Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-02 / 333. szám
1989. december 2., szombat DunQntüit napló 4 3 Kitüntetettek Tudományos Kutatói Díj Dr. Hoóz István Janus Pannonius Művészeti Díj Wunderlich Ilona Az egyetemre menet azon töprengtem, vajon van-e ösz- szefüggés a demográfia és a demokrácia között. Hoóz István professzor ugyanis a demográfiai (népesség-)tudo- mány doktora. Egyetemi tanár, a JPTE Módszertani Intézetének igazgatója, tanszék- vezető, egy sor hazai és külföldi tudományos bizottság tagja. Nem kellett sokáig beszélgetnünk, hogy kiderüljön: bizony, van ilyen összefüggés. 'Hoóz professzornak jogi diplomája van, de első statisztikai szigorlata után a statisztikai és demográfiai tanszék vezetőjétől, Varga István professzortól meghívást kapott a A településfejlesztési díj odaítélésének egymondatos indoklása: „Pécs város biztonságos vízellátása érdekében kifejtett tevékenységéért". Dr. Solti Dezső, aki a Megyei Vízműtől került 1967-ben a Pécsi Vízműhöz és annaík már másfél évtizede igazgatója, szerényen csak ennyit fűz az indoklásihoz: „Egy vagyok itt a sok szakember között". Aztán megemlíti a folytonos nagy csatát, a hibaelhárításokat, a technikai fejlesztések érdekében szükséges hadakozásokat — néha gyokorta pénzügyben. „Fejlődött a város, nekünk is lépést kell tartanunk a fejlődéssel” — mondja. A pécsi vízhálózat hossza megközelíti a 700 'kilométert, míg a föld mélyében maholnap már 300 kilométernyi a szennyvízcsatorna. A város vízigénye naponta 65-85 ezer köbméter, ennek biztosítása néha szinte csak emberfeletti erőfeszítéssel lehetséges. Ugyanakkor segítségükkel sikerült Vasas és Komló vízgondjain is enyhíteni, besegíteni Szentlőrincnek és Harkánynak. „A város vízellátását nem lehet elválasztani a megyei gondoktól, és csakis a térség ellátásával együtt lehet megoldani" — állítja. A drávaszobolcsi vízbázis feltárása és bekapcsolása is lehetővé teszi majd, hogy ne csak Pécs irányából segítsék időnként Harkányt és Siklóst, hanem a drávai vízkincs segítségével Pécs ellátási biztonságát is növelhessék. tanszékre, s már másodévesként oktatott.- Ha más tanszékre hivnak, talán másként alakul a pályám — mondja. A tanszéken belül működött egy kisebbségi jogi intézet, amely a Magyarországon élő nemzetiségek és a külföldön- élő magyarok helyzetével foglalkozott, de 1949-ben megszüntették. (Lám, az első kapcsolat a demográfia és a demokrácia között!) Az érdeklődésem azonban megmaradt, és amikor 1960-ban meghívtak Pécsre a statisztikai tanszék vezetésére, azonnal felötlött bennem: itt az alkalom saját megkezdett kutatásaim és a pécsi egyetem hagyományainak folytatására. 1962- ben kezdtem nemzetiségi kutatásokkal foglalkozni, de tanulmányaim 1964-ig nem jelenhettek meg. (Újabb kapcsolat a két szó között.) — Kutatásaim kezdetben két baranyai járásra - a siklósira és a sellyeire - korlátozódtak, de 1972-ben kiterjedtek az egész megyére, sőt, az 1980-as népszámláláshoz kapMáris a lényeghez értünk: Pécs biztonságos vízellátásához.- Szolgáltató vállalat vagyunk, nálunk a biztonság az alapvetőbb. Aki nálunk dolgozik, az vállalta, hogy a nap mind a 24 órájában és az év mind a 365 napján á biztonságos szolgáltatás a legelemibb kötelesség. Mert a lakosságot nem érdeklik a problémáink, számára csak az lényeges, hogy ha kinyitja a csapot, folyjon víz és elfolyjon a használt víz - összegez dr. Solti Dezső. Technikai fejlesztés, fejlődés nélkül ma már csak nehezen létezhetnének. Ez pedig döntően pénzkérdés. Ugyan stabil a vállalat gazdálkodása, még sincsenek bővi- ben a pénznek. Gyanítom, az általa említett nagy csaták közül nem egy emiatt robbant ki. A környezetvédelem és a biztonság megköveteli a korszerű — és sajnos, egyre drágább — technikai hátteret, a fejlesztéseket és beruházásokat. Mind több az eszköztárukban a korszerű gép, az automatika, a számítógép és egyre több az olyan eljárás, melynek ők a rendszergazdái idehaza, sőt már külföldön is dicsérik hozzáértésüket. ,,A technikai előrelépés - vallja —, az embereknél is szemléletváltozást eredményez, és ez növeli a technikai váltás igényét". S hogy ne csak gyakorlati, de elméleti téren is lépést tarthasson a mával és előretekinthessen a jövőbe, dr. Solti Dezső ehhez a főiskolai oktatói tevékenységét is kamatoztatja. Címzetes főiskolai tanár. Tanít — és közben maga is egyre magasabb szinten tanulja tovább a szakmáját — Pécsett a PMMF-en, Baján és Budapesten, a mérnöktovábbképző intézetben, szerzőtársként szakkönyvet is irt. M. L csolódva az egész országra alkalmazták az itt kialakított vizsgálati módszereket. A kutatásnak egyrészt tudományos, másrészt közigazgatási tartalma van. A tudomány kérdése az: vajon mi tartja fenn a nemzetiségi tudatot, hiszen a különböző nemzetiségű emberek évszázadok óta együtt élnek és dolgoznak, és mégis mások a szokásaik, a kultúrájuk. Rá kellett jönnünk, hogy ezt a tudatot társadalmi és gazdasági tényezők sokasága határozza meg, és nem csupán az anyanyelv vagy a származás. A mai középgeneráció jó része például történelmi okokból nem beszéli az anyanyelvét, de ettől a nemzetiség nem hal ki, új erőre kaphat (a mai gyerekeket pl. a nagyszülőkhöz küldik nyelvet tanulni). — Tudtuk tehát, hogy nem elégedhetünk meg egy szubjektív vallomással: ki minek érzi magát, hiszen számtqlan oka lehet annak, ha valaki nem vállalja nemzetiségi származását. Sokkal több a „nemzetiségi kulturális igénnyel * -------------------------------------------------—-----------ren delkező család”, mintamit az „objektív" statisztikák kimutatnak. Éppen ezért meg kellett határozni azok körét, akik nemzetiségi kultúrát igényel Chet)nek. Ez már a kutatás közigazgatási oldalát is érinti: tudnunk kell, hol élnek ezek az emberek, és hányán lehetnek. A nemzetiségi jogok nem függnek ugyan a számoktól, de hogy ezeket a jogokat gyakorolni lehessen, ismerni kell a számarányokat, és - ha lehet - elébe kell menni az igényeknek. Nem árt tudni, hol legyenek kétnyelvű feliratok, kétnyelvű iskolák, hány pedagógust indokolt képezni. Szeretnénk, ha a jövő évi népszámláláshoz kapcsolódva is elvégezhetnénk ezeket a vizsgálatokat, de Baranya 40 községében mindenképpen elvégezzük. Mindez, persze, csak részterülete Hoóz professzor népesedéselméleti és népesedéspolitikai tudományos munkásságának, ám nagyon fontos és a gyakorlatban is hasznosítható részterülete, hiszen bármilyen kisebbségi jog üres szólam, ha nincs lehetőség a gyakorlására, ha csorbát szenved a demokrácia. S. G. Wunderlich Ilonának és férjének - aki szintén belsőépítész - a lakása a munkahelye is, ott van a műtermük. És milyen is lehetne ez a környezet, ahol egy belsőépítész művészházaspár él, mint harmonikus, minden mindenhez passzoló, az adott lehetőség mellett a funkcióknak leginkább megfelelő. — De mi is az, hogy belső- építész? ni kell a megrendelővel és egyeztetni az ő elképzeléseiket az enyémmel.- Voltak, akik azt mondták - amikor először kezdtek a takarékszövetkezetek dekoratív küllemű fiókokat nyitni -, hogy ez fölösleges pénzpocsé- kolós. Hogy ez egyáltalán nem így van, az idő bizonyította, mert az új, szép, környezetben mindegyikük forgalma megnőtt. Hiszen az emberek bizalmatlanok, nem szívesen viszik a pénzüket kó- cerájokba. A harmonikus, megnyugtató szép környezet bizalmat ébreszt. A takarék- szövetkezetek mellett a gyógyszertárak tervezését is szeretem, mert változatos és mert a megyei gyógyszertári központ vezetői jó partnerek, jó együtt dolgozni velük. — Szép munka a miénk, de nehéz is ezt itt Magyarországon csinálni. Mert hiába vannak a tervezőnek elképzelései, ha az, hogy mit lehet kapni és mit nem, sokszor lefékezi a szárnyaló fantáziát. Nemcsak tervezünk, nekünk ányogbeszerzönek is kell lenni, a burkolatok anyagától kárpitig, a lámpáig mindennek utána kell talpalni. Az egyedi bútorok készítését az első munkafázistól a befejezésig végig kell kísérni. És hol olyan pác nincs, amilyent mi elképzeltünk a bútornak, hol a hozzá harmonizáló szőnyeg vagy bútorkárpit nincs. Sokszor kell kompromisszumot kötni fi yen objektív okok miatt. Mégis minden elkészült új munkát, ha átadják, úgy érzem, mintha az életem egy darabját vették volna el. Wunderlich Ilona és férje 15 éve végeztek az Iparművészeti Főiskolán. Tizenhárom éve szabadúszók, az elsők között voltak, akik ezt megpróbálták. A művésznő eddigi jelentősebb munkái között van a bólyi, a siklósi, a szigetvári takarékszövetkezeti fiókok elkészítése, most dolgozik a mohácsi takarékszövetkezet Citrom utcai irodája tervén. A napokban adták ót az általa tervezett szigetvári gyógyszertárat és most készülnek a Geisler Eta utcai gyógyszer*- tári múzeum tervei. S. Zs. Közművelődési Díj Osváth Tiborné Egy időben divat volt zeneiskolába járatni a gyerekeket. Komlón ez a divat valahogy az emberek belső igényévé érett. A szépség és a kultúra iránti éhség, a komlóiaknak ez a zene iránti fogékonysága és szeretete tartotta immár harminckét éve Osváth libámét a bányavárosban.- Tüke pécsi vagyok és itteni ismerőseim sokszor mondják: „Nem igaz, hogy nem tudtál volna már bejönni Pécsre." De hát én nem akarok!- Nekem ez a második otthonom, sőt, amióta a férjem meghalt, az első - folytatjuk a beszélgetést már az igazgatói irodában. Míg fölteszi a kávét, én a falon függő emlákplaketteket, okleveleket nézegetem. Rengeteg van belőlük, s mind-mind zenei fesztiválok, -hangversenyek, kórustalálkozók emlékét idézi.- A megye legjobb tantestülete vagyunk - mondja büsíkén. - Úgy értem, hogy nálunk nincs furkálódás, m< szeretjük egymást és nagyon összetartunk. Amióta megépült az új iskola, a feltételeink is jók. Több, mint háromszáz gyerek jár hozzánk, s mi mindenkinek örülünk, akiben egy parányi hajlandóság is mutatkozik.- Én szolfézs-szakos vagyok, a zongorázást sajnos egy ínhüvelygyulladás miatt régen abba kellett hagynom. Nem volt olyan nagy szomorúság mint gondolná! Osváth Tibornéról nehezen tudom elhinni, hogy jövőre nyugdíjba mehetne, olyan energikus, csinos és rendkívül fiatalos. Kollégái két éve, mikor meg kellett pályáznia az igazgatói állást egyhangúlag választották meg.- Ha el is megyek nyugdíjba - mondja búcsúzóul -, a tanítást nem hagyom abba. Képtelenség itthagyni a tantestületet és a gyerekeket, hiszen tele van az iskola a zenei unokáimmal. Müller Zsuzsanna — Ezt nemrég egy egyetemi tanár is megkérdezte tőlem — mondja Wunderlich Ilona. Azt kérte, mondjam neki, mi ♦ a különbség az építész és a belsőépítész között. A belsőépítész az építész által megkomponált épületen belül tervezi meg egy adott funkciónak megfelelően a belső teret. Ennek a belső térnek azonkívül, hogy tetszetős legyen, meg kell felelni annak a feladatnak az ellátására, amire épült. Én például bank- intézményekre, takarékszövetkezetek fiókjainak, volamint gyógyszertárak megtervezésére specializálódtam. — Nagyon szeretem ezt csinálni. Amikor először készítettem takarékszövetkezeti fiók- tervet, előtte tanulmányoznom kellett, hogy miilyen munka is folyik itt tulajdoniképpen, mire van szükség a napi munkához, hogy milyen környezet felel meg leginkább egy ilyen ügyfélfogadó pénzintézménynek. Például olyan mélységig bele kellett mennem ennek tanulmányozásába, hogy azt is meg kellett néznem, mekkora egy karton mérete, ezek tárolására milyen bútor kellene és azt hová, hogyan lenne legcélszerűbb elhelyezni. Minden alkalommal kanzultálTelepűlesfejlesztesi Díf Dr. Solti Dezső Közoktatási Di| Húsznál Cáborné Monológ a pedagógus-pálya szépségéről és rettenetes voltáról. Ezt a oímet szeretném acfni a Husznai Gábor- néról, a Leöwey gimnázium német nemzetiségi tagozatának igazgatójáról készülő kis portrénak. De azt még hozzátenném : a rettentő sok munkát a tanítás, a gyerekek szeretete elviselhetővé, sőt kívánatossá teszi. Egy született pedagógus számára. S Husznai- né Ilyen született pedagógus. A német tagozat a Leöwey udvarán álló, düledező épületben működik. Itt, az igazgatói szolbábon ülünk és Ida természetesen nem magáról, hanem az iskoláról beszél, amelyben 22 éve dolgozik. 1974-ben váratlanul meghalt Környeiné, a tagozatvezetőnk é* nekem azt mondták: el kell vállalnod! Akkor már megszületett mindkét gyerekem, így elvállaltam, de én soha nem akartam vezető lenni. Három embernek való munka szakadt rám: teljes óraszámban tanítottam, osztályfőnök és a tagozat könyvtárosa voltam, honismereti szakkört vezettem és persze vezettem magát a tagozatot. Esténként pedig a TIT-ben tanítottam, hogy valami fizetésem is legyen. Mégsem voltam soha fáradt. Most már nincs ennyi energiám, de egy-egy óráról még mindig fel üdül ve jövök ki. — Sok tanítványomból lett némettonár, ők tanítanak egész Baranyában, a kollégáim is majdnem mind a Leö- weybe jártaik. Mi itt a tagozaton mindig önállóan dolgozhattunk, nem nogyon tartot- fuk magunkat a rossz tantervekhez, az elavult könyvekhez. Érdekes, hogy söha nem lett ebből bajom, pedig nem titkoltam el. — Gyerekfejjel úgy gondoltom, hogy én vagy testileg vagy lelkileg fogom gyógyítani az embereket. Ha testileg, akkor orvos, ha lelkileg, akkor tanár leszek. Éjszakáikon ót gyötrődtem, hogy melyiket válasszam. Valószínűleg döntő volt, hogy már nyolcadikos koromban, ha egy alsós tanítónéni megbetegedett, engem küldtek helyettesíteni. Gimnáziumiba Dombóváron pedig olyan tanárok keze alá kerültem, akik egy évvel korábban még leendő tanítókat oktattak. — Az ELTÉ-a német—magyar szakra jártam. Azok az évek csodálatosak voltak, igazán fél lehetett töltődni. Hiszen egy tanárnak állandóan tölte- keznie kell, hogy adni tudjon,* s rettentően kell szeretni a gyerekeket, hogy adni akarjon! — A német az anyanyelvem. Hat éves koromban tanultam csak meg magyarul, addig azt a fronk nyelvjárást beszéltem, amit Mucsiban, a szülőfalumban mindenki. A diplomamunkámban is ezt dolgoztom föl és az otthoni népviseletet. Az egyetemen mindenáron néprajzost akartak belőlem faragni, de engem mindig az emberek érdékeltek. Ötödéves koromban elkezdtem tanítani és azóta sem tudom abbahagyni. M. Zs.