Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-05 / 183. szám
¿¡¡¿Mi Falon innen, r ' » faion tűi... Bm/ókképek és beszélgetések az NDK fővárosában Egyre több szó esik Berlinről. Különösen Gorbacsov NSZK-beli látogatása óta, ahol a két Németország elképzelt jövője és mai helyzete vagy éppen a berlini fal abszurditása is többször szóba került. Ám «¡hogy a szovjet Pártfötitkár bonni sajóértekez- letén is (kifejtette, . . A berlini fa/ létesítésekor az NDK szuverén jogával élt egy kőnk'ét konlliktushelyzetben, de nem rossz szándékból tette . .." Gorbacsov nem látja ezt nagy problémának. Eltűnni a fal akkor fog — ¡mondta —, ha megszűnnek az okok, amelyek létrehozták. S hogy a fal lenne az európai ,,’ház" építésének legfőbb akadálya, komolytalan állítás — hangsúlyozta. Sok más nagy problémát kell még megoldani, °míg a „ház" elkészül, han- 9oztatta, üdvözölve a két német álam közötti megértés jeleit. Mindez igaz. Ám az is, amit Kohl kancellár mondott e látogatás napjaiban: „A nemei megosztottság még mindig nyílt seb, és a berlini fal visszataszító jelkép . . ■" Nagyjából a ¡két megállapítás tükrében gyűjtöttünk tapasztalatokat Berlinben június első 10 napjában a magyar ajságírószövetség megbízásából. (A többes szóm jómagomat és egy szegedi kollégámat jelenti.) A két újságírószövetségnek hosszabb távú, s évente egyeztetett kölcsönös látogatási programja van. A mi küldetésünk fő témája: a történelem átértékelésének helyze- ,e. (jelei?) az NDK-ban, különös tekintettel a történelemoktatás és a kutatás helyzetere. Töretlen optimizmusban nem u zottan bővelkedve landol- funk Schönefelden - mond- ''an: megpróbáljuk, amit lehet. Annál is inkább, mivel izonyos tapasztalatokat nem ehet újságból, könyvekből beszerezni. A berlini újságírószövetség yezetői kedvesek, udvariasak, aráUágosak. Segítőkészek, ^mértékben még rugalma- (I k *s~ férésünk: a hét végét t ehetőleg péntektől vasárnap est'9) szeretnénk a fővárosié tölteni, szeretnénk fölfedezni magunknak Berlint. Eb- en, némi kompromisszumok- J"' de segítettek. (Szombat olutántól vasárnap estig sza- r° . é tették ottlétünket.) Syebként előre be volt '-Programozva", „meg volt tervezve" ottlétünk valameny- V' napja. Három nap Berlin- Jrn- három vidéken. (Nagy ,ü.ros’ kis város és fájj’ tsz, bölcsőde, óvo- ' klub, fodrászműhely, PPakázótó stb. megtekinté- . . • ■ ■) Drezda és Weimar szín°S.. nem ..megy”. (Ahol eQ rettúnk volna legalább l^/j®_9y napot eltölteni.) Szál- problémák adódtak, s f.ő- y 9 ° benzin... Itt ölesé ka i" 9° éve 1.60 DDRmár- g0r-lt®l’je). de rendkívül szi- rp_jQ, a benzintakarékossági .ítélkezések - mondták oth' barátaink. ^^Berljnböl Nyugat-Berlinbe ¡smel a9,PO'9ár nem iuthcrt ót| ^ okokból. körií” a szigorúan őrzött fal gú torosén 157 km hosszúsá- átv^ií^órvonalával, rajta a 25 nvim ÍIel,yei. Közülük - nem- 9°b útlevéllel - két ponton lehet átkelni: a Friedrich- strasse közepe táján gépkocsival vagy gyalogosan, az ún. Checkpoint Charlie-ná I (amerikai megszállási övezet átkelőpontja); vagy a magas vasút („S-bohn") Friedrich- strasse-i megállóhelyéről. Innen, némi „kunkorral", négy megálló a Zoologische Garten. Ha itt leszáll valaki, 5-6 perc alatt eléri a Kurfürsten dommot, Nyugat-Berlin üzletnegyedének központját. Persze, világútlevélld^ (keletről magyarokat, lejtésieket láttam), vagy NDK-belivel, szigorúan nyugdíjasoknak. Ha ugyanis a nyugdíjas netán „amott" marad - hál" Istennek . . . Rajtuk kívül azonban teremtett lélek, se ki, se be. S hogy máshová se nagyon, azt talán könnyebb elviselni. Úgy nem olyan éles a kettéosztott világ különbsége, mint itt a város szívében, az „egyik utca — másik utca" közvetlen, mindennapos jelenlétében, immár közel három évtizede. Mindennapos trauma ez a fal „itt" is — „ott” is. Bevallva, kimondatlanul, egyre megy. Sok mindent báliunk, olvashatunk róla. „A berlini fal" . . . Ám ahhoz, amit egy politikára, emberek, népek sorsára érzékeny idegen is megérez ebből a csaknem három évtizedből, a kettéosztott város lelkivilágából mindkét oldalon - ahhoz kevés a képzelőerő. Mert visszatérni a fény- özönből, a csillogó árubőség világából és látni az innenső oldal kopott szürkeségét; a kísértetiesen kihalt utcákat a belvárosban - ahol este 9 után száz-kétszáz méterenként tűnik fel esetleg néhány ember -; látni az „Unter den Linden” sötéten ásító kirakatait, néptelen sétányait - dermesztő érzés. S bogy ezt a „nyitott sebet", ezt az egész irracionális traumát átérezze valaki, ahhoz meg kell élni a „fal” jelenvalóságát. A berlini fal ugyanis látványnak (és jelképnek) egy- cránt szörnyű, elkeserítő, anti- humánus. De van . . . Első programként, a Brandenburgi Kapuhoz vittek bennünket. Szigorúan védett zóna, kettős őrséggel. Egyórás ismertető a hely történelmi szerepéről, a most 200 éves műemlék történetéről. A kapu oszlopai méltóság- teljesen néznek le a hatalmas lezárt térre. Balról és jobbról egy-egy épület. A túlsó oldal már Nyugat-Berlin. Jobb kéz felől idelótszik □ Reichstag kupola nélküli épülete. Zöldterület látszik még, ez a Tiergarten. Középütt, a kapu irányában csöndes sugárút, az egykori Cbarlotten- burg Allé, ma ,Június 17. útja". A dátum az 1953-as berlini „ellenforradalmi kísérlet" el- fojtásánák napja, amely az NSZK-ban nemzeti ünnep. A fiatal, olyan harmincas főhadnagy előadása az NDK fontos történelmi küldetéseként elemzi a 157 km hosszúságú, kör alakú fal kiépítésiét 1961-ben, a város mintegy kétharmadát magába foglaló Nyugat-Berlin köré. A nyugati megszállók egyike, az USA számos provokációt hajtott végre a kapu túlsó oldalán. De maga a város kormányzata is. Nyugati államfőket a Reichstagban fogadnak; rendezvényeket szerveznek, emléktüzeket gyújtanak június 17-én és tüntetnek. Bekapcsolja a videót. Valóban tüntetés, valahol rőzse- láng is ég. Békés tüntetők . . . Egy kivétellel. Egy alacsony, futrinka kis emberke vérbenforgó szemekkel rikácsol valamit, s olykor nagyokat köp . .. Errefelé. Komikus hatást kelt, rágom a szám szélét. Nekünk elrettentő példaként tálalják. Ezek, ott a túlsó oldalon — „neoKövetkező programunk az NDK Tudományos Akadémiája Történelemtudományi Intézete általános történeti szekciójába szólított. Elsősorban proI. dr. Fritz Kleinhez, ak! a’ XIX-XX. századi tőkésorszá- gak területének osztályvezetője; és dr. Alexander Tin- schmidthoz, aki a szocialista országok területének osztály- vezetője és kiválóan, tisztán (akcentus nélkül) beszéli nyelvünket nagyszebeni születése révén. Mindketten a tudás, a fölkészültség imponálóan magas, naprakész nívója mellett igazi A Brandenburgi Kapu, Berlin egyik jelképe nácik"... 1971-től, a négyoldalú megállapodást követően sokat javult a helyzet, miután leszögezték, s a Nyugat is elismerte, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része. Az NDK a sok provokáció ellenére a kapcsolatok állandó javítására törekszik. Ám a fal, amíg az okok meg nem szűnnek, amelyek létrehozták, marad . . . Ezzel . együtt is az NDK nagyvonalú. Biztosítja Nyugat-Berlin tranzitútvonalait, visszaadja az „onnan" érkező disszidenseket (!?), és betartja a szerződési pontokat. Előadását egy főtitkári idézettel zárja. Eszerint az 1961- és falépítmény Európa ’ békéje megőrzésének a záloga. Kifelé menet rákérdezek a kaputól jobbra eső füves terület egykori történelmi emlékhelyeire. Itt állt, ahol most a kis domb látható, a kancellária; odébb, ahol óriás daruk látszanak, és új lakótelep épül, terpeszlkedett valahol a mélyben Hitler bunkeré. Vajon maradt-e itt valami mementó? Valami szimbólum az utókornak? ' Nem, - ^válaszolja rí* tömören. Sokat kínlódtak a bunker betontömbjeivel, de a mélymunkák során mindent felrobbantottak. Ne maradjon semmi belőle . . . Szimbólum oz is: békés, dolgozó emberek fognak lalkni azon a helyen —, néz rám büszke öntudattal. És a szabvány dobozházak majd békésen eltakarják a most még zöld pázsitot,'amely a német történelem egyedülálló emlékeztető mementója lehetett volna .. . tudóshoz méltó tisztességgel szóltak kényes témákról, fehér foltokról (is). Beszélgetésünk jó három órájában számos, izgalmas vagy éppen nekünk újdonság témakört érintettünk. Közülük e helyütt (terjedelmi okokból) csak néhány kiragadott kérdéskör felidézésére vállaikozhatom. Mindenekelőtt: a történelemkutatás helyzetére, irányultságára is fényt vet két, előkészületben levő munkának az említése. Az egyik Az NDK története I—IV. kötetben. Ebben az új feldolgozásban a téma (s benne az NSZK fejlődése) a régebbi dogmatikus felfogással szemben „új akcentusban” bontakozik ki. S még újabb szükséges .... - nézett ránk nagy, okos, barna szemeivel dr. Klein. Majd lényegét Illetően, így folytatta: Valaha élesen elkülönülve jelentkezett az antifasiszta fejlődés az NSZK egész létét konzerváló vonaltól. E politika módszerei, a hibák, a mulasztások, amiket elkövettünk, tarthatatlanok a történetírásban is. Ma már sokkal nyíl - tabbak vagyunk, s még jobban azzá kell váinuhk. Az NSZK fejlődésében néhány kérdést másképp kezdünk látni. Sokáig csupán az anti- demokratizmust, a fasizmust, ö régi nácik rehabilitációját stb. emeltük ki. Mai álláspontunk: a Szövetségi Köztársaság léte is egy haladó alternatíva a fasizmus ellen . . . Persze, politikailag és tudományosan is nem egyszerű dolgok ezek, s elkerülhetetlen, hogy személyes állásfoglalást is megfo- gamazzunk. Eddig politikai okokból sok mindent elhallgattunk. Ezen túl kell jutnunk ... A történelmet igazságosabban kell megítélnünk, nem „fekete-fehér" alapon, mint régen — mondta. Dr. Tinschmidt részéről megtudtuk: készül a szocialista országok útját, fejlődését feldolgozó kiadvány. Egy kötet a Nő előtti, három pedig az 1945^48. közötti fejlődéssel foglalkozik. (Dokumentumkötetek.) Itt a legnagyobb gond a hogyan kérdése. Gondolkodnak- mit lehet e kbrszak sajátos politikai problémáiból megjelentetni ebben a kiadványban; várhatóan a kényes dolgok milyen mértékben juthatnak be . . . Példaként Ma- gyaiorszógon a koalíciós időszak .és az ún. „szalámi taktika” egy-egy típusos eseményét említette a SZEB (vagyis lényegében a szovjet állam- biztonsági szervek, az NKVD) jelenlétével, szerepével, például Kovács Béla, Karig Sára esetével, sorsával kapcsolatban stb. Számos kérdésről érdeklődtünk, tájékozódtunk még. Közülük egyet említenék. Eléje azonban fűznöm kell néhány szót, mivel a valóságban nem sokat tudunk arról, pontosan mi is történt 1953. június 16- í7-én Kelet-Berlinben. Illetve annyit tudtunk eddig is „hivatalosan", amennyi az NDK- ben ma is hivatalos álláspont. („Ellenforradalmi lázadás" volt.) Elöljáróban annyit: egy posztumusz Brecht-mű (a Turandot, avagy a szerecsen- mosdatók kongresszusa c. szatíra) műsorfüzet-mellékleteként Berlinben önállóan közreadták Werner Mittenzwei irodalom- történész, dramaturg, Brecht- tanítvány kétkötetes (egyébként az NDK-ban államilag díjazott) Brecht-monográf iá jónak egy részletét a Berliner Ensemble előadásain. Ez az önálló fejezet szokatlan őszinteséggel igyekszik számot vetni az 1953 júniusi munkásfelkelés eseményeivel. Elmondja például — olvasom Ember Mária Írásában, a Magyar Nemzet június 19-i számában -, hogy 1953. június 16-án már mindenki tudta Berlinben, hogy másnap reggel 7-re a város keleti felének munkásai gyülekezőre hívták egymást az épülő Stalin Allé végén levő térre. Ám a berlini pártaktíva-értekezleten (ugyanaznap, 16-án este), amelyen Walter Ulbricht és Ottó Grotewohl mondott beszédet, a szónokok egyetlen szót se vesztegettek a már napok óta tartó tüntetésekre, a Stalin Allé építőmunkásainak sztráj kjára. „Az embereket legjobban az átlag 10 százalékos normaemelés izgatta fel - írja W. Mittenzwei —, amihez egyidejűleg még áremelések is járultak, miközben az ellátás egyre csak romlott." Ráadásul a normaemelést ravaszdi együgyűséggel úgy próbálták beállítani, mintha a munkásság akarta volna merő öntudatból . . . A tömeg először csak az építésügyi miniszterrel kívánt beszelni, kesáb mar a kormány lemondását követelte és szabad választásokat. A bamba, érzéketlen, szemének-fülé- nek hinni nem akaró párt- apparátus tehetetlensége pedig csak mélyítette ezt a válsághelyzetet. ,A? „ellenforradalmi lázadást vagy Finomabban az 1953-as berlini válságot végül ¡s még aznap dél felé a közelben levő szovjet tankok fojtottak el. Ezt követően üdvözlő-hó- dolo levelek és táviratok - jeles értelmiségiek és a különböző üzemek hálaadó üzenetei - özöne ömlött Ulb- nchtek asztalára, pontosabban a Neues Deutschland címére. Az esemény mai értékelése iránt érdeklődve Klaus pro- fesszci úrtól azt a választ kap- tuk. hogy NDK-ban nincsenek tendenciák '53 átértékelésére a magyarországi '56-os eseményekhez hasonlóan. A történelemkönyvek részle- ■esen szólnak minderről, ám egyoldalúan... Az események fo okára, a megelőző vezetes hibáira csupán gyön- gen ^utalnak. Vagyis „fekete- • c-hei ’ történetírás ez még * Program szerint és programon kívül sokféle irányban megfordultunk Berlinben, a falon innen és túl. És eljutot- tunk Postdamba, több más varosba. Találkoztunk a Neues Deutschland vezető !UnSrS°,ai' 3 egyebek közt NDK pedagógiai intézete vezetőivel is. Járttunk úttö ő- hazban és elvittek bennünket Seelowba, ahol egy lenyűgöhnHr^?-etU- eS rölszereltségü hadtörténeti en, lékhely áll (Innen indult kí az Yuto,só nagy csata, észak felőli tóma- dasa Zsukov irányításával, Berlin ellen.) Mindeközben kétségtelenül sok hasznos tapasztalatot is szereztünk. Am jó néhány kérdőjel is maradt a tarsolyunk- bán. Közülük számomra talán a egkonturosabb" az, miként eh meg vajon az NDK társadalma önálló állami létét; milyen lehet az emberek nemzettudata abban az országban, ahol jó másfél évtizede 'mmar az ország állami himnuszát tilos énekelni .. . (Csak zenélni szabad.) Azt a himnuszt, amelyet őszinte elismeréssel, igen gyakran hallhatunk olimpiákon, kontinens- és Ulágbaj- ncKsagokon, mikor az NDK- iobogó föl Ifú szik a legmaga- sabbia; s amelynek „Romok- ~ Jelt°itodotton . . ."-kezdetű szövegét a nemzetközi munkásmozgalom neves alakja, az ismert német kommunista költő, a politikai líra nagy mestere, Johannes Becher írta. Amikor a kérdőjel „miért?"- je iránt érdeklődtem, olyasféle VÓIaKÍ^a[ kQptam' ho9Y van az NDK-himnusz szövegében egy politikailag kifogásolható nem ídőszery szövegrész az egyesített német hazára vo- n-atkozóan . . * Gorbacsovnak igaza lehet, őok nagy problémát kell még megoldani, amíg az európai „ncz elkészül; ómig a falak IS leomohatnak Berlinben. Ahhoz azonban az plköva. tett hibákkal - valamennyivel -, a történelmi valósággal, a makacs tényekkel szembe kellene nézni, s azokat ki kellene mondani - és nemcsak szűk szakmai körökben — a falon innen is. Hiszen eljöhet még az idő, amikor tegnapi-mai direktívákat fölül kell vizsgálni, mivel kiderül, amit kimondatlanul sokan sejtenek: hátha mégis igaza voit a kommunista poétának . . . Wallinger Endre
