Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-09 / 249. szám

e rrnnrmniii rmrurt IMf. szeptember 9., szombat Csebény és Horváthertelend Csebény, azaz Tschewig. A fehér, s alatta a zöld színű helységnévtábla mögött a község első háza Cser Józse­léké. Korántsem hivalkodó a porta, de a sok virág vonz­za a szemlélődő tekintetét. A gang párkányain piros, rózsa­szín, fehér muskátlik sorakoz­nak cserepekben, faládákban. A délelőtti órában a négyta­gú családból hárman tartóz­kodnak otthon: a 36 éves Gser.né, aki betegsége miatt táppénzen van és a nyári szünidőt töltő gyerekek, a 16 éves Ilona és a 13 éves Csil­la. A családfő dolgozik. Ked­vesen invitálnak a tágas kony­hába, ahol könnyen indul a beszélgetés.- Szatmárból kerültünk ide a hatvanas évek elején, ami­kor összekerültünk a férjem­mel, annyink volt mint a kis- ujjam. Azóta gürcölünk, sike­rült elérnünk, hogy ilyen le­gyen ez a kis ház, van egy öreg Trabantunk. Kettőnk jö­vedelme 10 000 forint, azt hi­szem, mondani sem kell, hogy a mai árak mellett ez mire elegendő... Még az a sze­rencse, hogy tudunk állatokat tartani, most is van egy gó­bénk, három süldőnk, tyúkok, csirkék, kacsák, Így valahogy csak elvagyunk ...- Szeretnek itt lakni?- Én igen, de a férjem már többször nekiindult volna, de ahhoz, hogy egy nagyobb he­lyen telepedjünk le, sok pénz kellene. S ezért a házért mit kapnánk? Azt hiszem, mi már Csebényben öregszünk meg. Ilona szemlátomást más vé­leményen- van. Bár most Pé­csett tanulja a porcelánfestő szakmát, s a megyeszékhelyen lakik kollégiumban, a jövőjét nem ott képzeli el.- Pécs túl nagy nekem, ez a falu pedig nagyon kicsi. Nincs semmi, ami visszatarta­na, távol van mindentől, dol­gozni is csak a termelőszövet­kezetben lehet, ha máshol akarna az ember elhelyez­kedni, akkor utazni kell, ahogy édesapám teszi. Nekem Szigetvár felelne meg a leg­inkább.- Hátrányos helyzetben van­nak a Csebényben élők?- Ez tagadhatatlan - vá­laszol szinte azonnal Cser Jó- zsefné. - Például szombaton és vasárnap, ha az embernek nincs kocsija, szinte lehetet­len kijutni a faluból, kenyér és tej csak kétnaponta van, a gyerekeknek iskolába Alma­mellékre kell buszozniuk. S ha beteg lesz valaki, mint most énl Negyven fokos lázzal kel­lett Mozsgóra menni az or­voshoz, mert oda tartozunk. •Mozsgó pedig innen 15 kilo­méter I S most az orvos on­nan jár ki minden nap, hogy beadja az injekciót. Persze, hogy adok neki 100 forintot, nem kéri, de ez a szokás, nem kívánhatja az ember in­n megye észak-nyugati részén dombok ölelik körül Csebényt és Horváthertelendet. Sze­rényen szép ez a vidék. Szántóföldek szaladnak fel a szelíd lankákon, a déli oldalakon szőlőültet­vények húzódnak, a tetőn terebélyes fák mere- deznek, az imitt-amott sík területen kukoricatáb­la hullámzik a lenge nyári szellőben, a sárgászöld legelőkön gulyák heverésznek... A két kis falu házai az út mellé épültek, ha valaki repülőgép­ről tekintene alá e tájra, hihetné, alant egy tele­pülés éli mindennapi életét, annyira közel van­nak egymáshoz. Cser Józsefné két lányával hertelendre. — Harmincezer fo­rintért vettük ezt a házat, melyhez gazdasági épületek, s 1670 négyszögöl telek tar­tozik. — S milyen világ ez, mely­ben itt élnek? — Csendes, eseménytelen. — Nem jól választottuk meg ezt a falut az biztos — mond­ja a felesége. — Ha nem lenne autónk, teljesen bezárt- ma'k érernénk magunkat. A beszélgetés során szóba ikerül a politika — fői nem foglalkozik manapság ezzel —, Lajos bácsi nem titkolja, ki­lépett a korábbon egyetlen pártból. — A taggyűléseken mindig a tsz-szel kapcsolatos kérdések­kel* foglalkoztunk, hát ez en­gem inem érdekelt. íMeg kü­lönben is ... Most meg az­tán több a párt, mintameny­nyi kellene, mindegyik csak beszél, beszél. — Nem lépett másik párt- be? — Nem én. Ha véletlenül megtenném, olyannak lennék a togja, mely a tízparancso­latot tűzi a zászlajára. Ugyan­is azok az értékek, úgy tűnik, inaradandóak. Pedig nem va­gyunk templomba járó embe­rek! A fehérre meszelt, igazi ma­gyar parasztházban mégy he­lyiség van,, mindenütt rend és tisztaság, bár az asszony mentegetőzik, beteg, fizikai munkát csak módjával végez­het. A lakóházhoz kapcsoló­dik az istálló, melyben egyet­len tehén, Tulipán heverészik, odébb hízók, tyúkok vonnak. — Az állattartás sem iga­zán hasznot hozó, még ha van kis földje is az ember­Hipp Józsefék a csebényi réten nek. A vetőmag-kukorica nyolcvan forint, a műtrágya is drága, de igazán az bosz- szantó, -hogy a vadkárt igen felemás -mádon -intézik el. Az ember dolgozik, a vadak tönkreteszik a mu-rikáiját, tu­dom, -jönnek a -külföldi vadá­szok, (hozzák a valutát, de ne­künk ebből csak -kárunk van, hasznunk -semmi. Lajos -bácsi fékezi felesége indulatait, de ő is hozzáte­szi, art igazán -megoldhatnák, hogy őrt fogad,ja-nak föf, aki vigyázna a -fejlődő növények­re. Horvátherteleoden -kocsma nincs, templom van. Tulajdon­képpen vegyesbolt sincs iga­zán. Az -üzlet ugyanis meg­szűnt, de hogy a falu -még­se legyen teljesen ellátatlan, akadt egy vállalkozó férfiú, aki hetente háromszor a köz­ségi klubban árusítja a leg­szükségesebb dolgokat. A fa­luban vezetékes viz nincs, amit a kutakból kimernek, meglehetősen nitrátos. Lajos bácsiéknál -láttam egy vízmé­rő edényt, -melyre ujjnyi vas­tagon -rakódott a barnássár­ga vízkő. Kevés a fiatal, közülük az egy-k Bognár Papp Irén, oki az ibafai művelődési ház ve­zetője. A filigrán, gyorsbeszé- dű asszony nem is titkolja, csak árért lakik Horvátherte- lenden, mert itt, a volt isko­la helyén kapott szolgálati la­kást. Az ízlésesen berende­zett otthon akár városban is lehetne. — Küzdelmes az élet erre­felé, a föld gyenge, az em­berek nem éppen tehetősek, s jóformán sern-mi nincs a fa­luban. Most szeretnénk egy televíziót vásárolni a klubba, mert vannak olyan családok, akiknek nincs tévéjük. — Ez jelenti majd a kul­túrát? — Nagyon sok lehetőségünk nincs, szervezünk ugyan kü­lönböző programokat, de hát az érdeklődés... Sajnos, hiá­nyoznak a fiatalok. De egye­lőre a -klubot sem tudjuk hasrnálni, mert alkalmanként -most ott van a vegyesbolt. Az ibafai művelődési házban — oda tartozik Horvátherte­lend és Csebény is#- tulaj­donképpen adottak a műve­lődési, szórakozási lehetősé­gek, de el kell jutni, a bu­szok rosszul járnak, ha vala­milyen rendezvényünk von, 5 a résztvevőknek -nincs -kocsi­juk, akkor -kilométereket gya­logolhatnak. -Ezek tények, ami­ket tudomásul kell vennünk. De a mai helyzetben az em­bereknek — s ezt (jál tudom — a -mindennapi -megélhetés (jelenti a legnagyobb gondot­Irénke úgy fogalmazott, Horváthertelenden a -nyár cso­dálatos, a tél gyönyörű. Ezt erősítette -meg Rózsa. Meny- hártné, oki férjével, fiával és a mamával a domboldali, er­dőszéli egykori vadászházban lakik.- Nagyon szép ez a vidék- kellemes a környezet, mond­ja is a fiam, -nem akar in­nen elköltözni. Nősülés előtt áll, most azt tervezgeti, ho­gyan lehet a meglévő házhoz hozzáépíteni. Van két autónk, így a bejárás nem okoz gon­dot. Megértem a fiút, hogy szí­vesen marad. A csipkés fara­gásé- tornácról kitekintve ot egyik oldalon -karnyújtásnyira a -nyáron hőst lehelő erdő, 0 -másikon a hullámzó, dimbes- dombos táj, s alant a falu- -Madárcsicsergés, nyugalom- békesség. S ha a munkába (járás -nem okoz gondot, ak- -koi -igaza von, hogy itt -kép- | zeli el jövőjét.- Mivel foglalkoznak a ház- ! tájiban?- Jobban nyula-kkal, az még úgy ahogy megéri. Két hét múlva száz darabot adunk le — válaszol Rózsáné. — Vala­mit kell csinálni, mert na­gyon kevés a nyugdíj. Ahogy lefelé gurulok a ko­csival, észreveszem, az a kis­fiú integet, akivel tegnap i* találkoztam.- Visszamegy Pécsre?- Igen. Miért -kérded?- Hát csak úgy. Biztos i° lehet egy nagyvárosban lak­ni ... . Mit válaszoltam volna? Hallgattam, -s azon tűnődtem- sajnos, ennek a -kicsi gyerek­nek -igaza van. Az apró fal­vak, így Csebény -és Horvát­hertelend is a túlélésért küzd- s tagadhatatlan, akik vállal' jók az itteni -mindennapokat- hátrányos (helyzetben vannak- Igy kell ennek -lennie? Roszprim Nándor Üres, néma a horváthcrtelendi utca A szerző felvéte'ei • üiwmi . . „ _ . m m... __ n Baranyai K»arava golasok nagyon gyéren számolják el a zsirszáza lékot. Hogy meg­éri-e ezzel foglalkozni? Sok munka van vele, de 'jövede­lem-kiegészítésnek minden­képpen jó, hisz évente 60 000 forint tiszta pénzt hoz. Cse'bénytől mindössze egy domb választja el Horváther- telendet. Ez a település olyan kicsi, hogy az egyik végétől ellátni a másikig. Az öreg házakban zömmel idős embe­rek élnek, akiknek egykori ki­áltása sóhajjá szelídült, s be­letörődésbe. ök már nem pör- lekednek a világgal, elfogad­ják azt, ami nekik jutott. Per­sze, akadtak, akik elköltöztek, de olyanok is, akik az ország távolabbi részéből jöttek ide, ebbe az Isten Iháta mögötti falucskába. — Kívántam egy olyan tá­jat, ahol másmilyen a világ - .mondja a 63 éves Lajos bácsi, aki feleségével 1980- ban az Alföldről jött Horvát­a vegyesboltban és az ital­boltban. Mi szeretünk Cse- bényben élni, de az két­ségtelen, hogy a gyerekeknek nem éppen kedvező.- Milyen az üzlet ellátása?- Mit mondjak? Nem min­dig azt kopom, amit megren­gyen, de tessék elképzelni, hogy ez táppénzen nem ke­vés pénz nekem. Sétálok a község egyetlen utcájában. Talán negyedszá­zada jártam legutóbb Cse- bényben, akkor szüleimmel édesanyám szülőházát keres­tük fel, de most bármennyire is szeretném, nem tudom fel­idézni az akkori látogatás em­lékeit. Megszólítok néhány embert, de nem tudják meg­mutatni, hol éltek az 1920-as évek végén Székely Endréék. Mentegetőznek, sokkal később ikerültek a faluba, de ✓ajánl­ják, forduljak Nipp Józsefhez.- Hát hogyne emlékeznék - mondja a falu közepén lé­vő réten sarját kaszáló tes­tes férfi - tudja, én Csebény­ben születtem. Az a ház volt az! Kevesen vagyunk már ré­giek ... Sok családot kitele­pítettek annak idején, jó né­hányon elköltöztek, svábok — ha lehet így mondani - ta­lán ho hárman maradtunk. De ennék ma már nincs je­lentősége, ami elmúlt, el­múlt... Józsi bácsit egy időre fel- taitom a kaszálásban: mesél dániai fogságból való haza­téréséről, hogy milyen volt ak­koriban a falu. Arra a kér­désre. hogy milyen most, a fia válaszolt helyette: „Po­csék!"- Miért?- Nem mondok én semmit, nézzen körül! Mi van itt? Az égvilágon semmi. Ezt és a többi baranyai apró községet a körzetesítés jegyében sike­rült tönkretenni, ide nem sok jutott, most pedig még any- nyi sem. A keserű vélemény jogossá­gán lehet vitatkozni, de az tény, hogy Csebényben a ter­mészeti szépségen kívül kevés dolog van, ami ideköltözésre csábítson bárkit is. Ennek el­lenére akad néhány ház, amit nem olyan régen építettek. Az egyik Andrási Károlyéké, akik a volt iskola helyén — az egykori iskolaépületet lebon­tották - teremtettek maguk­nak szép otthont.- Mindkettőnknek itt a munkahelye: a férjem az er­dészetnél dolgozik, én pedig Lajos bácsi felesége házuk udvarában delek, de ez így von másutt is. De ha valaki például tar­tós fogyasztási cikket akar venni, akkor azt Ibeszerzem és Ideszá Hittatom. — Tej, kenyér? — Hiába hoznának minden nap, akkor sem lenne friss ipéldául a kenyér. — iMi épült az elmúlt né­hány évben Csebényben? — Ravatalozó. Andrásiék a főmunkájukon ikhrül négy tehenet tartanak a háztájiban. — A tejhozamra megyünk, de meg kell, hogy mondjam,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom