Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-25 / 55. szám

Sáros cipővel az Európa Házban? Beszélgetés Trianonról Szemtanú a marosvásárhelyi tantatasekről (Folytatás az I. oldalról.) Míg a csehek például, de a románok is éveken át tu­datosan szerezték meg a nyu­gati hatalmak támogatását, a magyarok nem fordítottak er­re figyelmet. A területveszte­ség pedig felkészületlenül ér­te a magyar politikát, a köz­véleményt. A magyarok nem tudták megtenni azt, amit a franciák tettek Elzász-iLolha- ringiával kapcsolatban: „soha­sem beszélni róla, de min­dig rágondolni". Beszéltek ró­la, miközben elmaradt a hely­zetelemzés, az önértékelés — Illetve csak érzelmi alapon történt meg.- Volt-e titkos záradék a békeszerződésben a kisebbsé­gi magyarságról? — Volt, de nem titkos. A kisebbségvédelmi törvényt ne­hezen Írták alá, a legnehe­zebben Románia — igyekezett kibújni a magyarok és a zsi­dók jogainak biztosítása alól. Mindezt a népszövetség ellen­őrizte, a kisebbségnek pa­nasszal élni joga volt. De a törvény csak írott mafaszt maradt. A második világhá­ború után rosszabb lett a helyzet: semmi ilyen doku­mentumot nem írtaik alá — az ENSZ nem is járhatott el. — Hogyhogy Jaltában nem derült ki: Trianon tévedés volt? — Ott sem az igazságot ke­resték. Ott is nagyhatalmi ér­dekek döntöttek. A győzte­sek azt a rendezési tervet vet­ték elő, amely saját hosszú távú érdekeiknek megfelelt. (Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy ma is sokféle változat lapul a fiákban az európai helyzet megoldására.) Hátrányunkra vált a magya­rokról kialakított ellenségkép is, amelyet még a Habsbur­gok kezdtek meg rajzolni 1849 után, s amelyet tovább épít­gettek a csehek és a romá­nok. Sőt Sztálin is, aki nem engedte meg a magyar légió felállítását. Nem sikerült a ki­ugrás sem: így lettünk ,,az utolsó csatlós". — Foglalkozik-e a mai tudo­mányos, politikai közgondolko­dás a dunai konföderáció ter­vével? — Remélem, nem foglalko­zik. Mert lehetetlen. A Duna- medence országai között olyan nagyok a politikai, gazdasá­gi különbségek, hogy ezek összeillesztése — egy konföde­rációban is akár — lehetetlen. — Tehetnek illúzióink a tria­noni döntés revíziójáról? — Nem lehetnek. Hol lehet­ne felvetni a revíziót? Kinél? Kinek a támogatásával? Re­ményeink arról a demokrati­kus átalakulásról lehetnek, amely megindult a szomszé­dos országokban. Régóta op­timista vagyok, hogy előbb vagy utóbb lépni lehet, de nem a revízióban, hanem az egységes Európa létrejöttének segítésében. Ahol nincsenek határok az áruk, emberek, szellemi termékek előtt, ott nincs nemzetiségi kérdés sem: a franciák és németek közti évszázados ellentétek is Így szűntek meg. Talán a romá­niai forradalom felszínre hoz olyan erőket, amelyek ezt akarják. Nekünk pedig most - amikor nemzetiségi kérdé­sekben visszarendeződés lát­szik most kell nagyon okosaknak lennünk. A kétórás beszélgetés végén a hallgatóság soraiból nem kérdésre, hanem válaszra je­lentkezett egy férfi. ,/Marosvásárhelyről jöttem", mondta, és ismertette az el­múlt hetek eseményeit. A ha­talmi elitet lefejezték, de a Securitate 90 százaléka még megvan — mondta és együttműködik a volt párt­aktivistákkal. Elmondta: Marosvásárhelyen - a de­cember 22-i könyvégetésből ki­mentett titkos statisztika sze­rint - az erőszakos betelepí­tések ellenére még mindig több a magyar, mint a ro­mán. A szemtanú hitelességé­vel idézte fel a február 8., 9., 10-i tüntetéseket a Bolyai Egyetemen, mellett és ellen. Idézett a román jelszavakból: ,,A Dnyesztertől a Tiszáig Ro­mánia — magyarok, pakolja­tok!” „Kétezer éve itt va­gyunk, eltűrtük a betolakodó­kat." Elmondta a vendég, hogy a decemberben magyar­ra átírt helységnévtáblákat sok helyütt visszafestették ro­mán nyelvűre, s hogy az isko­lákban katonatisztek jelentek meg, akik a Magyarország­ról érkezett ajándék könyve­ket kiválogatják: mit szabad olvasni és mit nem. „Romá­nia be akar lépni az Európa Házba, de ilyen sáros cipővel oda nem lehet belépni", mondta a marosvó sárhelyi vendég. Boda helyett Bátaapáti? Bátaapáti, a Tolna megyei kisközség — közel Baranya ha­tárához - szívesen fogadja egy izotóp-temető létesítését határá­ban. Már tavaly nyáron meg­erősítette ezt a szándékát tel­jesen üzleti szándéktól indít­tatva, vagyis ezért cserében elvárja a Paksi Atomerőműtől, hogy az segítse anyagilag a község kulturális, szociális, kommunális terveinek a meg­valósítását. Más országokban, főként Nyugat-Európában ez természetes, vagyis az atom- hulladékot befogadó települést messzemenően támogatja az atomerőmű. így virágoznok fel hátrányos helyzetű kis falucs­kák és új létesítményeik révén jobban élvezik a lakosság bi­zalmát. Krachun Szilárd, a bá­taapáti elöljáróság írezetője magabiztos. Még akkor is, ha tavaly az izotóp-témában össze­hívott falugyűlésre a 300 sza­vazóképes lakos közül alig 100 jött el. A megjelentek viszont nem ellenezték az elöljáróság kezdeményezését. De hangsú­lyozták, hogy csak a teljes környezetvédelmi biztonság mel­lett hojlandók együttműködni a Poksi Atomerőművel. Megbíz­nak az atomerőműben, de flia- guk a lakók is felkérnek füg­getlen, tanácsadó bizottságo­kat, hogy készítsenek egyebek között geológiai, környezetvé­delmi, egészségvédelmi szakvé­leményt. S ha minden véle­mény megnyugtató, állnak elé­be az izotóptemető megépíté­sének. Krachun Szilárd elöljá­ró most az ófalui, a bodai el­lenkezések után is optimista, vagyis hisz a falucska lókéinak pozitív hozzáállásában. Ha kell, persze újobb falugyűlést hív­nak össze, újabb helyi szava­zást tartanak. Az onyaközség, Mőcsény és társközségei nem­igen örülnek a bátaapáti öt­letnek, de a demokrácia és az önállósulás jegyében nem szól­nak bele a bátaapátiak vál­lalkozói és üzleti életébe. Bá­taapáti ófalutól légvonalban alig öt kilométerre tolálható. Cs. J­ÉTmmm ■■ ■ ■ i HttAáftvMIii » ftjfii ***>■ cHfn infÉnviidMiii^ Wmwmwmmm ■ mm WmWBWm W WWM llwlilii lp- :üw m Szovjet pezsgő Magyar­országról Néhány héf alaff­lejátszódik az érési folyamat Teljes kapacitással dolgozik a palackozó gépsor ■■ * -----------------------------------------­M indent betölt a savanykás penész illata. Ez a klasszi­kus borospincék hűvös, levegőjének lehelete. Mindenhol érződik, az irodákban, a folyosókon egyaránt. Az épület alatti mélység rejti a több ezer hektoliteres beton és tölgy­fa hordókat. Az itt dolgozók már megszokták, de az ide­gent egyből magával ragadja ez a varázs. ——* - ..............—— ■" Az országban egyetlen he­lyen, a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinátban gyár- tanok szovjet eljárású pezs­gőt, Trojka fantázianéven.- A Moszkvai Kísérleti Pezsgőgyár folyamatos tank­pezsgő előállítására vonatko­zó eljárását vásároltuk meg 1986-ban — mondja Kindl Jó­zsef, a borászati üzem igaz­gatója. — Az ,,'lgrlsztoe" nevet nem használhattuk, de igye­keztünk olyan elnevezést ta­lálni, amely a hasonlatosságra utal. 'Ezért az oroszok híres 1 hármasfogatát választottuk névadónak. — Igaz az a mondás, hogy. a pezsgő mindig a legrosz- szabb minőségű borból ké­szül?- Van valömi alapja. A pezsgőalapbor általában ala­csony alkoholtartalmú, könnyű, nem fajtajelleges, magas sav­tartalmú, gyöngy-, vagy ezüst- fehérszínű, egyévesnél nem idősebb bor. 'De ezektől a tulajdonságoktól még lehet jó minőségű is.- Hogyan lesz a borból folyamatos eljárású tankpezs­gő?- Sorba kapcsolt, nyomás­álló tartályokban áramlik a bor egy zárt vezetékhálózaton keresztül —, veszi át a szót Csiszár József, a borászati üzem főmérnöke. — Az egy­mást követő edényekben foko­zatosan növekszik a nyomás, közben cukrot és speciális élesztőt adagolunk. Bekövet­kezik a második erjedés, amely során biológiai úton termelt széndioxid és alkohol képződik. Olyan a bor áram­lási sebessége, 'hogy a kelet­kező széndioxid elnyelődik benne. Ezután következik o hűtés, tisztítás, szűrés. Majd likőrözik a bort. A likőr cu­korból, konyakból és érlelt bőiből készült szirup, amely meghatározza a végső termék cukorkategóriáját (édes—szá­raz), és a fajtára jellemző izét, zamatát. A palackozás előtt van még egy steril szű­rés, és néhány hetes pihen­tetés. — Mitől különleges ez az eljárás? — A pezsgő megtartja mind­azokat az előnyös tulajdonsá­gokat, mint a hagyományos — szakaszos - eljárásnál, sőt a gyártás során modellezi az érlelési időszakot és ezáltal magasabb minőségi kategó­riáiba sorolható. Amíg a ha­gyományos pezsgőben néhány éves érlelés után lesz tapasz­talható a 'klasszikus jelleg, addig a szovjet eljárásúnál néhány hét alatt lejátszódik ez a folyamat. 'Megfelelő hőmérsékletre hűtve, kitöltés után megjele­nik a ipöhárban a pezsgőre jellemző gyöngyfüzér. Megíz­lelve szétfut az ember nyel­vén, kellemesen simogatva bu­borékjaival és enyhe fanyar- édes-kesernyés ízharmóniájá­val. Évente 4 millió palackTroj- ka pezsgőt gyártanak a hosz- szúhegyie'k, mintegy 30 ezer hektoliter bor felhasználásá­val. Elsősorban a hazai, illet­ve a szocialista országokba szállítanak belőle. Hajdú Zs. Lesz-e tél tavaszig? Virágoznak a mandulafák, nyili'k a hóvirág, pattanásig feszültek a rügyek a korai vi­rágú diszbokrokon és gyü­mölcsfákon. A szőlőket az at­kaveszélytől féltik a gazdák, a hétvégi házak nyitott ab­lakán - mint megmámoroso­dott vándor — betűz és tán­col a napsugár. Tavasz van, semmi kétség, hiába írunk még februárt. Jó két hónap­pal előbbre jár az időjárás órája, mondta egyik reggel a rádió napi meteorológiai elő­rejelzésében Bártlai Erzsébet orvosmeteorológus. Csak átme­neti sietésről van-e szó, vagy tényleg nem lesz már tava­szig tél — kérdeztük tőle.- Tartósabb hóra és hideg­re nem számíthatunk — vála­szolta Bártfai Erzsébet. Jön ugyan egy rövid időszak, ami­kor a mostaninál hűvösebb, majdnem télies lesz az idő­járásunk, ám ez valószínűleg nem tart sokáig. Az előrejel­zésünk szerint március 10-15. között Várható ez a lehűlés.- Ilyen pontosan be tud­ják határolni?- Ez hozzáveetőleges pon­tosság, vagyis valamivel ko­rábban is elkezdődhet, illetve tovább is tarthat.- Mint szakembernek, mi a véleménye erről a februári tavaszról, mennyire tekinthető rendkívülinek ez a meleg idő­járás?- Félig magánemberként mondom, hogy nem szokat­lan. Azt hiszem, úgy vagyunk egy kicsit az egész téllel„.mint a karácsonnyal: ha nem fe­hér, akkor nem az igazi, vagy­is ha a tél nem folyamato­san kemény, hideg, akkor az sem az. Pedig nálunk soha­sem volt tartósan fogcsikor­gató ez az évszak. Talán azért érezzük rendkívülinek, mert egyik napról a másikra akár 10-12 fokos külörtbségekkel találkozunk, s ezek a váltá­sok rendkívül erősek, szinte durvák.- Mivel magyarázható mindez?- Félmagyarázatként mon­dom, hogy az általános lég­körzéssel. Vannak olyan na­pok, amikor szinte rohannak fölöttünk az időjárási frontok, s vannak, amikor minden csendes. Az a tapasztalat, hogy amikor Európában min­den nyugodt, akkor az óceán fölötti éghajlat változékony és fordítva. De, hogy ez miért pont így van, azt nem tudom.- A tavaszias tél után mi­lyen nyarat prognosztizál?- 'Mondom a következő hó­napokat. Az előrejelzés sze­rint a március átlag fölötti, az április átlagos, a május egy kicsit átlag fölötti hőmér- sékleteű lesz. A június és a július valószínűleg hűvösebb lesz a megszokottnál. Ez áll a féléves előrejelzé­sünkben, de hozzáteszem, hogy ez már hosszú távú előrejel­zésnek számít, ami azt is je­lenti, hogy 50-55 srázalékos biztonsággal nevezhető pon­tosnak. T. É. DIVAT A FÜST Martinai Márton, a gáláns kandúr Márkás macskák Bevallom, fülsértő nyerváko- lásra számitotfam, mindenfe­lé szállIdogáló, szájba jutó, hosszú szőrszálakra, s óvatos ember lévén, készenlétben tar­tottam a kezem is, hogy az első pillanatban befogjam az orrom. De semmi ilyesmi oem ért: se szőr, se szag. Ehelyett Mártonhoz nyílt szerencsém, a szépreményű kandúrhoz, aki szélesen terpeszkedett gazda­asszonya ölében, s bizonyos tekintélyt ruházott rá, hogy 10 hónapos kora ellenére már közel 6 kilós. Martinai Márton — hogy tel­jes nevén nevezzem —, ez a sárgaszemű szépfiú meglehe­tős undorral nézett rám. Ha egyáltalán lehet ilyent mon­dani macskák esetében — még ha azok perzsák is -, az a rossz sejtés kerengett ben­nem, hogy Márton azt érez­teti velem: möjd amikor ér­tem kínálnák kétezer nyugat­német márkát, vagy hat-hét­ezer sefviIIinget, esetleg gyen­gén pengő százezer forintot, akkor „tárgyalhatunk" éppen­séggel arról is, hogy megsi­mogassam pompás szinű, sű­rű bundáját. Ami egyébként meglehetősen ritka színű: fe­ketefüst. Divatszin, mint hal­lom. Martinai Márton most amúgy is közömbös a világ egyéb dolgaival szemben. Ki­állításra készül, s ennek je­gyében elnéző jóindulattal hagyja, hogy gazdaasszonya, dr. Németh Árpádné gonddal fésülgesse bundáját, ami el­tarthat akár másfél óráig is. A kiállítás döntő nap lesz Martinai Márton életében: ha ugyanis egy kandúr évenként legalább egy kiállításon nem kapja meg a kitüntető minő­sítést, akkor utódai hiába várnak a „kutyabőrre"! En­nek pedig nem csak kékvér- vonzata van, de — már ami a macskapiacot illeti - anya­gi következményei is. Ilyen szoros a kapcsolat - gondol­ták volna? - a kutyaibőr és a macskák között. (Hamarosan Pécsett is lesz kiállítás: nem­zetközi szintű rendezvény, áp­rilis 21-22-én, a HEMO-ban.)- Ma már az emberek nem vesznek macskát Magyarorszá­gon — panaszolja dr. Németh Árpádné. — Húsevő ... Kül­földön pedig egyszerűen ki vagyunk szolgáltatva a ke­reskedőknek. Az utóbbi évek­ben ezrével hurcolták ki — főleg Olaszországba - macs­káikat, nevetséges áron vásá­rolták fel az ottani közvetí­tők. Mindenki azt hitte, hogy majd nagy üzletet csinál ...- De hiszen ön is évek óta és kitartóan foglalkozik per­zsamacskák tenyésztésével. Ha se itt, se kint nem üzlet, miért?- Olyan ez, mint o kártya- szenvedély. Ha egy nőstény­tulajdonos meglát valamelyik kiállításon egy „szuperkan­dúrt", nem tud neki ellen­állni, mert azt hiszi, hogy ettől a pártól születik meg majd a csoda. Ez a várako­zás azortban szlínte .mindig hiábavalónak minősül. Én mindenesetre büszke vagyok arra, hogy négyévi keserves munka árán nekem sikerült egyedül Magyarországon kite­nyészteni egy tökéletes, hibát­lan kékfüst perzsát, ö volt Nicky, most már külföldön van. Martinai Márton bezzeg fü­tyül a pénzre, a kiadásokra, a macskapiacra, az adóalap­ból le nem vortható kiadások­ra, az egyéb ilyen földi és hívságos dolgokra: pihal Van­nak itt fontosabb dolgok is. Például mintha egy kicsit hosszú lenne az orra. iMós szóval nem eléggé nyomott — remélem, nem sértem meg ez­zel egy életre. És a szeme is lehetne sárgább! Ezék már fontos dolgok! Lehet, hogy ezért is tüské­sebb máma a hangulata — pedig gazdaasszonya meleg­szívűnek és gálánsnak (még ez is!) nevezte —, minden­esetre annyira pimaszul ke­resztülnézett rajtam, hogy sietve elköszöntem. Illedelme­sen persze, mert azért én is vagyok valaki. Ámbár, ahogy így visszaemlékezem, búcsúz- tomiban miintsa egy kicsit'meg­hajoltam volna ... Mészáros A. vasárnapi 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom