Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)
1989-07-29 / 207. szám
1989. július 29., szombot Dunántúlt napló 3 Sokan meg fognak lepődni a következő két vélemény elolvasása után. Amikor Simon Jánossal és Petrétei Józseffel beszélgettem, engem oz ra. gadott meg, hogy egy konkrét, megyei szintű vitaanyag alapján pillanatokon belül, akarvo-akaratlanul országos dolgokról kezdtünk beszélni. Úgy gondolom, ez nem feltétlen baj. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága a közelmúltban „Mit akarunk Baranyában?" elnevezéssel vitaanyagot .bocsátott ki. A programtervezetet egyre több testület vitatja meg. Magam is részt vettem néhány vitán és két alapvető tapasztalatot szereztem: nagyon kevesen utasították el az említett anyagot, ugyanakkor szinte valamennyi felszólalónak megvolt a maga „különbé járatú véleménye” az előterjesztés egy-egy megállapításáról, és ez így természetes. A szeptemberi megye: pártértekezlet feladata lesz, hogy az említett programtervezetet végső formában elfogadva hozzájáruljon az MSZMP tekintélyének növeléséhez, az ország valamennyi lakója jólétének eszközeként. DR. PETRÉTEI JÓZSEF (31 ÉVES), A JPTE OKTATÓJA- A programjavaslatban szereplő ideológiával kapcsolatos kérdések megközelítését bzzal kezdem, hogy mit is jelent az ideológia. Ideológián nézetek, eszmék, értékek, valamint a belőlük levezetett cselekvési irányelvek összessége értendő, amelyek funkcionális kapcsolatban állnak egy adott társadalmi, politikai csoport, illetve szervezet érdekeivel és akarati törekvéseivel. A politika világában tevékenykedő minden olyan alakzatnak, amely a hatalom megszervezésére, illetve befolyásolására törekszik, rendelkeznie kell bizonyos ideológiával, amelynek kidolgozottsága, elméleti és gyakorlati megalapozottsága természetesen nagyon különböző lehet. Az ideológia elutasításának, a vele szemben érzékelhető ellenszenvnek ma elsősorban az az oka, hogy az MSZMP korábbi politikájában az ideológiának egy elkorcsosult, és a társadalom tudati, szellemi állapotát negatívan befolyásoló felfogása valósult meg. Az MSZMP kizárólagos hatalomgyakorlásának igazolása az ideológiát apológiává* - tehát a fennálló rendszer dicsőítésévé - fokozta le, aminek következtében az MSZMP ideológiája fokozatosan a felvetett kérdésekre képtelen volt tudományosan megalapozott válaszokat adni, mivel ezeknek a válaszoknak a megfogalmazását végző tudományos kutatásokat, illetve eredményeik gyakorlati kipróbálását éppen az ideológiára hivatkozva korlátozták vagy tették lehetetlenné. Ahogy az MSZMP ideológiája a társadalmi fejlődés Élénk vita a vitaanyagról . ... Simon János gátjává vált, olyan mértékben veszítette el a párt politikai programjainak, a társadalom fejlődésére vonatkozó elképzeléseinek tudományos megalapozottságát. Ma a pluralista demokráciára való áttérés az MSZMP számára korábbi ideológiájának jelentős átalakítását teszi szükségessé. A marxizmus-leninizmus, mint az MSZMP ideológiája nem Marx és Lenin nevére való hivatkozást, műveik töredékének idézgetését kell, hogy jelentse, hanem a „konkrét helyzet konkrét elemzését", és ebből kiindulva a korábbi politikai tanok ma is értékálló elemeinek felhasználásával elkészítendő programot, amely napjaink problémái megoldására kínál a választópolgárok számára alternatívát. Versengő politikai pártok esetén az MSZMP-nek olyan programot kell megfogalmaznia,- amely nemcsak a „mit” kérdésre ad választ, hanem a „hogyanra" is. Nem elegendő a problémák felvetése, hanem a megoldásokra vonatkozó eszközöket,- módszereket is meg kell tudni mondani. Ha ilyen eszköztár nem áll az MSZMP programja mögött, a választópolgárok egészen biztos, hogy más alternatívákra fognak szavazni. Eszerint értékelve a megyei programjavaslatot, megállapítható, hogy a végrehajtás hogyanjára kevés elképzelést tartalmaz, és ezért félő, hogy Petrétei József a választások során nem fog igazán meghatározó szerepet játszani, mert a programjavaslat jelenlegi formájában csupán mint lehetséges elképzelés-gyűjtemény a problémák megoldására. SIMON JÁNOS (62 ÉVES) NYUGDÍJAS, az MSZMP egyes számú re- .formalapszervezetének titkára: — A programtervezet sok részkérdésével egyetértek, ugyanakkor a megközelités módjának a tartalmával nem tudok azonosulni. Egyetértek azzal, hogy elsősorban bevezető mondataiban elismeri a modellváltás szükségességét, annak, az általam is régóta hangoztatott elvnek a képviselését, hogy a pártelit helyett a demokratikusan gyakorolt néphatalom kerüljön a társadalmi struktúra középpontjába. örülök annak is. hogy a szerkezet- váltás szükségességét hangsúlyozza a javaslat és azzal is egyetértek, hogy teljességre törekedve szinte valamennyi részét átfogja a jelenlegi baranyai társadalomnak. Furcsa viszont számomra, hogy a bevezetőben említett alapelveket az egész javaslat tartalma nem követi. Továbbra is úgy látom, hogy a régi szemlélet is működött a vitaanyag összeállításakor. A „majd mi megoldjuk nektek, csak bízzátok ránk” stílusú, ma már idejét múlt beidegződés. Szerintem ugyanis újra le kell bontani a társadalom struktúráját, méghozzá azért, hogy az a ház, amelyet eddig felépítettünk, ne omoljon össze. Inkább együtt bontsuk le, mert egyes elemeit is újra felhasználhatjuk. Úgy gondolom, hogy demokratikusan választott, helyi néphatalmi szervek képviselnének minden lakóközösséget, ők lennének a társadalmi struktúra centrumában, a pártok pedig eszközként szolgálnák az ő feladataik végrehajtását. Ehhez át kellene alakítani az ideológiai-politikai, a hatalmi, a gazdasági, a tudamányos-művelődési-ok- tatási, a reprodukciós (családdal, szociálpolitikával ösz- szefaggő) és a védelmi-erő-' szakszervezeti egységek kapcsolatrendszerét. A pártszakadással kapcsolatos kérdését azzal kezdeném, hogy szerintem három fő vonulat bontakozik ki manapság az MSZMP-ben. Az egyik 'a jelenlegi, a pártelitet középpontba állító struktúrát változatlanul hagyná és csupán a gyakorlati végrehajtásban és egyes személyekben kívánna változásokat. A másik a modellváltást szükségesnek tartja ugyan, de a nép mögé bújva eddigi hatalmának megőrzésére törekszik. A harmadik - amelyhez én is sorolom magom -, a struktúraváltói mellett azt vallja, hogy a pártelit hatalma át sem menthető, helyette egy, a népet középpontba állító, erre építkező hatalmi struktúrára van szükség. Úgy gondolom, hogy a három irányzat egy párton belül sokáig nem élhet együtt, és ha az általam elsőként említett irányzat győzedelmeskedne, akkor 39 évi párttagság után én is megválók az MSZMP- től. Végül: furcsának tartom azt, ha valaki a visszarendeződés veszélyéről beszél, hiszen hazánkban az átrendeződés sem kezdődött meg igazán: nincs meg a párttörvény, nem kidolgozott annak a megvalósítása, hogy a hatalom alternatívája csakis az önkormányzat lehet, több más alapvető törvény is kidolgozásra vár (tulajdonjogi törvény, földtörvény, kereskedelmi törvény stb.) Én, aki elismerem, hogy kicsit részese voltom annak, hogy ide jutott az ország, most nyugdíjasként is tudatosan szeretnék részt vállalni a kibontakozásban és az összeomlás helyett az újjáépítés lehetőségeire gondolni. Bozsik László Emlékkert a Kálvárián A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület kezdeményezte, hogy a város polgárai állítsanak emléket a II. világháború áldozatainak. A lakosság többsége minden bizonnyal egyetért ezzel a nemes gondolattal, s várhatóan okos ötletekkel, hasznos javaslatokkal segítik majd a terv megvalósulását. Hadd tegyek én is egy ajánlást. Ne pusztán emlékmű legyen, hanem emlékkert, s ne csupán a II. világháború ha- lottaira emlékeztessen, hanem a fegyveres (politikai) érászok minden áldozatára.- Legyen emléke annak az ismeretlen ' pécsi polgárnak, oki a város falai között békés civilként vesztette életét a háborús események, megszállások, forradalmak és megtorlások, politikai erő- szakintérkedések stb. következtében.- Legyen emléke annak az ismeretlen pécsi polgárnak, akit származása, nemzetisége, vallása, világnézete vagy politikai hitvallása miatt elhurcoltak, elűztek, kitelepi- tettek, emigrációba kényszeri- tettek stb., s a szülőföldjétől távól halt meg.- Legyen emléke annak az ismeretlen pécsi polgárnak, akit katonaruhába öltöztettek és háborúba kényszerítettek, s a frontokon, tábori kórházakban, hadifogolytáborokban, katonai börtönökben stb. érte utol az erőszakos halál._- Legyen emléke annak az ismeretlen pécsi polgárnak, okit a sorsa (megélhetési gond, hivatásbeli kötelesség, kalandvágy, házasság stb.) más városba, más országba, más földrészre vezérelt, ott fejezte be életét és ott temették el, s itteni szeretteik csak gondolatban tudják felkeresni a nyughelyét. Emlékük megörökítését el tudom képzelni akár egyetlen obeliszk négy oldalára vésett szöveggel, akár négy különálló emlékművel (kőtömb, kopjafa, fémkompozíció) vagy négy örökzöld fával. S el tudnék képzelni egy szál keresztet, mint a szenvedés és a halál egyetemes szimbólumát. (Észak-Afriká- ban, az el-alameini csatatéren magam is láttam ilyent: egy óriási keresztet, amelynek „árnyékában" nyugszanak keresztények, zsidók, mohamedánok, buddhisták, animisták és nem hívők.) * Hol lehetne a pécsi emlékkert? Természetesen a Kálváriadombon. A Kálvárián, amely már a nevében is az emberi áldozat örök szimbólumát fejezi ki. Bent van a városban, de mégis elkülönül tőle, könnyen megközelíthető, illetve azzá lehet tenni. Persze, nem a szorosan vett Kálváriára gondolok, amely egyházi terület, hanem a kápolna mögötti — falon túli — területre, a bozóttal benőtt, gondozatlan fennsíkra. A parképítőknek úgy kellene kialakítaniuk az emlékkertet, hogy megőrizzenek a területen mindent, ami eredeti: a fákat és a cserjéket, a gyepet, a változatos terepszintet, a környezetet. Olyan park lehetne, amelyet mind a négy évszakban látogathatnának a pécsiek, ahol pihenni, sétálni, elmélkedni, olvasni, beszélgetni lehetne, s nem utolsósorban gyönyörködni a Pécs és a Mecsek nyújtotta látványban. Olyan felvezető utakat kellene kiképezni, amely egyaránt járható volna gyermekkocsival és rokkantkocsival, de nem gépkocsival. Hogy mikorra készülhetne el ez az emlékkert, az sok mindentől függ: a szándék erősségétől, az anyagi eszközöktől, a tervek megszületésétől, a társadalmi munka méretétől. Azt viszont el lehetne dönteni, hogy a vállalkozás 1989-ben induljon el, századunk két legnagyobb katasztrófájának kerek évfordulója — az I. világháború kitörésének 75. és a II. világháború kezdetének 50. évfordulója — alkalmából. Dr. Iglói Zoltán Profi Iböivites a pécsi kirendeltségen Újdonságok a Hajdúnál Alig több, mint fél éve, hogy Pécsett, a Doktor Sándor utcában új mintabolt hívta fel magára a figyelmet. A Hajdúsági Iparművek ki- rendeltsége hamar népszerűvé vált, már csak azért is, mert a megnyitás óta újabb és újabb szolgáltatásokkal bővítette profilját. A legfrissebbekről Karádi Károly, a pécsi mintabolt és márkaszerviz vezetője beszélt. A boltban, egészen ez év júliusáig, a Hajdúsági Iparművek kizárólag a saját termékeit árusította, így a nagyon keresett lapradiátorokat, automata mosógépeket (ezeket részletre is adják), villanybojlereket, hagyományos mosógépeket és centrifugákat. Júliustól viszont kibővítették a választékot és egyéb árucikkek forgalmazását is fölvállalták. Különböző gázkészülékek, hűtőszekrények, valamint a Szarvasi Ipari Szövetkezet termékei; világítótestek, kenyérpirítók, vasalók, kávéfőzők is megtalálhatók az üzletben. Egy valódi újdonsággal is előrukkoltak: a mosogatógéppel, amely francia licenc alapján készül. A szerkezet nem csupán a háztartásban használható - hiszen 12 személyes komplett étkészletet mosogat-, hanem bizonyos vendéglátó helyeknek is hasznos segítője lehet. A Hajdúsági Iparművek terve az volt: ha már beindult az üzlet a kirendeltségen, akkor indulnak el a szervizeléssel. Pécsett erre megérett az idő: március óta garanciális és fizető javításokat is vállalnak, megoldva ezzel a régóta problémát jelentő alkatrészellátást gondokat. A ¡kirendeltség a gyárral közvetlen kapcsolatban á'l, így rövid idő alatt beszerzik a kellő alkatrészeket: olyasmi tehát már nem fordulhat elő, hogy garanciális gépek hónapokig álljanak raktáron. A mintabolt és márkaszerviz a 32-070-es számon bármikor elérhető. Ó. Zs.
