Dunántúli Napló, 1989. július (146. évfolyam, 179-209. szám)

1989-07-15 / 193. szám

1989. Július 15., szombat Dunántúlt napló 3-f MOSZKVA: Halálos áldo­zatot is követelő összecsapás­ra került sor csütörtökön este a Kirgiz SZSZK és a Tadzsik SZSZK határvidékén húzódó Matcsa öntözőcsatorna mentén a lőfegyverrel is felszerelkezett kirgiz és tadzsik lakosság kö­zött. Az ezrek részvételével zajlott tömegverekedésnek 19 sebesült áldozata is van. Helyi jelentések szerint a vitát a földtulajdon és a csatorna vi­zének használata váltotta ki. 4- LONDON: Londonban nagy érdeklődéssel tekintenek George Bush ikelet-európai „csomagterve" elé, amelyet - mint hangsúlyozzák - a len­gyelországi és magyarországi tapasztalataitól „teljesen lei- lelkesült" amerikai elnök ter­jeszt a leggazdagabb tőkés országok pénteken kezdődött párizsi csúcsértekezlete elé. A csomagterv indítékaiban és hátterében brit megligyelők a letűnő „Brezsnyev-doktrina" helyébe lépő „Bush-doktrina" körvonalait látják kirajzolódni. Hegnyílt a hetek csúcsértekezlete Párizsban megnyílt a gaz­daságilag legerősebb hét tő­kés ország vezetőinek tizen­ötödik csúcsértekezlete, amely­nek vezető témái a kelet­nyugati viszony, a fejlődő or­szágok adósságválsága és a környezetvédelem feladatai. Francois Mitterrand francia elnök a Louvre nagy üvegpi­ramisa alatti térségben fogad­ta kollégáit az első ülésszak­ra: George Bush amerikai el­nököt, Margaret Thatcher brit, Ciriaco de Mita olasz, Brian Mulroney kanadai, Unó Szó­szuké japán miniszterelnököt és Helmut Kohl nyugatnémet kancellárt. A háromnapos ér­tekezlet további üléseit a francia főváros másik új im­pozáns építményében, a száz méter magas Grande Arche­bon tartják. A csúcsértekezle­ten részt vesz nyolcadikként lacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának el­nöke. Az állam- és kormány­főkkel egyidejűleg összeültek o hetek külügyminiszterei és külön a pénzügyminiszterek is. A külügyminiszterek a csúcsértekezlet nyilatkozatait készítik elő. Fő témáik a ke­let-nyugati viszony és a Ki­nő iránti magatartás, amiről várhatólag egy-egy nyilatkoza­tot ad ki a csúcsértekezlet. Francia források szerint ugyan­csak nyilatkozat készül a nemzetközi terrorizmus prob­lémájáról, míg az emberi jo- 9' nyilatkozat még bizonyta­lan. URA A NAGYVILÁGBAN Díszszemle, népünnepélyek, utcabálok Franciaország nemzeti ünnepén Franciaország nemzeti ün­nepén délelőtt ezúttal is meg­tartották a hagyományos ka­tonai díszszemlét, amely a for­radalom 200. évfordulójának tiszteletére most a szokásos­nál nagyobb szabású és im- pozónsabb volt. Francois Mit­terrand elnök pontosan tíz órakor köszöntötte a Diada'- ívnél Párizs katonai kormány­zóját, majd helyet foglalt a Concorde téren, a parádé be­fejező helyén felépített dísz­tribünön, az ünnepségekre Párizsba érkezett 33 állam- és kormányfő társaságában. A légierő kilenc Alphajet vadászgépe a Diadalív felől végighúzva a Champs Elysées sugárút felett a francia triko­lór színeit festette a fátyolos égTe, majd következett a har­ci technika földi bemutatója. 300 harckocsi és különböző csapatszállító járművek, a Plútón rövid hatótávolságú atomrakéták mellett ötezer fő­nyi katona, haditengerész vo­nult fel. Az illusztris külföldi vendégeken kívül a Champs Elysées mentén mintegy 800 ezer párizsi és külföldi turista nézte végig a parádét. Hasonlóan nagy tömegek vettek részt előző este az el­ső utcabálokon. A Bastille és a Köztársaság téren, valamint Párizs számos más pontján már 13-án este megkezdőd­tek a 200. évforduló népün­-¿- MADRID: A spanyol kor­mány csütörtökön elitélte Ar- naldo Ochoa kubai tábornok és három társa kivégzését. A külügyminisztérium egy szóvi­vője az EFE-nek adott nyilatko­zatában rámutatott: Spanyolor­szág ellenzi a halálbüntetést, azonban nem kíván beavatkoz­ni más ország Jtéietalkotásába.-f MOSZKVA: Hosszú és éles hangú vita után a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa pénteken megerősítette az ól- lambiztonsági bizottság élén Vlagyimir Krjucskovot, aki ta­valy október óta áll a bizott­ság élén és előzőleg tíz évig KGB-elnökhelyettes volt.-à- ASHURST: Shakespeare szavai, a család és a barátok kísérték utolsó útjára pénteken a 82 éves korában elhunyt Sir Laurence Oliviert. A Londontól 90 kilométerre délre fekvő, 12. századi St. lames templomban megtartott szertartáson csak az egykori színész felesége, négy gyermeke és barátai voltak je­len. A szertartást követően Sir Laurence Olivier^ holttestét el­hamvasztották. A nagyközönség számára Londonban terveznek nvilvános temetést. nepélyei, amelyeken több százezren táncoltok a hajna­li órákig. A bicentenáris ünnepségek egyik apró érdekessége, hogy az amerikai elnöki pár el­hozta a Bastille egykori kul­csát és átnyújtotta Mitterrand elnöknek. A forradalom után Bányászsztrájk Nyugat-Szibériában A mezsdurecsenszki sztrájk- bizottság felhívása ellenére a kuznyecki szénmedence bányá- szgi pénteken nem vették fel Q munkát, sőt a munkabe­szüntetés mór kilenc városra lerjedt át a nyugat-szibériai szénlelőhelyeken. Csak két bá­nyavárosban, Belovóban és Anzsero-Szudzsenszkben ter­helnek jelenleg az aknák. Kedden a helyszínre érke­zett Mihail Scsadov szénbá­nyászati miniszter, s Mezsdu- fecsenszkben tartózikodik az ©roszországi Föderáció egyik miniszterelnök-helyettese, Fik- 'at Tabejev is. A mezsdurecsenszki sztrájk- bizottság egyébként csütörtö­kön a gazdaságiak után poli- likai követeléseket Is előter­jesztett. A szovjet kormányhoz intézett nyílt levélben a sztráj­őrizetbe vették, majd szabadon bocsátották 3iri Hájeket Pénteken délelőtt Prágában őrizetbe vették, majd délután szabadon bocsátották liri Há­jeket, a volt Jrülügyminisztert, polgárjogi aktivistát. Az őrizet­be vétel hírét először a Deutschlandfunk nyugatnémet rádióállomás az ARD tv-társa- ság prágai tudósítójának érte­sülésére hivatkozva jelentette. Az MTI prágai különtudósí- tója szerint pénteken délután a rendőrség hazaszállította la­kására Hájeket. A néhány órás őrizet alatt a prágai francia nagykövetségen a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulója alkalmából foga­dást tartottak, amelyre Hájek is hivatalos volt, így az ese­ményen Hájek nem tudott részt venni. Meg nem erősített hírek szerint a rendőrségen a Hans Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterrel le­zajlott csütörtöki találkozójá. val kapcsolatban hallgatták ki. PEKING: Csiang Cö-min, a KKP KB főtitkára szerint a pártnak le kell vonnia a ta­nulságokat a közelmúlt pekin­gi eseményeiből. Erősíteni kell az ideológiai-politikai munkát, nagyobb figyelmet kell szen­telni a tanuló ifjúság nevelé­sének - közölte a főtitkár pén­teken egy NDK-ból érkezett pártküldöttség fogadásakor.-9- PRÁGA: Előre nem ter­vezett látogatásra Prágába ér­kezik hétfőn Francesco Cola- suonno érsek, a pápa küldöt­te - közölte az MTI munka­társával pénteken Frantisek Tomásek bíboros, prágai ér­sek. Mint Tomásek mondta, őt magát is meglepte a hir. Co- lasuonno június 30-án járt a csehszlovák fővárosban, Tomá­sek 90. születésnapja alkalmá­ból. Egyelőre a bíboros sem tudja, hogy mi indokolja az újabb látogatást.-Ö- MOSZKVA: A szüntelen esőzések következtében az is­mert fekete-tenqeri üdülőhely körzetében a Kaukázus felől érkező folyók megduzzadtak és július 12-én éjjel._a város La- zarevi kerületében az Asa fo­lyó kilépett medréből. A víz el­öntötte a környező szabad te­rületeket, ahol autós turisták táboroztak. A sátrak és a gép­kocsik megteltek vízzel. Az áradat több kiránduló gyerme­ket kisodort cf nyílt tengerre, őket később mentöcsónakok a fedélzetükre vették, mindegyi­kük életben van. 4' PEKING: A legújabb ada­tok szerint több mint 740-en vesztették életüket a kínai Szecsuán tartományban az egy hete tartó heves esőzések és áradások következtében. A pe­kingi rádió pénteki jelentése szerint az újabb földcsuszamlá­sok sok embert maguk alá te­mettek, több ezren maradtak hajlék nélkül. 4- MOSZKVA: A Szovjetunió minden lehetséges úton — Pa­kisztán, Afganisztán, az arab országok, az Egyesült Államok és az ENSZ közbenjárását kér- ve ~ ¡eyekszik hazahozni 1 az afgán ellenzék fogságában le­vő szovjet katonákat — mon­dotta Mihail Gorbacsov. az SZKP KB főtitkára pénteken azon a moszkvai találkozón, ohol fogadta a „Nagyezsda” társadalmi szeryezet képvise­lőit. tekintve „Vigyázó szemetek Párizs­ra vessétek" — irta az euró­pai nemzeteknek címezve Batsányi János az 1789-es francia forradalom hírére. S ha nem is e magyar buzdí­tás miatt, de a nemzetek szemüket Párizsra vetették. Mint ahogy teszik ezt most ezekben a napokban is, amikor Párizsban a forrada­lom bicentenáriumának gran­diózus emlékünnepsége zaj­lik. Mi, mai magyarok is ok­kal vethetjük szemünket Pá­rizsra — noha fiz utóbbi he­tek, különösen az elmúlt hét hazai történései — egy úttö­rő jelentőségű diplomáciai esemény, majd egy, körül­ményei, mellékzöngéi miatt különösen szomorú kegyeleti aktus — elbizakodottá tehet­tek bennünket, hogy rajtunk a világ szeme. Mivel ez a hiedelem lehet talán túl­zott, de semmiképpen nem alaptalan, önvizsgálatra kell hogy késztessen: hogyan is álíhátjuk ezt a tekintetet? Lesütött szemmel? Kihívó da­cosan? Zavart pillogással? Fájdalomtól, örömtől, szé­gyentől, dühtől fátyolos elré- vedéssel? Ha jól belegondo­lunk, nem könnyű megvá­lasztani, hogy melyik az in­dokoltabb, s azt sem, hogy melyik a jellemzőbb. Victor Huqo annak idején az 1789-es forradalmat olyan magaslatnak minősítette, amelynél fenségesebb soha nem mutatkozott az emberi, ség látóhatárán. Ez a fen­séges magaslat eligazító pont lehet a mai szemmér­tékünkhöz is, amiért érde­mes, szükséges Párizsra vet­ni tekintetünket. A régi, 200 évvel ezelőtti Párizsra, amely­nek forradalma először fo­galmazta meg a modern em­beri és közösségi jogokat, s a mostani emlékező és ün­neplő Párizsra, hogy miként tiszteleg a történelmének nagy évfordulóján, hogyan őrzi annak örökségét? Számomra intőén tanulsá­gos a franciák mentalitása, ami ebben az ünnepi ese­ménysorban is megnyilvánul a lehető legkülönbözőbb módon. Tetten érhető az üz-" leti jellegű emléktárgyak sokféleségén, a pezsgőcím­kéken, amelyek a forradalom kiemelkedő alakjainak nevé­vel pompáznak függetlenül attól, hogy azok a rendi gyű­lés izgató szónokai, király­gyilkosok, hegypártiak, vagy girondisták voltak-e, áldoza­tok-e, vagy másokat felál­dozok. Ez a szemléletmód legvégletesebben azokon a mostanában piacra dobott intim ruhadarabokon mutat­kozik meg, amelyeken együtt békésen megfér a királyság jelképe, a Bourbon-liliom, s a forradalom szülötte, a francia trikolór. A franciák új, építészeti csodának számító diadal­ívet is építettek a bicente- náriumra. De nem azért, hogy ezzel elhomályosítsák Párizs egyik leghíresebb jel­képének' jzámító napóleoni diadalívet, nem azért, hogy ezzel ítélkezzenek egykori császáruk fölött, aki bizony ágyúival, szuronyaival vetett véget az 1789-es folyamat­nak, s kreált magának új monarchiát a megzabolázott forradalom kikezdhetetlen alapjaira. Napóleonról nem oz ország háborús vérveszte­sége, hanem a dicsőség jut eszébe a franciáknak, s ne­ve, uralma épp olyan szent számukra, mint az 1789-es év. Mint ahogy a jakobinus diktatúrát mindig is övező vitákban manapság a törté­nészek többsége, s a közvé­lemény is arra a nézetre haj­lik, hogy szükségtelenül túl­zott volt a terror, elidegení­tőén véres a közjó megvaló­sításának elvekből véglete­sen nem engedő módszere, de emiatt még nem lett ki­rekesztett az ünnepi meg­emlékezésből, a nemzet nagyjai sorából Marat, Robespierre, Sant Just. Vi­szont a Bourbon-uralom idő­szakára sem gyalázkodó a visszautalás. A kerek évforduló arra is alkalmat teremtett, hogy a história későbbi lapjait is előpergessék. De ennek so­rán sem mutatkoznak tabu­témák, megbotránkozást okozó minősítések - márcsak azért sem, mert a francia szellem józan mérlegre teszi a megbotránkozás tömegét, súlyát. Nem látja o világot összedőltnek, ha egy francia kétségbe vonja az éppen Franciaország által' diktált versailles-i békeszerződések igazságosságát, vagy ha megkérdőjelezi a második vjlqaháborús ellenállási mozgalom jelentőségét, ki­terjedtségét. ha több kolla- boránst bizonyít, mint amennyi a nemzeti önarc­képhez előnyös lenne. A bicentenórium éppen ezért annak a jelképe, hogy a francia nép képes volt ki­békülni a történelmével. Ez olyan adottság, olyan sze­rencsés közállapot, amelyért számos nemzet irigykedhet, köztük ml magyarok is. Bi­zonyára az indulatos törté­nelemszemlélet levetközésé- hez évtizedes, évszázados távlatok kellenek: ha nem is elfogulatlan, de személyes indíték nélküli mérlegelés. Olyan köztudat, amely a valós érdemeket nem cseréli össze a szimpátia megérzé­seivel, a ,,mi lehetett volna, ha” vágyálmokat a történel­mi kényszerűségekkel, a bű­nöket a tévedésekkel, az elv­telen megalkuvást a kény­szerpályával, a kritikát a gyalázkodóssol. Olyan tu­dat, amely képes egymás mellé helyezni a nemzeti pantheonban azon nagyjain- kat, akik eaymósnak ellen­lábasai voltak pusztán azzal, hogy más módokon látták meavalósíthatónak oz ország boldogulását. A franciák 1789-re emlé­kezve most erre mutatnak példát. Talán reménykedhe­tünk abban, hogy tanulunk belőle, talán nem hiú re­mény, hogy Batsányi prófé­ciája ebben a teikntetben is beválik: „Jertek, s hogy sor­sotok előre nézzétek, Vigyá­zó szemetek Párizsra vessé­tek I" Dunai Imre Politikai gyilkosság Becsben Az osztrák rendőrség nagy erőbevetéssel nyomozást indí­tott egy hármas merénylet ügyében. Csütörtökön este Bécsben megölték az Iráni Kurd Demokrata Párt főtitká­rát, Abdul Rahman Kaszemlut és két másik kurd személyt. A hármas gyilkosság az osztrák főváros belterületén egy lakásban történt, amelyet az iráni kurdok egyik ausztriai szervezete használt székhelyéül. Egyelőre nem tudni, hogy a merényletet egy vagy több sze­mély követte-e el. Pénteki közlés szerint a második áldo­zat az. 59 éves, meggyilkolt főtitkár 'helyettese, a 37 esz­tendős Abdullah Kaderi-Azar volt, “a harmadik pedig egy 38 éves, Irakban született kurd férfi. A rendőrség helyszíni szem­léje megállapította, hogy a véres drámát a lakásban he­ves dulakodás előzte meg, s a gyilkosság kivégzés módjára, pisztolyból leadott fejlövések­kel történt. Az osztrák ható­ságok politikai indítékokra gyanakszanak, ezért az ügy felderítésébe bekapcsolódott a biztonsági szolgálat és a rend­őrség terroristák elleni külön­leges egysége is. Bécsi értesülések szerint a Kurd Demokrata Párt meg­gyilkolt főtitkára az ¡róni rend­szerrel szemben.ellenzéki állás­pontot képviselt ugyan, de előnyben részesítette a kurd probléma tárgyalásos, politi­kai rendezését a katonai ellen­állással szemben. Megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy a merényletre ez a magatartása vezetett. Bécsben felhívják-a figyelmet arra Is, hogy az irá­ni és iraki kurdok között fe­szültség van, mert a két or­szág nemrég lezajlott háború­jában a kurdok mindkét olda­lon a másik országot támogat­ták, és saját hazájukban ,,kol- loborónsoknak” minősítették őket. kólók követelték, hogy Szibé­ria és a Távol-Kelet lakosait az orvosilag előírt minimális normák szerint lássák el élel­miszerrel, szüntessenek meg minden hivatali beosztással já­ró kedvezményt, haladéktala­nul bocsássák össznépi vitára a Szovjetunió új alkotmány- tervezetét, s azt legkésőbb 1990. november 7-íg fogadják el. A sztrájkoló bányászok ugyanakkor szükségesnek ér­zik, hogy szovjet párt- és ál­lami vezetők látogassanak el a szénmedencébe, s utazásuk meggyorsítására ezért általá­nos sztrájkra szólítottak fel az egész kuznyecki szénmedencé­ben. Azokban a városokban, ahol továbbra is szrájkolnak a bá­nyászok, a rendet maguk a sztrájkolok tartják fenn a rendőrséggel együttműködve. lerombolt erődbörtön kulcsát az amerikai szabadságharco­soknak segítséget nyújtó La­fayette márki küldte el aján­dékul George Washingtonnak A becses ereklyét most július 22-ig láthatja a közönség Pá­rizsban. George Bush amerikai elnök átadja a Bastille kulcsát Francois Mitterrand francia köztársasági elnöknek a francia forradalom 200. évfordulóján tar­tott ünnepség előtt. A kulcsot George Washington elnök 1790-ben kapta Lafayette márkitól. MTI TELEFOTO

Next

/
Oldalképek
Tartalom