Dunántúli Napló, 1989. szeptember (46. évfolyam, 241-270. szám)

1989-09-02 / 242. szám

1989. szeptember 2., szombat Dunántúlt napló 5 Negyven#*» Inn&nivk o bányászó* lávájáról Fratanolo János gyermekei körében Proksza László felvételei Bányásznapon eddig .hagyományosan olyan bányászok sze­repeltek újságunkban, akik kiemelkedő munkájukkal, a föld alatt 'tevékenyen eltöltött éveik számával, magas kitüntetést érdemeltek ki. A hagyománnyal félig most sem szakítottunk, hiszen munkájuk alapján a most megszólalók is példaképül állíthatók ttársaik elé. M/t mondjak én a fiamnak? Kiszámoltam, hogy még 10 évig kpll ezt csinálnom, hogy egyenesbe kerüljek. Magam­nak választottam, nem okolok érte senkit. Csak az egészsé­gem bírja! Beteg nem lehe­tek! És persze legyen, hol dolgoznom .. . * Somogyi Lajos uránbányász, csapatvezető vájár, mindössze 32 éves. Szentlőrincen felesé­ge, fia és lánya várja haza a kenyérkereső családfőt, a'ki 1978-ban, szintén anyagi okok miatt vállalkozott a bányász- munkára.- Csillésként rögtön nagyon jó kollektívába kerültem, de ma már, amikor az V. üzem­ben harmadik föld alatti mun­kahelyemen dolgozom csapat- vezetőként, elmondhatom, 'hogy miránk, föld alattiakra jellemző az összetartás. Csa­patom ma is az V. üzem egyik legjobb brigádja. előbb beszélünk, azután gon­dolkodunk. Ennél a vállalat­nál a dolgozók 80 százaléka azonos korú velem. Ha a cég megszűnik, ki fogja biztosíta­ni nekik a hasonlóan jól jö­vedelmező munkát, ki fizeti az ana jogosultaknak a kereset­kiegészítést? Csupa - egye­lőre — megválaszolatlan kér­dés. Engem személy szerint különösen érzékenyen érint az 1992-es felszámolás, hiszen nekem akkor már alig 100 műszakom hiányozna a 63 százalékos keresetkiegészítés­hez szükséges 3000 műszak­hoz. Ez a vállalat szakmát, megélhetést, lakást adott a kezembe. Ha egy mód van rá, szeretnék itt dolgozni vé­gig. Somogyi Lajos munkáját mór eddig is többször hono­rálták kitüntetésekkel, idén bányásznapkor a Kiváló Bá­nyász miniszteri elismerést kapja. Akad azonban egy lénye­ges különbség a korábbiakhoz képest. A beszélgetőpartnerek *<ora. Ezúttal szólaljon meg két fiatalember, olyanok, akik an­nak idején, amikor a föld olatti munkára jelentkeztek, u9y gondolták, egy életre vá­lasztanak szakmát, hivatást maguknak.- Engem a kényszer vitt rá, hogy föld alatti munkát vál­laljak - szögezte le mindjárt beszélgetésünk elején Fratano- Ionos, a Pécsi Bányaüzem bányalakatosa. - Fiatalon nő­sültem és a családalapításhoz nagyon kellett a pénz. Csak annyit mondhatok, akkor még nem úgy zajlott a fölvétel, nvint most. Nekem például Protekcióra volt szükségem, bogy István-aknára kerülhes­sek. ahol eddig 17 évet húz- k>m le. Bányamentő 14 éve vogyok. Ha összességében vizsgálom, nem bántam meg, bogy idejöttem, anyagilag és erkölcsileg sem. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utób­bi időben hiányzik a szakmát korábban övező társadalmi el­ismerés, az ágazat egyre in­kább leértékelődik. Nekem azonban az a véleményem, bogy mi most hibás politikai es gazdasági döntések levét isszuk. Sokáig azonban nem halogathatják a döntést az energiapolitikai kérdésekben. Fratanolo János olasz be­vándorlók leszármazottja, ő a harmadik generáció, amelyik "fagyarországon, közelebb Pécsett él. A családban előtte 15 többen választották mór ezt a foglalkozást. Eleinte bizony, amikor aeha térdig sárban csúszkál­unk a föld alatt, úgy érez­tem, nem embernek való mun­ka ez. Móra már — lehet, hogy sokak számára bizarrnak hat, amit mondok - megsze­rettem a szakmámat, és úgy tartom, ezt nem is lehet más­ként csinálni. A társaim ne­vében is szálok, hiszen aki hosszabb ideig megmarad a vállalatnál, az szinte kivétel nélkül mtind így érez. Vala­mennyien hinni szeretnénk, hogy a Mecsekben van jövőji a szénbányászatnak, de úgy érezzük, ez nem csupán raj­tunk múlik. A kormánytól szi­lárd, határozott energiapoliti­kát kérünk. De az is kell a boldogulásunkhoz, hogy az embereknek ne csak kataszt­rófa idején, vagy a kemény hideg teleken jussunk az eszébe. Vissza kell állítani a tisztességes munka becsületét. Fratanolo János alig három hónappal ezelőtt került át társaival István-aknáról Petőfi- aknára. Tavaly részese volt a pécsi bányászok megmozdu­lásának. — összeszorult a torkom, amikor a munkabeszüntetés mellett döntöttünk, és mint a mai tények mutatják, nem is értünk el vele semmit. Talán csak a figyelmet hívtuk fel magunkra. Azóta sem változott meg a véleményem: nekünk dolgoznunk kell, hogy meg tudjunk élni. Én 17 éve vagyok 'bányász, jól keresek, de nem gazdagodtam meg, és nem Is fogok. Havi 12 ezer forint OTP-törlesztést fizetek, és emellett 'kell eltartanom a csa­ládomat. A bruttósítás és az adó bevezetése óta lényegesen többet kell dolgoznom kicsivel több pénzért, havonta átlago­son 5—6 túlműszakot vállalok. Somogyi Lajos- De meddig? Hiszen köz­ismert o vállalat bizonytalan sorsa. — Én mindig is úgy láttam, hogy az urán értékét a poli­tika határozza meg. Társaim­mal valamennyien úgy va­gyunk; elfogadjuk azt, hogy egy gazdaságtalan vállalat ne termeljen tovább. Csak­hogy ezt a veszteséget sem ránk, akik időről időre túltel­jesítettük a kitűzött felaUato- kat, sem pedig magára a vál­lalatra nem lehet ráfogni. A problémát megoldó döntés pedig nem lehet olyan, hogy- Mint minden eddigi ju­talomról, kitüntetésről, erről is az a véleményem, hogy leg­alább félig a mögöttem álló kollektíva érdeme. Hiába jó a csapatvezető, ha társai nem olyanok, mint az én esetem­ben is. Ha csak a vájvégi munkát néznék a vállalatnál, biztosan nem zárnák be a bányát. Gazdasági oldalról vizsgálva viszont erősen kér­déses a további lét. Hát mit mondjak én kérem a fiam­nak, aki úgy felel, amikor megkérdezik tőle, hogy mi akar lenni: bányász? Kaszás Endre Baranyai szőlő- és bortermelők Önállóan! Tíz nagyüzem, nyolc szo.t- csoport és két egyéni termelő lapította meg augusztus 9- en Pécsett, a Szőlő- és Bor­termelők Baranya Megyei E9yesü'letét. Az egyesület megszervezésé- komoly munkát vállalt '-sép/ő György, a bólyi Kos- sutih Termelőszövetkezet elnö- okitől arra kértünk választ: [n't várhatnak a szőlő- és bőr­fotelok az új érdekvédelmi tervezettől? ~ Az ágazat gondjai közis­mertek. A Tsz-szövetség ker- eszeti szakbizottsága -, mely­nek én voltam az elnöke - ”em működött elég hatéko- nyon. A szórványos fellépések l,em vezették sikerre. Eredmé- nTes ^ érdekvédelmet csak az ®9Tséges fellépéstől várha- unlk, ezért alakítottuk meg az ónálló egyesületet, amely tel­ítsen függetlenítette magát. A működési feltételek kialakí­tásában az idén még élvez­zük a Tsz-szövetség segítségét de január 1-jétől már a pécsi irodát is bérelni fogjuk. — Az egyesület alapító tag­ja lett a PANNONVIN is. Vagyis azonos egyesületbe tö­mörülték a szőlő-, bortermelő nagyüzemek, az egyéni szőlős­gazdák és a borkombinát. Nincs ebben ellentmondás?- Az alapítók Között ma sok olyan ellentét van, ami nem oldható fel. A PANNON­VIN célja nyilván olcsón ven­ni az alapanyagot. A szőlő- termelők érdeke éppen ellen-, kezőleg az, hogy minél jobb pozícióban értékesítsék termé­keiket, a szőlőt és a bort. Kompromisszumra lesz tehát szükség. Az egyesületen belül az egyéni érdekegyeztető bi­zottság végzi majd el ezt a nehéz, de fontos feladatot. Nekünk, termelőknek nem ér­dekünk, hogy a 15 százalékos fogyasztói adó fennmaradjon, mert ez a kulturált borfogyasz­tás ellen hat. Fel akarunz lépni az ellen is, hogy a be­gyűrűző árakat, költségeket csupán o termelői szféra vi­selje. A kereskedelemmel egyeztetett érdeikek alapján kívánjuk elérni, hogy a fel­dolgozásból és az értékesítés­ből származó jövedelemből a jövőben a termelők is arányos mértékben részesüljenek. Egyébként az egyesületben minden tagnak csak egy sza­vazata van, borkombinátnak és az egyéni szőlősgazdá­nak is. Az alakuló ülésen titkos szavazással Ulbert Ádámot, a szederkényi Karasica Gyöngye Tsz elnökét választották meg az egyesület elnökévé. Ügy döntöttek, hogy a továbbiak­ban évente soros elnök viszi majd az ügyüket. Tőle arra kértünk választ, miben látja az egyesület hatékony műkö­désének feltételeit.- Döntő a területi elv. az, hogy az egyesület tájegységi csoportjai mielőbb létrejöjje­nek, amibe aztán a kisterme­lők -, okik eddig nem rendel­keztek semmiféle érdekvéde­lemmel — minél nagyobb számban belépjenek. A villá­nyi, siklósi, a mecsekvidéki és a mecsekal'jai tájegységi cso­portok alakulása szeptember elején, közepén várható. Az érdeklődés nagy, máris soka.t jelezték belépési szándékukat. I'^e99yőződésem, hogy az egyesület megfelelő fóruma lesz az érdekütköztetésnek. Csak így, közösen tudjuk el­emi azt a célt, hogy az ága­zat kilábaljon a mostani vál­ságból. Két évig még leszól- loagban vagyunk, de azután fellendülés várható. A jövő perspektívái kedvezőek, ve­gyes vállalatok alapítására is megvan a készség.- Rné ­Ne kergessünk illúziókat! A tőkeimport realitásai Régen a szocialista épí­tés alapfeltételének tekin­tettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most, a . gazdaságépítés egyik kiemelt feladataként kezelik a nyugati tőke be­csalogatását. Ebben a te­kintetben is csak a végle­teket ismerjük. Most a vég­letességnek csak az aktuá­lis oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fon­tos szerepe lehet a beáram­ló nyugati tőkének? Kész feltétel Meggyőződésem szerint, napjainkban az általánosan, feltételezettnél jóval <eve- sebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olya t tényezőktől várjuk, amelyek­nek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra for­dítjuk, ami valóban fontos, hanem konstruálunk ma­gunknak ilyeneket. Persze nem vitatom azt, hogy ér­demes-e a nyugati tőke be­engedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szüksé­ges feltételeket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulha­tunk, hozzásegíthetnek ah­hoz, hogy elterjedjenek ru­galmasabb módszerek, ki­egészüljenek a meglévő technikai feltételek, sőt, vannak olyan területek is, ahol a nyugati töke ráirá­nyíthatja a figyelmet a* összehasonlítás lehetőségei­re. Ennek ellenére nem látok semmi realitást arra, hogy a nyugati működőtőke nagysága évente elérje a nyugati hitelek kamatterhei­nek akárcsak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? — A világgazdaság átla­gánál dinamikusabb gazda­sági fejlődés. Ezt Ú9y 's mondhatjuk: a világgazda­ságban kialakultnál maga­sabb profitráta. A jelenlegi magyar gazdasáqra minden elmondható, csak ez nem. A gazdaság stagnál, a tő­kebefektetések hozadéka alacsony.- Nagy politikai és gaz­dasági stabilitás. Napja­inkban a tőke óvatos, nem megy oda, tíhol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőt­lenül a politikai helyzet, nem történnek a tőkebe­fektetés megtérülését befo­lyásoló mechanizmus-válto­zások, vagyis nem változik az adórendszer, nem mó­dosulnak a vámféltételek, az elért nyereség kivitelé­nek feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi ese­tünkben ezek az átlagos­nál jobbak. E két feltétel sokkal fon­tosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezmény­ként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az orszá­gok közötti tőkemozgás leg­alább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a 'kevésbé fejlett országok irányába lényegesen ki­sebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítá­sa jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az il­letékesek azonban nem ta­nulnak a tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőb­bek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitünk, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz nap­jainkban. S a hazai vállalkozó? Von azonban más_ kifogá­som is: élesen ellenzek minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működőtö­kével, valamint az új, hazai beruházókkal szemben. Tart­hatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig ha­zánk adóparadicsom le­gyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai töke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvez­mények terheit. Ha egy or­szágban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a fel­tételei, amelyek mellett n magyar gazdaságban a tő­ke működik, akkor nem is szabad becsóbitani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tő­kével társulniuk, hogy adó- kedvezményekben részesül­jenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar lelemé­nyesség azt fogja eredmé­nyezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyesvállalati ága is. és a nyereségét oda fogja ótkönyvelni, hogy kevesebb odót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 2ÖÖ millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy ve­gyesvállalat jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel é? oda ügyeskedi át a nyere­ségének felét. Ezen 50 mil­liót keres. Ebből hajlandó a nyugati partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megengedhetetlennek tartom a magyar fél számára hát­rányos megkülönböztetése­ket. Miért legyen egy tő­késsel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre sza­kadt hazánkfia” és egy itt­hon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag ju­talmazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor haza­árulót látunk azokban, akik külföldre távoztak. A meg­különböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén és azt valamelyik külföldi ro­konuk nevén fektessék be itthon, hiszen ezzel keres­hetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állampolgárokkal szembeni, hivatalosan szított bizol- matlanságot, és a külföldre került rokont nem külön­böztette meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel sem, amely szerint a külföldi ál­lampolgárok tőkéje, vállal­kozási szándéka megkülön­böztetett előnyökhöz jut a mi rovásunkra, kórunkra. Kopátsy 6ándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom