Dunántúli Napló, 1989. november (46. évfolyam, 302-331. szám)
1989-11-05 / 306. szám
Egy orűual később... Röpködtek a dollár-százmilliók Brutális esel Vasas közelében Megszólal a gyanúsított gyilkos is... G. néni sír. Kezében remeg a pohár víz. A víz mozgása hasonlít a gyanúsított gyilkos lelkiállapotához: nehéz megítélni, hogy mikor, mekkora a mozgástere. Nehéz megítélni, hogy azért ilyen, mert remeg- tétik, vagy mert maga is másra, az eddigiektől eltérőre vá- gyik. G. néni mindenesetre sír. Hetvenéves, és a szívére mutat, az is fáj ebben az esetben. Pedig feladata látszólag 'könnyű. Be kell mennie egy szobába, megnézni négy, hasonló külsejű fiatalembert. Aztán onnan kijönni, a két hatósági tanúval (akik közül az egyik az újságíró volt) közölni, hogy hányas számú ember támadta meg a pécsi S he 11 - kút és a laktanya környékén, hogy hányas számú ember karjaiból rángatta ki magát, korát meghazudtoló hidegvérrel, hogy hányas számú embertől fél még ma is szerényőszintén, hogy hányas számú ember kérdezte meg tőle okkor, hogy merre van a Széchenyi tér, ott a város szélén. Hol — József Attila szerint - zápfog rág. G. néni másodszor is visz- szamegy. Még szinte be sem lép, keze emelkedik, mutatóujja határozott: ,,Ö volt az, ha még száz évig élek, sem felejtem el". Kijövünk, ő megnyugszik, mi pedig a tények további ismeretében egyre nyugtalanabbá válunk. Nagyon nehéz, nagyon-nagyon nehéz megállapítani ránézésre valakiről, hogy mire képes, hogy mi forog a fejében, hogy az általa kitalált vagy való igaz folyamatok során, ahogy a köznyelv mondja, mikor „jön rá az ötperc". Szentes Ferenc (27 éves, egyházaskozári fiatalember) alaposon gyanúsítható azzal, hogy október 26-án este (például a G. nénivel és más hasonló korú nőkkel tett több kísérlete után) brutálisan elbánt Dómján Jánosné 66 éves pécsi lakossal. Szentes Ferenc nem örült, hogy neve az újságokban megjelent. Vállalkozott egy rövid beszélgetésre. A szőke fiatalember a magnófelvétel során egyszer sem nézett rám, leszegett fejjel mondta el véleményét. — Ez nem valami jó, hogy 'megjelent a nevem, az ilyen dologról nem szívesen nyilatkozik az ember, higgye el!' — Gondolom, nem szívesen emlékezik a történtekre ... — Sajnos, az az igazság, hogy nem emlékszem arra, amit csináltam, de tudom, hogy én voltam. . - Be volt rúgva? — Az a helyzet, hogy nekem emlékezet-kihagyásaim vannak, sajnos, gyakran visz- szatérnek ezek.- Arra sem emlékezik, ha valakinek ajándékot ad? — Hát, ezek sokféle dologgal összefüggnek. — G. nénire sem emlékszik?- De. Tudom, hogy tegnap itt volt, azt is tudom, hogy valakit megtámadtam, de, hogy ő volt az . . . — Miután Dómján nénivel sok mindent csinált, még egyszer visszament a helyszínre. Akkor kezdett el emlékezni? — Igen. Akkor már tiszta voltam. Tudja, fél órás, tízperces kirobbanások, kihagyások ezek.- Nem gondolta, hogy jelentkezik? — De, amikor megtudtam, hogy ilyen halálos eset történt, akkor.. . Aztán végül is nem, de önként tettem vallomást. Szeretnék egyenjogú lenni minden normális emberrel, szeretném, ha megvizsgálna egy orvos. Tíz éve tart ez a kihagyás. Olyan dolgokat elkövettem, hogy nem tudtam, hogy én voltam az... Nem volt bátorságom orvoshoz menni, idegcsillapítókat szedtem. — Barátnője van?- Igen.- Elmondta neki, hogy mit tett?- Nem, de mondtam, hogy kellene már jelentkezni a rendőrségen. Nem mondtam, hogy én voltam, mert még én sem tudtam, hogy én voltam . . . Nagyon haragszom magamra, tudom, hogy ez nem elég. Szeretnék terápiára menni, hogy egyenesbekerüljek. Szentes Ferencnek magnóról idézett, szó szerinti szavai után elmentünk a helyszínre. A vasasi leágazó utáni buszmegálló mögött füves a rész. Sötétben itt két—'három méterre látni. Vida János bácsi, aki egy buszra vár éppen, elmondja, hogy ott, hátul, az ördög-ároknál, ott is meg szoktak támadni nőket. Élénken ecseteli, hogy milyen rossz dolog az ilyesmi. Baranyi László megfontoltabb, távoli rokonként egyik keresője és végül megtalálója volt Dómján néni tetemének: — Nem ismertem rá először erre az okos, fiatalos nénire. Teljesen szét volt verve a feje. Bordái töröttek, belső sérülései érzékelhetően nemcsak a megerőszakolásból adódtak. Három gyereke van. Három gyereke. Mindegyik idősebb, mint az elkövető. Visszatérünk a rendőrségre. Dr. Kodba Ferenc, a bűnüldözési osztály vezetője, a tőle megszokott megfontoltsággal avat be a részletekbe:- Dómján néni csirkét vitt a fiának csütörtökön, és arra Munkában a nyomozótiszt a gyilkosság helyszínén is megkérte, hogy vasárnap költöztesse vissza Pécsre. 'Busszal tért volna vissza, Vasason lévő kis házukhoz. Nem tisztázott, hogy a gyanúsított a buszon utazott, vagy esetleg éppen a környéken járva támadta meg az idős hölgyet. Amikor megtalálták, már több mint egy napja halott volt Dómján néni. A felsőtestén volt csak ruha. Az újságírót egy pillanat, a döntő pillanat érdekelte még ebben a borzalmas ügyben. Annyit tudtam, hogy 20 —30 nyomozó éjt nappallá téve kereste a tettest, azt is tudtam, hogy jó néhány nap eltelt a megtalálásig, az is felötlött, hogy az utolsó harminc évben egyetlen (a pala- hegyi) gyilkost nem találták meg Baranyában. Az érdekelt, mi alapján találtak rá a gyanúsítottra, Szentes Ferencre. — Kaptunk egy bejelentést. Egy női hang szerint Szentes említette neki, hogy a tetthelyhez közeli szórakozóhelyen iddogálva kiáltást hallott. Ezen a nyomon indulva behívattuk a gyanúsítottat. Első mondataiban több olyan tényt állított, melyekről később bebizonyosodott, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Több órás kihallgatás után kijelentette, hogy ennek „fele sem tréfa", majd beismerő vallomást tett. A nyomozást tovább folytatjuk, ugyanis néhány részletkérdés még tisztázásra vár - mondta dr. Kodba Ferenc. Valóban fele sem tréfa, sőt egy csipetnyi százaléka sem annak az ügynek, melyben meghalt egy hazafelé igyekvő, hatvanhat éves néni, gyonú- sitott gyilkosa pedig egy 27 éves, életerős fiatalember. Bozsik László Kiárusítás nemi A külföldi magyar vállalkozók kényszerűen toporognak Ha mindannyian fkitették volna az asztalra a tömérdek USA dollárt, NSZK márkát, svájci frankot, amivel akár ebben a pillanatban beszállhatnánk a padlón vergődő magyar gazdaság felsegítésébe! Csak úgy röpködtek a dollár-százmilliók - de egyelőre a többségük fenn is maradt a levegőben. Régi igazság: hiába a megszámlálhatatlanul sok pénz, hiába az üzleten alapuló segítő szándék, ha a jelenlegi feltételrendszerünk .miatt nincs, aki azt tömegével elkapkodhassa, hogy biztos befektetésbe ölhesse. Egészen tömören így fogalmazhatnám a Magyar Gazdasági Kamara háromnapos befektetési szimpozionját, melyre a budapesti Hotel Duna InHagyar turistaroham a határon Kilométeres kocsisorok tartottak szombaton már kora hajnaltól Hegyeshalom felé. Az országnak e legnagyobb forgalmú közúti átkelőhelyén napok óta gyorsított ütemben fogadják a turistákat. Csütörtökön 43 ezren, pénteken 50 ezren lépték itt át a határt, zömében magyarok. Szombaton már reggel meghaladta a 10 ezret a kilépők száma. Csak azoknak kell várakozniuk, akik vámkezelést kérnek, a többi utassal a lehető leggyorsabban intézik el a formaságokat a vámosok és a határőrök is. Az újabb utazási láz arra utal, hogy nem fogytak el a „lakossági valutatartalékok". Pénteken Hegyeshalomnál 470 gépkocsit hoztak be, szombaton pedig délelőttig már 200-at. Szép számmal vannak 8-10 ezer dolláros, új, sőt még ennél drágább járművek is a behozott autók között. * Szombaton Hegyeshalomnál a 41 ezredik NDK-s „átutazó” is átlépte a határt. Az NDK-s kilépők száma a héten csökkent valamelyest a korábbihoz képest, de Így is volt olyan nap, amikor csaknem 500-an távoztak csak Hegyeshalomnál. Az eddig hazánkon keresztül Ausztriába utazó NDK állampolgárok száma már meghaladja ösz- szesen az 50 ezret. te rcont mentáiban látta vendégül a külföldre szakadt és kint igencsak meggazdagodott hazánkfiait. A szándék tehát — ha nem is mindent elsöprő mértékben —, de a jelek szerint megvan, józanul mérlegelve a hazai esélyeket, ugyanakkor nem titkolva az óhazához kötődő érzelmi szálat, mely eltéphe- tetlenül erős valójában, ők jöttek az első hívó szóra: az USÁ-ból, NSZK-'ból, Svájcból, Franciaországból, Kanadából, sőt még Brazíliából is. S nemcsak nosztalgiázni érkeztek, hanem kemény valuták tíz- és százmillióival, hogy tisztes üzletet kötve adhassanak is annak az országnak, melyből elszármaztak. Az Intercontinen- tál báltermében szinte érezni lehetett a pénz szagát és látni lehetett.. . Szóval a kint sikeressé vált hazánkfiainak többsége már igencsak a nyugdíjkorhatár körüli .. . Épp emiatt is félő, ha most el- szalasztjuk a 'lehetőséget, ha most — a legrövidebb időn belül — nem élünk az általuk felkínált lehetőséggel, ki tudja, üzleti utódaik vajon ilyen segítő szándékkal vezéreltetve keresik-e egyáltalán a magyarországi üzletet? Med- gyessy Péter miniszterelnökhelyettes, Beck Tamás keres- 'kedelmi miniszter és a magyar kormány e témával szorosan összefüggő tárcáinak vezetői igencsak kapkodták a fejüket, amikor az üzletemberek sorolni kezdték tapasztalataikon alapuló aggályaikat, sőt jogos kifogásaikat. Néhányat érdemes — okulásul - is megemlíteni a számunkra hátrányt jelentő jelenségek közül: itt toporgunk 100/200, sőt volt aki 800/mil- lió dollárral hónapszám a magyar bürókrácia miatt.. . Amiatt, mert nincs tényleges tulajdonosa a magyar vállalatoknak . . . Magyarországon a választást már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tartani, hogy most ,.hiteles” és „végleges" kormánnyal tárgyalhassunk . .. Elbátortalanítanak a különféle ellenzéki kritikák, holott valójában bátorításra lenne szükségünk .. . Miért fektessük be a tőkénket Magyarországon? ... De hadd ne soroljam, ennyi is épp elég. Annak örülhetünk, hogy a nagyvilágban üzleti-gazdasági karriert befutott magyarjairtk - ismerve a 'helyzetünket —, mégis eljöttek az ebő hívó szóra, éspedig nem is üres kézzel. A kormányzaton tehát a sor, hogy befektethessék, érdemesnek találják befektetni tőkéjüket, lehetőleg mielőbb, mert ki tudja . . . Annyi helyen várják az épp nélkülözhető működő tőkét a nagyvilágban! Né'hányukat megszólaltattam, hogy névvel is beszámolhassanak tapasztalataikról és a feleletre váró kérdéseiket se hallgassák el. László Schwilgin, a kanadai Horizont Technologies Ltd. igazgatója (28 éves, kanadai születésű, a szülei '56-ban mentek ki): — Már van kapcsolatom egy budai szoftver kiscéggel ... Még mindig olyan itt a politikai és gazdasági helyzet, hogy érzelem nélkül nem érdemes idejönni, 'mint például Észa'k-Amerikóba . .. Sajnos még mindig nem beszélünk azonos nyelven, bár jól tudok magyarul .. . Már három éve figyelem, tanulmányozom a magyar helyzetet. Fiatal vagyok, van időm . . . Ferenc Füzesi, a svájci Car- refour Etoile Ag-Architektur- büro főnöke (ugyancsak '56- ban ment ki): — Alapvetően az lenne a jó, ha Magyarország az adottságait jól, jobban kihasználná. Nem tartom szerencsésnek ezt a gigantomán szállodaépítési koncepciót, mert mi van/lesz akkor, ha a nyugatiak nem jönnek? A termólvízkincset jól ki lehetne használni 30—40 szobás szállodákkal is szerte az országban ... A magyar emberben van egy lényeges vonás: tehetséges. Ez lett eltiporva negyven évig. Az egy olyan belső vágy, melyet meg kell valósítani. De azt saját erejéből, és nem kívülről várni, mint a Messiást, a külföldieket. Julius V. Balogh az USÁ- ból, Floridából, a VFF SASS befektető iroda vezetője (a negyvenes évek végén hagyta el hazánkat): — Nyolcszázmilliós befektethető tőkével jöttem. Tegnap ajánlottam meg az ipari miniszternek a 'Mikroelektronikai Vállalat és esetleg a Remix teljes megvételét. .. Legnagyobb probléma, hogy képtelen vágyók alapvető és hiteles adatokat, pénzügyi és más adatokat beszerezni. Csak véleményeket kapok, pedig hivatalos adatok nélkül nem megy... November 21-ig várom a válaszukat . . . Még valamit, ami ugyancsak lényeges: nem az ország kiárusítása a cél!! Fel kellene végre rázni Csipkerózsika ólmából a magyar gazdaságot. S mivel ez önerőből a jélen helyzetben nem megy, a segítő kezet nem lökhetjük félre. Sem ellenszenvvel, sem bürokratikus megkötöttségekkel, sem a politikai bizonytalansággal. A segítségre, hogy lábra állhassunk, szükségünk van. Murányi László A megyei lap deklarálta függetlenségét, ám az ellenzék ennek garanciáját akarja látni „Kié legyen” a Zalai Hírlap? Vélemények a demonstráció előtt és után Kié a Zalai Hírlap? Kié legyen? Mi a főszerkesztő véleményét nagyon fontosnak érezzük: az olvasó a legfontosabb! Nem speciálisan Zala megyei téma: az ellenzéki pártok egyre erősebb hangon követelik, -hogy a legnagyobb sajtónyilvánosságot biztosító megyei, lapokban az esélyegyenlőség alapján kapjanak szót, hogy a szerkesztőségek a pártsemlegesség elvének betartásával biztosítsanak helyet minden szélsőséges ideológiáktól mentes demokratikus erőnek. Bár a megyei lapok egyre-másra jelentik be pártoktól (a volt MSZMP-től és az MSZP-től való függetlenségüket) a változások — legalábbis ahogy az ellenzéki erők látják — még nem igazán megnyugtatóak számukra. Ez a helyzet Zalaegerszegen is, ahol a megyei lap Ady téren lévő szerkesztőségének épülete előtt a lap főszerkesztője szerint mintegy 100 fő, Széphalmi Miklós MDF-tag szerint 200—300 fő tüntetett pénteken délután 5 órakor, követelve, hogy a Zalai Hírlap teljes mértékben függetlenítse magát az MSZP-től, hogy a lap kezelői joga kerüljön a megyei önkormányzathoz. — Szeretnénk visszatérni az 1949 előtti állapothoz, amikor még pártoktól független volt a megyei lap — mondotta a demonstrációt megelőzően Tamás György, akit az MDF Zalaegerszegi irodájában értünk el telefonon. — Két héttel ezelőtt az ellenzéki pártok nyílt levelet jelentettek meg a Zalai Hírlapban, melyre válaszolt is a szerkesztőség kollektívája, az önök követeléseivel összecsengő célokat megfogalmazva. Emellett — ismereteim szerint már jó néhány megbeszélésen túl vannak, nem egyszer egyezségre is jutottak. Miért van szükség mégis a mai tüntetésre? — Többször ígérték már az esélyegyenlőség biztosítását, de konkrét esetben (ha kértük valaminek a megjelentetését) rendre torzításokkal, gondolatok, mondatok kihagyásával találkoztunk. Emellett változatlanul kisebb teret biztosítottak számunkra a lapban, mint az MSZMP vagy az MSZP számára. Hogy mindez — márcsak a választások miatt is — ne Így legyen a jövőben, ahhoz nekünk garanciákra van szükségünk. Ezért döntöttünk a demonstráció mellett. Tamás György véleményét megerősítette Pohánka Iván is, a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében: — A megyében lényegében a Zalai Hírlap az egyetlen olyan nyilvánosság, amely naprakész információkat nagy példányszámban tud eljuttatni az olvasókhoz. Mi ettől a lehetőségtől (sokszor szerkesztési okokra hivatkozva) elesünk. Konkrét példák egész sorát tudnám mondani.- Számítottak-e a demonstrációra, mikor értesültek róla, hogy minderre sor fog kerülni? — kérdeztük Kovács Ferencet, a lap főszerkesztőjét. — Legalább másfél hete tudunk az ellenzéki szervezeteik demonstrációjának szándékáról. A szerkesztőség jelenlegi álláspontjáról most nem tudok nyilatkozni, mert á kollektíva véleményét hétfőn ösz- szegezzük. Ezt követően találkozunk az ellenzéki kerékasztal képviselőivel, ékkor fogalmazzuk meg petíciójukra válaszunkat, szándékainkat. Már csak azért is elhamarkodott dolog lenne most megfogalmaznom a választ, mert a követelések között a szerkesztőség vezetőinek személyét érintő pontok is vannak, s ezekről véleményem szerint a kollektívának kell döntenie. — Miként vélekedik arról, hogy önök szerkesztési érdekekre való hivatkozással nem jelentetnek meg bizonyos ellenzéki írásokat, leveleket, vagy azokat esetleg megkurtit- ják? — Már a megelőző tárgyalásainkon is felvetődött például, hogy a szeatgróti MDF- szervezetnek a helyi munkásőrséggel folytatott csatározásairól szóló összes levelét, miért nem hoztuk le. Nézze! A lap terjedelme adott, és nem szabadna elfeledkeznünk a harmadik félről, (aki a legfontosabb), az olvasóról. Ha ugyanis az ő igényeit, az ő elvárásait figyelmen kívül hagyjuk, akikor itt nem lesz újság. Balog Nándor vasárnapi 5
