Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-04 / 152. szám

Bemutató a francia forradalom évfordulóján Ma, vasárnap, a kaposvári Csiky Gergely Színházban be­fejeződnek két Mariveaux-da- rob próbái. Jelentős esemény: o nagy francia forradalom kétszázadik évfordulójára ké­szülő produkciókhoz a buda­pesti Francia Intézet szerve­zésében Párizsból érkeztek színházi szakemberek. Mon­sieur Jock Batfio-val, az inté­zet igazgatójával az évforduló kapcsán beszélgettünk;- Sophie Lukachevski-t, az igen rangos francia rendezőt hoztuk el Kaposvárra - mond­ta. - A színészek magyarul játszanak majd, de a rendező, a díszlet-, a jelmeztervező, va- lorrvint a maszkmester francia. A bemutató szeptember végén lesz, de már ebben az évad­ban megalapozták a produk­ciót.- Mariveaux sok drámái -írt: hogyan választottak a magyar közönségnek a lorradalom év­fordulójára?- A kevéssé ismert két egy­felvonásos címe: „A rabszol­gák szigete" és' „Kolónia". Bemutatásuk azért vált lehet­ségessé, mert két év óta igen sok kapcsolat alakult ki a francia és magyar színházmű­vészet között, s éz arra is 'irányul, hogy a magyar szín­Beszélgehés Monsieur Bcrtho-val, a Francia Infézef igazgatójával hárműVészetet bemutassuk Franciaországban. Járták már odakint a kaposváriak, tavaly pedig a budapesti Katona Jó­zsef Színház. Intézetünkben is mutattunk be francia darabot. Az együttműködésnek ugyanis az a feltétele, hogy mindkét fél megismerje a másik mun­káját, alkotásait. A héten volt a Compagnie des Ours elő­adása a Katona József Szín­házban, telt ház előtt. Az idei nyári Avignoni Játékókon meg­rendezik Magny Mariv: A francia forradalom című tánc­játékát, s utána egyenest Bu­dapestre, a Fővárosi Operett­színházba hozzuk; szepte,Tiber 24-én és 25-én. — Az ország három gimná­ziumában közismereti tárgya­kat is franciául oktatnak, így a mohácsi Kisfaludy Gimnázi­umbanfi — Igen, a másik kettő a bu­dapesti Kölcsey és a pásztói Mikszáth. Két héttel ezelőtt még szerényen nyilatkoztam volna, hiszen csak kéteszten- dősek. Két hete azonban Esz­tergomban konferenciát ren­deztünk, s azon részt vettek a francia külügy- és oktatásügyi minisztérium illetékesei, de szakfelügyelők is érkeztek, együtt a magyar Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet szakembe­reivel. Mindenki egyetértett abban, hogy az eredmények sokkal jobbak annál, amit re­méltünk. . - Mit mondana a pécsi egyetem francia tanszékéről? — Támogatásra méltó, fon­tos intézmény. Két sajátossága van: a francia nyelv és iro­dalom mellett a francia. civi­lizációt is oktatja. Továbbá a Franciaországon kívüli francia nyelvet: a frarVkofont. Hiszen a számítások szerint a 2000. évben az e nyelven beszélők több mint fele "nem született francia lesz, s a frankofon ezt a teljes nyelvi együttest fogja át. Több mint negyven or­szágban a francia a hivata­los nyelv. ■Mi pedig azt reméljük: a pécsi és mohácsi diákok el- - utazhatnak a kaposvári elő­adásra. Földessy Dénes Fotó: Aradi Lajos Szobor­szerviz n Magyarországon általá­nos az a neméppen szív- melengető kép, ahogyan a köztéri szobraink többsége „díszeleg”. Többségük nem tud ellenállni az idő­járás vasfogának: a ta­lapzatuk máladozik, az eső pedig elszínezi zöl­desre az eredeti patinát. Könnyű helyzetben van­nak a bajaiak, mert vá­rosukban él Harcos Ist­ván, aki (Pécsett szerzett) üzemmérnöki építészdip­lomáját félre tette és a honi szoborszerviz ellátá­sával foglalkozik - kis­iparban, vállalkozóként. Technológiáját ma még csak zömmel Nyugat-Eu- rópában alkalmazzák, pe­dig nem sok minden kell hozzá: egy kompresszor és bele jó minőségű du­nai homok, valamint egy szórópisztoly. Persze még egy dolog nélkülözhetet­len ehhez: az elkötele­zettség, némi megszállott­sággal vegyítve. "Nos, a bajai Városszépitő és Vá­rosépítő Egyesület műem­lékvédelmi albizottságának titkára ezt sem nélkülözi, így keze nyomán Baján, Szegeden, Kisteleken és Öpusztaszeren (is) számos szobor, panteon, díszsír­hely és emlékmű nyerte vissza eredeti külsőjét. Ezen a héten Baján két jelentős belvárosi tér újult meg Harcos István munkája alapján. Megtör­tént a díszkert helyreállí­tása, a város egyetlen eredeti kovácsolt vasból készült kerítésének kiigazí­tása, lefestése, no meg a Neptun szobor homok-, fúvó technológiával ké­szült letisztítása. Most már csupán a vízvezeték­szerelőknek lesz munkája, amiután — várhatóan — az eredeti terv szerint a vizfüggöny fog működni. A másik: a Tóth Kálmán- szobor. Baja egykori or­szággyűlési képviselőjéről Bezerédy Gyula tervezett és készített szobrot még 1894-ben, a talapzatot Havranek Ferenc készítet­te. (Tóth Kálmán-szobor miniatűrje Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban található.) Érdekesség, hogy az elbíráló zsűri tagja volt Munkácsy Mi­hály is, valamint az a tény, hogy az avatáskor elhangzott beszédek ere­deti példánya a talap- I zatban van. E héttől már i ez a szobor is nem csúf­sága, hanem dísze Bajá­nak - teljes közmegelége­désre ... Kovács Zoltán ’inházi fesztivál Zalaegerszegen (Munkatársunktól.) Nemzetközi színházi feszti­vált rendeztek a hét végén Zalaegerszegen. Az ország egyik legfiatalabb színháza - 1982-ben létesült -, és közön­sége, nemcsak jó előadások­kal és a színház pártolásával hívta fel magára a figyelmet az elmúlt években, hanem néhány olyan rendezvénnyel is, amely a színház körül szerveződve a színház, tágabb értelemben a művészet, a kultúra ügyét tá­mogatja itthon és immár kül­földön is. Zalaegerszeg ad otthont a magyar dráma fóru­mának, és most elsőizben nem­zetközi színházi találkozót is rendeztek: saját költségből, a Művelődési Minisztérium támo­gatásával. A szemle előkészítése mind­össze fék évet vett igénybe, ami a mai nehézkes adminiszt­ráció mellett, nem kis ered­mény. A zalaegerszegi Heve­si Sándor Színház felhasználta a Grazi Színházhoz fűződő szakmai, személyi és művé­szeti kapcsolatait, és a közeli Ljubljana társulatát is megin- vitálva, három nap alatt hét előadást nyújtott át a helybeli közönségnek és az érdeklődő színházkritikusoknak, elméleti szakembereiknek, akik szép számmol érkeztek mindhárom országból. Csütörtökön este szcenikai kiállítást nyitottak meg a színház előcsarnokában a há­rom színház díszlet- és jelmez- tervezőinek munkáiból: a kö­szöntőt a Zalai Szinpártoló Politika a teátrumban Egylet elnöke mondta. Az ün­nepélyes megnyitóra a szín­padon került sor: dr. Kustos Lajos, Zalaegerszeg tanácsel­nöke, Halasi Imre zalaegersze­gi, Francek Dropenik ljublja­nai és Thomas Tarján, grazi igazgató üdvözlő szavaival, majd Victor Hugo A Notre­Dame-i toronyőr című regé­nyéből készült romantikus mu­sical került színre, amelyet Ha­lasi Imre rendezett, s amely Kemény Gábor és Tömöry Pé­ter közreműködésével, zala­egerszegi megrendelésre ké­szült, s az évad egyik sikeré­nek számít. Este a házi szín­padon — a szerző jelenlété­ben -, a Mestno Gledalisce Ljubljana előadta Zarko Petan Dacbaui per című tragédiáját. Pénteken tanácskozást tar­tottak a három színház vezetői­nek részvételével. A beszélge­tésben többször hangzott el a politika, mint a színház szó. Ezzel sokan egyetértettek - rá­mutatva, hogy a három ország történelmében, s mai fejlődé­sében is mennyi közös vonás van, s hogy egymás színház­művészetét is jobban megért­jük, ha ismerjük a politikai eseményeket -: mások viszont féltették a politikai közhangu­latot a színház agitáló erejé­től, s elutasították azt', hogy a színház a napi politika ■ illuszt­rátora legyen. Abban viszont egyetértettek, hogy nemcsak produkciókat, hanem rendező­ket, művéket és színészeket is kell cserélniük a társulatoknak. Délután a zalaegerszegi színház stúdiósai mutatkoztak be a Bernarda háza szép előadásával, este Drago Jan- öar Klement zuhanása című drámáját adták a ljubljanai­ak, a Vereinigte Bühnen Graz pedig Franca Rome és Dario Fo Nyolcvannál kezdődik az élet című vígjátékát. Szom­baton a graziak Moliére: Dan­áin Györgyét, a zalaegersze­giek pedig Thomass Mann: Mario és a varázsló című színművét mutatták be. Jövőre Ljubljanában, két év múlva Grazban rendezik meg ezt a fesztivált. G. T. Panoráma “I Ki volf a hibás? A varsói kritikusok sze- t rint Barbara Witkovszki lengyel sanzonénekesnő egymás után négy kon- I certen, négy különböző zongo-rakísérő mellett egész hanggal hamisan kezdett el énekelni. Sze­rintünk nem baj, ő hang­talanul is kapós lehet. Vagy kikapós? „A per" 150 millióért Franz Kafka: A per című regényének eredeti kéziratát 1 millió 400 ezer angol fontért, vagyis 150 millió forintért árverezték el a londoni Sothely’s cégnél. Meginf" egy új Gizella Birgit Keil táncolja a stuttgarti operában a Gi­selle című romantikus ba­lett címszerepét, szakma és kritika szerint sosem látott szépséggel. Nem kiabálja el? Martti Talvela lesz a helsinki operaház új igaz­gatója, - 1992-től. Vajon addig még megfúrható? Képzőművészeti kiállítás A pécsi Magyar Lajos Gyer­mekotthon állami gondozott gyermekeinek képzőművészeti kiállítása nyílt meg Pécsett, a Munkácsy utcai Akvárium-Ter- rárium kiállítótermében, a Platthy István rajz- és nevelő­tanár által vezetett, 15 fős képzőművészeti kör félszáz alkotása június 30-ig tekinthe­tő meg a tárlaton. Radio mellett.., Azt mondja egy barátom — taxisofőr — a napokban: „Eljutunk addig a pontig, amikor már mindenki gyűlöli a másikat..Egy másik - szintén taxisofőr — mondja: „Én nem voltam, nem is va­gyok párttag, de ha Nagy Imre és társaira - joggal persze - kegyelettel emlé­kezünk, akkor mit gondoljak majd azokról a fiatal hu­szonéves katonákról, akik ötvenhatban meghaltak Pes­ten, mondjuk a Köztársaság téren falhoz állított és lelőtt kiskatonákról. .. Ök nem mártírjai egy ország tragé­diájának . . .?” E két vélemény talán mot­tóul is szolgálhatna az alábbi gondolatoknak. Csü­törtökön - legföljebb né­hány órás eltéréssel - ám más-más helyszínen két nyi­latkozat hangzott el. Egyik a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság nemzetközi sajtótá­jékoztatóján: „ ... Ne jöj­jenek azok (mármint Nagy Imre és társai temetésére), akik valamilyen formában közreműködtek, vagy részt vettek a megtorlásokban. A jogfolytonosság miatt sem a hozzátartozók, sem a TIB - a dolgok csütörtöki délelőt­ti állása szerint - nem fo­gadják el sem az MSZMP, sem a kormány, vagy az Elnöki Tanács testületi rész­vételét a temetésen és a polgári szertartáson, miután nem határolták el nyíltan magukat a történtektől . . ." A másik az országgyűlé­sen hangzott el a miniszter- elnök előadásában: „A kor­mány megteremtette a fel­tételeket ahhoz, hogy a Nagy Imre-per anyagainak tanulmányozása alapján a legfőbb ügyész a bűnügy­ben kifejthesse jogi állás­pontját. Erre a közeljövőben — még a temetés előtt — sor kerül, amelynek nyomán megtörténhet a jogi és ez­zel lényegében a politikai rehabilitáció. Mindezek alap­ján úgy járulhatunk a ra­párt, sem a kormány, sem az Elnöki Tanács képviselői­vel a temetésen, ez szigo­rúan az ő magánügyük és ezt tiszteletben kell tartani. Ám a TIB — mint jogilag bejegyzett szervezet — alig­ha tilthatja meg a párt — de bármelyik párt -, illet­Á beteg oroszlán vatalukhoz, hogy fejünket az egykori magyar kormány egykori miniszterelnöke, ál­lamminisztere és hadügymi­nisztere előtt hajtjuk meg... Június 16-a legyen a kegye­let, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nem­zeti megbékélés napjaként fogunk-e rá visszaemlékezni. Én hiszem, hogy így lesz!” Az előbbiek kívánságával- miszerint a megtorlások­ban közreműködők ne ve­gyenek részt a szertartáson- mindenképpen egyet kell érteni. Ez természetes. Hogy a hozzátartozók nem óhajtanak találkozni sem a ve államhatalmi szervek kép­viselőinek megjelenését. Azért, mert az ilyen meg­nyilatkozásokat mindenkép­pen a fékezhetetlen gyűlölet szítja. Gyűlölet a kommu­nisták ellen. De hát Nagy Imre is kommunista volt. És áldozata egy olyan sztálinis­ta szemléletnek, amelyet tár­sadalmi életünkből még a mai napig sem lehetett tö­kéletesen kiirtani. A gyű­lölködés célpontja ma — természetesen a pórt, aztán az egész parlament, a kor­mány és egyáltalán minden vezető, vagy vezető intéz­mény. Némely sajtótermék, vagy rádió és tévé szinte naponta talál olyan — rég elkövetett — igazságtalan­ságokat, amelyeknek bűn­bakja ki más lenne, mint mondjuk a párttag, minden párttag, mind a hétszáz­ezer. Valamennyien gazem­berek —, a divatos ellenzéki hangok szerint. Pedig iga­zán tudhatják — mert az ellenzékiek között is vannak volt párttagok —, hogy ez enyhén szólva is képtelen­ség. Persze, nem ez az el­ső, amikor a közelmúlt tör­ténelmében a kommunista mozgalmat mocskolják és szidalmazzák. És a szidal­mazok között láthatjuk azo­kat is, akik hosszú évekig, talán évtizedekig, zsebükben a tagkönyvvel —, szédítő frá­zisokat puffogtatva és a lel- kendzeéstől lihegve ajnároz- ták - válogatás nélkül - a párt jó . vagy rossz poli­tikáját. És most elsők, akik a beteg oroszlánba belerúg­nak. vasárnapi Jelenet .A Notre Dame-i 'toronyőr című musicalből {Polgár Tamás felv.). Művek, művészek cseréjéi’ is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom