Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-15 / 285. szám
Világjáró kístörténészek Bámulatos, Hogy vonnak olyan egyetemisták, akik nem sajnálják a 20-30 000 forintot, hogy a helyszínen tanulmányozhassák a régmúlt és a jelenkori történelmet. Ilyen akcióra vállalkozott harminc harmadéves hallgató a JPTE-ről, ami. kor több mint két hónapig tartózkodtak Izraelben, ebből egy hónapot a gaatoni kibuciban töltöttek el kemény munkával, miközben újabb pénzhez jutottak és meghosszabbíthatták az útjukat, Dr. Katus László docens,, professzor segítette' az ötlet megvalósítását. A gaoto- ni zsidó közösség szívélyessége érthető, hisz hajdani magyarok lakják a települést, akik még 1946-ban alapították közösségüket. Bányai Kriszta nyelv és történelem szakos hallgató elmondta, hogy egy hónap alatt harminc dollárt keresett, takarított, követ rakott, gyomlált, banánt szedett. Ha arab a kulfúrserif Egy marokkói arab kultúr- történész: Sherif Khazmadar lett a párizsi Világkultúrház igazgatója. Izrael eddig még nem tiltakozott. Fellépés előtt a rózsafai táncosok Azt hiszem, hagyomány teremtődött tegnap Ibafán. Most először gondolták úgy a falubéliek, hogy összehívják az egykoron Ibafán született és élt, ám később valami okból innen elszármazottakat. Ha el is kerültek innen sokan, szívükben ibafaiak maradtak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a hívó szóra olyan sokan eljöttek, hogy be sem fértek a művelődési ház termébe. A vendégeket kis szalaggal átkötött boróka- ágacskával köszöntötték, ami Ibafa jelképe is, hiszen csak itt a környéken a pinceháton terem ez a fajta. Kis iskolások kora reggel szedték és díszítették fel. Ez volt az első ilyen találkozó, és miután megalakították az Ibafai Baráti Kört — remélhetően nem az utol. "'ä-v ■. •■ só. fbafa, ez a még 300 lelket sem számláló kis község nem akar Gyűrűfű vagy Korpád sorsára jutni, részéről ez a kezdeményezés önvédelem is, hogy minél többen figyeljenek a falura, segítsék, támogassák, A tegnapi premier összejövetelen egész napos programról gondoskodtak a meghívott vendégek részére. S. Zs. A krimisorozat al-hősének volt egy remekbe szabott alakítása Fritzről ismét - másként Egy hete színes tudósítást talált kedvenc hetilapjában a VDN-olvasó. Fritz Wepper, a Derrick-sorozat derék Harry- ja mesélt erről, arról. A zö- mökalkatú színészt mi évek óta az említett krimisorozat ,,al- höseként" ismerjük, holott. . . Holott volt Weppernek - talán a pályája elején - egy remekbe szabott szerepe, ami- . re jószerivel fel sem figyeltünk, akkoriban, ezért sebtében el is felejtettük. A minap ismét megnéztem a Kabarét - mert ez az említett film -, s azokat a részeket kerestem elő, amelyek a Wepper formálta figura tragikus magaslatokra emelkedését mutatták. Fritzcel - ez volt a szerepbéli neve is - először akkor találkozunk, amikor nyelvórát készül venni á főszereplő angol nyelvtanártól (-Michael York), s megtudja: a dúsgazdag, zsidó Landauer-lány jön ugyancsak órára. Az éhenkórász filosz szeme felcsillan. Bármily csúnya, kövér a lány, ö bizony megismerkedik vele, és . . . szóval a tipikus hozományvadász van előttünk. És megjelenik a lány fiatalon, sugárzó szépen, s máris látni, hogy Fritzben megfordultak a dolgok. Volt itt egy remek, kifejező mordulata. Együtt ül a társaság az asztalnál, folyik a szokványos nyelvleckebeszélgetés, amikor Fritz véletlenül a rongyos mandzsettájára pillant: zavarba jön, hiszen a szép Landauer-lány is észreveheti a kopottságát. Fritz zavartan húzkodja a za- kóujját a foszladozó 'kézelőre, elrejtendő a szegénységét. A következőben ő nem szerepel, a Landauer-lónytól tudjuk meg, hogy Fritz szeretője lett, ám e viszonynak semmi értelme, nem lehet folytatni. Legközelebb Fritz már megvallja a lánynak, hogy szereti, s felugrik az éppen induló autó hágcsójára (a 30-as évekbeli gépkocsiknak még ilyenjük is volt!), s zavartan mondja: ö még soha nem ugrott fel így autóra, de most megtette, hogy újra, meg újra elmondhassa, hogy szereti a lányt és feleségül akarja venni. A lány nyersen vágja oda: ilyesmiről szó sem lehet, hiszen ő zsidó, a fiú meg árja. 1932 volt akkor, a náci rémuralom egyre erősödött. Aztán egy esti kép: a Landauer-ház kapuján egyre erőszakosabban dörömböl Fritz, az ablakok egymás után világosodnak ki, majd nyílik az ajtó, és a fiatalemberből kibukik a szó: „Zsidó vagyok!... A zsidó szertartású esküvő a következő jelenetsor. Fritz - kalappel a fején - héberül mondja a pap után az esketési szöveget. Hát ennyi. Fritz Wepper e jelenetekben előbukkanó szerepe - csaknem két évtizeddel a film születése után is- megrázó, az ifjú házasok sorsának tragédiába torkollá- sát abban a pillanatban már tudjuk. Fritz Wepper méltatlanul elfeledett szerepét mára már teljesen eltakarja előlünk Harry figurája, ami - bármennyire is igyekezett a színész múlt heti nyilatkozatában jó színben feltüntetni -, mégis csak egy kommersz szerep, amit klasszisokkal múl felül a Kabaré-beli Friti összesen alig 10 perces szerepe. Nem tudom — mert hozzánk ilyen nemigen ért el -, volt-e ennek a Fritznek méltó folytatása? Ha nem volt, nagy kár érte. Úgy gondolom, mindezt el kellett mondanom, hogy az olvasó a helyére tudja tenni magában a Derrick- sorozat Harryját. Hársfai István Hatvannégy cserép föld Hazamennek? Hazamennek! Válasz Sütő Andrásnak Rosszkedvű írók is örülnek, ha vigasztaló módon ellentmondanak a rosszkedvűknek. Ilyen módon kívánok én most örömet okozni Sütő Andrásnak Marosvásárhelyen. A magyar irodalom Erdélyben élő nagy alkotóművésze nemrég levelet írt Marosvásárhelyről, amelyben vállalja sorsát - Reményik Sándor sorait is idézve: „Ahogy lehet" -, és megfogadja, Erdély földjén marad. Rosszkedvűen számítgatja, ahányon elmennek, Erdély lelke annyi kényszerkivándorlóval szegényedik el. Mert aki már egyszer eljött, nehezen vállalja a régi szenvedést, és hazahúzó szívvel, de visszatartó érdekekkel inkább a távolban marad. De éppen e levél Magyar- országra érkezése előtt elmentem Tahitótfaluba, ahol magyar és osztrák közadakozásból újabb hatvannégy menekült kapott telket, családonként kétszáz ölnyi biztonságot, ahová új otthont építhet. Mind a hatvannégy erdélyi magyar család részére elhozták annak a városnak, annak a falunak a földjét, ahonnét a magyarságuk miatt elüldözték őket. Ha valaki apró székely faluból jött, akkor onnét vonatozott vagy autózott utána a föld, ha nagy városból, akkor meg annak a földjét hozták utána, hazát és emberlelket összefonó, jótékony kezek. Nem sokat, kis cserépre valót csak, talán két maroknyi emlékeztetőt — hazulról! Szamos menti föld is olvad most testvéri humusszá a Duna menti földdel, Maros környéki vagy éppen hargitai göröngy Tahitótfalunak, Kükül lő megyei Pest megyének a földjével. De a hatvannégy cserép- nyi Erdély nyomán az erős hitet közvetítem most, hogy ezzel oldjam fel Sütő András rosszkedvét. Mert amikor döbbenten álltunk, a féfikönnyel hazai földet szorongató családapák, otthont sirató erdélyi asszonyok mellett, odaállt egy ifjú házaspár a földosztást ünneplő tömeg elé. Frissen földhöz jutott szálas fiatalember meg barna asszonyka, a többiek nevében is illendően megköszönték a kétszáz ölnyi otthonígéretet, de ez volt az utolsó mondatuk: „Nagyon köszönjük a testvéri jóságukat, de egyszer végleg hazamegyünk!” Utána majdnem félperces csend volt, a fogadalmat érlelő, nyugodt csend. De ez a csend beszédesen fogalmazta meg: természetes, hogy visszamennek! Haza! Nem is mondanék semmit, ha akkortájt meg nem hallom Sütő András rosszkedvű levelét. De hát úgy látszik, olyan ez a világ, hogy néha a természetes dolgokat is hangoztatni kell. így aztán hozzáteszek még három sort, Reményik Sándor sajnos mostanáig időszerű, 1918-ban írott Eredj, ha tudsz című, s régen oly sokat idézett verséből, amint a száműzött Mikes Kelemenről mondja, hogy „Ha esténként a csillagok / Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, f Meglátogatták az itthoni árnyak ..." A mi dolgunk is, hogy ha eljön az ideje, a Tahitótfaluba látogató erdélyi árnyak ne emberárnyékokat, hanem éplelkű, élő magyarokat vihessenek majd haza — Erdélybe ! Földessy Dénes Ne fessék rálépni New Yorkban, az Eduard Nakhamkin Szépművészeti Múzeumban kiállították Luciano Fabro: Lábak című, teremnyi tárgycsoportját, selyemoszlopokat, üveglábakon. Megboldogult Nyikita Szergejevics Hruscsov ilyen látványkor szokta volt, félcipőjét levetni, és esztétikai előadást tartani. Bizony! Radio mellett. Óvatosan és halk döbbenettel kérdem: lehet ez? Hogy előjöttek a nyilasok? Vagy azok követői? Ennyi évtized után? A rádióból tudom, hogy a Fidesz bejelentette: szigorúan elhatárolják magukat a nyilasok pártjától. Nyilatkozatuknak nyilván van reális alapja, értesülhettek valami olyasféle mozgásról, amely ennek a fasiszta szervezetnek életre- kelését jelzi. De hát a hajdani nyilasok - koruknál fogva - már vagy meghaltak, vagy megöregedtek, bár ettől még a „nyilas eszme” ledermedve átvészelhette az évtizedeket, hogy aztán a kedvező alkalomra várva ... Igaz, napjainkban már néhány ember is szervezetet, vagy pártot alakíthat, de mégsem akarom elhinni, hogy e néhány őrülthöz bárki is csatlakozna. A nyilasok a fajelméletet hirdették, ennek megfelelően gyilkoltak. Hazánkban ma a demokratizálódás óriási folyamata zajlik le, következésképpen kimondatott - és majd nyilván törvénybe is rögzítve lesz -, hogy politikai nézeteiért senkit sem lehet felelősségre vonni a jövőben. Ez már maga a tiszta humánum. E szerint szabad utat kapnának a nyilasok is? Abban bízom, hogy a törvényalkotók, az új alkotmány fogalmazói azért elvégzik majd a szelektálást és már eleve elzárnak minden olyan lehetőséget, amely zöld utat nyitna egy hajdani — mellesleg háborús bűnösnek nyilvánított fasiszta pácnak, a nyilasok társaságának. Ha egyáltalán vannak és léteznek. Mert még mindig nem akarok hinni a fülemnek. Nagyon messzire elmentünk . . .? Gyermekmaffiák — ez az egyik témája a rádió péntek délelőtti . műsorának. Nyilatkoznak rendőrtisztek, pedagógusok. Nem nevezik meg az éppen szóba kerülő kertvárosi Nevelési Központ környékén tizenéves gyerekek garázdálkodnak, törnekzúznak, fákat tördelnek, a bejárati kapuk üvegjeit bedobálják és a kisebb gyerekeket bántalmazzák, a felnőtteknek ocsmány szöveggel beszólnak...?!" „Példaképek”... pesti iskolát, de elmondják: a tizenbárom-tizennégy éves diákok a tízen aluliakat zsarolják, ha nem adják át a hazulról hozott tízórait, verést kapnak, de már pénzt is kérnek - rendszeresen - s cserében „megvédik” a tízen aluli gyereket a különben tőlük gyakorolt veréstől. Általános vélemény, hogy a mai gyerekek agresszívek, durvák és bár túlzottan általános e minősítés, azért eszembe jut a napokban ért telefonhívás: „Miért nem írják meg, hogy Pécsett, a A rádió riportere — az említett műsorban - Chicagót említi, már ami az állapotokat illeti. A rendőrtiszt túlzásnak tartja, de másfelől azt bizonygatja, hogy a tévében látható erőszakfilmek mindenképpen kedvezőtlenül hatnak a gyermekek magatartására. Másik szakvélemény: az a baj, hogy a szülők - egész napos elfoglaltságuk miatt — nem képesek gondosabb gyermek- neveléssel foglalkozni. Még egy vélemény: az iskolai nevelés hiányos. A riporter közbeszól: „Tehát rosszak az iskolák, rosszak a nevelési módszerek . . ." Ezt elhárítják: nem ilyen egyszerű a dolog. Nem bizony. Évtizedek óta mást sem hallottam, csak azt, hogy a szülő a felelős, hogy a pedagógus a felelős, hogy a közbiztonsági szervek gyengesége a felelős és felelős a KISZ, az Úttörő Szövetség és még mi és még sok-sok bűnbak, ahova továbbítani lehet a labdát. Felelős a társadalom? De hiszen a gazdag nyugati országok is hasonló, vagy még súlyosabb gyermeknevelési gondokkal küszködnek, hogy mást ne említsek: dúl a kábítószerezés a legifjabbak körében is. Mi lenne a megoldás? Most majdnem azt mondtam: nem tudom. De talán valami kiút lehetne: ha a „példaképek”, a felnőttek, rendesen viselkednének .. . txxy*Panoráma Fáni, a kis ravasz Fanny Schmidt — magyarul: Kovács Fáni -— esseni színésznövendék német létére, latinul mondta el önálló irodalmi estjét. Vastapsos siker volt, pedig bennfentesek szerint a publikumból vajmi kevesen értettek latinul. Érdekes! Az irodalom hajlamos a felt-ámadásra Uwe Johnson, a modern német prózairodalom egyik nagy egyénisége, 1959-ben azNSZK-ba távozott, s az hlDK kultúrpolitikája betiltotta művei kiadását. Az 1984-ben meghalt író gondolatai azonban az NDK-ban is feltámadtak: az Aufbau-Verlag műveinek válogatott kiadását bő félezer lapoldalon adja közre.*-5 ’ 4 vasárnapi Ibaffaí Barati Kör
