Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-09 / 340. szám
1989. december 9., szombat Dunántúlt napló z ■ fi Dili politikai vitafóruma A Keresztény Demokrata Néppárt programjából Közoktatásunk válsága és a kiútkeresés Miért idézte Németh Miklós Telekit? „Magyarországot magyarul kell vezetni..." Ki kell mondani néhány alapigazságot! Ne arról beszéljünk, hogy “mit szeretnénk, hanem abból induljunk ki, mire futja a jelenlegi költségvetésünkből. Torokszorító anyagi helyzetünkből saját erőfeszítéseinkkel mór kilábalni nem tudunk, de hogy milyen támogatást kapunk és mire, ez a jövő titka. A közoktatás problémáit túlkomplikóltuk. így aztán mindig sokat markoltunk, és annál kevesebbet fogtunk. Az 'is kihullott az ujjaiak közül. Mennyiségre mentünk a minőség helyett. Nem lehet az ország sorsát ás irányítását elemi és általános iskolai szinten képzett vezetőkre bízni. Generációm tudta, látta maga körül ezt nap, mint nap. El is mondta szakmai megbeszéléseken, ihogy képtelenség a bukásmentes iskola, a politechnikai oktatás bevezetése személyi és tárgyi feltételek nélkül, a munkaversenyek előírása, a helyesírás figyelmen kívül hagyása az egyetemi felvételi 'rásbeíin, és még sorolhatnám. Válsághelyzetünkben alapvető esélyt csak egy olyan keresztény típusú, annak erkölcsi tanán alapuló oktatáspolitika nyújthat, amelyik az örök emberi értékeket plántálja el tanulóifjúságunk lelkületűbe. Konkrét javaslatok © Minden városi- és me- 9Yeszékhelyen szervezzenek szakbizottságokat. Ezekben a Pedagógusok minden korosztálya képviselve legyen. Mérjék fei az oktatás mai helyzetét, állapotát, az oktatás hatékonyságát, és a legkirívóbb szakmai hiányosságokat. © Szüntessék meg a helyi tanácsok beleszólását az iskolák életébe. Ezt már évek °ta minden fórumon sürgetik. A megvalósítása sem költségigényes. Mégsem történt semmi- A kapcsolat kizárólag a költségvetésre korlátozódjék. Az ellenőrzést pedig a számvevőszék végezze. ® Kizárólag a szakmai szempont legyen a döntő az iskolák igazgatóinak kijelölésénél, a városi, a megyei és 0 minisztériumi alkalmazottak kinevezésénél. Az első nagy földcsuszamlás és ennek következtében a szokmai színvo- '['alcsökkenés az 1948—56-os években állott be, amikor 380—400 polgári iskola igazgatóját politikai okokból leváltották. Helyüket döntően a' felekezeti népiskolák tanítóival töltötték be. Tőlük mór nem ** követelték meg az iskola Pelső tartalmi munkájának ellenőrzését. Politikai komiszszórok voltak, akik vállalták p vallásoktatás teljes kiirtását oz oktatók ideológiai nyomás alá helyezését. A polgári iskolák az egyes járások mintaiskolái lehettek volna. De így pár év alatt leráncigálták őket az elemi iskolai szintre. A tanügyigazgatás szakmai színvonala emelésének legmegbízhatóbb katalizátora lenne az ún. egyetemi nyomtatvány visszaállítása. Az igazgató köteles volt minden beosztottját évente egy, a szakmai rendellenesség esetén kétszer meglátogatni. Tartalmi és módszertani szempontból bírálatot mondott. Az oktatónak joga és kötelessége volt nyilatkozni a bírálattal kapcsolatban. Amelyik igazgató ezt a feladatát nem tudja szakszerűen ellátni, az éppen úgy nem alkalmas az iskola vezetésére, mint az a gyári művezető, aki nem tudja bemutatni a szerelőcsarnokban 'munkatársának azt, hogyan kell a munkadarabot megmunkálni. © Döntően fontos az egészséges szelekció megteremtése. A négyévenkénti 15—20 százalékos kiszűrés serkentőleg hatna a tanulóifjúság munkaerkölcsére. © A jövő tanévtől kezdve szűnjön meg a képesítés nélküli nevelők státusa. Tanítói és tanári oklevelet kizárólag a nappali tagozaton lehessen megszerezni. A képesítés nélküli nevelők alkalmazása örök szégyene marad közoktatásunknak. A szakmai színvonal lesüllyedésének és a pedagógiai tekintély tönkretételének ez volt és ma is ez a forrása. Mégsem őket ültetem a vádlottak padjára, hanem azt a közoktatást, amelyik ezt lehetővé tette. A pedagógus- társadalom 40 százaléka kezdte így a munkáját. Egy részük — mintegy 15—20 százaléka hivatásszeretetből felfejlődött a nappali tagozatokon végzettek színvonalára, de a nagyobbik része ezt már nem tudta elérni. Ugyanakkor a végzettek egy- barmadai (főleg a férfiak) elszivárog erről a pályáról. A felsőoktatási intézmények „lukas” zsákba vizet öntögetnek. Az elszívó hatás következtében a közoktatás költségvetéséből képezik a tolmácsokat, az idegenvezetőket, az újságírókat, a kiadói lektorokat, a könyvszerkesztőket, a politikai munkatársakat, a rendőrtiszteket, a külkereskedelmi levelezőket, a benzinkutasokat, a zöldség- árusokat, a butikosokat, és ki tudja még kiket. Ezek száma több, mint 10 000. bérezéssel meg kellene szüntetni az elszivárgást és elő kellene segíteni a vissZaszivárgást. Pedagógiai tekintély nélkül sem eredményesen oktatni, sem hatékonyan nevelni nem lehet! © Belső átszervezéssel mintegy 15 000 pedagógus munkakörét - és így a bérét — lehetne megtakarítani és ennek elosztásával reálbérnövekedést elérni. Nem volna szabad kincstári pénzen korrepetálni, fejelni (az ólt. isk. Vili. és a középisk. IV. osztályaiban) emelni, felzárkóztatni, differenciálni és fakultálni, tehetséget gondozni, étkeztetési, napközi- és könyvtári feladatokat ellátni. Tudom, hogy mindez fájdalmas és nehéz feladatokat ró a tanulóifjúságra, a szülőkre és a pedagógusokra egyaránt. © Fizessenek tandíjat a középiskolák és a felsőoktatás hallgatói közül azok, akik a tanulmányaikat közepes, elégséges, vagy elégtelen eredménnyel végzik. © Az elnőiesedés megállítása érdekében az általános iskolák oktatóinál a felvételinél 60:40 százalékos beiskolázást kell szem előtt tartani, a középiskoláknál az arány- szóm ennek fordítottja legyen a férfiak javára. © Tollvonással — de kimenő rendszerrel - szüntessék meg az összes gyorstalpaló intézményeket: a szakérettségit, a SZET-oktatást, az esti és a levelező oktatást, és a pártfőiskolákon a bizonyit- vónyszerzést. Vezessék be helyettük a teljes tananyagra kiterjedő, magánvizsgával egybekötött magántanulói státust. © Az oktatói kar az egész országra kiterjedő egységes státusban kapja a fizetését. © Szűnjenek meg a megalázó jutalmazások, amelyeknek a jó munkához oz esetek 50 százalékában semmi köze nem volt. A jó munka jutalma legyen az igazgatói, az igazgatóhelyettesi megbízások, a tanulmányi felügyelői kinevezések stb. végigvezetve ezt a művelődési osztályok és a minisztérium dolgozóira is beleértve. ® Szép és könnyű álmot ígér a Pedagógus Demokratikus Szakszervezet, amikor javasolja a 100 százalékos fizetésemelést, a 15-ös heti óraszámot, a 25-ös osztálylétszámot. Nem adható kutatónap, nem lehet a kötelező oktatást 18. életévig kiterjeszteni. Az eddigi vállalásokhoz és a fenti javaslatokhoz a költségvetést reálértékben 100 százalékosan kellene növelni. De kérdem azt, hogy miből. Tudatában vagyunk annak, hogy mindezeket a gondokat rendkívüli körültekintéssel, humánusan és több évre elosztva szabad és lehet csók megoldani. Erre „zálog" a pártunk nevében olvasható „keresztény" szó, aminek fénye az elmúlt 40 évben nem kopott meg, sőt, napjainkban valósággal ragyog. Dr. Horváth Imre Való igaz: 44 esztendeje nem volt rá példa, hogy a magyar parlamentben egy magyar miniszterelnök előző rendszerbeli elődjét idézte volna. Németh Miklós megtette ezt a héten. Igaz, kis szépséghibával. így hallottuk: ..Teleki Pál irta 1943-ban ,,Merjünk magyarok lenni!" című munkájában. .." Tudjuk, hogy Teleki Pál 1943-ban már nem írt semmit, hiszen 1941. április 3-ónak hajnalán máig vitatott módon meghalt, a hivatkozott művet — egy 65 oldalas könyvecskét — dr. Má- day Béla állította össze a néhai miniszterelnök beszédeiből,* írásaiból vett idézetekből. A kis tévedés természetesen mit sem von le az idézett gondolat értékéből, ezért is érdemes ismét közreadni. Okulásul. Amiért Németh Miklós is fontosnak tartotta elődjéhez fordulni. „Mi mindent az államtól várunk. Alig van ipari tevékenység állami ^szubvenció nélkül, nincs tudományos fejlődés állami szervezés nélkül, egyleteink túlnyomó része állami támogatásból él és alig van tevékenység, amelyben az állam ne igyekeznék gyámkodni. Ha nem teszünk ellene, a társadalom teljes elsorvadásához vezethet". 1941. április 3-ára virradó éjjel pisztolylövés dördült a budai Sándor-palotában, s kora reggel az inas holtan találta a miniszterelnököt. Azó. ta is tisztázatlan, mi történt valójában, öngyilkosság? Gyilkosság? Az utóbbinak a lehetősége újra meg újra felmerül. S hogy az első pillanattól - azaz 1941. április 3. délelőttiétől kezdve így volt, hadd álljon itt e sorok írójának a személyes emléke. Budapesti gimnazista lévén, az egyik osztálytársam édesapja budapesti rendőrfőkapitány-helyettes volt, s ez a társunk hozta a hírt már másnap a Fáy gimnázium IV. osztályába: Telekit olyan helyzetben találták, ami kizárja az öngyilkosság lehetőségét, hiszen a lövedék tarkótájon hatolt be a koponyába, így pedig aligha tud valaki is ön- gyilkosságot elkövetni. A kételyt elültette bennünk az osztálytársunk, jobban hittünk tehát az így kapott információnak, mint a hivatalos közleménynek. S ezt még megerősíteni látszott számunkra, hogy a miniszterelnök halálával egy időben megkezdődött a Wehrmacht óriási, demonstratív átvonulása Budapesten — Jugoszlávia ellen. De hát hogyan is halt meg széki gróf Teleki Pál? A válaszadás természetesen nem e cikk feladata. Történészek birkóznak ezzel mind a mai napig, óm a kétely — a leghi- teltérdemlőbb megállapítások ellenére — ugyanúgy élnek, mint ahogy máig hajlamosak vagyunk hinni, hogy nem a vadkan, hanem a bécsi kama- rilla végzett Zrínyi Miklóssal. Teleki kétségkívül a megelőző korszak egyik legnagyobb formátumú tudóspolitikusa volt, aki — ha hinni lehet abban, hogy öngyilkos lett - nem birta elviselni a készülő árulást Jugoszlávia ellen, mert ő már akkor felismerte: borzasztóan nagv árat kell fizetnünk ezért. Idézzünk most tőle mi is néhány gondolatot, csatlakozván miniszterelnökünkhöz. „Találékonysóggol, erős akarattal, összefogással és sok szeretettel gyakran lehet segíteni ott. ahol az anyagiak hiányzanak”. „Az idegeneknek magunkat mutassuk, ne az ő rossz kópiájukat Az idegen is ezt keresi nálunk". „Mindenkinek a maga helyén vannak kötelességei és bármilyen kicsinyek legyenek azok, fontos, hogy jól végezze.” „Valaki a második hegedű játszására a legkitűnőbb és a legalkalmasabb ember, de az első hegedűt soha életében a kezébe ne vegye, mert nem arra való." „Magyarországot magyarul kell vezetni, magyar formák, a magyar élet formái szerint." „Gazdaságilag gyenge nemzet szociális munkát végezni képtelen, szociálisan nem gondolkodó nemzet viszont sohasem tudott erős gazdasági rendet kiépíteni." „Nem vagyunk gazdag nép, de ha azt, amit ünnepélyekre, némely túlpompás emlékművekre, emléktárgyakra, kolportázzsal körülhordozott emlékkönyvekre költünk, ha ezeket az összegeket teremtő, ■nemzeti, kulturális vagy gazdasági célokra fordítanák, sokat érnénk el.” Hársfai István Hol vannak a kismamák? A Tv-híradóban a minap a s°k abortusznak tulajdonítotok azt a tényt, hogy lényegesen kevesebb gyermek szülik, mint régen. Az abortusznak én sem vagyok híve, de ha az anya ^Qy a megszületendő gyer- OSk egészsége kívánja, szükségesnek tartom. Hogy Magyarországon jelenleg az °bortuszok valóban megala- Pozottak és mennyire —, nem ^yok jogosult megítélni. Viszont bérből és fizetésből gyakorló anyaként hozzá Odok szólni ahhoz, hogy ml- kevés a kismama. Efly nő életében első gyerkekének kihordása, megszülé- **• gondozása a legmeghatározóbb élmény. Ezt sajnos negatív irányba fordítja a szülészetek börtönszerű, régi, omladozó, embertelen épülete, melyekben a mellékhelyiségék s a tisztálkodó helyiségek egyenesen undorítóak. S ezekbe sok várandós asszony kényszerül hetekre, hónapokra beköltözni. Tisztelet a kivételnek — megvalósíthatatlan az együttszülés, azaz az apa »észvétele gyermeke születésénél, s az anya elete legnehezebb, legszebb, legemlékezetesebb óráiban magára marad. Holott épp egy másik tv-müsor igazolta, milyen széppé lehetne varázsolni a gyermek világra hozatalát az együttszüléssel. A bölcsek az adótörvénnyel olyan helyzetbe hozták az embereket, hogy szinte kötelezően adják a nem kevés hálapénzt az orvosoknak. Ezt csak az érti meg, aki átélte a nőgyógyászati vizsgálókban a kiszolgáltatottságot, aki a gyermekkórház műtőjének ajtaja előtt várta, hogy kihozzák már végre gyermekét. Ott fenn a „bölcsek” nagyon jól tudják, hogy ilyenkor minden pénzt megad az ember. S még néhány apróság a mindennapi életből. Főleg vidéken hajnalban kell kelni a friss tejért és kenyérért. Egy praktikus, de csupán egy télre elég csizma 1000 Ft-'ba, egy farmernadrág 1200 Ft-ba kerül. Egy átlagos LEGO áno karácsonyra, születésnapra vagy egyéb ünnepekre netto egy havi átlagbér. Az állat- ikertben 2 éves, a vonaton 4 éves gyermeknek jegyet kell venni. A mai világban rohanó életünkben a családosoknak létszükségleti cikk az autó, mert pl. a lázas gyermekkel éjszaka az ügyeletre röhanni kerékpárral úgymond nem ideális. S a bérből és fizetésből élőknek kölcsönt kell felvenni ahhoz, hogy Tra'bantot vehessenek. A játszótér kevés — pedig kert, udvar híján ide szorulnak a panelokból a csalódok —, ami van, az is többnyire silány, fantáziátlan játékokkal van ellátva. Egy család életszínvonala nagymértékben csökken, ha a feleség gyeden van. Az NDK-ban (!) csodálkozva tekintettek fáim a gyógyszertárban, mikor fizetni akartam a gyermekgyógyszerért. S a gyermekorvosi rendelőben minden fájdalomról, félelemről megfeledkezve szemléltük kisfiámmal a meseországgá varázsolt várót. Csodálkoztunk a gyermekáruházakban is, ahol egy helyen a pelenkától a szánkóig minden kapható volt. Esztétikus áruk, elérhető áron mindenki számára. Az utcán idegen emberek mosolyogtak ránk, simogatták meg a kicsi fejét. Az elárusítók kedvesen segítettek a választásban. Ott gyermekkultusz van. A buszsofőrtől kezdve az orvosig mindenki szeretettel, segítőén, védőén veszi körül a kismamákat, gyerekeket. A társadalom jól működő szolgáltatásaival kiszolgálójuk, társuk, partnerük lett. Ott valóban a leggyakoribb látvány a babakocsit toló, másik gyermeke kezét fogó, de már a harmadikat váró nő látványa. Nálunk nem lehetne úgy élni, hogy 2—3 gyerek mellett is vidámok, kiegyensúlyozottak, alapvető anyagi gondoktól mentesek legyünk mi fiatal szülők? Ha nem kéne hetekig spórolni egy-egy közös kirándulásra, cukrászdába beülés- re, netán színházba, cirkuszba menésre vagy egy éttermi vacsorára? Kisemberek kis gondjai ezek? De egy nép is kihalhat tőlük. Anyának, apának lenni csodálatos dolog. Gyermeket vállalni, felnevelni öröm. Valamikor a gimnáziumban egyik magyarórán hallottam: egy országot, társadalmat az jellemez a legjobban, hogy az ott élők közül kinek mi jelenti az elérhetetlent, hogy •ki miről álmodik. Hát én például erről. Csak én? Kálmánné Jentetics Ágota Alsó tagozatosok a mecseknádasdi iskolában
