni. Ha viszont ezeket nem tesszük meg, akkor nagyon valószínű, hogy még szélesebb körben, esetleg több halálesetet okoz­va és hosszább ideig tartott volna a járvány. — Ezek szerint felnőtt egy generáció, amelyhez tartozók nem tudtak védettséget sze­rezni, nem volt ellenanyaguk ezzel a típussal szemben? Ez azt is jelenti, hogy a jövőben is számíthatunk a nyáron le­zajlott, járvánnyá nőtt vírus- betegségekre?- Pontosítók. Egyes esetek­ben találtunk ellenanyagot, de ezek nem voltak elegendőek a vírus legyűréséhez. Nyílván azért, mert az Echo-11, amely fertőzött, nagy 'mértékben el­tért az eredeti törzstől. Ezért maradt hatástalan a gaimima- glóbulín preparátumok adása is. Ezeket a ‘készítményeket megelőzésként kapta minden újszülött, abban a reményben, hogy megállíthatjuk, megelőz­hetjük a vírus terjedését. Ma már tudjuk, hogy hiába. Ami­kor kiderült, hogy enterovírus­sal állunk szemben, előre hoztuk a gyermekbénulás el­leni védőoltást — omi ugye szintén egy enterovirus - ab­ból a megfontolásból, hogy ez a vírus képes a tápcsatorná­ból kiszorítani az oda betele­pülő járványtörzset. Természe­tesen ez fordítva is igaz le­het, vagyis ha az Echo 11 je­len van, és utána adjuk az oltóanyagot, akkor ennek ha­tékonysága csökkentett, vagy akadályozott lehet. Ezért most vizsgáljuk a gyermekbénulás elleni védőoltás 'hatékonysá­gát, hiszen nem akarjuk azt, hogy egy Echo-11 járvány után gyermekbénulósos esetek következzenek. Sajnos, nem zárhatjuk ki az újabb járvá­nyok lehetőségét, hiszen ezek­nek a vírusoknak bizonyos cík- litósuk van, s ha a népesség­ben felnő egy olyan nagy szá­mú csoport, amelyhez tartozék egyes vírusokkal nem találkoz­tak, akkor sajnos adott a le­hetőség, hogy egy-egy vírus végigfusson ezen a .népesség- csoporton. Azt biztosan tud­juk, hogy ül Of Echo 11 kö­vetkező években itt nem fog járványt okozni, de az pem'ki­zárt, hogy esetleg egy másik Echo törzs — teljesen más kli­nikai tünetekkel — js!c"ík?z' zen. Tőr» Éva Inkubátorban a csecsemő a Pécsi Szülészeti Klinikán Fotó: Horváth Norbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom