Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-26 / 235. szám
1Q89. augusztus 26., szombat Dunántúli napló 7 A szocialista mozgalom megújulásának aktuálpolitikai feladatai Koalícióképes szocialista néppárt Társadalmi forradalom időszakában élünk. Akár modell-, akár rendszerváltozásnak nevezzük, egy bizonyos, olyan gazdasági-társadalmi- politfkai változásoknak leszünk tanúi, melyek eredményeképp teljesen átalakulnak a régi rend viszonyai. Nem hetek- hónapok alatt zajlik ez a változás, hanem hosszú évek kellenek hozzá. Ez előnyös és 'hátrányos is. Jó, mert fokozatosan, erősrak nélkül törtértik, s rossz, mert hosszabb ideig kell k'iikinlódnunk a demokratikus fordulatot. Egy modell csüdje Ebben a változásban az MSZMP megújulása nemcsak a párt ügye, hanem egy születendő nemzeti közmegegyezés fontos állomása. A szocialista mozgalom gyökeres átalakulásia szükségeltetik, amennyiben a párt nem akar ebből a folyamatból kimaradni, ha a még meglévő szocialista értékeket át akarja menteni a jövőbe, s ráodásul. ha a változásokat többé-ke- vésbé irányítani is óhajtja — s végül, ha mindehhez a békés átmenetet is biztosítani .szeretné. 'Minderre csak egy alapjaiban — tartalmilag és formailag — átalakuló mozgalom, s valódi párt képes. A válság egyben az MSZMP válsága is. A szocializmusnak nevezett sztálini modell, a pártállam, a társadalom minden viszonyát meghatározta, s így e modell csődje az átlagpolgár számára lefordítva a következő végeredményt adja: gazdasági válság, infláció, munkanélküliség, szegénység — ugyanokkor az új arisztokrácia dőzsölése - korrupció, az önpusztító tendenciák aggasztó szintje (atkoholirmus, döhány- zá s, kábítószer, öngyilkosság, válás, alacsony népszaporulat, átlagéletkor csökkenése stb), o kultúra lebecsülése, magyarságtudatunk eltűnése, a hit, o közszellem, a megbecsülés, ° tolerancia hiánya. Mára ‘már csak egyetlen értékmérő maradt: a pénz. Kollektív felelősség ? Mivel az MSZMP még most •s késlékedi'k a teljes diagnózissal, ezért szinte törvény- szerű, hogy a válságért az e9ész pártot teszik felelőssé. Tiltakozhat ugyan hétszázez- res tagságunk, hogy mindez, áór az ő nevében, de nélküle Jártént, hogy a szocialista demokráciának nevezett alapelv a demokrácia megcsúfolásával, néhány tucat vezető irányításával s néhány százezer készséges közreműködésével 'jutottunk idáig, de o kollektív felelősség névtelensége már ma is az egyszerű párttagokra üt vissza. Vajon elemződött-e másfélszázezres taglétszámcsökkenésünk valódi oka, vajon felmérték-e a párttagok félelmét az utca emberétől s az utca emberének differenciálatlan ellenszenvét a kommunisták trónt? Programadás előtt számvetést illik csinálni. Diagnózis kell, mielőtt gyógyítanánk a beteget. Még ott sem tartunk, hogy a pontos kórt, s annak előidézőit megneveztük volna. Magunknak kell a személyekre szóló becsületes elszámolást elkészítenünk, s nem az ellenzék után kullogni, hiszen különben a folyamat leszámolássá válhat. Megújuló mozgalmunknak következetesen el kell határolnia magát azoktól a vezetőktől, akik gazdasági-politikai csődbe juttatták az országot, miközben saját egzisztenciájuk töretlenül ívelt felfelé. Programot csak ezután hirdethetünk. De nehogy ismét „élenjáró", csalhatatlan, „jövőbelátó", s azt részletesen taglaló legyen mert akkor az ugyanolyan sematikussá, vulgárissá, s teljesíthetetlenné válik. A magyar valósághoz igazodó egyszerű, rugalmas politikai platform szükségeltetik. Elsősorban a társadalmi közmegegyezéshez szükséges alapelveket kell rögzítenünk. Modern európai, s ugyanakkor magyar modellt akarunk, jogállamot, létbiztonságot. De ez nem elavult proletárdi'ktarúrát, proletár internacionalizmust, s a pórt mindenároni 1 vezető szerepét jelenti. Pluralizmust: vegyes gazdaságot (az állami és csoporttulajdon meghatározó szerepével), igazságos versenyt, többpártrendszert, alulról építkező, önszerveződő, önkományzatú társadalmat, ideológiai sokszínűséget (beleértve a vallás fontos tényezőként való felismerését is). Néppárt Alulról szerveződő, csupán csekély számú apparátussal működő néppárttá kell válnunk. Új, állandó rotációval váltakozó, rendszeresen ellenőrzött vezetéssel, a vezető szervek hatalmi szerepének korlátozásával. A formai megújulás döntő záloga az új név (Magyar Szocialista Párt, Demokratikus Szocialista Pórt) — több ok miatt is. A közvélemény az MSZMP-t okolja a válságért s ez kifejeződik a növekvő bizalom- vesztésben. De nemcsak a hitel visszaszerzése miatt kell új nevet találnunk. Történelmi korszakhatároknál a szimbólumrendszer is változik — lásd a párt neveit: MKP (1944—45), MDP (1948), MSZMP (1956). Magyarország választások előtt áll. Egyrészt a lengyel példa, másrészt a MDF-es képviselők győzelme intő mo- mentó! Egy látszategységgel fenntartott MSZMP valószínűleg elveszítené a választásokat, a kompromittálódott vezetőkkel fémjelzett fundamentalista, vagy centrista győzelem esetén pedig minden bizonynyal. A nemzeti megbékélés alapfeltétele egy, a közmegegyezésen alapuló • koalíció. 'Ezért sürgető feladatunk egy hitel- és koalícióképes szocialista néppárt megalakítása, mely fenntartások nélkül együttműködést ajánlana a demokratikus pártokkal, szerveretekkel. Egy demokratikus jogállam kialakításához elengedhetetlen, hogy ne csak felülről 'jöjjön létre egyezség, hiszen az „elvtársi tárgya Iá sökat” az „úri huncutság” összefogása válthatja fel. Megegyezésnek alulról is létre kell jönnie és erre helyi szinten már lehetőségeket és bizonyítékot nyújtott a Pécs-baranyai Értelmiségi Klub működése, mely közéleti jelentőségének növekedésével a legjobb példa rá, hogy hívők és nem hívők, a demokratikus pártok és szervezetek tagjai pártállásuktól függetlenül eredményesen tudnak együttműködni a fő konszenzus a jogállamiság és a tolerancia — nevében. Demokratikus modell A helyi értelmiséget és a régió közéleti-politikai összetételét reprezentáló Pécs-baranyai Érelmíségi Klub az együttműködésnek eme de- mökratikus modelljét kínálja fel a megújuló szocialista mozgalom számára. Horváth Csaba, a Pécs-baranyai Értelmiségi Klub elnöke MSZMP-EKA konzultációs tanács Baranyában Az MSZMP Baranya Me- 9yei Bizottsága munkacsopor- *°t hozott létre a különböző Politikai pártokkal és mozgalmakkal való folyamatos konjugációra. Válaszul hat füg- p^tlen baranyai szervezet ellöki kerekasztal (EKA) né- Ven megalakította koordináló szervét, s megválasztotta tór- 9yaló küldöttségét az MSZMP'Jpl folytatandó eszmecserére. két fél úgynevezett konzul- °ciós tanácsot hozott lét- R amelynek legfőbb felada- ? a többpártrendszerbe való Pt menet helyi feltételeinek kialakítása. Tárgyalásaik helyeméül „semleges" intézményt Riasztottak: a megyei könyv- Qr tanácstermét. A baranyai konzultációs tanács munkájának első eredménye két megállapodás. A tanács működési elveivel és tagjainak körével kapcsolatban meghatározták a fórumon való részvétel feltételeit, ezek: a többpártrendszer elfogadása, a választási esély- egyenlőség megteremtése és az erőszakról való lemondás. A másik megállapodás szerint megyei információs bázist hoznak létre azzal a céllal, hogy megszüntessék a tájékoztatási monopóliumot, s megteremtsék az eselyek egyenlőségét az információ T SMSZMP-EKA-tárgyalás- sorozatba négy olyan témakört vontak be, amely a politikai élet középpontjába került Baranyában is. A tájékoztatáspolitika és a sajtónyilvánosság, a politikai szervezetek vagyona, a pártirányítás és a tanácsi önkormányzat, valamint a választási esélyegyenlőség kérdései szerepelnek majd a további üléseken. A konzultációs fórum minden tagja készségét nyilvánította, hogy a tárgyalá- sdk menetéről szóvivők útján — együttesen vagy külön — rendszeresen tájékoztassák a sajtót. Időközben több más baranyai szervezet is bejelentette, hogy csatlakozni kíván a fórumhoz. • Az MDF Baranya Megyei Szervezetei Egyeztető Tanácsának levele Aczél Györgyhöz Felelősnek farijuk Tisztelt Aczél Úr! • • O n nyílt levélben válaszolt képviselői lemondását célzó indítványunkra. A válaszra azonban nem minket méltatott, hanem a Baranya Megyei Választási Elnökséghez fordult, közvetlenül velük Közölte, hogy nem hajlandó lemondani. Levelének gondo- la‘ai és gondolatcsavarásai mégis arra késztettek bennünket, hogy bővebben is kifejtsük véleményünket. Nézeteink azon kérdés köré csoportosíthatók, ki jogosult és ki méltó egy pécsi bányászkerület országgyűlési képviseletére. Az ön esetében a képesség nem kérdőjelezhető meg, hiszen ön közismerten széles látókörű, világlátott politikus, kiváló emberismerő, minden fortéllyal megáldott szónok, aki hajlott kora ellenére képességeinek teljes birtokában van. Alkalmasságának az sem mond ellent, hogy a tévékamera tanúsága szerint néha elalszik az ülésteremben, hiszen közönyét o parlament kritikájaként is felfoghatják. ön a lemondás jogi formuláját nem tudja elfogadni. Demokráciában a lemondatás- nok ezt a módját mi sem, viszont ezt a jogi formulát az ön által látogatott képviselőhöz szentesítette, sokak számára pedig még mindig egyetlen törvényes módja a politikai akarat érvényre juttatásának. Mikor képviselői passzivitással vádolták, egyhelyütt ön azt mondta, hogy hozzászólását magas pártfunkciója miatt előzetesen mindig egyeztetnie kellene a megfelelő pártfórumokkal. Választói bizonyára ismerték és ismerik ezt a körülményt, s néni tartják úgy, hogy az ön döntési szabadságát korlátozza. Az az érv, mely szerint képviselői hallgatását bőséggel ellensúlyozza más közéleti színtereken kifejtett munkássága, éppen azt a nézetünket támasztja alá, hogy a pártállam egészében mindmáig szétválasztha.tatlan a tisztségek, funkciók és jogkörök gyakorlása, a mindenkori hatalmi hierarchiában betöltött hely a mérvadó, tehát ugyanaz az Aczél György érhető tetten vagy tétlenségen a KB- ben és a parlamentben, a képviselői fogadóórán és külföldön, riporterek között. Lemondási énditványunknak sarokpontja, hogy az ön következetes politikai ténykedését egységként fogjuk fel, s felelősnek tartjuk mint az ország legnagyobb hatalmú és hatású kultúrpolitikusát a jelenlegi erkölcsi és kulturális helyzetért az országban és választókerülete közállapotaiért. Elgondolkodhat a választópolgár, hogy a képviseletnek milyen típusa jöhet létre egy vidéki bányászkörzet és egy Budapesten lakó és onnan lejáró képviselő között, vajon az ismeretszerzés és kapcsolattartás formái meg- felelőek-e. Ismereteink szerint nem. Vélhetjük mi az ön pécsi jelölését, „megmérettetését" egy pártfunkcionárius színpadias önigazoló gesztusának, mely a vereség legkisebb veszélyével sem járt. Ítélhetjük a választásokat manipuláltnak. Igaz lehet, hogy az ön jelölésében is szerepet játszó magasztalás az ön érzékét is sértette. Mindezek semmit nem vonnak le megválasztásának jogszerűségéből. G ondolatmenetének leglátványosabb része az a mód, amellyel ön a mára csődjelenséget halmozó rendszer főideológusaként és irányítójaként azt igyekszik bizonyítani, hogy tevékenységével mindenkor azon reformtörekvéseket támogatta, melyek a mai változások kiindulópontjává váltak. Felelősségét az elmúlt harminc év művelődéspolitikájáért kurtán elismeri, majd mondván: erre a levélben nincs módja teljes súlyának megfelelően reagálni, hosszan, mintegy tíz lépésben van módja a felelősséget elhárítani, merthogy nem egyedül, meggyőződésből, elvhűségből, kompromisszumok árán, dogmákkal dacolva, a korlátokat pontosan felismerve, nagyszerű emberekkel együtt tette, amit kellett, s mindezt szerénytelenség nélkül adhatja tudtunkra, önmagát a reform szülője címével is megjutalmazza és áldozatnak, szenvedő alanynak érzi, aztán - egy kis bűvészmutatvány, és - az írás végén az MDF, a jelenlegi - bár finomobb - bántalmazó, egy véletlen és nem is pontos évforduló kapcsán egy polcra kerül Rákosi hajdani pribékjeivel. Az eljáráshoz, csakúgy, mint általában a minket is illető, helyenként homályos kitételékhez (pl.: „politikai szélkakasok, másrészről politikai indulatok sugallatára . ..”) és ékekhez nem kívánunk megjegyzést fűzni. Kinyilvánítjuk viszont, hogy a Kádár-korszakot mi nem tartjuk a lehetséges világok legjobbikának, az adott körülmények között sem, szerében az ön és az önt hivatalból védelmezők általunk sarkított vélekedésével (mi mással mérjük magunkat), mint ahogy a jelenlegi szabadabb légkör sem az azt eltűrök érdeme, hanem a korszak bomlásterméke, az elmaradó megtorlás pedig nem a hatalom erénye, hanem a minimálisan elvárható emberi türelem. A támogatás-tűrés-tiltás hármasszabálya úgy tűnik, mára fölborult. Támogatásra nem jut, az eddig tiltottat habzsolják az emoerek, a türelmet pedig valójában továbbra is azok kell gyakorolják, mint eddig: a döntésekből kisemmizett néptömegek. Egyetértünk önnel: „Egyetlen népnek, nemzetnek sem tesz jót, ha 20-30 évenként der- medten áll múltja előtt”. Dermedten, mert így kell álljon, látva, hogy milyen alapokon nyugszik e 30 év. önnek, kinek nevét a korabeli újságok már 1956 novemberében a pártvezetésben említik, pontosan tudnia kell, milyenek ezek az alapok. Nem kell megvárjuk tudósok latolgatását ahhoz, hogy eldöntsük, milyen is volt ez az időszak. Jogunk van hozzá, benne éltünk, senki nálunk jobban nem ismeri ezt a rendszert. Mindenesetre nem esünk kétségbe, ha a Magyarországon majdan megvalósuló valódi demokráciát nem szocializmusnak hívják. Mivel az MDF olyan időszakban született, amelyben a „hatalom" nem tud a régi módon uralkodni, mi pedig nem kívánunk a régi módon élni, nyilvánvalóan nem tekintjük önmagunkat az MSZMP-reform részének, mint ahogy önt sem a reform egyik szülőjének, ezért képtelenség, hogy mi önt reformerekként „falnánk föl”. A jánlatunk 1949-es letartóztatásának rossz emlékű évfordulója közelében érte önt. Sajnáljuk, nem szándékos az egybeesés. Jóval korábban kellett volna megtegyük, véleményünk régi keletű, de csak most értek meg a cselekvés feltételei. A régi börtönévek azonban nem adhatnak feloldo- zóst az azóta elkövetett vétségek alól. Felhívásunkkal módot kívántunk nyújtani önnek, hogy éljen a viszonylag csendes visszavonulás lehetőségével, mert úgy látják, hogy az eddigi alkalmakat elszalasztottá. Nem kívántuk egyelőre nyilvánosságra hozni működésével kapcsolatban az ismereteket. Nem bíráltuk társadalmi demagógiába hajló elméleti munkásságát, nem dokumentáltuk, miként bánt el az „emberarcú" rendszer azokkal a gondolkodó emberekkel, művészekkel, értelmiségiekkel, akik gondolati-alkotó szabadságuk tudatában a tűrés és tiltás ön által meghúzott határai mezsgyéjén átlépni mertek. Nem szándékoztunk elszámoltatni a lehetetlenné tett egzisztenciákkal, a betiltott művekkel, az elkent igazságokkal, melyek közül az ön által előszeretettel látogatott és idézett demokráciákban egy is elegendő volna, ha napvilágra kerülne. egy tisztségviselő visszavonulásához. Kérdés, lesz-e mód feltárni, milyen tisztességgel és előrelátással sáfárkodott a politikus-képviselő a hatalmából fakadó anyagi és erkölcsi erőforrásokkal, ígéreteiből mit váltott valóra. A legnehezebb feladat azonban rámutatni az összefüggésekre, az ön munkássága és a művelődés mai állapota közötti kapcsolatra, azon állapotra, melyben a nemzeti függetlenség és nemzeti felemelkedés eszméjére mindenütt a nacionalizmus vádja leselkedik, az értelmiségi lét értelmét vesztette, iskolai oktatásunk mutatói Európa sereghajtói között jelölik ki helyünket, s erkölcsi tompultságunknál, igénytelenségünknél és széthullásunknál csak tudatlanságunk nagyobb. El kell ismerni, például egy meg nem épült ABC árúház csak porszem azon a mérlegen, melynek serpenyőjébe egy korszak, egy jelképes ember pénzben nem mérhető, de minden embert mélyen érintő intézkedései kerülnek, és a választóknak joga és kötelessége, hogy a teljes képet ismerjék, ha „zaklatjuk" őket, azaz ha beszélgetésre hívjuk őket, ha véleményüket és aláírásukat kérjük, és ha döntésre kerül a sor. ön a sértett záró soraiban nem átallja József Attilát idézni, hogy soraival is rólunk, bántalmazóiról mondjon végső véleményt. Mi megidézzük József Attilát, de szavával nem önt akarjuk megítélni, hanem művét: mi sem így képzeltük a rendet, de bízunk benne, hogy egykét szavunk lesz még ez ügyben. V álaszlevele megjelenésének napján a rádióból értesültünk a sajnálatos hírről, hogy önt szívbántalmakkol kórházba szállították. Korára és egészségi állapotára való tékintettel még aznap úgy döntöttünk, hogy bizonytalan időre felfüggesztjük az ön elleni visszahívási eljárást. Ezúton is, ismételten teljes felépülést kívánunk önnek. Be kell látnunk azonban, rosszul ítéltük meg az ön egészségi állapotát, illetve helyzetét. ön továbbra is cselekvőképessége birtokában van és mint a REFORM 1989. július 21-i számából kitűnt, ön a „betegágyából sem visszakozik”. ön a Baranya Megyei Választási Elnökséghez intézett „válasz" levelében felajánlja, ne kerüljön sor az aláírások gyűjtésére - hiszen azok a szükséges számban valószínűleg összejönnének — készen áll újra megméretni magát a választói előtt. Ennek o lehetőségnek a megítélése a választási elnökség dolga. A mi dolgunk, folytatni a visszahívási akciót és megkezdeni az alóirásoik összegyűjtését. A Magyar Demokrata fórum Baranya Megyei Szervezeteinek Egyeztető Tanácsa i
