Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-02 / 333. szám

1989. december 2., szombat Dunántúlt napló 3 Csak a magyarság érdeke számítson! Beszélgetés Szűrös Mátyással- A negyedik Magyar Köztársaságnak ideiglenes elnöke van. Szűrös Mátyás ebben az országban a nem is olyan régi időkből sokan moszkvai magyar követként, a nemzetközi ikapcsolatok• ban szovjet szakértőként is­merik. Tanulmányainak te­kintélyes részét a Szovjet­unióban végezte, jól is­merte a brezsnyevi Szovjet­uniót is. Amikor a Parla­ment erkélyéről kikiáltotta a Magyar Köztársaságot és beszédében a keleti világ­hatalomhoz fűződő viszo­nyunkat taglalta, az egész ország hallhatta a füttyöket, a „Ruszkik, haza!" — kiáltá­sokat. Mit érzett ekkor? — Tudom, nogyjóból kik és miért kiáltozták ezt akkor. Csupán egyetlen dolgot kell megérteniük. Azt, amit mind­nyájunknak 16 millióan: ine­künk létérdekünk közeli, ba­rátságos viszonyban maradni a Szovjetunióval. Az elmúlt negyven év terhei e reláció­ban óriásiak, de tisztában kell lennünk azzal, hogy annak a ''bizonyos, annyit emlegetett geopolitikai realitásnak az a legfőbb értelme, hogy nekünk el kell érnünk .és fenn kell tudnunk tartani azt az álla­potot, hogy a Szovjetunió valamiképpen bízzon ben­nünk. Mert nagyhatalmak nemigen tűrik el, hogy hatá­raikon, a közvetlen szomszéd­ságúidban található térségek túl sok gondot okozzanak ne­kik. A finn példát sokan em­legetik, joggal. De vehetjük az USA vonatkozásában Lo- tin-Amerlkót. És Mexikót, amely nagyon ügyesen lavi- rozik a nagy szomszéd hold­udvarában ... Nem szabad látványosan kereszteznünk Moszkva politikáját: ez a re­alitás. Más kérdés, hogy most ezen a területen sohasem lá­tott lehetőségeink vannak, Gorbacsov és politikája ha­talmas háttér. Minden erőnket arra kell koncentrálnunk, hogy nemzeti céljainkat, a szabad és független Magyarországot a fenti tényezők messzemenő figyelembe véle lével érjük el. Ez a legmagyarabb érdek ma a világon. — Egy politikusnak, aki a korábbi történelmi korszakban is aktív szerepet játszott, nyil­ván bizonyos felismerések ha­tására kellett eljutnia égy magasabb szintű eszmei-poli­tikai szükségszerűség felisme­réséig. A magyar külpolitika alakulásában, egyre f elismer- hetőbb önállósodásában em­legetik azt a bizonyos „Szű­rös-csapatot", Horn Gyulával, Tabajdi Csabával és a töb­biekkel. Mondana erről az útról valamit? — Mindaz, amit ma ilyen összefüggésekben teszünk, nem ma született meg a fe­jekben. Miként Gorbacsov fe­jében sem az SZKP XXVIII. kongresszusán született meg sok minden ... Ami engem illet, csáládi vonatkozások éppúgy nagy szerepet játszot­tak ezen az úton, mint ép­pen az előbb On által em­legetett moszkvai élmények. Püspökladányi vagyok, apám, aki volt részesarató és vasúti ipái yarn unkás egyaránt, el­mondta: amikor a háború vé­gén a szovjet csapatok el­érték a mi vidékünket, az orosz parancsnok felszólította, bocsásson a Vörös Hadsereg ■rendelkezésére 250 szarvas­marhát. Nyomatékül kitette az asztalra a pisztolyát. Apám akkor azt felelte: „önök innen egyszer tán csak elmennek, de hogy né­zek én az emberek szemébe?” Moszkvában a mai Nemzet­közi Kapcsolatok Intézetében tanultam, a kollégiumban szo­kás volt, hogy kölcsönadtuk egymásnak a ruhadarbjain- kat. Nyaranto otthon dolgoz­gattam, s a keresetemből vettem magamnak egy jó öl­tönyt: ezt kérte el az egyik orosz kollégám, méghozzá valami kimondottan gáláns kalandhoz. Amikor visszaadta, az öltöny ki volt vasalva ugyan, de az édes élet igen ronda, feltűnő nyomai véges- végig ott éktelenkedtek raj­ta. Szóvá tettem, mire ne­kem támadt: én csak fogjam be a számat, az ö apja Ma­gyarország felszabadításáért harcolt, nekem itt nem lehet szavam, örüljek, hogy itt le­hetek! Nagyon elküldtem oda, ahová való. A nagyhatalmi gőg, az önibitt nagyképűség eme eklatáns megnyilvánulá­sával találkozni szintén meg­határozó jelentőségű lett a továbbiakra . . . — Az ország 1989 végén tömérdek bizonytalanság kö­zött, szorongásokkal és halk, tétova reményekkel egyaránt tekint a homályló jövő felé. ön szerint melyek azok a bel­politikai kérdések, amelyek leginkább figyelemreméltóak a haza közvetlen jövője szem­pontjából?- leglényegesebbnek azt tartom, hogy az a sokat em­legetett békés átmenet való­ban békés legyen. A mai helyzet meglehetősen kiéle­zett, a baloldal gyakorlatilag szétesett, a demokratikus pár­ták csak mostanában kezde­nék úgy-ahogy konszolidálód­ni, a vidéki Magyarország mozdul ugyan, de valóban lassan, tétován, bizonytalan­kodva. Az ország stabilitását csak működőképes parlament, bizalmat élvező kormány és a köztársasági elnök intézménye képes biztosítani. . - A lakosság egy csoport­ja a Határszél cimű függet­len szabolcsi lap támogatá­sával önt is köztársasági el­nöknek kivánja jelölni, ön ezt a jelölést elfogadná...? — Amikor igent mondtam a kezdeményezésre, átgondol­tam: segitek-e, vagy éppen ellenkezőleg, esetleges indu­lásommal megosztom a de­mokratikus erőket? Úgy ta­pasztaltam, indulásomnak ko­moly társadalmi háttere le betne, s az ország jelenlegi helyzetében helyes, ha több jelölt közül választhatnak az emberek. Ha túl leszünk a szábad választásokon és kezd létrejönni az ország olyany- nyira kívánatos stabilitása, nyilván jönnek majd a fiata­lok. Most azortban úgy vé­lem, elsősorban profi politi­kusokra van szüksége a ma­gyarságnak. És ne vegye senki zokon: egyelőre kevesen va­gyunk ilyenek. Érződik ez a sokszor felesleges, értelmet­len pórtvitákon éppúgy, mint az általános bizonytalansá­gon, amikor pedig éppen összefogás kellene. Mindazon­által: én sohasem rohantam a hatolom után. Nem voltam tagja sem a Kádár-, sem a Grósz-féle Politikai Bizottság­nak, megvívtam a magam harcait — olykor nacionalista bélyegekkel is ellátva — a kialakítandó új magyor kül­politikai vonal „fejlesztése" során. Szakmámban, a diplo­máciában a csúcsot elértem: voltam segédattasé és voltam nagykövet is Berlinben, illetve Moszkvában. És talán nem tűrVik szerénytelenségnek: az Országgyűlés munkájának megváltoztatásában is sikerült néhány eredményt elérnem. Ez a parlament fokozatosan nőtt fel feladatához: a de­mokratikus Magyarország alappilléreit, garanciáit jelen­tő, a jogállamiság kialakítá­sában döntő fontosságú sar­kalatos törvények októberi el­fogadása a bizonyíték ... — Az ön nevéhez fűződött a múlt év elején a történelmi bejelentés: Magyarország fe­lelősséget érez a határokon kivül szakadt magyar milliók sorsáért. Hatalmas tett volt ez, főleg ha ebben az összefüg­gésben a Kádár-korszak bű­nös, szőnyeg alá söprő poli­tikájára gondolunk. Azóta az erdélyi magyarság ügyében az anyaország részéről sok minden történt és történik, de mintha háttérbe szorult volna mondjuk, a Jugoszláviában élő, közel félmillió magyar dolga . . . — Valóban, egyszer és min­denkorra véget kellett vetni a magyar kisebbségek kérdé­sében a korábbi kulissza- diplomáciának. A hivatalos politika titokban, taktikázva megtett egy-két lépése nem hozott eredményt, a helyzet csak romlott. A romániai bor­zalmaik közismerték. Ugyan­akkor nem szabad hagyni, hogy a közvé'emény elközöm­bösödjék e téren, hiszen ál­landóan érkeznek újabb és újabb hírek egy szörnyű, despotikus, bizantinus dikta­túra népirtó rémtetteiről. Nemrég csomag érkezett cí­memre: egy 11 éves erdélyi magyar kisfiú ruháit küldték el nekem a szülei. A gyereket a határon ölték meg .. . Megrendültén vettem át a küldeményt, de az eltökéltsé­gemet csak tovább szilárdí­totta. A világ igazából ma sem tudja, mi történik Ro­mániában. Ha a 16 milliós magyarság érdekeit vesszük alapul — másféle kontextus­ban pedig én nem vagyok hajlandó gondolkodni és cselekedni —, minden eddigi­nél sokkal többet kell ten­nünk értük. Annyit, amennyit csak tudunk. Vagy még annál is többet. Ami a többi kör­nyező országban, például a délen élő magyarokat illeti: Jugoszláviával Kádár és Tito egyik megállapodása szabá­lyozta az ott élő magyar nem­zetiséggel kapcsolatos viszonyt is, s egészen a legutóbbi időkig példamutatónak volt nevezhető a jugoszláviai ma­gyarok sorsa. Ma már azon­ban figyelnünk kell azokra a jelzésekre, amelyek délről ér­keznek. Megfelelő diplomá­ciai eszközökkel foglalkoznunk kell azokkal a szerb törekvé­sekkel, amelyek a Vajdaság­ban az autonómiakorlátozása után sérthetik a magyar nem­zetiség jogait, érdekeit. Fi­gyeljük a Vicei-per kimene­telét, beleszólni ugyan nem áll módunkban, de szeretnénk nagyon bízni abban, hogy igazságos lesz az eljárás. Egyébként pedig: a belső de­mokratizálódási folyamatok le­hetnek egyedül igazi garan­ciái a nemzetiségekkel kap­csolatos kérdések humánus, európai igényű megoldásának is. És e téren, láthatjuk, megindult a föld egész Kö- zép-Kelet-Európában. Ebben a helyzetben még inkább vé­gig kell vinnünk azt a politi­kát, amelynek középpontjában csakis és kizárólag az egész magyarság érdeke számíthat. Domonkos László 48. Szeretném, ha gyermekeim olyan országban élhetnének, ahol rend van, ohol nem kell napii 12-14 órát dolgozni, hogy megéljen az ember, ahol nem kell sorbaállni az üzletekben négy szelet karaj­ért, ahol nem nézik ki az óvo­dából . a kislányt fél ötkor, ahol mindenki tudja, hogy mi a dolga, s a tisztességes munkát értékén becsülik. Nem, ismerősöm nem akar kivándo­rolni Magyarországról, ő (is) hét abban reménykedik, hogy - 5, 10, 20 év múlva? - hazánk olyan országgá wálik, mely­ben jó lesz állampolgárnak lenni. 'Elképzelhető, hogy Gábor idealista, s mint a mai kö­zépnemzedék tagjainak több­sége, a szebb jövő hite élte­ti? Miért ne! Hisz bennünket mindig és mindenhol arra búzditottak, hogy tanulj, dol­gozz tisztességesen, mert ak­kor valamennyiünknek jobb lesz. Ne a mának élj, ha­nem a holnapnak! Igaz, mi már szelhettünk az „arany­tojást tojó” tyúkból, de csak a püspökfalatjából, a hátá­ból. A mellebúsához, a comb­hoz nem jutottunk! De örül­tünk, hogy ehettünk, mert mindig azt hallottuk, most sokkal jobb mint régen, s még milyen lesz, ha ... S re­ménykedtünk a szebb jövő­ben, s örültünk, hogy jaj, de jó dolgunk van, mert éhezést, Csendes forradalom tömegoszlatást, háborút csak a tévében láthattunk. S tény­leg. Mi mór járhattunk disz­kóba, utazhalttunk külföldre, farmerbe bújhattunk. Hogy ennek a vélt jónak, s szűn­ni nem ákoróan belénksúly- ikolt „ez már csak jobb le­ihet" elvnek milyen ára lesz, azt nem tudhattuk. De ■ az akkori felnőttek közül is csak 'keveseknek adatott meg, hogy 'belelássanak a „pakliba". Reménykedve éltünk, aztán „fordult a világ", >s rá kellett jönnünk, hogy becsaptak: nem biztos, hogy az az igaz, amit annak tartottunk, az a tisztes-, séges, amit annak hittünk, az az érték, amit tanultunk. Mi lettünk a becsapott nemze­dék, akiket hazug szavak ki- séretében ölelgettek! Lelki konfliktusba kerültünk önma­gunkkal, egymással, értetle­nül és hitetlenkedve tekintünk a múlt feltárulkozásáro, s csodálkozunk, hogy mik tör- tén(het)tek meg. A mi éle­tünkben is... Erre azt halljuk, hogy csen­des forradalom van vagy ha úgy tetszik radikális átrende­ződés. S hogy mi, a közép­nemzedék kell, hogy legyünk, ennek a forradalomnak a de­rékhada. A kétely végérvé­nyesen kialakult bennünk, most mór nagyon nehezen hiszünk bárkinek is. Most már Gábor (is) fenntartással fo­gadja mindazt amit lát, hall, olvas. Talán egyvalamiben tudunk hinni változatlanul: a jobb, az igazabb jövőben. Ehhez nagy adag optimizmus, s nem kevesebb tettrekészség szükségeltetik. Azonban ten­nünk kell dolgunkat azért, 'hogy ha mi már ,nem is, de Gábor és mindannyiunk gyer­mekei majdan őszintén örül­hessenek annak, hogy Ma­gyarország Állampolgárai lehetnek. ——Például ­Szerkeszti: Rezsik László és Pauska Zsolt MEGVAN A 14 MILLIÓ Egy jókora kötegnyi papírdarab, egy nyugdíjos ember. Szá­zasok, ötszázasok, ezresek és a rokonság. Titkolózás, kérdések: önök adnák a nevüket, ha ennyit nyer­nek? Ezer forintért is leütnek ma 'már embereket. Rovatunkban tegnap közöltük, hogy valaki Baranyából nyerte a Bongó főnyereményét, 14 millió forintot. TegnoD jelentkezett is á szerencsés úr. 75 éves. Tudta, per­sze, hogy tudta, hogy az övé az összeg, de várt. Annyira nem volt sürgős. Most boldog, bár van a takarékban amúgyis pénze, most örül, mert négyfelé oszthatta: egy rész a lányáé, egy rész az egyik unokáé, egy rész a^másik unokáé. A nyertes fél is. Félelme áramütésként szabdalja az örömöt. Kéri, nevét, volt foglalkozását, lakhelyét ne írjuk. Különben is, a neki maradó három és fél millióból egy igazi, jó kis családi házat akar venni, jelenlegi lakhelyétől, a kis baranyai falutól távol. A tegnapi díjátadáson ott volt az egész család. Dédpapa, nagymama, unokák, dédunokák. Az egyik dédunoka sohasem bonqózott, tíz evének 'határozottságával közli, nem is ismeri a játékot. A 75 eves nyertes pedig? Nemrégiben újra vásárolt Bongó­szelvényt. 16 darabot. Többet, mint eddig 'bármikor. Miért ne, válaszol a kérdésre. 'Nyugodt. Odamegy a halom pénzhez, ke- ze} *°9; átveszi a nyereményt. Még egyszer megismétli, hogy negyfele osztatta a 14 milliót, és, kéri, írjuk meg, hogy az ösz- szeg túlnyomó többségét letétbe helyezi egyelőre az Országos Takarekpenztarnál. 3 LÉT! - MINIMUM (2) „Lét-minimum 1" cimü, a Voiár- napi Hírek információin alapuló Íróiunkra vólasxolt a KSH bara­nyai igargatóióga: ..Síivei figyelmükbe ajánljuk ai alábbiakat: a KSH elió iiben 1968-ban számított, rendszeresen pe­dig 1984-től készít létminimum- és társadalmi minimumszámitást csa­lád- és háztartástípusok szerint. (. • .) Ezen adatok csak 1988-tál kaptak nyilvánosságot. A létmini­mum számítására több módszer is­meretes a nemzetközi gyakorlatban. A KSH felmérése és a cikkben em­lített Újpesti Családsegítő Központ által követett tételes eljárás is egy tételes fogyasztói kosárból ki­indulva számította a létfenntartás­hoz ' szükséges kiadások összegét. E módszer hibája, hogy a fogyasz­tói kosár összeállítása sok szubjek­tív elemet tartalmaz. (...) A KSH 1984-ben 14 intézmény képviselőjét kérte fel a számítási módszerek közötti választásra. A képviselők (köztük szociológusok, táplálkozás- tudományi szakértők, SZOT-megbi- zottak) egyetértésével született a lehető legobjektivebbnek tekinthető módszer kiválasztása melletti dön­tés. E szerint a megfigyelés élel­miszer*, lakásfenntartás- és egyéb (pl. ruházkodás-) tételekből kiin­dulva (megengedve a csoportokon balüli helyettesíthetőséget) matatna- tikai—itatiixtikoi módnarral baciüli a létminimum összegét. (Ai alkal- maxott módixar felülvizsgálata füg­getlen szervezetek ráiivétaléval ab­ban ax évben újra napirendié ke­rült.) Végeiéiül megjegyeiiük, hagy a létminimum-iiámitái helyett szak- mailag tokkal helyesebbnek tartja a tónadalmilag indokolt szükség- letek minimumának ixómitóiót él figyelembevételét a különböző döntéseknél. Ex olyan öniegü jö­vedelem megállapítását jelenti, amely a konvencionálison alapve­tőnek minősülő sxükségletek kielé­gítésén felül figyelembe vess! a társadalmi és kulturális tömegigény- nyé vált javaknak sserény, de tár­sadalmilag még elfogadható mér­tékű fogyasxtását. Ax elmondottakat illusitrólják a KSH legújabb - 19M-ra vonatko- xá — sxámításai. Ekkor Magyaror- sxágon egy kétgyermekes család agy főre sxámitott havi létminimum- sxintje 3110 Ft, társadalmilag in­dokolt ssükséglateinek minimuma 39é0 forint volt. A résxletes ada­tokat a nyilvános kiadású orizá- gos „Statintikoi évkönyv t»M” tar­talmaiig." Kősxönjük a fatvilágositást. ÁLUFÓK Az UFO egy angol kifeje­zés rövidítése. Unidentified Flying Object, azaz azonosí­totton repülő tárgy. Rova­tunkban nem kívántunk foglal­kozni ezekkel - a szerintünk nem létező, de mindig nagy- nagy ügyeket kavaró - akár­mikkel. Most — először és utoljára — kivételt teszünk. Meggyőző­désünk. 'hogy a következő tör­ténet példaértékű. Felhívta ro­vatunkat egy ifjú hölgy, aki nem kívánt bemutatkozni. Sztorija mindenki számára ta­nulságos lehet:- Szerdán barátommal el­mentünk autóval egy olyan részre, ahol dombok, erdők is voltak. Én vezettem . . . Szóval, miután megálltunk, az autó hátulja hirtelen süllyedni kez­dett, majd valamennyi elekt­romos rész, (duda, vészjelző, világítás, index) egyszerre mű­ködni kezdett, a kocsi pedig megemelkedett. Ügy éreztem, megindult a föld alattunk, ké­sőbb vissza is mentem a helyszínre, akkor is láttam a kerék által akozott besüppe- dést. . . Azóta is félek. Kérdéseinkre a következő­ket is megtudtuk: mindez már sötétedés után történt, ékkor észleltek, mintegy négy mé­ter magasságban, a fák fö­lött, egy világító gömböt. Az említett hölgy közölte, soha életében nem ivott alkoholt és elmondta azt is. hogy mikor a kocsi indexét kikapcsolta, minden fényjelenség megszűnt az autóban. Az utolsó kérdést és választ szó szerint idézzük. Ha nem halljuk, magunk sem hisszük.- Ezek után mitől lél? — A férjemtől, mert nem vele voltam. KÖNYVEK. GYÖNYÖRŰK Téli könyvvásár. Kezünkben egy tájékoztató a napokban megjelent, S már kapható könyvekről. Abban a remény­ben váígattunk az általunk legfontosabbnak Ítélt kiadvá­nyok között, hogy tón ahhoz is ötletet tudunk adni, mi ke-, rüljön a karácsonyfa alá. Politika, történelem: — W. S. Churchill: A máso­dik világháború 1—2. (A brit politikus a könyvért an­nak időjén Nobol-dijat kapott. Ar: 400 Ft.) — W. Schellenberg emlék­iratai. (Schollenborg Hitler titkosszolgá­latának vexetője volt. Ajánlóként tón ennyi is elég . . . Ar: 127 Ft.) — Vásárhelyi Miklós: Ellen­zékben. (Napjaink történőimének egyik legmarkánsabb egyéniségének kőte­lében a magyar történelem talán legsötétebb éveinek képe rajzolódik ki. Ar: »9 Ft.) — Vékony Gábor: Dákok, ró­maiok, románok. (A dák—római—román kérdés saj­nos ma sem csak a tudomány te­rületére tartozik ... Ar: (0 Ft.) — Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriája. (A vámpír Drakula mögött neves történelmi ssemélyiség áll . . . Ar: 30 Ft.) Néprajz. Szocsvay Imre—dr. Kicsi Sán­dor: In Transylvania. (Mit fenyeget Ceausescu sziszte- matizálási programja? ... Ar: 1500 Ft.) Művészetek — Molnár Gól Péter: Latino- vits. (Egy újabb könyv, mely a máig titkokkal körülvett Síinésskiróly éle­tébe próbál betekintést nyújtani. Ar: 91 Ft.) — Végvári Lajos: Az európai művészet története. (Összefoglaló, igényes munko, s ehhez képest tán ax ára sem sok, hiszen fiataloknak és idősebbeknek is egyaránt ajánlható. Ar: 430 Ft.) Biológia. — Alfred Brehm: Az állatok világa. (A „kis-Brehm" sokáig várt ax újabb magyar . kiadásra, végre en­nek is eljött az ideje ... Ar: 300 Ft) Filozófia. — F. Nietzsche: Aforizmák, töredékek. (Ár: 200 Ft.) — A. Schopenhauer: Szere­lem, élet, halál. —.Életbölcse­let. (Ár: 94 Ft.) Konrad G.—Szelényi I.: Az értelmiség útja az osztályha­talomig. (A hetvenes években —, már akik tehették — nyugatról csem- pésxték hasa a könyvet, mely kül­földön is nagy vihart kavart... Ar: 9« Ft.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom