Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-27 / 26. szám
Pártpolitikától függetlenül az emberért, a vidékért FALUSZÖVETSÉG SZÖVETSÉG A FALUÉRT, A VIDÉKÉRT A Baranya Megyei Faluszövetség közgyűlése az elmúkt év novemberében úgy foglalt ál- 'ást, hogy mindenképpen biz- tcsítani kellene - a pártoktól függetlenül is a vidé*k, a terű. leti érdekek képviseletét a Parlamentben. Ezért - a választási törvény előírásai adta keretek között - jött létre a Szövetség a laluért - a vidékért választási párt, mely magáénak vallja a Faluszövetség alapszabályában megfogalmazottakat, azonosul a Szövetség eddigi munkájával, mindazzal, amit a Szövetség az elmúlt, lassan immár egy esztendő során tett, és zászlajára tűzi őzt, ami célkitűzései között szerepel. Mi sorsdöntő ma? Nem választási programot adunk most közre a szó hagyományos, s a pártok által megfogalmazottak értelmében, hanem néhány olyan kérdést emelünk ki, amely a vidéken élő állampolgár élete szempontjából lehet sorsdöntő ma, holnap, holnapután, és lehet meghatározó gyermekeink, a jövő nemzedéke számára. E programot — lüggettenül az országgyűlési választások eredményektől, azaz attól, hogy siikerül-e mandátumot nyernünk vagy sem, továbbvisszük és harcolunk azért, hogy végre valahára a falu, a vidék, érdékei, ideológiá'ktál mentes képviseletet kapjanak az (remélhető tartalmában is szabad választásokon alapuló) új Parlamentben, s az ugyancsak ez évben megválasztásra kerülő helyi önkormányzatokban. Vallják, hogy nem elegendő az, ha az állampolgárok tisztában vannak azzal, hogy kire adják voksukat, de el kell érni, hogy azt is tudják, mire szavaznak akkor, amikor az urnába dobják majdan a szavazócédulákat, ezért mi azon vagyunk (szeretnénk lenni), hogy ismerjék meg azt a programot, melynek lényegét ad. juk most közre. (Úgy gondoljuk persze, hogy nem sök újat mondunk ezzel azoknak, okiknak bizalmára számítunk, hiszen dk (nagy többségük) nap mint nap bőrükön érzik azokat a kinkeserveket, a hátrányos megkülönböztetésekből adódó sérelmeket, igazságtalanságokat, amelyeket az elmúlt évtizedek településsorvasztó politikája jelentett falvainknak, a vidéknek, s melyben mi alig- alig látunk valamilyen változást. Nem látjuk, hogy a magára hagyott falvakért tennének valamit is a szószólák. Az elkövetkezendő hónapokban különböző pártok, szervezetek folytatnak majd kampányt a választók megnyeréséért. Ugyan mi is részt veszünk ebben, de a Szövetség a faluért — a vidékért választási párt nem hajlandó belemenni acsarkodásokba (sokszor mocskolódásokba), az emberi méltóságot is megsértő vádaskodásokba, személyeskedésekbe, nem kívánunk foly. ionoson sebekben vájkálni, sebeket nyitni, még okkor sem, ha esetleg kővel dobálnak meg. Kiállunk és egyben javasoljuk valamennyi pártnak is, hogy őrizzék meg azokat a je. lentös sorsfordulók eredményeit, amelyeket a Magyar Köztársaság jogállamának kiépítésében eddig elértünk, de mi mindannyian, itt vidéken, hassunk is közre abban, hogy ez a jogállam általunk épüljön löl, ahol végre megteremtődik egy egységes Magyarország, melyben éppúgy benne van a fővárosi Duna-Corso, mint egy baranyai, sokszor hátrányos helyzetben lévő né. hány száz fős település. Ezért mi nem ellenségeskedésre, hanem szövetségre kivánurfk lépni minden olyan haladó politikai erővel, amely vállalja a vidék, a falu érdekeinek képviseletét. Már most kell hang. súlyoznunk azonban azt is, hogy mindezeket nem elég a programokban megfogalmazni, de értük tenni kell, s hogy ebből mi valósul meg, azt majd csak a következő esztendők cselekvései bizonyíthatják. (Hiú ábránd pl. abban hinni, hogy a nyugati töke áramlik majd a telefon, viz, közlekedés stb. nélkül fal- vainkba.) Mi szövetséget ajánlunk helyi önszerveződő közösségek- nek, egyesületeknek, nemzeti, ségi szövetségeknek is, hiszen tudják, ők azok, akik már most is sOkat tesznek a falu, a vidék fölemelkedéséért, azért, hogy a 'helyi társadalom megtalálja önmagát és abban az állampolgár jól érezze magát, hogy végre jelenjen meg a mosoly az emberek arcán, hogy mindany- nyian ne szorongatottsógban vegetáljunk, ne közönyben, félelemtől riadtan éljük életünket, és fölszabadulton tudjuk nevelni gyermekeinket, egyszóval, hogy boldogok legyünk. Ehhez az is kelt, hogy kötődjünk köztársaságunkhoz, de ezt úgy érhetjük csupán el, ha kötődünk házunkhoz, mert csak ezzel együtt lehet hazaszeretetről beszélni. Egyenrangú települések Az elmúlt 40 esztendő .bűneivel sokan, sokféleképpen foglalkoztak már. Azokkal egyetértünk, akik azt mondják, hogy a bűnösöket meg kell büntetni és rehabilitálni kell, kik ártatlanul sérelmeket szén. védtek. Hozzátesszük azonban, hogy végre rehabilitálni kell a tönkretett falvak sokaságát is. Azon falvakat, ahol (tudjuk tisztelt választópolgárok, ezt önök úgyszintén nap mint nap érzik, szenvedik) nincs normális, járható út, alig-alig van közlekedés, a telefonról ne is beszéljünk és sök-sok szolgáltatásról sem, amiben évtized (évszázadok?) óta szenvednek hiányt a vidék polgárai. Meg kell tehát teremteni azt az esélyegyenlőséget, mely olapján falvaink elindulhatnak azon az úton, hogy valóban más településekkel egyenrangúak lehessenek a települések társadalmában. Ezért nem tartjuk elegendőnek azt, hogy törvény szülessék az önkormányzatokról, csak akkor, ha az állam garantálja, hogy ezek az új önkormányzatok olyan gazdasági erővel, eszközökkel is rendelkezhetnek, amelyek révén eleget tudnak majd tenni az állampolgárok jogos elvárásainak, meg tudnak felelni bizalmuknak, gazdái lehessenek településeiknek. Követeljük, hogy végre szülessék egy olyan törvény, amely rögzíti, hogy milyen szolgáltatásokhoz van joga — alapvető állampolgári jogon - minden magyar állampolgárnak, fajra, nemre, korra való tekintet nél. kül, továbbá attól függetlenül, hogy milyen településen született és hol akarja életét élni. Mert az emberek többsége a falujában szeretne továbbra is maradni, ha a Magyar Köztársaság biztosítani tudja az alapvető létfeltételeket. De hol vagyunk még ettől, amikor csak itt Baranyában szárnál több olyan falu és városrész van, ahol nincs egészséges ivóvíz. Álláspontunk, hogy ennek biztosítása az állam kötelessége, és^ az is, hogy ha egy település közössége úgy dönt, hát lehessen ott megteremteni újból az általános iskolát, s ha a községben né. metek, szérbhorvótak vagy éppen cigányak élnek, hót anyanyelvükön folyjék ott az Oktatás az iskolában, éppúgy, mint az óvodában, s ez legyen biztosítva a hivatalokban, a hivatásban mindenütt, ahol a nemzetiségek önazonosságra való törekvése ezt igényli. De ne dobja az állam a lovak közé a gyeplőt, mert igen. is e szolgáltatások jó részének megteremtése az állam feladata, felelőssége, még akkor is. ha a megvalósítás az önkormányzat dolga. Ezt az önkormányzatot egyébként mi olyannak képzeljük el, amiben a településen lakók valóságos érdekei kapnak kifejezési lehetőséget, s amely, ben részt vesznek a pártokon fúl azok a különböző önszerveződő közösségek is, ahol az álfám polgá rok jól érzik magú. kát, s amiket fontosnak tartanak saját életük szempontjából. Újat mondani a piacgazdasággal, a tulajdonreformmal kapcsolatban nem kívánunk. Azokat a politikai erőket támogatjuk, amelyek a változásokat a lehető leghatékonyabban és a vidéki Magyarország számára a legkevesebb áldozat árán kívánják végbevinni, és figyelembe veszik a társadalmat alkotó egyének sorsát - nem taszítják kilátástalan anyagi és erkölcsi helyzetbe a tömegeket. Mi lesz a földdel? Nemcsak a falu, a vidék, de a város polgárai, a magyar jövendő szempontjából is sorsdöntő az a kérdés, hogy mi lesz a földdel, mi lesz az állattartással? Nem értünk azokkal egyet, akik a tsz-ek erőszakos fölszámolásáért szállnak harcba, mert úgy gondoljuk, hogy ezt is az adott település, gazdaság lakói, a volt és leendő földtulajdonosok döntsék el. Döntsenek abban, hogy egyénileg kívánnak-e dolgozni, avagy egy ténylegesen önkéntes alapon szerveződő szövetkezésekben. Lénye, ges az, hogy végre legyen a földnek értéke, hogy legyen megbecsülve a falu emberének munkája és azt ismerje el az állam is, hogy ne legyenek különböző fölösleges közvetítő szervezetek, maffiák, akik lefölözik a hasznot és learatják az izzadtsógos munka gyümölcsét. Az egyenrangú tulajdonok egymás melfett élését keH biztosítani, de úgy, hogy maga a település is rendelkezhessék olyan javakkal, amely- lyei versenytársként részt vehet (másakkal egyenlő módon) a piacban. A városi lakos mostanában kezdi érezni, hogy milyen súlyos, majdhogynem tragikus problémát jelent az, ami a mezőgazdaság terén történt az elmúlt évtizedekben. Mindenképpen radikálisan változtatni kell a fennálló helyzeten. A Faluszövetség vizsgálni és or. vosolni kívánja a mezőgazda, sági termelés kedvet romboló és az eredményességet rontó okokat. Szorgalmazza a háztáji és kiskertgazdálkodás lehetőségeinek biztosítását, termelési feltételeinek javítását. A magyar nemzet eddigi történetének egyik legnogyobb vállalkozása előtt áll, amikor' be akar kerülni Európába. Úgy gondoljuk, hogy ehhez magunkat is alkalmassá kell ten. ni, tehát Európát is be kell tudnunk fogadni. Ehhez szükséges nemcsak a főváros, de a vidék fejlesztése is, azért is, hogy a magyar állam fönnállásának 1100. évfordulójára, a harmadik évezred küszöbére ne csak jogállam, de kultúráltam is legyünk, és a világkiállítás során idelátogató külföldieknek melegséggel és büszkeséggel mutathassuk be hazánk gyönyörű tájait, a települések aszfaltozott tiszta útjait, a községek virágos, rendben tartott házait. Kiállunk azért, hogy ez ne illúzió legyen, hanem maga a valóság. Igenis kell a virágzó Kert-Magyarország. (A világ- kiállítás megrendezését viszont csak akkor tudjuk támogatni, ha az a vidék számára is előnyöket kínál.) A falvakban élők között túl sokan is vannak sajnos koruknál fogva olyanok, akiknél létfontosságú az egészségügyi, az öregségi ellátás, a társadalombiztosítás, a szociálpolitika reformja. A szociális biztonság immár állampolgári alapjogunk, de tenni kell azért, hogy ez is megvalósuljon a gyakorlatban. Hogy mindenki, aki önhibáján kívül kerül hátrányos helyzetbe, juthasson az állam által biztosított alapvető létfeltételekhez. önmagunkhoz hűek kívánunk maradni. Szeretnénk továbbra Is bírni a megszerzett bizalmat, azőkét, Okikért kell, hogy szóljon most a harang. Tudjuk azt is, hogy nem elég azonban a harangot megkongatni, de ha tűz van, azt él is kell oltani. Valljuk: olyan humanista társadalom fölépítését jelentse a rend szervó hás, ahol végre igazán az ember a központ, de ne csak politikai szólamokban hangozzék el az, hogy az emberért tettük dolgainkat, hanem gyakorlatban bizonyítsuk, hogy az emberrel együtt. Anyagilag és erkölcsileg 'kell visszaadni becsületét a munkának, a dolgozó embernek. Együtt Mint ahogy városok és városok, úgy községek és községek között is különbségek vannak gazdagságban (vagy éppen szegénységben). életmódban. 'kultúrában, nemzeti, ségi összetételben, a lakossá, gi ellátásban, a közösséggé formálódásban stb., de van egy, ami közös, hogy az alattvalóból remélhetőleg való polgárrá váló, dolgozó falusi ember tenni akar éppúgy, mint ahogy munkálkodott történelmünk során mindenkor. Hiszen eddig is maga építette kalákábart házait, teremtett önerőből vizet, villanyt, csatornát, óvodát vagy orvosi rendelőt. Úgy, hogy közben — munkahely híján ingázott, s amit másutt termelt az ott is maradt - s napi munka után, hét végén iszonyatos erőfeszítéssel próbált teremteni otthont, közösséget. így és ezzel együtt akar tehát partnere len. ni a hatalomnak, amely hatalom csak az általa adott megbízásból dönthessen sorsáról, sorsunkról. A Szövetség a faluért - a vidékért párt nem véletlenül választotta ezt a nevet. Az elmúlt évtizedek során szándékosan szították ugyanis az ellentéteket a falu és a város között (és sajnos ezzel sokszor még manapság is találkozhatunk). Hitvallásunk, hogy csak együtt, a községek és a városok társadalma közösen képes arra, hogy megteremtse azt az új Magyarországot, melyben lelkiismeretünk szabadsága szerint élve tudjuk majd tenni dolgainkat. ,,Ez a mi munkánk és nem is kevés." Emberhez méltó módon, saját sorsunkat kezünkbe véve küzdeni a vidék gazdasági, politikai és szellemi felemelkedéséért. A Baranya Megyei Faluszövetség által támogatott képviselőjelöltek mindezeket magukénak vallva harcolnak a VIDÉKI EMBERÉRT. Buzássy Lajos Dr. Gáspár Jenő Dr. Kóbor Gyula Dr. Wekler Ferenc Dr. Simor Ferenc Fabi József KÉPVISELŐJELÖLTJEINK AZ EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLETEKBEN — Békés rendszerváltást — emberközpontú társadalmat — A tisztes megélhetést biztosító becsületes munkát — a munka becsületét — Szociális biztonságot — Esélyegyenlőséget a vidék számára — Gazdaságilag megalapozott önkormányzatokat — Piacgazdaságot, a tulajdonformák egyenlőségét — A falu, a vidék anyagi és erkölcsi rehabilitálását — Az állampolgárok és a települések közötti egyenlőséget — Jogot a szorongás, a félelem nélküli élethez
