Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-10 / 40. szám
e Dunántúli napló Föld tulajdonosok — döntés előtt Tsz-tagból magángazdálkodó? A többségnek fogytán az ereje, a fiatalok elszakadtak a földtől A bicsérdi tsz eredményei 1989-ben is olyan jók, hogy alig merem leírni: tehenenként 7600 litert meghaladó évi átlagot értek el a tejtermelésben, a cukorrépa 63,3, q a búza 7,2, az árpa 6,1, a szója 3,1 tonnát adott hektáronként. Az egy dolgozóra jutó éves átlagjövedelem meghaladta a 172 000 forintot. A tsz hitelmentesen gazdálkodik, pénzügyileg stabil. A 3260 hektárnyi összes földterületének 15%-a van a tsz-tagok tulajdonában. Bükkösdi lenöt könnyen megtaláltam Bodán. Mondták, o falu legnagyobb házát keressem, el sem lehet téveszteni. A dédszülők által épített ház azért is lett hosszú évekre a tanács és a pártiroda épülete, Bükkösdiék összébbhúzódtak, így aztán a hangszórók közvetlen közelről ontották a szidalmakat a kuló- kokról a kutaknak. Bükkösdi Jenő apját beszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért börtönbe zárták, anyja 1959- ben aláírta a belépést a tsz- be. Az akkor huszonéves fiatalembert erőszakkal hozták vissza a hetvehelyi kőbányából, majd az építőipari vállalattól a tsz-be, mondván, hogyha beadták a sok földet, azt meg is kell művelni. Amikor 1963- ban végül ő is belépett a tsz-be, növendékmarha-gondo- zó lett. Most is, nyugdíj előtt öt évvel — őr a telepen. — Nekem már nem kell az a tizenöt hektár, ami a nevemen van- — mondja Bükkösdi Jenő -, mert hiába van még erőm', ha gépeim, eszközeim már nincsenek. A gyerekeim főfoglalkozásban nem vállalnák a földművelést, tehát gépesíteni kellene, ahhoz viszont kölcsön kéne. De ki mer itt előre tervezni? Ráadásul az sem mindegy, hogy hol ajánlanak területet: a 6-os út és Bodo között jól megközelíthető helyen, vagy az erdő mellett, elhanyagolt részen. Most csők azt mondhatom, hogy egyelőre várni kell a témával. A zóki Gál Józsel öt hektárral rendelkezhet. A szülei vitték be a földet, az ő révükön örökölte a tulajdonjogot. Gál József vagy eladja, vagy bérbe adja a földet, gazdálkodni nem akar. 1952- töl tsz-tag, megjárta a tehenészetet, a növénytermesztést, harminc éve pedig traktoron ül. Fiai szakmát tanultak, földművelők nem akarnak lenni. — Elég volt a földből — mondta szinte egyszerre a férj és a feleség -, örülünk, ha a négyezer négyzetméteres szántót rendben megműveljük, ennyi van a háznál. A bicsérdi Hetes/ János (tsz-tag, esztergályos, 49 éves) közel tizenhárom hektárt örökölt. Álláspontja: Csakis a terület bérbeadása jöhet szóba. „Ezt a tsz-t nem szabad szétzülleszteni, hiszen az ország legjobb szövetkezeteinek egyike. S nem véletlenül lett azzá. A kivett föld az egységet bomlasztaná, az eladás pedig a tagi tulajdonlást mérsékelné." * A majsi tsz-ben tavaly decemberben elkészült az új szarvasmarha-telep, valamint a fejőház. A mostani 5800 liter/ éves tehenenként! tejátlagot pár éven belül feledni szeretnék, hétezer liter kitűzött cél. A beruházás megtérülési ideje így lesz három év. 1989-ben jó volt a kukoricaÉlhet-e az országgyűlés januári ülésszakán módosított földtörvény nyomán kínálkozó lehetőségekkel az a tsz-tag, aki mindeddig járadékot kapott az általa vagy szülei által a közösbe bevitt föld után? A törvény szerint azonnal kiveheti földjét, kiléphet a termelőszövetkezetből (a bevitt földdel azonos értékű földet kell ez esetben kapnia), illetve vételre felajánlhatja a szövetkezetnek vagy továbbra is járadékfizetés ellenében bérbe adhatja a tulajdonában lévő földterületet. De évtizedek múltán mennyire szabad a választás?- öreg létemre mit kínlódjak a földdel - véli a majsi Fenyősi János traktoros. 58 éves, idén nyugdíjba megy. — Megnéztem a vásárban, egy jobb ló hetven-nyolcvanezer forint. Erre nincs pénzem. Gépekre még kevésbé. Fiatalon lehet, hogy másként döntenék. A fiaim nem jönnek vissza: az egyik vegyészmérnök Pesten, a másik vendéglátós Somberekén. Apám föld nélküli napszámosként kapott a földosztáskor kilenc holdat, azt vitte a közösbe. Most már maradjon így, mást nem tehetünk. termés (9,58 tonna/ho), az őszi árpa 5,81 tonnát adott hektáronként, a szója, 2,58 tonnát. A tsz több mint huszonötmillió forint nyereséggel 'zárta az évet. A dolgozók átlagkeresete meghaladta a 120 000 forintot. A szövetkezet termőterületének jó egyharma- da tagi tulajdon. A nyugdíjasokkal együtt több mint hétszáz tagú tsz-ben közel négyszázan kapnak földjáradékot. Horváth Györgyiknél Nagy- nyárádon még megvan a több évtizede nem használt eke, vetőgép. Persze, ezek már használhatatlanok.- Minket arra neveltek, hogy a rozsdás szöget is megőrizzük - magyarázta Horváth Györgyné,' aki férjével együtt tsz-tag lett. S amikor a földnagyságról beszélünk, kiderül, hogy eredetileg 54 hold volt, abból 6 híján mindet elvették, hogy a házukba kétszer költöztek be egyszer amikor örökölték, másodszor akkor, amikor újra megvették, s hogy 1945 előtt még Hoh- mann volt a család neve. — A tulajdonunkban lévő földet el nem adjuk, ki nem vesszük, marad a bérbeadás. A nyáron én is követem a férjem, nyugdíjba megyek. Milliós gépeket mi már nem tudnánk vásárolni, mert hát az árak ilyenek. A majsi Fentős Józselné a növénytermesztésben, férje a tehenészeti telepen dolgozik.'. Fentösné azt mondta nekem, hogy aki — mint ő — harminc évet lehúzott már a mezőgazdaságban, annak elege lesz a földből. Maradjon csak az ő 2,3 hektóra továbbra is a tsz-nél. Említette, a fiának, vegyék ki a földet, de az azt válaszolta: „Isten ments! Annyi lesz az adó, hogy agyonvágják a magángazdálkodót!” Pedig a fiának van traktora, ekéje. De a kert is éppen elég. A Vera lánya? - Varrodában dolgozik, elszakadt már a földtől. Udvar községben lakik Ivik lánosné és anyósa Ivik Ádám- né. Nyugdíjas tsz-tagok, mindketten özvegyek. Már nem is tudják, hogy mennyi föld van a tulajdonukban. Arra emlékeznek, hogy valamikor harminc holdjuk volt, de járadékot kevesebb után kapnak. Ivik Jánosnétól tudtam meg, hogy fia mezőgazdasági technikumot végzett, meg postaiskolát, a kölkédi postahivatalban1 dolgozik. A tv-ben figyelte a parlamenti közvetítést, /amikor a földről volt szó, s arról beszélt anyjának, hogy az apai örökségen, egy holdon, a főállása mellett is dolgozhatna. Udvaron egy másik Ivik családhoz is betértem, mert hallottam hírét, hogy a pajtában traktor áll. — Apóm 79, anyám 75 éves, földművelésre már szóba sem jöhetnek - mondta Ivik Károly, aki az erdészetnél sofőr. — A saját föld húsz hold volt, tizenötöt ebből elvettek, meg a házunkat is. A vöm, Frőhling Ádám a bólyi kombinátnál esztergályos, de szereti a földet is. Még nincs semmi konkrét elhatározásunk. Először az adózási részét kell törvényileg tisztázni a dolgoknak. A nyugdíjig három évem van vissza, ráérünk tehát dönteni. Apiig nem tisztul a kép, addig is elég elfoglaltságot ad a jelenlegi föld meg a ház körül az állatok. Nagynyárádon Kincses lm- réné, a nagynénje után örökölt nyolc-kilenc hektárnyi földet. (Kincses Imréné 1973- tól tsz-tag, a központi irodán könyvelő). A férje tanár, egyik fia orvos, a másik állatorvos. A földet továbbra is benthagyják a tsz-ben, hiszen nem tudnának mit, kezdeni vele. Bükkösdi Jenő háztáji gaxdosága Bodán 1990. február 10., szombat Jt Martfűn 8 ܧ§; Három nemzedék A Finnországot járt magyaroknak egyáltalán nem ismeretlen a Marttiini-tőr. A tőr és a sokféle kés, amelyet Ro- vaniemiben, a finn Lappföldön gyártanak. Kazru Marttiini úrhoz nem puccos titkárnői előszobán keresztül jutunk be, hanem közvetlenül a gyári lépcsőház kiszélesedő folyosójáról. Maga a gyáros nyit ajtót. Dolgozó- szobájában nem gazdag és nem hivalkodó a bútorzat: tárgyalóasztal néhány egyszerű székkel, iratszekrény, íróasztal hintaszékkel, a falon ryijy (a tipikus finn, hosszú szálú, csomózással készült faliszőnyeg) és néhány kép, köztük idősebb férfi festett olaj- portréja. Az emeleti — galé- riaszerűen az üzemcsarnok fölé benyúló - elnök-igazgatói „rezidencia” íróasztalától az egész gyárat látja Marttiini úr. 'Finnországban drága az idő, miután röviden felidéztük egy évvel 'korábbi veszprémi - tüzes -badacsonyi mellett — véletlen megismerkedésünket, „munkához látunk”. „Marttiini úr maga tölti ki' nekünk az óriási termoszba odakészített kávét, és maga kínálja a fekete mellől Finnországban elmaradhatatlan süteményt.- Apám - mutat a falon lévő portréra -, Janne Marttiini kovácsmester volt, és az 1920-as években kaszákat, fejszéket, kovácsolással megmunkált vaseszközöket készített egy észak-finnországi falucska kovácsműhelyében. 1928-ban vállalkozást alapított, és tőröket is kezdett gyártani. Kézzel készített tőrjei iránt egyre nagyobb lett az érdeklődés. Kerékpárral járva árusította.' Alkalmazottainak száma növekedett, és 1940-ben gyárat épített, amely 1944- ben elpusztult, de a háború után újjáépült. A termelési profil később bővült, a cég 1950-'ben másféle fémmegmunkálással is, teherautók, traktorok, utánfutók, fakitermelő munkagépek és szállítóeszközök gyártásával is foglalkozni kezdett. Valamennyi részleg napjainkban L. Marttiini Társulás néven működik, és ugyanazon vezetőség irányítása alá tartozik. A J. Marttiini Tőrgyártó Részvénytársaság továbbra is családi vállalkozás, amelybe ma már a harmadik nemzedék is bekapcsolódott.- Jelenleg száz modellt gyártunk. Fő csoportjaik: a lapp rénszarvaspásztorok használati kései, faragótőrök (köztük leghíresebb az ún. hiúztőr), vadásztőrök, henteskések és a konyhai használatra készülő legkülönbözőbb kések. A Marttiini Oy (= Rt.) tulajdonképpen Finnország legnagyobb tőrgyártó cége. Az éves termelés közel egymillió darab. Naponta négy és fél ezer tőr, kés hagyja el a gyárat. üzleti forgalma 20 millió finn márka, ennek háromnegyede az export részesedése. Termékeiket elsősorban amerikai piacokra, az 'NSZK-ba, Olaszországba, Norvégiába, Nagy-Britanniá'ba, Svédországba, Kanadába és Magyar- országra exportálja. A tájékoztatót lent az üzemcsarnokban folytatjuk.- Jelenleg nyolcvan fő dolgozik a termelésben, 80 százalékuk nő. Az adminisztrációban 15 főt foglalkoztatunk. A tőrök gyártásának folyamata három fő részre osztható. A tokot tisztára cserzett marhabőrből készítik. Először kivágják a tok formáját, azután összeragasztják, varrják, majd elvégzik- a végső simításokat. A nyelet közönséges fadarab megmunkálásával kezdik, először a tőr formájának .megfelelően esztergályoz- zók, ezt követően a tőr fejéhez illesztik a vasalást, a nyelet a pengéhez erősítik, majd végül lakkozzák. Az ügyes kezek és fürge gépek mindezeket előttünk végzik, szívesen megörökítenénk, de Marttiini úr udvariasan int, hagyjuk a fényképezőgépet a tokjában. Utolsó kérdésünk kedves vendéglátónkhoz :- Mikor láthatunk többet Magyarországon az ön késeiből? — Ez nemcsak rajtam múlik. Eddig is sok konyhakést exportáltunk Magyarországra. Ami pedig a jövőt illeti, bízom a pécsi TITÁN-nal, személy szerint Lampek igazgató úrral való jó kapcsolatomban. Remélem, hogy az 1990 első félévre tervezett pécsi látogatásom eredménnyel jár majd! Látogatásunkat a bejárat melletti - utcai árusításra is alkalmas - shopban fejezzük be, ahol képekben és késekben ott látható a gyár törté - n'ete a 20-as évektől napjainkig. — Hogy is hívják a feleségét? - kérdezi végül kedvesen Lauri Marttiini, s máris beül a „vésnök-pultba", és maga gravírozza a mondott nevet Villámgyorsan és gyönyörű betűkkel az ajándéknak szánt gombaszedökésbe. Végh József L. Cs. K. Korszerű nagyüzemi sertéstelep a bicsérdi termelőszövetkezetben Proksza László felvételei
