Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-02 / 272. szám
1989. október 2., hétfő Dunántúli napló 3 „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad!" (Folytatás a 2. oldalról) Balázs hímeshózi általános iskolai tanár aggódva jegyezte meg: úgy hiszi, hogy a párttagság nem veszi komolyan a mai valóságot. Párton belül és kívül rendet kell teremteni, s ennek érdekében mindenkivel össze kell fogni. Kijelentését — mely megütközést és több reflexiót is kiváltott - kétszer is megerősítette: bár reformernek vallja magát, akár a sztálinistákkal is hajlandó összefogni a rend érdekében. (Balázs Balázs felszólalásából dr. Varga Jenő, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának titkára vaskos demagógiát vélt kihallani, s kérte a pórtértekezletet, hogy mindenféle demagógiától határolja el magát. Később néhány küldött a rend fogalmával foglalkozva — a szó többértelműségét feszegetve — kijelentette: igenis szükség van a jól értelmezett rendre, a munkahelyeken, a fejekben és mindenütt. . .) Pártot, amellyel az emberek azonosulni tudnak! Dr. Somssich Lászlón», az MSZMP Komló Városi Bizottságának első titkára szomorúan jegyezte meg: az egykor eredményeit felmutató városban ma nincs sok minden, amivel dicsekedni lehet. Hiszen a bányával és az üzemekkel összeforrt város lassan a depressziós övezetek közé sodródik, alapvető gondokkal küzd. Kemény feladat, de el kell érni, hogy a perspektívátlan- ságból megtalálják a kivezető utat. A pártmunkáról szólva a hiteles Információk hiányát említette meg, mondván: a korábbi csatornák bedugultak, a legfelsőbb pártvezetés és a vidéki pártvezetés közötti kapcsolatfonalak megszakadtok. S az ezerszinű sajtó - elnézést a sajtó képviselőitől - nem hiteles fórumrendszer, nem tudja pótolni a hiányt, inkább zűrzavart okoz a fejekben. Végül Így zárta hozzászólását: „Én egy olyan pártban szeretnék dolgozni a ijövöben, amely- lyel az emberek azonosulni tudnak I" A rövid ebédszünet után dr. Iván László elnökletével folytatta munkáját a pártértekezlet. A délutáni első felszólaló Nagy Károly pécsi nyugdíjas volt, aki a lakóterületi pártszervek és a nyugdíjas korosztály küldöttének nevezte magát, megállapítva, hogy azok akiket képvisel, mindig szilárd bázisai váltok a kommunista és szoaialisto eszméknek. A munkát és a rendet tartották fontosnak, és a ma élő nemzedékek azért tudtak elődeiknél lényegesen jobb körülmények között felnőni. Azt az álláspontját is megfogalmazta, 'hogy az általa képviselt generáció nem tehet arról, hogy mostanra ilyenné vált a helyzet. Kifogásolta, hogy az MSZMP központi vezetése a tagság megkérdezése nélkül tett engedményeket az ellenzéknek. Hitet tett a párt megújulásának szükségessége mellett, de bírálta a programnyilatkozat-tervezetet, hogy az nem elég konkrétan foglalkozik a gazdaságpolitikával, pedig hiába lesz demokrácia, ha gazdaságtalan marad a termelés, ha leromlik az ellátás, tovább csökken az életszínvonal. Bírálta a megyei pártbizottságot, hogy az a politikai feszültséggócok feloldására mindig megkésve reagált. Végezetül a kongresszusi küldötteknek azt javasolta, hogy mindent tegyenek meg nemcsak a párt megújulásáért, de együttmanadósáért is. Somogyi Ferenc, a Sopiana Gépgyár osztályvezetője mindenekelőtt a reformkörök álláspontját, magatartását magyarázta, kifejtve, vagy inkább csak érzékeltetve, hogy miért látnak sok mindent másként. A választ abban jelölte meg, hogy a reformkörösöknek elsősorban a szemléleti alapja más, mint a többi párttagé és a pártvezetés többségéé. Szerinte a reformkörösök a valóságos viszonyokból indulnak ki és következetesen végig merik vinni a kérdések elemzését, állásfoglalásaikban, következtetéseikben nem félnek kemény, kategorikus vélemény kimondásából, nem fogadják el a sok kis megalkuvás módszerét. Kritikaként vetette fel, hogy miért nem volt korábban pártértekezlet Baranyában. Ügy értékelte a beszámoló erre vonatkozó indoklását, hogy ha a sokféle irányzat, törekvés kioltotta egymást és ebben a kérdésben döntésképtelen helyzetbe hozta a párttestületet, akkor meg kellett volna kérdezni a párttagságot, hogy melyik irányzatot erősíti meg. Ugyanakkor megállapította - s később egy egyperces reagálásra újra megerősítette -, hogy nincs alapvető ellentmondás a pártbizottság prog- romtézis-tervezete és a reformkörösök által kidolgozott program között, de úgy Ítélte meg, hogy a reformkörök programja nem rejti el, hanem nyíltan kimondja: rendszerváltozásra, s nem modellváltásra van szükség, illetőleg a társadalmat, mint szuverén állampolgárokat tudja elképzelni. Kása Ferenc, a Szigetvári Konzervgyár programozója abból az ősi mondásból vezette le felszólalását, hogy rend a lelke mindennek. A rend fogalmát, lényegét elemezve kifejtette: ha a rendet egy valaki mondja meg, az a diktatúra. Ha a katonák mondják meg, akkor katonai diktatúra, ha a proletárok, akikor proletárdiktatúra, hg a reformkörösök, akkor a reformkörösök diktatúrája. Meg kell nézni, hogy a különböző irányzatok hogyan képzelik él a rendet, aztán ennek alapján közösen kell meghatározni őzt. Az így kialakított rendnek természet- szerű definíciója a demokrácia. Mindezt a társadalom egészére éppúgy érvényesülőnek mondotta, mint a párt belső életére. A szervezeti kérdésekre térve azt hangsúlyozta, hogy a feladatokhoz kell rendelni a jogosítványokat és a struktúrának minden elemét. Szujkó Margit, a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója hozzászólásában abból indult ki, hogy ez a pánt a nemzet számára felemelkedést, az állampolgárok számára jólétet ígért. Ennék a pártnak nincs joga szétesni, nincs joga félreállni. El kell számolnia előbb önmagának, hogy mindabból, amit tett mi volt a jó, mi volt a rossz, és a jövő érdekében mit kell tenni. Ezek után viszont abba kell hagyni a sebek nyalogatását, s méltósággal kell állni a kritikát. Vissza kell szerezni a tagság és a társadalom bizalmát. Azt is kifejtette, hogy a mostani válaszút alternatívája a szalonképessé glancolt régi modell vagy a tényleges megújulás — csak látszólagos választási lehetőség: ha a párt be akarja tartani a 40 évvel ezelőtti ígéretét, akkor csak az utóbbi mellett dönthet. Dr. Vonyó iózsel, a JPTE adjunktusa azon véleményének adott hangot, hogy a következő pártértékezletre a program tézis-tervezetet és a reformkörök programját össze kellene gyúrni. Arra is rámutatott, hogy az ország, a megye jövője érdekében a gazdasági helyzet megváltoztatására a kiutat nem az egyes válságágazatokból, hanem a megye adottságaiból kiindulva lehet megtalálni, s ezekre kellene kiépíteni a teljes vertikumot. Ilyen, a megye adottságainak megfelelő ágazatoknak nevezte példogtil a mező- gazdaságot és élelmiszeripart, s gazdasági ágazatokként minősítve az idegenforgalmat, az oktatást, a kultúrát. A vitában elhangzottakra reagálva hamis megközelítésnek nevezte, hogy alapértéknek és kardinális kérdésnek tekintessen a hatalom megtartása. Az igaz kérdés az, hogy mit akarunk tenni a hatalommal, s hogy milyen hatalmat akarunk? Olyat, omely a társadalom javát akarja. Arra is kitért, hogy az elmúlt 40 év politikai kultúrájának rendkívül alacsony színvonala teremtette azt a csapdát, hogy egy szűk réteg akarja a radikális reformokat, amelyek a többséget zavarba ejtik, mert nem értik a lényegét. Nem csoda: a politikai kultúrában való jártasság lehetősége helyett azt hallották, hogy ti vagytok a nép, ti vagytok a hatalom. S e többségire tekintettel bizonytalankodunk, hogy meg merjük-e tenni a szükséges lépéseket, amelyek esetleg azzal fenyegetnek, hogy sokan nem hajlandók, nem képesek követni ebben a reformerőket. A politika szakma és tudomány: ne akarjuk a szükséges politikai struktúrát felrobbantani hozzánem- értéssel! Török Józsel, a Pannon Volán buszvezetője a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszakot elemezte, megállapítva, hogy az általa képviselt, változásokat akaró párttagoknak ez a közel másfél év csalódást okozott. A tavaly megfogalmazott programból nem lett semmi: a párt kényszerhelyzetbe hozta magát, és elvesztette a bizalmat az országban és a tagsága körében. Azt hangsúlyozta, hogy a párt megújulásához figyelembe kell venni a különféle áramlatokat, de úgy, hogy a vezetésben dúló hatalmi harc szűnjön meg. Szorgalmazta, hogy legyen mielőbb a pártnak konkrét gazdasági program- ja. Piti Zoltán, a Baranya Megyei Tanács elnöke felszólalásának első részében azt fejtette ki, hogy kellő önismeret és önbizalom nélkül nem juthat sikerre a párt. Véleménye szerint olyan párt lehet sikeres, olyan párt nyerheti el a választók bizalmát, amelynek világos eszmei alapja, önálló programja, saját és egy arca van. Egy ilyen pártot az ellenfelei is jobban tisztelnek, mert reagálása kiszámítható a számúkra is. A választók számára az teszi hitelessé a pártot, ha bizonyítja, hogy az ország sorsának alakítója tud lenni. Más témáról szólva a megyei tanácselnök hangsúlyozta: ennek a pártnak nem lehet más programja, minthogy felemeli az önkormányzat zászlaját, de egyben világossá is teszi, hogy mi is az önkormányzat. Különféle önkormányzatok lehetnek a lakóhelyitől a szakmai ön- kormányzatokig. A lakóhelyek esetében nem kevesebbről van szó, mint hogy az önkormányzatok a központi hatalom helyi szervei helyett a helyi hatalom központi szervei legyenek. Azt a meggyőződését is hozzáfűzte ehhez, hogy semmiféle önkormányzatot nem lehet politikamentessé tenni. A pártoknak meg kell tanulniuk befolyásukat érvényesíteni az önkormányzatokban. Arra is utalt, hogy az országos és a helyi szint között olyan óriási a távolság. hogy a helyi különbözőségek ilyen viszonylatban nem rendezhetők, csak egy középső, egy megyei szinten, amely nyilvánvalóan a politikai ütközések színtere lesz. S ezt a színteret nem szabad feladnia a pártnak. Végül egy-egy perces reagálásra válaszolva a megyei tanácselnök hangsúlyozta: az ön- kormányzat semmit sem ér önszerveződés, önszabályozás és önfinanszírozás, vagyis saját gazdasági alapok nélkül. korlátozások jelentős enyhítését. Lovász András más témaként a munkásőrség megszüntetését is szorgalmazta, mondván, hogy elemi károk elhárításához nem kell fegyver, a testület vezetése viszont kinyilvánította, hogy emberek ellen nem használnak fegyvert a munkásőrök. Ez a felvetés az egyperces reagálások láncolatát indította el. A jelen lévő munkásőr pártértekezleti küldöttek többsége elutasította Lovász András érvelésének tájékozatlanságon alapuló pontjait és egész következtetését. Czil- ják Józsel megyei parancsnok, állami jogszabályokból idézte példálózva a testület feladatait, amelyekhez szükség van fegyverre. így természeti katasztrófáknál is a vagyonbiztosításra, de fegyveres szökött bűnözők elfogásánál is. Volt viszont olyan munkásőr pártértekezleti küldött, aki kifejtette: ha a testület nem pártirányítás alatt áll, akkor nem a pártfórumok dönthetik el, hogy szükség van-e rá, vagy sem. Személy szerint ő nem is akar olyan pártot, amelyet fegyverrel kell megvédeni. A következő felszólaló, Oláh Tibor, a Mecseki Szénbányák osztályvezetője a párttagok felelősségéről beszélt. A párttagság legfőbb felelősségének a vak hitet nevezte meg, rámutatva, hogy nem mondhatja senki sem: nem tudott róla, nem érezte, hogy nem olyan szintű az életnívónk, mint amilyen a termelésünk színvonala és volumene. Az ilyen vak hitekről való lemondással lehet csak a tagság cselekvő részese a párt politikájának. Arra is figyelmeztetett, hogy ha a pórt valóban politizáló párt akar lenni, akkor minden egyes tagjának már holnap meg kell kezdeni az aktív politizálást, a különféle fórumokon a viták vállalását, az ellenfelek és a semlegesek meggyőzéséi. Az újabb szünetet követően dr. Kékes Ferenc elnökletével folytatódott a vita zárósorozata. Ebben az utolsó körben Czégény Józsel nyugdíjas volt az első felszólaló, aki bevezetőként olyan megállapítást tett, hogy a reformkörök képviselőinek felszólalásában megnyilatkozó gondolatok és a pártbizottság programtéziseiben foglaltak között nem lát összebékithetetlen eltéréseket, viszont a reformkörök írásos programját akár az SZDSZ-nek is lehetne tulajdonítani. Kifejtette, hogy csak szocialista irányú fejlődést tud elképzelni, de olyant, amely megreformált, több irányban a múltbélinél továbbfejlesztett. Azt javasolta ugyanakkor a kongresszusi küldötteknek, hogy a lehetőségek végső határáig menjenek el abban, hogy a párt ne darabolódjon apró részekre. Ne részkérdések legyenek a törést okozó választóvonalak egyes irányzatok között. Munkás- szolidaritás a megváltozott helyzetben Hagenthurn Józsel, a MÉV III. bányaüzemének dolgozója többek között arra hívta fel • a figyelmet, hogy a pártnak az apparátusa tekintetében már előre kell készülnie arra a problémára, amikor megszűnik az állami támogatósa. A Mecseki Ércbányászati Vállalat sorsára utalva hangsúlyozta: számolni kell ma már a munkanélküliséggel, de ezzel együtt se ítéltessék retrográd magatartásnak a munkásszolidaritás, a dolgozóknak munkahelyükhöz való ragaszkodása. A MÉV küldöttjeként megértést és támogatóst kért a pártértekezlettől az uránbányászoknak, akik nem akarnak mások kárára boldogulni. A pártnak kell, legyen még annyi ereje — mondotta -, hogy kipréseljen a kormányzatból egy - az uránbányászok sorsát megoldó - középtávú programot. Ezt a felszólalást több egyperces reagálás követte. Piti Zoltán, a megyei tanács elnöke a szerkezetátalakítási program baranyai vonatkozásairól szólva elmondotta, hogy az a kormányzat az anyagi támogatás feltételeit tette kedvezőbbé. Évi 500 millió forint értékben pályázhatnak baranyai gazdasági egységek új munkahelyek teremtése érdekében. Ám ez idáig egyetlen egy pályázat sem érkezett Baranyából. A MÉV küldöttei közül többen, így Varga Mihály vezérigazgató is azt sürgette, hogy a kormány dolgozzon ki egy új, hosszú távú energiaellátási koncepciót, amely zömmel hazai erőforrásokra épül. A következő felszólaló, Lovász András, a sásdi termelőszövetkezet elnökhelyettese egyrészt a mezőgazdaságban dolgozók hátrányos helyzetét érzékeltette, amennyiben azok átlagbére jelentősen elmarad az iparban foglalkoztatottakétól. A műtrágyák jövőre tervezett 60 százalékos áremelésének következményeit elemezve jelentős termelésvisz- szaesést, ellátási problémákat jósolt. Ugyanakkor érthetetlennek is nevezte ezt a lépést, tékintettel arra is, hogy éppen most ígérték a velünk szemben alkalmazott közös piaci mezőgazdasági beviteli Felszólalására Karoliny Márton, a reformkörösök részéről ezzel a megjegyzéssel reagált az írásos programjukra vonatkozóan: „Nem az a kérdés, hogy kitől származnak az értékelések, hanem az, hogy igazak-e." Videcz Ferenc, hidasi tanár felszólalásában az oktatásügy jelentőségét húzta alá: mint a politikai, társadalmi, gazdasági válságból való kilóba lásunk alapkérdését. Rámutatott, hogy az utóbbi évtizedek elhibázott politikája az öntudattal próbálta helyettesíteni a tudás fogalmát. Mindez azzal bosszulta meg magát, hogy az ifjúság nem érdekelt a tanulásban, az értelmiség jelentős része pedig most a párt ellentáborát erősíti korábban kellően nem értékelt tudásával. Egyúttal elutasította azt a feltételezést, hogy az értelmiség valamiféle hatalomátvételre készülne. Csak olyan helyet keres magának — mondotta —, omely egy európai jogállamban megilleti. Kompromisszumot kötni Dr. Andics Jenő, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályának vezetője a vitában felmerült több kérdésre is kitért hozzászólásában. Mindenekelőtt arra a latolgatásra, hogy lesz-e pórtszakadás a kongresszuson? A jóslásra nem vállalkozott, de megállapította: „Ha csak akkora különbségek mutatkoznak ebben a pártban, mint amekkorák ezen az értekezleten megfogalmazódtak, okkor nincs ok a pártszakadásra". Mindezzel kapcsolatban azonban kitért arra a felvetésre, hogy a választási siker érdekében a kongresszuson kompromisszumot kell kötni minden párton belüli erővel. „Ha a kongresszus nem ezt teszi, akkor nem tölti be történelmi hivatását” — mondotta, majd kifejtette, hogy az új programnyilatkozattal, a demokratikus alapszabállyal a kongresszussal új párt jön létre. Ennek az új pártnak koalíciós kormányzásra kell felkészülnie, hiszen a népképviseleti választások eredményeképpen lehel a legerősebb párt, de csekély valószínűséggel lehet az abszolút többséget elérő párt. Éppen ezért erős társadalmi bázist kell szereznie választásokon, mert ezen a választáson elért eredményével áll majd a demokratikus politikai rendszer pártküzdelmeiben a maga starthelyére. Mindennek összefüggésében a múlttal és a korábbi modellel nem lehet kompromisszumot kötni. Bebizonyosodott, hogy csak árutermelő társadalmak léteznek, ugyanakkor az is, hogy politikailag egységes társadalom nincs. Ha ennek megítélésében mutatkoznak különbségek — már pedig mutatkoznak —, akkor arra is fel kell készülni, hogy lesz az MSZMP-nél balróbb álló párt is a politikai palettán. Ezzel a párttal is meg kell találni a kapcsolatot. Ugyanakkor nem lehet megoldás, hogy bárkit is felszólítsanak a párt elhagyására. Csak az lehet a jelszó: aki a pórt programjával egyetért, jöjjön velünk! A következő felszólaló Ra- dóczy László, a Baranya Megyei Vízmű Vállalat orfűi telepvezetője igen kritikus hangot ütött meg. Felvetette, hogy a baranyai feszültséggócok kialakulása nem váratlanul következett be: rossz országos és helyi döntések sorozata 'volt. Többek között ostorozta azokat a gazdasági" és állami vezetőket, akik párttagságukat csak ugródeszkának használták karrierjükhöz, s most az első próbatételnél kiléptek. Visszautasította, hogy a hibákért az egész párttagságot kárhoztathassák. Felvette, hogy a megyei pártbizottságnak lehetősége lenne testületileg lemondani. (Folytatás a 4. oldalon.)
