Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-02 / 272. szám
Dunántúli napló 1989. október 2., hétfő „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad!” (Folytatás oi 1. oldalról) rehajtóshoz szükséges érdekeltség. A szemléleti és gyakorlati fordulat szükségességének felismerése csak fokozatosan és nagy nehézségek árán tört utat magának, első határozott jelei a pártéletben 1987-88. fordulóján váltak érzékelhetővé; a pártélet aktivizálódásában, a tagság erősödő kritikai álláspontjában, a párt belső élete korszerűsítésének igénylésében. Az ekkor sorra kerülő tagkönyvcserét megelőző beszélgetésekben már szóvá tették a tagok a bányászat helyének, szerepének hosszabb távon történő rendezésének szükségességét, bírálták a bevezetésre kerülő adórendszert, a restriktiv gazdaságpolitika negatív hatásait, aggodalom kisérte az élet- színvonal rohamos csökkenését, a bérből és fizetésből élők jelentős részének elszegényedését, a fiatalok és nyugdíjasok erősödő perspektívát- lanságát. Érzékelhető volt a központi vezetés iránti bizalomvesztés, a tagság ideológiai-politikai és szemléleti megosztottsága is. Ekkor következett be egy jelentős taglétszámcsökkenés (2699 fő került ki a pártból), az ún. „öntisztulási" folyamat „leépülési" folyamattá vált, majd végül is szervezeti és erk - lesi válság kialakulásához vezetett. Ez a folyamat magában hordozta a szükséges és radikális változások lehetőségeit és irányát is, mely később a párt megújulási törekvéseibe i, egy új pártmodell körvonalaiban öltött testet. A logkönyvciere, valamim ai eit követő, az ideológiai élet időszerű kérdéseivel, a párt vezető szerepével, a politikai intézményrendszer fejlesztésével foglalkozó pártviták tapasztalatai erőteljesen motiválták az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetével kapcsolatos, 1981. áprilisi megyei pártbizottsági állás- foglalást, mely eredményes hozzájárulást jelentett az országos pártértekezleten rövidesen bekövetkező fordulat előkészítéséhez. A megye pártéletében érzékelhetővé vált az ideolágiacentrikussággal, a konzer- vatizmussal szemben a korszerűsödő, vagy korszerűnek vélhető látásmód, o realizmus erősödése. Az 1988. májusi országos pártértekezlet állásfoglalása pozitivon hatott a megye pórtéletére. A pártbizottság már júliusban kiolakitotta programját a pártértekezletből fakadó feladatokra. Ebben fontosnak tartotta o pármunko megújítását, a politikai rendszer megyei szerveihez. intézményeihez való viszony korszerűsítését, az MSZMP helyének, szerepének tisztázását, az új, pluralizálódó viszonyok között, a megyei párttestület munkamódszerének és munkastílusának korábban megkezdett megújításának továbbfejlesztését is. A júliusi állásfoglalás alapján, az 1988—89-ben végzett pórtmunka eredménye azonban el lentmondásosnak értékelhető - állapítja meg többek között az iráj sas jelentés. Ezek között említi meg; utólag vitatható annak a döntésnek helyessége, hogy a megyében nem került sor pórtértekez- let összehívására, s erre vezethető vissza, hogy a társadalmunkban kialakult, sok szempontból minőségileg új helyzethez és igen gyors ütemben változó viszonyokhoz való alkalmazkodásban az elmúlt egymástól esztendőben ezek követése, fékezése, továbbá tudatos és eredményes előmozdítása egyaránt tapasztalható volt. A párttal, a pártmunkával összefüggő kérdésekkel történő foglalkozás rendszeresnek, a testületi munkában szinte meghatározónak tekinthető ebben az időszakban, de ennek minősége, hatásfoka igen vegyesnek értékelhető. Jelentősnek ítélik meg, hogy a megyei párttestületek között az országbon szinte elsőként munkálta ki az új politikai szerveződésekhez, (az úgynevezett alternativ szervezetekhez) való viszonyát, megfo- falmazva a párbeszédre, o konzultációra, a kompromisszumokra, a lehetséges együttműködésre törekvést. Az élénk érdeklődést kiváltó tanácskozásokon született megállapodás a megyei konsultativ tanács felállítására, megkezdve egy széles körű párbeszédsorozatot. A pártbizottság a társadalmi-politikoi változásoknak megfelelően alakította viszonyát a nyilvánossághoz, korszerűsítette sajtópolitikáját, egyetértett a megyei pártsajtó továbbfejlesztésével, melynek alapelve o Dunántúli Napló önállóságának tiszteletben tartása. A lap tartalmi változásai az utóbbi időben iga- zotják, hogy szerkesztésében mindinkább lépést tart a társadalmi változásokkal, aktívon részt vesz a politikai vitákban. mindinkább megfelel egy tömeglap követelményeinek. Az önállósodást Igazolja az a mád, ahogyan az u| főszerkesztő megválasztására a közelmúltban sor került. Végezetül utalni kell a jelentés azon részének fontosságára, mely a májusi pártértekezlet utáni gazdasággal foglalkozó politikai munkát minősíti. Ilyen körülmények között került sor a visszafejlesztés veszélyei által sújtott bányászat gondjaival voló törődésre, a megye sajátos feszültséggócainak elemzésére, a térséget érintő hátrányos következmények minősítésére. Ezért erősödött meg a pártbizottság tevékenységében a megyei és a regionális érdekek következetesebb képviselete. Á változások szükségességét képviseljük! Az 1985-ös pártértekezlet óta végzett munkáról szóló írásos beszámolóhoz, a „Mit akarunk Baranyában” prog- ramtézis-tervezethez, a megyei pártszervezetre előterjesztett javaslattervezethez együttesen fűzött szóbeli kiegészítést dr. Dányi Pál. Mindenekelőtt a pártértekezlet első fordulójának értelmére hívta' fel a figyelmet, melyben a legfontosabbnak azt tartotta; fogalmazza meg azokat a gondolatokat, törekvéseket, melyeket a megye kongresszusi küldöttei a héten kezdődő tanácskozáshoz eljuttathatnak. A meg'hívott és jelenlévő országgyűlési képviselőktől pedig azt kérte, hogy az országos döntések során, parlamenti és képviselői munkájukban hasznosítsák az értekezlet tapasztalatait. Szólt arról, hogy napjainkban a megye párttagságának véleménye nagyon sok kérdésben megoszlik. De az eltérő tapasztalatokon alapuló véleménykülönbségek nem bonthatják, hanem alkothatják az egységet. Mindezek figyelembe vételével a vitát több kérdésben le kell zárni, dönteni kell, mert társadalmi-gazdasági viszonyaink rank kényszerítik a döntéstl Véleménye szerint az előretekintő döntéseknek a megyei pártértekezleten is megvannok a feltételei. „Ha feltesszük a kérdést, hogy akik itt vannak a teremben, reformerek-e vagy nem, a válasz döntően az lehet, hogy igen" - jelentette ki, majd így folytatta: „Mi itt mindnyájan a reformok, a változások szükségességét képviseljük. De hogy mit értünk a reformon, milyen módon és milyen ütemben valósítjuk meg, abban közöttünk is nagyok a nézetkülönbségek. Próbáljuk meg, hogy mi - nézeteinket ütköztetve - erősítsük a racionalitást, a jövöformálást. Ne csak szenvedői, vagy haszonélvezői legyünk mások döntéseinek." Megállapította; erősödött az a felismerés, hogy gyors változtatásokra van szükség, de változni, változtatni nagyon nehéz. Nehéz azért, mert a tisztázó vitákat még sok kérdésben nem folytattuk le, illetve nem fejeztük be. fgy aztán a párttagok között, a szélsőségeket is beleértve, nagyok a véleménykülönbségek. Néhányat megemlített ezek közül: Igaz-e, hogy minden párttag, köztük a jelenlévők is, mindig, mindent rosszul csináltak az elmúlt 40 esztendőben f Elfogadható-e az az értékelés, hogy a hibákért mi vagyunk a felelősek, a jó dolgok pedig akkor történtek, amikor nem figyeltünk oda? Van-e okunk várni és vállalni, hogy valakik mint egy bűnös párt bűnös tagjaival számoljanak el, vagy számoljanak le velünkf Van-e jogunk helyzetünket és feladatainkat a múlthoz mérni, s mellőzni a lehetőségekből és a jövőhöz fűződő közős érdekünkből adódó tennivalóinkat? Mi legyen az álláspontunk, hogy a pártszervezetek lakóhelyeken, vagy munkahelyeken működjenek-e? Elfogadtattuk-e a többpártrendszer szükségességét, az erre vonatkozó politikai döntés helyességét tagjainkkal? Nehéz változni és változtatni azért is, mert közben próbára tesznek bennünket, cimkézők, vagy/és címkézettek lettünk, a negativ jelzők mellett megfeledkezünk a pozitív értékek, emberi tulajdonságok elismeréséről. Utalt arra, hogy a mai bonyolult viszonyok között különös hangsúlyt kap; sajátos baranyai viszonyainkat miként jellemezzük, azokból milyen következtetéseket vonunk le. A változások szükségességét képviseljük még akkor is, ha az megyénket is érinti. A mi gazdaságunk szerkezetét, aprófalvas településviszonyainkat figyelembe véve, a változások, rövid távon, az átlagosnál nagyobb mértékben, kedvezőtlenebbül érintik, mint az ország más részeit. De nem támogatH-it- juk a félmegoldásokat, a félkész reformokat. A reformokat komplexen akarjuk, hogy a párt álláspontját a társadalmi-gazdasági hatásokat egyaránt figyelembevéve, politikailag mérlegelve alakítsuk ki. A reform nem jelentheti azt, hogy csak felszámolunk, megszüntetünk, hanem olyan új megoldásokat kell keresni, amelyek ésszerűek, a társadalomnak és az egyénnek megoldást jelentenek. A társadalom és a gazdaság egésze szempontjából a várható kormányzati döntések következtében a leghangsúlyosabb kérdések egyike megyénkben a bányák, a bányászat sorsa. Úgy ítéljük meg, hogy a megye gazdasági teljesítménye nem kielégítő, ezért szerkezetét át kell alakítani. Mi ezt állami, kormányzati, illetve tanácsi, valamint vállalati feladatnak tekintjük. Itt elsősorban új foglalkoztatáspolitikára és „vállalkozásbarát" magatartásra van szükség. A pártértekezletet megelőző vitákra reagálva foglalkozott az önkormányzatok kialakulásával, melynek meghatározó szerepét, törvényi garanciája megteremtését a párt is szükségesnek tartja. Sajnálatosnak minősítette, hogy indokolatlanul felerősödtek a megye és városok, különösen a megye és Pécs viszonya értelmezésében a viták, nézetkülönbözőségek. Szólt a megyei szint szükségességéről, melyet az írásos előterjesztés is megfogalmazott, kérve a küldötteket, hogy a vitában ezzel kapcsolatban fejtsék ki véleményüket. A programtézis-ter- vezethez kapcsolódva rámutatott arra, hogy az MSZMP-nek aktiv, a jövőért, a többpártrendszer viszonyai között politizáló bázisra van szüksége. Érzik a párthoz tartozás új gyakorlata szükségességét mindazok, akik politikai érdekeik érvényesítésének útját-mód- ját maguk is keresik. Ennek lehetőségét a tagozatok létrehozásában látják, pl. az ifjúsági, a munkás, a szövetkezeti és művelődési tagozatokban. Végezetül azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a mai viszonyok között mindenek elé helyezendő az ország sorsa, az ország sorsáért érzett felelősség, ez kell hogy áthassa gondolkodásunkat, mondanivalónkat, magatartásunkat. Deák Ferencet idézte: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad!" A vita Hagenthurn Józsel, a MÉV vájárának elnökletével folytatta munkáját a megyei pártértekezlet. Soó László, a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezet elnöke, az összefogás az MSZMP-ért platfoim nézeteinek jegyében fejtette ki állás- foglalását. Véleménye szerint jóvátehetetlen hiba volt, hogy az 1988. májusi MSZMP értekezlet után, Baranyában ne n vol' megyei nártértekezlet, amely a megújulás útját felvázolhatta volna. Érdekes és valós összefüggést talált a gazdaság és kultúra között: hazánk mostani válságából aligha kapaszkodhatunk ki a gazdaság hatékony működése nélkül, a gazdaság viszont lehetetlen, hogy kiművelt koponyák nélkül hatékonyan működjék. Dr. Kiss Huba, a Komló Városi Kórház belgyógyász főorvosa az előbbi gondolatot tovább vitte: a Mit akarunk Baranyában program három -irk-ilatos pontját emelte ki, amelyekkel a Dunántúli Napló tudósítójának is maximálisan egyet kell értenie. Nevezetesen az egészségügy, az oktatás, a kultúra kiemelt szerepét, a települések valódi ön- kormányzatának megteremtését. A hatékony gazdaság működése az elmondottak nélkül aligha képzelhető el, hatékony gazdaság nélkül az említettek aligha valósulhatnak meg. Az önkormányzati törvényt, annak szorgalmazását éppen azért az MSZMP-nek kell zászlajára tűzni, mert ellenkező esetben mások teszik meg. Dr. Fodor László, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség képviseletében talán a tanácskozás leglényegesebb tennivalójára hívta fel a figyelmet. A jövőről, a fiatalság sorskérdéseiről beszélt. A tudósítónak a kötelező tárgyilagosság mellett is szíve joga, hogy elfogult legyen, hiszen Fodor László véleményét másfél esztendeje az MSZMP megyei végrehajtó bizottság ülésén, e témában megismerhette - ugyanígy, Másfél esztendeje! Lenintől idézett felszólalásának kezdetén, ami ugyanis mostanában ugye nem túl divatos: „Mi a jövő pártja vagyunk (mondotta Lenin 1906-ban), a jövő pedig az ifjúságé." Fodor László két kérdést vetett fel: az MSZMP a jövő pórtja-e?, az ifjúság valóban a jövő letéteményese-e? Ha igen (?) - furcsállja, hogy ezen az értekezleten csupán ketten vannak 35 év alattiak. S miért? Elhangzott a közelmúltban: Fiatalok, foglaljátok el a pártot, ha oly okosak vagytok a jövőt illetően. A fiatalok nem foglalták el a pártot, de ez nem a „hős" védőkön múlott. A fiatalság becsapottnak érzi magát a múlt értékelésével kapcsolatban és a jövőre nézve is! Minden eddigi hibás döntéssel a mostani fiatalságnak kell majd szembenéznie! Milyen pártnak kell hót lennie, az MSZMP-nek? Mint egy második felszólalásában megerősítette véleményét: nem csupán egy megújított, a „demokratikus szocializmus" fedőnéven működő társadalmi rendszerért kiálló pártnak, hanem egy vegyes tulajdont figyelembe vevő, piacgazdaságra orientált, parlamertti demokrácián alapuló, a szociálpolitikát első helyen kezelő, versenyhelyeztre képes szocialista párt lehet az ifjúság pártja. S akié az ifjúság, azé a jövő. Többen 1 perces hoiiósiólósban értettek egyet, egésiitették ki Fodor László véleményét. A vitát a pártértekezlet tegnap délelőtti szakaszában tudatos szerkesztéssel lehetett volna jobban azonos mederben tartani. Karoliny Márton, a Közúti Építőipari Vállalat igazgotáhelyettese, a Reformkörök álláspontját képviselve azt hangsúlyozta, hogy olyan reformpártra van szükség, amely minden ÁLLAMPOLGÁR számáro esélyegyenlőséget biztosit, egészségének védelmében, az oktatásban, a pályakezdésben, a munkaképtelenek megélhetési lehetőségeinek biztosításában. Olyan önkormányzati törvény kell, amely biztosítja, hogy az állampolgárok saját sorsukról maguk dönthessenek, ez pedig kizárólag az önkormányzati és állam- igazgatási testületek merev szétválasztásával lehetséges. Irányított, szabályozott piacgazdálkodás, a munkahelyteremtő vállalkozások segítése, a társadalmilaq elfogadott létminimum biztosítása, az állampolgárok egészségének védelme, az agrárgazdaság jövedelemteremtő képességének védelme, megteremtése, egy minden szempontból hasznot hajtó, kölcsönös érdekeken alapuló kisha- tármenti áruforgalom, kereskedelem fellendítése, a szénbányászat életképességének biztosítása egy reális árrendszer kialakításában, egv európaizálódó társadalom kiépítése, a reformkörök platformjának a vitában érvényrejutó szellemisége. Mosonyi Attila, a Pécsi Zsolnay Porcelángyár üzemvezetője villámhozzászólásában a beszámoló kritikussá- gát, önkritikusságát hiányolta, Bányai Ferenc lakóterületi párttifkár kritikája viszont arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy több tekintélyes, nagy tömegbefolyású vezető külföldön, vagy külföldi tömegtájékoztatási eszközökben fejti ki álláspontját, amúgy üzen a magyar MSZMP tagoknak. Az idős párttitkár az önmarcangolás veszélyeire hívta fel a figyelmet, majd az idő sürgető kényszerét hangsúlyozva, fiatal, dinamikus vezetőket követel a párt vezető testületéibe. Dr. Büki János, a többpártrendszerre történő demokratikus átmenet időszakában óvta a parttagságot az „izmusoktól", a címkézésektől, a realitások, az észszerűség szükségességére, a reformok igenlésére biztatta a jelenlevőket. Aki nem realista - hangsúlyozta - az ne politizáljon! Jövőnk szempontjából maximálisan egyet kell vele értenünk. Petöné Nagy Csilla, a pécsi Leőwei Gimnázium tanára az alulról építkezés elsőbbségében látja a párt jövőjét, a központosított állam- szervezet lebontásában az állampolgárok boldogulását. Nyugat-európai típusú szocialista pártként tudja leginkább a párt jövőjét elképzelni, ahol a platformok szabadsága, a kisebbségi nézetek elfogadása is biztosított. Hangsúlyozta, hogy új szellemű pártnak új értelmiségi politikára van szüksége, s a pártnak meg kell barátkoznia a gondolattal, a realitásokkal, hogy koalíciós pártként kell működnie. Déli 12 órától dr. Selestey György, az MSZMP Pécs Városi Bizottsága titkára elnökletével folytatódott a hozzászólások sora. Előbb Vas István szakközépiskolai igazgató, srigetvári küldött idézte Marx egy mondását, miszerint minden elmélet és igazság kritikája a gyakorlat, s illik a múlttal szembenézve elemezni, mi vajon milyen gyakorlatot valósítottunk meg? Az ország többoldalú válságban, s ezen tények nem vitathatók. S ha erős pártot akarunk — s azt akarjuk -, akkor a megtisztulás és a színvallás kettősében gondolkodva a párton belüli szélsőségeket le kell nyesni, alulról építkezve új, demokratikus pártot kell létrehoznunk. Devecseri Józsel, az MSZMP Mohács Városi Bizottságának első titkára úgy vallott, hogy még elindulásakor, Mohácson úgy vélte, ez a párt egységes pártként összetartható. A vita során azonban rádöbbent: mindez illúzió. Rendkívül szélsőséges vélemények nyomán már csak egy szándéka maradt, hogy tisztességgel képviselhesse a párttagságot a leendő kongresszuson. Aggódásának adott hangot: a változások startjakor elhangzott, hogy a párttagok pártja legyen az MSZMP! S aztán minden döntés fölülről érkezett, s a párttagok kész tények befogadására kárhoztattak. Dr. Román Lászlóné, a megyei könyvtár igazgatónője a művelődéspolitikáról szólva emlékeztetett: néhány esztendeje éppen egy hasonló fórumon azon kesergett, hogy a döntéseket a szubjektivizmus diktálja. Akkor lehurrogták, mondván: fölösleges az aggodalma. Ma viszont elismerjük, hogy vólsáq van, s e válság okozójaként a kultúra is pellengérre kerül. Reméli, hogy az MSZMP végre-valoháta kimondja, amit valamennyi magára adó polgári demokrácia vall: állami feladat a művelődés- kulturó'lódás finanszírozása. A pórt megújulásának kérdéskörében hangsúlyozta: a beteges politizálási gyakorlattal gyökeresen szakítani kell, s a demokratikus fordulat nyomán 'fölál'ló új párt hiteles emberekkel és hiteles politikával ériheti el, hogy ki ne kerüljön a hatalomból. Lippert Józsel, a pécsi bányaüzem üzemvezető-helyettese elöljáróban leszögezte: kevés idő volt o felkészülésre, s így mód sem a párttagság véleményének szondázására. Azt viszont elmondta, hogy hiányolja: az MSZMP-nek nincs igazán munkáspöltikája, s nem látja, hogy a bányászattal kapcsolatban érdemi koncepciók születtek volna a nagy általánosságokon kívül. Ez nagy hiba. Busch Károlyné, a Politi. kai Művelődési Központ tanára keményen fogalmazott: az MSZMP-tagok múltbéli felelőssége talán önmaguk előtt is eltakart megalkuvásból ered, abból a megalkuvásból, mely a korábbi rendszerhez való igazodás alapvető követelményeként jelent meg. A főnökbeosztott viszony tetten érhető a pártmunkában. „Számomra az a jó, ha nem ellenkezem, ha végrehajtom, ha végrehajtatom a legfőbb akaratot." Az alkalmazott leiadata, hogy simuljon. S ha mindezzel nem vagyunk képesek gyökeresen szakítani - a párt jellegét megtisztítani - a csőd elkerülhetetlen! Végül kijelentette: nem lehet a platformok között kompromisszumok inélküli egységet kötni, s egyértelmű, a reformpárt lehet csak a jövő pártja. Nyuli György, a Pécsi Bőrgyár csoportvezetője. kongresszusi küldött föltette a kérdést: mi teszi azt szükségessé, hogy megváltozzon a párt? Tör. ténelmi szükségszerűség, mert ha a változást nem vállaljuk föl, elmehet a saját temetésére az MSZMP. A reformok igenlése nem lehetőség, hanem égető 'kényszer. Balázs (Folytatás a 3. oldalon)
