Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-04 / 34. szám

Készülődés a világkiállításra Intercity, avagy feltámadni készül a vasút A poggyászként- föladoH- zöldségei- 6 órán belül Miskolcon árusiThal-ja a kisl-ermelő A nyugat-európai vasúthá­lózatot ábrázoló térképeken 'néhány éve még Bécs volt a hálózat keleti végpontja, öt­ihat évvel ezelőtt még csak ‘két vonatpár közlekedett, ma ‘már naponta négy állandó és két mentesítő szerelvény rója a kilométereket. A világkiál­lítással és a menetrenddel kapcsolatos változásokról Mé­száros András, a MÁV vezér- igazgatóhelyettese tájékoz­tatta lapunk olvasóit. Az 1990-es menetrend egy kisebb mennyiségi és egy na­gyobb minőségi változást eredményez a vasúti közle­kedésben. A nemzetközi Euro- city rendszerbe kapcsolódva rendszeres mentesítő vonat­párokat indítunk a már meg­lévők mellett. A Lehár- expressz Budapest-Bécs, a 'Liszt Ferenc Budapest—Bécs— F ra n kfu rt-Köln-Dortmund, a mentesítője Budapest és Bécs, míg a Kálmán Imre Siófok— Bécs között szállítaná az uta­sokat egy budapesti vonat- Tésszel. A világkiállításra napi 15- 17 ezer utassal számolunk a ‘két főváros között, egy-egy erősebb napon esetleg 20 ezerrel: Ha az utasok létszá­ma megkívánja, a Budapest— Hegyeshalom közti szakasz forgalma növelhető. Elképzeléseink szerint kora reggeltől késő estig óránként indítanánk a szerelvényeket, illetve a délelőtti és délutáni csúcsidőben félóránként. A menetidő a 140 kilométeres csúcssebességgel két óra len­ne. Ehhez a pálya magyaror­szági szakaszán három helyen kellene módosítani a fektetési viszonyokat, ezáltal lehetővé válna, hogy aránylag hosz- szabb szakaszokon tarthatná a szerelvény ezt a sebességet. Magasabb színvonalú pálya- karbantartást is igényelne a sebesség fokozása, ami egy géplánccal megoldható lenne. Jelentős időcsökkenést ered­ményezne, ha az útlevelek ke­zelése a vonaton történne és nem a határon. Az elmondot­takból kitűnik, 'hogy a világ- kiállítás vasúti forgalmának megszervezése nem jár na­gyon megterhelő kiadásokkal. Az európai menetrendi vá­lasztékban egyre nagyobb szerepet kap az Eurocity rend­szer kibővítése és a ritmikus menetrend kialakítása. Ez azt jelenti, hogy az azonos irány­iba induló vonatok mindig az adott óra adott percében in­dulnának, egy-két vagy több órás különbséggel. Tehát, pél­dául Bécsböl Frankfurtba in­dulna vonat 7.30, 9.30, 11.30- ‘kor és így tovább, kétórás időközökkel. Ezt az elképze­lést szeretnénk hazai viszony­latban is megvalósítani, az utasnak csak az első vonat indulását kéne megjegyeznie, és a szerelvények indulásának időközét. Ebből pontosan tud­ná, mikor indulnak a vonatok. Magyarország sugaras vas­úti hálózattal rendelkezik, szinte minden pálya Buda­pestre fut be, ezért ott átkeli szállni. Ezt szeretnénk meg­szüntetni a távoli országré­szek vasúti összeforró só val. Ennek feltétele, hogy valósul- jón meg a vasúti körgyűrű is, illetve a főváros tömeg- közlekedése is alkalmazkod­jék ehhez. Ha Kelenföldén lenne a metró végállomása és azzal percek alatt a belvá­rosba juthatna az ember, nem kellene az összes vonatnak bemennie a Délibe. Kelen­föld nagy átszálló pályaud­varrá, a belföldi" Intercity (or­szágrészeket összekötő) vona­tok találkozópontjává vál­hatna. Tervezzük, hogy a fő vasúti irányokba megnövelnénk a gyorsvonatok számát a sze­mélyvonatok terhére. A sóik megállás-gyorsítás mind ener­giaveszteség a személyeknél, ezért drágább az üzemelteté­sük is. Ennek ellenére mégis a személyvonati tarifa az ol­csóbb, tehát a drágábbat ad­tuk kevesebbért. Ezt szeret­nénk megszüntetni a jövőben, több gyorsvonat beállításával. Ennek megfelelően kisebb lenne a gyorsvonati pótdi'j is. Gyűjtő- és elosztó vonatokat indítanánk a helyi kisebb for­galmú szárnyakon. Megnőtt az igény a pogy- gyászfeladásra is, nem egy szerelvénynél hiányolják ezt a szolgáltatást az utasok. A ré­gi elhasznált poggyászkocsi­kat felváltanánk újakra. A fent elmondottakat ösz- szevetve megvalósulhatna, hogy a máriagyűdi kistermelő a Pécsett feladott zöldségfé­lét közel hat órán belül a mis­kolci piacon árulja. Hajdú Zs. I megyei napilapok legyenek független, önálló szellemi alkotóműhelyek Szűrös Mátyás a megyei sajtóról A minap Szűrös Mátyás a Magyar Újságíró Szövet­ségben járt, ahol — mint az az MTI-közleményből ki­derült — a magyar sajtó, s ezen belül különösképpen a megyei lapok jelenlegi helyzetéről mondta el véle­ményét. A kissé unalmas parlamenti vita helyett — időnként azon izgult a soros elnök, hogy határozatképte­lenség miatt ne kelljen szü­netet elrendelnie - inkább e fenti témában kérdeztem köztársaságunk ideiglenes elnökét.- Hogy látja ön a me­gyei lapok helyzetét? — 'Az MSZP görcsös tulaj­donosi ragaszkodása a me­gyei lapkiadó vállalatokhoz, s igy közvetve vagy közvet­lenül a megyei lapokhoz is, eléggé áldatlan helyzetet eredményezett. S ebben az sem megoldás, ha ugyanak­kor a párt kinyilatkoztatja: független szellemi műhelyek­nek tekinti a megyei lapo­kat.- Ezt a Dunántúli Napló hosszú hónapok óta elmé­letben és gyakorlatban is megvalósítja. — Vallom, a tulajdonosi jog tisztázásával, a nemzeti médiák sorába kell emelni a megyei lapokat. Hangsú­lyozom, én nem az MSZP ellen beszélek, inkább egy áldatlan helyzet fölszámolá­sa érdekében, s hogy ezt az MSZP tolerálja vagy sem, az más kérdés. Az sem len­ne helyes, ha a megyei ön- kormányzatokhoz csatolnák a lapok irányítói szerepkö­rét, hiszen akkor ezek a párt- marakodások színtereivé válnának, ötévenként vál­tozna a politikai helyzet, változna az irányítás, me­hetne o főszerkesztő, az új­ságíró egy házzal odébb. — Kuratórium, független irányítás. . ■?- Valami hasonló, de mégse az, amit a televízió, a rádió feletti kuratórium jelent 'ma, melynek az ilye­tén felállításával soha nem értettem egyet, s még át­menetileg sem tartottam hasznos intézménynek. De miután nem vagyok szakem­ber, még tanácsot sem tu­dok adni. Mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy létezik egynéhány pártatlan, pártok feletti sajtóirányitási intézmény Nyugat-Európa több országában is. Meg kéne nézni azokat. Hason­lók, mint a mi Alkotmánybí­róságunk a parlament fölött. Nem politikai szempontból nézik a dolgokat, hanem inkább valamiféle erkölcsi, etikái állásfoglalásokkal be­folyásolják a tömegkommu­nikációt, főként a társadal­mat alapvetően érintő 'kér­dések esetén. — Most módosítottuk a sajtótörvényt. . .- Itt és most kellett volna a nemzeti médiákról 'is szót váltani, de nemigen futotta az időből, energiából. Nagy kár. De majd az új tájé­koztatási törvény kézbe veszi e témát. Egyet zárszó­ként hadd mondjak. Az el­mondottak nem jelentik azt. hogy a megyékben a külön­böző pártoknak nem lehet­nek, vagy ne legyenek lap­jaik. Hiszen már vannak is. Így lehet természetesen az MSZP-nek is, de ezek a párt- lapok a párttagoké vagy a szimpaitzánsoké, de semm1 esetre sem a megye egé­széé. S ne is legyen a ma­gát megyeinek nevező lap egyetlen párté se. Legyen az, amit szeretnénk, függet­len, önálló szellemi műhely. Kozma Ferenc Csökkenő szarvas­marha-állomány AZ IDÉN MAR GONDOKAT OKOZHAT Egyelőre sem a belföl­di ellátás, sem az export sem került veszélybe ami­att, hogy a múlt évben tovább csökkent a szarvasmarha-állomány. Ám, az állatlétszám apa­dása az idén már gondo­kat hozhat. Különösen a hústermelésben. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1989. december 31-én 1 millió 598 ezer szarvas- marhát tartottak a gaz­daságok és a kisterme­lők. 92 ezerrel, azaz 5.4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az adatok arra utalnak, hogy már nemcsak a kis­termelők, hanem az álla­mi és a szövetkezeti gaz­daságok állománya is csökkent. Az üzemek ta­valy 15 százalékkal keve­sebb szarvasmarhát gon­doztak, mint a 80-as évek elején. Az állatok létszámának csökkenésé­hez hozzájárul, hogy 1989-ben csaknem 10 ezerrel kevesebb borjú születet, mint 1988-ban. Kedvezőtlen előjel, hogy a szarvasmarhák nagyobb hányadát (62 százalékát) tartó termelőszövetkezetek­ben a szarvasmarha-lét­szám sok év után először esett vissza 1 millió alá. Miért maradt néma a posta? Nincs közük a lehallgatásokhoz Nyilahkozik a Pécsi Távközlési Igazgatóság vezetóje Minden telefonközpontban vannak olyan berendezések, ame- Jyek lehetővé teszik a lehallgatásokat - állította szerkesztősé­günkhöz küldött levelében egy olvasónk, aki egyebek mellett azt is tudni vélte, hogy a posta azért maradt néma a Duna- Gate ügyben, mert valahol maga is „sáros". A gondolat má­sokban is felvetődhet, ezért kerestük fel Tölösi Pétert, a Pécsi Távközlési Igazgatóság vezetőjét, aki a Magyar Posta szétvá­lása előtt is hasonló feladatot látott el, műszaki és jogi kérdésekben egyaránt járatos.- Volt-e valamilyen kapcsolat a távközlés és az elhárítás között?- A fegyveres testületek, így pél­dául a honvédség és a rendőrség is béreltek és ma is bérelnek tő­lünk vonalakat. Hogy milyeneket, és hogy mire használják, arról a táv­közlési vállalat ma sem tudhat töb­bet, mint korábban. Ezek az in­formációk ugyanis államtitoknak számítanak. De egy biztos: sem' a távközlési vállalatnak, sem a jog­elődünknek nem voltak soha olyan eszközei, amelyekkel telefonbeszél­getéseket lehetett volna lehallgat­ni vagy rögzíteni. — Hogyan nyomoznak akkor a té­ves számlák ügyében, vagy a te­lefonbetyárok után? — Számlareklamáció esetén egy megfigyelő készüléket működte­tünk. Ez nem a beszélgetéseket, ha­nem a ki- és bemenő hívásokat rögzíti. Ennek segítségével azt le­het megállapítani, ki volt a hívó állomás, kit hívott, mikor történt, és mennyi ideig tartott a hívás. Ha­sonlóképpen járunk el a zavaróhí­vások esetén is. A postotörvényen kívül egyébként mindenütt be kell tartani a távközlési szabályzat és a kezelési utasítás előírásait is. Ezek meghatározzák például, hogy a telefonközpontokba még az ott dolgozók családtagjai is csak kü­lön engedéllyel léphetnek be. Ha idegen érkezik, vagy például egy iskola tonulóinak üzemlátogatás van, a kezelő köteles eltakarni az éppen folyó telefonbeszélgetéssel kapcsolatos információkat. — Mikor adhatnak ki telefonálás­sal kapcsolatos információkat pél­dául egy hatóságnak? — Akkor, ha erre érvényes bíró­sági végzés van. Az érvényben lévő szabályok szerint ez a rendőrségre éppúgy vonatkozik, mint az adó­hatóságra. A lehallgatásokhoz egyébként semmi szükség telefon- központokra, egy-egy vonalra akár egy bérház lépcsőházóban is rá le­het kapcsolódni, mint ahogy ez pél­dául meg is történt itt Pécsett. Az illetőt a házmester kapta rajta, amikor éppen egy távoli országba telefonált a szomszéd vonalán. Visz- szatérve a tulajdonképpeni kérdés­re: a posta, vagy utóda a távköz­lési vállalat azért maradt néma, mert nincs része a lehallgatások­ban, semmi köze a Duna-Gate bot­rányhoz, a titkosszolgálatokhoz. Ferenczi Demeter Apácák a betegágy mellet Rendi ruhában dolgoznak (Folytatás az 1. oldalról) Hogy miként ‘kerültek a megyei 'kórház geriátriai osz­tályára, arról először dr. Ha­zafi Klára főorvost kérdeztük. — Az osztály létrehozásának pillanatától ‘kezdve alapvető feladatomnak tartóim az idő­sebb korosztály egészségügyi ellátásának im'i'nél humánu­sabb, a sajátságos igények­nek 'megfelelő feltételeit meg­teremteni. Kezdettől egyértel­mű volt, hogy a .'szakmai el­képzeléseink megvalósítása csak a legszélesebb társadal­mi összefogással sikerülhet, a különböző politikai és ideoló­giai megkötöttségeikre való te­kintet nélkül. Egyetértett ez­zel, és támogatott bennünket a Megyei Kórház vezetése és több tanácsi vezető. A 'kato­likus egyház évek óta pozitív attitűddel fordul felénk, kiala­kult köztünk az együttműkö­dés. Három évvel ezelőtt -, ezen együttműködés jegyében — önkéntes segítők jelentkez­tek és vállaltak . rendszeres tevékenységet osztályunkon. Az együttműködés új szaka­szát jelentette, hogy egy mi­nisztériumi pályázat elnyeré­sével lehetőségünk nyílott ápolói szerzetesrend elhelye­zésére. A rend vezetői, képvi­selői megértették és elfogad­ták szakmai elképzeléseinket, mi pedig messzemenően tisz­teletben tartjuk részvételük eszmei hátterét. Kapisztrána és Consoláta nővér a rend feloszlatása után is nővérként dolgozott. Kapisztrána nővér Budapesten, az ORFI-bam, Consoláta nővér pedig Székesfehérváron, a megyei kórház belgyógyásza­tán. Gyors megegyezésük eredményeként 'Kapi'sztrá na nővér a „szóvivő": — Nagy öröm számunkra, hogy újra ‘kezdhetünk, hogy ismét rendi ruhában dolgoz­hatunk. ‘Még csak egy hónap­ja vagyunk itt, de nagyon otthonosan érezzük magunkat. Jálesően tapasztaljuk, hogy a betegek elfogadnak 'bennün­ket, szinte kérdés nélkül megnyílnak előttünk. A nővér­munka társainkkal is nagyon jó a kapcsolatunk. Van köz­tük olyan, akitől kezdetben idegebkezdtem, de nagyon kellemesen csalódtam ‘benne. Mindannyian .igyekeznék kí­mélni bennünket a néhéz munkától, s bár mi nem ebhez vagyunk szokva, jólesik a figyelmességük. A kímélet nyilván a korunknak szólna. Valóiban nem vagyunk már mai gyerekek —, teszi hozzá derűsen —, kevesen marad­tunk, s ez az oka annak, hogy nem tudtunk többen jönni. Ezért a napi feladata­ink mellett most próbáljuk újraszervezni rendünket. Olyan lányok jelentkezésére számí­tunk, alkilk nem kereseti lehe­tőségnek, nem részleges hiva­tásnak, hanem elhivatottság­nak érzik a betegék ápolását. Legalább nyolc általánost végzett lányok jelentkezését várjuk itt, a kórházban, sze­mélyesen, vagy telefonon, a 10-566-os szám, 16-os mellé­kén. A szolgálatra, a rendi életre mi, a szakmai tudni­valókra a kórház tanítja őket. • Reméljük, 'hogy hamarosan többen leszünk. A két apáca együtt dolgo­zik a nővérekkel. Fizetésüket a minisztériumi pályázattal el­nyert összegből kapják. A betegápolás mellett sok időt fordítanak orrai, hogy beszél­gessenek a 'betegékkel1, hogy megismerjék őket, hogy vi­gaszt nyújtsanak nékik. A kö­zös elképzelés szerint ugyan­is nem csőik addig akarnak törődni az idős, magányos, nélkülöző emberekkel, amíg a 'kórházban vannak. Szeretnék otthonukba n 'is felkeresni őiket, hogy lássák sorsuk ala­kulását, s ha szükséges, tá­mogatókat szervezzenek mel­léjük. Egylházi, vagy világi segítséget. Ez nemcsak kari­tatív tevékenység, hanem szakmai program: a kórház ugyanis szeretné biztonság­ban tudni azokat az időse­ket, akiket hazaenged. T. É. vasárnapi 3 Az országban elsükénl Pécsett

Next

/
Oldalképek
Tartalom