Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)

1989-08-19 / 228. szám

1989, augusztus 19., szombot Dunantüli napló 3 KIvétó népművelő Tóth Ferenc Tovább dolgozni - a zene szeretetében- Feri bácsi, Feri bácsi! a 9yorekek utána futottak a fo­lyosón, körbefogták, és be szélgettek vele a kóruspróbó- rol, és arról, ki hogyan szere­pelt aznap az iskolában, „Fe- 'i bácsi" mindenkit meghall­gatott figyelmesen és senkit sem engedett el apró tanács vagy jó szó nélkül. Több évvel ezelőtti emlékképem ez. amit 7óf/i Ferenc tanárról őrzök. Most, hogy legújabb kitünte­tése alkalmából komlói ottho­nában felkerestem a Liszt-dí- íes karnagyot, nem csalódtam, 9yermekszeretete, másokra fi­gyelő képessége nem ha’vá- nyodott. — Lehet, hogy nem mindig ágy szeretem a gyerekeket, ahogy nekik a pillanatnyi ér­dekeik alapján esetleg a leg­inkább tetszik. Kemény mun­kát követelek tőlük. A tanít- ványaim, a kórusaim tagjai azután évek múltán igazat ad­nak, elismerik, csakis Így le­het sikereket elérni, alkotni. Szeretem a gyerekeket, a gye- fekkórusomat és a Munkás- kórust is, úgy érzem, egy nagy eso'ád vagyunk. A feleségem, a két gyermekem és néhány régi baráton kívül a Munkás- *órus jelenti számomra a tár­saságot, a baráti kapcsolato­kat is. - Tóth Ferenc csen­desen beszél, de hangja idő- fól időre fel izzik, ahogyan a kórusmunkáról, a zenéről. a képzőművészetről, népművé­szetről beszélgetünk. És a ver­sekről. Tóth Ferenc rengeteg költeményt tud könyv né'kül, ahogy ő fogalmaz, szerelmese 0 szép magyar nyelvnek. A Pécsi tanárképző magyar— enek szakának elvégzése után °J évig a Népművelési Mi- misztériumban dolgozott. Azok Qz évek voltak a töltekezés, Q kitekintés esztendei. Az mperaházbeli előadások, a vi- ióghirü művészek koncertjei, a ''idéki zeneiskolák kitűnő pe­dagógusainak megismerése j^md emlékezetes útravalónak bizonyultak Tóth Ferenc szá­jára. Mert 1957-ben, féltve ® vidéki kis zeneiskolák létét, hazament Komlóra és har- m'inchá rom év óta tanit a ze- h^iskolában. Nemcsak Komló *enfei életének meghatározó e9yén iségévé vált, hanem inkáját országosan és szerte J világban is sokfelé ismerik, j nemzetközi gyermekkórus- msztivólok, o rangos szerep­nek Európában, a Kodály- 'hövek felejthetetlen interpre. 'diósa, mind Tóth Ferenc, "'ind kórusainak nemzetközi r°ng jót növelik. Mindez nem r*'ent egyszerűen, és egyik napról a másikra. Meg kellett birkóznia értetlenséggel, irigy­séggel is. Meséli, nem egy alkalommal jelentették föl azért, mert műsorpolitikája szemet szúrt egyeseknek, de Tóth Ferenc minden egyes szent szóval kezdődő műért is harcolt. A gyerekekkel úgy tanulják meg a műveket, hogy megismerik születésének kö­rülményéit, elbeszélgetnek ér­zelmi síkjairól, mondanivalójá­ról. Kemény munka kell ahhoz is, hogy a sokszor bicsakló gyerekhangokból olyan szépen szóló kórust ötvözzön, amely­ről az ugyancsak megváloga­tott tagokból álló svéd kirá­lyi opera együttese is csak el­ismeréssel szólt. Tóth Ferenc minden koncertre úgy készül, hogy a tapsokból a Magyar- országnak szóló elismerést is meghallhassa.- Ma már Komlón is más a helyzetem, a város vezetői és az iskolám tanárai is mel­lém álltak, társak a zene sze­retetében - mondja. A zene szeretetét ő a családban szív­ta magába. Belenőttem, mint a gomba, mosolyog. Édesany­ja szépen éneklő, dalos ked­vű még ma is, édesapja asz­talosmester volt a bányában, s gyakran elővette mahagóni színű hegedűjét, melyet Tóth Ferenc akkor is, most is tisz­telettel vesz kezébe. Édesap­ját egy szalonzenekarba is be­vették. Tóth Ferenc találkozott nagyon kiváló zenetanárokkal is. Nem is akart más pályát választani, mint a zeneit. — El akartam menni most nyugdíjba, hatvanéves vagyok. Ügy gondoltam, nehéz ember tévén, sokan különcnek tarta­nak, talán könnyebben lehet nélkülem tevékenykedni, de a kollégáim őszintesége meg­győzött, jobban örülnek, ha maradok. — Tóth Ferenc el­hallgat egy kicsit. Nagyon szeret úszni, élénkül föl. A sikondai hideg vizű medencét ma is átússza százszor, mint siheder korában. Tervei? Dől gozni szeretne továbbra is. Barlahidai Andrea „ ISIépfro ntm u n kéért' ’ Az j§f őta nácsos A pécsi Leöwey Gimná­zium német nemzetiségi tánccsoportját másfél évti­zede ismeri a megye köz­véleménye — a megye nem­zetiségi falvai és a kul­turális közvélemény szeme előtt nőtt iskolai csoportból ütőképes, külföldön is is­mertté vált nemzetiségi együttessé, amely — számos nívódíj mellett - az arany Hl. fokozatú minősítés bir­tokosa . Az érdem a zenét, táncot szerető fiataloké, akik még az érettségi után "s visszajárnak táncolni; az ügyet támogató iskoláé, a városi tanácsé, a Nemzeti­ségi Bizottságé és Heil Hel• ttuthé, aki 1973 óta vezeti Pz együttest. A név árulkodik a német esőkről, okik kétszáz éve vándoroltak erre o vidékre. Dr. Habjánecz György A közérdek a magánérdeknél kevesebbet érő nem lehet Ezen o forró augusztusi dél - időn még a szoba viszonyla­gos hűvöséből is ígéretesnek látszott alóbbszállni az alag­sorba. Hűvösebbet nem talál­tunk, de a házigazda meg­mutathatta alagsori irattárát, ahol hosszú polcsorokon évti­zedes dokumentumok sorjáz­nak szép rendben. Szakmai naplók, a szakszervezeti bi­zalmi feladatkörével járó ira­tok, népfrontos dokumentumom, tanácsi előterjesztések, áfész- összegzések és sportköri ira­tok. A legkorábbi még 1960- ból való: dr. Habjánecz György akkor került körzeti állatorvosnak Geresdlakra. A geresdlaki népfrontelnö- xöt minden túlzás nélkül ne­vezhetjük tisztséghalmozónak: 1965-ben választották meg a községi népfrontbizottság .1- elnökének, 1976 óta pedig már elnöke a bizottságnak, s 1980 óta pedig a megyei nép­frontbizottság tagja is, immár a harmadik ciklusban. Huszon­két éve tanácstag, s 1980 ót3 a közös községi tanács végre­hajtó bizottságának is tagja. A Pécsváradi Áfész körzeti in­téző bizottságának 1971 óta elnöke. Huszonegy év óta ugyancsak elnöki tisztet tölt be a községi sportkör élén. — Az az én bajom, hogy ha rávesznek egy feladatra, azt én szándékosan rosszul, hanyagul végezni képtelen vagyok. Mint látható, így többnyire nyakamon marad­nak a tisztségek - mondja némi iróniával, s egyben fo­nákjáról fogalmazva meg, hogy ezen tisztségekben köz- megelégedésre végezte a tár­sadalmi munkát. A közössé­gért, faluért, amelynek egyéb­ként nem is szülötte, hiszen a most Zala megyéhez tarto­zó Beleznáról származik: En­nek a községnek az ösztön­díjasaként jutott el a csurgói gimnáziumba a földművelés­sel is foglalkozó falusi ács fia, majd onnan tovább, Bu­dapestre, az egyetemre, majd friss diplomával pályázat útján Baranyába. Rövid ideig a megyei tanács apparátusában, majd körzeti állatorvosként Palotabozsokon és Pécsvára- don dolgozott. Mindig is kör­zeti állatorvos akart maradni, méghozzá falusi lakosként. Im­már az 58. életévét is betölt­ve elmondhatja, hogy ez a törekvés sikerült: elhárított minden olyan kedvezőnek tű­nő ajánlatot, amely Geresd- lakról, vagy szakmájából ki­mozdította volna. Se téesz- elnök, se tanácselnök nem kí­vánt lenni.- Gyermekkorom pályavá­lasztásomat is meghatározó felismerése volt, hogy a fa­lunkban három embert tisztel­tek a földieim: az orvost, a tanítót és az állatorvost. Visz- szaemlékszem, hogy amikor idekerültem, mennyire elha­gyatott, szegény, világtól el­zárt volt Geresdlak és mosta­ni társközségei. Meg , lehet nézni, hogy abból az állapot­ból hova jutottunk a tanács a termelőszövetkezet, az áfész, a népfront, a lakosság össze­fogásának megszervezésével. Szociális biztonságot teremtve, javuló életkörülményekkel meg tudtuk tartani a fiataljainkat is. Nálunk annak van sikere, aki minél jobb, megvalósítha­tó megoldást tud javasolni. Ezt már a jelenlegi és jövő­beli oártharcokra tekintettel mondom, amelyek egyes részt­vevői a népfrontot egyszerűen le akarják söpörni a politikai palettáról. Köztük olyan sze­mélyek is, akik 30 év alatt semmit sem tettek a közössé­gért. Messze annyit sem, amennyit tehettek volna. A népfront annyiszor felhánytor- gatott transzmissziós szerepe? A magam részéről csak annyit erről: soha olyan törekvést nem támogattam, ami miatt most lutólag szégyenkeznem kellene. Meggyőződésem, hogy a többpártrendszerű Ma­gyarország jövőképét a politi­kai pártok rajzolják meg, de ennek a jövőképnek a meg­valósításánál a népfrontmoz­galomnak kell a lakosság pártokhoz nem csatlakozó nagy többségének érdekeiért szólni ... Dunai Imre Dr. Toller László Halaszthatatlan tanácsi munka 'korszerűsítése Hagyomány szerint ilyenkor, az augusztus 20-i ünnep al­kalmából szokták átnyújtani a főtanácsosi, illetve taná­csosi címeket. Köztük dr. Töl­tet Lászlót, a Baranya Me­gyei Tanács népképviseleti és önkormányzati irodája vezető­jét is főtanácsosi címmel tűn tette ki a Baranya Megyei Tanács elnöke. A „főtanácsos úr” fiatalem­ber, még nincs 40 éves. 1975- ben végzett a Pécsi Jogtudo­mányi Egyetemen. — Valahogy végigkísér, hogy új kezdeményezésekbe csöppe­nek bele — meséli,. — Amikor végeztem, szintén új volt, hogy létrehozták a tanácsi tovább­képzési és módszertani inté­zetet. Oda kerültem, egy évig ott dolgoztam. Ezután három boldog beremendi év követke­zett vb-titkárként. Azért bá­dog, mert nagyon szeretem ezt a munkát, és azt, hogy befogadtak az emberek, na­gyon jól szót tudtam érteni velük. Azután visszakerültem ide a megyei tanácsra, kü­lönböző posztokra, különböző feladatok elvégzésére, és most július 1-jétöl vagyok ennek az új kezdeményezésnek, vagyis a népképviseleti és önkormány­zati irodának a vezetője. (Hogy mi is a célja, feladata az irodának, a Dunántúli Napióban már a létrejöttekor bővebb információt adtunk.) — Sokan megkérdezték tő­lem, lehet-e szeretni a taná­csi munkát? Persze, hogy le­het. Én legalábbis szeretek minden olyan munkát, ami az emberekkel foglalkozik, a ta­nácsi munka pedig ilyen. Az állampolgárok ügyes-bajos dolgait intézi, segíti őket, a különböző döntéseket is az ő érdekükbe próbálja hozni. Per­sze azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy a ta­nácsi apparátus, a HIVATAL bürokratikus szervezet, hogy a hivatal nem segít, hanem pac­kázik az állampolgárokkal. Sok igazság van ebben. De nem azért ilyen, mert ezt akarnák, hanem mert ilyenek a műkö­dési feltételei: túlszabályozott, túlszakosodott, úgy az ügyin­tézések terén, mint a külön­böző tanácsi döntéshozatalok­nál. Nagy ellentmondás, hogy nyitni akarunk, de ugyanakkor beszűkültek a döntési lehető­ségeink. — Nem értek egyet például a túlzott szakosodással. Tart­hatatlan — hogy egy durva hasonlattal éljek -, hogy ugyanannak o tehénnek más foglalkozzon a tőgyével és más a szarvával. így aztán persze, hogy a dolgok inté­zése lelassul, és sok a pár­huzamosság az ügyintézések­ben, ellenőrzésekben, vizsgá­latokban. Ha rajtam múlna, sok mindent megváltoztatnék a hivatal működésében. Pél­dául azt is tarthatatlannak ér­zem, hogy egy ügynek a vé­gére az ügyintéző ne tehessen pontot addig, amíg a „főnök”, vagyis az illető osztály- vagy csoportvezető nem írja alá. Ugyanis ez is fékező lehet, és szerintem csak ritkán van er­re szükség. — Persze tudom, ahhoz, hogy kiiktathassuk ezt, jól fel­készült, megbízható és krea­tív munkatársak kellenek, de annyi pénzért, amit egy ta­nácsi dolgozó kap, kevés ilyen jön ide. Ehhez kapcsolódik ez a berzenkedésem is - de ez nemcsak nálunk van Így hogy a munkabért az illető korától, a munkahelyen eltöl­tött évektől teszik függővé. Nem értem, miért kevesebb a fizetése egy fiatalembernek, ha ugyanazt a munkát, ugyan­olyan jól, sőt sok esetben job­ban, elvégzi, mint idősebb munkatársa. így sok tehetsé­ges fiatal megy el más terü­letekre, mert ebből a pénzből képtelen megélni. — Márpedig most, jobban mint valaha, a tanácsi mun­kához szükség lenne a krea­tív tehetségekre. Nagyon sok mindent tudnék még felsorol­ni, mit lehetne változtatni az egyes részterületeken, ám most a legfontosabb az appa­rátus egészének, szervezeti és működési korszerűsítésének mi­előbbi végrehajtása. Hogy a tanácsok ne a hatalom te­hetetlenségi nyomatékai le­gyenek, hanem valóban ha­tékony, az államigazgatóst és az állampolgárokat segítő in­tézmény. Én ezzel a törek­véssel tudok azonosulni, és a munkámmal is ezt szeretném elősegíteni. Sarok Zsuzsa Szocialista i'üllűraért A család őrzi a nevet és a kultúrát, otthon — a pécsi Málna utcában - nemcsak németül beszélnek, hanem németül szólaltak meg a népdalok és népmesék is, s ha a rádióban megszólalt a német népzene, önkénte­lenül táncra mozdult a láb is. Helmuth a Leöweyben végzett, a német tagozaton 1974-ben. Az ekkoriban mű­ködő alkalmi néptánccso­portból 1973-ban kezdett állandó együttest szervezne Közben, amikor a tanár­képző főiskola csoportja es a Baranya Táncegyüttes egyesült, Helmuth a Bara­nyának lett a tagja, es ti­zenhárom évig táncolta a délszláv és magyar tánco­kat, s csak akkor maradt ki, amikor - két éve — Heil Helmuth Külföldön is elismert a nemzetiségi együttes jót csoportja már nagyon sak munkát adott. A Leöwey együttesében kemény munka folyik. Ha mint táncosról. Heil He'- muthról azt mondhatták, hogy szorgalmas és szívós! akkor együttesvezetöként azt mondhatják: szigorú és erő­szakos. „Nem születik meg másként a jó eredmény", mondja magyarázatul. Mű­szerész a Mechlabornál, a napi munka után kerül sor a próbákra, hét végén pe­dig a gyűjtésre. A ngmet nemzetiségi táncok ugyanis nincsenék alaposan fel- gyűjtve, s amit a szakem­berek összegyűjtöttek. Qz sem került visszo mind a táncosokhoz. A hasonló nemzetiségi együttesek re­pertoárja összeszűkült. Ezért a hét végi magnós, videós látogatások, reggeltől éjsza­kába nyúló beszélgetések az idős falusi emberekkel éppen úgy nélkülözhetetle­nek, mint az anyaországgal való kapcsolat Véménd, Szűr, Babarc és más német­ajkú falvakban sok német nemzetiségű férfi és asszony táncolta el Helmuth kame- rájo előtt a gyermekkor em­lékeit - s míg korábban a Lipcsei Táncarchívummal volt szakmoi kapcsolatban, újabban az NSZK-beli bará­tok. ismerősök segítik szak­könyvvel, tanulmánnyal a Leöwey együttesét. Évi ötven-hatvan fellépés a mérleg, s szaporodnak a külföldi meghívások, első­sorban az NSZK-ba és Ausztriába. Az ilyen meghí­vások előtt — pedig a ven­déglátók jócskán vállalnak a költségekből -, itthon megkezdődik a támogatók keresése. Mert segít a ta­nács, a Nemzeti Bizottság - 25—25 ezer forinttal —, ami kimondva szép summa, de tudni kell hozzá: egy garnitúra ruha 12 párra - lábbeli nélkül százezer fo­rint. Egy pár csizma öt­ezer. Nem panaszképpen csináljuk ezt a leltárt, in­kább a tárgyilagos mérlege­lés kedvéért: mi minden áll egy tánccsoport sikereinek hátterében. A listára - ke­mény gyűjtőmunka és ke­mény tanulás, némi diplo­mácia a pénz megszerzésé­hez - most írjuk oda: ki­tüntetés a vezetőnek. Gárdonyi Tamás Unteren;»«^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom