Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-27 / 26. szám

MDF: Illem az öklünket, a fejünket emeljük föl! Itt a hely, a mozgalom, mely a Te véleményedre is kíváncsi A fát gyümölcséről... A választásra minden párt megírta, hogy az országot miképpen akarja kiemelni az elszegényedésből, a társa­dalmi, politikai és erkölcsi zűrzavarból, miképpen akarja helyreállítani a társadalom, az iskolázás és nevelés ha­gyományos intézményeit, a vállalkozás, egyéni kezdemé­nyezés és szövetkezés sza­badságát, hogyan és meny­nyire biztosítja az emberi szabadságjogokat, az esély- egyenlőséget, a minőség, tehetség és jószóndék érvé­nyesülését, hogyan képzeli el a hatalom volt kiváltságo­sainak és haszonélvezőinek elszámoltatását és felelős­ségre vonását, Magyarország függetlenségét és helyét a jövő Európájában. Az ország népének kell döntenie, me­lyik programot fogadja el, melyik pártra bízza saját és a nemzet sorsát. Csak an­nak a programnak szabad megvalósulnia, melyet elfo­gad a többség, mely megfe­jel a lakosság nagyobb ré­szének. Fennáll a veszély, hogy a választópolgár a leghango­sabb ígéreteknek, jelszavak­nak ad hitelt. Szükséges ezért az, hogy a részletes program mellett a pártok, mozgalmak megfogalmazzák röviden is alapelveiket és célkitűzéseiket napilapokban és röplapokon. Ezek a vá­lasztási harc eszközei. Nem­csak a becsület kívánja meg azt, hogy a pártoknak a napilapokban biztosított teret ténylegesen a prog­ram és az alapelvek bemu­tatására fordítsuk és ne az ellenfelek minősítésére, rá­galmazására — amint ezt már egyesek megtették e lap hasábiain is, — hanem az a szándék is, hogy tény­legesen a választópolgárok maguk válasszák meg a jö­vőben követendő politikát, . hogy választásukkal az or­szág építését szolgálják és ne az indulatok és ellenté­tek szítását. Ha nem a programokra szavaz a nép a választás elveszti értelmét, ez pedia a közakarat kipusz­tulása. Ezért az is fontos, hogy a programok képvise­lőit is megismerhessék a vá­lasztópolgárok, akiknek ed­digi élete, tevékenysége sza­vatolja a program értékét. A fát gyümölcséről, a pártokat képviselőiről is meg lehet ismerni. A Demokrata Fórum prog­ramjának minden pontját az érintett szakemberekre bízta kidolgozásra: közgazdászok­ra, mérnökökre, tanárokra, munkásokra, orvosokra, ki­sebbségeket képviselő, elhi­vatottságot érző, közéleti személyekre. A Fórum maga is úgy alakult ki, hogy hiva­tott mindenkit, mondja el véleményét, sérelmeit, terve­it és elképzeléseit. Nem író­asztal mellett kitalált elmé­leti programmegvalósitáshoz toborzott híveket. Éppen for­dítva! Az MDF volt az első hatalommal szemben nyíltan kiálló mozgalom, mert tudta, hogy a zsarnokok hatalmát nem titkos összeesküvésekkel, gyűlöletszítással kell és lehet .megdönteni, hanem az ellen- vélemény nyílt kimondásával, az eszmék vállalásával. Azok az emberek, akik nem féltek már, nem rejtették el gon­dolataikat, és érzelmeiket, hanem kikiáltották, szemébe mondták a hatalomnak, fgy dőltek meg a közelmúltban a csehszlovákiai, a keletné­met, a bolgár és román dik­tatúrák is, hol kevesebb, hol több és súlyos, véres áldoza­tok árán. A lórum szó is ezt jelenti. Ez volt a régi Róma piacte­re, ahol a polgárok kimond­ták véleményüket, megvitat­ták a köz dolgait. A fórum ma, itt nálunk is ezt kell, hogy jelentse. Itt a hely, a mozgalom, mely a Te véle­ményedre is kíváncsi, a Te érdekeidet is védeni akarja, gyere mondd ki, állj ki meggyőződésedért. Ne fo­gadj el máshol gyártott, át­vett véleményt, ideológiát, a Te véleményed, apáink ta­pasztalata és hagyománya igazabb és biztosabb, ezt kell hozzáigazítani a mi ko­runkhoz és helyzetünkhöz. A Fórum kéri véleményedet, hozzájárulásodat a rendkívül bonyolult, szinte reményte­lennek látszó helyzet meg­oldásához. Tisztában van az­zal, hogy ami jó lehet Bor­sodban, nem biztos, hogy megfelel Baranyában, ami jó városon, nem mindig felel­het meg falun, ezért azt mondja ki, hogy mindenhol a helyben élő, dolgozó, szenvedő embereké az utolsó szó egy program el­fogadásában, egy törvény megalkotásában és végrehaj­tásában. A helyi önkor­mányzatok az egyéni és ál­lampolgári jogok megfogal­mazói, érvényesítői, biztosí­tékai. Nincs szabad Magyar- ország a kis falvak, a vidék, a városok, a megyék, ország­részek önállósága, önkor­mányzata nélkül, a család, a szomszédság, a hivatás, a foglalkozás, a felekezet, a nyelv és hagyományok, az eszmék alapján társult egye­sületek, szervezetek, szövet­kezetek önállósága és sza­badsága nélkül. így kell majd meghatároznunk az országnak megfelelő utat Európában, a gyilkos állami mindenhatóság és a fékte­len szabadosság, az egyéni érdekeket mások kárára is kíméletlenül érvényesítő libe­ralizmus között. Ez az a bizonyos harmadik út, me­lyet már Európa gazdagabb és sikeres, műveltebb fele is aggódva keres a szociális igazságtalanságok, a harma­dik világ nyomorúságának, a féktelen fegyverkezési ver­seny és a természeti környe­zet felelőtlen rombolása kér­déseinek megoldásában. Alaphelyünk a békesség, az erőszakmentesség, a nyu­godt kiegyensúlyozott cselek­vés és átmenet az önkény- uralomból a demokráciába; a törvényesség, alkotmányos­ság, a jólét világába. Nem lesz könnyű, mert nemcsak az országot tette tönkre a párturalom, hanem súlyos adósságokba is keverte az elszegényedett népet. Keresztény alapon qllunk. Nem kívánunk mást ma­gunknak, mint másoknak. A kisebbségben lévők jogait nem vesszük el a többség nevében. Azt valljuk, hogy az országnak érdeke, hogy nemzeti kisebbségei, másnyelvű közösségei és ha­gyományai fennmaradjanak és kiteljesedjenek, ezért anyanyelvűk, hagyományaik megőrzését és önkormányza­tukat az államnak minden eszközzel biztosítani keil. A kisebbségek megannyi hidat jelentenek szomszédaink és a világ felé, — velük együtt eddig még nem látott és elképzelt szoros szövetség­ben akarunk helyet kapni a közös Európa-házban, a Du­na menti népek testvéri kon­föderációjával. Hisszük, hogy a XX. század végén döntő és meghatáro­zó szerepet kaptunk a Sors­ié/ Európa szellemi és poli­tikai megújulásában. Itt az idő, most... I Dr. Andrásfalvi Bertalan Dr. Andrásfolvy Bertalan Pap András Dr. Mednyánszky Sándor Dr. Hoppá József Dr. Bíró Ferenc Krebsz János Dr. Kopronczay József KÉPVISELŐJELÖLTJEINK AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLETEKBEN MAGYAR- mert a kezdettől fogva az egész magyar nemzet moz­galma kívánunk lenni, a határokon túl is;- mert fölemeljük szavunkat emberi és nemzeti megalá- zottságunk ellen, s büszkék vagyunk nemzetünkre;- mert magyarságunk, nemzeti értékeink megélésén ke­resztül akarjuk felszínre hozni a bennünk meglévő euró­pait. DEMOKRATA- mert a többi demokratikus erővel, párttal együtt nép­uralmat, parlamentarizmust, jogállamot, jelző nélküli de­mokráciát akarunk, ahol a nemzetiség, származás, vallás, világnézet, pártállás vagy bőrszín nem érdem, sem vétek, hanem a személyiség természetes állapota. FORUM- a nyilvánosság tere, ahol a parancsolt vagy megvá­sárolt igazságok helyett a sokaság nyíltan elmondott véle­ménye alakítja a közös elhatározást, miként társadalmi programunk is az okos nép gyülekezetében érlelődött meg, nem pedig régi-új lángelmék szűk körében. Ki viszi át a szerelmet? Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla­csípőket ki öleli sirva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, Ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva A Szereimet a túlsó partra! (Nagy László) Az MDF gazdasági programjának alapeivei Emberközpontú, hatékony gazdaságot! A Magyar Demokrata Fórum gazdasági programja olyan hatékony, versenyképes piac- gazdaság felépítését tűzi ki célul, amely megoldást nyújt a magyar gazdaság külpiaci és belső problémáinak meg­oldására, s amely lehetővé te­szi, hogy hazánk gazdasági vonatkozásban is a fejlett, de­mokratikus államrendű orszá­gok egyenrangú társává vál­jon. Ma: kétszámjegyű infláció A magyar gazdaság mély és hosszan tartó vál­ságban van, amelynek jól ér­zékelhető jelei: a súlyos kül­ső eladósodás, a nagymérté­kű költségvetési deficit, a két­számjegyű infláció, a csökke­nő életszínvonal, az elmara­dott gazdasági szerkezet kon­zerválódása stb. A válság ki­alakulásában jelentős szere­pet játszott a hibás gazda­ságirányítási mechanizmusok alkalmazása, de mégsem ezek tekinthetők a meghatározó té­nyezőnek, hanem szocialista gazdasági rendszer sajátos berendezkedése. A felgyülemlett problémák megoldása elképzelhetetlen az adott gazdasági rendszer .ke­retei között, hiszen ezek ép­pen leglényegéből következ­nek. Itt és most az egész gaz­dasági rendszer alapjainak megváltoztatására van szük­ség. Holnap: piacgazdaság és vállalkozás A központi irányítású szoci­alista gazdaságot piacgazda­sággal kell felcserélni, ahol a piac osztja el az erőforráso­kat a fizetőképes fogyasztói keresletek szerint. Ehhez meg kell teremteni a javak, a ter­melési eszközök és a munka­erő piacát, amely nem jelenti a piac kizárólagos uralmát minden területen: bizonyos te­rületek kimaradhatnak ebből (például vasút, posta, oktatás, környezetvédelem stb.) és ezen túl az állam piacsegítő gaz­dasági szabályozó tevékenysé­gére is szükség van. A piacgazdaság megterem­tésének legfontosabb eleme e tulajdonosi szerkezet átalakí­tása. Az alapvető és döntő tulajdonformának a magántu­lajdonnak kell lennie. A klasz- szikus magántulajdon mellett szükség van különféle társtu­lajdonosi formák (pl. szövet­kezet, vagyonközösség, rt.. kft. stb.) megteremtésére is, az op­timális üzemnagyság fenntar­tása és a túlzott tulajdonkon­centráció elkerülése érdeké­ben. Szükségesnek látszik az állami tulajdon fenntartása is, ez azonban semmiképpen nem lehet uralkodó, csak kiegészí­tő tulajdonforma. A helyi kö­zösségek szerepének megnö­vekedésével párhuzamosan el­engedhetetlenné válik a kö­zösségi tulajdonfőrma létreho­zása is. (pl. községi önkor­mányzati tulajdon). Az új tu­lajdonszerkezet kialakításánál fontos alapelv, hogy egyik tulajdonforma sem kerülhet privilegizált helyzetbe. A pénzügyi szabályozás alapvető célja a pénzmennyi­ség globális szabályozása a kereslet konjunkturális befo­lyásolása érdekében. A pénz- kibocsátást és a költségvetési deficit finanszírozását a par­lament ellenőrzése alá kell utalni. A költségvetés terjedel­mét jelentősen csökkenteni kell. Kiadási oldalán döntő tényezőnek a klasszikus álla­mi funkciókból következő ele­meknek kell lenniük: egészség­ügy, kultúra, szociálpolitika finanszírozása. A költségvetés bevételi forrásait elsősorban az adók (szem. jöv. adó, vál­lalkozói adó és hozzáadott- érték adó), vámok és illeté­kek alkotják. A gazdaságpolitikának nem lehet feladata a gazdasági szerkezet meghatározása, ez a piac feladata. Elő kell viszont segítenie a szerkezeti átalaku­lást, a modern technikák és technológiák meghonosítását. A gazdaságpolitikának ugyan­csak figyelmet kell fordítani a kisvállalkozásokra, különféle kedvezményekkel bátorítani kell az új kisvállalkozókat. Átmenet: az esély- egyenlőség jegyében! A radikális átalakulás óha­tatlanul újabb feszültségeket idéz elő. További halogatásra azonban már nincs idő, ered­ményeket csak akkor várha­tunk, ha a változások koncent­ráltan, egyszerre történnek minden területen. A tulajdonszerkezet átalakí­tásánál a valóban ésszerű és társadalmilag ellenőrzött pri­vatizálás mellett foglalunk ál­lást. Az állami tulajdon le­bontásánál szem előtt kell tartani a gazdaság működő- képességének fenntartását, az esélyegyenlőség biztosítását a tulajdonossá válásban és a különböző privatizálási formák igény szerinti kombinációját. Az átalakulások nagy való­színűséggel rövid időre csök­kenteni fogják a termelés szintjét (miközben szerkezetét radikálisan megváltoztatják), számítani kell az életszínvo­nal csökkenésére, az infláció, a munkanélküliség és a külső adósság növekedésére. Ezek súlyos terhek, de rövid távú vállalásuk nélkül nem képzel­hető el a hosszú távú javulás. E terhek nem egyenlően fogják veszélyeztetni az egyes társadalmi csoportokat. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetbe kerülők csoportjai­ra, a nyugdíjasokra, a szegé­nyekre, a szakképzetlenekre, és nekik méltányos központi segítséget kell adni. Ugyanak­kor a következetesen végig­vitt átalakítás már rövid tá­von is kínál előnyöket: a sza­bad vállalkozás, a fogyasztói igények jobb kielégítése, stb., amely a változások iránti bi­zalmat erősíti. MDF: programunk röviden i. Az MDF az önkormány­zatok híve. Célja a létre­jövő helyi önkormányzatok közösségi tulajdonnal felruházása, az állami tu­lajdon visszajuttatása. II. Gazdasági esélyegyen­lőséget! Egyforma lehe­tőségeket kapjanak a magánvállalkozások és az állami vállalatok. Az MDF ellenzi a piacgaz­daságra való áttérés so­rán a kampányszerűséget, és tiltakozik az ellen, hogy tegnapi-mai vezetők a nemzeti vagyon egy ré­szét trükkökkel, értékü­kön alul kisajátíthassák. III. A magyar gazdaság szerkezetének átalakítá­sakor az MDF a külföldön is értékesíthető minőségi termékek előállítását, a környezetkímélő és ener­giatakarékos, de munka- igényes technológiát, va­lamint a családi vállalko­zásokat támogatja. IV. Az egészségügynek és a környezetvédelemnek elsőbbséget kell biztosí­tani, mert mindannyiunk­nak jogunk van az em­berhez méltó környezet­hez. V. A létbiztonsáaot nem segélvekkel kell szavatol­ni! A tisztességes nyug- díiat és a színvonalas be- teaellátás költségeit biz­tosítóintézetek fedezzék. VI. A család védelme és az anyaság tekintélyének helyreállítása végett az MDF szorgalmazza a rész- munkaidős és bedolgozói de teljes jogú - lehető­ségek gyarapítását, ugyanakkor az anyaság, mint hivatás elismerését. VII. Iskoláink legyenek tel­jesen önállóak, a tanulók létszámához igazodó ál­lami támogatással. A szü­lők szabadon választhas­sák meg, hová járatják gyermekeiket. A tan­anyagba szervesen épül­jön be a sport, a termé­szetbarát szemlélet, a ház­tartási ismeretek oktatása, a vallásoktatás. Az auto­nom iskola felügyeletét a szülők, az iskolafenntartók és a tanárok képviselői­ből álló iskolaszékekre kell bízni, Lelkiismereti szabadságot a tanárok­nak. Vili. Az MDF szorgalmazza a közbiztonság alapvető javítását, a jogállamiság intézményeinek szavatolá­sát. IX. Magyarországnak mi­előbb semlegessé kell válnia, a szovjet csapatok hagyják el országunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom