Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)

1989-11-05 / 306. szám

Egy orűual később... Röpködtek a dollár-százmilliók Brutális esel Vasas közelében Megszólal a gyanúsított gyilkos is... G. néni sír. Kezében remeg a pohár víz. A víz mozgása hasonlít a gyanúsított gyilkos lelkiállapotához: nehéz meg­ítélni, hogy mikor, mekkora a mozgástere. Nehéz megítélni, hogy azért ilyen, mert remeg- tétik, vagy mert maga is más­ra, az eddigiektől eltérőre vá- gyik. G. néni mindenesetre sír. Hetvenéves, és a szívére mu­tat, az is fáj ebben az eset­ben. Pedig feladata látszólag 'könnyű. Be kell mennie egy szobába, megnézni négy, ha­sonló külsejű fiatalembert. Az­tán onnan kijönni, a két ha­tósági tanúval (akik közül az egyik az újságíró volt) közöl­ni, hogy hányas számú ember támadta meg a pécsi S he 11 - kút és a laktanya környékén, hogy hányas számú ember karjaiból rángatta ki magát, korát meghazudtoló hidegvér­rel, hogy hányas számú em­bertől fél még ma is szerény­őszintén, hogy hányas számú ember kérdezte meg tőle ok­kor, hogy merre van a Szé­chenyi tér, ott a város szélén. Hol — József Attila szerint - zápfog rág. G. néni másodszor is visz- szamegy. Még szinte be sem lép, keze emelkedik, mutató­ujja határozott: ,,Ö volt az, ha még száz évig élek, sem felejtem el". Kijövünk, ő meg­nyugszik, mi pedig a tények további ismeretében egyre nyugtalanabbá válunk. Na­gyon nehéz, nagyon-nagyon nehéz megállapítani ránézés­re valakiről, hogy mire képes, hogy mi forog a fejében, hogy az általa kitalált vagy való igaz folyamatok során, ahogy a köznyelv mondja, mi­kor „jön rá az ötperc". Szentes Ferenc (27 éves, egyházaskozári fiatalember) alaposon gyanúsítható azzal, hogy október 26-án este (pél­dául a G. nénivel és más hasonló korú nőkkel tett több kísérlete után) brutálisan el­bánt Dómján Jánosné 66 éves pécsi lakossal. Szentes Ferenc nem örült, hogy neve az újságokban megjelent. Vállalkozott egy rö­vid beszélgetésre. A szőke fia­talember a magnófelvétel so­rán egyszer sem nézett rám, leszegett fejjel mondta el vé­leményét. — Ez nem valami jó, hogy 'megjelent a nevem, az ilyen dologról nem szívesen nyilat­kozik az ember, higgye el!' — Gondolom, nem szívesen emlékezik a történtekre ... — Sajnos, az az igazság, hogy nem emlékszem arra, amit csináltam, de tudom, hogy én voltam. . - Be volt rúgva? — Az a helyzet, hogy ne­kem emlékezet-kihagyásaim vannak, sajnos, gyakran visz- szatérnek ezek.- Arra sem emlékezik, ha valakinek ajándékot ad? — Hát, ezek sokféle dolog­gal összefüggnek. — G. nénire sem emlékszik?- De. Tudom, hogy tegnap itt volt, azt is tudom, hogy valakit megtámadtam, de, hogy ő volt az . . . — Miután Dómján nénivel sok mindent csinált, még egy­szer visszament a helyszínre. Akkor kezdett el emlékezni? — Igen. Akkor már tiszta voltam. Tudja, fél órás, tíz­perces kirobbanások, kihagyá­sok ezek.- Nem gondolta, hogy je­lentkezik? — De, amikor megtudtam, hogy ilyen halálos eset tör­tént, akkor.. . Aztán végül is nem, de önként tettem vallo­mást. Szeretnék egyenjogú lenni minden normális em­berrel, szeretném, ha megvizs­gálna egy orvos. Tíz éve tart ez a kihagyás. Olyan dolgo­kat elkövettem, hogy nem tud­tam, hogy én voltam az... Nem volt bátorságom orvos­hoz menni, idegcsillapítókat szedtem. — Barátnője van?- Igen.- Elmondta neki, hogy mit tett?- Nem, de mondtam, hogy kellene már jelentkezni a rendőrségen. Nem mondtam, hogy én voltam, mert még én sem tudtam, hogy én vol­tam . . . Nagyon haragszom magamra, tudom, hogy ez nem elég. Szeretnék terápiá­ra menni, hogy egyenesbeke­rüljek. Szentes Ferencnek magnóról idézett, szó szerinti szavai után elmentünk a helyszínre. A vasasi leágazó utáni busz­megálló mögött füves a rész. Sötétben itt két—'három méter­re látni. Vida János bácsi, aki egy buszra vár éppen, el­mondja, hogy ott, hátul, az ördög-ároknál, ott is meg szoktak támadni nőket. Élén­ken ecseteli, hogy milyen rossz dolog az ilyesmi. Baranyi László megfontol­tabb, távoli rokonként egyik keresője és végül megtalálója volt Dómján néni tetemének: — Nem ismertem rá először erre az okos, fiatalos nénire. Teljesen szét volt verve a fe­je. Bordái töröttek, belső sé­rülései érzékelhetően nemcsak a megerőszakolásból adódtak. Három gyereke van. Három gyereke. Mindegyik idősebb, mint az elkövető. Visszatérünk a rendőrségre. Dr. Kodba Ferenc, a bűnül­dözési osztály vezetője, a tő­le megszokott megfontoltság­gal avat be a részletekbe:- Dómján néni csirkét vitt a fiának csütörtökön, és arra Munkában a nyomozótiszt a gyilkosság helyszínén is megkérte, hogy vasárnap költöztesse vissza Pécsre. 'Busszal tért volna vissza, Vasason lévő kis házukhoz. Nem tisztázott, hogy a gya­núsított a buszon utazott, vagy esetleg éppen a környé­ken járva támadta meg az idős hölgyet. Amikor megta­lálták, már több mint egy napja halott volt Dómján né­ni. A felsőtestén volt csak ruha. Az újságírót egy pillanat, a döntő pillanat érdekelte még ebben a borzalmas ügy­ben. Annyit tudtam, hogy 20 —30 nyomozó éjt nappallá té­ve kereste a tettest, azt is tudtam, hogy jó néhány nap eltelt a megtalálásig, az is felötlött, hogy az utolsó har­minc évben egyetlen (a pala- hegyi) gyilkost nem találták meg Baranyában. Az érdekelt, mi alapján találtak rá a gya­núsítottra, Szentes Ferencre. — Kaptunk egy bejelentést. Egy női hang szerint Szentes említette neki, hogy a tett­helyhez közeli szórakozóhelyen iddogálva kiáltást hallott. Ezen a nyomon indulva behívattuk a gyanúsítottat. Első monda­taiban több olyan tényt állí­tott, melyekről később bebi­zonyosodott, hogy nem felel­nek meg a valóságnak. Több órás kihallgatás után kijelen­tette, hogy ennek „fele sem tréfa", majd beismerő vallo­mást tett. A nyomozást tovább folytatjuk, ugyanis néhány részletkérdés még tisztázásra vár - mondta dr. Kodba Fe­renc. Valóban fele sem tréfa, sőt egy csipetnyi százaléka sem annak az ügynek, melyben meghalt egy hazafelé igyekvő, hatvanhat éves néni, gyonú- sitott gyilkosa pedig egy 27 éves, életerős fiatalember. Bozsik László Kiárusítás nemi A külföldi magyar vállalkozók kényszerűen toporognak Ha mindannyian fkitették volna az asztalra a tömérdek USA dollárt, NSZK márkát, svájci frankot, amivel akár ebben a pillanatban beszáll­hatnánk a padlón vergődő magyar gazdaság felsegítésé­be! Csak úgy röpködtek a dollár-százmilliók - de egye­lőre a többségük fenn is ma­radt a levegőben. Régi igaz­ság: hiába a megszámlálha­tatlanul sok pénz, hiába az üzleten alapuló segítő szándék, ha a jelenlegi feltételrendsze­rünk .miatt nincs, aki azt tö­megével elkapkodhassa, hogy biztos befektetésbe ölhesse. Egészen tömören így fogal­mazhatnám a Magyar Gazda­sági Kamara háromnapos be­fektetési szimpozionját, melyre a budapesti Hotel Duna In­Hagyar turistaroham a határon Kilométeres kocsisorok tartottak szombaton már kora hajnaltól Hegyesha­lom felé. Az országnak e legnagyobb forgalmú köz­úti átkelőhelyén napok óta gyorsított ütemben fogad­ják a turistákat. Csütörtö­kön 43 ezren, pénteken 50 ezren lépték itt át a határt, zömében magya­rok. Szombaton már reg­gel meghaladta a 10 ez­ret a kilépők száma. Csak azoknak kell várakozniuk, akik vámkezelést kérnek, a többi utassal a lehető leggyorsabban intézik el a formaságokat a vámosok és a határőrök is. Az újabb utazási láz arra utal, hogy nem fogy­tak el a „lakossági valu­tatartalékok". Pénteken Hegyeshalomnál 470 gép­kocsit hoztak be, szomba­ton pedig délelőttig már 200-at. Szép számmal van­nak 8-10 ezer dolláros, új, sőt még ennél drá­gább járművek is a be­hozott autók között. * Szombaton Hegyesha­lomnál a 41 ezredik NDK-s „átutazó” is átlépte a ha­tárt. Az NDK-s kilépők száma a héten csökkent valamelyest a korábbihoz képest, de Így is volt olyan nap, amikor csak­nem 500-an távoztak csak Hegyeshalomnál. Az eddig hazánkon ke­resztül Ausztriába utazó NDK állampolgárok szá­ma már meghaladja ösz- szesen az 50 ezret. te rcont mentáiban látta ven­dégül a külföldre szakadt és kint igencsak meggazdagodott hazánkfiait. A szándék tehát — ha nem is mindent elsöprő mértékben —, de a jelek szerint megvan, józanul mérlegelve a hazai esélyeket, ugyanakkor nem titkolva az óhazához kötődő érzelmi szálat, mely eltéphe- tetlenül erős valójában, ők jöttek az első hívó szóra: az USÁ-ból, NSZK-'ból, Svájcból, Franciaországból, Kanadából, sőt még Brazíliából is. S nem­csak nosztalgiázni érkeztek, hanem kemény valuták tíz- és százmillióival, hogy tisztes üz­letet kötve adhassanak is an­nak az országnak, melyből el­származtak. Az Intercontinen- tál báltermében szinte érezni lehetett a pénz szagát és látni lehetett.. . Szóval a kint sikeressé vált hazánkfiai­nak többsége már igencsak a nyugdíjkorhatár körüli .. . Épp emiatt is félő, ha most el- szalasztjuk a 'lehetőséget, ha most — a legrövidebb időn belül — nem élünk az álta­luk felkínált lehetőséggel, ki tudja, üzleti utódaik vajon ilyen segítő szándékkal vezé­reltetve keresik-e egyáltalán a magyarországi üzletet? Med- gyessy Péter miniszterelnök­helyettes, Beck Tamás keres- 'kedelmi miniszter és a ma­gyar kormány e témával szo­rosan összefüggő tárcáinak ve­zetői igencsak kapkodták a fejüket, amikor az üzletembe­rek sorolni kezdték tapasz­talataikon alapuló aggályai­kat, sőt jogos kifogásaikat. Néhányat érdemes — okulá­sul - is megemlíteni a szá­munkra hátrányt jelentő jelen­ségek közül: itt toporgunk 100/200, sőt volt aki 800/mil- lió dollárral hónapszám a magyar bürókrácia miatt.. . Amiatt, mert nincs tényleges tulajdonosa a magyar válla­latoknak . . . Magyarországon a választást már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tar­tani, hogy most ,.hiteles” és „végleges" kormánnyal tár­gyalhassunk . .. Elbátortalaní­tanak a különféle ellenzéki kritikák, holott valójában bá­torításra lenne szükségünk .. . Miért fektessük be a tőkénket Magyarországon? ... De hadd ne soroljam, ennyi is épp elég. Annak örülhetünk, hogy a nagyvilágban üzleti-gazdasági karriert befutott magyarjairtk - ismerve a 'helyzetünket —, még­is eljöttek az ebő hívó szóra, éspedig nem is üres kézzel. A kormányzaton tehát a sor, hogy befektethessék, érdemes­nek találják befektetni tőké­jüket, lehetőleg mielőbb, mert ki tudja . . . Annyi helyen vár­ják az épp nélkülözhető mű­ködő tőkét a nagyvilágban! Né'hányukat megszólaltat­tam, hogy névvel is beszámol­hassanak tapasztalataikról és a feleletre váró kérdéseiket se hallgassák el. László Schwilgin, a kanadai Horizont Technologies Ltd. igazgatója (28 éves, kanadai születésű, a szülei '56-ban mentek ki): — Már van kapcsolatom egy budai szoftver kiscéggel ... Még mindig olyan itt a poli­tikai és gazdasági helyzet, hogy érzelem nélkül nem ér­demes idejönni, 'mint például Észa'k-Amerikóba . .. Sajnos még mindig nem beszélünk azonos nyelven, bár jól tudok magyarul .. . Már három éve figyelem, tanulmányozom a magyar helyzetet. Fiatal va­gyok, van időm . . . Ferenc Füzesi, a svájci Car- refour Etoile Ag-Architektur- büro főnöke (ugyancsak '56- ban ment ki): — Alapvetően az lenne a jó, ha Magyarország az adottsá­gait jól, jobban kihasználná. Nem tartom szerencsésnek ezt a gigantomán szállodaépítési koncepciót, mert mi van/lesz akkor, ha a nyugatiak nem jönnek? A termólvízkincset jól ki lehetne használni 30—40 szobás szállodákkal is szerte az országban ... A magyar emberben van egy lényeges vonás: tehetséges. Ez lett el­tiporva negyven évig. Az egy olyan belső vágy, melyet meg kell valósítani. De azt saját erejéből, és nem kívülről vár­ni, mint a Messiást, a külföl­dieket. Julius V. Balogh az USÁ- ból, Floridából, a VFF SASS befektető iroda vezetője (a negyvenes évek végén hagyta el hazánkat): — Nyolcszázmilliós befektet­hető tőkével jöttem. Tegnap ajánlottam meg az ipari mi­niszternek a 'Mikroelektronikai Vállalat és esetleg a Remix teljes megvételét. .. Legna­gyobb probléma, hogy képte­len vágyók alapvető és hite­les adatokat, pénzügyi és más adatokat beszerezni. Csak vé­leményeket kapok, pedig hiva­talos adatok nélkül nem megy... November 21-ig vá­rom a válaszukat . . . Még valamit, ami ugyan­csak lényeges: nem az or­szág kiárusítása a cél!! Fel kellene végre rázni Csipkeró­zsika ólmából a magyar gaz­daságot. S mivel ez önerőből a jélen helyzetben nem megy, a segítő kezet nem lökhetjük félre. Sem ellenszenvvel, sem bürokratikus megkötöttségek­kel, sem a politikai bizonyta­lansággal. A segítségre, hogy lábra állhassunk, szükségünk van. Murányi László A megyei lap deklarálta függetlenségét, ám az ellenzék ennek garanciáját akarja látni „Kié legyen” a Zalai Hírlap? Vélemények a demonstráció előtt és után Kié a Zalai Hírlap? Kié le­gyen? Mi a főszerkesztő véle­ményét nagyon fontosnak érez­zük: az olvasó a legfonto­sabb! Nem speciálisan Zala me­gyei téma: az ellenzéki pártok egyre erősebb hangon követe­lik, -hogy a legnagyobb sajtó­nyilvánosságot biztosító me­gyei, lapokban az esélyegyen­lőség alapján kapjanak szót, hogy a szerkesztőségek a pártsemlegesség elvének be­tartásával biztosítsanak helyet minden szélsőséges ideológi­áktól mentes demokratikus erőnek. Bár a megyei lapok egyre-másra jelentik be pár­toktól (a volt MSZMP-től és az MSZP-től való független­ségüket) a változások — legalábbis ahogy az ellenzéki erők látják — még nem iga­zán megnyugtatóak számukra. Ez a helyzet Zalaegersze­gen is, ahol a megyei lap Ady téren lévő szerkesztőségének épülete előtt a lap főszerkesz­tője szerint mintegy 100 fő, Széphalmi Miklós MDF-tag szerint 200—300 fő tüntetett pénteken délután 5 órakor, követelve, hogy a Zalai Hír­lap teljes mértékben függetle­nítse magát az MSZP-től, hogy a lap kezelői joga kerüljön a megyei önkormányzathoz. — Szeretnénk visszatérni az 1949 előtti állapothoz, amikor még pártoktól független volt a megyei lap — mondotta a demonstrációt megelőzően Ta­más György, akit az MDF Za­laegerszegi irodájában értünk el telefonon. — Két héttel ezelőtt az ellenzéki pártok nyílt levelet jelentettek meg a Zalai Hír­lapban, melyre válaszolt is a szerkesztőség kollektívája, az önök követeléseivel összecsen­gő célokat megfogalmazva. Emellett — ismereteim szerint már jó néhány megbeszélésen túl vannak, nem egyszer egyezségre is jutottak. Miért van szükség mégis a mai tün­tetésre? — Többször ígérték már az esélyegyenlőség biztosítását, de konkrét esetben (ha kértük valaminek a megjelentetését) rendre torzításokkal, gondola­tok, mondatok kihagyásával találkoztunk. Emellett változat­lanul kisebb teret biztosítottak számunkra a lapban, mint az MSZMP vagy az MSZP számá­ra. Hogy mindez — márcsak a választások miatt is — ne Így legyen a jövőben, ahhoz nekünk garanciákra van szük­ségünk. Ezért döntöttünk a demonstráció mellett. Tamás György véleményét megerősítette Pohánka Iván is, a Szabad Demokraták Szö­vetsége képviseletében: — A megyében lényegében a Zalai Hírlap az egyetlen olyan nyilvánosság, amely naprakész információkat nagy példányszámban tud eljuttatni az olvasókhoz. Mi ettől a le­hetőségtől (sokszor szerkeszté­si okokra hivatkozva) elesünk. Konkrét példák egész sorát tudnám mondani.- Számítottak-e a de­monstrációra, mikor értesültek róla, hogy minderre sor fog kerülni? — kérdeztük Kovács Ferencet, a lap főszerkesztőjét. — Legalább másfél hete tudunk az ellenzéki szerveze­teik demonstrációjának szándé­káról. A szerkesztőség jelenle­gi álláspontjáról most nem tudok nyilatkozni, mert á kol­lektíva véleményét hétfőn ösz- szegezzük. Ezt követően talál­kozunk az ellenzéki kerékasz­tal képviselőivel, ékkor fogal­mazzuk meg petíciójukra vá­laszunkat, szándékainkat. Már csak azért is elhamarkodott dolog lenne most megfogal­maznom a választ, mert a kö­vetelések között a szerkesztő­ség vezetőinek személyét érin­tő pontok is vannak, s ezekről véleményem szerint a kollek­tívának kell döntenie. — Miként vélekedik arról, hogy önök szerkesztési érde­kekre való hivatkozással nem jelentetnek meg bizonyos el­lenzéki írásokat, leveleket, vagy azokat esetleg megkurtit- ják? — Már a megelőző tárgya­lásainkon is felvetődött pél­dául, hogy a szeatgróti MDF- szervezetnek a helyi munkás­őrséggel folytatott csatározá­sairól szóló összes levelét, mi­ért nem hoztuk le. Nézze! A lap terjedelme adott, és nem szabadna elfeledkeznünk a harmadik félről, (aki a leg­fontosabb), az olvasóról. Ha ugyanis az ő igényeit, az ő elvárásait figyelmen kívül hagyjuk, akikor itt nem lesz újság. Balog Nándor vasárnapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom