Dunántúli Napló, 1989. június (146. évfolyam, 149-178. szám)

1989-06-04 / 152. szám

Reformharcok Somogybán Választás Siófokon A siófoki 523-os Számú Szakmunkásképző Intézet ta- náfoi a héten szavazással döntötték el, két jelölt közül- kit kívánnak a következő öt esztendőben igazgatójuknak. Az első jelölt, aki egy tó- veti dunántúli váróiban él, részletes önéletrajzban tárta fel szakmai múltját. Szere­pelt ebben a tény, hogy fe­lesége apját a nyilasak öl­ték meg, sógorai közül ket­ten is Moszkvában végeztek (az egyik nyugdíjas rendőr­tiszt), testvére aktív honvéd ezredes, ő maga pedig „el­lenforradalomban nem vett részt". A leendő igazgató programját is összefoglalta, melyből kitűnt, a szakmai kérdéseken túl súlyt helyez arra, hogy a gyerekekben ki-, sőt továbbfejlődjön „a proletár internacionalizmus kérdése”, mi több, .szerinte az iskolának azt is el kell érnie, hogy a pályakezdő szakmunkás „ha nem is kész világnézettel, de minden­képpen a marxista-leninista világnézet alapjaival” ren­delkezzen. A megyei tanács illetékese meleg szavakkal támogatta ennek a jelöltnek megválasztását. „Ha refor. mókát akarunk az oktatás­ban - írta a közoktatási iroda vezetője szakmai Vé­leményében — akkor az egyes intézmények pedagó­giai programjában ennek kell tükröződnie”. A másik pályázónak nem kellett hosszas bemutatko­zással vesződnie: 18 éve ta­nít az iskolában, 17 évig 'igazgatóhelyettesként dolgo. zott, s közel egy esztendeje megbízott igazgatóként ő vezeti az intézményt. A tan­testület az ő kinevezését kérte,-' szakmai múltja, vég­zettsége, helyismerete, em­beri magatartása egyaránt alkalmassá tette erre. Ám nem így látta a dol­got a városi tanács műve­lődési osztálya. Mint az- utóbbi években oly sokszor, •most is „kézi irányítással", presszóval kívánták ráerő­szakolni jelöltjüket a tan. testületre. (Ez legutoljára a zeneiskola esetében sikerült, mi-kar egy, az intézményben dolgozó megbecsült peda­gógus helyett példátlan csűr-csavarással választották meg az általuk megfele­lőbbnek vélt személyt.) A művelődési osztály megtett most is mindent, hogy Pro- hászka István jelölését lehe­tetlenné tegye. Levélváltások a minisztériummal, bizalmas telefonok, berendelések, dörgedelmek — • egyikből sem volt hiány. Hogy mi lehet a háttérben — csak ta­lálgatni tudunk. Talán, hogy ProhásZka István ala­pító tagja az MSZMP siófo­ki reformkörének, sokszor és bátran emelte fel szavát a visszásságók ellen, s nem papíron, de a gyakorlatban éli meg és hajtja végre a sokat emlegetett reformot? A tantestület döntött: a szavazatok 96 százalékát Prohászkára adták le, így — ha a végrehajtó bizottság is jóváhagyja — ő lesz az is­kola következő igazgatója. Felettese azonban az a mű­velődési osztályvezető ma­rad, aki megválasztását 'igyekezett lehetetlenné ten­ni... Verebics János ................................................................................................................................ 'r 5 ; I Ny ugati katalégusokbáÉMiliszerepel az Aréna ' Horgászok, strandolok kempingje Duna­szekcsön A hollandok a tervezettnél tovább maradtak 'A csend, a nyugalom ösztö­kélte arra a holland turistá­kat, hogy magyarországi tar­tózkodásukat két héttel meg­hosszabbítsák: a tervezettnél ennyivel tovább maradtak a dunaszekcsői Aréna kemping­ben. Itt az esti tücsökciripelés és békaszó az altatózene, s teggeli ébresztőt a gyurgyala­gok és a rigók szolgáltatnak. A magas részekről a Duna túl­oldalára átnézve, csak fákat és a partsávot látni. Volt, hogy •hatvannégy szarvast számoltak meg, amint éppen a folyóhoz mentek inni. Kit ne vonzana egy ilyen idilli környezet? A kemping nemcsak nevé­ben oréna, hanem formájá­ban is, ugyanis egy volt tégla­gyári agyagbányából alakítot­ták -ki. Az üzemeltető, Pazau- rek Dezső elmondta, hogy a kétszázötven férőhelyes léte­sítmény idén már a nyugati katalógusokban is szerepel: kí­Kóródi Gábor képriportja nálva a közeli strandot, a horgószhelyeket, a környékbe­li látnivalókat. Március első napjától december végéig fo­gadnak vendégeket: lakóko­csisokat sátrazókat, de van három kis faházuk is. Az étte­remszerű büfében birka- és vadpörköltet, pacalt lehet fo­gyasztani a hagyományos éte­lek mellett. A szabadstrand pár perces gyaloglással elér­hető: a bari zátony homokja napozóknak kiváló, a folyó pe­dig igen sekély: negyven-ötven méterre a parttól is, csak de­rékig ér a víz. A horgászok napi- és hetijegyet a kem­pingben válthatnak (hatvan, illetve száz forintért), s egy száz méterre a Dunába nyúló mólóról próbálkozhatnak a halfogással. A környékbelieknek is szer­vez programot a kemping: ezen a vasárnapon lovaglási lehetőséggel (a székelyszabari lovarda közreműködésével), csábítja a gyerekeket és a felnőtteket, lesznek ügyességi versenyek és humorosak is, még szkanderezni is lehet, s este a szórakozni szerető felnőttek­nek adnak műsort. A jövő hét végén pedig (június 9-10-11- én), háromnapos kempingta­lálkozót rendeznek, a negye­diket itt Dunaszekcsőn. A Magyar Camping és Caravan­ning Club . tagjai egész évben harminc százalék kedvezményt kapnak, valamint a hosszabb ideig itt-tartózkodó többi ven­dég is, a hetedik eltöltött nap után tíz, a tizennyolcadik után újabb tíz százalékot. A főszezonra már vannak bejelentett csoportjaik: a nyár közepén három turnusban összesen, mintegy kétszáz bel­ga turista érkezik, de jelezték jövetelüket egyének, családok az NSZK-ból, Hollandiából, az NDK-bcl. Pazaurek Dezső terveiben szerepel, hogy a holland és osztrák horgászklubokkal fel­veszi a kapcsolatot: vadas­parkot létesít a volt téglagyá­ri tóból — és ami nem terv, hanem a vendéglátás alapkö­vetelménye (bár sok helyen ezt feledik!): azon igyekszik, hogy minden kempingező, illetve csak étkezni hozzá betérő, le­gyen az magyar vagy külföldi, elégedetten távozzon. L. Cs. K. — Egy sima ajtózár öt má­sodperc. Van, ahol elég vál­lal megnyomni az ajtót és egy rúgás a gombra. A biz­tonsági zárnak sincs jelentősé- Se, maximum 20 másodperc, 5 legfeljebb tönkretettük az ajtet. A csattanásra pedig ki figyel? Esetleg azt gondolják, hogy valaki barkácsol, vagy a huzat csapta be az ajtót. A kutya? Az más! - int elisme- rőleg a fiatal szőke fiú. — Az ugatása gyanús, a harapása *e semmi! Ajánlanám, bizton- sági zár helyett! És Csefcő Kálmán ajánlatát elfogadhatjuk, mert társával, a fiatalkorú M. Róberttal fő- óllásban lakásbetörők — pon­tosabban voltak akik ezt a Munkát komolyan vették. — Mert munka ez, a javá­ból - mondja Kálmán. — Reg­ijei hét órakor keltünk, össze­készítettük a munkaeszközöket, ° spájszert az ajtókhoz, aztán 2Sebbe a mérőszalag, a notesz. Ez utóbbiak a váratlan hely­zetekre. Ha lecsöngetjük a •lakást, s netán a tulaj nyit ajtót, hát redőnyösnek adjuk ki magunkat. De ez ritkán for­dul elő, mert mi fél kilenckor indulunk, „munkaidőben” dol­gozunk és szigorúan csak fél egyig. A munkahelyek is be­határoltak, csak az emeletes •épületek, és ott is csak a ne­gyedik emelet jöhet szóba. A két fiú, akik hajdani mun­kahelyükön a bányában ismer­kedtek össze, nem akármilyen közönséges betörők. Arany, va­luta és készpénz jöhetett szó­ba. Körültekintően választották meg a munkaterületüket, és a józan megfontoltság vezérel­te őket, mert amikor Komlón érdeklődni kezdtek utánuk, in­kább hagyták a körtvélyesi és a szilvási városrészek emele­tes házainak zsenge lakásajtó­it és útrakeltek. Először Buda­pestre indultak, lévén ott sok lakás, de gondolván, hogy ott minden utcasarkon rendőr áll, menetközben váltottak és Szé­kesfehérváron megálltak. Be­gyalogoltak a városba, ahol le­nyűgözte őket a sok gyönyörű négyemeletes épület. Marad­tak. A kereset sem lehetett rossz, futotta bőven szállásra az Álba Regiában, és az Agárd Szállóban. Aztán egy szép napon felbosszantotta őket egy sóher kérő, ahol egy videomagnóra és egy filmfel­vevőre fanyalodtak. Döntöttek, iiány Pécs! Kertvárosban ki­vettek egy lakást, aztán séta a belvárosba, ahol ismerősök­be botlottak, akik jó üzletet ajánlottak. Zárspecialistáink felvették az útlevélmegrende­léseket és szállítottak, majd buktak a Pécsi Rendőrkapi­tányság akció alosztályának 'kertvárosi razziáján. Az akció­sok a komlói rendőrkapitány­ságtól kapott információ nyo­mán meglátogatták Csekőéket. Nos, Csekő Kálmán és M. Ró­bert előállításával újabb sze­Yárják a jelentkezőket Testvérvárosi Egyesület Báján A protokolláris kapcsolatból családi mozgalom lesz Egy léggömbben talált bé­kefelhívás indította el lesi vá­rossal. (Olaszország) a bajaiak ismeretségét 1986-ban, akkor, amikor éppen húszéves volt a Zombor-Bajo együttműködés. Waiblingennel (NSZK) a Ba­járól és környékéről kitelepí­tett ' és most ott élő németek révén a' meglévő szoros kötő­dés tavaly testvérvárosi viszony- nyá alakult ót. Hódmezővásár­hellyel a képzőművészeti, épí­tészeti kiállítások, az éremgyűj­tői találkozások erősítették fel a kapcsolatot. E térben és időben több szálon futó ese­ménysor végül is oda vezetett, hogy ez év április 11-én meg­alakult a Bajai Testvérvárosi Egyesület. Az alapítók: negy­ven magánszemély, bajai is­kolák, gazdasági üzemek, sportegyesületek.- Családi mozgalommá kí­vánjuk fejleszteni az eddigi kapcsolatokat — így határozta meg Popp Zoltán, az egyesü­let ügyvezető elnöke az alaku­lás indítékát. - A vezetői szin­tű tárgyalások és látogatások helyett az öt város lakossá­gának közös szórakozását, kul­turális, sport, szakmai együtt­működését szeretnénk megva­lósítani. Az egyesületbe mind­azokat várjuk, akik Bajáért tenni szeretnének valamit is, függetlenül attól, hogy mór nem itt élnek. Az érdeklődők engem keressenek meg a Ba­jai Városi Tanácson. A testvérvárosi egyesület alapításához a már működő waiblingeni hasonló szervezet szolgált mintául, amélynek te­vékenységével az elmúlt évi ottani óvárosi fesztiválon is­merkedett meg a bajaiak kül­döttsége. Hogy mire jó egy ilyen egyesület - szervezés és mű­ködtetés? Először is a nyelv- tanulás serkentésére: mert az olasz—német-jugoszláv-ma gyár szót akar érteni. Aztán ösz­töndíjalapításra. Ebben az el­ső lépést lesi tette meg: a Eddig csak az autót eladni, illetve venni szándékozók meg a régiségkereskedők körében terjedt el a szombati pécsi vásár híre. Pedig áprilistól már nemcsak vasárnap a vá- sórnap Pécsett, hanem elvileg szombaton is lehet, kutyára, macskára, galambra, lóra, marhára alkudozni, a kirako­dóvásáron nézelődni. De a zsibisek része és az állatvásár területe tegnap üres volt. Az eladásra kínált autókat is könnyen megszámolhattam: mindössze félszázig jutottam tíz órakor - szemben a havi­vásárok egy-másfél-kétezres ajánlatával. S talán éppen ez az egyik előnye a szombati vásárnak: aki elhozza a gép­kocsiját, annyit kér érte, város polgárainak jóvoltából egy bajai szakácstanuló há­rom hétig ismerkedhetett az olasz konyha titkaival a közel­múltban. Waiblingennel foly­tatva a sort: a testvérváros kétmillió nyugatnémet márká­val (!) járul hozzá a bajai német általános művelődési központ építéséhez (első ütem­ben a tizenkét tantermes kö­zépiskola készül el, a tervek szerint jövőre). Egy waiblin­geni vállalkozó és a Bajai Kórház illetékesei már tárgyal­nak egy műveseállomás léte­sítéséről. összegezve: minél többen ' kapcsolódnak be az egyesületi életbe, annál szé­lesebb lehetőségek nyílnak. Például, júniusban két főzni szerető bajai - Barta Pál és Ternai Tibor — a waiblingeni óvárosi fesztiválon mutatja meg szakácstudományát (per­sze civilben egyik gépészmér­nök, a másik tsz-ben dolgo­zik); a zombori kisiparosok pe­dig Baján állítják ki termé­keiket; s e hónap 12-én Ju­goszláviában a bajai és zom­bori öregfiúk fociban mér­kőznek. Az egyesület ügyvezető el­nöke a Waiblingeni Testvér- városi Egyesület fogadását említeMe működőképességük próbaköveként. Jól vizsgáztak április és május fordulóján, amikor is négy napra vendé­gül látták . a waiblingeniek százöt fős küldöttségét. Az ot­tani lapok — mert újságírók és fotósok is helyet kaptak a buszokon - több oldalt szán­tak a két város találkozásá­nak bemutatására. A Bajai Testvérvárosi Egye­sület korosztálytól és nemze­tiségtől függetlenül minden tenniakarót megmozgat. Hogy mire lenne szükségük? Elő­ször is buszra a kirándulá­sokhoz, valamint egy kaszinó- jellegű székházra. Ez utóbbiról már megkezdődtek az egyez­kedések. Pécsett amennyit reálisnak tart, nem pedig annyit, mint a szom­széd soron a hasonló autó­ért! Az üzletkötések valószí­nűsége nagyobb, a tapaszta­latok ezt bizonyítják. A vásártér gondnoka, Stark Mihály így indokolta a két­napos vásár beindítását: aki más programot szervez vasár­napra, az is ‘eljöhessen, de hozzátette, hogy a szombati vásár híre még sajnos nem terjedt el. Új szolgáltatásaikról is szólt, a csomagmegőrzés­ről (egész napra 10 forint) és a székkölcsönzésről (napi 25 forint). A régiségkereskedők . (az autós zsibárusok) már szombat hajnaltól érkeztek, ők vasár­nap délig itt maradnak . .. Vásár szombaton is ­Aranyra utaztak, útlevélen buktak mélyek kerültek látókörbe, pontosabban rendőrkézre. Az útlevélmegrendelők, lőni Jó- zsel és Pesti József sportolók, valamint társuk Balogh Sándor. Illetve ők csak hozták, vitték az útleveleket, az igazi meg­rendelő Szászfái Károly, a Kazinczy étterem kidobófiúja volt, aki időközben Svédor­szágba utazott, s onnan nem tért vissza. Hogy mi haszon származott az útlevelekből? Szerencsére nem sok, mert a megrendelők a hét útlevél közül, mindössze egyből tudtak valutát kiváltani, a többiben alig volt keret. Csekőék még a náluk maradt „használhatatlan” útlevelek kö­zül kettőt egy tízemeletes épü­let áramszekrényébe rejtettek, hármat pedig a liftaknába dob­tak. Az eljárás során újabb személyek kapcsolódtak be, Petrovics Kálmánná és fia Pet- rovics Sándor, akiknek Csekő­ék az aranyat értékesítették. Csekő Kálmán és M. Róbert ellen 13 rendbeli betöréses lopás — ebből egy kísérlet és okirattal való visszaélés, Jóni József és két társa, vala­mint Szászfái Károly ellen ok­irattal való visszaélés, Petro­vics Kálmánná és fia ellen pe­dig okirattal való visszaélés és devizagazdálkodás megsér­tése bűntettének alapos gya­núja miatt folyik az eljárás a Pécsi Rendőrkapitányság ak­ció alosztályán. Tippek: Lakástulajdonosoknak: vásá­roljanak házőrző kutyát! Vásárlóknak: aranyat csak üzletben! Üzletelőknek: igyekezzenek, mert eszébe juthat valakinek, hogy; valutát csak útlevél­tulajdonosoknak! Marton Gy. vasamapi \ házőrző kufya jobban véd, mini- a biztonsági zár

Next

/
Oldalképek
Tartalom