Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-01 / 179. szám

Bemutattuk a Magyar Demokrata trórum Baranya megyei »«eriieaeieinek iieietoit Emelés — visszamenőleg? Lakáskamatok Dr. Andráslalvy Bertalan az MDF pécsi szervezetének vezetője. Nép­rajz-muzeoló­gus szakon vég­zett a bölcsész­karon, Buda­pesten. Dolgo- . zott a Dunán­túli Tudományos Intézetben, a Baranya Megyei Levéltárban, vezette a néprajzi osztályt a Baranya Megyei Múzeumok jlgazgatóságán. Néhány éve Pécsről jár fővárosi munkahe­lyére: a Tudományos Akadé­mia néprajzi kutatócsoportjá­nak osztályvezetője, j - Az egyes tájakon, nép- rajzilag elkülöníthető vidéke­ken élők életmódjával, kultú­rájával, életfelfogásával fog­lalkozom, érdekel a népköl­tészet, a népdal. Ez a szak­mám. Közéleti ambíciók? . . . Vallom, hogy az ember akkor válik politikussá, ha úgy érzi, egy olyan feladat van a tár­sadalom előtt, amiben ő nél­külözhetetlen, illetve, ha más csinálja helyette, talán nem úgy sikerül a dolog. A kény­szer viszi rá, amennyiben nem fut el a kihívás elől. A kör­nyezetemben bíztak bennem, s nem akartam, hogy csalód­janak. Fel kellett adnom a magányosságomat és egyéni ambícióim nagy részét. A Ma­gyar Demokrata Fórum szinte kapóra jött. Hiszen a néprajz állandó szembesülés a való­sággal. A népi írók is ugyan­erről a talajról indultak, rá­döbbenve a valóságra, s vállal­va a politikai kiállást, a nem­zeti demokratikus gondolko­dást. A bibói gondolat, mi­szerint minden demokratikus kibontakozás alapja az őszin­te szókimondás — ez az MDF vezérfonala. Fórum a nevé­ben, mely sarkalj: menj el, mondd ki, ami a lelkeden ül, ami a szivedet nyomja! Most nem minden feltétel nél­küli örömmel fogadom a párt­tá szerveződést, amely szer­vezeti szigorodással jár, bár nem lehetett kitérni előle. Az emberek határozottabb cse­lekvést várnak. Őszinte szókimondás Magyar Demokrata Fórum párttá alakul. A mozga- lom, amely Lakitelek óta igen hosszú és gyors utat járt be a magyar társadalomban, elsőként biztosítva sok-sok ember számára a MÁSKÉNT politizálás fórumát, ma az egyik legnépesebb ellenzéki mozgalom. A gondol­kodás pluralizmusát vállalták föl, tömörítve sokféle eszmét a közös ügy; Magyarország felemelkedése érdekében. Nyo­mukban alakultak a különféle pártok. A mozgalom Baranyában is gyökeret eresztett. Ma arra vállalkozunk, hogy bemutassuk helyi szervezeteinek veze­tőit, képviselőit, — a lehetőséghez mérten röviden — föl­vázoljunk néhány portrét és hitvallást. A kérdés: kit mi vitt e mozgalomba, hogy képzelik a párt jövőjét? ra tette fel a kezét, hogy se most, se a jövőben ne legyen az MDF pórt. * csalód Krebsz János a siklósi szervezet vezetője. A Táncsics Gim­názium ma­gyar-orosz szakos tanára.- Korábban visszavonultam a közélettől, az önművelés és a _____ maradt. Életemben nem akartam semmiféle párt tagja lenni. Most nem térhe­tek ki előle. A lényeg: a mai politikai valóságban e laza fórum jelleggel nem tudunk továbbhaladni, igy az MDF párttá szerveződése vélemé­nyem szerint kényszer. Gon­doljunk csak a közelgő vá­lasztásokon való részvétel es­hetőségeire. Én úgy gon­dolom, hogy rövid úton ki kell alakítani a pártkereteket, megfogalmazni a platformot, s ez alapján mindenki önma­ga dönt majd: vállalja-e. avagy csak azt, hogy szimpa­tizálva a fórum szellemi moz­galom jellegével a pártoló tagságot választja. Dr. Báldy Tibor a szervezet har­kányi vezetője. A szakmája fogorvos. — Mindig volt bennem bizo­nyos közéleti érzékenység, észrevettem a * hibákat, s nem hagytam szó nélkül. Az MDF slőször startolt, s én úgy érez­tem, hogy ez az a fórum, ,QZ ember őszintén vál- alhatja az ¡gazságkeresést, >hol önmagának is vállalnia teli cselekedeteit. A párttá alakulástól nagyon sokan tor­ának a mozgalmon belül is, tiszen nyilván polarizációra tenyszerit. Én sem örülök en- tek, de meggyőztem magam. a jelenlegi helyzetben ez a legokosabb. Az MDF komlói szervezeté­nek még nincs választott ve­zetője: az elnökséget ketten képviselték beszélgetésünk idején. Előrebocsátva: rövide­sen tisztázódik ez is, valószí­nűleg a héten választanak. Addig fogadjuk Harnóczy Csa­bát és Ruzsinszky Lászlót, a komlói szervezet kvázi szóvi­vőiként. * Harnóczy Csa­ba a Komló Bányaüzem tervstatisztikusa.- 1988 nya­rán jelentkez­tem az MDF- be; a közélet fi kényszere vitt. Szüleim a ma- m /, ,JS gyár nemzet­tudatot nevelték belém, s ez az emberbe beleivódik. Emiatt korábban igazi fórumot nem találtam, bár nézeteimet, vé­leményemet nem rejtettefn vé­ka alá soha. Mozgalmunk fölöleli a társadalom széles rétegeit, és nem szél­sőséges gondolkodású. Nem egy rétegre koncentrált, ha­nem minden olyan emberre, akik tenni akarnak a holnap társadalmáért, s nem dogmá­kat hirdet, hanem a különfé­le gondolatokat próbálja in­tegrálni. Biztosan sokan mondták már: az MDF párttá alakulása nem osztatlan egyetértésben folyik, s ma­gam is jobban örültem volna annak, ha megtartja korábbi mozgalmi jellegét. Dr. Bíró Ferenc — az első ba­ranyai MDF- szervezet — a pécsváradi szervezet ve­zetője, körzeti orvos. 40 éves. Évek óta a köz­élet aktív részt­__________ vevője, ma is a megyei tanács tagja.- Mint orvos egyre több szociális problémával, külön­féle betegségekkel találkozom, s ezek eredője' nem az egyé­nekben keresendő. A szív- és érrendszeri bántalmak, az al­koholizmus, az öngyilkosságok magas száma, a gyermekte- lenség — csak figyelmeztető jelek. Az MDF nemzeti sors­kérdésekkel is foglalkozik, s amikor csatlakoztam - 1988­ban - az vezetett: bűn hall­gatni, ' vagy kívülről figyelni az eseményeket, és várni, hogy hogyan oldódnak meg maguktól, vagy hogyan pró­bálják mások alakítani a vi­lágot. Ez persze a másképpen gondolkodás fölvállalását is jelentette számomra, ami nem volt belső konfliktusoktól men­tes, hiszen a másképpen gon­dolkodást egy időben a fenn­álló társadalmi rend elleni támadásnak vélte a hatalom. Vallom, hogy az értelmiségi léttel összeegyeztethetetlen, hogy ne politizáljon az em­ber. Vállaltam tehát a Ma­gyar Demokrata Fórumot. A párttá válás kérdése szerin­tem ma mellékes, az MDF választási pórt lett, s anyagi támogatóst csak igy vehet igénybe. Semmi sem változott, s bízom óbban, hogy nem is fca. Zsembery László, a szentlőrinci szervezet vezető­je, 1950-es szü­letésű agrármér­nök. A termelő- szövetkezetben több beosztás­ban is dolgo­zott, ma éppen ■ a szövetkezet egyik szanált telepén, maszek sertéstenyésztő-hizlaló. — Miért a Magyar Demokra­ta Fórumot választottam? Kissé bonyolult a válaszom, de ta­lán érthető. A mai pártokat fiayelve — kívülről szemlélve — néha humorosnak tartom, mennyire ragaszkodnak bizo­nyos formaságokhoz, mennyire komolyan vesznek bizonyos mellékes dolaokat. Az MDF li­berális e tekintetben. Magamat a marxizmus tafoián állónak vallom, s mint módszert sem­miképpen sem elvetendőnek. A párttá alakulásunk szerintem helyes útja az, ha módot ad arra: dolgozhassam a pártban, ha úgy akarom, vagy dolgoz­hassak a pártért, mint párton- kívüli, ha nekem ez úgy tet­szik. Azaz; ez utóbbi eseté­ben teremtsen maga körül egy széles társadalmi mozgalmat azok számára, akik nem vállal­ják a párttagság ódiumát. Hogy én befépek-e az MDF-<be, mint pártba, még nem tudom, ez a majdan megfogalmazásra kerülő platformtól függ. Min­denesetre az MDF alapítóleve­lét elfogadom, hiszen az ab- x bán megfogalmazottak az egész magyar társadalom ér­dekét szolgálják. Amiről sokáig csak fülesek keringték, s amit a kormány mindeddig cáfolt, immár majdhogynem bizonyosság. Előbb vagy utóbb, de a ré­gi, kedvezményes kamatozá­sú lakáshitelek kamatait — ha a Parlament úgy dönt — visszamenőlegesen felemelik. A költségvetésnek az idén mór mintegy 100 milliárd forintjába kerül a lakbérhoz­zájárulás, a bérlakás-felújítás és a kedvezményes kamato­zású lakáshitelek támogatá­sa. Ez utóbbi összege 42 milliárd forint az idén, amely minden bizonnyal egy-két év alatt a többszörösére nőne, ha nem emelték válna fel a kedvezményes kamatokat pi­aci 17 százalékos kamatozá­sura. 42 milliárdos állami támogatás Ruzsinszky László szintén a Komló Bá­nyaüzemben dolgozik, gé- pészmérnök- bónyogépész. Mindig ér­dekelt a politi­ka, s vallom: ........... az értelmiségi lé t nem a diplomától szár­maztatható, hanem éppen a közéletiségtől nyer tartalmat. A Magyar Demokrata Fórum párttá alakulását szükségsze­rű lépésnek tartom, bár sok szempontból még pontosan ót kell gondolni. Hiszen például nekem is éppen a korábban tapasztalt, laza, horizontális, majdnem népfront jellegű szervezet volt a vonzó a kez­detek kezdetén. De be kell látni: a hatalom által diktált feltételekhez igazodni kell. Re­mélem, hogy a pártkeretek kö­zött is megőrződhetnek a lé­nyegi jellemzők. Sokan kér­dezik tőlem: mi az MDF-ben az összetartó erő? Éppen az a gondolati sokféleség, s a gondolatok szabad áramolta­tása, ami úgy általában a politikai pártoknál nem jele­nik meg ilyen pregnánsan. Graln Ferenc, az MDF mohá­csi szervezeté­nek ideiglenes vezetője, helyi alapító tag. A Kereskedelmi- és Hitelbank hitel­ügyi főelőadója. — A mozga­lomról a lapok­ban olvastam, s ez alapján vettem föl a ‘kapcsolatot a szervezettel. Ez év májusáig Mohácson én voltam az egyet­len MDF-tag. Egy lakossági fórum nyomán kezdtem a he­lyi szervezet kiépítését. Érdekes, hogy míg másutt főleg az ér­telmiségiek fóruma, addig vá­rosunkban főleg a fizikaiak, a kétkezi emberek tömörülnek a szervezetbe. Itt találtam meg a politizálásba való bekapcso­lódás lehetőségét. Hazafias szellemű és vallásos nevelés­ben volt részem, s gondolko­dásomat is ez határozza meg. Nem akartam párttag lenni, elkötelezni magam. Éppen ezért ma nem is örülök'mara­déktalanul. A fórum nagygyű­lése előtt én voltam az egye­düli a vidékiek közül, aki ar­Vörös Miklós, az MDF beremendi szervezetének ve­zetője. Jelenleg a postahivatal kézbesítő szak­munkása. — Ne qondol- iák azt, hogy az MDF csak értel- —--------- miségieket tö­mö rítő szervezet. Példa ró a beremendi: parasztok, kétkezi munkások a tagok, egyelőre. Tulajdonképpen én hoztam a szervezetét tető alá; a politika iránt érdeklődő, politizáló em­ber vagyok, s amikor hallot­tam a lakiteleki kezdeménye­zésről, jelentkeztem, majd megkezdtem a szervező mun­kát. Jó érzés, hogy a helyi közéletben részt vehetek bará­taimmal — elvbarátaimmal — együtt. Sok emlékezetes ren­dezvényünk volt, iá a kapcso­latunk a tanáccsal és a gyár­ral. Az MDF párttá alakulását messzemenően támogattuk: a beremendi szervezet egyhangú­lag megszavazta. Sok olyan dolog van, amiért helyben ten­ni tudunk; például a kister­melők összéfogására-érdekvé- delmére gazdakört hoztunk létre. Másrészt most pró­báljuk megfogalmazni a vá­lasztási programunkat, mely nem egy olyan dolgot hatá­roz el, ami a község számára szükséges - vagy jó volna —, de a helyi hatalom vagy nem törődött vele, vagy nem volt elég ereje ohhoz, hogy meg­valósítsa. De erről ma még korai volna szólni. Kozma Ferenc Az elmúlt évtizedekben összesen 276 milliárd forint* nyi alacsony kamatozású hi­telt folyósított az OTP és a takarékszövetkezetek. Ebből 13,9 milliárd forint kamat­mentes hitel, 1 százalékos kamatozású 32,1, 2 száza­lék pedig 19,8 milliárd fo­rint. A 3 százalékos kama­tú hitelek összege pedig el­éri a 158 milliárd forintot. A rendszer ma úgy műkö­dik, hogy a költségvetés a pénzintézetek számára ezt kiegészíti 17 százalékra, s mindezt megfejeli 1 száza­lék kezelési költséggel is. Ez pedig együttesen adja ki az előbb említett 42 mil­liárd forintnyi támogatást. A régi és a mostani la­káshitelek felemássága miatt, akik valóban hátrányos hely­zetűek — tehát most vagy a közeljövőben jutnak la­káshoz -, azok kénytelen­kelletlen megfizetik a piaci kamatot, míg a szerencsés tulajdonosok jelentős támo­gatást kapnak. Sőt, e tá­mogatás összege az inflá­cióval egyenes arányban to­vább is növekedne. Ez tart­hatatlannak látszik, lévén az állami költségvetés hiánya jelenleg is nagyobb a meg­engedhetőnél. A Gazdasági Reformbi­zottság 3 évre szóló prog­ramja szerint a lakásfinan­szírozási rendszer változá­sának enyhítenie kell a költségvetésre nehezedő nyomást. A megoldás több tényezőből állhat össze, (gy a lakásfinanszírozáshoz szük­séges jövedelmek egy ré­szét a vállalati jövedelmek­ből kell előteremteni, s olyan megoldást kell talál­ni, amely növeli a már la­kással rendekezők terheit, és ebből jövedelmeket cso­portosít ót az első lakás­hoz jutók számára. lendőnek látszik, hogy a „társadalmi igazságosság" jegyében úgymond kockás papíron szülessen megoldás. Eddig többféle változatot is tárgyaltak a szakembe­rek. Az egyik szerint a to­vábbiakban a hiteltartozá­sokra piaci kamatot kelle­ne fizetni, s így értelem­szerűen megszűnne a költ­ségvetési kamattámogatás. Csakhogy ez esetben rend­kívüli módon differenciált lakossági tehernövekedéssel kellene számolni, amely a hitelfelvétel idejétől függően havi 100 és 8 ezer között szóródna. A másik - az elfogadha­tóbb változat — szerint úgy­nevezett gyorsított tőketör­lesztést kellene előírni, pél­dául 3—4-szeresére emelve ennek mértékét. Ez a meg­oldás a kamatemelésnél jó­val kiegyenlítettebb, havi 1500-2000 forint közötti többletkiadással járna a családok számára. A köz­vetlen költségvetési kamat- támogatás így csak 2—3 milliárd forinttal csökkenne, de a hitelszférában 30—40 milliárd forintnyi többletfor­rás keletkezne, s o kedvez­ményes hitelállomány 4—5 év alatt feleződne. Jogilag nem látható tisztán a megoldás Az elképzelések a lakás­finanszírozási rendszer vál­tozásával egyidejűleg az ál­lami bérlakások bérének emelését, a túlméretezett és bürokratikuson működő IKV-k megszűnését is céloz­zák. A lényeg, hogy parla­menti döntés alapján a ré­gi kedvezményes lakáshitel­szerződéseket - jogilag nem tisztán látható, hogy mi módon - meg kell változ­tatni. Mindenesetre elkerü­Kompenzálás, de hogyan Persze, egy ilyen intézke­dés nem nélkülözheti az el­lentételezést, s eldöntendő, hogy a lakossági tehernö­vekedést részben vagy egészben; a bérekben, a nyugdíjakban, illetve a csa­ládi pótlékban kompenzál­ják-e. Ez ügyben a véle­mények eltérőek, a GRB szerint nem célszerű a tel­jes körű kompenzálás. A felszabaduló források egy részét az állami szociális bérlákásépitésre célszerű fordítani. A bizottság szerint az ellentételezés nagyobb részét általánosan és átla­gosan kell kompenzálni, ki­sebb részben pedig szociál­politikai jellegű ellentéttel is alkalmazható. A bérben és juttatások­ban történő kompenzálás vi­szont többletjövedelmet eredményez azoknál, akik nem élnek bérlakásban, il­letve nincs kedvezményes hiteltartozásuk. E többlet- jövedelmet nem szabad el­vonni azoktól, akiknek még nincs lakásuk, mivel ez a lakáscélú megtakarítások , forrása lehet. A többieknél megfontolandó a lakásadó bevezetése. A hitelt igény­be vevők pedig a tényle­gesen fizetett kamatok egy részét leírhatnák ebből az adóból, s így körülbelül 10 évig nem fizetnének adót. Ez egyúttal mérsékelné a vagyoni differenciálódást is. A lakásadó átlagos mérté­ke havonta 5-800 forint kö­rül alakulna. Persze, mindez tervezet, amellyel a készítők közül nem mindenki ért egyet, mert úgy véli, hogy ezek az intézkedések túlságosan dur­va és egyszeri jövedelem­átcsoportosítást okoznak. Továbbá érdemben nem vál­toztatnak a lakáshoz jutás rendszerén. Éppen ezért a lakásreform folytatásának keretében az ilyenfajta jö­vedelem-átcsoportosítást csak 1992 után — amikor felte­hetően már nőnek a reál­bérek — tartják indokoltnak. Hajnóczy Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom