Dunántúli Napló, 1989. augusztus (146. évfolyam, 210-240. szám)
1989-08-19 / 228. szám
e Dunántúl! napló 1989. augusztus 19., siombat Restaurálják a Székesegyház múlt századi maradványait Dómmúzeum - túl a holtponton? Tények és remények Mecsek-vil lányi üdülőkörzet A tudomány segít az értékek feltárásában A moziban kigyúlnak a fények, és kezdődik az előadás . . . Pár órával vagyunk az idei munkaindító zsűri előtt, a kétszemélyes nézőközönség — e sorok. írója és a fotó- riporter — álméikodva nézi a bemutatót, hallgatja az előadást. A bemutató tárgya: az ezernél több pompásan faragott kő, az előadó pedig Osgyányi Vilmos kőrestaurótor, aki a pillanatnyilag itt jelen nem lévő festőrestaurótor kollégájával, Pintér Attilával immár második esztendeje fáradozik azon, hogy a pécsi Székes- egyház eredeti, XII. századi faragott kőanyagát megközelítően az eredeti állapotba hozza. A „román kőtárrá” már jó ideje előlépett vasas! mozi nézőterén sorakozó dexion-áil- ványokon pihennek a hányatott sorsú kövek, amik — a Székesegyház múlt századvégi átalakítása építési naplójának a tanúsága szerint - 1883. január 24-től kezdődően kerültek elő az oltár bontásakor. A kor kevés figyelmet fordított a lélegzetelállító leletre, s első leírásával is csak majd egy évtizeddel később találkozhatunk. Időközben pedig az újjáépített Székesegyház 1891. június 22-\ felszentelése tiszteletére kiadott „ Népszerű templommagyarázó kalauz" szerzője az altemplomot ismertetve magasztalja Zala György ma is látható faragványait. Imigyen: „Régiségnek tűnik löl, mert a régi középkori templom szobrait utánozta itt Zala György művészünk igaz művészettel."- Hát ezek pihennek most évszázados hányattatás utón a vasas! mozi állványain, várva a méltó, s remélhetően, a végleges elhelyezésre. Előtte azonban a restaurálásra. A kövek egy részét papírvatta borítja — ezek a tavaly restauráltak, pontosabban megtisztítottak, a többi pőrén, szürkén vár a sorára, ami most jött el.- Nehezen jött össze most augusztusra a pénz, de végül is meglett — állapítja meg jól eső sóhajtással Osgyányi Vilmos, és hozzáfűzi: - Ügy tűnik, a jelen pillanatban, hogy nincs akadálya a folyamatos restaurálásnak. Járjuk az állványok közeit, nézegetjük a köveket, s meg is fogalmazzuk a legkézenfekvőbb kérdést:- Milyen az állapotuk?- Nagyon rossz - hangzik a tömör válasz. Majd bővebben: - Ez a kőanyag már a régi kőtárban is sokat károsodott a szakszerűtlen elhelyezés miatt, s.az utóbbi raktározás is csak az eső ellen védte, a portál es a magas páratartalomtól nem. Most óz egyik fő feladat a felületle cementálódott porrétegnek az eltávolítása. A másik a festésnyomok féltárása, konzerválása. Ez a látottak Szerint - nem csekély dolog, hiszen az elődök elég nagyvonalúan bántak el a festéss^j. Tudniillik a faragott kövek többségén bizony nyomát sem látni semmiféle. festésnek. Meg is kérdezzük:- Milyen arányban vannak a festett faragványok? — Az anyagnak közel a fele festett, pontosabban a felénél most is kimutatható még a festés. Sajnos, szép számmal vannak faragványok, amelyeket a korábbi restaurálás során, még a Szakái Er- nő-féle beépítés előtt teljesen „megtisztítottak" a festékanyagtól is.- Miért? Úgy vélték talán, hogy nem volt eredeti a festés? — Nem tudom ... De amiken előkerültek a festések, azok nagyon szépek. Nézzük például a népoltár ívének a zárókövét — és egy több mázsás idomról lebbenti fel a vattaboritást: a gyönyörű faragásokat pazar színek díszítik -, itt minden szín előjött, az aranyozás viszont csaknem teljesen eltűnt róla. Tudjuk, hogy nagyon sok volt az aranyozás, ezzel növelték a templomba beszűrődő fényhatást. - Aztán egy másik követ nézegetünk: egyik részén még nyomokban fellelhető a hajdani festés, a másikról azonban igen eredményesen eltüntették még a csekély nyomokat is . . . A restaurálás menetéről érdeklődünk: — Említettem az odacemen- tálódott porréteg eltávolítását. De meg kell szabadítani a köveket az utólagos beépítési hobarcsmaradványoktól, amik jól megkülönböztethetők az eredeti, tehát a történetiség miatt is megőrizendő habarcstól. Aztán vegyszeres kezeléssel próbáljuk előhozni a színeket. Vannak olyan, a törés- felülettel egyértelműen összetartozó darabok, amiket össze kell építeni, vagy a korábbi sikertelen összeépítést kell korrigálni. - Egy, az ismert angyalfigurával egyező méretű és azonosan szép kivitelű reliefet mutat: a derékba tört darabot fölöslegesen vastag kiegészítő résszel ragasztották össze, ezt természetesen el kell távolítani. — Másokat meg szét kell választani — mondja, és egy két darabból összeillesztett osrloptöredéket mutat példa gyanánt. Első pillantásra nem látni rendellenességet, de a gondosabb szemlélés leleplezi a turpisságot. A töredék egyik felén a palmetta levelei lefelé hajlanak, a másikon felfelé, s a tetejébe az összeillesztésnél feltűnik a fúgacsatlákozás. - A két darab szemlátomást soha nem tartozott össze, a kiállítás kedvéért „összegyógyították".- Mit jelent a mostani restaurálás az anyag jövőjét illetően - faggatózubk tovább -, meddig érvényes?- Természetesen időről idő re kézbe kell venni, de mivel az új elhelyezés igen kedvező körülményeket ígér, ez a ni esetünkben 10—15 évet jelenthet, s akkor is főleg a megnyugtatás kedvéért. Végezetül egy tekintélyes méretű kövekből álló sorozatot mutat a restaurátor: — Ezek voltak a hajdani Székesegyház hat méter .magas kapuzatának az e'emei, amilyet római kori sírkövekből, szarkofágokból faragtak meg; legtöbbnek a hátán most is láthatók o közel kétezer éves díszítések. Javasoltam is, hogy a bemutatásnál úgy kellene elhelyezni ezt a kapuzatot, hogy megtekinthető legyen a római múlt is. * Bemutatás ... A tavaly karácsonytájt Pécsett bemutatott anyag május óta Budapesten, a Nemzeti Galériában tekinthető meg, s úgy hírlik, hogy egy bővebb (vándor)kiál'lítási anyagot készülnek összeállítani ausztriai bemutatásra. És úgy tűnik, hogy a megkezdett restaurálás ellenére is kétségtelenül észlelt holtpontról végre elmozdult Pécs gazdag múltjának e talán legfontosabb • emlékegyüttesének az ügye. Legalábbis ilyen értelmű híradás jelent meg minap a DN-ben. Dr. Tóth Melinda művészettörténész, a pécsi anyag akadémiai gondozója bizakodó, annál is inkább, mert hamarosan megkezdődik a régi kőtár bontása, ez pedig jelent már valamit. Remélhetően az is, hogy rendelkezésre áll az új kőtár kiviteli terve, amelyet az ókeresztény sírépítmények korszerű védelme terén nagy gyakorlatot szerzett dr. Bach- mán Zoltán Ybl-díjas építész dolgozott ki. Akár holnap el is kezdhetnék az építést. . . De mik a lehetőségei ennek? Dr. Molnár Zoltánnal, Pécs tanácselnökével beszélgettünk erről.- A lehető legrosszabb gazdasági körülmények között került e régi adósság rendezése a napirendre. Mi a véleménye a hosszas késlekedésről, miközben múzeumok sora létesült Pécsett, olyan is, amit már be is zártak . . .- Nem hiszem, hogy nékem kellene most ítélkeznem (ami különben sem jelentene most már semmit). De az biztos, hogy előbb, jóval előbb kellett volna lépni. Most pedig a huszonnegyedik óra végén vagyunk, s ha most sem tesszük ez ügyben azt, ami a kötelességünk, régen rossz.- Olyan időszakban vállalnak többletfeladatot, amikor a város szűkös anyagi helyzete miatt ismételten kényszerült elhatárolni magát az ilyenektől .. . — De azért mindig volt bennünk annyi előrelátás - a belvárosi rehabilitáció újból és újból jelentkező többletköltségei tétették ezt velünk —, Ihogy elkülönítettünk később nevesítendő kereteket az ún. koordinációs alapban. Ebből tudunk már idén is áldozni e célra, csatlakozva a megyéhez és az OMF-hez. Ha ezt támogatjuk, mindenki által elismerendő feladatot vállalunk. — Idén a régi kőtár bontása, a támfal megerősítése a feladat. Ez viszonylag nem sok, akár vége is szakadhatna a munkának a gazdasági helyzet miatt. . . — De erre semmiképpen nem kerülhet sor! Olyan helyzetet kell teremtenünk, amikor ennek még a gondolata sem merülhet fel. A megyének van az 1990-ben indítandó építésre egy tízmilliós ígérvénye, mi magunk is áttekintjük a jövő év elején a befejezetlen, áthúzódó munkáinkat, hogy előnyt biztosíthassunk a kőtárnak. — Előttünk van egy tanácsválasztás is, aminek a kimenetele ma még megfoghatatlan. Ad abszurdum: elképzelhető egy olyan tanács, ami nem vállalja a munka folytatását? — Nem, azt senki nem teheti, hogy ezt a megkezdett munkát ne folytassa. Még ennek a tanácsnak kell olyan intézkedéseket tennie, határozatokat hoznia, amelyek kötelezőek lesznek bármilyen ösz- szetételű testület számára. — Szó van egy alapítvány létrehozásáról is, amivel a dámmúzeuim építési költségeit fedeznék. — Valóban gondolkodunk ezen. Én azonban ma úgy látóm: előbb el kell indítanunk a magunk erejéből a munkát, s felmutatni valami kézzelfoghatót, hogy aztán a folytatáshoz lehessen már pénzt szerezni akármilyen formában. Meggyőződésem, hogy a segítésre mindenkiben megvan a szándék. Hársfai István Évek óta beszédtéma baranyai körökben: mennyi haszna és milyen lehetősége lenne, ha a mecsék-villányi területet kiemelt üdülőkörzetté nyilvánítanák. A turizmus — a „fehér ipar" — fejlesztése talán még soha nem volt ennyire időszerű, mint napjainkban. A megye sajátos gazdaságpolitikai helyzete, a térség várható gondjai egyre sürgetőbbé teszik egy olyan egységes koncepció kidolgozását, ami támaszt, segítséget nyújthat egyfajta kibontakozáshoz és reményt is ad, hogy újabb munkalehetőségek teremthetők. A turizmus, az idegenforgalom mindig is jelentős szerepet töltött be a megye gazdaságában. Ez még inkább fokozható lenne, ha a mecsek-villányi körzet is felsorakozhatna az országosan kiemelt üdülőkörzetek közé. A dolgok fontosságát jelzi, hogy nem pusztán egy adminisztratív intézkedésről van szó, hanem egy olyan döntésről, ami hosszú időre meghatározhatja a megye- tágabb értelemben pedig az egész dél-dunántúli régió - sorsát. A hozzánk látogató idegen, ha arról kérdezik, mit tud Magyarországról, a különféle tájegységek közül Budapest és a Balaton után, már egyre gyakrabban és egyre elismerőbb hangon szól Pécs, Harkány, a Me-, esek-, a Villányi-hegység, vagy az orfű-abaligeti völgy szépségéről, látnivalóiról, értékeiről. A nyugati turisták között szép számmal vannak, akik harmadik-negyedik nyarukat, sőt olyan is van, aki már az ötödik vakációt tölti e vidéken, nemegyszer másakat is rábeszélve, elhívó. Hogy mennyire kedvezőka tapasztalatok, az is jelzi, hogy a szállodák, a kempingek, az utcák, a terek tele vannak turistákkal. Az utazásszervezők újabb és újabb kiadható házak, nyaralók után kutatnak, hogy a bevásárló turizmus mellett, egyre nagyobb számban jönnek a horgász-, a lovas vendégek. Látogatottak a múzeumok, a kirándulóhelyek, a nyári rendezvények. Mindez természetesen csak az érdeklődést jelzi. A szakemberek szerint erre hosszú távon nemigen lehet alapozni, ezért kell részletesebb, alaposabb feltárómunkát, elemzéseket, végezni, hogy abból aztán, a megfelelő következtetések levonása után, eldönthető legyen, hol, mit és hogyan érdemes fejleszteni, vagy az esetleges fejlesztéseknél figyelembe venni. A tudomány - jelen esetben az MTA Regionális KuA nullszint, azaz az alapszintű sugárzási viszonyok megállapításához szükséges mérések elvégzését kérte a Kö- zép-dunavölgyi . Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a Börzsöny körzetéhen, valamint az Ipoly és a Duna itteni szakaszán, Mint Gulyás Ágnes, a Kövizig környezetvédelmi mérőállomásának vezetője az MTI-nek elmondta: a. mérésekre azért van szükség, mert csehszlovák területen, Muhinál, a magyar határtól nem messzire atomerőmű épül. Még üzembe helyezése ejőtt el kell végezni azokat az úgynevezett nullszintméréseket, tatások Központja Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársai segítettek az értékek feltárásában. Az elmúlt évben például huszonhárom kutató dolgozott a témával összefüggő részfeladatokon, s talán az sem véletlen, hogy egy részük már nem most .kezdte a kutatást, saját eredményeire is támaszkodhatott. Nehéz lenne mind felsorolni azokat a dolgozatokat, melyek valamiképpen összefüggésben vannak a mecsek- villányi körzet idegenforgalmi vizsgálatával. Legyen elég most csak annyi, hogy az említett kutatók munkája nyomán 41 különböző rész- tanulmány született, ezek 29 térképet tartalmaznak és 50 táblázat számadatai foglalják össze a szövegben leírtakat. A vizsgálat számunkra legfontosabb megállapításai között szerepel: „Jelenleg hazánkban 30 olyan turisztikai körzet határolható el, amely több-kevesebb szerepet vállal a kül- és belföldi idegenforgalom differenciált igényeinek kielégítésében." A harmincból öt mór kormányszinten kiemelt jelentőségű, további öt — köztük a mecsek-villányi körzet — ugyancsak erre a szintre emelhető, emelendő! Hogy mire alapozzák a kutatók e biztató kijelentést? Ennek már a „felvezetése" is igen figyelemre méltó: a Belkereskedelmi Kutatóintézet számos területelemző tanulmányában - sokoldalú mérlegelés és vizsgálódás eredményeként - már közel egy évtizede hangot adott annak a véleményének, hogy a mecsek-villányi üdülőkörzet - úgymond - már rég „megérett” a kiemelésre és az ezzel járó, központilag is támogatott fejlesztésre. A mecsek-villányi körzetet a Balaton, a Duna-kanyar, a mátra-bükki terület és Nyugat-Dunántúl előzi meg. S, hogy kik állnak a rangsorban utánuk? A felsorolás talán ehhez is nyújt némi eligazítást: hiszen a Bakony, Aggtelek, az Őrség után Hortobágy is csak mint kiemelésre javasolt terület szerepel. A Hortobógyot még az úgynevezett idegenforgalmi vonzásjelleg szempontjából is megelőzzük néhány ponttal. A kutatók szerint a mecsek- villányi régió földrajzilag ugyan két. különálló tájegység, de idegenforgalmi szempontból egységes. Mint megfogalmazzák, olyan déli kapunak is tekinthető ez a terület, amely az ország egyik legszínesebb, legváltozatosabb emlékekben leggazdagabb tája. amelyekhez az atomerőmű m°' ködésekor a környezetben tör- ténő változásokat viszonyítan1 lehet. Áz Ipoly és a Dun^ érintett szakaszának vizsgál0' tára, valamint a levegő, 0? ülepedő por. a növények, a t°" laj jelenlegi állapotának f®'" mérésére a Paksi Atomerőni0 telepítésénél, illetve a körny®' zet nullszintjének megállapít^ sónál már nagy tapasztalad0 rendelkező Aldunai Környez®1' védelmi és Vízügyi Igazgat0' ságot, valamint az Ország0* „Fréderic Jolíot-Currc" Sug°r' biológiai és Sugáregészség' ügyi Kutató Intézetet kért®* fel. F. D. Nullszintmérés a Börzsönybei
