Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-17 / 47. szám

1990. február 17., szombat Dunántúli nnmft Minden nagykorú magyar állampolgár szavazhasson Mi a szavazati Jog? A választójogosultak szá­ma, a szavazásból kizártak számának alakulása egy or­szág demokratikus berendez­kedésének kifejező mérőszá- ma. Az általános, mindenki­re kiterjedő választójogaikért folyó harc a múlt század második felében vált a poli­tikai küzdelmeik egyik köz­ponti kérdésévé és mintegy 100 évnek kellett eltelnie, hogy legalább a fejlett or­szágokban elfogadottá vál­jon a szavazati jog általá­nossága. Magyarországon is .nyomon követhető ez a politikai harc. A nemesi előjogokon nyugvó képviselet helyett a népszu­verenitás alapján álló 1848- 49. évi átalakulás az állam­polgárok mintegy 7 százalé­kának adott választójogot. ■ Az 1867-es kiegyezés után ezek számát főleg vagyoni cenzusokkal 4-5 százalékra zsugorították vissza. A szá­zad végi politikai harcokban jelenik meg egyre élesebben az általános választójogokért folyó küzdelem, amelyben már meghatározó szerepet játszik az alakuló szociálde­mokrata pánt. A döntést a kormányzat elodázza és a kirobbant első világiháború miatt félre is teszi. 1918-19- ben a két forradalom bizo­nyos politikai korlátozásokkal az általánosság elvét elfo­gadja. A nyitást a Horthy- kormányzat nem tudja halo­gatni, először az állampol­gárok 30 százalékának, majd a- húszas éveik közepétől mintegy 25 százalékának adott választójogot. A való­ban általános választójogot az 1945. évi Vili. törvény te­remtette meg, orrakor az ál­lampolgárok 56 százalékának volt szavazati joga. Ma ez az állampolgárok 65-70 szá­zalékáról mondható el. Akik nem szavazhatnak Az idén elfogadott válasz­tójogi törvény kiindulópont­ként leszögezi, hogy minden nagykorú állampolgárnak vá­lasztójoga van. Ezek közül megfosztja a választójogtól azt 1. oki gondnokság alatt áll, azaz cselekvőképessége korlátozott, 2. akit a bíróság mellék- büntetésiként a közügyek gyakorlásától eltiltott, 3. akit a bíróság elítélt és szabadságvesztés büntetését tölti, 4. akit a bíróság intézeti gyógytkezelésre utalt. Ezenkívül kimondja, hogy szavazati jogában akadályo­zott az az állampolgár, aki külföldön tartózkodik (szava­zókörzetéket ott nem szervez­nek) vagy nincs Magyaror­szágon állandó vagy ideig­lenes lakóhelye. (A külföldön élőnek még akkor sincs szavazási lehető­sége, ha a szavazás időpont­jában Magyarországon tar­tózkodik.) Ezekkel a szabályokkal az új törvény nemcsak biztosít­ja a választójog általános­ságát, de jogilag értékelhe­tő kizáró okókat teremt. A megelőző, 1945. utáni válasz­tójogi törvénynek bár bizto­sították a választójog álta­lánosságát de több jogilag bizonytalan, a választók jegy­zékét elkészítő apparátus számára mérlegelést adó, vagy közigazgatási döntésre alapozott kizáró ókot ismer­tek. Bizonytalan jogi kategóriák Régebben a közigazgatási döntés alapján nem volt vá­lasztójoga a rendőri felügye­let alatt állónak. A legutób­bi választójogi törvényig nem volt választójoga az elő­zetes letartóztatásban lévő­nek, pedig ilyen személy bű­nösségét a bíróság még nem állapította meg, az ártatlan­ság vélelme alapján nem le­lhetett bűnösnek tekinteni. Az új választójogi törvény Ilyen kizáró okot nem ismer, az előzetes letartóztatásban lévőknek is választójogot ad. A fenti indokok alapján ez helyes, bár kétségtélen, hogy ez alapján a fogvatartó in­tézetékben is szavazást kell szervezni, ami első pillanat­ra meglepőnek tűnik. Bizonytalan jogi kategóriá­nak számított az elmebeteg­ség, hiszen az előző válasz­tójogi törvények szerint az el­mebetegséget ténykérdésként kellett mérlegelni. Ez több­ször konfliktushoz vezetett a tanács végrehajtó bizottsága és az állampolgárok között. A választók jegyzékéből e cí­men kihagyott személy gyak­ran már csók azért is bíró­ságihoz fordult, hogy tilta­kozzon az elmebeteggé nyil­vánítás etilen. Az új szabályok ilyen mér­legelési lehetőséget nem ad­nak, mert ezen a címen csak azt foszthatják meg, akit gondnokság alá helyeztek vagy a bíróság elmebeteg­ség miatt kényszergyógyke­zelésre utalt. Igaz ugyan, hogy ennék következtében előfordulhat, hogy szavazati jogot kap olyan személy is, akit a közvélemény elmebe­tegnek tart. A szavazati joggal rendel­kezők jegyzékét az Állami Népességnyilvántartó Hivatal számitógépek segítségével hi­vatalból állítja össze és kül­di meg a községi, illetőleg városi tanácsoknak. Az ál­lampolgárnak tehát nem kell semmit tennie annak érde­kében, hogy a jegyzékre fel­kerüljön. Az elkészült jegyzé­ket közszemlére kell tenni és egyben értesíteni kell min­den választójogosultat arról, ihogy a jegyzékre felvették. Az értesítéshez kapcsoltan minden választójogosult „Ajánlási szelvényt” is kap, amellyel általa támogatott jelöltet ajánlhat. Ha valakit kihagytak A választáson csak az a jelölt indulhat, Oki 750 szel­vényt, vagyis ennyi támoga­tást igazol. A szelvények ki­adása nem kötelező. Ha valakit jogtalanul ki­hagytak a jegyzékből vagy valakit jogtalanul vettek fel a jegyzékre, úgy ez ellen boriiéi kifogással élhet a vég­rehajtó bizottság titkáránál. A jogos kifogást emelőt a Vb-titkár felveheti a jegy­zékre, ám a felvételt megta­gadó, vagy a jegyzékről való törlést elrendelő döntést csak bíróság hozhat. Ilyen döntés esetén a vb-titkár hi­vatalból kell, hogy áttegye az ügyet a bíróságihoz. A döntést három napon belül, nem peres eljárással kell a bíróságnak meghozni. Az így elkészült jegyzéket a szavazók örömként megala­kított szavazatszedő bizott­ságok kapják meg. Bár a jegyzék csak deklarálja a választájogosoltságot, mert a választójog az állampolgárt a törvény erejétől illeti meg, ■mégis gyakorlatilag élhet a szavazati jogával, aki a jegy­zéken szerepel. Ha valaki választójogát a jegyzék elkészülte és a sza­vazás napja között elveszti vagy meghall, azt a vb-titkár hivatalból törli a jegyzékről. Aki időközben állandó lakó- bei yét m eg vó I to zta tja, a jegyzékben való szereplésről igazolást kérhet. Ilyen eset­ben is törlik a jegyzékről. Az igazolás alapján kérheti új lakóhelyének megfelelő jegyzékbe való "felvételét. Erre az illetékes vb-titkár jo­gosult, de ezt a választás napján a szavazatszedő bi­zottság elnöke is megteheti. Hasonló szabályok vannak arra nézve is, ha valaki a választás napján nem tartóz­kodik lakóhelyén. Erről a kö­rülményről is lehet igazolást kérni. Ebben az esetben is törölni kell őt a jegyzék- ■ről. Az igazolás alapján az igazolásban szereplő helyi­ségben adhat le szavazatot. Ilyenkor azonban, ha nem lakóhelyének megfelelő vá­lasztókerületben szavaz, az egyéni választókerületi jelöl­tekre nem szavazhat, csak a megyei pártlistáikra. Mindezek a szabályok tel­jes garanciát adnak arra, hogy minden nagykorú ma­gyar állampolgár - kivéve az akaratképzésre alkalmat­lanokat és bűntetteket elkö­vetőket - szavazhasson. Eb­ből a szempontból a magyar választási rendszerrel szem­ben semmiféle kifogás nem emelhető, a törvény válasz­tási cenzusokat nem alkal­maz. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár Meditáció egy 5» évvel ezelőtti választás «rügyén Kiemelkedően fontos esemény 1939. május 28—29-én tar­tották a két világháború kö­zötti időszak első titkos (fal­vakban is titkos) parlamenti választását. Az új választójogi törvényt, amely szerint 135 képviselőt egyéni 125-öt pedig lajstromos választókerületben kellett megválasztani 1938 áprilisá­ban fogadta el a Parlament. Minden megyei és nagyobb városi törvényhatóság Buda­pest 3, Pest megye 4 lajst­romos választókerületet képe­zett. A vármegyék területén kerültek kialakításra az egyé­ni választókerületek. Kötelező volt E rövid ismertetésből is nyilvánvaló, hogy Magyaror­szágon hagyománya volt az egyéni és listás választásnak. Természetesen a jelenlegi tör­vény nem másolja a félévszá­zaddal korábbi sémáját, hi- iszen akkor csak a falvakban, kisvárosokban élők szavazhat­tak egyéni országgyűlési kép­viselőre és lajstromos helyre is: pl. Baranya vármegyének 3, Pécsnek 2 lajtsrom alapján megszerezhető képviselői he­lye volt, míg a vármegyében 5 egyéni választókerület lett kialakítva (Szentlőrinc, Siklós, Sásd, Mohács és Pécsvárad központtal). Közismert, hogy a választás­ra jogosultak száma is jóval kevesebb a mainál, kb. 2 100 000 fő, hiszen a férfi­aknál 26 év, a nőknél 30 életév betöltése volt a korha­tár. Emellett a választójogo­sultság kritériumait az 1925- ös törvényhez képest is tovább szigorították: 6 évi helyben lakást, elemi iskola 6 osztá­lyának elvégzését, állandó foglalkozást vagy családfenn­tartói minőséget kellett iga­zolni. A választásokon kötelező volt részt venni. (Aki ezt el­mulasztotta igazolást kellett 8 -nanon belül felmutatnia, kü­lönben pénzbírságot szakbtak ki a hatóságok). A korábbi időszakhoz kenést úiabb 150 000 állampolaár veszítette 'el szavazati ioaót a hírhedt második zsidótörvény alapján. Nyilvánvaló, ezek a meg­szorítások a kormányzópárt esélyeit javították, de termé­szetesen a választásokon az engedélyezett politikai pártok valamennyien indulhattak. Ajánlási ívek Ma meg-megújuló viták tár­gya az ajánlási szelvények gyűjtése. Különösen a kis pártok sérelmezik ennek szük­ségességét. Pedig a hazánk­ban még csak formálódó többpártrendszer szükségessé teszi egy ilyen első szűrő sze­repét. Ismernünk kell azt a tényt, hogy ez a rendszer szintén működött a két világ­háború közötti időszakban is. A mintegy 3 hétig tartó vá­lasztási hadjárat alatt aján­lási íveket kellett gyűjteni egy-egy jelölt mellett. Az ajánlási íveken az aláíráson kívül a lakhely, a foglalkozás és a születési adatok is sze­repeltek. Csak azt az ívet fo­gadták el, amelyet a polgár- mester vagy főjegyző aláírá­sával hitelesített. A Belügymi­nisztérium által országosan elismert pártoknál az egyéni körzetekben 150 ajánlást, lajstrom esetén 300 ajánlást kellett bemutatni a választási biztosnak. A Nyilaskeresztes Pártnak, mivel még az elis­mertetése nem történt meg, az egyéni induláshoz 500, a lajstromnál 1500 támogató aláírást kellet szereznie. Az indulás másik feltétele - meghatározott összegű kau­ció befizetése volt, amely je­lentős nehézséget a Szociál­demokrata Párt számára oko­zott, hiszen taglétszáma eb­ben az évben visszaesett, s a párt nemzetközi támogató­sa is jelentősen csökkent. Ezen felül minden párt ön­maga finanszírozta saját vá­lasztási hadjáratát. Ez a csak Pécsett induló szociáldemok­ratáknak 1500 pengőbe került. A hadjáratot a nyilaskereszte­sek 4000-5000 pengő felhasz­nálásával tervezték, amely megszerzése nem jelentett nagy gondot, hiszen Teleki Pál akkori miniszterelnök debre­ceni választási beszédében is szót emelt a több százezer „guruló márka" ellen, hang­súlyozva nem magyar ember pz, aki idegen pénz után nyúl. A' Független Kisgazda Párt, amely Baranyában egye- |dül tudta felvenni a harcot a megyei lajstromos helyekért a kormányzó párttal, a Magyar Elet Pártjával — visszaemléke­zések szerint — alacsony költ­ségű választási hadjárat a képviselőjelöltek és (támoga­tóik anyagi választási hadjá­ratát a képviselőjelöltek és támogatóik anyagi hozzájáru­lása tette lehetővé. Kire haragszunk? Kire haragszunk? - Főleg egymásra. Utcán, buszon, boltban, baráti beszélgetés­ben szidjuk a világot, az árakat, a béreket — és egy­mást. Most például a mél­tán „magyar szabadalom­nak” nevezhető kamatadó és a lakbérek emelkedése borzolja a kedélyeket, sok egyéb 'mellett. Azt mondja a lakósíbérlő: disznóság, hogy miniket ilyen magas, hovatovább megfizethetetlen lakbérrel sújtanak, megint azok 'jártak jól, akik olcsó hitelből építkeztek. Azt mondja az építtető: én megszenvedtem érte, évtize­dekig nyögöm a részleteket, bezzeg a lakásbérlők nem­zeti ajándékhoz jutottak! Egymást szidjuk tehát, és csak ritkán gondolunk arra, hogy azonos (szűk) cipő­ben járunk. Évtizedekkel ez­előtt (korántsem dicső) ele­ink ugyanis „elfelejtették" beépíteni a bérekbe a la­káshoz jutás összegét, mond­ván; majd ad az állam ké­nyelmes, olcsó otthont min­denkinek. Aztán rájött, hogy nem tud adni, azt viszont már nem mondta, 'hogy ak­kor legalább megfizeti. Mint ahogyan hiányzik ma a bé­rünkből mindaz az összeg, amelyet „társadalmi jutta­tás” címén nem kapunk meg, miközben az állam szép csöndben kivonul. Ma már nem eretnekség kimondani: miközben a „ki­zsákmányolásmentes” társa­dalmat építettük, a „nép állama" vált a legnagyobb kizsákmányolóvá, s amiben „egyenlőek” lettünk, az vé­gül is az elvonás mértéke. A szociális egyenlőség eszmé­je évezredes álma az em­beriségnek, csak épp a mércét nem sikerült eddig megtalálni. Bár nem divat mostanában Marxra hivat­kozni, a munka szerinti ré­szesedés jól hangzó jelsza­vát már ő is bírálta több mint egy évszázada, mond­ván; az egyenlőnek szánt mérce egyenlőtlenséget hoz létre, hiszen az emberek ké­pességei, családi körülmé­nyei nem egyformák. Hol kereshető tehát a megoldás? Nos, egyelőre mi sem tudunk jobbat kita­lálni az un. szociális piac- gazdaságnál. Ha a verseny- szférában működő vállalatok tevékenysége a piacon mé­retik meg, és — igazi vál­lalkozóként, a szükséglete­ket és a lehetséges kombi­nációkat mérlegelve — erő­forrásaikat is a piacon szer­zik ibe, hosszabb távon a munkaerő ára is értéke kö­rül alakul ki. Ám 'ha a vál­lalat szabadon dönt az al­kalmazott erőforrások meny- nyiségéről és összetételéről, óhatatlanul lesznek veszte­sei Is e folyamatnak; nem mindenki lesz versenyképes a munkaerőpiacon. 'Ennek ellensúlyozására alakult ki a jólétinek neve­zett társadalmakban az a bizonyos „ szociális háló". amely arra 'hivatott, hogy az induláshoz esélyt adjon, megmentse az emberek tö­megeit a zuhanástól és — átképzéssel, továbbképzéssel — gondoskodjék versenyké­pessé tételükről. Ez persze pénzbe kerül, ezért ezekben az államokban meglehető­sen magas az adózás mér­téke is (igaz, hogy van mi­ből fizetniük . ..) Természetesen illúzió len­ne azt gondolni, hogy ezt a szimpatikusnak látszó szo­ciális piacgazdaságot csak úgy, egycsa pásra be lehet vezetni. Hosszú út vezet odáig, amelynek sikeres megtételére nekünk ma­gunknak is alkalmassá kell válnunk. Tanulással, akarás­sal, de semmiképpen sem úgy, hogy folyton egymásra haragszunk. S. G. A levéltárban csak a Ma­gyar Élet Pártja által fel­használt, számlákkal igazolt választási költségvetést sikerült megtalálnom, melynek össze­ge 8908 pengő volt. Módszerek A helyi napilap — a kor­mánypárti Dunántúl és a független Pécsi Napló számolt be a képviselőjelöltek válasz­tási üléseiről. A Pécsi Napló részletesebben a baloldali el­lenzéki pártok választási had­járatáról írt, míg a Dunántúl a MÉP képviselőjelöltjeit tá­mogatta. Ezt jelezte az is, hogy pl. a Dunántúl május 21-i száma úgy jellemezte az SZDP-t, hogy az „.. .egy rogy- gyant ideológiájú halálos kór­ral küzdő pártszervezet...” A választási törvények megszegé­sével is vádolható a Dunán­túl, hiszen a törvény szerint a választás előtti utolsó héten már nem folyhatott agitá.ció, mégis mindennap jelentetett meg cikkeket pl. „Szavazz Imrédy-re” (aki a pécsi MÉP listavezetője volt) címmel. Közismert, ezen a választá­son a MÉP megőrizte döntő fölényét a Parlamentben, s a Nyilaskeresztes Pórt tört 'előre. Baranyában nyolc kor­mánypárti, egy nyilaspárti, s mindössze egy kisgazdapárti politikus szerzett mandátumot. A baranyai lajstromon a MÉP 47 517, az FKgP 38 195 szavazatot kapott. A korabeli arányossági számítások alap­ján 2 hely jutott a MÉP-nek egy pedig a kisgazdáknak. Ez la tény is alátámasztja a sokot vitatott országos lista szüksé­gességét és a töredék szava­zatok összeszámolásának igazságosságát, hiszen 1939- ben a kisgazdákra esett sza­vazatok egy része elveszett. A körzet másik - mai szem­pontból is érdekes — harca, a szentlőrinci járásban zaj­lott, ahol Boanár Gyula MÉP képviselő 9345, míg Perr Vik­tor FKgP színeiben 9300 sza­vazatot ért el. S bár a kis­gazdák sorozatos súlyos sza- bálytalansóqra hivatkozva til­takoztak. az eredmény nem módosult, s új választást sem írtak ki. így a kormánypárté lett az a képviselői hely is. Melyek voltak a szabályta­lanságok? Néhányat érdemes megemlíteni: Pellérden a köz­jegyző bement a szavazófül­kébe és ott utasításokat adott a szavazóknak. Az urnákat autóval szállították, nem en­gedték felszállni erre az FKgP bizalmi embereit. A MÉP bi­zalmija a szavazóhelyiségben agitált Személyben és ott mu­tatta meg, hová tegyék a keresztet. Csányoszróban az elnök követelésére a fülke függönyét felhúzták, s így nyílt szavazás volt. Ezeket a pana­szokat a megyei választmány elutasította. Ma minden esélyünk meg­van arra, hogy tényleg titko­san, az ország lakosságának részvételével dönthessük el jövőnket, esélyt adva a de­mokratikus többpártrendszer kiépülésének. Természetesen a márciusi választás csak az el- !ső eleme ennek, de kiemel­kedő fontosságú, hiszen or­szágunk helyzetét jelentősen befolyásolja, hogy milyen méltósággal élünk e lehető­ségünkkel. Laczkóné dr. Tuka Ágnes egy. adj. JPTE TK. politológiai tanszék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom