Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)
1989-09-09 / 249. szám
1989. szeptember 9., szombat Dunántúli napló s Kadarlrutiné a Megyei Kórház belgyógyászati osztályán injekciózáshoz készül Ki marad a betegágy mellett? A fiatalokat csábítja a külföldi Munkavállalási lehetőség Mi re belejön a munkába, s*ülni megy, gyeden marad, jön vissza. Újat vesznek a helyére, tanítják, bele- r°zód iik a gyakorlatba, aztán Síül ni megy.. .így van ezmár eyek óta, ilyen 'körforgássze- és nem tudnak kilépni “előle. Ezt mondja Nagyvó- r£°i Zsuzsanna, és nincs in- “ulat a hangjában. A Medvéi Kórház intézetvezető fő- nővére tényként köíli, mi jél- jemzi a kórház nővérbelyze- j** és a többiek egyetértenek. . többiek, okik vele együtt Mkább középkorúak, mint íia- *°lok. ök a derékhad, akiket l”.e9 az előttük járó szívós, ''övéigeneráció tanított. Azok, ?*'k nem kételkedtek a páva nagyszerűségében, akiknek *el<intélyük volt orvos és be- |e9 előtt, és akik a fizetésüknél sem voltak elégedetlenek. **it(ik sóikéig erőt adott a Mostaniaknak, akik azonban már a tartalékaikhoz nyúl- •Q'<- A hivatásszeretet, a kiélés tartalékaihoz, amiből nekik még van annyi, hogy ? Pályán maradjanak, de ah- már kevés, hogy a fiatokat is ide csábítsák, itt ,0r*sák. Nem tiltakoznak a továbbí- ^ kritika ellen: a betegek flirrt már ők sem az iga- Gyakran türelmetlenek, edvetlenek, ingerlékenyek, s P?nl arra van legkevesebb /tejük és energiájuk, ami a l?9 Iáik ozásukat jelöli: az ápo- a,Sna- ^adásul olyanok is a “Q'yára kerülnek, akik vagy *Qkmailag, vagy emberileg, mindkettőt tekintve al- KQ'matlanok. l l JUttS Jánosné - aki 1961- (J6n kezdett - jól emlékszik vr[° az időre, amikor nem elég a jó bizonyítvány, ^•kor l0rvosoi< oktatták őket, n. ®leve más munkahely után ®znetett az, akinek a tanév v ?én nem kínáltak munkát I lQmelyik osrtá'lyon. Oszter- n 9 Andrásné, Balogh János- :e> 'Kadarkútiné Horváth Júlia t megerősíti a képzés fontát, és azt is, hogy válhatni .kell a jelenlegi rend- eren. Hozzátéve a tényt, mi- ner'nt az utóbbi időben már a gyenge és közepes, n n®m a jó bizonyítványé lá- ité vették fel az ópolónő- |,i P^ő.bc, de sokukról gyorsan lel6r^: ne,rTI tuc*ták pontosan Mérni, mire vállalkoztak, Ips °r 14 évesen pályát vá- vó||totk,k- Nem bírják és nem hét .l|-á_k a műszakozást, a te|.Ve9ézést, azt a lelelősség- gyles és az állóképességet na- °n próbára tevő iminkaritrpust, amit ma a nővérektől elvárnak. Nem ritka, hogy a nővér orvosi feladatot végez: vénás injekciót ad, infúziót köt be, a vérnyomásmérést, pulzus- számlálást nem is említve. Kényszerből alakult igy, mert az orvosok túlterhelek. Sokkal összetettebb vizsgálatokat, műtéteket végeznek, mint néhány évvel ezelőtt, ráadásul tele vannak adminisztrációval. A szakképzett nővérek pedig nemcsak tőlük, hanem a segédápolóktól, takarítóktól is kénytelenek átvállalni a feladatok egy részét, ha nem akarják, hogy valami elvégzetlen maradjon. Mert segédápolókból és takarítókból is hiány van. Az erőteljesebb munkaerőgond a nyolcvanas évek elején kezdődött. Okaként a műszakozás mellett a fizetést emlitfk. A rendezés után a szakképzett ápolónő bruttó besorolási bére 6000 foriint. A húszéves munkaviszonnyal rendelkezőé 8000—9000 forint között mozog, plusz a délutáni, éjszakai pótlék. Akik belefáradnak, beleunnák, különböző szempontok szerint keresnek új munkahelyet. Ilyen szempont az egy műszak, a több pénz és nem utolsósorban az elöbbrejutás lehetősége, ami ezen a pólyán ímegléhetősen csekély. Volt olyan nővér, aki havi 16 000 forintért pohármosónak ment, mások butikba, illetve zö’ld- ségüzletbe eladónak, sokan pedig adminisztratív munka- területen helyezkedtek el. A Megyei Kórház 650 szakdolgozói állásából 70—80 állandóan üres. Igaz, hogy meghatározó többségben gyed és gyes miatt, de az előző évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a többség nem is jön vissza. S most itt az újabb csáberő: az NSZK-beli munkavállalási lehetőség, amelynek híre végigrúgott a kórházakon. Egyelőre nem tudni, hányán jelentkeztek, de az ápolónők egymás közt úgy sejtik, hogy sokan. Különösen a fiatalok. Mivel egyébként is kevés az ilyen munkára jelentkező fiatal, a szociális és átmeneti otthonokban nemcsak a gyed és a gyes miatti távollétből adódnak az üres állások. Legalább négy éve, hogy állandósult a nővérhiány, mondja Érdi Krausz Gáborné, az Egyesített Egészségügyi Intézmények Xavér utcai szociális otthonának igazgatója. Itt is nehéz a munka, mint a kórházakban, ráadásul monoton. A tapasztalatok szerint a szociális otthonökbon azok maradnak meg hosszú ideig, akik már munka mellett szereztek szakképesítést. A béreket a közelmúltban itt is rendezték - júliustól a besorolási alapbér átlag 2000 forinttal emelkedett — és most a szakképzett ápolónő á600 forintot kap, mégis folyamatosan hirdetik az állásokat, nincs elég nővér. Mivel a Xavér utcai szociális otthonban, illetve az ESZI-hez tartozó kisebb otthonokban állandóan 7—8 nővérállás üres, a bért felosztják egymás között, igy a szakképzetlenek is 8-9000 forintot keresnek havonta. A Xavér utcai otthonban összesen 140, jórészt 75-80 éves idős embert gondoznák. Többségüket nemcsak etetik, itatják, mosdatják, hanem pelen- kózzák is. A 200 éves épületet négy évvel ezelőtt részben korszerűsítették, a 8—10 ágyas szobákból 4—5 ágyasakat alakítottak ki, de ezzel a nővérmunko körülményei nem változtak. Ugyanúgy ki kell vinniük a fürdőszdbába a mozgásképteleneket, ölben beemelni őket a kádba, ugyanúgy az udvaron át kell cipelni az ebédet a főépületbe és lépcsőkön föl az emeletre, mint korábbon. Kovács Tiborné 21 éve dolgozik itt, és a közelmúltban jutott odáig, hogy elég volt. Három gyerek mellett - a legnagyobb 17 éves - műszakozva, ünnepnapokon is dolgozva — elfáradt. A hat hét felmondási idő alatt azonban meggondolta magát. Mint mondta, visszatartották azok, akiket évék óta ismer, ápol, okiknak senkijük sincs, meg azok is, akik családból idekerülve kezdetben, olyan depressziósak voltak, hogy sem ennli, sem inni, sem fölkelni, de még beszélni sem voltak hajlandók. Rájuk, nővérekre haragudtak legjobban, amiért a családjuk ide hozta őket. Egészen addig, amig nem értették meg, hogy ezután a nővér az, aki a legtöbbet törődik velük, akitől mindennap jót várhatnak. Ritkaságnak számít, ami ezen a nyáron történt: két fiatal lány jelentkezett a Xavér utcai szociális otthonba ápolónőrvék. Egyikük a 17 éves Jobbágy Éva, aki a Ja- mus Pannonius Szakközépiskolát hagyta félbe. Júliusban kezdett, és az első hetekben nagyon elfáradt. Annak ellenére, hogy a többiek sokat segítettek neki. Mint mondta, ilyennek képzelte el a szociális otthoni munkát, de azért erre nem számított... Török Cva Kivédeni a büntetlen visszaélés lehetőségét! Ne legyünk menedzsertársadalom! A hatvanas években divat volt Galbraith nyomán arról beszélni, 'hogy a tőkés társadalom megszűnt, átalakult menedzsertársadalommá, a tőkés már csak formai tulajdonos, a döntéseket a menedzserek hozzák. Ez a felfogás a mi hatóságok által irányított gazdaságunkban prog- resszívnek tűnt, hiszen nálunk is az jellemzett minden gazdasági reformtörekvést, ho jy több hatalmat kell adni a vállalati vezetőknek, azaz a menedzsereknek. Inkább a divatokkal szembeni ellenérzés folytán jutottam el odáig, hogy a szocialista társadalomban is egyértelműen el kell választani a nagyvállalati szektorban a tulajdonos, a menedzser és a munkás funkcióit. Azt jóval később volt alkalmam megismerni, hogy a menedzserek hatalma a fejlett tőkés államokban sem valós, hogy a tulajdonosi hatalom a modern fogyasztói társadalmakban jobban és hatékonyabban érvényesül, mint a klasszikus kapitalizmus magántőkései esetében. Hatalom és döntési jog Nézzük tehát, hogyan érvényesül a menedzserekkel szemben a tulajdonosi hatalom a modern tőkés társadalmakban. Abban Galbraith-nak igaza volt, hogy a vállalati stratégiát érintő kérdésekben a nagyobb hozzáértés és az előterjesztési jog a menedzserek kezében van. A hatalom azonban ebben az esetben sem azonos a döntési joggal. A döntési jog valóban érdemben a menedzsereké, tehát ők a saját véleményüket általában képesek elfogadtatni a tulajdonosi kollektívával, a részvényeseket képviselő közgyűléssel vagy az igazgatótanáccsal. Ez azonban még nem hatalom. Ha a tulajdonos azt tapasztalja, hogy a menedzser rossz javaslatokat terjesztett elő, rossz döntéseket javasolt, akkor gyorsan megszabadul tőle. Az ilyen vezetőnek nem könnyű elhelyezkednie, más tulajdonosi kollektíva sem alkalmaz szívesen olyan menedzsert, akiről kiderült — akarva-akaratlanul, de végeredményben -, hogy félrevezette a tulajdonosokat. A menedzser jövedelme, presztízse, karrierje tehát attól függ, hogyan szolgálta a tulajdonosok érdekeit. Az eset teljesen ■hasonló a miniszterek esetében is. A miniszter ugyan nagy hatáskörrel rendelkezik, de ha nem szolgálja a nevének, megfelelően a hatalmat, akkor nem marad miniszter. De ez elmondható a képviselőkre is: ők gyakorolják a tényleges hatalmat, de ha a választók rájönnek, hogy nem az ő érdekeiket védik, nem választják meg újra őket. Minden esetben az a jó rendszer, amiben nagy a hatáskör, de kicsi az azzal való büntetlen visszaélés lehetősége. Mindeddig tehát vaklárma is lehetett nálunk a menedzserek uralmával való fenyegetés. Az utóbbi időben azonban egyre több a jele annak, hogy a bürokratikus hatósági tulajdon helyett a menedzserek saját tulajdonlásukra törnek. Először arra kellett felfigyelni, hogy számos részvény- társasággá való átalakulás lényegében nem más, mint a vezető menedzser, illetve menedzserek lesznek az általuk szervezett részvénytársaságok tulajdonosává. Gyűlnek a tapasztalatok. Erőltetett piac Az erdőtörvény előkészítése mór sokkal veszélyesebb dolog. Itt egyszerűen azt akarták gyorsan jóváhagyatni, hogy az erdő az erdőgazdaságok tulajdona, méghozzá olyan, amit szabadon, korlátozás nélkül értékesíthetnek. Én harminc éve vallom: a tőkének is legyen piaca, és lám most a piaci viszonyok megteremtésében áruvá akarják tenni még azt is, ami fejlett piaci viszonyok között sem az. Lám, az erdészet menedzserei túltesznek a liberális polgári közgazdászokon! Az erdők óriási többsége nem volt áru Magyarországon 1945 előtt sem. A nagybirtokosok erdei hitbi- zományok, vagyis elidegenit- hetetlenek voltak, másrészt dinasztiák éreztek felelősséget állapotukért, megtartásukért. Mi most odaadnánk a dolgok természeténél fogva húsz—ötven éves távlatokban gondolkodva a menedzsereknek. Az erdők jelentős része 1945 előtt - mint községi erdők társadalmi tulajdonban voltak. A község a velük való gazdálkodást annál jobban kézben tartotta, minél jobb volt a község kollektiv vezetése. Szerintem ma is ez a tulajdonlás a legjobb. Az erdőkkel - néhány mintagazdaság kivételével - a területileg illetékes tanácsoknak kellene rendelkezniük. A mintagazdaságok pedig legyenek az Erdészeti Egyetem alapítványai. Szerencsére a képviselők átláttak az erdőgazdaságok és illetékes hatóságaik szándékán és levették a napirendről ezt a reakciós „reformot". Sztálin találta ki... Az elmondottaknál nagyobb horderejű a szövetkezeti menedzserek és az érdekképviseleteik azon igyekezete, hogy a földreformot az álszövetkezetek korlátlan tulajdonosi jogának elismerésére deformálják. Jó volna tudomásul venni, hogy a világon sehol sincs ilyen földet tulajdonló szövetkezet. Ezt Sztálin találta ki, és ez döntötte egy fél évszázad alatt sem jóvátehető helyzetbe a mezőgazdasági szektor egészét. Ahol vannak szövetkezetek, azokat a családi gazdaságok szervezik érdekeik szolgálatában, és nem mint nálunk megfordítva. A sztálinista nagyüzemi mezőgazdaság haszon- élvezői azt Ígérik, hogy ők alkotnak majd védőhálót a parasztság fölé. De így a dolog o talpa helyett a fején áll! Ne a szövetkezetek és az állami gazdaságok szervezzék meg a parasztságot, hanem a parasztság szervezzen, ahol és amire kell szövetkezeteket. Itt nem új agrárreform-koncep- cióról van szó, csak azt bizonygatom, hogy ne engedjük meg a menedzsereknek, hogy kisajátítsák a társadalom vagyonát. Szeretném, ha az elmondottakból nem az derülne ki, hogy menedzserellenes vagyok, vagy éppen erre akarom az olvasókat meggyőzni. A menedzsereket a magyar társadalom legértékesebb elemei közé sorolom, bár e területen is volt kontraszelekció, noha nem akkora', mint az ideológia és a hatalom* szférájában, ahol az alkalmatlanság természeténél fogva sokkal jobban rejtve maradt. A menedzsereket az élet, és a gyakorlat állandó próba elé állította, tehát menet közben fejlődhettek. Minél jobbak a menedzserek, annál nagyobb azonban a veszély. hogy hatáskörüket kiterjesztik olyon területekre is, amelyektől ‘társadalmi érdekekből gondosan távol kell tartani őket. Nagy tragédia lenne, ha a bürokratikus állami tulajdonlást a menedzseri tulajdonlás váltaná fel. Vagy sikerül nagy- vállalati és a költségvetési szektor nagy többségét valóban társadalmasítani vagy a politikai reformjaink sem épülhetnek tartós alapokra. Kopátsy Sándor Kilátók a Mecseken Újabb, ezúttal tíz méter magas kilátóval gazdagodott a Mecsek. A római őrtoronyra emlékeztető létesítmény a Lapis és Remeterét között, a Sós-hegyen magasodik. Tervezője Búzás Endie, a Pécsiterv geodétája, aki ezzel a negyedik kilátóját álmodto a Mecsek ezen pontjára 1978 óta. A gondos kivitelezést a Mecseki Erdő- és Fofeldolgozó Gazdoság végezte. A hangulatos kő- és faépítmény 500 méter magasan áll, tulajdonképpen a teljesen tönkrement tu- besi János kilátót helyettesíti. Az első is félezer méter magasan díszük, a Kelet-Mecsek- ben levő Cigány-hegyen, a második a Malom-völgyben látható. A harmadik a Zengő csúcsának ékessége, a 682 méteres magasságban megbúvó, alapjaiban még álló Miklós vár tövében. A maga 17 méterével a legnagyobb méretű és belőle tiszta időben lelátni a Dunára, Drávára, látszik Mohács, Bonyhád és a jugoszláviai Papuk-hegység. Búzás Endre további kilátók tervein dolgozik. Az orfűi Ba- lázs-hegy három éve leégett kilátójának terve már kész, a „hegyi torony" egy víztározó tetejébe kerül majd. A pécsi Rózsa-hegy északi kiugrójára, a Vörös-hegyre is kilátó épül, vagyis már áll is a szerkezete, a felhagyott ércbányász fúrótornyot kell átalakítani. A Ja- kab-hegy déli nyúlványára is kilátót képzelt, mert a kiemel, kedés eltakarja a várost, Pécset. A, megmagasított rész vonalban lesz Kővágószőlössel, ahonnan a Pécsi-medence panorámájában gyönyörködhetünk. A geodéta társadalmi munkában veti papírra elképzeléseit, a kivitelezőket is hasonló önzetlenség vezeti. Cs. J. H megsxölRottok mm «If áradna le
