Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-17 / 47. szám
A Dunántúli napló 1990. február 17., szombat ' . Meg kellene szakítani est a körforgást A KSH Baranya Megyei Igazgatósága jelenti 1989-ről Egyértelmű visszaesés Megnevezés 1988 az előző 1989 évi %-óban Ipar a) A termelés (terméksorok alapján) »5,7 »3,1 A termelés bányászat nélkül »5,» 96,2 A foglalkoztatottak száma 96,2 93,8 A foglalkoztatottak bányászat nélkül 96,4 96,1 Kivitelező építőipar b) A saját építési-szerelési tevékenység értéke »4,1 105,5 A foglalkoztatottak szórna »3,7 90,2 Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoitatott fizikaiak száma »5,4 89,4 Mezőgazdaság A búza 117,0 86,4 A kukorica / termésmennyisége 76,0 121,8 A vágómarha, t 79,6 120,7 A vágósertés, t 1 »3,0 105,5 A baromfi, t J értékesítése 109,0 »7,2 A tehéntej, 1000 1 J 102,7 101,0 Kereskedelem A kiskereskedelem eladási forgalma (összehasonlítható áron) 92,0 101,4 Ezen belül: bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 96,2 105,4 vendéglátás 05,5 91,6 ruházati cikkek 78,4 »0,3 vegyes iparcikkek »3,0 102,0 a) Az 50 főnél nagyobb létszámú ipari szervezetek adatai. b) A 20 főnél nagyobb létszámú építőipari szervezetek odatai. Leányanyák Jöttek néhány kisgyermekért utólag, de a többség maradt Pirisi Angéla gondozónő (szemben) segít a kismamának Fotó: Proksza László Baranya megye iparában — csökúgy, mint országosan - 1989-ben a szervezeti struktúra változása felgyorsult. Az új társasági és átalakulási törvény életbe lépése nyomán a megyei székhelyű gazdálkodók száma az év eleji 78-ról az év végére 103-ra szaporodott. Jellemző tendencia, hogy leginkább a kis létszámú (20 főnél kevesebbet foglalkoztató) szervezetek száma nőtt és legnépszerűbb formának a kft. bizonyult. A legtöbb új, illetve átalakult szervezet vegyes tulajdoni formában jött létre. A statisztikailag számba inem vett 'magártkisipar és az 50 fő alatti szervezetek teljesítménye 'nélkül az ipar termelése 7%-kal csökkent, ezen belül az energetikai ágazatoké közel 10%-lkai. 'Feketeszénből 2,1 millió tonnát hoztak felszínre, 6%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban és 20%Jkdl kevesebbet, mint 1985-ben. Az építőanyagipar termékei iránti 'hazai kereslet néhány kivételtől eltekintve (pl. Zsol- nay-fajansz) mérséklődött, sa legtöbb termék termelése visz- szaesett: cementből 7, égetett dara bős-mészből 10, égetett tégláiból 3%-kai kevesebbet gyártottak az 1988. évinél. Ugyanakkor háztartási és disz- műporcelónból ’8%-kai nőtt a termelés. A megyei székhelyű kivitelező építőipar építési-szerelési munkáinak volumene — az elmúlt évi visszaesés után — 5,5%-kal növekedett. Ebben közrejátszottak a megyén kívüli 'piacszerzések. Pl. az 1133 átadott lakásnak csupán 17%-a épült a megyében, míg Budapesten 44, Somogy megyében 39%-a készült. A mezőgazdasági termelésben — a hozamokat illetően — az elmúlt év kedvező volt. A búza kivételével szinte valamennyi fontosabb növényből jó volt a termés. Az őszi ta- Jajművelési és vetési munkálatoknak kedvezett az 'időjárás, a mintegy 65 000 hektárnyi területen időben földbe került a mag. A búza még az előző évi vetésterületnél is 'kisebbre zsugorodott, s az eddig zömében enyhe, de a fagypont alatti időszakokban is hómentes tél 'nem kedvez a vetések áttelélésének. Az állatállomány valameny- nyi fontosabb fajnál csökkent, de a vágóállat-értékesítés marhából és sertésből is növekedett. A vágómarha esetében ez külön figyelmet érdemel. Ugyanis hosszú ideje tapasztalható a szabályzók kedvezőtlen hatásával összefüggő csökkenő tartási kedv, és az ezzel nagyjából párhuzamosan csökkenő vágómarha-értékesítés. 'Most viszont a jelentősen megnőtt kivágási arány az állomány tová'bbi rohamos csökkenését okozhatja. * A megyei székhelyű szervek beruházásai élénkültek, de ez inkább csak az év első felére volt jellemző. Néhány nagyértékű beruházás lépett termelésbe, így a húsipar sertésvágójának - exportcélokat is szolgáló — rekonstrukciója, a baromfiipar konvertálható árualapot bővítő beruházása és a komlói szennyvíztisztító telep. Igen mérsékelt volt a fejlesztési tevékenység a mező- gazdaságban és a tanácsok, valamint intézményeik területén. A legnagyobb költség- előirányzatú 1989-ben indult 'beruházás a Fellbach Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. autós bevásárlóközpontja. A megfigyelt ágazatokban mintegy J19 100 főt foglalkoztattak, a tavalyinál 6%-kal kevesebbet. Ezen belül a fizikai foglalkozásúak csökkenése meghaladta a szellemiekét: az előbbi 7, az utóbbi 4% volt. A Munkaügyi Szolgáltató Irodától származó információk szerint az év végén 3490, munkaviszonnyal nem rendelkező, álláskeresőt vettek nyilvántartásba. Számuk az év második felében közel a duplájára emelkedett, így egy-egy betöltetlen álláshelyre átlagosán 'két fő pályázott. A foglalkoztatottak havi nettó átlagbére 7750, nettó átlagkeresete 8040 forint volt, 16, illetve 15%-kal magasabb, mint egy évvel előbb. * A kereskedelemben is felgyorsultak az önállósulási törekvések. ^Az év során több mint negyvennel - főként kft.- vel - nőtt a gazdálkodó szervezetek száma. A megye lakosságát állami vállalatok és szövetkezetek kezelésében 1691 bolt és 679 vendéglátó egység látta el, míg a magánkereskedők 1025 boltot és 435 vendéglátó egységet üzemeltettek. A kiskereskedelem forgalma összehasonlítható áron számítva 1%-kal ihaladta'meg az egy évvel korábbit. Ezen belül a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek eladása nőtt legnagyobb mértékben (mintegy 5%-kal). E volumennövekedés összefüggésben volt a kiviteli korlátok bevezetéséig tapasztalt nagymértékű bevásárló- turizmussal, valamint az áremeléseket megelőrő elővásárlásokkal. A vegyes iparcikkek forgalma 3%-kal emelkedett, míg a ruházati cikkeké 9, a vendéglátásé 8%-kal mérséklődött. A kiskereskedelmi árak átlagosan 18%-kal nőttek. Ezen belül a vegyes Iparcikkeké 20%-kai, a ruházati cikkeké 18%-kal emelkedett. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek a boltokban 16%-kal, a vendéglátóhelyi fogyasztás 14%-kai került többe, mint egy évvel korábban. * Az elmúlt esztendőben 1827 lakás készült el a megyében, 17%Jkal kevesebb, mint 1988- ban. Közülük az állami erőforrásból építettek aránya mindössze 5% volt. Egyidejűleg 357 lakás szűnt meg, 35- tel kevesebb volt, minta megelőző évben. Csodák pedig igenis vannak! Elvileg akár mindennap beállíthat ide egy zavart fiatalember, ki'kinlódva magából néhány szót: látni szeretném a kisfiámat. És jöhet megint egy máról holnapra nagyszülővé lett házaspár, hogy a fiuk gyermekét hazavigyék az anyjával együtt. Mert ilyen esetek megtörténtek, jöttek néhány kisgyermekért utólag, de a többség maradt. Sőt! Van, aki azt jósolja, hogy már holnap többen lesznék itt, mint ahányon ma vannak, a holnaputánról nem is beszélve. Apróságok, akiket nem vár meleg otthon, biztonság. Akik életet adtak nekik, azok ennél többre saját erejükből nehezen tudnak vállalkozni. Hisz többségben még ők is gyerekek. Leányanyák, egyedülállók — lakás, szakma, munkahely és minden családi támasz nélkül. * Az ötágyas szobában most csak ketten vannak. A húszéves Sz. A. talán nem is bánja, hogy a szobatársa épp szoptat és nem hallja, hogy ő mit mond magáról. Nem mintha titkol niva lója lenne, csak a társnője nagyon zárkózott, szűkszavú, és ez nem esik jól neki. Pusztán annyit mondott el magáról, hogy valahonnét az ország másik végéből keveredett Baranyába, itt lett rosszul, itt született meg a kislánya, és nem volt hova mennie. Most mindketten a Mecsekjá nosi Csecsemőotthon lakói a gyerekükkel együtt. A kicsik fönt az emeleten vannak a többiekkel, ők idelent a szálláson. Aligha lehet ezt a helyiséget másnak nevezni még akkor sem, ha egy pillanatig nem kétséges: a legnagyobb jószándék vezette azokat, akik létrehozták. Néhány évvel ezelőtt még a pergő mennyezetű fürdőszóba volt az a menedékhely, ahol meghúzódhattak a leányfejjel szülők, egészen addig, amíg nem alakult valaibogy a sorsuk. A legtöbbnek úgy, hogy itthagyták a gyereket és megpróbáltak egyedül talpra állni. Közülük sokon teljesen eltűntek a csecsemőotthon, a gyámügy látóköréből. Létezésükről legfeljebb úgy adnak hírt, hogy érkezik még egy, meg még egy gyermek, a már bent lévő féltestvérei ... Akiknek akad támaszuk - rokonok, netán az apa vagy az ő szülei -, azok nagyobb eséllyel startolnak, de közülük sem tud mindegyik megkapaszkodni. A harmadik út -ami szintén nem garantáltan járható — az, hogy az intézet dolgozói próbálnak segíteni ezeknek a kismamáknak. Megtanítják őket a gyermek gondozására, munkát keresnek nekik, segítenek beosztani a pénzüket, helyettük előre gondolkodva taka rékoskodna k nekik, miközben azért talpalnak, hogy saját otthonhoz segítsék őket, ahol önállóan élhetnek. Mindezt azért, hogy ha az anya egy kicsit is kötődik a gyermekéhez, ne 'kelljen kényszerből elszakadnia tőle, s azért, hogy ez a kisgyermek felnőve ne tartsa a világ legtermészetesebb dolgának, hogy maijd a gyerekét intézetbe adja ... Sz. A.-val is ezt az utat próbálják most a csecsemő- otthon dolgozói. Talán lesz elég kitartás és örifegyelem ebben a kellemes megjelenésű, nyílt tekintetű, lobbanékony teremtésben, aki egyvalamiben eddig következetes: nagyon ragaszkodik a kislányához. — Szeptember elején keveredtem a megyei tanács egészségügyi osztályára - mondja, miközben apró gom- bóoökká morzsolja a papírzsebkendőt. - Véletlenül tudtom meg, hogy ide talán nem hiába jövök, egy ismerősöm mondta a buszon. Akkor már egy fillérem nem volt, enni sem tudtunk volna a gyerekkel, nemhogy lakni. Blfogyott a pénzem, ami a ház eladásából maradt, munkám nem volt. A megyei vezető védőnő megírta a beutalási kérelmemet, és másnap reggel már itt voltunk. Az örökség volt az utolsó szál, ami ahhoz a baranyai kis faluhoz kötötte, ahol született, s ahol az édesanyjával együtt nélkülözve tengődött. Nyolcéves volt, amikor az édesapja meghalt. Édesanyja alkalmi munkákat vállalt, ünnep volt, amikor takarítói állást kapott. Sz. A. ápolónő- képzőbe 'járt, de félbehagyta és dolgozott. Sok helyen megfordult, többnyire a mező- gazdaságban vállalt fizikai munkát, albérletben élt. Hol a munkahellyel, hol az albérlettel akadt gondja, s ilyenkor mindig továbbá'llt. Időközben az édesanyja is meghalt. Az egyik faluban ismerkedett meg a kislánya apjával. Sókáig tanakodtak: mi legyen a terhességgel, végül Sz. A.- ra maradt a döntés, s ő nem ment el a mór egyeztetett megszakításra. Albérlet, rokonok, ismerősök, ezek voltak a következő hetek állomásai, no meg az, hogy a gyermek apja elmaradt, aztán jött Me- csekjánosi. Az intézet nemrég munkát szerzett neki, a komlói kórházban takarít és a fizetésének nagy részét a gondozónők minden hónapban takarékba tesZi'k neki. Ami pénze marad, jórésrt a kislányára költi, rugdalózókat, kis ingeket vásárol. Nincs rá szükség, hiszen a kislány mindent megkap, de a gondozónők se tudnák jó szívvel lebeszélni erről, hiszen mégiscsak ez a természetes. Esténként olvas vagy tv-t néz a társalgóban. A készülék régi, csak egy programot lehet rajta elfogadható minőségben nézni. De ez nem panaszként hangzik tőle. Bár fegyelmezi magát, a feszültség és az elkeseredettség akkor már látszik rajta, amikor azt latolgatja, hogy mikor, miből és hogyan lelhet majd neki saját kuckója, ahova a kislányát is viheti. Lebangoltságát azonban felváltja néhány szó és a megkönnyebbülést hozó sírás.- Nem tudom, hol lennék, 'ha nem jöhettünk volna ide. Lehet, hogy az utcáin. Egyedül. * Egy pillanatra sem kérdőjelezi meg a jószándékot M.- né sem, akivel a pécsi csecsemőotthonban találkoztunk. Mégis kijön a sodróból és sírva sorolja, hogy a gyámhatóság él a védőnők is akadályt akadályra gördítenek azért, hogy ne tudjon minél előbb hazamenni 'innét a második kisfiával. A rendőrséget sem hagyja ki a sorból, hiszen semmit sem tettek, amikor ■kérte, hogy szabadítsák meg a részegen, barátaival együtt otthon randalírozó férjétől. Attól, aki a közeljövőben másodszor ivonul be a börtönbe, akitől még nem vált el, s akinek a baráti körébe tartozik a második kisfia apja. M.-né is a gyermekkorától kezdi az élettörténetét.- A szüleim elváltak, később újra összejöttek. Nem volt jó a kapcsolatunk, megszöktem otthonról. Ismerősöknél laktam, így ismerkedtem meg a férjemmel. Fölmentünk Pestre. Csöveztünk. A szüleim kerestettek, hazahozott a rendőrség. Akkor már sejtettem, hogy terhes vagyok. A Zsolnay gyárba mentem dolgozni, a férjem a bányába. Béreltünk egy lakást ötezer forintért. Segítettek a szülők is. Sajnos, megromlott a házasságunk, összevesztünk, kibékültünk, megint összevesztünk és én elköltöztem. Kaptam egy szükséglakást, ott éltünk az élettársammal, de a férjemtől nem tudtam megszabadulni. A társaságával együtt ránkszakította az ajtót. A gyámhatóság és a védőnő azt mondta, hogy ez így tarthatatlan állapot. A nagyobb fiamat magukhoz vették anyósomék, a kicsivel meg itt vagyok. Vinni akarja haza, mielőbb. Újrakezdési kölcsönnel mindent elölről akar kezdeni .. . Két gyereklány küllemű teremtés hallgatja a történetét. Alig tizenhét évesek - és anyák. V. Z.-nek kislánya van, Sz. T.-rtek kisfia. Ők hárman laknak pillanatnyilag a pécsi csecsemőotthon leányanyáknak, hajléktalan, gyermekes asszonyoknak fenntartott, két kicsi szobájában. M.-né az egyágyas, ők pedig a kétágyas szobában. Divatos holmik, kazetták, szépítőszerek a székeken, asztalon. A két fiatal lány a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézethez tartozik, fizetniük semmiért sem kell. A szülés után jöttek ide, s azt tervezik, hogy albérletben folytatják az életüket. A gyermekükkel és az apjukkal együtt. Pontosabban Zita úgy gondolja, hogy addig itthagyja a kislányát, amíg ők fendbejönnek. A fiú dőlgozik, havi 6000 forintot keres, munkásszállón lakik. Hogy ő mihez kezd és hogy képzeli el hármuk körös életét albérletben, arról nem tud mit mondani, de annál többet a múltjáról. — Az anyám bejárta velem az országot. Csöveztünk, albérletben laktunk, sokszor nem volt mit ennünk. Anyám ivott és nagyon emlékszem eg/ barátnőjére, aki sokáig velünk volt, s engem ki nem állhatott, ütött, vert. Voltam intézetben is, de anyám kivett és minden folytatódott. Anyám végül is külföldre ment, nagyanyám nevelt, de vele is megromlott a kapcsolatom. Az* mondta, hogy a dédunokáját vállalja, de engem nem. Szóval, oda nem mehetek, az intézetbe pedig nem szeretnék visszamenni. Az albérletet tervezgeti Sz. T. is, aki hároméves korában került intézetbe, onnét nevelőszülőkhöz. Később visszakérte és kapta őt az édesanyja és a nevelőapja. A kereskedelmi szakmunkásképzőt abbahagyta, dolgozott. Legutóbb a baromfifeldolgozóban. Aztán megismerkedett a barátjával, különböző konfliktusai adódtak és visszakerült az intézetbe. Megszökött, terhes lett, vissza vitték. A továbbiakban áz intézet törődött vele, ők helyezték a csecsemőotthonba is, hogy együtt lehessen a gyermekével.- A barátom elismerte, hogy övé a gyerek, ő is azt akarja, hogy kivigyük. Albérletbe megyünk és együtt leszünk mind a hárman. * Másként vélekednek ezekről az elképzelésekről a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Az elmúlt két év alatt 13 lány szült, s közülük 7-en nincsenek együtt a gyermekükkel. Igaz, többségben nem is lehetnének, hiszen magu'k is eltartásra, gondozásra szorulnak. Mint ahogy az is igaz, hogy a kiskorúan gyermeket világra hozók jelentős része állami gondozott volt vagy most is az. Intézetben vagy nevelőszülőknél élnek, iskolába járnak vagy dolgoznak, ismerkednek, megszöknek, s ha terhesek lesznek, titkolják. Többnyire akkor derül ki minden, amikor már megváltoztathatatlan a folyamat. Ha minden ic^y folytatódik, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ezek a kisiklott életű fiatalok megtöbbszörözhetik saját sorsúikat. Meg kellene szakítani ezt a körforgást. De kinek és hogyan? A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet tervez, de egyelőre kétséges, hogy lesz-e belőle valami .. . Kinéztek Pécsett egy többszintes házat, amit szeretnének megvenni, s utógondozóként vagy albérlők házaként működtetni. Olyan fiatalokat, házaspárokat helyeznének itt el, akik átmenetileg képtelenek az önálló életre. A vásárláshoz nincs pénzük. Pályázni akarnak érte a Szociális és Egészség- ügyi Minisztériumnál. Más megyékben, például Győr-Sopronban már van ilyenre példa. Előbb-utóbb úgyis kikényszerít Valamit az élet, mert ha nem, akkor ezek a fiatalok - legyenek akár' állami neveltek vagy családban felnőtt, de félresiiklott életű gyerekek —, úgy ahogy az igazgatónő mondta, ott lesznek a Déli vagy a pécsi pályaudvaron ... Török Éva
