Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-05 / 306. szám

Panoráma Megértjük, Marat! Corday Saroltát, Marat gyil­kosát játssza Bernadette Quet lyoni színésznő o Marat ha­lála című Peter Weisz drámá­ban. Megértjük, Marat! Shakespeare a Rózsa Színházban! Londonban megtalálták az 1587-ben épült Rose (Rózsa) Szírház alapjait: 1404 ülő, és — feltehetően 600 állóhelye 6x12,8 méteres színpada volt, de Shakespeare-t még életé­ben játszották! Szibéria után Oroszlánrend A 'bajai születésű Karig Sá­ra műfordítót, akiről a DN Panoráma októberi számában földessy Dénes készített ripor­tot az 1947-es választási csa­lások leleplezéséről és amiatti szibériai száműzetéséről, a 'Finn Oroszlánrend első foko­zatával tüntették ki. A tübingeni Aphafrodite A párizsi Daguerre munkás­sága nyomán 1839. augusztus 19-től számítják a fotóművé­szet születését. Azóta is egyik legszebb alkotása Johann iNörrenben tübingeni fizika ta­nár Tübingeni Apharodite cí­mű 1839-ben készült fotója, melyet Tü'bingenben most kiál­lítottak. llältosäsolK utóit - konferencia előtt Pedagógusképzés Baján A társadalom forgószele felbolygatta az Ectvösf Ebbén az esztendőben ju­bilál a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola, ahol immár 120 éve képeznek ta­nítókat. A társadalom for­gószele nem hagyta érin­tetlenül az intézményt sem, így több szervezeti változás történt az utóbbi időben. Megalakult az önálló nyelvi és irodalmi nemzetiségi tan­szék — itt szerbhorvót és német nyelven oktatnak, or­szágos beiskolázási terület­ről. Újdonság a (hároméves óvóképzés is - az eddigi csak kettő volt —, ez is el­sősorban a nemzetiségiekért jött létre, s a hallgatóknak később lehetőségük nyílik ón. integrációs képzésben megszerezniük a tanítói bi­zonyítványt, így a helyi te­lepülés függvényében egy­szerre két oktatási színtérén használhatják (nemzetiségi) anyanyelvűket. Megszűnt a márxizmus- leninizmus tanszék elneve­zés, helyette a cégéren a társadalomtudományok sze­repelnek. Már nem kell ok­tatni a politikai gazdaság­tant, s harmadévben vá­lasztható tárggyá lépett elő a politológia és a szocioló­gia. Az idegennyelvi csoport közreműködésével lehetőség nyílt az orosz mellett az angol, a német és az olasz nyelv tanulására - ez eset­ben az utolsó évben kötele­ző a nyelvvizsga. Módosult a felnőttképzés­továbbképzés skálája is. A fővárosi Bórczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolá­val és a bajai Kisegítő Ál­talános Iskolával karöltve már lehetőség van e sza­kon a másoddiploma meg­szerzésére. Az intézményen belüli mozgás hatására megszűnt a KISZ, az UDSZ és az MSZMP, viszont meg­alakult a Felsőoktatási Dol­gozók Szakszervezeti Tago­zata és a Hallgatói-Képvi­seleti Tanács — mindez ter­mészetesen alanyi. jogon. A bajai főiskolának ma már öt országban 10 intézmény­nyel van együttműködési kapcsolata, a legújabb az NSZK-beli Deggendorf és Ludwigsburg, de szó van angliai partnerek megkere­séséről is. Ez a nyelvi és értékrend­szeri sokszínűség már tük­röződik a november 8—9-én tartandó IV. tantárgypeda­gógiai tudományos konfe­renciára is, amelynek a há­zigazda-rendezője a bajai tanítóképző főiskola, össze­sen 13 szekció működik pár­huzamosan és 147 előadás lesz a két napon. A külföl­di vendégek közül — való­színűleg — megkülönbözte­tett figyelem kíséri majd In­ge Glatzel előadását a Ba­jorországban alkalmazott óvóképzés pedagógiájáról. De ide sorolható még az újvidéki Ljubica Dotlic vizs­gálati eredményei az iro­dalmi szövegkörnyezetről és szintén a nemzetiségi szek­cióban tart előadást a mün- áheni Kurt Rein, előadásá­nak címe: „A német, mint nemzetiségi nyelv oktatásá­nak módszerei és elméleti státusa Magyarországon". De érkeznek még előadók Szimferopolbál, Feldkirch- ből, Braunschweigből, Hal­iéból és emellett természe­tesen valamennyi hazai pe­dagógusképző intézményből. Kovács Zoltán SiSis: Mit tudunk Mexikóról? ifil Luis Gutierres a Művészetek Házában Mit tudunk Mexikóról? Mit tudunk erről a ma már 90 milliós országról, aztékok, tol - tékok, olmékok, totonákok, za- potetek, mixtekek, hausztekek és a délebbről érkező mayák lesrármazottjairól? A világ egyik leggyorsabban növekvő fővárosáról, az elővárosaival, agglomerációjával talán a 30 milliós népességet is megha­ladó Mexikóvárosról? Talán csak annyit, hogy a világ egyik legeladósodotta'bb or­szága, de amelynek a leigá­zásakor a hódító Cortés ma­ga is meghóditottá vált Teo- tihuacán, Cholúla templom­csodáit és maya napvároso­kat, a szakrális piramis- és kőerődöket látva!? A néhány hétig a nemzet­közi kapcsolatok főosztálya meghívására hazánkban tar­tózkodó képzőművész, Luis Gutierres ebből a varázslatos múltú és szélsőségekben gaz­dag, különös jelenű ország­ból, annak is a fővárosából érkezett, hogy napokban a mecsekalji városba is elláto­gasson. Munkamódszeréről és mun­kásságáról mutatott be filmet a Művészetek Házában, ami­kor megkerestük.- Azt hiszem, méltánytala­nul keveset tudunk az önök országáról, talán valamivel többet a múltjáról. Sok más közt éppen egy már elhunyt pécsi írónak, tudósnak, tár­kony i Nándornak - például Sziriát oszlopai című könyvé­nek - köszönhetően. De a je­lent tekintve árulkodó lehet az is, hogy keli-e ma Mexi­kóban a művésznek politizál­nia?- Az újságírók először min­dig a politikára kérdeznek rá - mosolyodik el Gutierres -, s csak aztán a művészetre. A mexikói művész politizál vagy sem, szükségképpen kötve van a politikához. Mostanában a mexikói elnökök művészekkel, értelmiségiekkel kísértetik ma­gúkat, s a legutóbbi elnök ideje alatt létrejött a legma­gasabb szinten is a kultúra ta­nácsa, hogy anyagilag is tá­mogatósban részesüljön a mű­vészet. De azért nagyon so­kat kell dolgozni, hogy az el­ismerés se késsen. És hadd mondjam, hogy számomra min­denféle tevékenység, ami az országban történik - kultúra. Hiszen minden a kultúra ki­fejeződése.- Beszélnek-e elit-, illetve tömegkultúráról Mexikóban? És menny'-re élők a saját gyö­kerek?- Nem lehet ma már elit­művészetről beszélni: különbö­ző befogadói szintek, rétegek, s ennek megfelelő kifejezési módok vannak. A saját gyö­kereket a történelemelőtti múlt jelenti, amit a magyar Árpád vezérhez hasonlóan hét törzs képviselt. Majd 350 éve Ko- lombusszal, Cortés-szel a ke­resztény kultúra is behatolt ide egy sajátos keveréket is létrehozva. Én az archaikus korokban már otthonomra ta­láltam. Jövőre meghívást kap­tam egy budapesti kiállításra a Duna Galériába és vissza­hívott Pécs is, ez a számom- -a olyan nyugodt, békés város. B. R. r „Eles anya­nyelvűnk” Más szóval is lehet eg\/ nyelvet beszélni. Aki a gondolatait össze­szedi, nem dobálózik a szavakkal sem. Olykor az is fej kérdése, hogy talpon maradj. Középre se jó, akit a szél­től is óvtak. Fényes szavaktól még nem lesz világos a beszéd. Az is megeszi a kenyere javát, akinek csak mor­zsák jutnak. Lehetőleg ne szólj senki­re, és ne halgass minden­kire. • Sokan elfelejtik, hogy a túlélést is itt kell megva­lósítani. Imi lehet történelmet, de előirni nem. Isten útjai kifürkészhetett lenek, ezért járja minden­ki a magáét. Kerekes László Radio mellett. A hölgyek bizonyára em­lékeznek még a női csiz­mákhoz mellékelt - nagyon helyénvaló - használati uta­sításra, miszerint ......tava­sz i-őszi esőzések, továbbá téli, latyakos időkben tar­tózkodjunk a csizma viselé­sétől, mert a bőre nem víz­álló. .. ” Hogy aztán ennek ellenére nyári rohasztó me­legben mégsem húztak csiz­mát asszonyaink és lá­nyaink, annak többnyire az volt az okát hogy több eszük volt, mint a Főcsiz­mának, aki ezt a képtelen ötletet megszülte, és cipő- bolti szinten országosan el­terjesztette. Én már akikor sem mosolyogtam az ügyön, mert inkább hajlók arra, hogy a feneketlen emberi butaságon inkább zokogok, mintsem röhögjek. Nem én találtam ki - már régen megmondták, hogy az em­beri butaság végtelen és szüntelen. Együtt kell él­nünk „vele", akár tetszik, akár nem. ­Most egy újabb csodabo­gár került elő, ezúttal a bü­rokratikus gondolkozásmód feneketlen mélységéből. Is­merősöm mondja. Balaton- környéki - déli parti - üdü­lőhelyen van egy hétvégi házikója. Először o telek - nagy pénzért —, aztán en­gedélyek sokasága az épí­tésre, aztán maga az épí­tés - szintén nagy pénzért —, mindez évekbe került. Te­kintettel arra, hogy nem minden nyári nap nyári me­leg nap, néha hűvös idő esetén fűteni kellene. Leg­jobb megoldás a hőtárolós villanykályha. Ehhez külön engedély kell, mert fogyaszt­ja az áramot. (Naná.) A Hi­vatal végül is engedélyt adott. De - amint az en­gedély szigorú utasítása elő­írja - a hőtároló villany­kályhát május egytől szep­tember harmincadikéig be­kapcsolni tilos. A „tilos" jel­ző utón azért nem teszem ki a felkiáltójelet, mert nincs kedvem üvölteni. Csak re­kedten suttogom magam elé: „Ez nem lehet igaz”. Ilyent még az a jóságos ég nem látott: engedély - amely tilt. Ugyan ki lehe­tett az a magyar hivatal­nok - a szabályok, rende- letek, paragrafusok gyártói közül -, aki elsőnek jelent­kezett ezzel a remek ötlet­tel? Soha nem tudjuk meg. Nem ezt, mást sem. Recskrő! már sok mindent tudunk. De még nem min­dent. A napokban a rádió­ban nyilatkozik néhány hat­vani lakos. Mondják, hogy negyven vasutast egyik nap­ról a másikra letartóztat­tak hamis vádak alapján, ötvenhat utón — köztük töb­bet, akik a vád alapjául szolgáló kritikus napon még csak nem is voltak szolgá­latban, hanem otthon tar­tózkodtak. - Valamennyit Recskre internáltak, a csa­ládtagokat pedig a Horto- bágyra szállították. Harminc valahány éve. Ennyi idő alatt jogilag a bűnök el­évülnek (kivéve a háborús bűnöket), de a lelki sérülé­sek soha nem gyógyulnak. Csak elgondolkoztató: talán megszólalhatnának egyszer a nyilvánosság előtt azok is (ha élnek még), akik a recs­ki tábort megszülték, „be­népesítették", akik aláírá­sukkal „áment" mondva végrehajtatták az internálá- si parancsokat, és szemet hunytak az áheztetések, agyonveretések fölött. De alighanem soha nem tudjuk ■meg, kik voltak, mik voltak. Mint mindenkinek, úgy nekem is vannak kedvenc rádióriportereim. Egyiküket- bár személyesen nem — óm műsorain keresztül ismerem. Okos, higgadt fiú, tehetsé­ges, ha - nagy ritkán — ő vezeti a reggeli műsort, oda­köt a készülék mellé. Eleve jól kezdődik a napom, ha őt hallgatom. A héten sa­ját jegyzetét olvasta fel, és megjegyezte, hogy „... az MSZMP tagfelvételénél egy­általán nem tolonganak az emberek, a magyarok in­kább a Béres-cseppekért állnak sorba á Herbária- boltok előtt...” A szelle­mesnek egyáltalán nem mondható szöveg elszomorí­tott. Mert: úgy látom, ő is beállt a „bátrak” közé, ő is rúg egyet, akin lehet, és ezért még csak lelkiismeret- furdalása sincs, holott a korábbi években - éppen jó, vagy kevésbé jó jegy­zeteiben - ő is más han­gokat ütött meg. De most más a divat. És ő is kö­veti. Nem nehéz. Most le­het szellemeskedni — hogy enyhén fejezzem ki maga­mat — az MSZMP-n, az MSZP-n, vagy ezektől bal­ra tartó, szélsőséges cso­portosulásokon, de mérge­zett nyilaikat természetesen még a legszélsőségesebb jobboldali szervezetek felé sem irányítják. Pedig lehet­ne, hiszen az alternativok is emberek, nem csalhatat­lanok, nem tévedhetetlenek. A „bátrak" most ugyanazt a módszert követik, mint (hajdanában: minden más - ellenség, legalábbis ellenfél, ök az új dogmatikusok. Száznyolcvan fokos fordulat­tal. Csoda, hogy nem szé­dülnek bele. Szédület 4 vasárnapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom