Dunántúli Napló, 1989. október (46. évfolyam, 271-301. szám)
1989-10-15 / 285. szám
Iratfolyóméterek a törvénytelenségekről Baranyából 4785 személyi" viHek jóvátételi közmunkára Az inf-ernálf-ak nyomozhatnak a levéltárban Miért nem itthon költjük el a valutát? Vásárol a magyar Bécsben Kalandok sárvédőért üzletben és bankban Gólyakörkép Kevesebb első éves az orvosin és a műszakin Vajon több-e az első éves idén a dél-dunántúli felsőoktatási intézményekben, mint az előző években? Erről készítettünk körképet. A Pécsi Orvostudományi Egyetem tanulmányi osztályán Kutas László pontos létszámmal tudott szolgálni: idén az általános orvosi és fogorvosi szakon együtt összesen 471 elsős tanul, körülbelül hatvannal kevesebb, mint tavaly. Ez azonban szerinte nem értékelhető csökkenésnek, a » normális ingadozásnak megfelelő érték. Jövőre jelentős növekedés várható a főiskolai oktatás 'bevezetése miatt, aminek nagy részét 'kihelyezett tagozatként kívánják működtetni Kaposváron, Szombathelyen és Zalaegerszegen. A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán dr. Bencze József dékáni hivatalvezető tájékoztatása szerint több az első éves, annak ellenére, hogy a jelentkezők száma nem emelkedett. Megszűnt ugyanis a kötelező katonai bevonulás a felvételi után, ami az előre felvettek, a most jelentkezők és az évismétlők mellett létszámnövekedést eredményezett. A közgazdaságtudományi karon hasonló a helyzet, itt is több az elsős a kevesebb jelentkező ellenére. Ezen a karon az egész oktatási rendszer teljesen új, melynek egyik eredményeként felemelték a keretszámot is. Bevezetésre kerülhet egy új tanszék, az ipargazdasági szak, ami akadémiai tanszék lesz, akadémiai oktatókkal. A tanárképző karon az új szakok indításának köszönhetően növekedett az elsősök száma, de a tervezettnél még Így is kevesebbet vettek fel. Kevesebb viszont az első éves tavalyhoz képest a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. A tanulmányi osztály véleménye szerint ennek egyik oka a csökkenő érdeklődés a műszaki pályák iránt, a másik pedig a szakközépiskolákban bevezetett technikusképzés. A Szekszárdi Tanítóképző Főiskolán szomorú tényként közölték, hogy hiába szerettek volna idén több tanulót felvenni, a gyenge felvételi eredmények miatt ez nem válhatott valóra. így sem tanítónői, sem óvónői szakra nem vettek fel annyit, amennyit lehetett volna. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán sem voltak megelégedve a felvételi eredményekkel, ennek ellenére nincs lényeges eltérés az előző évekhez képest. Pataki V. Rákosi ténykedéséről a központi magyar levéltárban mindössze egy. centiméternyi vastag iratköteget őriznek, a legutóbbi korunkban leghosz- szabb ideig miniszterelnöki tisztet betöltő Lázár György után viszont 40 folyóméternyi akta maradt vissza. Mindez talán ékes példája lehetne annak, hogy milyen előnyösen fejlődött, erősödött az írásbeliség, illetőleg hiteles a dokumentáció őrzése az utóbbi évtizedekben 'hazánkban, ha nem élhetnénk azzal a gyanúperrel, hogy az a bizonyos egy centi csak a’ért egy centi, mert amikor az exfőtitkár távozott Magyarországról^ a teherautókonvojban valószínűleg volt olyan kocsi is, amely csak iratokat szállított. Hogy mennyire volt megbízható az írásbeliség, illetve az iratok őrzése 30-40-45 évvel ezelőtt, az ma döntő eleme - vagy legalábbis annak 'kellene lennie - az internáltak rehabilitálásának, amely közel háromnegyed éve kezdődött meg. Az internáltak munkaviszonnyal és társadalombiztosítással összefüggő rehabilitációjának ügyintézése -, amelyet a BM Igazgatási Osztálya végez - az eredetileg kiválasztott 1949-1953-as időszak vizsgálatánál időben, s a rehabilitálandó személyek körében szükségképpen tovább tágult. Az október 4-én hozott minisztertanácsi rendelet a személyi kört az 1945.* január 1 -íjétól 1948. december 31-ig terjedő időszakban internáltakra, az 1945 és 1953 között kitelepítettekre is kiterjesztette, feltéve, ha a kitelepítés megszűntekor már betöltötték a 14. életévüket. A rehabilitáció továbbiakban kiterjed azokra is, akiket a második világháborúval kapcsolatban szovjet katonai bíróság ítélt el s büntetésüket legalább részben a Szovjetunióban töltötték, illetőleg azokra, akiket jóvátételi közmunkára a Szovjetunióba deportáltak. Becslések szerint ezen ügyek, a törvénytelen szabadságelvonást szenvedettek száma negyedmillióra tehető. A rehabilitációs ügyek pontos, objektív, hiteles adatokon nyugvó rendezése - márpedig ez lenne a kívánatos és megnyugtató — a szakminisztériumok a hazai és külföldi levéltárak összefogását igényli. De hát alkalmasak-e erre a levéltáraink? Például a Baranya Megyei Levéltár? Márcsak azért is indokolt a kérdés felvetése, mert jó néhányon próbálnak most a maguk, vagy családtagjuk ügyében kutatni. A válasz felemás: igen is, nem is. Nem, mert a levéltári 'hierarchiát is behatárolta a sztálini modell. Az iratanyagok jelentős hányada 1950-től nem az állami levéltárakba, hanem speciális irattárakba került. Ilyen megkülönböztetésben részesültek a pártok aktái, a katonai, a rendőrségi, az ügyészségi, az állam- igazgatási és a bírósági akták. Ez utóbbi két kategória csak a legutóbbi időszakban került vissza az állami levéltárak felügyelete alá. De a többi anyagban is voltak „papírgyűjtési akciók", akár iratselejtezés, akár speciális irattárakba való elhelyezés céljából, például az ÁVH részéről. Ugyanakkor lehet a kérdésre igennel is válaszolni, mert a Baranya Megyei Levéltárban jelenleg is van közel 50 folyóméter olyan irat, amelyről feltételezhető, hogy összességében több ezer rehabilitációra érdemes ügyet tartalmaz. Saját ügyükben kutatók számára bizonyára nem haszontalan útmutatás, hogy ott nyomoznak, ahonnan t internálták őket. Mint érzékelhető, sok mindenre nincs pontos, számszerű adat, bár lehet, 'hogy az ügyeket intéző BM Igazgatási Osztály azokhoz az aktákhoz is hozzájut, amelyek innen hiányoznak. Akadnak azonban helyben is érdekes felfedezések. Nemrégiben akadtak rá egy olyan alispáni jelentésre, amely feltehetőleg pontos adatokat tartalmaz arról, hogy Baranyából és a szomszédos megyékből hányán kerültek ki jóvátételi közmunkára a Szovjetunióba. Mint ismeretes, ez a deportálás legfőképpen a német ajkúakat sújtotta. A megyénkből deportált 4785 személy kö’ül 821 volt a magyar anyanyelvű. Tolnából 4134, Somogybái 204 személyt deportáltak munkavégzésre. Csak viszonyításként: az egész ország területén mintegy 60 000 személyt ért ez a sors. Ezzel kapcsolatban furcsa az idézett kormányrendelet által meghúzott időhatár: 1945. január 1-jéig már négy hónapot tartózkodtak Magyarország területén a szovjet csapatok. Ez idő alatt az ország területének háromnegyed részét már elfoglalták. Dunai Imre Budapesten, a Skála-Nagyáruházban új autóalkatrészbolt nyílt, ahol valutáért lehet megvenni azt, amit másutt nem lehet forintért, olvasom az újságban. Mint tudjuk, Lada 1200-hoz első sárvédő Magyarországon forintért, legalábbis kapcsolatok és csúszópénz nélkül nincs. Na, majd valutáért, erre való az a kis pénz, amit a jövő évi jugoszláviai útra félretettünk. Hívom a Skálát. Sokáig nem veszik fel. Sokadik hívás után felveszik, kapcsolják az osztályt, ahol négy percig nem veszik fel. (Budapest-Pécs 3 perc 27 forint). Újra hívom, a központosnak mondom, nem vette fel a mellék. „Na és akkor én mit csináljak?” válaszolja. Újra kapcsol, újra várok. Majd felveszik, de ismét várok 2 percet, míg elmondhatom: jobb első... Meg kell rendelni, 3 nap múlva lehet érte jönni. És mennyibe kerül? Ezt nem tudja megmondani az eladó, de úgy számítsak, hogy a magyar eladási ár négyszeresébe kerül - dollárban. Számolok. A bal első sárvé- dő 960 forint volt, de már régebben vettem. Egy helyi bolt információja szerint ha volna, 1200 forintba kerülne most a magyar gyártmányú sárvédő. Ha külföldi, „1800 körül”. Na- mórmost. Mivel tudom egy magyar újságból, hogy a Skálának bécsi úr szállítja az alkatrészeket, márpedig ő bolond lesz magyart hozni, egy sárvédő 7200 forint, vagyis 120 dollár. Felhívok egy bécsi üzletet. Az első csengetés után felveszik. A hang köszön, magyarra vált, és míg kikeresi, mennyibe kerül a sárvédő („kereklámpás vagy szögletes, uram?"), ajánl egy pesti maszekot is, „ön ad egy kis előleget, sétál a Móriahilferen, és mire visszajön, itt a sárvédő 900 schillingért." Vérszemet kapok, mert hallottam már valamit a kapitalista versenyről, felhívok egy másik bécsi üzletet. Ez is magyarul köszön, van sárvédö, délelőtt megrendelem, délután elvihetem, 650 schilling. Ajánlja egyébként a budapesti Skálát. Köszönöm, ezt már ismerem. így aztán nekiindulok Bécsnek. Előbb kiváltom itthon a pénzt, csekkben, természetesen. Kicsit nyugtalankodom ugyan, mert nem vagyok elég járatos egy ilyen banki műveletben, de a párbeszédes formában írt tájékoztató megnyugtat: „Az utazási csekkek beváltásakor merül-e lel költség?" „Nem átalánosan", hangzik a pontos válasz. Optimizmusomat nem csökkenti a Nemzeti Bank illetékesének tájékoztatása sem, mely szerint „legrosszabbul az jár (tudniillik a bécsi bankok által felszámított illeték miatt), aki kis összeget vált be.” Lám, ha Krétára mennék telelni, és egyben kiváltanám a három évi valutát, mennyivel jobban megérné, mint így: ezer schil- lingenként elpotyogtatni grazi kirándulásra, meg elvinni a gyereket Liszt szülőházához. Haydn mester sírjához! És igen: jobb első sárvédőt venni. Mert élni nem kell, autózni muszáj, ahogy o régiek mondták. Bécsben reggel 9-kor feladom a rendelést, némi előleg, délután 4-re jöjjek vissza. Addig beváltjuk a csekket. Szorongatjuk vasárnapi laptársunk cikkét, mely szerint van egyetlen bécsi bank, ahol a Citicorp csekkjét ingyen beváltják. Olyan, mint a mesében. A valóság az, hogy még a kapun sem jutunk be: a bankból leszólnák a kaputelefonon, menjünk más bankba. Megyünk is, mind a negyven magyar turista. Hogy miket mondunk, nem idézem. A szomszédban beváltjuk a csekket jutalék ellenében, s van időm kiszámítani: 4,62 helvett 4,96-ba kerül 1 schilling. A magyar pénzügyi kormányzat nagy találmánya: forintleértékelés nélkül csökkenteni utazási és bevásárlási lehetőségeimet és növelni a külföldi bankok hasznát. Négy óra tíz. kor átveszem a sárvédőt, a késésért sűrű bocsánatkérés jár. Mindent egybevetve kb. 3800 forintomba került: nem olcsó mulatság. Ámbár a 120 dollárhoz képest. . . nem szólva a tanulságról. Ho búzgó szociológusok a pénzügyi kormányzat megbízásából véleményemet kérdeznék, miért nem itthon költőm el a valutát, figyelmébe ajánlom a fenti történetet (mely nyilván csak egy a sokezer 'hasonló közül). Ugyanis ‘«ívesebben vásárolok ott, ahol vevőnek néznek: köszönnek és pontos felvilágosítást adnak. Utóirat. Olvasom a hírta nemes adományról: újabban 500 schillinget megkaphatok készpénzben. Érdeklődéssel várom a további nagylelkű gesztusokat. G. T. Virágcsokor Petőfi sírjára Pécsi diák Barguzinban Kalandos utazás Moszkvától Szibériáig A kis magyar csapat a barguzini temetíben a visszatemetstt sírnál, amely tőié ideiglenes emlékoszlopot állítottak. Életem nagy vágya volt, hogy a világ egyik legszebb természetű tüneményéhez, a tiszta vizű és páratlan környezetű Bojkál-tóhoz eljussak. Az pedig, hogy a rejtélyes körülmények kört eltűnt Petőfi Sándor Szibériában megtalált sírját is láthassam, sokáig valószínűtlen álomnak tűnt. Szeptember közepén lehetőségem ínyílt arra, hogy irkutsz- ki kiránduláson vegyek részt a Moszkvá'ban tanuló magyar fiatalok szövetségének szervezésében. Már koraibban figyelemmel kísértem a Petőfi-kutatást, olvastam Morvay Ferenc vállalkozásáról is, és Szibéria szívébe érkezve felötlött bennem: mi .lenne, ha ... A repülőgépen kiderült, hogy másik két társamat is foglalkoztatja ez. Elhatároztuk, hogy elutazunk Barguzinba. A vezetőtől engedélyt kértünk elszakadni a csoporttól. Első próbálkozásunkat visz- szavetette a betonkemény bürokrácia: a rendőrség megtagadta az utazási engedély kiadását. (Vízumra ugyanis minden külföldinek szüksége van, aki a Szovjetunióban egyik városból a másikba akar utazni.) Másnap ismét próbát tettünk, és ki'frásználva Gábor barátomnak Petőfihez való enyhe hasonlóságát, a tisztviselőnek mint a költő leszármazottját mutattam be. Már-már úgy Játszott, hogy nyert ügyünk van, amikor kiderült, mi csak a létra alsó fokával ismerkedtünk meg. Hamarosan megjelent ugyanis egy gyevuska hat csillaggal, oki megpróbált minket eltéríteni szándékunktól: nincs megrendelve szállodánk, nincs engedélyünk a Komszomoltól stb. Ez nekünk ötórás kötelező városnéző futást jelentett: ennyi idő alatt tudtuk beszerezni az engedélyeket. S mivel sokan szimpatizáltak velünk a rendőrségen, este 8-ra megkaptuk a vízumot. Éjszaka érkeztünk meg Ulan Üdébe. A város főterén egy szállodában akartunk reggelizni, de a portás nem engedett be bennünket. Szerencsére megtaláltuk a hátsó ajtót a büféihez. Ekkor találkoztunk véletlenül Morvay Ferenccel, aki társaival Barguzinba tartott, meghívtak, tartsunk velük. Barguzinba naponta egy 'repülőgép megy, az is mindig zsúfolt. Az út egy óra, földes repülőtéren szálltunk le. Bar- guzin a Sajkáitól keletre fekszik, városi településnek van feltüntetve, de első látásra nem egyéb kis falunál. Igaz, szállodája van, csakhogy fürdőszobák nélkül, az idetévedő utas a folyóra megy mosakodni. ,,Barguzin csendes kis település volt, de most, hogy megtalálták Petőli sírját, a magyarok leibolygatták a város csendjét", mondta Jekatye- rrna Ivanovna, a helyi élelmiszerbolt eladója. Az emberek nagyon barátságosan fogadtak bennünket, mindenki tudta, miért jöttünk. A temető a falu szélén van, az ásatásoknál helybeli férfiak segédkeztek. Petőfi sírjától nem messze található Küohel-Beoker dekabrista költő sírja is; amikor Petőfi nyughelyét keresték, derült ki, hogy Küchel-Becker márvány emlékoszlopát tévedésből másutt helyezték el. Tudjuk, hogy a végső szót majd a tudomány mondja ki: valóban Petőfi csontjait találták-e meg itt. 'Mi azonban nem tudtuk kivonni magunkat a hely varázsa alól: megrendültén álltunk a már betemetett sirgödör előtt, amely — talán - nagy költőnk löldi maradványait rejtette 133 évig. Virágcsokrot tettünk a sírra, fényképeztünk, majd délután iMorvayékkal együtt a Bajkál keleti oldalán autóbusszal visz- szautaztunk Után Üdébe. Kép és szöveg: Madari Ákos vasárnapi 3 Irathalmaz a Baranya Megyei Levéltár egyik dolgozószobájában. Fotó: Proksza László